Ismét

Régen fontosnak tartottam - magam számára is -, hogy minél gyakrabban megörökítsem napjaim lenyomatát. Később próbáltam heti összefoglalót adni, hogy majd emlékezzem. És persze képeket, képeket, képeket. Hiszen sokat horgoltam. Most meg ... a fészbúkos bejegyzések egy idő után eltűnnek, a napok eltűnnek, lenyomatuk sem marad. ÉS a kor nem segíti az emlékezést. A ginko sem - szerintem.
Persze nem is horgolok olyan sokat, és nem is rajzolok - pedig nyáron nagyon eltökélem magam : Iztt az ideje, hogy megtanuljak rajzolni. Hozzá is fogtam:

Nem  mondom, hogy győőőőnyörűű, de az enyém. És nagyon élveztem a két napot, amikor csak erre kellet figyelni, és mindent  háttérbe szoríthattam.
Látszik, hogy már ott is be van tapaszolva a kezem, mert begyulladt a csuklóm. ÉS  ez azóta sem igazán javult. Pedig a  debreceni túrán kaptam rá nagyon büdös kenőcsöt, valamit javít, de igazából egykezesnek kellene lenni ahhoz, hogy teljesen rendbe jöjjön. A horgolás meg talán egyáltalán nem tesz jót neki. De azért készültek dolgok:






 Jancsi is elkészült Iluska mellé, a csésze, amelyben álldogálnak, különlegesség. A bolhapiacon szerettem bele első látásra. Kopottan, magányosan szorongott sok hivalkodó mikiegeres, télapós aranycsicsás társa mellett. 300-ért nekem adták, alkudozás nélkül vittem. Itthon keresgéltem, és kiderült, hogy igazi különlegesség, hüttl csésze, van vagy 80 éves. Vagy több.

 És a múlt heti késő ősz nálam:

A napvirágok kimaradtak, pedig virágoztak őrült módra.
És volt születésnapom is.