Der Medve

Mindenféle nyavalyák közepette alig jut idő horgolásra, de azért elkészült a doki bácsi gyermekeinek szánt ez évi ajándék. A  kislány még kicsi lány, nem hinném, hogy egy babának jobban örülne, a fiú meg leszedheti a bús medvéről a cuccot.  Már képes rá, sőt talán vissza is tudja rá adni. Egyébként van még egy királylány, de sztrájkol a fényképezőm, azt állítja, hogy a battéria low (vagymi?), pedig egy hónapja a kezembe sem vettem. :o) Le is maradtam az erkély bemutatásával, a legszebb kis sárga virág kimúlt. Túllocsoltam? Vagy alul? No, zárom soraim, tölteni kell a csibét, mert a ragadozók ebédet akarnak majd, meg különben is Annamarinál linkyourstoff van. Le ne maradjak. A királylány pedig szebb. de majd legközelebb.

351

Az előző volt a 350. bejegyzés. És már elmúlt 3 éves a kicsike. (torta, petárda, ihaj-csuhaj) Úgy lehetünk ezzel mint a gyerekek fényképeivel, az első 3 évben sok-sok kép készül, 6 éves kora után vannak a sulis, a szülinapi meg a nyaralós képek. De mivel azt a blogot horgolósnak szántam, és mostanában keveset horgolok,  hát egyre kevesebbet is írok. Hisz nincs mit mutogatni. Persze nem akarok teljesen elszakadni tőle: kedves volt a szívemnek, hogy barátságokat, jó ismerősöket szereztem általa, és sok dolgot ismertem meg, szóval a blog marad, ha ritkán  horgolok is.
Tehát nem horgolok mostanában. Lehet, hogy címet változtatok. :o)
Ám most ismét képmutogató leszek, bár nem különösen nagy a termés.  De tényleg. Rengeteget vagyok itthon, már a 2. hetet ebben a félévben - pedig elhatároztam, hogy nem leszek beteg annyit az idén -, hol egy ocsmány vírus dönt le a lábamról, hol a ...  Hát nem is tudom. Talán attól a gyógyszertől, illetve a hiányától, amelyiktől a kiütéseim voltak. Hehe, lehet választani, 210-es vérnyomás vagy kiütések? Ti mit választanátok? Mert az újonnan kapott vérnyomáscsökkentőtől is lettek kiütéseim -bár a vérnyomásom mintha normális lenne. Ma. Szóval nem leszek annyit beteg.  de attól tartok, hogy ez a nyamvadt autoimmunitás nem fogja hagyni, hogy kövessem az elhatározásaim. :o(  Ez baj.
No,  a konyhaművészet csúcsi mellett- amikor már nem voltam rosszul - horgoltam is. Befejeztem a fodros macit - jó ez fonalfalónak is. És készült néhány őszi dekor is: helyes kis tökök. Mert a régiek valahol a garázsban vannak.  Íme:

 A bal szélső egy tökéletesen formás igazi kicsi tök, nagyon szép.

Felirat hozzáadása

 Lassan,-lassan készül egy ajándék-sbs, de éppen elfogyott a fonal. Azért decemberig talán elkészül. .o)
És némi gasztronómiai kalandozás:
céklafőzelék: 2 kis céklát megreszeltem, megpároltam egy kevés olíván, sózta, édesítőztem, fahéjaztam, majd megszórtam rizsliszttel, felöntöttem rizstejjel, és tettem bele zabtejszínt (az volt itthon),  reszelt krumplit  sütöttem hozzá - szépen összeáll lepénnyé. A cukros dokim és Földes doktor szerint is igaz, hogy a színes növények nem ártanak annyit, mint amennyire értékesek. Mikor a múlt héten egy kardiológusnak elmondtam, hogy 4 éve teljesen vegán vagyok, azt válaszolta, hogy de elhagyhatta a szteroidot. Ez igaz. Szóval jó is ez a vegán lét. Egyébként a zuram a minap gépsonkát sütött tojással, és majdnem elmentem itthonról, annyira büdösnek érzem. Szagra megmondom a fel nem ütött tojásról, hogy állott-e vagy friss. :o)) Pályát kéne módosítanom. Lehetnék tojásmegmondó a piacon. Mint a gombavizsgáló. :o)
Most pedig megyek és csinálok köleskását: húslevesen zöldséget párolok (színeseket), majd összekeverem egy adag főtt kölessel. Finom.

Március idusa 2013

 Nem kis meglepetéssel érkezett meg. Illetve nem is volt ez akkora meglepetés, hiszen a meteorológusok jóval korábban figyelmeztettek. Hogy én nem figyeltem rá, megbocsátható hiba, hogy mások nem, az bűn. Káosz, fejetlenség és példaadó segítőkészség. Városom honlapját olvasgatva szorong a torkom. Sajnálom, hogy a szomszéd iskolában nem volt melegedő, oda talán le tudtam volna menni, segíteni. Így esélytelen volt. Sokat lehetne elmélkedni erről a két napról, de megtették ezt már mások, csak ismételni tudnám őket. Szerencsére az én gyerekem vonattal indult Pestre, és bár több órás késéssel, de meg is érkezett még csütörtökön. Azonban el tudom képzelni azoknak a hozzátartozóknak a lelki állapotát, akik otthon tehetetlenül várták, hogy a gyereküket, szüleiket, rokonaikat, ismerőseiket ... végre kimentsék a pálya fogságából. A fejetlenség csimborasszója.  És még szerencse, hogy nagyobb katasztrófa nem történt. Vajon miféle következmények lesznek a jövő héten?
Szombaton  már muszáj volt elmenni a boltba - autóval, mert inkább az törjön, mint én. Szórakoztató látvány lehetett, amint elbalettozom a  parkolóban álló kocsihoz, oda ugyanis nehezebb volt eljutni, mint kocsival  a Tescóhoz. Itt pedig az egész város összejött délelőtt - más sem ment már le csütörtökön vásárolni?
Én meg itthon teljesen el voltam varázsolva. Tegnap egész nap meg voltam róla győződve, hogy ma szombat lesz.  Nem is mentem le a cuccokért, amiket kedvenc kistermelőm hétvégére hozni szokott. Majd éjjel 11-kkor megvilágosodtam (Wallander szombatonként nyomoz), és egyben el is keseredtem,  hogy vége a jó kis ejtőzésnek. Tényleg? Holnap suliba kell menni? Pedig milyen jól elszüttyögtem itthon az időt.  Aludtam, főzőcskéztem... a hülye havazás annyira megkavart, hogy csütörtökön elfelejtettem kivenni a táskámból Laci bácsi főztjét. .o(   Pótolni kellett a kiesést.
 De azért alkottam is.  A minap hirtelen felindulásból rendeltem egy halom szépséges színű fonalat a Gombolydából.   Nagy elképedésemre leginkább hímzőfonal vastagságúak (ezt már mondtam), de azért elhasználom őket, pl. ajtódíszre. Szegény átmeneti kabát meg csak lógicsál ott, és nem tudja, mikor jön végre ő.

A színes madarak is ebből készültek (néhány elbújt a vastag barkaágak mögött):

 

Készülök a cukrosbácsihoz is, meg Debrecenbe is.

 

 

 A pulcsisnak és a kicsi nyuszinak tehát már van gazdája, a többi még várja, hogy kitaláljam. A medvemacska egy kicsit sötét, lehet, hogy marad a selejtben.

Ezek meg ... egy kicsit nem figyelek, és máris eggyel többen vannak. :o)

 A tulipánokat azóta felváltotta egy csokor teszkógazdaságos nárcisz, mert nem bírom ki tavasz nélkül.

Olvastam is, egy nagyon megrázó történetet egy bulimiás és egy anorexiás lányról. Az egyik meghalt, a másik éppen készül átszellemülni, és jégviráglánnyá válni. Azt gondolom, felveszem a "szabadon választott kötelezők" listájára.

Meglátni

Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt ezt a szépséges pettyes  köcsögöt csuprot. És mivel előtte már egy almafán a kosaramban landolt a napraforgó, így kézenfekvő volt a kettő összepárosítása. És milyen szép pár lett belőlük, ugye?

 

Egyébként készülünk az év végére - felelünk, javítunk, javítanak ...Javítanak? A minap pacsiztunk a polgármesterrel, mert minden versenyző, aki öregbítette a város hírnevét, kapott egy könyvutalványt és egy oklevelet. Ja, és a felkészítő tanárok is. Ők egy  rózsát is.:o)
És bár már elmúlt pednap, de mégis eldicsekszem az egyik szépséggel, amit kaptam - hát ... (na nem nyavalygunk). A legszebb azonban nem is a hímzés - bár boldog lennék, ha hasonlóval büszkélkedhetnék, hanem, hogy kollégától kaptam. (Aki egykor tanítvány volt.) És egy idézet is járt mellé. Mondhatnám ars poeticának. Mint ahogy Pilinszky tárcáját, a Miért nem adom fel címűt (Ismeritek, a buta oroszlános történet? :o)).)

 

Akkor már árukapcsolás is legyen, és gyorsan hozzácsapom a hét kérdését.

div align="center">

Altair ezen a héten arra kíváncsi, ki milyen sorozatot néz. Sokáig tiltakoztam a sorozatok ellen. Nehogy már mások döntsék el, mit fogok 3 hét múlva kedden este csinálni, mondtam kölyök koromban, amikor az Odüsszeia megfilmesített változatát vetítette a tévé. És tartottam is magam ehhez, míg nem kezdték el vetíteni a Csöngetett, Mylord? című fergeteges vígjátékot, amelyet máig megnézek, ha valahol ismét látható (Érdekes, a dvd-t nem nagyon jut eszembe bekapcsolni, perzse ez nincs is meg.). Amikor beteg lettem, és ezerrel pörgetett a szteroid, általában A miami helyszínelők kötött le annyira, hogy a film kezdetén láttam, hogy találtak egy hullát, majd felriadtam, amikor Horatio szomorúan nézte, hogy bilincsben elvezetnek valakit. Nagyjából ennyit is aludtam akkor tájt naponta. :o)) Most pedig csütörtökönként  képes vagyok  11-ig fennmaradni, hogy megnézhessem a Hazudj, ha tudsz! című sorozatot. A legtöbb részét már láttam, de dr Lightman igazán maga az ördög, és lenyűgöz a stílusával. Kár, hogy néhány évadot bírt csak.

Ja, és a maci is elkészült. Maciszerű, mondta J, amikor meglátta. Hát ... ebben maradtunk. És szeret kávézni. :o)
Tudtátok, hogy 10 dkg cseresznyének olyan mértékű a fehérjetartalma, hogy allergiás reakciót tud kiváltani?  :o)))) (Szétbontani meg utálom.)

Éééés

 Hű, de régen volt április 9. Azóta volt kis verseny, nagy verseny, még nagyobb verseny, jubileum, öregdiákok, gálaműsor, születésnap, szünet, szünetebb, hideg, meleg, ijedelem, megnyugvás... elfáradtam.
Szóval mindenféle izgalmas történt, persze nem tudtam eléggé megülni a fenekemen ennek következtében a szombatot teljes egészében átaludtam. Előtte nem nagyon horgoltam, csak egy terítőt körbe - de erről nincs kép (J-nak tetszett, és elkérte - örültem.), meg mondtam is már, hogy ez valami lélekölő mutatvány. De majd készítek másikterítőt. :o)
Igazából azzal akartam kezdeni, hogy most már tényleg híres vagyok, mint Rejtő postása, akit Fülig Jimmy megrúgott. Rólam is jelent meg cikk az Orvosi Hetilapban. Mondta a doktor, hogy nem készült rólam a vizsgált időszakban kép (De kár!!!), így más fotóját használták fel. Nézem a képet, "hát csípje meg a kánya! Bár e helyt egy bassza meg hazafiasan belesimulna a környezetbe" (Nem én mondom, Esterházy), pont úgy néz ki a két mancs és az orca is, mint amilyen az enyém. Akár lehettem volna modell is. Pedig a laborom teljesen normális. De a nyavalya ll ezek szerint aktív. Illetve az van a cikkben, hogy napsütésnek kitett terülteken jelenhet meg a gyulladás. Szóval kell egy nagy karimájú kalap és egy csipkekesztyű, mint gyerekkoromban a 6-oson a jobb körökből származó hölgyeknek volt. Én meg egészen eddig azt hittem, azért hordanak kesztyűt, hogy ne kelljen fogdosniuk akárki után a kapaszkodót! Aztán egy fenét!
Lassan visszatér a horgolókedvem.
Elkészült a szezon vélhetőleg utolsó baglya.

 

Aztán készült egy elég jó maci. Persze a választott fonál  menet közben elfogyott, és hasonlót sem találtam, de úgy vélem, jól áll neki a fehér szőrös láb. :o))

 

És ma a lépcsőházat is megörökítettem.

 

 Utoljára virágosan.

 

És ezeket akkor most kidobjuk.

De idétlen ez az új blogger. Vagy csak én vagyok már vén, és ragaszkodom a megszokotthoz?

Szállnak a ...

... baglyok.  Bár lehet, hogy a zöldeket "nem látok, nem hallok, nem huhogok" stílusban is meg lehetett volna alkotni, de ez csak későn jutott az eszembe. Mennek holnap Jókai-versenyre a lányokkal,remélem, segítenek.

 A lila meg olyasvalakihez száll, aki már nyert.
Az elmúlt két hétben készült még néhány elefánt, és egy maci. A maci-elefánt kettős a barna hajú, lófakos babával (lila ruhás hölgy) együtt egy kolléganőmé lett, akinek 3 kicsi gyereke van. Azt mondja az elefántnak nagy sikere volt.  Mi másnak?

 Ők meg csak vannak:

A héten évfolyamdolgozatot írtak a kispajtások. Hm. Nagyon igyekeztünk a törzsanyagra koncentrálni, így - szerintem - meglehetősen egyszerű feladatlapok születtek - rém rossz megoldásokkal. Ilyenkor azzal lehet szembesülni, hogy eleddig nem csináltam semmit. Hihetetlen "vicces" ötleteik voltak. :o(
Ajaj! És muszáj emelt érettségit tenni, legalább egy tárgyból.

Oviba mentek

Tegnap bepakoltam egy cipős dobozba a cicacsaládot meg az elefántot, és hogy ne legyen szegény annyira magányos, kapott egy kicsit is. Aztán valahonnan előkerült még a két kis maci is, ők is útra akartak kelni. Remélem, rendben megérkeznek, és szerető kisgazdákra találnak.
Mostanában a javítás erősen leköt, illetve az emeltes csoportokkal blogot indítottunk, és ennek gazdájaként működöm, ha szükséges. Jó ötlet volt,  egy csomó kölökről kiderül, mennyire kreatív. A mai bejegyzésben ezen derültem a leginkább:
"Eljött a 2. óra!!!( és a Tanárnő?) 
"Eljön minden esztendőben, pontosan, hűségesen. Sohasem késik, és mindig egyforma vén, egyformán jókedvű."

Pontosítás: Eljön minden órára, pontosan, hűségesen, sohasem késik, ez a rész nem kell bele, egyformán jókedvü"

Pontosítás2: ma késett"

 És ez így is volt, de nem magyarázkodom. :o))

Rohan az idő

Mindjárt elmúlik a május is.
Eléggé nehezen jutottam kedvenc időtöltésemhez mostanság. Először is az érettségi dolgozatok, aztán... mi is? Ja, a debreceni túra.  (Elhagyhatom a szteroidot!! :o))) ) De hogy ne képzeljek megint csak túl sokat magamról, a hétvégi ergya időjárás-  amikor csak nyögök és kezem-lábam alig bírom emelni -  nem maradhat ki. És ha túl jól érezném magam, akkor a legújabb meglepi, hogy zsibbadnak az ujjaim. Ezért sem nagyon tudtam fonalat, tűt a kezembe venni. Nagy vizsgálgatás kezdődött, mindenki más ötlettel állt elő, némely dokik szerint a DM/PM (ez nem a drogéria) egyik kísérő tünete, mások szerint némi építőanyag épült be a nyaki csigolyáimba. Nem tudom, melyik lenne a jobb. :o(
És most év végi hajrá van - kivételesen majdnem mindenhol be tudtam fejezni az anyagot.:o) Ilyen is régen fordult már elő. Kivétel a németesek, mert ott kettő helyett másfél könyvvel végeztünk. Pedig az én lelkiismeretem tiszta- én tanítottam, dolgoztam, de  akár ha malmozhattam volna is az órákon, annyit tudnak.:o(
Azért egy kicsit mégis horgoltam, mert szükség lenne néhány ajándékra. Tehát elkezdtem egy baglyot:

 Józsi, a fura focista lett belőle.
Aztán elkezdtem egy elefántot:

Gesztenyeemberke lett belőle.
Aztán elkezdtem egy elefántot.
Maci lett belőle. .o))
A macit kivételesen jónak ítéltem.
És tegnap elkezdtem egy elefántot.
Még nem tudom, mi lesz belőle.:o)
Hűűű! voltam Pesten egy turiban, és 1000 Ft/kg volt a fonal. Eddig nem is tudtam, hogy ilyen is van. De ezentúl fogom. :o)
És a múlt hét elején megérkezett Aledi babája is - gyönyörű:  De csak ül J szobájában, és várja, hogy egyszer majd csak lesz valaki, aki szeretgesse. Mert nem én vagyok a megfelelő személy. És már J sem.:o(

Végre!

Végre egy maci, amelyik nekem is tetszik. :o)) Nem is biztos, hogy túladok rajta. Vagy csak ahhoz mehet, aki nekem nagyon kedves. Még nem tudom.

Készülnek apróságok a Mosoly Alapítvány-os felkérésre, bár címet még nem kaptam.  Vidámak, szomorúak. Az aprók maradékból, azért lett  mindkettő ilyen  szedett-vedett. De egy zsebmaci szerintem akkor is kedves lehet, ha nem tökéletes. Fő, hogy meglapuljon az ember zsebében, és lehessen szorongatni, ha szorongunk. (Bár még ezekről sem döntöttem.)

(Az előző szoknyás elefánt a Szertetcsomag Lottijaival kelt útra, remélem, rendben meg is érkezett.)
Más: az idei középszintű magyar érettségiben megint sikerül egy olyan feladatot elhelyezni, amelyben, ha az első elemet elrontja, mindjárt hat pontot veszít a nyomorult. Rendben, egyértelmű, hogy a szöveg alapján meg kell tudni különböztetni Apollinaire és Ábrányi Emil költészetét, de hát mi van azokkal, akik az izgalom hevében elfelejtik, amit előtte 10 perccel elolvastak? Vagy meg is érdemlik?

"Ej, mi a kő!"

Helyes kis kendermagos tyúkanyó költött nálam tojásokat a tavaszvárás jegyében. Ugyan nem kelt  ki 9-10 csibe, de ennyi is  tavaszért kiabál.  Ja, és egy kiskacsa is bekeveredett a fészekaljba, de jól megértik egymást a valamennyien.

Egyébként gyönyörűen süt a nap, és nagyon nem akaródzik elhinni, hogy ebből délutánra zegernye lesz. Hátha mégsem....
Újabb kísérletet tettem a mackókkal, de ez a példány  még mindig nem felel meg a mackóság képzetének. Azért már alakul. :o)

Komolyan elgondolkodtam rajta, hogy be kéne gyűjteni egy amigurumis könyvet, és a minta alapján próbálkozni,  de hamar elvetettem az ötletet, mert szerintem ez is olyan, mint az oktatás, nem működne - nálam - az ISO akárhány.  Legyen bár mindegyik tökéletlen, de a maga módján, és nem úgy, mint a másik 30. :o) Én meg majd elvégzem magamban, hogy kibéküljek a tökéletlenségükkel.

"Elvégeztem, hogy ..."

Nem, nem leszek gazember, a döntés a tavaszra vonatkozott. Szóval, hogy tavaszt csinálok. :o)) Legalább bent, ha már kint nem lehet. Igaz, most hét ágra süt a nap, de azt mondja a belém épített leveli béka, hogy változni fog ez még. Szóval tavasz ... beszereztem a kellékeket. Kissé anakronisztikus a háttérben megbúvó két szalon cukor, de nálunk a 25 deka is nehezen fogy el. :o)) (Ja, és a fenyőágak is megvannak még a vázában - hátha újra szükség lesz rájuk. :o)) )

 Elkészült a nadrág megkötőjére a dísz, és a kardigán is kapott egy macifejet. Ha lenne még a tavaly vett lidlis
fonalból, gombokat is készítettem volna rá, de így maradunk a hagyományos, unalmas gomboknál.

Kristinánál láttam, hogy milyen jópofa birkákat készítettek a pomponos fonalból, így felhasználtam a maradékot. De csak a hátsóját vagyok hajlandó megmutatni, mert  (harmadszor kísérletezem vele) valahogy nem tudok elég birkaképű birkát hímezni.  De a hátsója tökéletes. :o)

Az szünidőrül

Minden őszi, tavaszi és karácsonyi szünet előtt nagyszabású terveket szövögetek, hogy majd azt is, és kipróbálom, és majd azután még azt is, és előre örülök, mennyire kreatív leszek majd. Aztán bekövetkezik a szünet -és vagy beteg vagyok, vagy nincs kedvem, vagy  egészen egyszerűen lusta vagyok. Esetleg vendégjárás van. A suli kezdete előtt két-három nappal rájövök, hogy ezúttal sem, és azt sem, de még csak ki sem próbáltam. És a direkt e célra beszerzett anyagok (textilfesték, filcek, szivacslapok, vesszők, ....) meg csak gyűlnek, gyülekeznek, és már lassan az összes szabad teret elfoglalják. :o(
Nem volt ez másképp most sem, se nem nemezeltem, se nem fontam kosarat. És még csak nem is kötöttem. De legalább elolvastam az új Vámos-könyvet. Egyre nagyobb fanyalgással. Nem tetszett. És ez már nem az első. Pedig sokáig feltétlen híve voltam, a Zenga zének általában a szabadon választható kötelezők közt van 9.-ben. Igaz, az utóbbi könyvek gyengülő színvonala nem írja át a korábbiak érvényességét, legfeljebb ezeket nem tudom jó szívvel ajánlani senkinek. Semmilyen szívvel.
Az utolsó két napra már nem jutott javítás, így hódolhattam az elmúlt héten eléggé háttérbe szorított   horgolási mániámnak. Ismét madarakkal kezdtem. Készült egy vörös bagoly:

Kissé megtépázott tollazattal virít, de a gülü szemű kakaska mellett elég jól elvan.

A sulimikulástól az idén is fonalat kaptam. (Tavaly aranyos volt, az idén csak ötlettelen, ha jövőre sem kapok valami egyebet, már bosszantó lesz.) Az a szokás minálunk, hogy a diákok télapója minden tanárnak hoz valami vicces, rá jellemző ajándékot egy rövidke vers kíséretében - igazán jelentős opuszok születnek ilyenkor, és roppant ötletes ajándékok, többnyire saját gyártmány, és többnyire nagyon aranyos -látszik, hogy gondolkodtak, és gondosan készítették őket. Szóval egy gombolyag kék fonalat. Amiből először is egy pár zongorakesztyűt készítettem valakinek (örült) -kép nincs, mert elfelejtettem, majd a maradékot különféle családokra szánatm. Úgy mint medvéék:

 És elefánték, ahol csak a tehén és a borjak vannak jelen, a bika... hát elfogyott a fonal. :o))

J mindig háborog a piros szemű elefántok láttán- szerinte vérelefántok -, hiába mondom, hogy csak így tudnak elbújni a cseresznyefán. :o)

A mai napi kezdés pedig egyáltalán nem esett jól, részben mert hidegfront volt, részben meg ... mert nem.
Új menüvel bővült az étlap: répa-krumpli fasírt salátával. :o)) Egyszerűen lereszelem a zöldségeket, só, borsika, petrezselyem, állni hagyom, majd kb 10 perc múlva pogácsákat formázva kevés olajon kisütöm.  J szerint Govinda szag van ilyenkor. Az 5 napos zabkásaprogram után egyenesen felséges.

Malacom van? Malacom van!

Karácsony napjára hoztam a szokott formámat. Ezért aztán míg ilyenkor mindenki arról panaszkodik, hogy mennyit evett-ivott, hízott, én nem csatlakozhatom a hadhoz. Sőt ... Eleve is céklalevest és sütőtököt terveztem ünnepi lakomának  - mindkettő fehérjementes, :o(  ( A többieknek persze elkészíttettem a hagyományos halászlé, kolbásszal töltött karaj, majonézes krumpli, mákos guba összeállítást), de egy virgonc vírus következtében gyakorlatilag semmit nem tudok normálisan megrágni, lenyelni, így a levesemből 4 kanállal (savanykás), a sütőtökből meg 2 darabkával kísérleteztem (tapad, "szúr"), majd jóízűen néztem, a többiek hogyan falatoznak. Másnap a főétel és a desszert is fájdalomcsillapító volt (az étkezések közötti időt szerencsére átaludtam), illetve folyékony zabkása hol édesítővel, hol sósan, és ez azóta is így megy. Szóval én vagyok az a szerencsés (?), akire nem hat károsan a Nagy Karácsonyi Zebezaba.
Amikor jobban lettem, azonnal belekezdtem a legújabb Vámos- könyvbe - de egyelőre nem vagyok elragadtatva tőle.  Valahogy  túl sokat foglalkozik önmagával újabban. Amikor meg belefáradtam az olvasásba, gyorsan tűket ragadtam, mert az elmúlt hetekben nagyon elhanyagoltam őket. Szóval készültek malacok, egy egész család. Pontosabban csonka család, vadkan nincs.

Egy anyakoca, egy kajlafülű, egy csálé és egy elfajzott, ördögi malacka.
Aztán - mert elefánthiányom volt, természetesen egy elefánt, és ismét kísérletet tettem egy macival:

És persze egy újabb dilis madár is készült, ami sokáig repülőre hajazott. :o)) Aztán mégis inkább madár lett.

Egyébként szép karácsonyi napok voltak. Az ajándékok nem voltak túl sokan, de annál inkább békével nyugalommal teltek az ünnepnapok. És ez már elég. (Ráadásul jól ki is aludtam magam. :o) ) Íme egy kis csendélet  csomagbontás utánról. Fánk  megint csak "csinált" volt - éppen csak jelezve, hogy ilyenkor szokás fát állítani -, ám akárhogy kísérleteztem, az idén nem tudtam olyan szép sötét képet készítei, ahol a gyertyák mutatkoznak csak. Így álljon itt egy csomagbontás utáni csendélet. A nagyobb darabok az asztal lábánál bújnak meg, de ha csak ennyi lett volna négyőnk ajándéka, akkor is elégedett lettem volna. Mert együtt vagyunk.

Ma 4 éve derült ki, hogy miféle nyavalya bujkált bennem születésem óta, azóta minden tünetmentes nap ajándék.( Hálás vagyok, hogy nem fáj, hogy jövök-megyek, dolgozom, hogy olyan közösségben dolgozhatok, amely szép példát tett és tesz is állandóan a humánumról, hogy rájöttem, tudok horgolni, hogy sok kreatív emberre, sőt barátfélékre találtam a horgolás segítségével,  és leginkább hogy .... együtt lehetünk a szeretteimmel. Remélem, még sokáig.))

Turbómedvék

A héten többnyire annyira elfáradtam napközben, hogy este már nem volt  kedvem semmihez. Nem is tudom, mikor feküdtem le ennyire korán, mint mostanában. Ráadásul túl sok ötletem sem volt, illetve célom, hogy mihez kezdjek azokkal, amik elkészültek. Szóval nem horgoltam egyik este sem. Csütörtökön aztán az egyik kolléganőm megkérdezte, van-e valami készen, mert az osztályával úgy döntöttek, adventi műsort készítenek az átmeneti szálláson élőknek, és van ott 16 kisgyerek is. Szeretnének olyan ajándékot adni, ami nem csak néhány csokiból áll. Ez  jó ötlet, ezért pénteken és tegnap turbóra kapcsoltam, és készítettem egy s mást.

 

 

 

 Még kell 2-3 darab, és a meglévőkkel együtt összejön a 16. :o) 

El akartam menni Bécsbe az adventi vásárra, de ebben az időben mégsem  mertem vállalkozni ekkora útra. :o(

Végül is jól döntöttem. 

Nem lesz egyszerű új életmódot kialakítani most, miután kiderült a kiütések oka; gyakorlatilag csak növényeken élhetek, amire nem sok helyen vannak berendezkedve. Éljenek a vegánok! Kutakodtam vegán blogok után, jó néhányat találtam, de sajnos egyik sem bánik takarékosan a szénhidrátokkal. :o((  Szóval itt is magamra leszek utalva. 

Megmutatom a tészta új felhasználási módját.  Így elkészítve biztos nem emeli meg senkinek a vércukrát. :o))

Sajnos nem  az én kreációm, egy kolléganőm készítette ezeket az angyalkákat. Szerintem óriási ötlet. :o))

Ismét nem mackó :o)

Miután megjöttem a nagy kiruccanásból, nem győztem kipihenni magam. (Lenne pedig munka, de csak szépen beosztva, semmit nem elkapkodva, csak meg ne ártson. :o)) )
Esténként meg újabb maciprogramba kezdtem. Jól kitaláltam, hogy szép piros lesz a nadrágja, meg sárga a pulcsija, és... és kicsi lett a feje. Elég viccesen nézett ki, nyakigláb, madárfejű.  Ezért ma szétszedtem, és  a fej új testet kapott, lett belőle egy kis gombócmedve.

A nyakiglábnak pedig új medvefejet terveztem, de hímzés közben valahogy macskává alakult. Animágus?

A hóemberke csak dacol az utóbbi napok meseszép idejével, jól beöltözött. Csoda, hogy el nem olvadt. :o)

A cicus meg csak úgy jókedvében kerekedett,  már régen készült cica. Ilyen kis kecses meg még soha.

Találtam egy mintát, kipróbáltam, milyen szív lesz belőle. Az eredeti ekrü, de színesben szebb. Talán piros még jobb lenne. Majd megpróbálok kisebb tűvel és vékonyabb fonallal.

Úgy tűnik, tényleg ilyen egyszerű lesz a kiütésekre a megoldás. Kb 3 napja hagytam fel a tejfogyasztással, és már csak egészen halvány foltjaim vannak. Ha egy hét múlva elmúlnának, már csak azt kell kikísérletezni majd, hogy csak a tej van rám rossz hatással, vagy egyéb tejtermékek is. Ha ez utóbbi, az nagy baj, mert nagyjából rántott, sült és grillezett sajton éltem  az utóbbi egy évben.
Persze korlátlanok a lehetőségek. Csütörtökön a Govindában ebédeltünk, sütőtökös sárgaborsó levest.
Itthon megpróbáltam rekonstruálni, csak vörös lencsével illetve a Sparban kapható 5 gabonás keverékkel. Kinézetre nem sok jót ígér, de ízre nem rossz. És mennyire egészséges!!! (Hehe, az okos gép szerint az utóbbi 1 hónapban 17 évet fiatalodott az emésztő rendszerem. :o))) lassan bébipapit fogok fogyasztani. Ja, ez a tökizé tulajdonképen az is. :o)))
És ebben a szép napsütésben akkorát, de akkorát sétáltunk. :o)) Elnéztük a rengeteg kacsát a tóban, és nosztalgiáztunk. Emlékszel, amikor...  Szelíd, bágyadt napsütés, csillogó tótükör, kacsák, emlékek... Hangulatos délután volt. Ez lenne az igazi, nem visel meg, nem árt a hülye gyógyszereimnek illetve nekem, és elég volt egy vékony kabát. Maradhatna még egy darabig az az idő.