Klónoztam

Még a héten kelt ki a struccfiókának egy kistesója, egy kissé álmos volt a szentem a fotózáskor, de már biztosan jól érzi magát az új kisgazdájánál.

És készülget egy újabb sorozat a futrinkásokból. Cicamicának mg a szeme is olyan bénára sikeredett, mint az elsőnek. (Mondtam, hogy midig a varrással rontom el. :o( )

Melyik a jobb?

Ők sem

A múlt héten még próbálkoztam körből kiinduló figurák kiötlésével, és ezek születtek.
A baba nem lett igazi "keljfeljancsi", mert nem elég nehéz az aljába tett kaviccsal töltött kindertojásbelső (húúú, de jó szó) , de szépen zörög. :o)


A béka meg nem tetszett. Illetve mégis, de annyira nem, hogy benevezzek vele.

Végül mégis megoldottam a (kör négyszögesítését) a kör lábasítását :o), csak hogy hű maradjak magamhoz. Ám még mindig nem publikus a végeredmény, majd talán holnap.

A héten befejeződött egy "60 órás" továbbképzés, azon kevés ilyenfajták egyike, ahol nem azt éreztem, hogy az előadó célja a "gyorsan letudni, és bekaszálni a zsozsót". Ritka az ilyen - manapság főleg. Na jó, nem tartott ténylegesn 60 órán át, de szinte minden perce hasznos és érdekes volt. Az előadó elkötelezett és szenvedélyes művelője a munkájának, sok gyakorlati tanácsot kaptunk, és rengeteget mesélt a tapasztalataiból . Meglepő módon nem alakult át a tanfolyam nyilvános panasznappá, ahogy pedig ezek szoktak. Szóval nem bántam meg, hogy beugrottam a kieső kolléganő helyett. Ja, a téma az SNI-s tanulók integrálása volt. Persze azt is hozzáteszem, hogy arra is jó volt ez a pár nap, hogy megállapítsam, mi még mennyire jó helyzetben vagyunk, bár a helyzet egyre rosszabb. :o(
Sokat dolgoztunk csoportban, a csoporttagoknak készítettem egy apró meglepit, de azt is csak holnap mutatom meg. :o)))

Retró 2

Hiába kellene sok egyéb más dolgot elvégezni, belém bújt a kisördög. Meggyőztem magam, hogy se a szemem, se a gyógyszerek, se a foltjaim miatt nem lehetek sokat napon. Azaz kerti munkáról szó sem lehet. De ha mégis kidugom az orrom a lakásból, és kiülök az árnyékba, csak nem a 46 dogát cipelem magammal! Még akkor sem ha, praktikus okokból roppant egyszerűen javítható feladatlapokat írunk mostanában. Szóval más munka után néztem. Egy kedves felszólításnak eleget téve újra Mazsolát és Manócskát jelenítettem meg, és hogy ne legyen senkinek hiányérzete, megpróbálkoztam Tádéval is. (Réka, jó így?:o) ) Meg fontolgattam, mit készítsek a horgo-blogos játék harmadik fordulójára, de nagyon meg van kötve a kezünk. Azért valami már elkészült. :o)) Kerek, és a tiltásnak megfelelően nincsenek nyúlványai, de nem lettem hűtlen magamhoz. :o) Pedig először elszontyolodtam, hogy kihúzták a talajt a lában alól. :o(Még egy hét, és látható lesz.
Vajon eláll-e valaha? Nagyon rosszul esett a hétvége és a mai nap is. .o(

Kötök is :o)

A nyilvános kötés nemzetközi ünnepén - vagy mijén - legyen egy kötős bejegyzés is!
Igaz, nem mentem el sehová nyilvánosan kötni, ennek mindenféle akadálya volt, van, és csak az egyik, hogy nem hallottam, olvastam róla, hogy nálunk valaki ilyet szervezett volna - de talán jövőre. A másik, hogy ritkán kötök. Most ugyan beszereztem néhány nagyon izgalmas bambusz kötőtűt, amelyekkel tényleg nagyon szépen egyenletesen lehet kötni - kipróbáltam -, de nekem a kötés olyan folyamat, ahol figyelni és számolgatni kell. (Ha horgolok, látom az alakuló figurán, hogy mit csináljak vele - ott ritkán figyelek arra, hogy bármit meg kell számolni.) Így aztán a tervben lévő kötést tartogatom nyárra, amikor jobban ráérek, és nem kell megosztani a figyelmem a javítás, a készülés, a főzőcskézés .... között. Mint ahogy a képen látható overál is tavaly nyáron készült.
Régen kötöttem én a lányomnak rengeteg ehhez hasonló játszóruhát az oviba, meg pulcsikat, de aztán ahogy növekedett az elkészítendő cucc mérete és a suliban a munkám, úgy hagytam abba. Főleg hogy mire elkészült, néha ki is nőtte. :o)
De most a barátnőm unokájának akartam valamit készíteni, és a játékok mellől valami hasznos hiányzott. Mivel mégis csak ajándék, elhatároztam, hogy "forsriftosan" fog készülni minden. Szereztem leírást, mintát, próbakötést készíttettem, majd nekiláttam. Egyik szár, másik szár, számoltam, fogyasztottam, ahol kellett, szaporítottam, egybe vettem, és úgy a karöltő táján gondolkodóba esetem: ha ez az eleje, és még egy ekkora darab lesz a háta, akkor ez nem gyerekre, hanem elefántra lesz jó. Elrohantam és vettem egy 68-as rugit. Sejtelmem beigazolódott! Talán két elefánt is belefér. De azért vannak a problémák, hogy megoldjuk őket! :o) Némi számolgatás után megkötöttem a karkivágásokat, félbehajtottam, gomboláspátot kötöttem rá, összehorgoltam, jöhet a dísz: és pont 68-as. :o)
Már beszereztem egy 90-es rugit, hogy nehogy hasonló helyzetbe kerüljek. :o))
__________________
Stricken kann ich auch. :o) Den Strampler habe ich für den Enkel meiner Freundin vorigen Sommer gestrickt. Ich habe nach Abschreibung gearbeitet, aber so sollte das Teil nur die Vorderseite sein. Aber den Fehler habe ich echt tool korrigiert.Nicht wahr?

Kigolyózva.... kigömbözve :o(

Az horgo-blogos feladat, hogy kör alaaú akármit készítsünk, ez lehet gömb is. Azonnal beindult az agyam, és kitaláltam, mit lehet pl. gömbökkel kezdeni. Így született Kamilla. Gömb a teste, gömb a feje és a farkincája. Nem igazi nagy strucc ő még, csak kicsinyke, így igazi strucctollai sincsenek. (De majd kitalálom, hogy lehet megcsinálni.) Ráadásul a versenyen sem indulhat, mert nem eléggé felel meg a gömb ideájának. Sebaj, hamarabb bemutatkozhat. .o) Valami mást meg majd csak kitalálok.

Futrinkások

Tegnap bemutattam a futrinkásokat a horgo-blogon, és kiderült, hogy hiányos a társaság: kimaradt Sompolyogi Mosolyogi. Nagy kihívás volt a neten található képek alapján összehozni, hogy nézett ki, rá már alig emlékszem. Akkoriban még nem a rossz fiúkat tartotta pozitív példának a gyerek - vagy csak én? :o) Végül kaptam segítséget, egy youtube-os filmben felbukkan néhány másodpercre őkelme. Ami látszik belőle, abból ezt tudtam összehozni. Többször lefejtettem, mert leginkább cickányhoz vagy hangyászhoz hasonlított - nehéz megoldani a hihetetlenül hegyes orrát. Hát ... szerintem jó lett. Illetve ennél jobb már biztos nem lesz.
És akkor íme együtt Futrinka utcai társaság. ( Liba Leontint és Egéréket nem szeretném elkészíteni: :o)) )
És ha már nosztalgia, itt egy másik kedvenc - ő sokkal fiatalabb, biztos többen emlékeznek a kedves bajkeverő koboldra.

Retró

Ez az idő csak ara jó, hogy üljek egyhelyben, és nyalogassam a sebeim. :o( Van is mit, hiszen frontok jönnek-mennek, és hol eláll, hol esik. Eldönthetné végre! Vagy valaki intézkedjen már! Ma még a hősugárzót is elővettem, mert már nem tudom, mit húzzak magamra. A múlt héten - az újság mellékletének tanácsait megfogadva - nagy lelkesen elpakoltam a téli cuccokat, ma meg kotorhattam elő őket. Ugyan ők azt javasolták, hogy mindent frissen mosva, vasalva tegyünk el, hogy tavasszal csak elő kelljen venni, de ők biztos nem lakótelepi 2 szobásban laknak. Hm, tulajdonképpen ilyenkor vasalni kellene, :o) de most éppen nincs mit:o), (Az se jó, ha túl szorgalmas az ember vagy a gyereke), ha meg kimosok egy pár cuccot, sose száradnak meg. Marad a 6 pokróc meg a téli pulcsi, nadrág.
Akkor a munkáról: a lányok a horgo-blogon azt javasolták, tegyük fel itt is a versenymunkát. Hát legyen!
Sok mobiltok:

Már csak kettő van meg belőlük, a többit elajándékoztam. Azon gondolkodtam, hogy nem is annyira praktikus, ha lehajtója és gombja vagy bármilyen más zárja van, hisz általában így is leteszik, mire az ember előhalássza a táska aljáról. Ezért én még mindig annál a megoldásnál maradok, hogy a cipzár alá erősítem valamilyen módszerrel. Nem varrom (az ismert okok miatt), mert így bármikor áthelyezhető.
A nagy elszomorodás után elővettem egy rózsa- vagy inkább barackszínű gombolyagot azzal az elhatározással, hogy most aztán egy igazán szép babát fogok készíteni. De az anygagnak lelke van, és az istennek sem akart igazán szép babává válni, hanem ... úgy jártam, mint annak idején Gombóctündér készítője. (Emlékszik még valaki erre a kedves kis lényre? ) És az anyag formálódott, alakult, majd ez lett belőle:
Igen ám, de egyedül? Csak elkanászodna, rendetlenkedne, hiszen mindig is hajlamos volt meggondolatlanságokat elkövetni. Kell valaki, aki kordában tartsa!
Íme"Cecameca":

És ő meg kivel pöröljön, vagy kivel barátkozzon, ha magányosnak érzi magát? Kell egy társ, még ha a szomszédban lakik is. Beűűűű!
Megint csak az emlékeimre hagyatkoztam, mert bár valahol van Futrinka utca-könyvünk, de vagy két hónapja, amikor elpasszoltam a háztól a Világirodalmi lexikon 18 kötetét meg a 9 Spenótot, felpakoltuk az összes mesekönyvet legfelülre. És ilyen időben én meg a létra... Felejthető kombináció. A neten meg csak aprócska képeket találtam, amiket nem is látok rendesen. Szerintem így is eléggé hasonlítanak.
Már csak egy köcsögház kellene. De arra azt hiszem mégsem vállalkozom - most.
Ugyanis a jelenlegi hangulatom ő fejezi ki a legjobban. Nekem legalább is. :o)))
Lehet, hogy mégis hiányzik neki a sapka és a sál?

Keserédes

A héten kétségekben voltam. Befejztem valami munkát, talán épp a mobiltokokat, és elnézegettem a készítményeim. (Előtte talán a szemésszel volt találkám, hogy időpnontot egyeztessünk, szóval: gödör) Tehát néztem őket és elgondolkodtam, minek is csinálom ezt/őket. Se nem túl ötletesek, nem igazán igényesek, szépek. Több-e a világ, az életre hívásukkal? Nem igazán. Akkor meg minek erőlködöm? Becsuktam a madzagos fiókot, elővettem egy könyvet, és olvastam - volna. Tettem, vettem, rámoltam, befejeztem mindent, amit képes vagyok megcsinálni, és leültem a fotelba. Eleinte nem volt gond, mert kb. 10 percen belül elaludtam, de ugyanennyi szunyókálás után felébredtem, apa kapcsolózott, én meg csak ültem, és néztem ki a fejemből. Üresnek éreztem az időt. Hiányzott a kezemnek a mozgás, meg az,is, hogy ne a képernyőre bámuljak- úgysincs ott semmi fontos (különben is jobb edzés, ha ki kell következtetni, mi történik:o) ). Következett az újabb átértékelés: a madarak például tényleg jók lettek. Amiket csinálok, nem akarom eladni. Ha valaki kéri valamelyiket, neki adom (ha nem, akkor is :o) ) Minél több fickó készül, annál jobbak lesznek. És ha megint összejön egy szatyornyi, legfeljebb elküldöm M...telepre, a romaoviba. A mai újságban is volt egy cikk róluk, heroikus, amiket csinálnak. (Az egyik "óvónénit" meg tanítottam is, amint a cikkből kiderült.) Talán örülnek majd akkor is, ha nem túl művészi figurákat kapnak. Nekem meg járhat újra a kezem, és új meg új állatkákat találhatok ki. Újra előkerült hát kedvenc pryma horgolótűm, és 2 nap alatt megszületett Kovács úr, a portás /egyre mackószerűbbek lesznek a mackóim :o)/ és Mirella, aki éppen balettvizsgára készül. Én meg megnyugodtam, hogy mégsem kell megtanulnom meditálni.

Ajándékozni jó

A hét elején feladtam Cinellának a csomagocskát, és szerencsésen meg is érkezett. Szerencsére Cinella adott némi támpontot: szereti a virágokat, a rózsaszínt és azt, ami csillog. Megpróbáltam minden feltételt teljesíteni. :o)
A rózsaszín mobiltok nem vett részt a horgo-blogos játékon, ő is a csomagba került, a tarkabarka tasakocskával együtt. Az apró meg csak egy kis dísz.



És még a két Kitty is utazott. :o)


Ezúttal ennyire futotta.
Kedves dolognak tartom Latinka kezdeményezését, és azt is, hogy szervezi a játékot. Valakinél olvastam a minap, hogy számára már az az ajándékozás lényege, hogy adjon, és lássa, hogy örül a megajándékozott. Igen, ha az ember kinő a gyerekkorból, sokkal fontosabb lesz az, hogy a másiknak örömet szerezzen. Én azt hiszem a lányom születésével nőttem fel ennyire. Amikor először tapasztaltam meg azt, hogy nemcsak annak tudok örülni, hogy én kaptam valamit, hanem annak is, hogy ő milyen örömmel fogadja azokat az akár csak apró dolgokat is, amiket kap - tőlünk vagy másoktól.
És persze jó érzés ezekben a netes játékokban, ha azt a rövidke üzenetet kapom egy-egy ilyen akció után, hogy köszönjük, XY is nagyon örül a...-nak. :o) Lehet, hogy ez is egyfajta önzés?

Posta és vírus

A hét elején kötelező, ingyenes továbbképzésen voltam. Kooperatív tanulási technikák vagy valami ilyesmi. Mindig örülök, ha ilyesmit hirdetnek, mert szilárd meggyőződésem, hogy az oktatásnak sürgősen meg kell újulni. Tudomásul kell venni, hogy a mai gyerekeket már nem lehet úgy tanítani, ahogy akár még 5 éve is lehetett, és ugyanazt sem lehet nekik tanítani. Szóval megújulás, újítás, újdonság, de ... volt valaki már olyan ingyenes továbbképzésen, ami azt adta,a mit ígért? Mert ez most (ismét) nem azt adta. Az első nap meggyőztek minket arról, amit az imént leírtam, és arról, hogy a kooperatív tanulás a leghatékonyabb. Hurrá! Majd felsoroltak néhány módszert, amit be lehet órán vetni, de gyorsan tovább is mentünk, mert arra nincs idő, hogy ezekre kitérjünk. A nap végén megkértem az előadót, hogy talán inkább azokra térjünk ki, mert csupán emiatt vagyunk itt. Ehhez képest másnap megnéztük, milyen tanulótípusok vagyunk, és egy modultervet dolgoztunk fel jó részletesen, csak a módszerekről nem esett szó. Illetve menet közben odajött hozzám az előadó, és nekem külön ismertette őket. Egy baj volt, én ezeket már ismertem is,és használom is, :o)) l .... ááá, nem is folytatom. Szóval így jártunk a módszertani megújulással.
Közben szorgalmasan készítettem a Latinka játékának következő fordulós ajándékait, és gondoltam, határidő előtt postára is adom őket. De már a hét elején bujkált bennem valami kór, és csütörtökre kitört. Nem nagyon volt kedvem elkirándulni a postáig. Itt hever a cucc becsomagolva, talán hétfőn megoldom. A hétvégén többnyire hevertem és nyögtem. :o( Olykor mobiltokokat készítettem, mert a horgo-blogon ez a legújabb feladat. Bemutatni nem szabad őket. :o) Majd a jövő héten ott megnézhetők. Egyébként meg már el is ajándékoztam a felét. :o)
És akartam az egyik kollégám gyerekeinek valami vicceset készíteni, de nem nagyon vagyok megelégedve velük.

Mármint a röfikkel. Majd valami mást kell kitalálni helyettük.
ÉS nagy nyomoromban valami szép sárgára vágytam, így lett ő:

Két végén égetem ...

Az utóbbi időben rettenetesen zűrösek a hetek, és az egyik rohan a másik után. A hét elején igen csak nyomott voltam, ám ezúttal nem a nyavalyáim miatt, hanem, mert "kinyírtam Kenit", azaz Canont. Sikerült vmi pöcköt letörnöm az USB ki-be húzgálásakor. Márkaszerviz Pesten. (Nekem meg ezer dolgom.) Szerencsére mielőtt elkezdtem utaztatni a gépet, felhívtam őket, és megnyugtattak, hogy nem lehet megcsinálni, és ha mégis, majdnem annyi lesz,mint egy új gép. De van kártyaleolvasó. Na, megint okosabb lettem. El is mentem venni, és sikerült (némi segédlettel) kiválasztani azt a valószínűleg egyetlen példányt, amelyik gyári hibás. volt. Persze itton, amikor ki akartam prbálni, és nem működött, egyből azt hittem, hogy én vagyok a hülye, és megint volt egy jó délutánom. Aztán kiderült, hogy a keleti tömeggyártás hibájából nem működik a ketyere, de azóta ez a probléma megoldódott. Az eredmény látható is. :o))
Más: még a hét elején megkaptam Erzsébettől Latinka játékának következő fordulós ajándékát, a postát ezúttal kicselezve - személyesen vettem át. :o)

Nagyon jó, szép és hasznos dolgok voltak a csomagban, a neszesszerbe pl. rögtön beköltöztettem a kártyaleolvasót madzagostul. :o)
És kedden bementem a Lidlibe, ahol az egyik asztalon árválkodott egy hatalmas gombolyag fonal. 40 deka, kissé lehetetlen színű, nyilván ezért maradt ott, és már le is "akciózták", így hihetetlenül olcsó lett. Rögtön lejátszódott a fejemben az ismert párbeszéd:
- Pulcsit akarsz kötni.?
- Nem.
- Bébitakarót?
-Nem.
- Valami konkrétat?
- Nem.
-Egyáltalán szükséged van erre a fonalra?
-Nincs. De kell nekem.
És a gondolatot tett követte. Enyém lett. Azóta két végén égetem. :o))

És már készült belőle táska:
A szokásos utómunkálatok még nem készültek el, de HEURÉKA!!!
Tuniszival horgoltam a fülét, és lássatok csodát! Nem untam magam halálra, 6 sor és már kész is. És úgy veszem észre, hogy még "merevítő" sem kell bele :o)
Elefánt:
Még egy elefánt és mobiltok virágokkal:


Malac (ami természetesen mackónak indult):

Maci, és hogy ne legyen annyira unalmasan narancssárga minden, mindjárt itt van mellette egy kék is:

Most éppen egy bébimobilhoz készül belőle koszorúalap, jó élénkek a színei, biztos szép lesz a mobil is, majd színben hozzáillő csüngőket készítek. És még mindig eszméletlenül nagy a gombolyag.
Nem kizárt, hogy hamarosan játékot hirdetek. :o))
És végül megismertem valakit, akinek óriási angyalgyűjteménye van. De ilyen angyala még nincs. :o)
És a nevelésibe is készült egy oroszlán, ami még nem narancssárga, viszont bambább, mint az előző. (De majd lesz narancs-piros is. :o) )
Közben meg megvolt a szokásos ballagás előtti, közbeni és utáni hajcihő, munka, ünneplés, majd hétfőn írásbelik. Idén hivatalból semmi közöm hozzájuk. Még a vállalt javítást, elnökséget is lemondtam. Ismét szép nyárnak nézek elébe. :o(