Mese nincs

Jaj, baj!

FEBRUÁR
Esők szaladnak piszkafa-lábon,
most tiszta az égbolt, most havazgat,
a hónapvégi maszkabálon
a tél beöltözik tavasznak.
Felébred a medve kócos orral,
szemében álmok zöld csipája,
kinéz a barlangból, és ó, jaj,
bajszát a napfény megcibálja.
                        (Varró Dániel)
Ma  pl beöltözött tavasznak, igaz, csak bentről szemléltem. Az utóbbi időben baj baj hátán. Kezdődött azzal, hogy valami baj volt a térdemmel, folytatódott egy buszúttal, amelynek a végén leszállás jött volna. De nem volt szállás. Döccenés volt. És üvöltés, és támogatása, majd térdmerevítő.

Efféle, csak sokkal ócskább. Pl nincs szabadon a csuklója, így tépi szét a házát. És ha nem lenne lábfejem, már többször elveszítettem volna. Szóval az egész csak arra jó, hogy a hátsó térdhajlító izmom halódjon, illetve, hogy a belső meg jól begyulladjon. Ráadásul jól meg is fáztam, egy hétig itthon nyögtem. De tényleg. Szóval ma csak bentről csodáltam a napsütést. Persze lehet, hogy csak bentről volt ilyen szép, és kinn belefagytam volna a térdmerevítőbe.
Viszont benn baglyokat csőrőztem. 45 db-ot. Még lábakat akarok nekik készíteni, aztán mehetnek a suliba, hogy a kölkök felvarrják a gombszemeket. :o)
 És akkor ilyen lesz (no, nem mind egyformán, csak hozzávetőlegesen.)

 Már most látszik, hogy lesz ennél szebb is.
Aztán elkészült egy bongyorka is. A dokibácsi lányának. Most már csak azt kell kitalálni, mi legyen a fiának.

Majd elfelejtettem. Le akartam írni egy "sütireceptet":
Zabkeksz
 2 szottyadt banánt (soha ne dobd ki a szottyadt banánokat!) jól összetörünk, kikeverjük annyi zabpehellyel, amennyit felvesz, teszünk bele sok darált mákot meg manduladarabokat, meg mazsolát meg egy kevés olajat (legfeljebb 1 ek) jól összekeverjük,  és a sütőpapírral kibélelt tepsiben kis halmokba lerakjuk. Ellapogatjuk, és kb 30 percig mérsékelt tűznél  (elbizonytalanodtam: van olyan, hogy lassú tűz, aha, van.) kiszárítjuk.  Aztán keveset fogyasztunk belőle egyszerre, mert magas a szénhidráttartalma.