Elszállt a nyár

Leszokunk a blogolásról. Az örömbefőttről is lassan. Pedig volnának apró örömök. Talán csak lusták vagyunk. Elővenni, kibontani, megírni, beletenni, visszazárni. Kár.  Pedig lehetne örömködni azon, ogy 96%-osnál rosszabb holland leckét csak egyszer írtam. Hogy a Ken je me nog c. könyvben egyre ritkábban  (na, ez nagyképűség!) szóval, van hogy 3-4 mondatot sem kell megnézni magyarul.
Hogy a nyáron még idejében rájöttünk a gyógyszermérgezésre. Hogy 6 év után végre valaki foglalkozik az élelmiszerallergiámmal. Már ha az. Hogy 2 hónapja itthon vagyok, mert beszéd közben fulladozom. Ja, ennek nem örülünk. Szóval csupa öröm az élet. De például a nagy batátatermésre igencsak büszke vagyok.

 

Tavasszal J gyerekei a kék bálna ellenében lila pingvin mozgalmat hirdettek. Persze, hogy készültek kabalaállatok.

A macsek ajándék volt valakinek, akinek már nincs is macskája. Most kutyája van. :o)

A nagycsalád meg J munkájában segít.

 

 Most, hogy jó sokat itthon vagyok, megint sok időt töltök horgolással, bár a filmnézés és az olvasás valahogy jobban leköt.