Der Medve

Mindenféle nyavalyák közepette alig jut idő horgolásra, de azért elkészült a doki bácsi gyermekeinek szánt ez évi ajándék. A  kislány még kicsi lány, nem hinném, hogy egy babának jobban örülne, a fiú meg leszedheti a bús medvéről a cuccot.  Már képes rá, sőt talán vissza is tudja rá adni. Egyébként van még egy királylány, de sztrájkol a fényképezőm, azt állítja, hogy a battéria low (vagymi?), pedig egy hónapja a kezembe sem vettem. :o) Le is maradtam az erkély bemutatásával, a legszebb kis sárga virág kimúlt. Túllocsoltam? Vagy alul? No, zárom soraim, tölteni kell a csibét, mert a ragadozók ebédet akarnak majd, meg különben is Annamarinál linkyourstoff van. Le ne maradjak. A királylány pedig szebb. de majd legközelebb.

Már már cius

Na, az idő halad. Én meg lemaradok mindenről. Például ismét nem tudtam elmenni színházba. Valami színházundor törhetett ki rajtam, mert január végén is mentem volna, de rosszul voltam, meg három hete is mentem volna (az volt a karácsonyi ajándékom), és rosszul voltam, és ha jól meggondolom, folyamatosan rosszul vagyok hétvégére. Szombaton alszom, vasárnap meg behozom a szombati lógást. Így nem horgolok. Meg hát kedvetlen is vagyok. Nyomaszt sok minden.  Keresem én a pozitívumot,  de nem nagyon találom. Ha szétnézek a nagyvilágban, még kevésbé. Mi is lenne vigasztaló, a szomszédok, rózsa,  a helyi dolgok? Áááá, nem is érdemes szóra.
Miközben ezt írom, hallgatom a Zárórát Máscsaival . 89-ben ilyen szövegeket írt:

Munkadal 

Aki szónokol, mindentudó.

Az élelem és az értelem jegyre kapható.

Aki kérdez, áruló, Aki egyetért megbízható.

Csak a hallgatás a jó.

Búsképű lovag

Szélmalmok országába értünk.

Szükségünk lenne újra rád.

Varázslók hatalmában élünk, 

Vigyázz, nagyon vigyázz!

HA bármiért kiállsz, vigyázz!

Zseni ez a pasi, az már biztos!

"Azért valami vidámabbról, kevésbé szívszorítóról is szól-

va valamit: az a helyzet, most már szinte ezer százalékig

biztosak lehetünk benne, hogy Munkácsy lakott itt a kas-

télyban néhány napot. Festeni nem festett, de pihent végre

az istenadta, mindig nem dolgozhatott az se. Látszik azon-

ban a képein, egy s más megragadta nálunk.

És, bevallom, ez nem is meglepő." (ez pedig innen)
Szóval, hogy valami vidámat is mutassak:

Várom a tavaszt: És töröm a fejem, hogy az ügyeletes apróságok mit kapjanak.
És közben készült egy kék madár. Hátha hat.

Jel

"jel hogy vagyok; sün-életem tüskéi e
szakadt létben, kizárva minden idegent,
de átbocsátva ami még közös maradt
a testvérek közt: táj varázsát, távoli
egek pirossát, és a tejnél édesebb
levegőt,..."  (Babits)
Igaz, én nem a léckatonákat sorakoztatom fel, hanem valami produktívat. Mostanáig eléggé csöndben voltam itt, bár  többszörös szabadságharcba fogtam - küzdöttem derekasan, de elbuktam. Hogy mi ellen? Hát ami miatt nekünk most annyira jó, hogy irigyel minket Jóska, Pista, Mári, Sári meg aki még csak irigykedni akar. Naná, hogy a pedagógus életpályamodellel van bajom.  Mert olyan jó nekem, hogy kaptam sok-sok fizetésemelést, és most a rengeteg melóval, amit abba fektettem, hogy csináljunk egy jó sulit, és amihez mindent elvégeztem, amit csak kínáltak, meg még többet is, pont annyit , mint ... De ezen már túl vagyok. De hogy  többtizenév tapasztalattal, és mindenféle eredményekkel a hátam megett most még bizonygatnom kell, hogy jó úttörő vagyok, hát azt nehezen veszi be a gyomrom. Sokáig mondogattam, hogy  nem akarok beszállni a homokozóba, mert megalázó az egész procedúra. És igazam is van!!!  De TJ azt mondta, 1. Mér akarom kihajigálni a pénzt az ablakon? 2. Ha nem kell, adjam a gyerekemnek  3. Dolgoztam én már annyit és úgy, hogy igen is fizessenek. 4. Nehogy már ne tudjak összedobni röhögve egy ilyen portfólióbasromságot. (háááát, hogy röhögve...?!) Így aztán nézem a bevallandó lapokat, és töprengek, hogy a veszprémi távoktatós egyetem vajon mikor volt (ja, tudom elő kell venni a tanúsítványt,  de nincs is mind meg. A francba, én anno ezeket azért csináltam, mert fejlődni akartam, nem azért, hogy majd egyszer ... , és a könyvünk mikor is pontosan ... ) Ja, hogy közben tanítani is kell? De hiszen
"az egyszerűsített változat „megjelenéséhez” bizonyára az vezetett, hogy a portfóliós értékelést szervezők belátták, hogy ilyen mennyiségű munkát a pedagógusok többsége – napi munkája mellett – nem tud a jogszabályban meghatározott minőségben elvégezni, továbbá a feltöltött teljes portfólió értékelésére is komoly kapacitást kellene mozgósítani" (aki nem ismerné -ez az oldal azért hasznos) Szóval 
nézegetem a lapokat, és közben egyáltalán nem röhögök. Inkább hörögök, de hagyjuk! Hiszen nem a sirámaimat akartam feljegyezni, hanem  

"Azért valami vidámabbról, kevésbé szívszorítóról is szól-

va valamit: az a helyzet, most már szinte ezer százalékig

biztosak lehetünk benne, hogy Munkácsy lakott itt a kas-

télyban néhány napot. Festeni nem festett, de pihent végre

az istenadta, mindig nem dolgozhatott az se. Látszik azon-

ban a képein, egy s más megragadta nálunk.

És, bevallom, ez nem is meglepő." (ez pedig innen, és ajánlom, hogy elolvassátok! Vagyis ajánlom, hogy olvassátok el, mert csúúcs!)

Szóval ami miatt most itt billentyűzetet ragadtam, az az volt, hogy HORGOLTAM. Nem is tudom, mikor tettem ilyet. Mert az, hogy esténként jár a kezemben egy tű, valami kendőfélét horgolok, majd lefejtem és újrakezdem, nem nevezhető igazi horgolásnak. De most van produktum:

Mert mindjárt itt a tavasz!

December 31. Fázisok

Ebben a hónapban több bejegyzés születik, mint egész évben. Talán visszatér a blogos kedvem???
1995 óta most volt az első karácsony, hogy nem a suli adventi estjéről estem be a fa alá.  Ez alatt az idő alatt szépen lassan leszoktam a nagy karácsonyi készülődésről. Az idén nem voltam benne a műsor előkészítésében, de hű maradtam a sokéves hagyományhoz, és nem sütöttem semmit. (A szokásos bejgli a mama reszortja, hál istennek, megcsinálja.)
A rettenetesen hosszú(nak gondolt)  szünet nagyja eltelt, és ... nem nagyon dicsekedhetem.
De ma megjött a karácsonyozós kedvem, és hajnalban nekiálltam sütni. :o)  Lesz itt eszem-iszom, dínom-dánom! Készítettem  töpörtyűspogácsa-csipszet (jó, a második adagot nem sütöttem túl) meg világszép kuglófot. Kár, hogy egyikből sem ehetem. Találtam a neten egy receptet, amely arra biztatott, hogy a kelesztett pogit a kenyérsütő összegyúrja. Ez kell nekem!!! Jól megdolgoztatni a drágát. A kenyérsütő úgy került hozzánk, mit a mikró. Vagy 20 éve kitaláltam, hogy nekem pedig mikró kell. TJ erősen tiltakozott, de éppen jutalomosztás ideje volt. (Tudja még valaki, mi az?  És a következő generáció?) Megvettem a legoccsóbbat, hogy úgyis hamar tönkremegy, majd veszek valami okosabbat. No, ki használja a legtöbbet? És volt valami baja az elmúlt 20 év alatt? A kenyérsütő dettó. A mikor annyira beteg voltam, hogy a fél kiló lisztet felemelni is alig tudtam, nem hogy még kevergessek is bármit, viszont valamivel el kellett foglalnom magam itthon, hogy ne folyton azt figyeljem, hol fáj és mennyire, a netren talált receptek nagy részét kipróbáltam. Hogy kíméljem magam, beszereztem a legegyszerűbb kenyérsütőt, kevergetni jó lesz az is. Meg  majd úgyis hamar  kipurcan. 7 éves. És dolgoztatom szorgalmasan. Egy nagy baj van, mindössze 36 deka lisztre vannak kitalálva a receptjei (amit éppen nem találok. Mármint a könyvecskéjét), és ehhez kellene alakítani a többi hozzávalót. Mondjuk, ha egy fél kiló liszthez egy tojás kell, akkor ... Ámde ez való nekem! Mindent gondolomra teszek bele, vagy közel annyit, amennyit kiszámítottam. :o)  Eddig még semmit nem kellet kidobni az elméretezett hozzávalók miatt. :o)  Állítólag finomak a cuccok. Ha én egyszer újra megkóstolhatnám őket!

Ezek készültek ma:

Ezek meg tegnap:

Azaz továbbra is alig horgolok, viszont (sokat) olvasok. Pl elolvastam egy trilógiát Dennis Lehane-tól/-től. Ügyesen az utolsónál kezdve (azt töltöttem le először), a  legelsőt pedig tegnap fejeztem be. Jó volt, mert midig tudtam, hogy a hősöknek nem lehet semmi komoly  bajuk - hiába sebesíti meg az író őket olykor egészen súlyosan-, hiszen az előzőleg olvasott könyvben folyton azon boronganak, hogy kinyírták az aktuális rosszfiút. Viszont elgondolkodtató kérdéseket vetnek fel a regények arról, hogy mi a helyes és a helytelen, helyes-e mindig a törvény betűinek engedelmeskedni, és ha nem, akkor megteheti-e bárki, hogy önmaga döntse el, joga van-e valakinek - bármekkora féreg is  - élni, vagy le lehet csak úgy puffantani. (Nem.)

És most belevetem magam a rendkívül izgalmas Kőszívű-be, már alig tudom kivárni, hogy kiderüljön, megmenekül-e Ödön a farkasok elől, és elveszi-e Rideghváry az özvegyet. :o))  Annyira unom már a kötelezőket újra és újra elolvasni!!!!
Nem, előbb megfőzök holnapra is. És majd holnap olvasom egész nap ezt a nagyon izgalmas története.  Ha meg unnom, javítgatom a 11.-esek portfólióját.
A szerencsemalackával kívánok

mindenkinek 

boldog új évet.

Szünet

Nem is tudom, legyen a címe 352?
A szünet végeztével én is végeztem két nagy  és egy kicsi munkával. A 2 nagy egy-egy kendő, amit Debrecenbe viszek  Eegyet elég megmutatni belőlük. :o))

 

Lassan listát kéne vezetni, miket ajándékoztam már - ilyen hosszú kapcsolatnál az ember elfelejti, milyen jó ötlete volt mondjuk 3 évvel korábban. Amint ez már meg is történt velem. Vagy 4 éve valaki bemutatott egy sütis bögrét és egy bögrés sütit.  Egy receptet rápingálva  egy fehér bögrére, ... nem írom le, már megírtam.
 Szóval 7. éve kényszerülök efféle kitalációkra (szinte hihetetlen!), és sajnos egyre több velem állandóan foglalkozó személy van. Nem akarnék én ekkora szeletet  magamnak a nagy közös tortából!  Ha van valakinek jó ajándékötlete, szívesen fogadom.
A szünet csodásan telet, a 7 napból legalább 4-en nyavalyás voltam, köszönhetően a nyomokban szóját is tartalmazható étkeknek.  Megkívántam az édességet, vettem Piccolini diabetikus cukorkát. Olyan telhetetlen és mohó voltam, hogy egyből megettem hármat. este már éreztem, hogy valami nincs rendben, de másnap megismételtem az eljárást. Utána elolvastam az összetételt.  Szerencsére.  Két napig nyögtem. Utána a sütőtök-krémlevesbe készítettem rozsos zsömléből krutont. A tünetek megegyeztek (hányinger, hasmenés, hidegrázás, hőhullám - nem, nem klimax), csak most tovább tartottak.  Aztán már mehetünk is a suliba.
Tegnap még összedobtam egy alvós nyuszit a kolléganőm kisunokájának.

 

  Az x-faktor ideje alatt majdnem elkészült, csak az orcájával vacakoltam ma vagy 2 órát. A szokásos. Miután kétszer
leborotváltam szegényt, maradt a minimal artos megoldás.

351

Az előző volt a 350. bejegyzés. És már elmúlt 3 éves a kicsike. (torta, petárda, ihaj-csuhaj) Úgy lehetünk ezzel mint a gyerekek fényképeivel, az első 3 évben sok-sok kép készül, 6 éves kora után vannak a sulis, a szülinapi meg a nyaralós képek. De mivel azt a blogot horgolósnak szántam, és mostanában keveset horgolok,  hát egyre kevesebbet is írok. Hisz nincs mit mutogatni. Persze nem akarok teljesen elszakadni tőle: kedves volt a szívemnek, hogy barátságokat, jó ismerősöket szereztem általa, és sok dolgot ismertem meg, szóval a blog marad, ha ritkán  horgolok is.
Tehát nem horgolok mostanában. Lehet, hogy címet változtatok. :o)
Ám most ismét képmutogató leszek, bár nem különösen nagy a termés.  De tényleg. Rengeteget vagyok itthon, már a 2. hetet ebben a félévben - pedig elhatároztam, hogy nem leszek beteg annyit az idén -, hol egy ocsmány vírus dönt le a lábamról, hol a ...  Hát nem is tudom. Talán attól a gyógyszertől, illetve a hiányától, amelyiktől a kiütéseim voltak. Hehe, lehet választani, 210-es vérnyomás vagy kiütések? Ti mit választanátok? Mert az újonnan kapott vérnyomáscsökkentőtől is lettek kiütéseim -bár a vérnyomásom mintha normális lenne. Ma. Szóval nem leszek annyit beteg.  de attól tartok, hogy ez a nyamvadt autoimmunitás nem fogja hagyni, hogy kövessem az elhatározásaim. :o(  Ez baj.
No,  a konyhaművészet csúcsi mellett- amikor már nem voltam rosszul - horgoltam is. Befejeztem a fodros macit - jó ez fonalfalónak is. És készült néhány őszi dekor is: helyes kis tökök. Mert a régiek valahol a garázsban vannak.  Íme:

 A bal szélső egy tökéletesen formás igazi kicsi tök, nagyon szép.

Felirat hozzáadása

 Lassan,-lassan készül egy ajándék-sbs, de éppen elfogyott a fonal. Azért decemberig talán elkészül. .o)
És némi gasztronómiai kalandozás:
céklafőzelék: 2 kis céklát megreszeltem, megpároltam egy kevés olíván, sózta, édesítőztem, fahéjaztam, majd megszórtam rizsliszttel, felöntöttem rizstejjel, és tettem bele zabtejszínt (az volt itthon),  reszelt krumplit  sütöttem hozzá - szépen összeáll lepénnyé. A cukros dokim és Földes doktor szerint is igaz, hogy a színes növények nem ártanak annyit, mint amennyire értékesek. Mikor a múlt héten egy kardiológusnak elmondtam, hogy 4 éve teljesen vegán vagyok, azt válaszolta, hogy de elhagyhatta a szteroidot. Ez igaz. Szóval jó is ez a vegán lét. Egyébként a zuram a minap gépsonkát sütött tojással, és majdnem elmentem itthonról, annyira büdösnek érzem. Szagra megmondom a fel nem ütött tojásról, hogy állott-e vagy friss. :o)) Pályát kéne módosítanom. Lehetnék tojásmegmondó a piacon. Mint a gombavizsgáló. :o)
Most pedig megyek és csinálok köleskását: húslevesen zöldséget párolok (színeseket), majd összekeverem egy adag főtt kölessel. Finom.

Még megvagyok

Még megvagyok, de a suli kezdete nagyon kaotikus volt, a meddig kell maradni sem volt világos, szóval nem sok kedvem volt írni. Meg góckutatásra is jártam - nincs olyan gyulladásom, ami indokolná a kiütéseket. Közben Altair Jetije, aki megkérdezte, milyen gyógyszereket szedek, úgy vélte a Hypothiazid nevű méregtől lehet. Azt gyorsan abbahagytam. ( Csak hogy jellemezzem a magyar egészségügyet: az elmúlt 4 évben, mióta ezeket szedem, legalább 6 orvosnak mondtam el, miket szedek)( szedem, szedek, szedem, szedem van másik szó erre?) Már egy hónapja nem szedem,  egyre kevesebb kiütésem van, és nem olyan randák. Egy doki szerint, akivel megcsináltattam egy 64 elemes ételallergia-tesztet - nem mutatott ki,csak a diófélékre allergiát - szóval szerinte a szervezetem sokáig "emlékezni fog" arra, ami ellenállást váltott ki belőle. Így hát holnap még nem eszem grillcsirkét. Sőt a levesben főtt állat porcait sem. Fene a gusztusom! Azt szeretem a legjobban. Annál is inkább, mert a tegnapi kajába tettem egy fél padlizsánt, és vannak kiütésecskéim.
Azt hittem, lefényképeztem az ebédet, de nem találom. Kár, mert hihetetlenül szép színe is volt.
Na, mindegy, azért elmesélem.
 Szóval egy csomag újhagyma, 3 bébicékla, egy cukkini, egy fél padlizsán, egy nyamvadt édesburgonya,  volt egy csenevész édeskömény s a hűtőben, no ezeket olíván jól megpároltam, só, borsika, fehér bors került bele - és mivel eléggé elsóztam, reszeltem bele egy kis krumplit. Mikor kész lett ment bele egy zabtejszín és egy lime. Nagyon kellemes savanykás íze lett, de mivel borsot már jó ideje nem ettem, túl intenzívnek tűnt a jelenléte. Köles volt a köret. A céklától nagyon szép színe lett.
Nagyon ízlett - főleg mert valami nyavalya folytán egy hétig kajára nézni sem bírtam. Főtt krumpli, rizstésztaleves - ez volt 5 napig a menü, előtte 2-ig meg mindegy, mert semmi nem maradt meg bennem.
És mivel napokig az ágyat nyomtam, és vacogtam, a tegnapi napsütés kicsábított a szabadba. Szinte egész délután az erkélyen nyaraltam. Élveztem a pompás látványt. Le is fényképeztem, csak úgy magamnak, hogy télen legyen miben gyönyörködni. Ezek a szerencsétlenek a rémes vízpazarlás ellenére (reggel, este kaptak inni) csak kornyadoztak. Most kezdenek élni. Sajnálatos, hogy néhány héten vagy lehet, hogy csak napon belül elfagy mind. A legnagyobb meglepetés a fekete petúniák burjánzása.  Mindig elhatározom, hogy legközelebb csak fehér petúniát veszek, mert az annyira virágzik, hogy lentről is látszik, meg napvirágot, mert az meg szépséges sárga. Vannak persze fűszernövények is, azok maradhatnak. Ésremélem, a 6 levendula sem hal meg télen. Sajnos nem tudom egy képbe szerkeszteni őket, így jó sok helyet foglalnak, de nem baj. (Meg kéne tanulni egy halom dolgot, de senkinek nincs türelme, szépen lassan elmagyarázni, ha meg idekatt-odakatt, azt úgysem jegyzem meg.:o( )

És hogy mit csináltam az erkélyen.Ezt:

A kocka 2.

 Elkészült végre a kocka. Nem is tudom, talán márciusban fogtam neki.   És az utolsó oldala roham munkában  lett kész, mert végre valóban eljött a barátnőm, akinek az unokája kapta. Az utolsó oldalra csak színes pöttyök jutottak, mert másra már nem volt idő, de volt aki cicát látott bele. :o)  Hát ez a fantázia, kérem. Ilyen gyerekeket kellene nevelnünk. A virágos oldal azért van még egyszer fenn, mert valahogy odamászott egy csiga is. Kapott a leányzó babát, elefántot (előző posztok), de állítólag a kockát nagyon kedveli.
 

 J Isztambulban nyaralt (mi meg sehol). Még az augusztusi hosszú hétvége is itt telt, mert Mamát bevitték a kórházba, így a szórakozás és a változatosság az volt, hogy őt látogattuk. Pénteken vitték, szerdán kiadták, közben meg nem nagyon történt semmi, hiszen pétektől keddig a fű sem nőtt. Ilyenkor általában gyakornokok ügyelnek, kevesebb a nővér, néha 11-kor kaptak reggelit és este 10 után a gyógyszereket. Mindezt úgy, hogy az ápolóknak (fiúk voltak) szinte  egy szusszanásnyi idejük sem volt.Jajjaj, csak nehogy megint odakerüljek én is!
Szóval J Isztambulban nyaralt, készítettek rengeteg gyönyörű felvételt, és hozott ajándékba egy halom sálat. (bármilyen kockázatos törököket fényképezni, a kedvemért készítettek néhány felvételt a bazárban, és bár nem olyan mint Agatha Christie-nél a Suq, mégis csak bazár.)
Szóval hozott ajándékba egy halom sálat. Nekem narancssárgásat. Mert meg vagyok bolondulva a sárga dolgokért.

 

De az, amit magának hozott, sokkal  jobban tetszett. És az én drága egyetlen gyerekem elcserélte velem az ő lila-ezüst sálját.( És nyilván sose fogja viselni a narancssárgát.)

A bagoly gyors esti horgolás szülötte, elvittem szerelőhöz az autót, és leszedtem a baglyot róla. Utána vagy egy jó hétig naponta  legalább háromszor borítottam ki a táskám (Zazálea), mert sose akadt a kezembe a kulcs, és természetesen abban a táskában csak halott német katona nincs (c.r. by egy kolléganő). Így azonban azonnal a kezembe akad, ahogy belekotrok. (Közben a régi bagoly is előkerült, és már tudom, hogy valóban ki lehet mosni azokat a figurákat, amelyeket csinálok. :o) )

Legyen gasztró is! A mai ebéd rizses spenót "bundás"kenyérrel. (Rizstej, rizsliszt, ez nem érdekes.) A kenyér!!!!! Az már valami!  Kaptam az Intersparban minden mentes kenyeret (glutén, tej, élesztő), (40 deka 800+x forint - egyszer össze kéne számolni, mibe kerül az élelmezésem.) Azonnal 5x3 szeletre vágtam, és lefagyasztottam, mert ezek a zacskózott cuccok szeretnek megpenészedni. MA elővettem egy csomagot, zab és rizslisztből meg vízből sűrű palacsintatésztát kevertem, belemártottam a kenyeret, aztán zabkorpába és olíván kisütöttem. Nyam, nyam! (A közepén a massza+zabkorpa sülemény van.) "Nem is tudom, mikor ettem utoljára ..."(- Mabel a Csengetett Mylord-ból.) És készítettem karfiolsalátát is - kaliforniai paprika helyett,sima zölddel, ecet helyett citrommal (kellet vagy három, mire érződött az íze) paradicsom nélkül, színezőnek  lila hagymával. Na, az is finom.

 

 Kreáltam mást is, de azzal nem büszkélkedem. Leírom, hátha valakinek van ötlete - nekem már van.
Kaptunk egy vödör hullott körtét. A szívem szakadt meg, mert gyorsabb iramban romlott, mint ahogy TJ betermelte. Ezért ma kivagdostam a puhuló részeket, leturmixoltam, kevertem hozzá 3 tojásnak a  sárgáját, egy kevés édesítőt ,12 darált piskótát (ehelyett valószínűleg jobb lett volna a gríz, azaz búzadara), felvertem (nem én, az aprító) a tojás fehérjét, és óvatosan belekevertem a kulimászba, majd  kivajazott, -morzsázott tálba öntöttem, és sütöttem-sütöttem tűpróbáig - OK volt. Hagytam hűlni, és egy idő múlva kiborítottam. És láss csodát! ... széttörött és folyós volt. Hm ..., belelapátoltam egy serpenyőbe, és mint a császármorzsát, sütögettem, kevergettem. Gőzölgött, pöfögött,  égett. Az alja. Megfordítottam, olajat öntöttem alá, gőzölgött, pöfögött - égett, ez így ment vagy negyed órát (A tegnap holnapra készített frizurámnak határozottan jót tett a gőzölés). Most elmondhatom hogy van egy körtés, habos ... tojásrántotta. :o) Nem tudom, mi lesz a vélemény.
Halványulnak a kiütéseim - valószínűleg még nem a gyógyszer kiürülésének, hanem a Delagilnak köszönhetően, amiből legfeljebb 7-t akartam bevenni. Most tartok a 10.-nél. Hátha mégis ...
A sulikezdésről inkább semmit. Sok kaotikus évkezdésünk volt már, de ilyen még soha. de most nincsenek pánikrohamaim, bár az második nap előjöttek a kimerüléses tünetek. No, mindegy. 22 kötelező órám lesz, a többit majd meglátjuk. A röhej, hogy azelőtt simán benn voltam 32 órát hetente sőt többet is, de így hogy kötelező, utálom. ÉS valószínűleg kevesebbet fogok keresni, mint eddig.  De sebaj, Rózsa nénénk megmondta, hogy  "a tanároknak meg kell szokniuk, hogy a pénzért meg kell dolgozni." Ha szoknék (:o) ) káromkodni, most mondanám ...

Az én kedvesem

Mostanában nemcsak a "vészbúk" tart távol a blogolástól, hanem mindenekelőtt Kindle, aki az én kedvesem barátom - sőt mostanában mondhatni:  LB.  (Nem rajtam múlt - "mellékszál".) Bőven megérte a befektetést, annyi olyan könyvet is elolvasok mostanában, amire biztos, hogy sosem adtam volna ki pénzt, könyvtárba járni meg lusta vagyok. A skandináv krimik hátborzongatóan jók, és találtam egy-két letehetetlen amerikait is, meg angolt, meg OROSZT!!!
Akunyinnak hívják a szerzőt, és már neve is van a hívei táborának: erasztománok. Csatlakoztam. :o)  Elvarázsol, ahogy a 19. század végének,  a századfordulónak a  találmányaiét lelkesedik. (telefon, elemlámpa,villamosság, kerékpár, ...) és az is, hogy hiába jön rá a "nyájas olvasó" a bűnös kilétére, még háromszor megcsavarja a történetet, hogy az utolsó lapig lehessen izgulni és reménykedni. Jóóóóó! (Sajnos már mind a 8 magyarul megjelent Fandorin-történetet elolvastam.)

 Ez a nyár egyébként a" nem csinálok semmit" jegyében telt. Na, jó, olykor főzőcskéztem, bár nem túl nagy lelkesedéssel, mert folyton megfeledkezem magamról, és megkóstolom a készülő terméket, aminek sosincs jó vége. Tegnap is belenyaltam a tejbegrízbe, hogy elég édes-e, aztán moshattam ki a számat, de  - úgy tűnik - még így is sikerült valamennyi tejnek felszívódnia. És bár nem vagyok allergiás rá -(Mária utcai bőrgyógyász)  mégis tele van hólyagokkal a nyakam. Most éppen. És valószínűleg a görögdinnyére sem vagyok allergiás, de mégis .... Szóval nem lettem okosabb.  Elkezdtem a góckutató programot, bár most nyáron ...
Olykor takarítgattam is (flylady).
Olykor benéztem a suliba . ..
De nagy programba nem fogtunk. Jártunk ki a kertbe locsolni, de mintha tengerbe vizet ... a fű kiégett, , a növények nem teremtek, ha mégis ....  egyedül a cukkini tudott óriásira megnőni 1 hét alatt. Így aztán cukkinit ettünk cukkinivel.  A kedvencem a cukkini-krumpli tócsi lett, kukorica és rizsliszttel (tojás nélkül természetesen). Egyébként a rizsliszttől elképesztően ropogósra tudnak sülni a dolgok.
Azért esténként, amikor volt valami nézhető a tévében, horgoltam is.  Bár nem sokat.
A barátnőm unkájának készült mindegyik figura, de megint úgy fogok járni vele, hogy annyira nem jön össze a találkozó, hogy folyton elajándékozom a kész terméket.  A kislány biztos azt fogja hinni, hogy az elefántoknak piros a szeme (mint ahogy az is. :o)) )

A baba hamar elkészült, csak a hajával szórakoztam két film alatt.

Sajnos Kindle kezdi feladni, egyre többet fagy le, és a bal oldalán mindig duplán lapoz - ha egyáltalán.   Talán túlterheltem? Pedig nem is wifizek vele. Mert azt aztán végképp nem bírja szegény. (De az ára már bejött.)

Fogpiszkáló

Hát ezzel a pulóverrel biz úgy jártam, mint a székely bácsi a nyárfával . ( Így). Csak él el...rontottam. Ügyesen kiszámoltam a karöltő megmérése után, hogy hogyan lesz jó, ügyesen meg is csináltam, csak az elején elfelejtettem, hogy a lyuknak csak a felét mértem le, így be kellett volna szorozni az egészet kettővel. Estére lett két fogpiszkálóm fél ujjam, idő meg már nem volt az eljárás megismétlésére, tehát mellény lett. (Asszem, mégsem szeretek kötni.)

És hogy a gyerek is örüljön valaminek, kapott egy kis, barátságos tigrist. Aztán gyorsan horgolótűre kaptam, és a hiányzó kért fél ujj helyett készítettem két helyes egész kulcstartót. 

 

 Most pedig megyek baracklekvárt főzni. Mert én sem hülyülök már meg.

Néhány dolog

Nem telt ám lustálkodással az elmúlt időszak, bár nem voltam annyira aktív mint szerettem volna -és lassan vége a nyárnak. Illetve a szünetnek. Ilyenkor én már nem akarok iskolába menni!

Szóval voltam Pesten találkozni horgolós sorstársakkal - utána egy napig hevertem, meg voltam Debrecenben szkanderozni - ezúttal egy doki bácsival, de akkor is én nyertem. (Valami ilyesmit kell elképzelni, de én a lábaimmal is játékban voltam. :o) )

 

Megnyertem 2 hónapot. Csak decemberben kell visszamenni. A kiütéseim változatlanul virulnak, mindig belefutok valami tilalmas dologba, hogy egy szójával dúsított cukorkába, hol az isten tudja mivel dúsított mustárba vagy csak simán őrölt piros paprikába.) Ezért aztán kértem is és kaptam is beutalót a fő-fő bőrgyógyászatra, hogy nézzék már meg , mi a fenére vagyok allergiás. (állítólag 50 dologra tudnak keresgélni), és csodák csodája, júliusra kaptam is időpontot. Sőt, akkor hívtak be, amikorra ígérték,percre pontosan. El voltam ragadtatva. Most látom, hogy ezt már írtam. ezért baj, ha nem ír rendszeresen az ember naplót. Aztán egy elég abszurd jelenet játszódott le, a doktor megnézte az éppen aktuális kiütéseim (A fenébe, előtte egy joghurtot be kellett volna nyomni, mert már múlófélben voltak.), majd közölte, hogy ez nem allergia. Hanem intolerancia, és biztos van valami gyulladás a szervezetemben. Indul a góckutatás - úgysem tudtam, mivel töltsem a hátra lévő 4 hete, ha már nem megyünk nyaralni. Amikor pedig megjegyeztem, hogy  kiütéses leszek a paradicsomtól meg a piros húsú paprikától, akkor megállapította, hogy inkább reflux. (Ha meg elalszom a kádban, akkor mégis inkább lépfene lehet - Rejtő után szabadon.)
És még kaptam tablettát is - még Debrecenben, de ő is jóvá hagyta. Aminek a mellékhatása kiütések (az magának már úgyis van) illetve aluszékonyság, gyomorbántalmak ... stb. Na az első kettő bejött, Most nem tudom, pontosan mitől is vannak kiütéseim, a kajától, az idegbajtól vagy a gyógyszertől. de vannak - pl most a tenyeremen és az összes ujjízületemen. Fincsi.

 Idáig.
Idegbaj: Kaptam egy levelet a lakásszövetkezettől.
Küldik a végrehajtót (behajtó céget), ha tüstént nem fizetek be 40350 Ft-ot.
Idegbaj, telefon, "tavaly augusztusban kiírták a vizet." ?????? De jöjjön be reggel a számlákkal, megnézzük." Vízmű:" Nem tartoznak, higgye már el!"
OTP: Minden számlát megnéztünk, minden rendben,
itthon minden számlát megnéztem, összeszedem, éjjel nem nagyon aludtam, mert tudom, hogy rendben van minden, de mégis.
Abszurdisztánban bári előfordulhat.
 Reggel a nő: Már éppen hívni akartam, sajnos félreértés volt, a itt számla az ön nevén van, a víz meg másén (a férjemén -  30 éve). Kérdeztem, hogy most minden postaládába bedobják-e, hogy nem is tartoztam. Azt mondta: Nem, nem, majd a decemberi elszámolásból látszik" Hm. Abszurdisztán.  Máig nem értem, miért csak 40 ezret akat, és nem az összes vízdíjat 5 évre visszamenőleg.
Na, inkább másról.
 J lánybúcsút szervezett, arra készült néhány dísz. J kitűzőt gondolt, készítettem néhány változatot. A káposztákat (eredetileg rózsának készültek, de arra hasonlítottak a legkevésbé) szántam erre a célra, de végül asztaldíszek lettek, és a másik virágból kértek 8-at. Azt is legyártottam gyorsan - szerencsére éppen Pesten voltam - nála. Nagy tetszést arattak. - meglepetésemre.

 Aztán kötni támadt kedvem, úgyis készülünk meglátogatni a soproni barátnőm, akinek már 110-es az unokája. Elég nehezen találtam mintát, nem is pontosan olyan, számolgatni kell(ett), de eddig megvan. Vajon elkészülök-e holnapig a két ujjal is?

 

 Kitaláljátok, mi az apuka foglalkozása?

Gasztró: tegnap megtörtem a zöldnapot, és lett piros és fehér is a kajában. Kapros salátafőzi meg sült répák.

Kitaláltam magamnak egy töltött paprikát - paradicsomszósz nélkül. Majd eldicsekedem vele, ha jó lesz. :o)

Zöld

Mióta nincs suli, de volna sok töprenkedés bizonyos dolgokon, inkább eszeveszetten horgolok. Csak ne kelljen!  Olyan sok mindent szeretnék csinálni, mint szinte minden nyáron, ebből valamennyi megvalósul, más terv marad, mert a felénél azt veszem észre, hogy elment a nyár. Kezdődik , kezdődik, kezdődik! (Bevallom, egyre kevésbé vagyok ilyen lelkes.) Az idei év végi értekezlet  kulcsszava a változás volt, kíváncsian várom. Hogy a változás előszele a most megszellőztetett béremelés volna? - Hm. ez csak arra volt jó, hogy (öncenzúra -  coopy right by Esterházy). De hogy megint ellenünk fordították a társadalom egy részét, az biztos.  Mindenkinek javaslom Beke Kata nagyon igaz könyvét, a Jelentés a kontraszelekcióról-t - aztán el lehet gondolkodni, hogy mit lát, tanul az a gyerek - és mit hozzon otthonról. Én meg már nem akarok gondolkodni, tehát kiülök a dombtetőre az erkélyre - ha nem túl nagy a hőség, mint pl. ma -, onnan nézek szerteszét, és szerencsére elég magasan lakunk, hogy csak a szomszéd suli udvarán levő fák lombját lássam meg a sok virágot az erkélyládában. Vettem egy halom levendulát, illat is van. :o)
Voltak ugye a táskák, és tervben egy baba. (Vissza a gyökereimhez!) El is készült a baba, de mára még volna tervem, ha hazajöttem anyutól talán meg is valósítom.
Íme:

 

  Aztán megint váltok munkaeszközt, és jöhetnek a kötőtűk.
De miért is zöld a címe -ááá, nem azért mert lelkesen adózok a grípísznek, és szeretem szelektíven gyűjteni a szemetet - ami így sokkal több helyet foglal, de talán teszek valamit a ... nem akarok nagy szavakat használni. Maradjunk abban, hogy teszek valamit.
 Azért zöld, mert megfigyelésem szerint mostanában csak a zöld színű élelmiszerekre nem vagyok allergiás. (ez ma megdőlt. Gyakorlatilag minden ételtől kiütést kapok, ami bekerül a szervezetembe.) De próbálkozom. Ezért aztán többen is javasolták, hogy csapjak fel gasztrobloggernek. No, azt azért nem vállalom, de néhány szörnyűséget elmondok, megmutatok. Mint pl a mai ebédet.
Töltött cukkinit akarok vacsira csinálni, elkészítettem a hozzávalókat, és részben abból ebédeltem. A cukkiniket kivájtam, bemasszíroztam zöldfűszeres olajjal (kakukkfű, oregánó, rozmaring, só, bazsalikom, petrezselyem), és 15 percre bedugtam a sütőbe egy olajos sütőlapon. Míg ők benn süldögéltek, készült a belevaló. sok zöldhagymát és fokhagymát felaprítottam, és innen indult a kóser konyha, még arra is vigyáztam, hogy a fakanalak össze ne érjenek. A ragadozóknak (ja, bocs most csak egy van itthon) gombát és pulykadaráltat pároltam a hagymával, majd megy bele paradicsom, tojás, a tetejére sajt (és majd megint vigyázhatok, hogy össze ne érjenek), bele a maradék zöldfűszeres olaj fele, magamnak meg a cukkini belsejét meg vagy 40 dkg spenótot pároltam, amikor nagyon sok levet eresztett, gondoltam, kár ezt csak úgy a levegőbe engedni, leöntöttem, vágtam bele uborkát, tettem hozzá hideg vizet, citromlevet és zabtejszínt.  Valami isteni nyári, hideg leves lett. Kár hogy nem volt hőség hozzá. Úszkál benne egy kis spenót is, de sebaj!

 Miközben ez a dolog párolódott - meg a puoka is -(Mióta nem eszem húst, minden főzéskor gyanakszom rá, hogy most fogom megmérgezni a családom, mert nem létezik, hogy ami ilyen büdös, az ne legyen romlott. De eddig még nem lett bajuk.) feltettem egy kevés vizet egy fazékban, mire ez forrt, a vízforralóban is felforrt az egy liter (ha a hideg fazékba önteném, lehűtené -fizika :o) ) És megfőztem egy zacsi kölest. Aztán szépen összekevertem. Ja, e az egész előtt 6 újkrumplit megsikáltam, és a Zazálea-féle sütőzsákban bedugtam őket a mikróba. 10 perc alatt csodásan megsültek. Itt az eredmény. A maradék uborka sem veszett kárba. Iszonyúan jól laktam. Aztán jöttek a kiütések. Vajon melyiktől?

 Heh, még a terítő is zöld. És hogy honnan a zöldfűszer? Részben innen, részben az erkélyről. A harmadikon már nem hat a sok ólom. Vagy?

Ééééés .....

Talán a piros orrlyuk túlzás

Év vége

Ezzel a fodros-bodros elefánttal kívánok mindenkinek 

 bort, búzát, békességet, 

 sokkal jobb 2013-at, 

 és egészséget, mert az a legfontosabb. 

 Ami ez utóbbit illeti, részemről ennél ne legyen rosszabb,de kevesebb hidegfrontot és csapadékot kérek, ha lehetséges. Például a mai hideg napsütés egészen elviselhető. (Látszik a párna alsó csücskén. Nem a hideg, hanem a napsütés.)
  Jó, tudom, ha ennél is kevesebb esik, Szahara lesz itt, de akkor meg essen éjjel, amikor alszom, és már olyan jól vagyok, hogy ... Na, ez nem igaz.
Szóval gyorsan készítettem egy babának egy elefántot, mert úgy volt, hogy el tudom hozzá juttatni, aztán persze már nincs úgy, de ez legalább készen van. Nem úgy az 5. sbs-kendő. A  4. szent délután készen lett, sőt már elvileg előbb is, de J szerint kellett még rá 2 sor. Nos, a mérettel nem volt baj, de ez is elmúlt.
Ilyenkor számvetést kellene készíteni,  - megvolt. Terveket is, de 2006. december 29. óta nem tervezek. Két hétnél előrébb biztos, hogy nem. Vagy mégis. De azt sem publikálom. Így nem égés, hogy azt sem teljesítettem. Gondolok itt például tudatosabb, egészségesebb életmódra. (Iigen még én is tudnék mit változtatni.)
A szünet repül, kijavítottam egy halom olvasmányértelmezést (, mert mi még olvasunk), és nagyon elszomorodtam. Ezek a gyerekek nagyon ostobák (igen), vagy engem néznek hülyének. (Ez is igaz, ezért ostobák.) Mit gondoljak arról, aki a legjobb matekból, és nem logikázza ki, ha csütörtökön azt mondja, Rejtőt fog olvasni, majd hétfőn beadja a Galaxis útikalauz mind az öt kötetéről szóló ismertetést, jellemzést, akkor már csak utánanézek a neten, honnan vette. Vajon honnan? A Wikipédia az ő barátjuk.  De az enyém is. Vagy ha 4-5 ember ugyanazzal a szófordulattal él több helyen. Már 2 is feltűnik. Hm, vén vagyok, de még nem teljesen hülye. Pedig sok jó dologtól fosztják meg magukat. Én például az időm nagy részét ismét ki mással, mint Wallanderrel töltöttem. Kaptam magamnak karácsonyra 2 könyvet tőle.  Igaz, előtte befejeztem A templomosok öröksége című ismerethalmazt Steve Berrytől. Erős Dan Brown utánérzés, és mintha csak azért írta volna, hogy a rengeteg megszerzett ismeretet a laikusok fejébe tömködheti vele. Eléggé untam. Szemben a két Mankell-könyvvel. A Riga kutyáival ugyan olyan terepre tévedt, ami nem igazán neki való - a kelet-európai politikai játszmákat próbálta feltérképezni ... ugyan, kérem! :o) A Die fünfte Frau-ról még nem tudok nyilatkozni, de Wallandert továbbra is kedvelem. Wallander for president! :o) Vagy Mankell. Elvégre ő írja az öregedő detektív östörgéseit a modern kor rémes hozadékairól. J szerint jól el tudnék beszélgetni vele. Vagy ezt már mondtam?
Amit viszont biztos, hogy még nem,  az egy sajnálatos jelenség a blogvilágban, de ezt elteszem máskorra.

Ember tervez

Majd szépen, naponta 2-3 darabjával elkészítem a kollégáknak szánt hóemberkéket. Gondoltam december elején. Aztán közbeszólt a legnagyobb rendező, és az utóbbi két hét minden délutánján a kórházban voltunk látogatóban. Tudnék mesélni! :o( Abszurdisztánon kívül előfordulhat pl, hogy egy közel 80 éves embert két vizsgálat között a folyosón felejtenek, és végül 3-4 óra elteltével  2 főorvos tolja át a másik szintre a másik vizsgálatra, mert el akarják végezni a feladatukat?) Így aztán a hókusok kis híján hókusok is maradtak. Kedd este fejeztem be belőle ennyit. Roham munkában. :o( Ám mivel kb 30 cucc kellett volna, nem voltam elégedett. De megoldottam ezt is. Nagggggyon előrelátó voltam a nyáron, és vettem fél kiló pálinkás pohárkát. (Némi szépséghiba miatt kilóra adták.) Már csak karácsonyi matrica kellett volna. Azt sajnos nyáron nem kaptam. De most majd figyelek, és amint előkerülnek januárban leárazva, azonnal begyűjtöm a jövő évit! Mert most sem. Szóval bejártam a várost, és sehol nem volt efféle. Végül mégis kaptam kettőt, bár az egyik mintha sírkoszorú volna. Gyorsan felmatricáztam felespoharakat, körbeezüstöztem, és szereltem bele egy gyertyát. Mintha az isten is karácsonyi ajándéknak teremtette volna. :o) Még sikere is volt. Kép nincs. Örömömben, hogy kedd éjfélre elkészült, és sikerült szállításra kész helyzetbe hoznom, elfelejtettem lefényképezni.  (Azért kedden, mert tegnap voltam utoljára, mától betegápoló volnék, ha nem találták volna ki, hogy majd inkább  holnaptól. Mert egy vizsgálat még hátra volt, és csak délután lehetett  elvégezni.)
Egyébként a minap gyorsan összecsaptam egy vezetős kesztyűt. Nem túl szép, de a célnak megfelel. 

 Ma kipróbáltam, ehetek-e mandulát. Nem.

Zakkant

A nagy visszatérés? Nos, azt hiszem, az még várat magára. Azért készülgetnek dogok, például egynéhány hóember már világgá indult - ajándékkísérőként. Mint ahogy a fenti két kis figura is. Erzsébetiek. Talán a hideg és borús napok majd arra ösztönöznek, hogy keressek némi vidámságot ezekben a bohókás figurákban.  Kell egy kis áramszünet.

Tegyük hozzá, hogy amíg canadahun létezik, és ott lelkes magyarok, addig még mindig az én kindlém a nyerő. :o) ( Olvastatok már Henning Mankelltől bármit? Pl. a Kennedy agyát? Huh! Megrázó.) Illetve a dolgozatok. Amit általában kétszer javítok. Másodjára a javítót. És harmadjára is. Már felvetettem, hogy nem lehetne-e azonnal a javítóval kezdeni, de a kölkek nem lelkesednek az ötletért. Valamiért szeretik ugyanazt többször ... megtanulni? ismételni? Minden estre elsőre nem lehet jót írni, az már biztos. Olykor eljátszom azzal, hogy harmadjára is az első dogát íratom meg. Szerintetek mekkora sikerrel?

 Voltam Debrecenben. De ez nem olyan szívderítő. El akarták velem hitetni ott, hogy beteg vagyok. Ugyan. Na, jó, itt-ott fáj olykor, és nem tudok ... sok mindent nem tudok. De ez nem jelenti azt, hogy azonnal olyan durva gyógyszert kellene szedni. Ugyan kérem! Majd ha már felállni sem tudok. Esetleg.

Viszont a Cezanne jó volt. Csak nagyon sok a kép. Nem egyszeri program. A felénél már le akart szakadni a derekam. Majd elmegyek ismét. Gyönyörű, nem?

Váááá! A blogger megzakkant! A kép vándorol a kurzorral, és ha közzéteszem, csak egy bejegyzés látható. Ha közzéteszem. De ha közzéteszem, a kép elmászik innen az elejére. Mégsem mászott el. De azért nem mutat több bejegyzést egy oldalon.

Vasárnap alkottam. Karalábéfőzelék - benne az ő levele is. "Bestauboltam" rizsliszttel,felengedtem rizstejszínnel, megsóztam. Valami fűszer még kellene bele, mert így elég jellegtelen volt. És hozzá főtt brokkoli, köles- és zabpehely, só, bors, szerecsendió, zabkorpában megforgattam, és egy kevés olajon kisütöttem. Ihaj! Ínyencség, na!