Harisnyás pipik

Immáron elmúlt 2 hete, hogy őrzöm itthon a házat. Az első héten az ágyat nyomtam, aztán csak szédelegtem, és hagytam, hogy tévé elzsongítson: szundikáltam - immáron tréningruhában.
Szóval kegyetlenül elkapott egy vírus - holott rengeteg dolgom lett volna a suliban. De idejében eszembe jutott rég elhunyt öreg barátnőm bölcs mondása: "A temetők tele vannak pótolhatatlan emberekkel." Hát hol vagyok én pótolhatatlan!!?? Naná, hogy itthon és magamnak. Különben is, jobb ha elkezdek vigyázni magamra. Szóval nem nagyon szorgalmaztam, hogy ma már mehessek suliba - igaz, még nem is vagyok teljesen rendben. De van még 2 nap. Meg 30x dolgozat. Valahogy 39 fokos lázban égve nem igazán izgatott, mi lesz szegény  Gélyi János lovaival. Meg már különben is ismertem a sztorit. De azért hétfőig átrágom magam rajtuk - akárhogy is.
Amikor már nem akartam folyton összeesni, ha felkeltem, horgolgattam is. Próbálkozom az ideális csibékkel az őrült madarak folytatásaként:

 

 

 Ja, ez az utóbbi inkább kacsa. talán.ÉS már az előző bejegyzésben is benne voltak. De sebaj, ismétlés ... és legalább úgy látszik, milyen szorgalmas is voltam.
Aztán kergettem a boldogság kék madarát:

 Meg a boldogság kék elefántját:

 És a boldogság kék nyulát:

 Ők már elköltöztek, utolsó erőmmel elszállítottam őket a fővárosba ... Lehet, hogy ez volt a baj, mert másnap már fel sem tudtam kelni.
És végül megpróbálkoztam Hófehérkével és a hét nyúllal. Csak a lány inkább Ferdeszáj, és a hét meg csak öt, és nem nyúl, hanem:

   De még nem jött el az idejük. "különféle jerekekkel kísérletezünk", illetve én, és nem csak jerekekkkel.

Március idusa 2013

 Nem kis meglepetéssel érkezett meg. Illetve nem is volt ez akkora meglepetés, hiszen a meteorológusok jóval korábban figyelmeztettek. Hogy én nem figyeltem rá, megbocsátható hiba, hogy mások nem, az bűn. Káosz, fejetlenség és példaadó segítőkészség. Városom honlapját olvasgatva szorong a torkom. Sajnálom, hogy a szomszéd iskolában nem volt melegedő, oda talán le tudtam volna menni, segíteni. Így esélytelen volt. Sokat lehetne elmélkedni erről a két napról, de megtették ezt már mások, csak ismételni tudnám őket. Szerencsére az én gyerekem vonattal indult Pestre, és bár több órás késéssel, de meg is érkezett még csütörtökön. Azonban el tudom képzelni azoknak a hozzátartozóknak a lelki állapotát, akik otthon tehetetlenül várták, hogy a gyereküket, szüleiket, rokonaikat, ismerőseiket ... végre kimentsék a pálya fogságából. A fejetlenség csimborasszója.  És még szerencse, hogy nagyobb katasztrófa nem történt. Vajon miféle következmények lesznek a jövő héten?
Szombaton  már muszáj volt elmenni a boltba - autóval, mert inkább az törjön, mint én. Szórakoztató látvány lehetett, amint elbalettozom a  parkolóban álló kocsihoz, oda ugyanis nehezebb volt eljutni, mint kocsival  a Tescóhoz. Itt pedig az egész város összejött délelőtt - más sem ment már le csütörtökön vásárolni?
Én meg itthon teljesen el voltam varázsolva. Tegnap egész nap meg voltam róla győződve, hogy ma szombat lesz.  Nem is mentem le a cuccokért, amiket kedvenc kistermelőm hétvégére hozni szokott. Majd éjjel 11-kkor megvilágosodtam (Wallander szombatonként nyomoz), és egyben el is keseredtem,  hogy vége a jó kis ejtőzésnek. Tényleg? Holnap suliba kell menni? Pedig milyen jól elszüttyögtem itthon az időt.  Aludtam, főzőcskéztem... a hülye havazás annyira megkavart, hogy csütörtökön elfelejtettem kivenni a táskámból Laci bácsi főztjét. .o(   Pótolni kellett a kiesést.
 De azért alkottam is.  A minap hirtelen felindulásból rendeltem egy halom szépséges színű fonalat a Gombolydából.   Nagy elképedésemre leginkább hímzőfonal vastagságúak (ezt már mondtam), de azért elhasználom őket, pl. ajtódíszre. Szegény átmeneti kabát meg csak lógicsál ott, és nem tudja, mikor jön végre ő.

A színes madarak is ebből készültek (néhány elbújt a vastag barkaágak mögött):

 

Készülök a cukrosbácsihoz is, meg Debrecenbe is.

 

 

 A pulcsisnak és a kicsi nyuszinak tehát már van gazdája, a többi még várja, hogy kitaláljam. A medvemacska egy kicsit sötét, lehet, hogy marad a selejtben.

Ezek meg ... egy kicsit nem figyelek, és máris eggyel többen vannak. :o)

 A tulipánokat azóta felváltotta egy csokor teszkógazdaságos nárcisz, mert nem bírom ki tavasz nélkül.

Olvastam is, egy nagyon megrázó történetet egy bulimiás és egy anorexiás lányról. Az egyik meghalt, a másik éppen készül átszellemülni, és jégviráglánnyá válni. Azt gondolom, felveszem a "szabadon választott kötelezők" listájára.

Nyúltime

Ő egy kisfiúhoz fog kerülni, akinek most vigaszra van szüksége. Remélem Nyúlfi bohókás pofija megmosolyogtatja.  Többet sajnos nem tehetek érte.
Mostanában lenne itt az ideje a tankönyvrendelésnek. És vannak , akik azt hiszi, hogy tényleg. Ma például az Apáczai kiadó tájékoztatóján voltam - ők még azt hiszik, hogy virágozni fog ezer virág.  Ne legyen igazam. De a Pethőné-féle könyv sajnos akkor is túl drága lenne. Viszont, amit kényszerből most használunk...,legalább nem drága. De annyit is ér. Ellenben ezentúl nem lehet olyat sem csinálni, hogy fénymásolok feladatokat a jobb könyvből, és azok alapján dolgozunk. Mert nem lesz fénymásoló.
Ta-tam ta-tam ta-tam ta-tam ta-tam-tam
Jöjjön hát újra próza s vers helyett
az üres szótag, ez az őserdei tam-tam,  
Somlyó nem a mái napokról írta, de teljesen ideillik. 
Minden szempontból. 
Pl vécépapír már a múlt héten nem volt. De hát minden zökkenőmentesen megtörtént, mit elégedetlenkedünk. 
A lényeg, hogy nekem még van fonalam. :o)

Új nyúl

 Bár a héten Debrecen volt (hehe, úgy szedem a gyógyszert, ahogy nekem tetszik. Nem is szedem. :o) Egyelőre), és OKTV-döntő volt - még nincs eredmény. Na, erről is megvan a véleményem. Az OKTV teljesen kiheréltetett. Aki indul, már csak "a lélek balga fényűzésé"-nek hódol. De erről talán máskor.
Majd  szinte egy teljes nap aludtam ki az előző kettőt.
Szóval hol is kezdetem? A nagy hajsza közben is készült még egy nyúl. Szegény eléggé biggyeszkedik, mert neki nem jutott piros tojás. Pedig a húsvéti nyúl csak akkor igazi, ha van hozomány. Hiába győzködtem, hogy neki viszont jó kis gatyája, meg menő nyakkendője, mégis irigykedik az idősebbikre. Na, talán kap még egy tojást ő is.

 Hm, a Dunán meg már nincs jég.

Jóóóó!

Jó indítás. :o))A dokitól jövök, a laboreredményeim szerint meggyógyultam. :o)) Nincs csillagom, csak egy, de az a cukor- és nem vészes eredmény ebéd után. Persze tudom, hogy ebből a nyavalyából nincs kiút, de olyan jó néhány percig elhinni, hogy minden olyan, mint 4 évvel ezelőtt. Illetve mégsem olyan. Mert közben olyan tapasztalatokat szereztem, és annyit gazdagodtam lelkileg, amit enélkül nem élhettem volna meg. Ezért lehet az, hogy bele tudok feledkezni azokba a pillanatokba, amikor nincs semmi bajom, egy (viszonylag) jól telt délelőtt (5 óra) után a város családi házas részén  meglátok néhány virágszirmot lehullani, és átsuhan rajtam egy érzés.Jó, olyan "minden rendben van érzés."  Ritka és tűnékeny pillanatok az ilyenek,  hiszen hamar rám csap a valóság, mégis hosszú időre jó hangulatot teremtenek.(Azért nem ajánlom senkinek, hogy ilyen segítséggel éljen meg hangulatokat.)
Azért most bemutatkoznak nyúlék, nem egy képen, mert ahogy készültek, úgy költöztek új gazdához. 

1, 2, 3

Kaptam egy eszméletlen színű fonalat. Kipróbáltam:

 Kicsit béna, de ez a fonal hibája. .o)))
  És a történelem ismétli önmagát. :o) Kérték, megpróbáltam rekonstruálni a tavaly előtti Böbét. (Lehet, hogy jobb lett. :o) )
 És nyulak:




Egyébként ez a hét sem volt jobb. Arra meg végképp nincs esély, hogy a következő nyugisabb lesz.

Csupaháj

Elkészült hát ő is.
Egy kicsit olyan, mintha közelebbi ismeretségbe került volna egy pálinkás butykossal, de a kolléganőm azt mesélte, hogy a kisfia nagy ölelgetések közepette vitte magával az ágyba este. Mint ahogy a nyuszipárost is nagy sikongatással fogadták a lányok. :o))

Bár már nem vagyok annyira befogva, mint a múlt héten, de arról szó sincs, hogy kipihentem volna magam. És ez már így lesz a szünetig. Vagy még tovább.

Nyakigláb és Málészáj

Csupaháj még készül. :o) A két név meg... mintha direkt erre készültek volna. :o)

A héten kevéssé voltam kreatív, nem nagyon jutott energiám mindenféléket kitalálni és létrehozni. Közülük a kisebbik múlt vasárnap készült, a nagyobb meg tegnap, ma.  Felhívnám a figyelmet a nagyobbik nyúl hímzett szoknyájára és a kardigánján levő hímzett virágra. Na, ezeket nem én készítettem. :o)) Hanem amikor még a közelben volt egy angol (?) turi, olykor egy százasért kiszórták azt, ami egy jó ideje nem ment el. Így tettem szert arra hímzett kis ruhára, amiből a szoknyát szabtam. Van mit behoznom. Amikor minden rendes gyerek babaruhát varrt, én olvastam (akkor is). Most pedig igyekszem pótolni óriási mulasztásaim. A végén még a tű virtuóza leszek, és még a keresztszemessel is megpróbálkozom. :o))) (... azt hiszem, arra még várni kell néhány évet.)
A hét közben meg annyira kimerültem, hogy ültő helyemben is elaludtam. Jó sok dolog összejött, de talán ez a hét már könnyebb lesz. Amikor nem ájultam alvásba, olvastam. :o)) Pl. javítás helyett. :o) Maradt is mára még egy adag. Vagy holnapra?
Találtam néhány jó könyvet. Az egyik Follett-től a Tű a szénakazalban. Valamikor az ősidőkben láttam a filmet, de csak arra emlékeztem, hogy egy nő győzi le a kémet, akit az egész angol titkosszolgálat üldöz.  Azt hiszem, a könyv izgalmasabb. Jól megírt krimi.

 A másik mű Barnestől az Anglia, Anglia.

 Az ötlet azon az elven alapul, hogy a turista szívesebben néz meg másolatot, ha a körülmények kényelmesebbek, mint hogy utazgasson az eredetit megcsodálni. Így egy gazdag üzletember megteremti Anglia mását egy kis szigeten, ahol egy nap alatt minden fontos nevezetességet meg lehet nézni, és még turisztikai programokkal is szolgálnak: Robin Hood rabol és igazságot oszt, a jó pénzért átcsábított király kitüntetéseket osztogat,.... Egy kicsit zavaró, hogy van egy szerelmi szál benne, ami akár ki is maradhatott volna. Igazi angol humor, és jó adag önirónia.
Úgy néz ki, a pöttyeim mindaddig  szépen nyugton maradnak, amíg nem eszem semmit, ami fehérjét tartalmaz. Ha mégis becsúszik valami, már nem olyan randa agresszívak, mint februárban voltak.  Csak éppen jelzik, hogy ezt (még ) nem kellett volna. De elég nehéz úgy főzőcskézni, hogy nem tudok semmit megkóstolni. Az eredmény meglepetés. Mint a mai vadas. Majd kiderül. Ha megeszik, sikerült. :o))

Kettő, de nem Lotti

A minap ugyan azt terveztem, hogy a két Lotti lesz a következő nagyobb lélegzetű dolog, de  -tavaszodván - meggondoltam magam. Most a nyulaknak van ideje.
Így először lett egy zsebnyúl.

Aztán egy hazafias. :o))

Végül sikerült egy óriásnyúl is, majd a párja. :o))

Aztán már csak elrendezés kérdése, hogy család legyen belőlük. Mintegy megismételve a tavalyi kék nyulas motívumot. (De most nem csapódott hozzájuk szamár. Mert elsőre sikerült mindegyik nyúl. :o))   )

Végül jön a drágább a leves, mint a hús tipikus esete: Pénteken elmentem sárga fonalat venni ( Mintha abból kevesebb jutna 5 dekára, mindig az fogy el először. :o) ) És megtetszett egy terítőnek való anyag. Pontosabban a cseresznyék. Aztán azon gondolkodtam, hogy cseresznye ide, cseresznye oda, azért elég sötétté teszi a szürke, tehát fel kell dobni valamivel. Így vettem hozzá egy gombolyag piros horgolófonalat.  Itthon lelkesen nekiláttam, és amikor félig kész volt, rájöttem, hogy ha ezzel a bonyolult szélmintával akarom körbehorgolni, két gombolyag sem lenne elég, akkor meg a széle pont 3-szor annyiba kerülne, mint a terítő maga. Bontás, újrahorgolás,  még mindig túl sokat vesz fel, bontás..stb. Most megint kész a fele, és valószínűleg elég is lesz a piros. :o) Egyébként teljesen relaxos munka: egy, kettő, három, négy öt hat-  egy  - három -  egy  - egy, kettő, ...

Végül pedig - nem mellesleg - éljen az alternatív gyógyászat! Amit 3 orvos 5-féle gyógyszerrel nem tudott leküzdeni, azt egy természetgyógyász 2 hónap alatt megoldotta. Na, jó, nem ehetek tojást kolbásszal és mogyoróval, tejföllel, és nem ihatok hozzá tejeskávét, de ... nem kizárt, hogy ez is bekövetkezhet. :o)))

Javíthatatlan

Jó ötlet volt a fakanalas megoldás, egészen hamar elmúlt a fájdalom. :o) Ezt meg kellett persze ünnepelni. Na mivel? Hát persze, hogy egy elefánttal! :o)  Jól fog menni a kötött együtteshez. Ami nagyjából így néz ki:

Még nincs kész, a derekát be kell fejezni, és eldolgozni a szálakat. Nagyon óvatosan, lassan kötögettem - miután lefejtettem a nadrág ülepét egészen a szárak találkozásáig.  Közben folyton izgultam, hogy nehogy túlerőltessem ismét az ujjam. :o))) Azt találtam ki, hogy a derekát megkötősre hagyom - nem kerül bele gumi -, így még valamit ki kell találni a madzag végére. Nem akarok semmit, ami kemény vagy leszerelhető, lenyelhető. Holnapig biztos kitalálom. 

Aztán gyorsan összehoztam még egy pocakos nyulat is.

De most  valószínűleg megint lelassulok, mert tegnap ismét agresszívvé váltak a kiütéseim, és mindkét kezem kell a vakarózáshoz. :o(  Korszakos felfedezéseket teszek: a minap a banántól váltam olyanná, mit a Túrórudi csomagolása, tegnap pedig a savanyú káposztától. Mindez úgy, hogy két napja még semmi bajom nem volt tőle. Azt olvasom a neten ( a bőrgyógyász már tavaly februárban közölte, hogy nem tud velem mit kezdeni), hogy ez álallergia (hehe, kár hogy igazán érzem), és idővel elmúlik, ha nem eszem olyan ételeket, amelyek kiválthatják. Na, de mik azok??? Hiszen minden alkalommal más "üt ki".  Maradnom kellene az alma-krumpli összeállításnál, mint a babák. De annak meg a szénhidráttartalma magas..... A kör bezárult. Viszont igen hatásos fogyókúra, ha az ember nem ehet meg semmit. Kár, hogy úgy fogok járni, mint az egyszeri ló: "Mire megszokta a koplalást, megdöglött szegény."

Dani, Palika és én

Imádom ezt a két pasit. Zseniálisak.Hetek óta velük töltöm az esték nagy részét, és velük is alszom (el). Dani már nem örül annak, hogy így szólítják - de ez már szerintem így marad. Hja a népszerűség átka! :o) Valószínűleg ő is beletörődött már, mert néha Dani bácsinak nevezi magát, pedig  - amit tegnap kiderült - ,saját gyereke is van már. :o)) Gratulálok. Palika is régen kinőtt abból a korból, amikor így nevezték, de jól esik ez a bensőséges megnevezés.  Szóval ők ketten: Varró és Mácsai.Meg a Maszat-hegy.

Egyszerűen nem tudom megunni. Ahogy Puskin nyomán csengenek-bonganak a verssorok, és ahogy Mácsai eljátssza az összes szerepet, Andristól a Piros Vödrön keresztül Emil bácsiig ..... Mindenkinek csak ajánlani tudom, nemcsak gyerekeknek. Sőt, a felnőttek biztosan jobban veszik az akadályolkat, ami az utalások felismerését illeti.
Készítmények alig vannak, a hét annyira zsúfolt volt, hogy mire tűhöz jutottam, már nem volt kedvem, ötletem szinte semmihez. Így esett, hogy az előző bejegyzésben megígért ajándékok is nagyon nehezen készültek el.  De a jövő héten célba érnek, az biztos. Belekezdtem egy "lambadás" nyúlba, ő azért kész van.

 

És mivel az első lábához rossz fonalat választottam, illetve túl nagyra sikerült, lett belőle egy elég züllött kinézetű angyal.

 

(Úgy tűnik, az angyalokkal nem járok sikerrel az idén. :o)) )

És ő:

 

 És lássunk egy gyöngyszemet Dani új könyvéből:

Firtatgató /ha nem tudjuk, miért nyí a baba, ezt kell neki mondogatni/

Kisbaba, mi a stájsz?
Mi miatt kiabálsz?

Mi a nagy helyzet?
Szomjadat jelzed?

Hogy állnak a dolgok?
Nem vagy boldog?

Mi a probléma?
Uncsi a téma?

A nyakadon mi a kolonc?
Szeparációsan szorongsz?

Mi a szitu? Na mesélj!
Elalvásra van esély?

Eldöntöttem

, hogy bármennyire beleszerettem Libanagyiba, mégsem őt nevezem. Nem túl fotogén. Vagy csak mert nem a megszokott háttérrel és szögből fényképeztem, mindenesetre képen nem tetszik annyira, mint élőben. Megnéztem a megszokott milliőben is, így sem sokkal jobb. :o(

Viszont lehet érte jelentkezni. Nincs blogszülinap (augusztusban volt valamikor), nincs kerek bejegyzés, és még a követők is megálltak 38,5-nél. (Egy lengyel amigurumis a gyyűjteményes blogba jelentkezett be - nem is tudom miért tettem oda is.Talán azért, mert annyira örültem neki, hogy tudok ilyet is . :o)) Persze az is lehet, hogy tényleg a jó kis gyűjteményem tetszett meg neki.)
Szóval: felajánlom Libanagyit sorsolásra. Aki szeretné, hagyjon itt egy bejegyzést jövő szombatig! (Ha jól számolom, az szept. 25.) Vasárnap kisorsolom, és hadd menjen!
A két fehér egy kísérlet alanya volt. Mindig bámultam a flickren bemutatott nyuszikat, amikor ilyen piros pozsgás pofijuk volt. Sejtettem, hogy nincs ilyen spéci fonál, hanem valahogy festik, de nem voltam biztos benne. Valahol a minap olvastam, hogy sima pirosítóval oldják meg. Ezt nekem is kell próbálni. Most sajnáltam csak, hogy tavasszal a kiütések miatti elkeseredésemben kihajigáltam szinte minden kenceficét, pedig erre még jók volnának. :o( De meghagytam egy vadi új rúzst (legalább 15 éve nem használok semmi ilyesmit, azok is csak azért voltak, mert egy rendes nő kelléktárában van kendőzőszer.:o))) ). Nekiestem vele a macskának. Lehetne reklámfilmet forgatni vele, elkenődött a rúzsom, hogy veszem ki. A rúzs tehát nem jó. Akkor jött a mentő ötlet: J-nak vannak folyékony szájfényei itthon. Lényegesen jobb lett az eredmény. :o)))
Egészen decens. :o))
Könyvek:
Említettem, hogy, mint a kisgyerekek, újraélem kedves olvasmányélményeimet. Így sor került Axel Brauns Cifraárnyak és denevérek című könyvére is.


Egy viszonylag enyhén autista fiatalember írja le, 2 éves korától hogyan vesztette el a világ számára a jelentését, és hogyan sikerült a családjának - főleg az anyjának - iszonyatos munkával annyira fejleszteni, hogy egyetemet végzett, és önálló életet él. Nagyon érdekes, sok minden jobban érthetővé válik az elbeszélés során. És persze nem az a hatásvadász történetmesélés, amit az autistákról szóló filmekből ismerhetünk. Nagyon ki kell emelni a fordító (Erdélyi Z. János) munkáját, zseniálisan küzdött meg a sok nyelvi leleménnyel, ahogy ez a gyerek elnevezte a saját világában is jelentőséget kapott dolgokat., jelenségeket, személyeket.

"Herr Bode átadta azt az örvendetes értesítést, miszerint az osztály katonasírok gondozásának feladatával Franciaországba utazik.... Az utazást az iskolaév végére tervezik. Szabadjára engedve vájkált bennem a félelem.
Nem, ez nem történhet meg!
Vannak fontos szabályok, és kevésbé fontos szabályok. A születésnapomat Hamburgban kell megünnepelni. Ez fontos szabály. Lehetlennek tűnt, hogy velük tartsak. ... Vajon a születésnap-szabályom az örökkévalóságig érvényes? Nem volna itt az ideje rájönni a nyitjára, megszeghető-e ez a szabály? Tétováztam. Amikor csengettek, félrelöktem a félelmem. ... Belegezésemet adtam. Axelnek fel kell nőnie. "
Vajon megszeghető-e az a szabály, amit egy autista önmagának állított? Amit az anya állít, az biztos nem. (piros lámpa, nem rámenni a befagyott tóra, sport- és zeneórákon részt venni)

Nyúlláb:
Megpróbálok érthető lenni.

A nyuszi lábát kétféleképpen is elkészítheted, vagy alulról kezded: a szokásos kör, duplázod, majd minden másodikba két szem, aztán minden harmadikba... addig amíg el nem éred a kívánt nagyságot, onnan körbe-körbe, a kellő magasságnál abbahagyod, megcsinálod ugyanígy a másikat, majd összefogod, és onnan tovább körbe; vagy úgy mint most én: fentről kezdtem, a kezénél is leválasztottam 8-8 szemet és azokat körbe-körbe horgoltam, a végén kettesével fogyasztva, majd a hónaljánál újra felvéve a szemet azt is körbe ( Elég nehéz leírni, mert soha nem készítek jegyzeteket, csak úgy gondolomra csinálok mindent.) Szóval addig folytatod a testét körbe, amíg nem akarod, hogy kezdődjön a lába, ott ketté veszed, és külön megcsinálod az egyik, majd a másik lábát. A végén kettesével fogyasztasz. Ha alulról kezded, szebb lesz a talpa, így nem biztos, hogy szép kerekre sikerül. Nekem legalább nem mindig. :o)

Majdnem kockás

a füle. De mégse. Hagyok egy kis munkát az új gazdájának is. Aztán hogy kihímezi, vagy valami kockás anyagot varr rá, az legyen az ő gondja. Nekem kivételesen tetszik. :o)
És péntek előtt mindenképp el akartam készülni vele, mert ki tudja... Már csak a jún. 21-i határidő van hátra, addig nem hiszem, hogy valami nagyszabású dologba kezdek. Hacsak... valami madár már nagyon hiányzik. :o) De még nem hattyú. Az megint egy próbálgatós-fejtegetős munka lenne, ahhoz most nincs türelmem.
JBár nagyon nehezen haladok, jó lenne hamar elolvasni az új Esterházy-könyvet. Már a címe is megkapó: Esti. És belül!! Valami csodás utalások, allúziók. Hűűűű! Szeretem.

Az utolsó nyulak

Amikor a lány kicsi volt, én is készítettem nyúl alakú kalácsot. Aztán lassan elfelejtődött. Most Aranka blogjában megláttam az ő helyes nyuszikalácsait, és nosztalgiáztam egyet. A fonott kalács egyik ágát megformáztam nyúlnak. Helyes pocakos jószág lett belőle. Biztos finom is.


És persze kell kosárka is, amibe majd az ajándék kerül. Minél nagyobb a gyerek, annál kisebb kosárkára van szükség. :o) Szinte már jelképes. Így egy kicsi kis kosarat horgoltam, amit egy nyúl tart, és ebbe jön majd (holnap reggel) az igazi ajándék. A kosárban levő csoki csak dekoráció. :o)
A legkisebb nyúltojás egy tojásnyúl, amibe pont belefér egy kinder.
Végül mindenkinek

kellemes ünnepeket és sok locsolót kívánok. :o)

Fröhliche Ostern und einen flei3igen Hasen an alle.

Kávé, avagy ipari kémkedés

Réka jelezte, hogy az első állomásra rendben megérkeztek a Latinka által szervezett játék ajándékai, hamarosan továbbutaznak. Már elárulhatom, mit rejtett a csomag:
nyuszit, macit, elefántot, egy tavaszi koszorút, néhány kreatív füzetet, a már korábban bemutatott gombát (Nem bírtam ki),
három házikót (nem forgattam őket körbe, a többi oldaluk jobb) és a lakóikat, meg egy zselégyertyát (az is jó mulatság volt). Azt hiszem, ezeket.
Készült a héten még néhány húsvéti figura -már el is költöztek:
Tegnap elmentem a foltvarrók közös varrására. hatalmas élmény volt, 200 ember, akinek ugyanaz a kedvenc mániája, egy térben alkotott , és nagyon jól érezték magukat. Arcot kapott néhány név a blogvilágból, bár beszélgetni nem nagyon lehetett, mert folyton jött valaki, akinek örülni kellett, de így is lenyűgöző volt.
Kaptam egy szépséges lovat Jankától :o)), nyuszit, meg egyéb apróságokat.
Kedves szavakat, mintákat, bemutatót, hogyan lehet egy-egy dolgot elkészíteni, és megcsodáltam a foltvarrók kiállítását. Elképesztően szép képeket láttam. Találkoztam egyetemi csoporttársammal. :o))) Ja, és nyertem a tombolán. :o))) Még nincs nálam a nyeremény, mert nekem fárasztó volt az a nyüzsi, így elég hamar eljöttem, de majd holnap megkapom.
A közös projekt egy házikó volt, amit tűpárnának (is) lehet használni, de azt mondták, ezeket a házakat néhány gyerekintézménynek ajánlják fel. Valaki biztos bemutatja, majd a végeredményt, és csak azt tudom megmutatni, mit csináltam én a látottak alapján. :o))
Összekapcsoltam a kellemest a hasznossal, a héten beszereztem egy tuniszi tűt, gyakorolgattam vele, de nem vagyok megelégedve az eredménnyel. Persze elkövettem azt a hibát, hogy többszálas fonallal dolgoztam, pedig kezdetben ilyet nem szabad Ezzel együtt sem igazán látom, mire jó ez a fajta horgolás, mit lehet kihozni belőle.