Rokonk, barátok, üzletfelek

A NAGY KÖNYV befejzése után majdnem egy napig nyugton voltam, nem tudtam eldönteni, mibe is kezdjek. Nyulak, csibék, tojások és bárányok keringtek a fejemben (nem, bárányok nem!), de úgy éreztem, valahogy mégsem ez az igazi TERV. Aztán rájöttem, hogy jön a tavasz, és miután az ősszel kötött sálamnek akkora sikere volt, újra próbálkozom valami lengébbel.

Nyakmelegítő lett belőle, de még gombot kell rá szerezni. Hogy mikor jutok ki megint a lakásból, kérdéses, de egyszer csak biztos. Nagy elhatározásom volt, hogy nem veszek fonalat jó ideig, amit persze nagyon nem tartok be, így Debrecnben is vettem egy szép nyers színű fonalat: majd csak jó lesz valamire. Sajnos csak 10 dekát, most aztán bántam, mert a sapkára már nem futotta belőle. Kénytelen voltam kombinálni. Először a horgo-blogn Eli által készített példányt csináltam meg, olyan sokan elkészítették már, és mindenkié nagyon tetszett, de amikor az enyém készen lett, azonnal Penelopé-üzemmódba kapcsoltam, végül ez lett belőle.

Befejezni csak kedden fogom, akkor majd kiderül, jó-e, vagy kell még hozzá néhány sor.
Ezek után azonban mégis csak győztek a nyulak. :o)
Először Kristina által készített Hasilein unokatesója készült el, de ott van vele a kisöccse is. Majd ha idősebb lesz, biztos ő is olyan szép nyurgára nő, mint a tesó. (Így látszatra inkább egy kutyára hajaz, de igazából nyúl.)
Aztán jött Nyúlanyó (aki csak az utolsó pillanatban kapta meg a köténykéjét, sokáig nyúl úrnak készült). Másodjára Nyuszifiú a répával végül Nyúllányka a babájával. Szerintem ők a nevelési tanácsadóban fognak kikötni. :o).

Szolgálati közlemény

A sorsolást technikai okokból holnap reggelre halasztom, mert lemerült a gépem, és nem tudnám dokumentálni a játék tisztaságát. :o) Egy biztos: Röfiékre egy jelentkező volt. (Úgy látszik, Kriszta megsajnálta őket ;o) ) Hacsak...

"A cél voltaképp mi is? "

"A cél voltaképp mi is?
A cél megszünte a dicső csatának,
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja a küzdés maga."

Sokszor gondolkodom el mostanában (is) ezeken a sorokon. Élhetünk-e célok nélkül? Mi számít célnak? Mennyi minden múlik rajtam, hogy beteljesítsem a céljaim? Mennyire lehet megalkudni a körülményekkel? meddig érdemes lázadni? Érdemes-e egyáltalán? Sok-sok kérdés, ami szinte nap mint nap válaszra vár.
És milyen gyakran érzem a korlátaim! Én csak rövid távú célokat tűzhetek magam elé. :o( Hiába határoznám el most, hogy június 28-án Berlinbe utazom, és készülődnék lelkesen, mert nem biztos, hogy megtehetném. Még közelebbi helyszínt sem igazán választhatok akkorra. Hogy képes vagyok-e rá, az csak kb. június 26-án derülhet ki. Ilyet tehát nem határozok el. De célokra bizony szükség van. (A jó öreg Maslow is valami hasonlót sugall.) Álmok kellenek, és ha beválthatók, még elégedett is lehetek magammal.
A legutóbbi nagy terv a héten teljesült. Ha már egyszer képtelen voltam mászkálni. Nagy munka volt, majdnem 4 teljes napig ezen dolgoztam, és most ... Még hátra vannak az "utómunkálatok", de már kezdem üresnek érezni magam , és keresem a következő célt, ami felé lépegetni lehet.
A "nagy munkának" messzebbre nyúlik a története". Karácsony előtt láttam valakinél egy fura "könyvet", valami foglalkoztató félét. Sajnos nem jegyeztem, meg kinél, viszont igen csak megragadta a fantáziám. De valaova az agyam mélyébe rejtettem, mert se megfelelő korú gyerek, se varrástudás .... Szóval: majd egyszer. Eszembe jutott az is, hogy volt nekünk Borostyán Timink.(Így hívták, na!)

Volt rajta minden, amivel egy kicsi gyerek fejlesztheti a finommozgását, igaz, az enyém nagyon nem a csatokkal, gombokkal szórakozott, de a babát szerette.
Szóval jó mélyen elrejttem a szándékot, ám a téma február elején visszaköszönt Zsukkánál. És azóta nem hagyott nyugton. Ilyet én is akarok, de hogy lehet a saját eszközeimmel megoldani?
Hát így:
(és most sok kép jön)
Először is készült 6 db téglalap. Rövid pálcák, középen 2 sor egy-, ill. 2 ráhajtásos pálca, hogy könnyebben össze lehessen majd hajtani, illetve nem egyforma méretűek, a külső a legnagyobb, majd mindegyik 2 sorral kisebb, szintén az összehajtás miatt.( De csak 2-t használtam fel, mert így is túl dagi lett a végeredmény).
Aztán jöttek a "lapok" Az első a legegyszerűbb: egy maci.

Mellette látszik, hogy a következő lapon gyümölcsök illetve egy virág van, ezeket egy zsebbe lehet bedugni, és patenttal felszerelni a helyükre.
A következő lapra egy fűzős cipő került - a fűzőlyukak egy régi kesztyűből származnak, (nagyon büszke vagyok magamra, hogy kitalaláltam. :o)))) ) A labda pedig egy pötyös zokniból van, de a pöttyök túl távolra estek egymástól. Szóval ez egy egypöttyös labda. Ha jobban megnézem, másfél.
Mellette pedig négy színes zsebben négy színes állatka van. Be kell őket gyömöszölni a helyükre. Nem nagyon látszanak, fehér cica, sárga csibe, zöld béka és kék nyúl :o).

Aztán megint sok feladat következik az apró kezeknek: gomboláspánt, karabiner (gáztömítőbe csatolva, mert az nem szúr mint a kulcskarika), "hátizsákcsat", övcsat. (Gondoltam, teszek rá melltartó csatot is, hadd gyakoroljon a gyerek, de lebeszéltek róla. :o))) )
Aztán jön egy város, az autó elő tud jönni a házak mögül.

És az utolsó lap a természeté: virágzó bokor, cica, nap, felhő.
A bokor mögött elbújt egy másik cica, és a felhő mögül pedig kibukkan egy madár.
Aztán már csak az eleje volt hátra. A "nem tudok én varrni" jegyében applikáltam rá egy baglyot, mert olyan jó puha az a thermós anyag. :o) És persze legyen címe is. De mi? Legyen .... könyve. Azt bizony varrni kell. És nekiláttam. Színváltós fonallal elkezdtem öltögetni nagy fogcsikorgatva. Ám egyszer csak azt vettem észre, hogy szabályosodnak az öltések, és az összevisszaságból rend lett, valahogy magától állt a kezem azokra az mozdulatokra, amelyeket Csöpi néni a kézimunka órákon tanítgatott. És amelyeket kizárólag helyben gyakoroltam, mert otthon, hogy a nagy hisztit elkerülje, anyu megcsinálta helyettem a gyakorló darabot. (Ő se kapott 5-t :o) )
A munka nagy része kész. Össze kell szerkeszteni, leszedegetni a lógó szálakat. :o) És jó mélyre eltenni a szekrénybe, mert ..... még nagyon kicsi. Legalább 1 év, mire élvezni kezdheti. :o)
De MEGCSINÁLTAM!
Legközelebb a saját unokámnak készítek ilyet.

A játékra még vasárnap estig lehet jelentkezni. :o)

_________________________________
Ich kann nicht naehen, aber ich wollte unbedingt so ein Buch machen - mit meinen eigenen Mitteln. Also ich habe einen Plan gemacht, und verscheidene Sachen dazu gehaekelt. Es ist total "interaktiv", alles kann an- und abgebracht werden, richtige Farben sollen gewaehlt werden, Gürtel ein und anschnallen, abknöpfen... usw. Das Buch muss ich noch fertigstellen, und solange warten, bis der Enkel meiner Freundin so alt ist, dass er damit endlich spielen kann. :o) Das naechste Mal mache ich so was meiem eigenen, Gott wei3 wann. Es war eine riesige Arbeit, aber ich bin damit ZUFRIEDEN. :o)))

"Akarsz-e játszani?"

"A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,"

Kamaszkoromban az egyik legkedvesebb versem volt. És hittem is, hogy az a játékos kedv, szándék, ami akkor bennünk van, megőrizhető. Talán olykor/ gyakran még most is hiszek benne. És látom azt is, hogy mennyien invitálják játékra a blogosok népét. Hát csatlakozom én is.
Felajánlom kisorsolásra a minap bemutatott három Gráciát.
De ha valakinek ők jobban tetszenek, hát madárékat:
És még mindig lehet válogatni:o), kérheted Röfit, Macit (bár inkább olyan, mint egy evok) és Elefánit:
Mindössze annyi a feltétel, hogy válaszd ki melyik triót szeretnéd (csak hárman költöznek), hagyj üzenetet ennél a bejegyzésnél, illetve tedd ki a választott képet a blogodba. Ha nincs blogod, elég a bejegyzés. :o)) Sorsolás vasárnap este. Utána kérek majd postai címet, de ez már egy másik bejegyzés lesz.
Kíváncsian várom, lesz-e aki szeretné őket. :o)

Kék szépség :o)

Ezt a darabot a horgo-blogban már bemutattam mint kísérletet a nagyikocka felhasználására, ám tegnap be is fejeztem a művet. És már megint varrásra adtam a fejem. :o)) No, csak módjával. :o) Egy régi nadrág szárát méretre vágva megspóroltam a 2 oldal összevarrsást és a beszegést, így csak alul kellett összevarrni. Aztán beférceltem, körbepelenkáztam, és 2 sor rövid pálcával eltüntettem a varrást. A fülébe pedig befűztem egy vékony szatén szalagot, hogy ha súly is van benne, ne nyúljon ki bokáig. Nekem tetszik. :o)) Most már csak gazdát kell találni neki.
A gyógyszerallergia és az ételallergia közt az a nagy különbség, hogy ez utóbbi nagy önfegyelemmel kiküszöbölhető. De mi van akkor, ha pont AZT a gyógyszert nem lehet elhagyni. Most pl az, hogy nem tudok lépkedni rendesen, mert a lábujjamon van gyulladás. :o( Még szerencse, hogy a vírus miatt meg takarékon vagyok. Na, ugye, hogy mindenben van valami jó?

Egy kaptafára avagy a három Grácia

Eredetileg azt terveztem, csütörtökön még Pesten maradok, és megismétlem a novemberi kiruccanást - jó lenne megnézni a Degas-tól Picassóig kiállítást. Ám ember tervez... a vírus meg végez. Így hazajöttem, és itthon nyögtem. Meg horgoltam. .o)
Ma annyira szép idő volt, hogy nagy kedvem lett volna elmászkálni, de hát... a csütörtöki vírus még dolgozik. Így csak annyit tettem, hogy "kertészkedtem" egyet, azaz rendbe tettem az erkélyen a virágládákat, és egy hirtelen jött ötletből kiszórtam egy halom fodros petrezselyem- és zsázsamagot. Majd kiderül, korán van-e. A snidling szépen zsendül.
Szóval horgoltam:.
Az elkészült munkák egy részét a horgo-blogban mutattam meg. Azok nem állatkák.
Lonci-Janka Csámpáskája a héten nagyon megtetszett. Előbb arra gondoltam, én is varrok valami hasonlót, de még élénken élt bennem a múlt heti mackóvarrás emléke, ezért inkább letettem róla. :o(
A figura azonban nem hagyott nyugodni, így kitaláltam a saját formát, amit horgolni lehet. :o)
Mindjárt háromféleképpen alakítottam ki őket, így lettek ők a három Grácia. :o)

Aztán a madarak következtek, gólyát rendeltek, de inkább lúd lett.

Végül Zsuzsa napra készítettem egy mobiltokot, ami első ránézésre nem az. :o)



És már ekkora a madárállomány:

És mit lehet még?

Tehát a héten esedékes volt az újabb debreceni út. Megint kísérővel és megint vonattal. :o) Rendben ment minden, és hogy ne unatkozzam a vonaton, beszerztem egy újabb gombolyag szőrös fonalat. Persze csak útközben jötte rá, hogy önmagában semmire sem jó, de a pesti kitérő alkalmával be tudtam szerezni egy nem túl szép sárga pamut fonalat hozzá. Így már lehetett kísérletezni. A horgo-blogban többen kifejtették, hogy miért jobb horgolni, mint kötni. :o) Világos, hogy ez ízlés dolga, de az biztos, hogy kis helyet foglalok el, amikor előszedem a tűt , a gombolyag meg a szatyorban maradhat. És a szomszéd szemét sem bököm ki. Az más kérdés, hogy lépten-nyomon leszórok valamit, és akkor körülöttem mindenki ugrálhat, hogy összeszedje az ollót, a fonalat, a horgolótűt. Néha úgy éreztem magam, mint Miss Marple. :o) Csak én nem direkt szórtam el mindent. :o))
Készült néhány sün, azokat helyben el is ajándékoztam. Aztán törtem a fejem, mi lehet belőle még. Pl. troll.

Őt előbb Einsteinné akartam alakítani, de marad mégis ez a fura kis szörny. És a fájós fogú oroszlán :o) (L. E.-nek vajon tetszene? )
Persze jött az elmaradhatatlan maci. :o) A boglyas csibe sem rossz.

Utána kipróbáltam a mobiltok díszítését. Ahhoz képest, hogy semmi mintám nem volt, nem lett felismerhetetlen. Főleg így, hogy körbevarrtam. :o))

Hiszem, hogy minden jó valamire. Eddig azt gondoltam, nekem azért kell időről időre megjelennem Debrecenben, hogy betérhessek a Piac utcai Burda stúdióba. :o) Egyszerű kis bolt volt egy udvarban, még a cégtábláját is alig lehetett észre venni . Nagyon szép, színes fonalakat cipeltünk onnan minden alkalommal haza. Most nagy megleptés ért: teljesen átalakították, nagyon elegáns lett, új a berendezés, és mindjárt nem tudni, melyik fonal mennyibe kerül. :o) A nekem való olcsóbb fonalak a mennyezet magasába kerültek... :o( Ráadásul a kedvenc sárgámból sem kaptam egy gombolyaggal sem. :o( Szóval teljes volt a csalódás, nem lehetett olyan jól keresgélni, nézelődni, ismerkedni a fonalakkal, mint amikor csak egy kis szerény lyuk volt. Egy kicsit hasonlóan éreztem magam, mint Tímár Zsófi:
" - Minek hozott kend ide? Honnan fogom ezentúl várni? S könnye csak most eredt meg, mint a kiengedett patak. "
Na jó, el azért nem sírtam magam, de most át kell értékelni a dolgokat: miért fogom ezentúl a debreceni utat várni? :o) Vagy pontosabban, hogyan fogom feldolgozni, elfogadni, hogy időnként muszáj elmennem oda, ... de ez már egy másik történet.
A pesti túrán összeszedtem egy helyes kis vírust. Nehogy túl jól érezzem magam, ha már a kiütések múlófélben vannak.
_______________________________________________________-
Ich habein dieser Woche eine laengere Reise mit dem Zug gemacht, und da habe ich diese kleinen Figuren gehaekelt, ich habe probiert, was alles man mit deiser zottigen Wolle anfangen kann.
Waerend der Reise habe ich mir einen Virus geholt, es geht mir echt mies jetzt.

Véletlenek

Lassan véget ér a karácsonykor kezdődött harcom a kiütésekkel. Nincs győztes. A minap Debrecenben arra a megállapításra jutottak, hogy mindez valószínűleg az egyik gyógyszer mellékhatása. Ehhez hat hetet koplaltam, és eléggé megijesztett, hogy nem ehetek többet mást, mint pirítóst, almát és kecsketápot. De úgy tűnik, mindegy, mit eszem.
Befejeztem az Anonyma által jegyzett Egy nő Berlinben-t. Megrázó és elgondolkodtató volt. A hátlapjáról másolom ide:
„Megindító és szépirodalmi jelentőségű dokumentum a háború utolsó napjairól…” (Der Spiegel) „Az Egy nő Berlinben hihetetlen könyv. Aki megtanulta az ábécét, most végre olvashatja – és olvasnia is kell!” (Die Tageszeitung)


Sok-sok elgondolkodtató részletet lehetne idézni, de én csak egyet választok most. 1930-ra emlékszik vissza az író, 15-16 éves korára, amkor új történelemtanár jött az iskolába, és a megszokottól eltérően önálló gondolkodásra akarta nevelni a lányokat. "Véletlenül pont akkor voltak a Reichstag-választások. Majdnem minden este gyűlést tartott a 10 vagy 15 párt valamelyike. A tanárnő buzdításra mindegyikre csoportosan elmentünk. ... Úgy találtuk, mindegyik pártank van valami részigazsága. Viszont mindegyik ugyanazt űzte, amit mi csak kupeckedésnek hívtunk: kufárkodtak, hajszolták a pozíciókat, verekedtek a hatalomért." Mit is tanulunk a történelem nagy igazságaiból?
De jöjjenek a véletlenek! Mert egyre inkább meggyőződésem, hogy Dürrenmattnak igaz van, és dolgokat a véletlenek irányítják. :o)
Én pl több jelentős felfedezést tettem tegnap. Joghurtot akartam "szaporítani", de hü... öööö. szórakozottságból a még meleg TEJbe (termelői, igazi ) kevertem bele a joghurtot. Össze is kapta azonnal, de leszűrtem, és hihetetlenül finom túrót-sajtot kaptam, igaz az egy liter tejből csak egy maroknyit. El is tüntettem szinte azonnal, azzal nyugtatva a lázadozó lelkiismeretem, hogy ez 3 embernek úgyis kevés lenne, és a többiek meg meg sem akrnák kóstolni, mert ezt a tejet sem nagyon szeretik. A maradék savót pedig víz helyett belekevertem a készülő kenyerembe. Nagyon finom lett. És mikor már félig megsült a kenyér, kiderült, hogy azonnal el kell mennem. Így elzártam a sütőt, és elintéztem a dolgaim, majd amikor hazamentem, újra begyújtottam 15 percre. Olyan kérge lett!!! ( A minap megkérdezték, hogy hogyan kerül a horgolós blogba a frissen kisült kenyér és zsemle története. Tényleg, hogy is?)
A debreceni "kirándulásról" és az úton elkövetett munkákról legközelebb.
------------------------------------
Es geht um Brotbacken und dabei einige Entdeckungen, und um das Buch Eine Frau in Berlin. Es ist ein Tagebuch in den letzten Tagen des Krieges, und ist sehr berührend undman mu3 sich echt viele Gedanken machen.

Hasznos holmik avagy dobozoltam

Vasárnap, amit már a horgo-blogban megírtam, elfogott a vágy, hogy én is alkossak valami hasznosat. Mindenféle dibdábságokat halmozok fel, mire jó ez? Szóval, előbb egy székhuzatnak estem neki, de annyira ronda lett, hogy inkább lefejtem. Aztán eszembe jutott, hogy láttam egy mobiltokot, amin cicák voltak. Nem pont ilyen, de efféle. És nálam szemüvegtok lett belőle.

Viszont nem is tetszik. Akkor jöjjön az elefánt. Készítettem egy vázlatot, majd egy mintadarabot. Ez már jobban tetszik - talán mert saját:? :o) (A horgo-blogba feltettem a mintát, ha valakit érdekel.) Ezek még tegnap készen lettek.

Délután dobozoltam. A kreativitásom (már mint a kellélek és hozzávalók) ugyanis kicsapott a medreiből, és egy kis lakásban ez elég zavaró. Tehát szereztem egy nagy dobozt, és feláldoztam egy asztalterítőt. Bevontam vele a dobozt, megpróbáltam elsüllyszteni benne azokat a dogokat, amelyek egyelőre nem kellenek. Most viszonylag rend van, de meddig marad ez így?? :o)
Majd az egyik ollónak készült egy ruha, naná, hogy macis. De csak azért mert az elefántormány nem mutatna jól.:o)

Végül újat próbáltam. Ahogy már többször megjegyeztem, nem tudok varrni. Gépem sincs. Illetve van egy NDK-s elemes játék varrógép valahol. (Egyenesen lehetett varrni vele. Kipróbáltam.) Amivel az én gyerekem sose játszott. (Miért? Nem is értem.) Nem mondom azt, hogy egy gomb vagy egy nadrágszár felvarrása problémát jeletene, de a nagymamám tuti lefejtetné, ha látná az eredményt. Többször is. Viszont egyre-másra szembesültem azokkal az édes kis macikkal, amelyeket Rita varrószakkörében készítettek a lányok, és nem bírtam volna aludni, ha nem vágok bele. Tehát rajzoltam egy sablont, kerestem egy anyagot - semmit nem dobunk ki - egy levágott ingujjat , és kiszabtam. (Már ha ezt a nyiszatolást annak lehet nevezni:o) ) Majd összeférceltem, kifordítottam, vattát bele, és körbevarrtam valamilyen öltésekkel. Igazi varrástudósnak nem mutatnám meg közelről. :o))) És mivel ingujj volt, adott volt a mandzsettán két gomb, ez lett a szeme. Igazi okoska kinézete lett vele. A sálra még talán kellenének rojtok. De azt mondhatom, hogy ennyi idő alatt 3 tildás macit horgolok meg. :o(
Ma egyébként nem dolgoztam, azért értem rá ennyire. Holnap meg utazom. Viszont még nem értem rá összeszedni, amit el akarok/ kell vinni. De még hosszú az éjszaka.
_____________________________________________________
Heute war ich zu Hause, und habe viel geschafft. Das Etui mit der Katze und dem Elefanten stammen noch von gestern. Der leztere ist ein eigener Entwurf - auf dem horgo-blog ist er gezeichnet.
Die Kiste habe ich heute gehüllt und viele meiner Sachen darin versteckt, und der Teddy ist nur ein Versuch, ich kann nicht naehen. Und ich denke ich will es auch nicht. :o)

"Késhet a Tavasz?"

"Ajkam szavából prófétás varázs
kürtöljön az alvóknak! Óh, te Szél!
késhet a Tavasz, ha már itt a Tél?"

Jó, tudom, hogy nem szó szerint kell érteni, de azért mégis. Egészen más hangulatom most, ahogy ezt írom, idesüt a nap. De nem ma kezdődött.
Tegnap hajnalban. Nagyon korán mentem el itthonról, az autósok még aludtak, csend volt. Ahogy kiléptem a ház ajtaján, goromba szél vágott az arcomba, fütyült, hordta a havat. De egyszer csak a patak partjáról egy kis hangocska hallatszott: cit-cit, vagy civit-civit... Cinkék kezdtek rá a tavaszidéző dalukra. És ahogy közelebb értem az iskola kerítése mentén álló fákhoz, egyre több szólamú lett az ének. :o) Ők már tudnak valamit. :o)
A héten több dolgot készítettem a sulis farsangi bál tombolájára. A legjobb - mi más - az elefánt lett. :o)
De ők is biztos örömet szereztek valakinek.

Aztán a reggeli élményen fellelkesedve újabb madarak készültek. A vörösbegy talán más színekkel jobb lenne, de majd javítok rajta. Egyelőre nagyon örülök, hogy sikerül egészen madárformájúra alakítani őket. Lassan le is kéne írni, hogy készültek?


És végül valami csodabogár. A héten a könyvespolcot rámoltam, és előkerült Zalán Tibor Hi- szen, a guruló madár című könyve. Azonnal újraolvastam, mert valamikor a kedvencünk volt. Aranyos történet, egy ősidőkből fennmaradt fura madárról, amelynek nincs szárnya, és csak akkor tud repülni, ha felül a barátja, a pacsira dalára. Néha összevesznek, akkor Hi-szen bizony lezuhan, és izgalmas kalandokba keveredik. Érdekes, amikor estéről estére olvastuk, nem tűnt fel, mennyire didaktikus, de talán a kisgyerekeknek nem is baj, ha ilyen gondolatokkal találkoznak:
"A barátság ott kezdődik, amikor egymás hibáit is elfogadjuk. Sőt lehet, hogy a hibák erősítik meg igazán a barátságunkat." Mondja Hi-szen a kis hercegnek, akit meglátogat a bolygóján, és megismerkedik a rózsával is. :o)))


Elég nehéz volt megoldani az egyetlen tollát, de végül sikerült.

Most valami egészen másba fogtam, kevésbé kreatív, de hasznos. (Eléggé unom is. :o)) )
________________________________________
Gestern früh habe ich gehört, wie die Meisen singen. Es wird doch bald Frühlig, und das macht mich fröhlich. Ich habe schon den Winter satt. Dadurch begeistert habe ich die Vögel gemacht. Die anderen Kleinigkeiten kamen in die Schule zur Verlosung im Faschingfest. Und das komische vei3e Ding ist eine Illustration für ein Maerchebuch, in dem das Vögelein keine Flügel hat, da es ein Rollvogel ist, und kann nur dann fliegen, wenn die Lerche singt, und es sich auf den Gesang sitzt.

"Mindig a sárga úton..."

Vajon elérjük-e célunkat, ha követjük az utasítást, és mindig csak a megjelölt sárga úton haladunk. Eljutunk-e Ozhoz, hogy betejesedjenek vágyaink?
Hétfőn csak egy teljesen hagyományos babát akartam készíteni, de amikor bemutatkozott, rögtön felismerték:
"De hiszen ez Dorka! És hol van Toto, és hol vannak a többiek?" Nem volt más hátra, ki kellett egészíteni a társaságot. Toto lett kész először, bár ez a Toto nem fekete, de kedves, barátságos kutya. Aztán a Bádogemberen kellett töprengeni, hogy lehetne megoldani, hogy őt is könnyű legyen felismerni. Azt hiszem, sikerült. És nem volt kisebb kihívás a Madárijesztő sem, de megoldottam. :o) Gyáva Oroszlán meg már volt.
Így hát együtt a csapat, és indulhatnak Oz keresésére.

------------------------------------------------------
"Immer nur auf den gelben Ziegeln ... "
Ob man endlich zu Oz kommt, wenn man beharrlich auf den bestimmten Weg geht. Und werden ihre Traeume am Ende des Weges wahr?
Eigentlich wollte ich eine ganz herkömliche bekleidete Puppe haekeln, aber als sie fertig war, kam der Urteil:"Es ist doch Dorothy, wo sin die anderen? " So war die Aufgabe gegeben: Toto, der Hund, der Blechmann, der Srohmann und der feige Löwe müssen auch her. Ich denke, ich habe die Aufgabe gelöst. :o)

Díjakrul

Köszönöm Piszke anyócának, Elinek, és Krisztának, hogy gondoltak rám, igazán jól esett, és kellemes meglepetés volt. Örültem neki, hogy vannak, akiket érdekel, amiket csinálok. (A számláló szerint egyre többen. :o) ) Kriszta már karácsony előtt is megtisztelt egy díjjal, de akkor vonakodtam elfogadni a feltételek miatt. Most úgy gondoltam, legyen együtt mind a 3. Jól fognak mutatni:o)
Szóval a feltételek:
1. Köszönd meg, annak akitől kaptad a díjat. Megtörtént.
2. A logót tedd ki a blogodra. Ez is.
3. Linkeld be a személyt, akitől a díjat kaptad. Rendben.
4. Írj magadról 7 dolgot, melyek érdekesek lehetnek másoknak. Összehoztam :o)
5. Add tovább 7 blogbarátodnak ezt a díjat.
6. Linkeld be őket.
7. Hagyj nekik megjegyzést, hogy tudjanak a díjazásukról.

A többi még hátra van.
Szóval a hét dolog:
1. Nem voltam, vagyok biztos benne, hogy mindenkit érdekel, amit el tudok magamról mondani.
2. A legnehezebb dolog önmagam legyőzése. (Tudjuk ezt már Lázár Ervin Ló Szeranfijától is. o)
3. Fontos gondolat, és mostanában sokszor idézem Hemingway öreg halászát: "De hát az ember nem arra született, hogy legyőzzék – mondta. Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni."
4. 3 évvel ezelőttig nem horgoltam, inkább olvastam, most megpróbálom összeegyeztetni a
kettőt, mert a horgolás lassan létszükséglet számomra.
5. Az eddig készült figurák legnagyobb részét elajándékoztam barátoknak, ismerősöknek, illetve szeptember óta a közeli nevelési tanácsadó játékgyűjteményét egészítik ki.
6. Szeretek/-nék utazni, nyüzsögni, jönni-menni.
7. Óriási ellenérzéseim voltak vagy 10 éve a számítógéppel szemben. De minden jel arra mutat, hogy fejlődőképes vagyok. :o)

Hétből négy feltétel megvan. Sz egész jó arány. A maradék hárommal az a baj, hogy mostanában nem nagyon követtem még a kedvenc blogjaimat sem, így fogalmam sincs, ki kapta meg, ki nem. De az az érzésem, akiket én nézegetni szoktam, már valamennyien büszke tulajdonosai ezeknek.
Ha mégsem, kérem, vegyék bármelyiket szeretettel.

Cserebere ...

... fogadom, többet vissza nem adom. :o) Mondtuk gyerekkorunkban, amikor úgy véltük, valamilyen számunkra előnyös cserét sikerült nyélbe ütni. Nekem most sikerült. :o)
Történt ugyanis, hogy vagy 2 hete Lonci-Janka szebbnél szebb neszesszerekkel kápráztatott el bennünket a blogján. Én meg gondoltam egy merészet - legfeljebb nemet mond -, és felajánlottam neki, hogy akár még delfint is hajlandó volnék horgolni érte cserébe. :o)) Szerencsémre belement az "üzletbe", és sokkal egyszerűbb állatkákat kért . :o) A levél már pénteken a postán lapult, de ebben az időben nehezen jutottam el odáig. Ma viszont, amikor kibontottam a borítékot, nagyon megörültem. A kért neszi - ami egyébként olyan szép, hogy bizisten sajnálom használatba venni - más meglepetéseket is rejtett. Ezek a kis állatkák valami gyönyörűek. Tökéleseten, precízen kidolgozva ... húúúú! A nyuszi bojtos farkincájába külön beleszerettem. .o))) Nálam mától már tavasz van. :o)
És tényleg én jártam jobban. : o)))
Köszönöm Janka, innen is.
Díjesőt is kaptam:o) Mindenkinek köszönöm, nagyon jól esett, hogy rám gondoltatok, de arról majd más alkalommal.
Das sind nicht meine Geschöpfe :o), die habe ich getauscht.

Álmélkodás. Elmélkedés

Amikor már mindenki kapott tőlem táskát, és már nekem is volt vagy 4, valami mást kellett kitalálni. Karácsony előtt jártunk, és horgoltam néhány csipke angyalt, de éreztem, hogy nem ez az én utam. Nagy keresgélés közben egy régi Fürge Ujjak-ban találtam egy hóemberleírást. Megcsináltam, nagyon aranyos lett. Vékony horgolófonalból 1,5-ös tűvel - elég vacakolós volt, de rögtön tudtam, hogy megtaláltam azt, ami leköt. Próbálkoztam terítővel is, de azon szerintem folyamatosan lehet csak dolgozni, folyton számolgatni kell, és persze az sem hátrány , ha általában lát is az ember. Szóval figurák. Elkezdtem keresgélni a neten, és rábukkantam az amigurumira. Amikor a google kiadta a flickr-es lapot, kb 4 nap alatt bámultam végi az akkor még csak 47 ezer valamennyi képet. :o) És csak csodáltam az alkotókat, megkockáztatom sokszor művészeket. A kedvenceim közt (lassan eléri a 100-at), sok olyan van, aki valóban művészetté fejlesztette a horgolt figurák megteremtését. Eleinte én csak ámultam és bámultam, és mind tökéletesnek láttam. Azóta eltelt egy év. Manapság bizony meglátom azt is, hogy ha valami sutácskára sikeredett, ha nem egyforma a jobb meg a bal, ha .... És ez jó, mert tudom, hogy nagyon nehéz egyformára horgolni - még akkor is ha valaki híven követi a mintát -, és nehéz befejezni... Szóval nem igazán lehet tökéleteset alkotni. (Persze vannak olyanok is.) És így már nem zavar, ha az enyém sem egyforma, és nem túl szépen van befejezve.... :o) Mégis meg merem mutatni másoknak.
Általában nem szoktam egyszerre több darabon dolgozni, de a héten annyi mindent szerettem volna, hogy mindenfélébe belefogtam. Aztán a hangulatomtól függően, hol ezt, hol azt folytattam. Tegnap reggel elhatároztam azonban, hogy az előttem levő két napban befejezem a dolgokat. Ocsmány szeles hideg idő van, úgysincs kedvem sehova se menni. Ehhez képes persze teggnap eléget elmászkáltam. Ma meg egyéb dolgok jöttek közbe, de azért nem vagyok elégedetlen.
A borító horgolásakor gyanítottam, hogy kevés lesz a fonal. Gyorsan elmentem, és vettem egy gombolyag színváltóst, de egészen más színei votak, mint az elsőnek, így elkezdtem kísérletezni, hogyan lehet állatkához felhasználni. Pl. így:
De nem lett nagy szám, ezért mást próbáltam. Karibi táncosnőnek sokkal jobb. :o)
Persze nem telhet el hét maci nélkül. :o)
A kolléganőm kisfia indián szerene lenni a farsangi bálon. Egy nagy törzsfőnök bátorságát már messziről jelzik azok a fogak, amelyeknek a gazdáját leterítette: tigris, prérifarkas, medve ... és öööö ... üregi nyúl?

És persze nem hiányozhat a kelléktárból a békepipa és a hozzá való dohánytartó sem.


Volt még egy félkész "praktikus csupor" meg egy táska, amit maradékokból horgoltam, és hipp-hopp befejeztem.


Meg a madárgyűjteményt is gazdagítani kellett. :o)