Régóta tervezem, hogy megpróbálkozom egy bohóccal. Egy olyan igazi naggyal, nem 10-12 cm-s vacakkal, amilyen figurákat én szoktam készíteni. Már többször akartam valami méretesebb dologba belekezdeni, de amikor a feje felénél tartok, megrémülök, hogy úúúristen, ez mekkora lesz már, és gyorsan elkerekítem. A végén aztán egy újabb apróság kerül ki a a kezem alól. Most azonban nagyon furfangos voltam, és a lábánál kezdtem. :o)) De lássuk csak sorjában!
Úgy szokott kezdődni a dolog, hogy gondolok valamire. Aztán -esetleg - készítek egy hevenyészett vázlatot. Nagyon hevenyészett, nagyon vázlat, mert nem tudok rajzolni. Még a színeket is eltervezem, kiválogatom, és belevágok.
Aztán elszabadulnak a dolgok: mondhatnám "a regény írja önmagát", azaz a figura önálló életre kel. Erre már utaltam egy párszor. A végeredmény csak nyomokban ("tartalmaz mogyorót") viseli az rajz vonásait. És itt most nem arra gondolok, hogy hímezni még a rajzolásnál is rondábban tudok. :o)) Hanem arra, hogy amikor már majdnem kész volt a test, akkor szólt, hogy nem szeretne nadrágtartót, hanem frakkot kér, és nem viselne szívesen kerek orrú cipőt, hanem legyen az jó hosszú orrú, mint az igazi bohócoké, és a kezét is dolgozzam ki jobban egy gömbnél. Szóval menet közben sokat változott, és végül ilyen lett. Ja, és 35 centi. :o))
Most éppen egy lányt követel maga mellé, de amit elkezdtem, inkább Harisnyás Pippinek alakul. :o)
De biztos, hogy lesz majd partnere. Hamarosan, mert nagyon türelmetlenül követelőzik.
Közben módosítottam a napraforgós kulcstartón is, de a másik mégis jobb, ez így túl nagy.
Meg elkezdtem egy szögletes kompániát is, illetve folytatom, mert régebben már készült egy ilyen kutya.
Igazán jól lehet nyomorgatni.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: napraforgó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: napraforgó. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. július 18., vasárnap
2010. július 11., vasárnap
Pótcselekvés
Jó kis mozgalmas hét volt, utazós, mászkálós -ahogy régen is szerettem. És ami a fő, hogy bírtam. :o) Mielőtt elmentem, készítettem ajándékba néhány kulcstartót. Ilyesfélét, de a többit nem fényképeztem le.
Jó sokat gyalogoltam, bámészkodtam, beszabadultam egy Burda Studióba ... (A többit fedje jótékony homály.)
Közben elmaradt a kézimunkálkodás. Ez persze így nem igaz. Készítettem a topot ezerrel, illetve csak 950-nel, ugyanis néha kötöttem - azt tudok tévézés közben is, és néha kíváncsi voltam a meccsekre -, aztán fejtettem. Már megint az a helyzet, ha egybeveszem a felfejtéseket, már bőven kész lenne. :o) De egyszer muszáj volt lefejteni, mert a karöltőnél végképp be kellett látnom, hogy ezt a mintát ezzel a fonallal nem lehet szépen megcsinálni. Váltottam. Nagyon szép fonalat vettem még Debrecenben, csak keveset, de szerencsére most Burdáéknál kaptam még hozzá, így elég lesz. Majd egy újabb darab után azért, mert valószínűleg nem jól készítettem a mintadarabot, vagy rosszul számoltam, de ahogy növekedett a hossza, úgy a szélessége is, a felénél úgy tűnt - már nekem is nagy lesz, ha elkészül. :o))) Szóval a háta közepénél járok. :o) És közben, amikor láttam, hogy már 25 perce nyűglődöm vele, és még csak 4-5 centit haladtam, jól felbosszantottam magam, és muszáj volt valami produktívba kezdeni. Pótcselekvés, hogy a frusztrációt csökkentsem. :o)
Így lett ez a dilis veréb és a manó.
A héten be kéne fejeznem a topot, mert különben elkésem vele. Vajon sikerül-e?
És persze egyre jobban látok, és azt is nagyon élvezem, hogy már több, mint 3 oldalt el tudok olvasni egyhuzamban - és falok mindent válogatás nélkül. Most éppen Szabó Magdát és Mark Haddont (Valami baj van). Eddig két édes dolgot találtam benne : Elmondták az Úrimádságot - ez a Miatyánk - egyértelmű, hogy a fordító ....alulképzett? -, a másik: hosszan ültek a teraszon és nézték a madáretetőben békésen csipegető fecskéket. :o)) No, itt már nem tudom, ki ért ennyire az ornitológiához, de jót mulattam.
És végül gasztronómia: nagyon szeretem a tengeriherkenytyűket. A napokban azt találtam ki, hogy Bertolli bazsalikomos paradicsomszószba keverem miután átforrósítottam némi póréval és fokhagymával - jóóóó! (Meleg paradicsomos halkonzerv :o)) )
Ja, és ahol csak megfordultam, nagggyon megdicsérték a sárga-barna-piros, nagyis tatyómat. :o)) Pedig nem is akartam hordani. :o)
Jó sokat gyalogoltam, bámészkodtam, beszabadultam egy Burda Studióba ... (A többit fedje jótékony homály.)
Közben elmaradt a kézimunkálkodás. Ez persze így nem igaz. Készítettem a topot ezerrel, illetve csak 950-nel, ugyanis néha kötöttem - azt tudok tévézés közben is, és néha kíváncsi voltam a meccsekre -, aztán fejtettem. Már megint az a helyzet, ha egybeveszem a felfejtéseket, már bőven kész lenne. :o) De egyszer muszáj volt lefejteni, mert a karöltőnél végképp be kellett látnom, hogy ezt a mintát ezzel a fonallal nem lehet szépen megcsinálni. Váltottam. Nagyon szép fonalat vettem még Debrecenben, csak keveset, de szerencsére most Burdáéknál kaptam még hozzá, így elég lesz. Majd egy újabb darab után azért, mert valószínűleg nem jól készítettem a mintadarabot, vagy rosszul számoltam, de ahogy növekedett a hossza, úgy a szélessége is, a felénél úgy tűnt - már nekem is nagy lesz, ha elkészül. :o))) Szóval a háta közepénél járok. :o) És közben, amikor láttam, hogy már 25 perce nyűglődöm vele, és még csak 4-5 centit haladtam, jól felbosszantottam magam, és muszáj volt valami produktívba kezdeni. Pótcselekvés, hogy a frusztrációt csökkentsem. :o)
Így lett ez a dilis veréb és a manó.
A héten be kéne fejeznem a topot, mert különben elkésem vele. Vajon sikerül-e?
És persze egyre jobban látok, és azt is nagyon élvezem, hogy már több, mint 3 oldalt el tudok olvasni egyhuzamban - és falok mindent válogatás nélkül. Most éppen Szabó Magdát és Mark Haddont (Valami baj van). Eddig két édes dolgot találtam benne : Elmondták az Úrimádságot - ez a Miatyánk - egyértelmű, hogy a fordító ....alulképzett? -, a másik: hosszan ültek a teraszon és nézték a madáretetőben békésen csipegető fecskéket. :o)) No, itt már nem tudom, ki ért ennyire az ornitológiához, de jót mulattam.
És végül gasztronómia: nagyon szeretem a tengeriherkenytyűket. A napokban azt találtam ki, hogy Bertolli bazsalikomos paradicsomszószba keverem miután átforrósítottam némi póréval és fokhagymával - jóóóó! (Meleg paradicsomos halkonzerv :o)) )
Ja, és ahol csak megfordultam, nagggyon megdicsérték a sárga-barna-piros, nagyis tatyómat. :o)) Pedig nem is akartam hordani. :o)
Címkék:
amigurumi,
madár,
manó,
napraforgó
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)