Altair eheti kérdése volt a fenti cím.
A kedvenc ünnepem ez.:o)
Nem is olyan egyszerű a válasz. Egyik sem, és több is van. Amíg a lány kicsi volt, és lehetett vele készülődni, az advent volt a legszebb időszak. Mióta nagy, már nem várom a december elejét sem. A karácsony maga soha nem volt a top 10-ben. De mióta nem akarom tökéletessé tenni, már elmegy. Mióta nem bánom, ha nincs pont ezen a napon felporszívózva, és nem érdekel, ha odaégett a mákos guba – van elég kaja, majd eszünk/esznek mást. (Valahogy mindig sikerül egy kicsit túlsütni :o))) És nem bánom, ha nem kapott mindenki pont olyan ajándékot…, és nem baj, ha a vázában nem áll tökéletesen a fenyőgally, és nem baj, ha nem azok a díszek vannak rajta, amilyeneket elterveztem… szóval nem kell mindennek nagykönyvbelinek lenni. Mert ha nem olyan minden, akkor mi van? Az ünnep úgy is eltelik, és úgysem a külsőségekre fogunk emlékezni. Szintúgy húsvétkor.
A szülinapom már rég nem ünneplem.
Akkor mi is az ünnep?
Nem ritmikusan visszatérő alkalmak, amikor kötelező valaminek örülni. Ünneppé válhat az a nap, amely valamitől különlegessé válik. Ehhez nem kell lufi meg tűzijáték. Például különlegesek azok a napok, amelyekre azt tudom mondani, hogy mekkora mázlista vagyok. És én általában az vagyok. :o) Először is különleges nap 2006. dec. 29-e, amikor a kórházban pont ahhoz a dokihoz kerültem, aki felismerte a betegségem, és azonnal megkezdte a megfelelő terápiát. Vagy 2007 áprilisa, amikor egyedül le tudtam menni a pékséghez, és vásároltam néhány zsömlét meg ½ l tejet, és hazáig elbírtam. Vagy augusztus közepe, amikor a doki ígéretének megfelelően autóba ültem és ismét vezettem ... És azóta is …sok-sok ünnepnapom van. Sok olyan nap, ami másnak hétköznap. És persze vannak fekete napok is.
