Esti fények

Nemrégiben úgy tűnt bentről, esik a hó. Gyorsan kiálltam az erkélyre, hogy lefényképezzem. Alaposabban megvizsgálva a helyzetet, havas eső esik. Ez látszik belőle: A kép alján az erkélyládában, a hideggel dacoló, viruló petrezselymem kandikál felfelé. :o) Meg a lecsupaszodott rozmaring.
 

Idebenn aztán  meggyújtottam az első gyertyát. Még a tavalyinál is minimálisabb art uralkodik... nincs , nem volt  semmi hangulatom, még fagyöngyöt sem vettem az idén még. De szerintem a páfrány elég zöld, a  cserepe is megteszi gyertyatartónak, kapott egy ezüstös füzért, a gyertya fénye önmagában is elbűvöl. 

Délután megérkezett Minion 2. Egy kétszemű.

Holnap elköltöznek két kislányhoz. Remélem, tetszett nekik is a Gru.

Dani, Palika és én

Imádom ezt a két pasit. Zseniálisak.Hetek óta velük töltöm az esték nagy részét, és velük is alszom (el). Dani már nem örül annak, hogy így szólítják - de ez már szerintem így marad. Hja a népszerűség átka! :o) Valószínűleg ő is beletörődött már, mert néha Dani bácsinak nevezi magát, pedig  - amit tegnap kiderült - ,saját gyereke is van már. :o)) Gratulálok. Palika is régen kinőtt abból a korból, amikor így nevezték, de jól esik ez a bensőséges megnevezés.  Szóval ők ketten: Varró és Mácsai.Meg a Maszat-hegy.

Egyszerűen nem tudom megunni. Ahogy Puskin nyomán csengenek-bonganak a verssorok, és ahogy Mácsai eljátssza az összes szerepet, Andristól a Piros Vödrön keresztül Emil bácsiig ..... Mindenkinek csak ajánlani tudom, nemcsak gyerekeknek. Sőt, a felnőttek biztosan jobban veszik az akadályolkat, ami az utalások felismerését illeti.
Készítmények alig vannak, a hét annyira zsúfolt volt, hogy mire tűhöz jutottam, már nem volt kedvem, ötletem szinte semmihez. Így esett, hogy az előző bejegyzésben megígért ajándékok is nagyon nehezen készültek el.  De a jövő héten célba érnek, az biztos. Belekezdtem egy "lambadás" nyúlba, ő azért kész van.

 

És mivel az első lábához rossz fonalat választottam, illetve túl nagyra sikerült, lett belőle egy elég züllött kinézetű angyal.

 

(Úgy tűnik, az angyalokkal nem járok sikerrel az idén. :o)) )

És ő:

 

 És lássunk egy gyöngyszemet Dani új könyvéből:

Firtatgató /ha nem tudjuk, miért nyí a baba, ezt kell neki mondogatni/

Kisbaba, mi a stájsz?
Mi miatt kiabálsz?

Mi a nagy helyzet?
Szomjadat jelzed?

Hogy állnak a dolgok?
Nem vagy boldog?

Mi a probléma?
Uncsi a téma?

A nyakadon mi a kolonc?
Szeparációsan szorongsz?

Mi a szitu? Na mesélj!
Elalvásra van esély?

Félszáz

A minap örömmel láttam, hogy már 50-re rúg a legális követőim száma. Illetve 50,5-re. Ezt már régebben kifejtetem, most nem ismétlem meg. Arra gondoltam, ez már komoly mennyiség, és az ötvenedik jelentkezőt megajándékozom valami aprósággal. (Nagyobb munkába most nagyon érek rá belekezdeni.) De mivel a 49, 5 és az 50,5 egyaránt 50-re kerekíthető, két jelölt is van. .o)) Belinda és Liliom. Kérlek Titeket, válasszatok a következők közül: elefánt, pingvin, hóember, angyalka (nem olyan flancos vékony tűvel készült, csak valami bumfordi),vagy rám bízzátok. HA döntöttetek, hagyjatok itt üzenetet.  Azt is mondjátok meg, kulcstartó vagy nagyobb méret felelne-e meg. Ha elkészült, amit választottatok, szólok, és megbeszéljük, hogy jut el Hozzátok.
Amiért nincs sok időm, az egyrészt .... , másrészt a héten alapítványi bál lesz szombaton. A tombolára  készült is néhány apróság, és még a meglévő készletből is válogattam.

Ennél több, de nem fényképeztem le mind, majdnem egyformák.
Amint ennek vége, valami csapatépítő tréningre megyünk, kíváncsian várom. Aztán továbbképzés, majd kontroll, és mindjárt itt az adventi est is. Már nem is fura, hogy egyáltalán nincs karácsonyváró hangulatom. Tulajdonképpen  jó ideje nincs.  És nem elsősorban az idő miatt.
Hűűűűű, a reggeli köd nagyon rosszul esett. :o(((

Manóöröm

Az úgy volt .... Készült volna egy béka. De sehogy sem akart békává lenni, csak alakult, csak alakult ... terv nélkül. A végén lett belőle egy nyakigláb manó.

 Élt, éldegélt, ám egyszer csak rájött, hogy nagyon magányos. Elkezdett keresni, kutatni. Alkotója nagyon megsajnálta, hisz nem jó a manónak egyedül lenni, tehát készített neki társat. (Nem az első anyagából, mert az a zöld elfogyott.)  Amikor Manó rátalát a lányra, nagyon megörült. Még a színkülönbség sem zavarta.

Azonnal beleszeretett, és feleségül kérte. Éltek boldogan, ám hamarosan érezték, kettesben ők még nem igazi család. Hiányzik a csemete. Meg is született hamarosan Picurka.

Nagyon szerették, nagy egyetértésben nevelgették, és tervezgették a tesót. Picurka is alig várta, hogy legyen játszótársa. A kívánság teljesült, megjött Apró.
Ha jól megnézzük, tiszta apja. :o)) Csak a színét örökölte az anyjától.

 Több tesót nem tervezünk, mert másra kell a zöld fonál. :)))
Más: megérkezett a legutolsó szülinapi ajándékom. :o))))  A mi családunk is gyarapodott. J meglepetése. Aranyos, nem?

 Nevelőszülője lettem Angélának.  Fotó sajnos nincs. Majd tavasszal meglátogatom,  meghallgatom, mennyit fejlődött a röfögő hangok terén, és készítek róla képet is.  Addig is nagyon büszke vagyok a lányokra. :o))

Ismét nem mackó :o)

Miután megjöttem a nagy kiruccanásból, nem győztem kipihenni magam. (Lenne pedig munka, de csak szépen beosztva, semmit nem elkapkodva, csak meg ne ártson. :o)) )
Esténként meg újabb maciprogramba kezdtem. Jól kitaláltam, hogy szép piros lesz a nadrágja, meg sárga a pulcsija, és... és kicsi lett a feje. Elég viccesen nézett ki, nyakigláb, madárfejű.  Ezért ma szétszedtem, és  a fej új testet kapott, lett belőle egy kis gombócmedve.

A nyakiglábnak pedig új medvefejet terveztem, de hímzés közben valahogy macskává alakult. Animágus?

A hóemberke csak dacol az utóbbi napok meseszép idejével, jól beöltözött. Csoda, hogy el nem olvadt. :o)

A cicus meg csak úgy jókedvében kerekedett,  már régen készült cica. Ilyen kis kecses meg még soha.

Találtam egy mintát, kipróbáltam, milyen szív lesz belőle. Az eredeti ekrü, de színesben szebb. Talán piros még jobb lenne. Majd megpróbálok kisebb tűvel és vékonyabb fonallal.

Úgy tűnik, tényleg ilyen egyszerű lesz a kiütésekre a megoldás. Kb 3 napja hagytam fel a tejfogyasztással, és már csak egészen halvány foltjaim vannak. Ha egy hét múlva elmúlnának, már csak azt kell kikísérletezni majd, hogy csak a tej van rám rossz hatással, vagy egyéb tejtermékek is. Ha ez utóbbi, az nagy baj, mert nagyjából rántott, sült és grillezett sajton éltem  az utóbbi egy évben.
Persze korlátlanok a lehetőségek. Csütörtökön a Govindában ebédeltünk, sütőtökös sárgaborsó levest.
Itthon megpróbáltam rekonstruálni, csak vörös lencsével illetve a Sparban kapható 5 gabonás keverékkel. Kinézetre nem sok jót ígér, de ízre nem rossz. És mennyire egészséges!!! (Hehe, az okos gép szerint az utóbbi 1 hónapban 17 évet fiatalodott az emésztő rendszerem. :o))) lassan bébipapit fogok fogyasztani. Ja, ez a tökizé tulajdonképen az is. :o)))
És ebben a szép napsütésben akkorát, de akkorát sétáltunk. :o)) Elnéztük a rengeteg kacsát a tóban, és nosztalgiáztunk. Emlékszel, amikor...  Szelíd, bágyadt napsütés, csillogó tótükör, kacsák, emlékek... Hangulatos délután volt. Ez lenne az igazi, nem visel meg, nem árt a hülye gyógyszereimnek illetve nekem, és elég volt egy vékony kabát. Maradhatna még egy darabig az az idő.

Adventtől karácsonyig

Belinda kedves játékot hirdetett decemberre.  Naponta kinyit egy ablakocskát, amely  az általunk elkészített meglepetéseket rejti. Az aznapi ajándékot valaki megkapja.  Még lehet rá jelentkezni.

A látogató

Tegnap este beállított hozzánk egy minion. Sajnos nem értem a nyelvét, így hiába mutatkozott be, nem tudom, Jack, Harry, John vagy Bill volt-e. Ezt csak Gru tudná megmondani, de ő nem jött vele. Azért megelégedett azzal, is hogy nem a főnökétől kap jóéjtpuszit, és annyira jól érezte magát, hogy a kesztyűjét is levette. (Ezt elnéztem. :o( ) A többiek valószínűleg otthon maradnak, és a kislányokkal játszanak, ha már nem kell gonoszságok kivitelezésében segíteniük. :o) Kicsit ijesztőnek látszik, mivel egyszemű, de ugyanolyan barátságos, mint a kétszeműek.
Más: a szójatej nagyságrendekkel jobb, mint a rizstej. És olcsóbb is.

Szó, szó, szó

 Először is még egyszer köszi mindenkinek, aki gratulált a szülinapomhoz. (Most vettem észre, hogy nagy neveletlenül csak néhányaknak köszöntem meg.) A legközelebbi december 28-án lesz. :o))
A mostani bejegyzés nem a horgolásról szól, hanem minden egyébről. :o))
Az utóbbi két nap pillanatok alatt elrohant.  A diabetológussal 8,5 perc alatt megbeszéltük a megbszélendőket. :o)) (Ez az egy dolog, amit jól tudok kezelni - miután egy (sajnos már csak néhai) helyi doktor azt mondta, " a betegektől egy bizonyos szint fölött el is várjuk, hogy tudják magukat kezelni". Az isten áldja meg szegényt ezért a mondatért! Felszabadított.  Már csak egy olyan orvost kellett keresnem, akiben kölcsönösen megbízunk egymással, és azóta nagyjából rendben van minden.) Szóval a gyors orvoslátogatás után enyém, illetve J-vel mienk volt a világ. Ebédeltünk (Szeráj), sétáltunk, bevásároltunk (Lehel tér), és a tejmentes étkezés jegyében beszereztünk egy doboz rizstejet. Brrr. :o( Este meg megnéztük a Grut. Édes volt.  Nagyon szórakoztató mesefilm.

Különösen a minionok voltak aranyosak benne.
Valamikor nagyon szerettem Varga Domokos gyerekekről, gyereknevelésről szóló írásit. Mivel több könyvünk is volt tőle, J is elolvasta, megkedvelte. Most  volt nála egy könyvtári könyv VD-tól, este elkezdtem olvasni, és mivel bagoly és pacsirta vagyok egyszerre, hajnalban végigolvastam.

 Ezt.  A kési írásai olvashatók benne, nagyon bölcs humorral, megértéssel megírt szövegek, sok-sok jó tanáccsal. Kár, hogy azok úgysem olvassák, akiknek szüksége lenne efféle tanácsokra.
„Minél elvadultabb egy gyerek, annál inkább szüksége van dicséretre. Úgyszólván ez az egyetlen dolog, ami gyógyíthatja. Feltéve persze, ha van alapja a dicséretnek. De miért is ne lehetne-. Nemcsak iskolai dolgokról beszélek. Kapassuk például házimunkára a gyereket. … Kapassuk gyűjtésre, gyűjtsön bár bélyeget vagy préselt falevelet. Kapassuk fúrásra-faragásra. Játékos fizikai kísérletekre. Énekre, muzsikára. Majdnem mindegy, mire, csak kedve legyen hozzá, csak beleízeledjen, belemelegedjen, és kisebb-nagyobb diadalokat arathasson vele.

Akiben sikerült valamiféle hasznos szenvedélyt felébreszteni, az rendszerint jobban is tanul aztán…. Az ilyen gyereket már nem kell féltenünk.”

„…jó, ha a gyereknek vannak álmai, vannak vágyai, s ezek olykor be is teljesülnek. Az igazi szeretet például ehhez is ért: az álmokkal való okos gazdálkodáshoz. Ismerjen a gyerek akadályokat is, türelmes vagy türelmetlen várakozást….

Az a szülő, aki túl sokat és túl olcsón ad, éppoly kegyetlen a gyerekéhez, mint aki minden vágyára, kívánságára csak káromkodik egyet. Mind a kettő az ábrándozás, a tervezgetés, a reménykedés gyönyörűségétől fosztja meg a fejlődő fiatal lelkeket, s ezzel gyakran letöri, elsorvasztja a vele született egészséges ambíciókat is.”
Csak néhány közülük.

Ma meg múzeumnap volt. Megnéztük a Klimt-kiállítást, és ha már úgyis ott voltunk A Boterót is. A Klimt egy kicsit csalódás volt, sok vázlat, megemészthetetlenül sok kép, a legtöbb nem túl jelentős. A másikat jobban élveztem, szerintem vicces, ahogy az ő képei "párbeszédet folytatnak" a művészet ismert alkotásaival.  Íme egy példa:
Botero :

Van Eyk:

Feladat: Keress legalább 7 eltérést a két képen! :o))) (Több is van.)

Romlott angyal :o)

Angyalgyűjtő ismerősömhöz készültem tegnap, ezért hétfő este gyorsan készítettem egyet. Már akkor is furcsálltam, de csak reggel jöttem rá, hogy szegények hátra csavarták a fejét, így az arca a szárnyára néz.  Az ismerősöm mégis örült neki, azt mondta, ilyene még úgysincs. :o)))

A karácsonyi készülődés jegyében pedig elkezdtem egy fenyőt. A 8. sor után már látszott, hogy süveg akar lenni. Gondoltam, valami helyes manó lesz majd belőle. A végén mégis Csizmás Kandúr lett. :o))

Nemrégiben befejeztem  Deborah Rodrigue A kabuli szépségszalon című könyvét. Istenem! Nemegyszer bizony megkönnyeztem azokat a szerencsétlen nőket, akiknek a történetét bemutatja. És persze módfelett tisztelem és csodálom őket, amiért akarnak valamit, ki akarnak törni, és mindenkivel szembeszállnak, hogy megvalósíthassák álmaikat. Kérdeztem is J-t, hogy azért hozta-e nekem, hogy összevessem a magam nyomorúságát az övékkel, és örüljek neki, hogy  az én gátoltságom nem külső forrásból származik.

Tegnap azt találtuk ki, hogy talán a tejcukortól vagyok ilyen rémesen foltos. Ha visszagondolok, a tej volt az egyetlen olyan étel, amit nem iktattam ki az étrendemből huzamosabb ideig. Most azt is. Aztán meglátjuk.
Szünet van. Éppen ideje volt. Mindjárt indulok, és megnézem a Klimt-kiállítást. Meg még valamit biztos csinálunk. :o))