Ménes

A múlt héten befejeztük az érettségit, elrámoltam a nagyját, holnap értekezünk, szerdán még egy pakolás, és kezdhetem itthon a felújítást, azaz pakolás következik. Ma már belekóstoltam, lehet, hogy költözni egyszerűbb lenne.
Közben-közben - ha nagyon bizonytalan voltam, belekapaszkodtam a horgolótűbe, mert a horgolás megnyugtat és önbizalmat ad. :o)) És még csak nem is azon járt az agyam, hogy mégiscsak hülyeség ez az új típusú érettségi.  Sajnos éjjel meg semmit sem járt, csak azon, hogy auuuu! Mikor lesz már 10 összefüggő nap hidegfront nélkül? Igazán nincsenek túlzó vágyaim. Ja, és ha a családnak "részeges csirkét" sütök, hadd kóstolhassam már meg. Legalább egy kicsit. Naaa. Hadd ne kelljen már megelégednem a párolt mángolddal (egyébként szeretem)!
Szóval horgoltam.
Néhány tartót. Különféle dolgokat lehet beléjük tenni, mint igazolványt, zsebkendőt, bakkártyát, szőlőcukrot... kinek mi a fontos. Ja, és mobilt is. Fényképezés közben kisütött a nap. :o)) (Nem is, csak valamit másképp csináltam.mert persze ehhez sem értek.)

Egy kislánynak lovat ígértem. Próbálkozom. Az első olyan lett, mint egy újszülött, ide-oda nyaklik a lába:

A második már jobban áll, de kissé borzas:

A harmadik... a harmadik  hát ő kecses, kedves, szép (ráragadt egy szál, semmi hátsó szándék), de nem ló. Csak afféle:

Azért még megpróbálkozom néhány figurával. De nem hiszem, hogy mostanában túl sok időm lesz kísérletezni.
Jó sokáig rágódtam Darvasi László A könnymutatványosok legendájá-val. (Hehe, először könyvmutatványosoknak olvastam.) Tényleg szép könyv, bár annyira nem vagyok elájulva tőle, mint az értékelők legtöbbje. Nekem túl sok a szál,  túl sok a szereplő, és hát ... a perverzitás sem igazán hoz lelkesedésbe. Szóval kevesebb több lett volna  - szerintem.

"Mi van? Már a galambok sem repülnek?"

Az enyém biztos nem. De a többi? Tényleg, reggel eszembe jutott ez a szám,

és eltöprengtem. Egyrészt, hogy milyen régen nem hallgattam már meg, pedig egy időben nagyon szerettem (és még most is), másrészt, hogy mi is van azokkal a galambokkal. Annak idején mi meg akartuk váltani a világot: felfedezni, megtalálni, feltalálni, meg- és kijavítani, megszüntetni, kivívni...Repülni akartunk, szabadon szállni... Manapság, ha megkérdezem a kölköket, mit akarnak magukkal kezdeni, a legtöbb azt mondja, kevés munkával sok pénzt szerezni, vagy csak egyszerűen azt, hogy hagyják békén. És hogy a dolgok mennyire összecsengenek, ma délfelé a rádióban pont erről beszéltek: a fiatalok nagy része élvezni akarja az egyetemista életet, bulizni, élni, kettessel átmenni, aztán majd csak lesz valahogy. Keresnek valami nyugis állást, ahol nem macerálják őket, és sokat akasztanak le. Hm. Vajon hánynak jön be?
Egyébként pedig elkezdődött. És annyira elfáradtam a héten, hogy esténként csak néztem ki a fejemből.
Az okos biorezonanciás gép t szerint egyébkén egyre javulok. :o) Éppen ideje. A legtöbb funkcióm megfelel a biológiai koromnak. Még az emésztőrendszerem is fiatalodott 4 évet. (Egy hónapja 84 volt). De még mindig aggódom, hogy mi lesz, ha előbb hal meg, mint én.
Ilyenkor mondogatom azt, hogy csak rosszabb ne legyen, és reménykedem, hogy így is lesz.
Szóval nem sok mindent "alkottam" esténként, néhány mobiltokot ajándékba, meg akármitarót:

Tegnap aztán az idő meghozta az alkotókedvem - vagy inkább elvette minden egyébtől. :o( Meg már hiányzott is, hogy valami látványos készüljön. :o)Madár lett belőle. J szerint galamb.

És kaptam egy Mindentelhisznagymama-kosarat. :o)) A nyavalyásságom miatt igyekszem visszahúzódni, és minél kevesebb posztot megtartani. (A doktorbácsi állandóan figyelmeztet, hogy lassítsak, mert nem lesz jó vége. És posztok nélkül is tudok én nyüzsögni.:o) ) Szóval xx év után lemondtam a munkaközösség-vezetésről, ez alkalomból a lányoktól kaptam ezt a helyes kosárkát meg virágot meg egyéb izgi dolgokat. :o)) Teljesen meghatódtam. :o)))


Holnap útnak indítom a telepi óvodába a nyári termés nagy részét:

Ma az A-ban akciós fonalak voltak. Persze nem tudtam kihagyni. :o))

Útra keltek

A héten Böbe baba és co elindult a nagy útra.
Mazsola és Tádé nem sokat foglalkozik a dologgal, elégedettek és kíváncsiak, mint a kicsik általában. Manóka bizonyosan gondjukat viseli majd. Sompolyogi és Morzsi a sokat tapasztaltak magabiztosságával vágott neki az útnak, é a Nyúl pedig biztos benne, hogy minden helyzetben feltalálja majd magát. Böbe mintha egy kicsit aggódna, és Cicamica sem látszik túl nyugodtnak, pedig biztosítottam őket, hogy nagyon jó helyre kerülnek. Remélem, szerencsésen megérkeznek, és értesítenek a sorsuk alakulásáról.

Miután őket elindítottam, sem lazsáltam, készül egy együttes (magyarul szett), de a táskát még bélelni kell, meg cipzárazni:

Nem tudom, hogy a mobiltokon nem sok-e a szalagdísz.

A táska fülében nagyon jól bevált, ugyanis nemcsak dísz, hanem nem engedi a földig nyúlni a horgolmányt. És a tuniszi is nagyon bejött fülkészítésre, fontolgatom is, hogy beszerzek még néhány méretet a horgolótűből. (Csak 4-es volt, amikor vettem.)
A táskára szántam egy pandát is, de az első nagyon gonosz kinézetű lett (a gyerekem szerint olyan mint egy pandahalál.) Még nem tudom, rákerül-e a kisebb. A baba meg csak úgy jókedvemben készült.
Reggel, miután leltároztam és számba vettem az összes foltom, pöttyöm, kiütésem, és megállapítottam, hogy nem olyan vészes a helyzet, ki akartam pattanni az ágyból (általában pattanok), de a kipattanásból szánalmas vánszorgás lett: minden porcikám sajgott. Első rémületemben rohanni (már amennyire tudtam volna) akartam a kórházba, hogy számolgassanak enzimeket, mert biztos nagy baj van, de aztán előbb megpróbálkoztam különböző mozdulatokkal. Meg kinéztem az ablakon: az ég csupa felhő, akkor részben értem. A mozgás során pedig nem éreztem a rettegve várt vándorló fájdalmat is, csak sima izomlázat. (Hehe, lehet örülni a jó kis izomláznak is.) Aztán rájöttem: a szekrénypakolás meg a stocira ugrálás jelentkezik. Senki nem volt itthon, hogy rám förmedjen, ne nyüzsögjek már annyit. Én meg még ennyi idő után is hajlamos vagyok elfelejteni, hogy nem bírok annyit mint egy normális ember. :o(
Az előbb elvitték a 4 zsák cuccot, be lehet menni a szobába, és holnapra maradt még két szekrény. Ma messze elkerültem a maradék tárolókat, szekrényeket, cipős polcokat.

Két végén égetem ...

Az utóbbi időben rettenetesen zűrösek a hetek, és az egyik rohan a másik után. A hét elején igen csak nyomott voltam, ám ezúttal nem a nyavalyáim miatt, hanem, mert "kinyírtam Kenit", azaz Canont. Sikerült vmi pöcköt letörnöm az USB ki-be húzgálásakor. Márkaszerviz Pesten. (Nekem meg ezer dolgom.) Szerencsére mielőtt elkezdtem utaztatni a gépet, felhívtam őket, és megnyugtattak, hogy nem lehet megcsinálni, és ha mégis, majdnem annyi lesz,mint egy új gép. De van kártyaleolvasó. Na, megint okosabb lettem. El is mentem venni, és sikerült (némi segédlettel) kiválasztani azt a valószínűleg egyetlen példányt, amelyik gyári hibás. volt. Persze itton, amikor ki akartam prbálni, és nem működött, egyből azt hittem, hogy én vagyok a hülye, és megint volt egy jó délutánom. Aztán kiderült, hogy a keleti tömeggyártás hibájából nem működik a ketyere, de azóta ez a probléma megoldódott. Az eredmény látható is. :o))
Más: még a hét elején megkaptam Erzsébettől Latinka játékának következő fordulós ajándékát, a postát ezúttal kicselezve - személyesen vettem át. :o)

Nagyon jó, szép és hasznos dolgok voltak a csomagban, a neszesszerbe pl. rögtön beköltöztettem a kártyaleolvasót madzagostul. :o)
És kedden bementem a Lidlibe, ahol az egyik asztalon árválkodott egy hatalmas gombolyag fonal. 40 deka, kissé lehetetlen színű, nyilván ezért maradt ott, és már le is "akciózták", így hihetetlenül olcsó lett. Rögtön lejátszódott a fejemben az ismert párbeszéd:
- Pulcsit akarsz kötni.?
- Nem.
- Bébitakarót?
-Nem.
- Valami konkrétat?
- Nem.
-Egyáltalán szükséged van erre a fonalra?
-Nincs. De kell nekem.
És a gondolatot tett követte. Enyém lett. Azóta két végén égetem. :o))

És már készült belőle táska:
A szokásos utómunkálatok még nem készültek el, de HEURÉKA!!!
Tuniszival horgoltam a fülét, és lássatok csodát! Nem untam magam halálra, 6 sor és már kész is. És úgy veszem észre, hogy még "merevítő" sem kell bele :o)
Elefánt:
Még egy elefánt és mobiltok virágokkal:


Malac (ami természetesen mackónak indult):

Maci, és hogy ne legyen annyira unalmasan narancssárga minden, mindjárt itt van mellette egy kék is:

Most éppen egy bébimobilhoz készül belőle koszorúalap, jó élénkek a színei, biztos szép lesz a mobil is, majd színben hozzáillő csüngőket készítek. És még mindig eszméletlenül nagy a gombolyag.
Nem kizárt, hogy hamarosan játékot hirdetek. :o))
És végül megismertem valakit, akinek óriási angyalgyűjteménye van. De ilyen angyala még nincs. :o)
És a nevelésibe is készült egy oroszlán, ami még nem narancssárga, viszont bambább, mint az előző. (De majd lesz narancs-piros is. :o) )
Közben meg megvolt a szokásos ballagás előtti, közbeni és utáni hajcihő, munka, ünneplés, majd hétfőn írásbelik. Idén hivatalból semmi közöm hozzájuk. Még a vállalt javítást, elnökséget is lemondtam. Ismét szép nyárnak nézek elébe. :o(

Egy kaptafára avagy a három Grácia

Eredetileg azt terveztem, csütörtökön még Pesten maradok, és megismétlem a novemberi kiruccanást - jó lenne megnézni a Degas-tól Picassóig kiállítást. Ám ember tervez... a vírus meg végez. Így hazajöttem, és itthon nyögtem. Meg horgoltam. .o)
Ma annyira szép idő volt, hogy nagy kedvem lett volna elmászkálni, de hát... a csütörtöki vírus még dolgozik. Így csak annyit tettem, hogy "kertészkedtem" egyet, azaz rendbe tettem az erkélyen a virágládákat, és egy hirtelen jött ötletből kiszórtam egy halom fodros petrezselyem- és zsázsamagot. Majd kiderül, korán van-e. A snidling szépen zsendül.
Szóval horgoltam:.
Az elkészült munkák egy részét a horgo-blogban mutattam meg. Azok nem állatkák.
Lonci-Janka Csámpáskája a héten nagyon megtetszett. Előbb arra gondoltam, én is varrok valami hasonlót, de még élénken élt bennem a múlt heti mackóvarrás emléke, ezért inkább letettem róla. :o(
A figura azonban nem hagyott nyugodni, így kitaláltam a saját formát, amit horgolni lehet. :o)
Mindjárt háromféleképpen alakítottam ki őket, így lettek ők a három Grácia. :o)

Aztán a madarak következtek, gólyát rendeltek, de inkább lúd lett.

Végül Zsuzsa napra készítettem egy mobiltokot, ami első ránézésre nem az. :o)



És már ekkora a madárállomány:

És mit lehet még?

Tehát a héten esedékes volt az újabb debreceni út. Megint kísérővel és megint vonattal. :o) Rendben ment minden, és hogy ne unatkozzam a vonaton, beszerztem egy újabb gombolyag szőrös fonalat. Persze csak útközben jötte rá, hogy önmagában semmire sem jó, de a pesti kitérő alkalmával be tudtam szerezni egy nem túl szép sárga pamut fonalat hozzá. Így már lehetett kísérletezni. A horgo-blogban többen kifejtették, hogy miért jobb horgolni, mint kötni. :o) Világos, hogy ez ízlés dolga, de az biztos, hogy kis helyet foglalok el, amikor előszedem a tűt , a gombolyag meg a szatyorban maradhat. És a szomszéd szemét sem bököm ki. Az más kérdés, hogy lépten-nyomon leszórok valamit, és akkor körülöttem mindenki ugrálhat, hogy összeszedje az ollót, a fonalat, a horgolótűt. Néha úgy éreztem magam, mint Miss Marple. :o) Csak én nem direkt szórtam el mindent. :o))
Készült néhány sün, azokat helyben el is ajándékoztam. Aztán törtem a fejem, mi lehet belőle még. Pl. troll.

Őt előbb Einsteinné akartam alakítani, de marad mégis ez a fura kis szörny. És a fájós fogú oroszlán :o) (L. E.-nek vajon tetszene? )
Persze jött az elmaradhatatlan maci. :o) A boglyas csibe sem rossz.

Utána kipróbáltam a mobiltok díszítését. Ahhoz képest, hogy semmi mintám nem volt, nem lett felismerhetetlen. Főleg így, hogy körbevarrtam. :o))

Hiszem, hogy minden jó valamire. Eddig azt gondoltam, nekem azért kell időről időre megjelennem Debrecenben, hogy betérhessek a Piac utcai Burda stúdióba. :o) Egyszerű kis bolt volt egy udvarban, még a cégtábláját is alig lehetett észre venni . Nagyon szép, színes fonalakat cipeltünk onnan minden alkalommal haza. Most nagy megleptés ért: teljesen átalakították, nagyon elegáns lett, új a berendezés, és mindjárt nem tudni, melyik fonal mennyibe kerül. :o) A nekem való olcsóbb fonalak a mennyezet magasába kerültek... :o( Ráadásul a kedvenc sárgámból sem kaptam egy gombolyaggal sem. :o( Szóval teljes volt a csalódás, nem lehetett olyan jól keresgélni, nézelődni, ismerkedni a fonalakkal, mint amikor csak egy kis szerény lyuk volt. Egy kicsit hasonlóan éreztem magam, mint Tímár Zsófi:
" - Minek hozott kend ide? Honnan fogom ezentúl várni? S könnye csak most eredt meg, mint a kiengedett patak. "
Na jó, el azért nem sírtam magam, de most át kell értékelni a dolgokat: miért fogom ezentúl a debreceni utat várni? :o) Vagy pontosabban, hogyan fogom feldolgozni, elfogadni, hogy időnként muszáj elmennem oda, ... de ez már egy másik történet.
A pesti túrán összeszedtem egy helyes kis vírust. Nehogy túl jól érezzem magam, ha már a kiütések múlófélben vannak.
_______________________________________________________-
Ich habein dieser Woche eine laengere Reise mit dem Zug gemacht, und da habe ich diese kleinen Figuren gehaekelt, ich habe probiert, was alles man mit deiser zottigen Wolle anfangen kann.
Waerend der Reise habe ich mir einen Virus geholt, es geht mir echt mies jetzt.

Hasznos holmik avagy dobozoltam

Vasárnap, amit már a horgo-blogban megírtam, elfogott a vágy, hogy én is alkossak valami hasznosat. Mindenféle dibdábságokat halmozok fel, mire jó ez? Szóval, előbb egy székhuzatnak estem neki, de annyira ronda lett, hogy inkább lefejtem. Aztán eszembe jutott, hogy láttam egy mobiltokot, amin cicák voltak. Nem pont ilyen, de efféle. És nálam szemüvegtok lett belőle.

Viszont nem is tetszik. Akkor jöjjön az elefánt. Készítettem egy vázlatot, majd egy mintadarabot. Ez már jobban tetszik - talán mert saját:? :o) (A horgo-blogba feltettem a mintát, ha valakit érdekel.) Ezek még tegnap készen lettek.

Délután dobozoltam. A kreativitásom (már mint a kellélek és hozzávalók) ugyanis kicsapott a medreiből, és egy kis lakásban ez elég zavaró. Tehát szereztem egy nagy dobozt, és feláldoztam egy asztalterítőt. Bevontam vele a dobozt, megpróbáltam elsüllyszteni benne azokat a dogokat, amelyek egyelőre nem kellenek. Most viszonylag rend van, de meddig marad ez így?? :o)
Majd az egyik ollónak készült egy ruha, naná, hogy macis. De csak azért mert az elefántormány nem mutatna jól.:o)

Végül újat próbáltam. Ahogy már többször megjegyeztem, nem tudok varrni. Gépem sincs. Illetve van egy NDK-s elemes játék varrógép valahol. (Egyenesen lehetett varrni vele. Kipróbáltam.) Amivel az én gyerekem sose játszott. (Miért? Nem is értem.) Nem mondom azt, hogy egy gomb vagy egy nadrágszár felvarrása problémát jeletene, de a nagymamám tuti lefejtetné, ha látná az eredményt. Többször is. Viszont egyre-másra szembesültem azokkal az édes kis macikkal, amelyeket Rita varrószakkörében készítettek a lányok, és nem bírtam volna aludni, ha nem vágok bele. Tehát rajzoltam egy sablont, kerestem egy anyagot - semmit nem dobunk ki - egy levágott ingujjat , és kiszabtam. (Már ha ezt a nyiszatolást annak lehet nevezni:o) ) Majd összeférceltem, kifordítottam, vattát bele, és körbevarrtam valamilyen öltésekkel. Igazi varrástudósnak nem mutatnám meg közelről. :o))) És mivel ingujj volt, adott volt a mandzsettán két gomb, ez lett a szeme. Igazi okoska kinézete lett vele. A sálra még talán kellenének rojtok. De azt mondhatom, hogy ennyi idő alatt 3 tildás macit horgolok meg. :o(
Ma egyébként nem dolgoztam, azért értem rá ennyire. Holnap meg utazom. Viszont még nem értem rá összeszedni, amit el akarok/ kell vinni. De még hosszú az éjszaka.
_____________________________________________________
Heute war ich zu Hause, und habe viel geschafft. Das Etui mit der Katze und dem Elefanten stammen noch von gestern. Der leztere ist ein eigener Entwurf - auf dem horgo-blog ist er gezeichnet.
Die Kiste habe ich heute gehüllt und viele meiner Sachen darin versteckt, und der Teddy ist nur ein Versuch, ich kann nicht naehen. Und ich denke ich will es auch nicht. :o)