Reggel egy kicsit elaludtam, és amikor felébredtem, olyan látvány fogadott, mint a mesében. Sűrű pelyhekben hullott a hó, álomszép volt.( Ezzel szemben most szürke-barna latyakos a világ.) Szinte nem lehetett látni a szomszéd iskolaudvarban a fákat. A gyerekek a mesterségesen épített szánkódombon bolondoztak, nekem meg eszembe jutott a gyerekkorom.
Nosztalgiáztam is egy cseppet.
Akkor ilyenek voltak a telek: sok hó, hideg, lehetett szánkózni, hóembert építeni....
Lakótelepen laktunk, az első 4 emeltesek egyikében. A ház oldalán még hatalmas szőlőültetvény volt, szemben nagy homok "grund", ahol nyaranta tomboltunk, és a másik oldalon egy parkban egy dombon garázsok, ahova minden nap kimehettem szánkózni. A házban én voltam a legkisebb, a többiek iskolába jártak, délelőtt- délután. Ha a lányok délelőtt suliban voltk, egy fiú barátommal mentünk szánkózni, de azért a lányokkal volt az igazi. Azonban számatlanszor megtörtént, hogy mikor hazamentem, csurom vizes volt a mackóm ( ma tréningnadrág), és teljesen átázott a cipőm - hiába védte az undorító, gyűlölt hócipő. Nagymama a tűzhely mellé teregette, és én reménykedtem, hogy mire megjönnek a lányok, megszárad. Legtöbbször nem száradt meg, és én csak az ablakból nézhetem , hogy a többiek hogy bolondoznak sötétedésig.
Most pont ez volt a helyzet, bár már két cipőm is van.
Egyáltalán nem volt kedvem lemenni a pékségbe. Így beüzemeltem a saját pékségem, és ez lett:
Na, ez az, amiből én a legritkábban eszem. Pedig amikor az illata betölti a lakást, nagyon nehéz ellenállni neki. Ma mégis ma elcsábultam, és a hetek óta nagy élvezettel fogyasztott párolt borsó-répa kombináció mellé elmajszoltam a legkisebbnek a felét. Aztán ha már meleg volt a sütő, és a gép is be volt üzemelve, gyorsan összedobtam egy "sajátkenyeret".
Kicsit ronda, kicsit göcsörtös, de az enyém. :o)A gép és az én szerelmem meg úgy kezdődött, hogy amikor sokat kellett itthon lennem - mint már említettem -, rákaptam a gasztro blogokra, és ámulattal néztem a szebbnél szebb kenyércsodákat, amiket mindenki bemutatott. Végül rászántam magam, és megvettem a legegyszerűbb, félanalfabétáknak szánt kicsi kenyérsütőt. Azóta "saját pékségem" van, és a hetente kétszer elkészítem azt a kenyeret, (amit csak én eszem), amiben csak az van, amit én beleteszek. És a család is szívesen fogyasztja a zsemléket.
És végül IDENÉZZETEK!!!! Micsoda fonalat találtam. :o)))
Tegnap beugrottam a Müllerbe, mert meg akartam vizsgálni, miféle akciós teákat kínálnak, és vettem egy halom kreatív izét. Ma még nem volt energiám előpakolni, de hamarosan új profilt is mutatok majd. :o)))
Ez a madzag teljesen lenyűgözött:
Schachenmaier nomotta, Brazilia.
Naná, hogy macit csináltam először. :o) Utána meg az albínó sünt. Vagy inkább sül?
