Hát ezzel a pulóverrel biz úgy jártam, mint a székely bácsi a nyárfával . (
Így). Csak él el...rontottam. Ügyesen kiszámoltam a karöltő megmérése után, hogy hogyan lesz jó, ügyesen meg is csináltam, csak az elején elfelejtettem, hogy a lyuknak csak a felét mértem le, így be kellett volna szorozni az egészet kettővel. Estére lett két
fogpiszkálóm fél ujjam, idő meg már nem volt az eljárás megismétlésére, tehát mellény lett. (Asszem, mégsem szeretek kötni.)
És hogy a gyerek is örüljön valaminek, kapott egy kis, barátságos tigrist. Aztán gyorsan horgolótűre kaptam, és a hiányzó kért fél ujj helyett készítettem két helyes egész kulcstartót.
Most pedig megyek baracklekvárt főzni. Mert én sem hülyülök már meg.
