Adventi "sütikalendárium"

Ezt készítettem magamnak, a nyugodtabb ünnepek jegyében. Nem közvetlenül karácsonyra szoktam csak sütni, hanem egész decemberben folyamatosan van itthon valamilyen télies hangulatú keksz, aprósütemény. Sokkal nagyobb kedvvel fogok hozzá egy-egy ilyen elkészítéséhez, ha már nem kell időt töltenem az előkészítéssel.

Előzetes lépések:
1.) Egy esős napon tisztítottunk nagyobb mennyiségű diót.
2.) Megbeszéltük, milyen süteményeket szeretnénk az ünnepi időszakban. (Zömmel a régi, bevált kedvencekből válogattunk.)
3.) Az alapanyag-szükséglet figyelembe vételével megejtettük a nagybevásárlást a cukrászdiszkontban.

Maga a "kalendárium" elkészítése:
4.) Kikerestem a pontos recepteket. Kiírtam kis cetlikre a hozzávalókat úgy, hogy az egyik oldalra kerüljenek az előre összekészíthető száraz alapanyagok (lisztek, sütőpor / szódabikarbóna, cukor, fűszerek, darált dió stb.), a másik oldalra pedig a készítéskor frissen hozzáadandók (zsiradék, tojás, víz stb). Utóbbi listát kiegészítettem még a sütésre vonatkozó információkkal is (sütési hőfok, idő). (Az elkészítés menetét tudom fejből, de ezeket az adatokat nem jegyzem meg pontosan.)
5.) Előpakoltam a receptekben előforduló száraz alapanyagokat és a mérőeszközöket. A diót már ledaráltam, annak nem lesz baja, a mákot viszont csak közvetlenül a felhasználás előtt fogom, mert az gyorsan avasodik.
6.) Sorra vettem a cetliket, és ténylegesen összekészítettem az előre összekészíthető alapanyagokat (csatos üvegekbe, illetve aztán a közben kiürült zacskókba). Mindegyikhez mellékeltem a cetlit, amin rajta van, hogy ebből mi lesz és mit kell vele csinálni.
7.) Betettem a kosárba a receptekhez rugalmasan felhasználandó tartós alapanyagokat is a kb. szükséges mennyiségben (pl. lekvárok, vanília kivonat, egy üvegbe mazsolát a "marék mazsola" típusú kiegészítésekhez /ne kelljen mindig előhalászni a felbontott kilós csomagot az alap készletből/ stb.). Gondolatban lefoglaltam a máshol tárolt egyebeket is az itthon lévő készletekből (pl. alma, tojás, vaj stb.). A kamrában egy csomóban vannak a szükséges eszközök (tepsik, sütőpapír, formák, nyújtófa stb.); mivel év közben is rendszeresen használom őket, biztosan hadrafogható állapotban.

"Felhasználás":
8.) Egy sütit már el is készítettem Advent első vasárnapjára.
9.) A továbbiakban ebből a kosárból választok sütni valót. Így biztosan sorra kerül minden az előzetes kívánságlistánkról.
10.) A cetliket természetesen megtartom, így ha felmerül az igény az ismétlésre - akár idén, akár később -, az alapján össze tudok készíteni egy-egy újabb adagot (jó esetben megint így tömbösítve).
11.) Természetesen ha szembejön valahol olyan recept, amiről úgy érzem, hogy okvetlenül ki akarom próbálni máris, akkor soron kívül megteszem. Ez csak a kényelmes segítség arra az esetre, amikor maradunk a régi, bevált kedvenceknél.

Konkrét recepteket most nem írok, túlnyomórészt szerepeltek már itt a blogban korábban, most csak a tömbösített előkészítés ötletét akartam megosztani. Számomra ez nagy segítség volt korábban is, csak akkor még nem ennyire rendszerezett formában műveltem.

Jó készülődést az ünnepekre!

Fűszeres birslekvár

Az elmúlt tíz év legjobb birstermését hozta a fa. Szinte naponta főzök kompótot az "önkéntesekből" (kissé hibás, romlani akaró darabokból), de így sem győzzük mindig tartani a lépést. Akkor lesz befőtt (kompót forrón üvegbe szedve, és száraz dunszban kihűtve - jól jön még majd a szezon elmúltával), meg nemrég rászántuk magunkat a lekvárfőzésre is.

A birsalmát megmostuk, feldaraboltuk, rossz részeitől megszabadítottuk. A héja ahol szép, rajta maradhat, csak a foltos részeket hámoztuk le. Aztán húsdarálón áthajtottuk, és némi vízzel, hogy éppen csak ellepje, főni tettem egy felhasított vaníliarúd társaságában. Nem folyamatosan, de időnként megkevertem. Úgy egy óra múlva, mikor már átfőtt és láthatóan sűrűsödött, cukorral és kevés mézeskalács fűszerkeverékkel ízesítettem, sűrű kóstolgatás közepette. Amikor késznek nyilvánítottuk, kihalásztam a vaníliarudat, a lekvárt pedig üvegekbe szedtem, és száraz dunszban hagytam kihűlni. 4 liter darált birsalmához ment 1 vaníliarúd, kb. 3/4 kg cukor meg 1 teáskanál mézesfűszer; és lett belőle bő 4 liter lekvár. Magában, vajas kenyérre, süteményekbe... esetleg gasztroajándéknak karácsonyra, ha marad :)

A nagy befőzési maraton 2017

Ebben az évben ismét nagyban ment a befőzés, hiszen gyakorlatilag üres kamrát kellett feltölteni kettőnkre. Továbbra is a sós szekció volt a domináns, hiszen ez segíti majd hatékonyabban a napi főzést.


-----


Igények felmérése: mit és mennyit tegyünk el, ami majd jóízűen elfogy


Eszköz- és alapanyagszükséglet összeírása az előző évek tapasztalatai alapján


Beszerzési források feltérképezése: mit, mikor, honnan, hogyan tudunk venni megfelelő minőségben és mennyiségben


Munkanapokra lebontott terv összeállítása, ütemezés az egyéb feladatainkhoz igazítva, köztes pihenőnapokkal (így ez kéthetes program volt - augusztus utolsó két hete -, 6 munkanap kettőnknek + kb. 3 napnyi üvegelőkészítés nekem, összesen 15 munkanapnyi teendő)


Üvegek, fedők előkészítése (méret szerinti csoportosítás, mosás, címkék leáztatása, fedők zárásának ellenőrzése, párosítás)


Fűszerek és egyéb tartós hozzávalók beszerzése (előzetesen meg lehet oldani a boltból a normál bevásárlással egy füst alatt)


Zöldségek beszerzése több ütemben és maga a befőzés


A száraz dunsztból kivett befőttek megfigyelése (behúzódott a fedő közepe és úgy is marad, ha 1-2 hétig nem indul romlásnak, akkor az már eláll), majd elpakolása


-----


1. Paradicsomlé
kb. 40 kg paradicsomból
42 x 80 = 3360 Ft, 2 kilónyi kimaradt friss fogyasztásra
felnégyelve felfőzni, hagyományos paszírozón áthajtani, jól átforralni, üvegelni, száraz dunsztban hagyni kihűlni
ebből lett 28 liter lé, 12 x 0,7-0,75 l a nagynénémnek, 58 x 0,33 l (kis kubus üveg) nekünk, 115 Ft/liter, 40 Ft a kubus üvegnyi anyagára
jól le lehetett rajta mérni a paradicsom minőségét (íz, sűrűség), ez alapján ugyaninnen vettük a lecsóhoz és a szószokhoz is
ez a mennyiség két menetben főtt meg, így hosszú nap volt


2. Lecsó
kb. 15-15 kg paprikából és paradicsomból
15 kg paradicsom 15 x 80 = 1200 Ft
19 kg paprika (10 lecsó, 3 kápia, 3 pritamin, 3 alma) 2400 Ft, 2 kilónyi kimaradt friss fogyasztásra
paradicsomot leforrázni, héját lehúzni, felcikkezni, felfőzni, darabolt paprikát belefőzni
lett 37 x 7 dl lecsó, 100 Ft/üveg az anyagára
jó ötlet volt a többféle paprika
megfőtt egy menetben


3. Paradicsompüré szószokhoz, zakuszkához + pálinka
kb. 25 kg paradicsomból
25 x 80 = 2000 Ft, de a három láda több volt, mint 25 kg
ugyanúgy, mint a lé, csak a sűrejéből külön szedni a szószokhoz, ülepítés után lekanalazni mindenről a vékony levet (pálinkát)
lett 16,5 liter sűrű lé és 3,2 liter pálinka + 11 x 0,5 l hámozottparadicsom-befőtt az aprajából (hámozott paradicsomot paszírozott lével felönteni, kidunsztolni) - 80 Ft/liter, egy üveg hámozottparadicsom-befőtt anyagára 40 Ft, pálinkáé (2 dl) 16 Ft
jó ötletnek bizonyult ezt előre, külön megcsinálni
megfőtt egy menetben, így elég hamar végeztünk


4. Zöldséges szószok, két féle


4/1. egy bolti olasz szósz összetétele ihlette sült zöldséges:
2 kg cukkini (200 Ft), 2 kg padlizsán (400 Ft), 0,5 kg sárgarépa (30 Ft), 1 kg sárga almapaprika (150 Ft), 0,25 kg zöldhagyma (ismerőstől selejt, ez az egy tisztítva mérve), 0,5 kg zeller (100 Ft), 7 liter sűrű paradicsomlé a 3. lépésből (560 Ft), kb. 4 dl olaj (150 Ft), 4 gerezd fokhagyma (40 Ft), összesen 1630 Ft
zöldségeket 1 cm-es kis kockákra vágni, kevés olajon megsütni, paradicsomlével felfőzni, forrón beüvegelni, száraz dunszt
lett 10,8 liter szósz, 150 Ft/liter, 60 Ft az anyagára egy 4 dl-es üvegnyinek (27 db)
nagyon sok idő volt a darabolás, sütögetés, erre a napra már nem hiányzott volna más


4/2. a régi, jól bevált gyökérzöldséges összeállítás:
1 kg petrezselyemgyökér (200 Ft), 2 kg répa (160 Ft), 1 kg zeller (200 Ft), 2 kg lecsópaprika (200 Ft), 7 liter sűrű paradicsomlé (560 Ft), összesen 1320 Ft
zöldségeket húsdarálón áthajtani, majd a paradicsomlében sűrűre főzni, forrón üvegelni, száraz dunszt
lett 7,6 liter szósz, 175 Ft/liter, 70 Ft az anyagára egy 4 dl-es üvegnyinek (19 db)
ez sokkal kevésbé munkaigényes


5. Padlizsánkrém (+ sült padlizsán a zakuszkához)
12 kg padlizsán (2400 Ft), 5 db zeller (250 Ft), 5 gerezd fokhagyma (50 Ft), 0,5 liter olaj (200 Ft), összesen 2900 Ft
bő 10 kg padlizsánt sütöttünk meg
lett 2 x 0,9 liter sült padlizsán a zakuszkához, és 4,8 liter zelleres-fokhagymás padlizsánkrém
455 Ft/liter, 230 Ft a félliteres üveg padlizsánkrém anyagára


6. Zakuszka
2 kg vöröshagyma (300 Ft), 4 kg kápia paprika (400 Ft), 3 kg cukkini (300 Ft), 2 liter sűrű paradicsomlé a 3. lépésből (160 Ft), 2x0,9 l sült padlizsán az 5. lépésből (820 Ft), 0,75 liter olaj (300 Ft), 10 babérlevél (20 Ft), 4 evőkanál só (5 Ft), 4 teáskanál bazsalikom (100 Ft), összesen 2405 Ft
lett 8,6 liter zakuszka, 280 Ft/liter, 140 Ft a félliteres üveg zakuszka anyagára


7. Darált, sózott ételízesítő
(a zakuszkával egy napon készítettük, míg a zakuszka főtt)
ételízesítő: 2 kg répa (160 Ft), 1 kg gyökér (200 Ft), 1 kg zeller (200 Ft), 1 szem paradicsom, pár szem paprika, a sűrű léről leszedett kevés paradicsompálinka (mert különben nagyon száraz volt)
sós paprikakrém: 1 kg pritamin, 1 kg kápia (200 Ft)
Erős Pista: 1 kg csípős, piros almapaprika (250 Ft)
1 kg finomítatlan só (80 Ft)
zöldséget húsdarálón áthajtani, minden kg darálékra 20 dkg sót számolva összekeverni, állni hagyni, üvegelni
lett összesen 5,5 liter, 200 Ft/liter
elmennek rá a már nem jól záró fedők, úgyis szétmarja a só még bélelve is


8. Záróbuli: kerti sütögetés a maradék zöldségekből + egy kis kápiából, padlizsánból, zellerből (csak mert ezek a kedvenceink :)


-----
a darálósakhoz jó a szépséghibás, gubacs, de egyébként egészséges alapanyag is, ezért volt ilyen olcsó pl. a répa, gyökér
ekkora mennyiségnél a 100-as helyett a 80 forintos paradicsom is érezhető megtakarítást eredményezett (természetesen nem a minőség rovására!)
elég jól sikerült előzetesen felmérni az alapanyagszükségletet, nem görgettünk sok maradékot, de nem is volt aktuálisan hiány semmiből


egyéb költségek:
2 gázpalack 6800 Ft
utánajárás benzinköltsége 2000 Ft
nagy fakanál a kavaráshoz 500 Ft
mosogatószivacs 100 Ft
a víz nem került külön pénzbe a fúrt kútból
összesen: 9400 Ft, ez üvegenként átlagosan kb. 50 Ft az anyagáron felül (a leveknél és az egyszerű főzőseknél valójában nyilván kevesebb, a sütést és a hosszadalmas főzést igénylőknél meg több)


tartós eszközökbe befektetés az idén:
40 literes fazék 5000 Ft (mórahalmi vásár)
amerikai, külső késes húsdaráló 4000 Ft (dorozsmai vásár)
a többi volt korábbról: hagyományos húsdaráló, békebeli paradicsompaszírozó, gázégő, tárcsa, vas platni, tálak, üvegek, fedők, kiselejtezett takarók a száraz dunsztnak
következő szezonra jó lenne: fedő a nagy fazékra, fedő a tárcsára, sütés közbeni forgatáshoz fogó
-----
Utólagos merengeni való:


Mennyibe kerülne mindezt készen megvenni, avagy jó órabérrel tekertük-e a húsdarálót?
(ne a legolcsóbbhoz mérjük, hanem ami megüti azt a minőségi szintet, amit tényleg szívesen meg is ennénk)
Jövő nyár elejére:
Meg kell nézni, miből maradt és mennyi; ami elfogyott, abból lett volna-e igény többre. Ehhez igazodva határozni meg a készítendő mennyiségeket 2018-ban.
-----

Medvehagymás kocka (vegán)

Akár húsvétra is ajánlom ezt az igazán tavaszias hangulatú sós csemegét.

Tészta: 15 dkg teljes kiőrlésű liszt, 15 dkg fehér kenyérliszt, 1 kávéskanál cukor, 1 dkg élesztő, langyos víz.
Tálba szitálom a kétféle lisztet, mélyedést csinálok bele, rászórom a cukrot, belemorzsolom az élesztőt, kevés langyos vizet öntök rá, picit megkeverem a folyadékot, és megvárom, míg felfut az élesztő. Aztán további langyos víz hozzáadásával összegyúrom. Letakarva kb. egy óra hosszat kelesztem, majd átgyúrom.
Töltet: 12 dkg sütőmargarin, 1 evőkanál sós medvehagymakrém. (Ha nem kell tejmentesnek lennie, akkor 10 dkg vajat használnék.)
Puhára olvasztom a margarint, és hozzákeverem a medvehagymakrémet.
A tésztát enyhén lisztezett felületen téglalappá nyújtom. Középső harmadát vékonyan megkenem a medvehagymás töltettel, ráhajtom az egyik üres szélét, azt is megkenem, végül ráhajtom a másik üres szélét. 90 fokkal elforgatom, és újra kinyújtom. Most 4 felé osztom gondolatban, és a középső két negyedét kenem meg. Behajtom rá a két üres szélet. Ezután megkenem a felét, és összehajtom, mintha becsuknék egy könyvet. Kinyújtom, elforgatom, és megismételem a két hajtogatást - ha minden jól megy, a végére épp elfogy a töltet. (Csinálni sokkal egyszerűbb, mint leírni. Ugyanaz a módszer, mint a leveles vajas tésztánál, csak itt kenem és nem pihentetem közben.) Végül kb. ujjnyi vastagra nyújtom, éles késsel berácsozom a tetejét, és kis (kb. 3x3 cm-es) négyzetekre vágom. Sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatom őket, nem túl közel egymáshoz. Pihentetem, amíg fölmelegszik a sütő, majd pirosra sütöm (nálam 175 fok, légkeverés, 2x10 perc). Rácsra szedve hagyom kihűlni.
Főleg frissen ellenállhatatlan, de másnap is csak annyi volt rá a panasz, hogy miért nincs több :)

Medvehagyma ételízesítő későbbre (vegán)

Nagyobb mennyiségű - igaz, nem teljesen friss - medvehagymához jutottam a hétvégén, így jó részét tartósítanom volt célszerű. A jól bevált házi ételízesítő és sós paprikakrém mintájára ezt a sós krémet készítettem belőle.

A medvehagymaleveleket átválogattam, alaposan megmostam, lecsepegtettem. Húsdarálón áthajtottam. A kapott darálékot bögrével megmértem, és negyedannyi sót kevertem hozzá. A tálban hagytam, és később még párszor átkevertem. Végül üvegekbe raktam, és celofánnal kibélelt fedővel lezártam. Ételízesítőként használom, például szendvicskrémekbe, sós gabonaételekbe, kelt tésztákba. Felhasználáskor mindenképpen figyelembe kell venni a sótartalmát! Hűvös, napfénytől védett helyen hónapokig eláll.

Paradicsomos zabpehelygombóc (vegán)

Hamar a kedvenceim közé került ez a recept, hiszen egyszerű és jól tárolható hozzávalókból, kevés ráfordítással ízletes és tartalmas ebédet vagy vacsorát eredményez. Paradicsombefőzéskor föltétlen számolok majd vele!

Diódarálón áthajtok 1 bögre hántolt napraforgómagot (vagy diót) és 1 bögre zabpelyhet (vagy más gabonapelyhet) - nem baj, ha nem őrli maradéktalanul apróra. Fűszerezem: natúr vegamix, só, bazsalikom (vagy tetszés szerint, a mediterrán vonalon). Meg kerül még bele 3 evőkanál búzadara vagy búzacsíra. (Eddig előre összekészíthető.) Kevés olaj és víz keverékén üvegesre párolok egy fej apróra vágott vöröshagymát, esetleg kiegészítve egy-egy reszelt répával, gyökérrel. Hozzáadom a poralakú összetevőket, és összedolgozom annyi langyos vízzel, amennyit felvesz (kb. 2 dl). Kicsit állni hagyom, majd egy közepes méretű, kiolajozott tepsibe szaggatom evőkanállal. Nem kell szabályos gombócoknak lenniük és sok hely ne maradjon közöttük, meg csak egy rétegben helyezkedjenek el. Ráöntök minimum fél liter - de inkább több - paszírozott paradicsomot, és közepes tűznél addig sütöm, amíg jól átforrósodik az egész és besűrűsödik rajta a szósz (kb. fél óra). Közben spagettit főzök hozzá vagy kenyérrel kínálom, azon melegében. 3-4 adag.

Alapötlet: Magvas szakácskönyv

Vintage gofrisütő és egyszerű gofri

Szívesen járok régiségvásárba, ahol aztán egyszercsak a legvalószínűtlenebb dolgok kacsintanak rám. Régi idők láthatóan használt, de megbecsült tárgyai, modern társaikat lazán lepipáló minőségben, és sokszor fillérekért. Így szegődött hozzám nemrég ez a kétségtelenül szép, de működőképességét tekintve "zsákbamacska" gofrisütő is. Miután kívül-belül megtakarítottuk és az ügyeletes műszaki zseni alaposan átvizsgálta, eljött az ideje, hogy süssek is benne.

A tészta hozzávalói:
Szárazak: 25 dkg liszt, 2 teáskanál szódabikarbóna, 2 csapott evőkanál cukor, csipet só
Nedvesek: 2 tojás (felverve), 4,5 dl tej (nálam házi rizstej), 2 evőkanál olaj
Külön-külön összekeverem őket, majd a szárazakhoz öntöm a nedveseket és csomómentesre keverem. Felforrósított gofrisütőben kisütöm; kb. 15 db lesz belőle. Házi lekvárral vagy pudinggal tálalom. Frissen az igazi!

Nagy kedvencünk lett, így aztán módomban állt kísérletezni és továbbfejleszteni a receptet. Íme egy laktatóbb, rostosabb - egészségesebb - változat:
15 dkg zabpehelyliszt, 15 dkg teljes kiőrlésű liszt, 2 teáskanál szódabikarbóna, 2 csapott evőkanál cukor vagy ennek megfelelő hőálló édesítő, csipet só
1 tojás, kb. 1 liter házi rizstej, 2 evőkanál olaj
Elkészítése ugyanúgy, de ez 20 darabot is kiad.

Karácsonyi-újévi ételeink 2016

2017 karácsonyára üzenem magamnak:

Jóval az ünnepek előtt megállapodtunk a Gazdával, hogy nem visszük túlzásba a konyházást, csak a kedvencek legyenek, esetleg többször is. Így a lényegi bevásárlást még az ünnepi őrület előtt (november végén) meg tudtam oldani, utána már csak pár apróság kellett még (leginkább a nem eltartható dolgok). Némi rátartással vettem szinte mindent, így a legnépszerűbb csemegékből igény szerint tudtam extra adagot is készíteni, de semmiből nem maradt ki kezelhetetlenül sok és semmi sem megy végül veszendőbe. A dió- és mogyorótöréshez is idejében hozzáfogtam, illetve ha volt egy kis időm, egyéb előkészítő munkákkal haladtam, hogy az aktuális ételkészítés ne nyúljon amiatt fárasztóan hosszúra.

Már az adventi időszakban is többször készítettem házi szaloncukrot. A mogyorósnak volt a legnagyobb sikere, igény szerint pirított mogyoróval a közepében vagy anélkül. A lekváros-diósba most házi fügelekvár került, a kókuszosat pedig az eredeti receptemnek megfelelően aszalt áfonyával dúsítottam. Érdemes volt anno jól összeszedni és leírni ezeket, gyakorlatilag ugyanúgy csinálom évek óta. Mivel gyorsan fogy és nem dekorációnak szánjuk, most sem csomagoltam be őket.

A szaloncukrok mellett cukrozott narancshéj is készült egy adag, melynek többségét csokiba is bemártottam.

Többször sütöttem bejglit, különféle töltelékekkel; a fügelekváros-diós volt a legtutibb! Ezen már csak a görög teasütemény tett túl.

Az ünnepi főétel narancsos kacsa volt, először párolt vöröskáposztával, másodszor meg héjában sült krumplival. A pecsenyezsírt egy kis vajjal pótoltam ki a szószhoz, hogy bőven legyen mibe mártogatni a krumplit.

Szilveszter-újévre egy nagy tál lencsesalátát készítettem, és kolbászt főztem hozzá. (Nem bonyolítottam túl, mert vendégünk volt.)
Saláta, kb. 10 adag: 0,5 kg beluga lencsét beáztattam, majd babérlevéllel, darát borssal, petrezselyemzölddel ízesített vízben puhára főztem. Apró kockákra vágtam 2 répát, 1 paszternákot, 1 fekete retket, és olaj meg víz keverékén puhára pároltam. Mindkettőt leszűrtem, és balzsamecettel meg hidegen sajtolt napraforgóolajjal leöntve összeforgattam. Langyosan és hidegen is kitűnő. (A leszűrt főzőlevekből leves lett, ahogyan a kolbász főzővizéből is később.)

Pozitívumok: Nem estünk túlzásokba se a mennyiségekkel, se a sokféleséggel, se a különlegességekkel. Jóízűen elfogyott minden.
Negatívumok: Pár apróság, amire inkább nem fecsérlem a szót, mert végül lényegtelen.

Egyszerű kevert sütemény

Úgy vagyunk ezzel a sütivel, mint Gombóc Artúr a csokoládéval. Finom, változatos, egészséges - és végtelenül egyszerű. KEDVENC.

Tálba mérem és összeforgatom a tészta száraz hozzávalóit, úgymint:
1 bögre (2,5 dl) zabpehely (vagy más gabonapehely, akár vegyesen is)
1 bögre sima liszt + 1 bögre Graham-liszt (vagy 2 bögre teljes kiőrlésű liszt)
1 bögre darált dió vagy darált mák
1/2 bögre cukor (édesszájúak növelhetik a mennyiséget)
1 marék mazsola (vagy más aszalt gyümölcs vagy csoki, összeaprítva)
1 csipet citromsav
1 teáskanál szódabikarbóna
kevés őrölt fahéj vagy mézeskalácsfűszer
Hozzáadok annyi vizet, hogy könnyen keverhető, nem túl folyós tészta legyen (úgy másfél bögre víz kell hozzá, az összetevők minőségétől függ). Kikent és kilisztezett püspökkenyérformába öntöm, és közepes tűznél tűpróbáig sütöm. Langyosan vagy kihűlve, magában vagy lekvárral egyaránt finom.
Tipp: A száraz hozzávalókat előre össze lehet készíteni, így még könnyebb dolgunk van az összeállításkor.
 

Könyvajánló: Magvas szakácskönyv

Nem vagyok híján szakácskönyveknek, de ezt a számomra hiánypótló művet nem hagyhattam ott az abc-ben. Bojtosné Nacsa Hajnalka Magvas szakácskönyve az a régimódi stílusú, csupa szöveg recepttár, mely hasznos segítségem a mindennapokban.


Korábban nehézkesnek éreztem, hogy napról napra változatos és ízletes gabonaételeket alkossak az éppen rendelkezésre álló alapanyagokból. Árpa, rizs, köles, rozs, kukorica, zab, búza, amaránt, hajdina – olvashatjuk a borítón. Nekem nem is kell több, ezek azok a gabonafélék, amelyekhez rendszeresen hozzájutok elérhető áron. Szerencsére a könyv receptjeiben szereplő egyéb hozzávalók is túlnyomórészt könnyen beszerezhetőek, és az egész mű jól illeszkedik a mai magyar viszonyokhoz.


Alapvetően egészséges ételek kaptak helyet a gyűjteményben, és számomra rendkívül üdítő, hogy nem esett át a ló túlsó oldalára sem az alapanyagok, sem az elkészítési módok terén. Bár én már régóta reformkonyházok, még nekem is tud újat mondani, nem az elmúlt évek divatos-közismert receptjei sorakoznak benne a rövid, de informatív bevezetők után (amiken helyenként ugyan látszik a korrektúrázás hiánya, de egyáltalán nem vészes).


A mindennapi használatot segíti, hogy a közölt receptek az egyes gabonák (zab, árpa, rizs, köles, rozs, kukorica, búza, hajdina, amaránt), azon belül pedig az egyes fogások (reggeli ételek, levesek, főételek, desszertek) szerint vannak csoportosítva. A logikusan felépített tartalomjegyzéken túl praktikus összefoglaló táblázatok és névmutató is gondoskodik a jó áttekinthetőségről. (Az irodalomjegyzéket viszont kicsit hiányolom.)


A lehetséges változatok és egyéb ötletek sorolásával a legegyszerűbb dolgoknak is van létjogosultsága a könyvben (például: pirítós). Az összetettebb receptek sem agyonbonyolítottak, és a leírások könnyen követhetőek. Az egységes formátumnak és stílusnak is köszönhetően végképp nincs olyan érzésem, hogy az egészet csak összeollózták volna a netről.


Az általam eddig kipróbált receptek mind korrektek voltak és ízlettek is az elkészített ételek (a paradicsomos zabpehelygombóc pedig alighanem kedvenc lesz). Néhány süteményreceptnél tűnik úgy számomra, hogy nem egészen jók az arányok – szóval először csak ésszel adagolnám a folyadékot a tésztához –, de persze lehet, hogy tévedek.


Talán csak az utóbbi idők megszokása mondatja velem, hogy szívesen olvasnék kicsit a szerzőről is, valamint hogy milyen személyes köze van a főzéshez és azon belül a gabonakonyhához; hogyan jutott el a könyv megírásáig.


Összességében nagyon megérte az árát (499 Ft), hiszen egy remekül használható gyűjteményhez jutottam a mindennapi főzéshez.




További információk a Kiadónál: Bojtosné Nacsa Hajnalka: Magvas szakácskönyv. Vagabund Kiadó, 2016.

Zöldborsó minden mennyiségben

Igen jó termésünk volt idén zöldborsóból, ezért az utóbbi időben szinte minden nap terítékre került valamilyen formában. Most a kedvenceinket szedem csokorba, hogy ne merüljön feledésbe:

Paprikásborsó kölessel
(köles, zöldborsó, pirospaprika, só, olaj, víz, zöld fűszer - lehet zsenge répával, gyökérrel, karalábéval, újhagymával tarkítani)

Zöldborsós barna rizs
(barna rizs, olaj, só, víz, zöldborsó, zöld fűszer - lehet zsenge répával, gyökérrel, karalábéval, újhagymával tarkítani)

Főzelék
(zöldborsó, olaj, pici víz, teljes kiőrlésű liszt, rizstej, só, zöld fűszer - lehet zsenge répával, gyökérrel, karalábéval, újhagymával tarkítani)

Paprikáskrumpli borsóval / karalábéval
(újkrumpli, víz, só, zöldborsó, karalábé, kevés gyökér, répa, újhagyma zöldestül, pirospaprika, olaj, nokedli)

Zöldségfasírt
(főtt zöldségfélék - pl. zsenge répa, gyökér, karalábé, karfiol, krumpli - turmixolva, főtt zöldborsó egészben, főzővíz, só, zöld fűszerek, apró szemű zabpehely, teljes kiőrlésű liszt, szikkadt/száraz barna kenyér felkockázva, olaj - kikent püspökkenyérformában egyben sütve vagy cukkini töltelékének, akkor a zsenge cukkini belsejét is megfőzöm és beleturmixolom)

Tavaszi leves zöld fűszerekkel, bulgurral
(zöldségfélék, só, víz, olaj, bulgur, és rengeteg zöldféle - újhagyma, karalábé, petrezselyem, kapor ... levele)

Napraforgó-gombócos zöldségleves
(zöldségfélék, víz, só, a gombóchoz teljes kiőrlésű tönkölyliszt, napraforgómag, víz, só; a kész leves tetejére hidegen sajtolt napraforgóolaj, pirospaprikával elkeverve)

----

Megjegyzéseim jövő évre: A Zsuzsi-borsót 2 hetes eltéréssel érdemes vetni, 2 soronként, minél korábban kezdve, a másik fajtának meg támrendszer kell! Naponta szedni kell, a Zsuzsi-borsó egyenletesebb eloszlásban adja a termést, kb. 10 napon át, a másiknál kiugró csúcs van, a nagy és széles csövek látványosabbak és könnyebb fejteni, de nem ízletesebbek a szemek.

Egyszerűen finom tavaszi zöldségleves

Aktuális kedvencem ez az egyszerű, de ízletes és tartalmas leves:

Friss, zsenge zöldségféléket - karalábét, gyökeret, répát stb. - feldarabolok, és kevés olajon (vagy vajon) megfuttatom. Bulgurt szórok hozzá, azzal is pirítom még pár kavarásnyit, majd felöntöm vízzel, és pici sóval ízesítem. Körülbelül tíz perc elteltével, amikor a zöldség már majdnem puha, hozzászórok jó sok apróra vágott zöldet - petrezselyem, újhagyma, karalábé zöldjét. Ezzel már nem főzöm tovább, csak lefedve állni hagyom. A tányérban egy kis tejföllel gazdagítom még, de anélkül is finom. Jó étvágyat hozzá!

Hétköznapi kis keksz

Tea mellé, úti elemózsiának, vagy csak úgy elropogtatni egyaránt szeretem ezt az egyszerű tönkölykekszet. Mivel a tészta állaga lehetővé teszi, az antik mézeskalács-formázóval mintázom, de természetesen lehet simán csak vékonyra nyújtani és tetszőleges alakzatokat szaggatni belőle.

Hozzávalók:
50 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
25 dkg vaj vagy sütőmargarin
15 dkg cukor (ezzel csak alig édes; édesszájúak növeljék a mennyiséget)
1 teáskanál szódabikarbóna
kevés víz
(esetleg némi vanília kivonat vagy őrölt fahéj/szegfűszeg ...)

Elkészítése:
A lisztet összemorzsoljuk a vajjal/margarinnal, majd hozzákeverjük a cukrot meg a szódabikarbónát. Annyi vizet gyúrunk még hozzá, hogy éppen összeálljon. Kekszeket formázunk belőle, szükség esetén picit lisztezve a felületét. 180 fokos sütőben 12 percig sütjük, majd rácsra szedjük. Melegen még puha, de mire kihűl, ropogósra szilárdul. Fémdobozba rakva sokáig eltartható.

Tanyasi fényűzés :)

"Tulajdonképpen mi gazdagok vagyunk - mondta a Gazda. - Nem akárki eszik ilyen kenyeret."

Kovászos kenyér, a sparheltban sütve. Egy hétig nevelgettük hozzá a kovászt a nulláról, most meg persze már vigyázunk rá. A második se sikerült rosszabbul, immár forma nélkül, simán a tepsin. Elkészülte után a sütőből kivéve "beszélget", tényleg - ami hatalmas élmény és újdonság volt. Sütöttem pedig már sok kenyeret, géppel kezdve jó tíz éve, aztán sokáig villanysütőben, aztán most itt a sparheltban kétnaponta. A kemencére még gyúrok! :)

 

A Tanyán

Nincs konyha, csak a szoba sarkában egy sparhelt, egy asztal, meg néhány szedett-vedett edény. Nincs víz, csak kint a kútból. Nincsenek szakácskönyvek meg internet, még a saját blogomból sem puskázhatok, csak az emlékeimbe meg az eddigi tapasztalataimba kapaszkodva kombinálhatok abból, ami épp van. És csak abból. De abból úgy, hogy lehetőleg semmi se vesszen kárba. Nem követek konkrét receptet, csak a józan eszemet arra vonatkozólag, hogy mit mivel hogyan rakjak össze.


Először még fűszerek sem voltak, csak egy kis só meg cukor. Ottfelejtett és kihajtott hagyma a kertből. Felhasználtam még a zöldjét is. Késsel pucoltam a krumplit, nem a hámozóval, amivel már akkor profin megtanultam kiskoromban, amikor kést még nem is adtak a kezembe. Így azán késsel azóta se tudok rendesen... Paprika nélküli "paprikáskrumpli" főtt első este; egyszerű, natúr, tápláló.


Másnap már a gyúrás sem maradhatott el. Ha már mellesleg a sütő is felmelegszik az esti begyújtással, legyen kenyér is - és vele "otthon-illat"! Máskor meg tök került a tepsire, egy enyhébb napon meg kakaós csiga, mert arra kevesebbet kell fűteni, mint a veknire, hogy átsüljön. Ha viszek lekvárt - olyan igazi, katlanban főzött szilvalekvárt -, akkor bukta is lesz.


Vájlingban mosogatok, már szivacs is akadt. Minden este sorra kerül minden edény, épp csak annyi van, amennyi szűken-szépen elég. Az ígért palacsintasütő már maga a luxus lesz. De két villára pályázom még előbb - most még kanállal (vagy kézzel) eszünk mindent.


Előbb csak egy kis ládika volt az alapanyagoknak. Már van egy zöldséges rekesz is kint a hűvösön, meg a kamraszekrénynek kinevezett polcok is kezdenek benépesülni. Liszt, árpagyöngy, lencse, rizs, sárgaborsó, tészta, krumpli, körte, lecsó, paradicsomszósz... Meg kerül hol ez, hol az; általában azonnali fogyasztásra, így mindig megvan a kiindulópont az örök kérdés - "mit főzzek?" - megválaszolásához.


Kényelemhez szokva elég nomád, próbára teszi rendesen a találékonyságot, és még véletlenül sem való finnyásoknak. De finom vacsoráink vannak - a maradék pedig az utolsó falatig jóízűen elfogy másnap, melegítés nélkül is. A Gazda őszintén hálás, hogy így éltetem. Én pedig örülök, hogy megtaláltam Őt!

Fügelekvár

Ez is elérkezett... Már annyi fügét terem a saját fám, hogy lekvárnak is jutott belőle. A lehető legegyszerűbben, minimális cukorral, ahogy én szeretem :)

A fügét - jó érett legyen, de még ne erjedjen - megmosom, a felső részén a csomájánál ahol vastag a héja, levágom, de nem hámozom meg precízen. Cikkekre vágom, de csak azért, mert a kissé darabos lekvárt szeretem, nem a simára turmixoltat. Ha a végén leturmixolnám, akkor legfeljebb felezném vagy a nagyokat negyedelném. Teszek hozzá kevés cukrot (most bő kilónyi fügéhez ment 3 csapott evőkanállal, de különben ízlés szerint), csipet citromsavat, kis fahéjrudat, öntök alá vizet, és felforralás után kis lángon, időnként megkeverve kb. egy órát főzöm. Szépen besűrűsödik, nem kell hozzá kocsonyásító. Forrón beüvegelem, és száraz dunsztban hagyom kihűlni.

Kiváló sütésálló lekvár lesz, már ha el nem fogy "csak úgy". Egyelőre öt kis üveggel lett, de ha nem győzöm tartani a lépést a fával evésügyileg, akkor lehet, hogy lesz még repeta a lekvárfőzésből.

Könnyű, nyári gyümölcsleves

Ez a végtelenül egyszerű leves ízletes hűsítő a kánikulában. Természetesen más idénygyümölcsökből is készíthető, de szerintem ez az összeállítás kifejezetten telitalálat.

Megtisztítok és felaprítok pár szem savanykás, nyári almát meg pár szem - lehetőleg fehér húsú - őszibarackot. Egy liternyi vízben felfőzöm őket csipet citromsavval, némi fahéjjal és pár teáskanál cukorral ízesítve. Kevés vízzel simára keverek 2 evőkanál étkezési keményítőt (vagy 1 csomag vaníliás pudingport), és állandó kevergetés mellett a levesbe csurgatom. Egyet fő és kész. Hidegen tálalom.
Tipp: Víz helyett tejet is adhatunk a keményítőhöz, illetve a végén keveset az egész leveshez. De ezt inkább hűvösebb időben szoktam alkalmazni, és személy szerint valamilyen növényi tejet használok.

Könyvajánló: Horváth Judit: Szerelmem, cupcake! Csészetorták díszmagyarban

Mindig örömmel tölt el, ha a külföldön már nagy népszerűségre szert tett dolgokat nem csak az eredeti, illetve lefordított leírásokból és receptekből ismerhetem meg, hanem megjelenik róluk a magyar viszonyokhoz szabott mű is. Horváth Judit könyve ilyen. A külföldön élő magyar szerző a cupcake-ek, vagyis csészetorták világába kalauzol el ebben a szép, igényes megjelenésű kiadványban.

A kötet nem csupán recepteket közöl, hanem családi fotók és személyes történetek is színesítik, még jobban bemutatva a szerzőnek a sütés iránti szenvedélyét, mely egyébként a könyv minden lapján megmutatkozik. De nem csak ezektől olvasmányos, hanem a fejezetekhez és az egyes receptekhez írt tartalmas felvezetőktől is, melyek sok-sok cukrásztörténeti érdekességet közölnek. Számomra ugyan nem a legkönnyebben olvasható a szöveg a színes-mintás háttéren, de határozottan megéri az erőfeszítést.

Gyönyörű, étvágygerjesztő fotó tartozik minden egyes recepthez, mintha csak egy komoly, külföldi magazint lapozgatnánk vagy stockfotókat böngésznénk. Ezek alapján nem annyira érzem a magyar vonalat, főleg a nagymama receptjei ihlette fejezethez illenének azok az igazi nagymamis tárgyak: kopottas kispesti gránit tányérok, azok az egyszerű, Viktória mintás alpakkák, ünnepibb terítékekhez egy-egy féltett, antik Zsolnay...

A receptekben aztán örömmel fedeztem fel olyan jellegzetesen magyar hozzávalókat, mint a túró vagy a mák. Szerencsére a többi alapanyag is túlnyomórészt elérhető, könnyen beszerezhető itthon. Kár elvétve azért az egy-két kanálnyi gyümölcsvelőért, önkelő lisztért és társaiért, bár némi gyakorlat birtokában találékonyan áthidalhatjuk a hiányukat. Teljesen kezdők úgysem ebből a könyvből fognak megtanulni sütni, de cukrászművésznek sem kell lenni ahhoz, hogy sikeresen alkossunk belőle.

A cukormennyiségektől viszont dobtam egy hátast... Az én ízlésem szerint 45-50 dkg porcukor még 12 felé osztva is rengeteg! Főleg, hogy ez csak a díszítés egy alapból édes tésztán. Értem én, hogy desszert, meg illedelmesen csak egyet eszünk belőle, de nekem ez akkor is sok(k). Úgy is fogalmazhatnék, hogy a magamfajta kevésbé édesszájúak, valamint a speciális diétákat követők ezúttal nem a célcsoport. A teljes áttekintés során azért találtam pár könnyedebb, illetve sós jellegű receptet – és nyilván ezek közül fogok majd választani kipróbálásra –, de ezért biztos nem venném meg az egész könyvet.

Az összességében változatos receptkínálatot két alaprecept és megannyi téma köré csoportosítva ismerhetjük meg: Variációk alapreceptre, Családi kedvencek a kopottas receptfüzetből, Kávéházi komfort az otthon melegében, Lázadó korszak: cupcake, ahogy tetszik, Miért is szeretjük a csokoládét?, Ha utazunk, eszünk – ha eszünk: utazunk. Tetszik a tagolás, a visszakeresést viszont nagyban megkönnyítené, ha lenne tartalomjegyzék és tárgymutató.

A változatosság nem csak az ízekre, hanem az elkészítés módjára is igaz: az egyszerűtől a bonyolultig minden nehézségi szint előfordul a könyvben. Bizonyos süteményeket kétségkívül célszerű ilyen egyszemélyes adagokban készíteni, hiszen amellett, hogy látványosak, megkíméljük magunkat a szeletelés nehézségeitől. A legösszetettebb recepteket olvasva azonban olyan érzésem volt, hogy annyi erőből már inkább rendes tortát sütnék. A fülszöveg „könnyedén és gyorsan elkészíthető” szófordulata erős túlzás úgy általánosságban.

Angol és magyar, régi és modern, olvasmány és recepttár érdekes ötvözete ez a könyv, melyet elsősorban a hagyományos ízeket kedvelő, de az újdonságokra is nyitott közönség figyelmébe ajánlok.

A könyv a kiadó honlapján (http://tbkiado.hu/) rendelhető meg, árkedvezménnyel és ingyenes házhoz szállítással.

Mustáros krumplifőzelék spárgával

Olyan egyszerű, hogy a címben szinte benne a recept - de annyira ízlett, hogy nem akarom, hogy feledésbe merüljön következő spárgaszezonig.

Meghámoztam és felaprítottam bő fél kilónyi krumplit, és annyi enyhén sós vízben, amennyi épp ellepte, feltettem főni. Közben megtisztítottam és feldaraboltam fél csomag zöld spárgát, külön gyűjtve a csúcsokat. Amikor a krumpli már kezdett puhulni, akkor rászórtam a spárgát, és lefedve, kis lángon együtt pároltam őket tovább. A spárgacsúcsokat csak akkor tettem hozzá, mikor már minden majdnem puha volt. Elkevertem egy kis pohár tejfölt 2 evőkanál zabliszttel és 1 teáskanál magos mustárral, meg némi főzőlével, majd hozzákevertem a zöldségekhez és összeforraltam.

 

Spárgás penne

Újabb végtelenül egyszerű ötlet spárgára, avagy mi lett a tegnapi csomag másik feléből.

Megtisztítottam és kb. 3 cm-es darabkákra vágtam fél csomag zöld spárgát, külön gyűjtve a csúcsokat. Kevés olaj és víz keverékén, kis lángon roppanós-puhára pároltam; a csúcsokat csak a legvégén tettem hozzá. A tűzről levéve hozzákevertem egy kis pohár tejfölt, és ízesítettem egy kávéskanálnyi mustárral meg némi sóval. Közben megfőztem 6 dkg durum pennét, és összeforgattam a spárgával. (Így a spárga dominált benne, lehet több tésztával is készíteni, de akkor valamivel több tejfölt is elbír.)