Posta és vírus

A hét elején kötelező, ingyenes továbbképzésen voltam. Kooperatív tanulási technikák vagy valami ilyesmi. Mindig örülök, ha ilyesmit hirdetnek, mert szilárd meggyőződésem, hogy az oktatásnak sürgősen meg kell újulni. Tudomásul kell venni, hogy a mai gyerekeket már nem lehet úgy tanítani, ahogy akár még 5 éve is lehetett, és ugyanazt sem lehet nekik tanítani. Szóval megújulás, újítás, újdonság, de ... volt valaki már olyan ingyenes továbbképzésen, ami azt adta,a mit ígért? Mert ez most (ismét) nem azt adta. Az első nap meggyőztek minket arról, amit az imént leírtam, és arról, hogy a kooperatív tanulás a leghatékonyabb. Hurrá! Majd felsoroltak néhány módszert, amit be lehet órán vetni, de gyorsan tovább is mentünk, mert arra nincs idő, hogy ezekre kitérjünk. A nap végén megkértem az előadót, hogy talán inkább azokra térjünk ki, mert csupán emiatt vagyunk itt. Ehhez képest másnap megnéztük, milyen tanulótípusok vagyunk, és egy modultervet dolgoztunk fel jó részletesen, csak a módszerekről nem esett szó. Illetve menet közben odajött hozzám az előadó, és nekem külön ismertette őket. Egy baj volt, én ezeket már ismertem is,és használom is, :o)) l .... ááá, nem is folytatom. Szóval így jártunk a módszertani megújulással.
Közben szorgalmasan készítettem a Latinka játékának következő fordulós ajándékait, és gondoltam, határidő előtt postára is adom őket. De már a hét elején bujkált bennem valami kór, és csütörtökre kitört. Nem nagyon volt kedvem elkirándulni a postáig. Itt hever a cucc becsomagolva, talán hétfőn megoldom. A hétvégén többnyire hevertem és nyögtem. :o( Olykor mobiltokokat készítettem, mert a horgo-blogon ez a legújabb feladat. Bemutatni nem szabad őket. :o) Majd a jövő héten ott megnézhetők. Egyébként meg már el is ajándékoztam a felét. :o)
És akartam az egyik kollégám gyerekeinek valami vicceset készíteni, de nem nagyon vagyok megelégedve velük.

Mármint a röfikkel. Majd valami mást kell kitalálni helyettük.
ÉS nagy nyomoromban valami szép sárgára vágytam, így lett ő: