Rakott zöldbab

A  másfél éves fiam egyes számú kedvence már jó ideje, bármikor, bármennyit megeszik belőle, ezért gyakran készítem, és fagyasztok is le neki belőle. Szereti kínai kellel, kelkáposztával, karfiollal, patisszonnal, tökkel is, úgyhogy variálni is tudom. A paradicsomkarikákat csak a rakott zöldbab tetejére szoktam tenni, a többire csak tejföl és sajt kerül. A lányom közölte már előre, hogy nem hajlandó megenni, de érdekes módon ebédnél mégiscsak megette az egész tányérral. Egyszer. Nem biztos, hogy következő alkalommal is így lesz…

Recept

Egy kiló zöldbab
40 dkg darált hús
20 dkg rizs
egy zöldpaprika
egy fej hagyma
3-4 gerezd fokhagyma
köménymag
pirospaprika
egy (de inkább másfél) nagy pohár tejföl
1-2 paradicsom
15 dkg reszelt sajt

A rizst megfőzöm dupla mennyiségű vízben. A zöldbabot megtisztítom, darabolom, sós vízben puhára főzöm. (Lehet fagyasztottat is használni.) Kevés olajon megpirítom a felaprított hagymát és a felkockázott zöldpaprikát, rászórok fél mokkáskanálnyi köménymagot is. Ha a hagyma már üveges, rádobom a húst, kevergetve pirítom. Hozzáadom a felszeletelt fokhagymát is. Amikor a hús már kifehéredett, rászórok két teáskanál pirospaprikát, sózom, jól elkeverem, majd aláöntök kb. egy deci vizet és pár perc alatt puhára párolom. Ha kész, a húst a rizzsel összekeverem.  Nagyon vékonyan kikenek egy kisebb tepsit olajjal, megszórom zsemlemorzsával. Beleterítem a bab felét, erre rakom a húsos rizst, majd ismét zöldbab következik. A tetejét bőven megkenem tejföllel, megszórom reszelt sajttal. A paradicsomot vékonyabb karikákra vágom és elrendezem a sajt tetején. Előmelegített 170 fokos sütőben kb. 35 perc alatt átsütöm.

Gombás sertésszelet

Ezt az ételt két hete főztem egy Bezzeganyás recept-összeállításhoz. A kiindulási alap a sertéscomb volt, és persze volt itthon gomba is, így adta volna magát a bakonyi sertésszelet, de azt én nem kívántam, így végül ezt az ételt készítettem a húsból.

Nagyon finom lett, ráadásul emlékeztetett a nagyanyám által borsos tokánynak nevezett - az ilyen nevű ételtől amúgy teljesen eltérő - húsételre, aminek külön örültem.

Recept

75 dkg sertéscomb
két nagy fej hagyma
két zöldpaprika
négy gerezd fokhagyma
50 dkg aprószemű gomba
egy evőkanál mustár
3-4 evőkanál tejföl
egy evőkanál olaj
egy teáskanál köménymag
2-3 ág rozmaring
2-3 ág kakukkfű
só, bors

A húst szeletekre vágom, mindkét oldalán sózom, majd a felforrósított olajon elősütöm. A szeleteket kiveszem az edényből, a helyére beteszem a felaprított hagymát, zöldpaprikát, fokhagymát, megszórom a köménymaggal és megfonnyasztom. Ha a hagyma már üveges, ráteszem a hússzeleteket, hozzáadom a kakukkfüvet és a rozmaringot, borsozom, utánasózom, ha szükséges, aláöntök annyi vizet, amennyi épp ellepi, és fedő alatt puhára párolom. A párolás közben néha leveszem a fedőt, elpárologtatom a keletkezett levet, majd újra felöntöm kevés vízzel. Ha a hús elég puha, hozzáadom a félbe vágott gombafejeket, és tovább főzöm, amíg a gomba megpuhul. Ekkor beleteszem a mustárt, és a szaftot nagy lángon kicsit sűrűbbre forralom. Végül belekeverem a tejfölt és pár perc alatt összefőzöm. Párolt rizzsel tálalom. Marhahúsból is készíthető.

Sültpaprika saláta

Apai ágon erdélyi családból származom, így nyáron kötelező elem volt az asztalon a sültpaprika-saláta. Nagyanyám húsos zöldpaprikából készítette, csak olajat és ecetet tett rá, de anyukám már fokhagymával is ízesítette, én is inkább így szeretem. Most nem zöld, hanem piros kaliforniai paprikából készítettem, így édesebb az íze, ezért mehet bele kicsit több ecet is.

Recept

8-10 nagy, húsos zöld- vagy kaliforniai paprika

fokhagyma ízlés szerint (nálam 2-3 gerezd)

olaj (általában olíva)

ecet (egy-két evőkanál, lehet sima, balzsam, vagy borecet is)

só

A paprikát tepsire rakom, és jó forró, 200 fokra előmelegített sütőben addig sütöm, amíg a héja barnulni-feketedni kezd. Ekkor a tepsibe a kézfejemről kevés vizet spriccelek, lefedem folpackkal/alufóliával, és 15 percig így hagyom. Be lehet tenni olyan nejlonzacskóba is, ami bírja a hőt, és ott pihentetni. Negyed óra elteltével a paprikák héját lehúzom, kiszedem a csumájukat, tetszőlegesen felcsíkozom (én félbe-negyedbe szoktam). A paprikát lapos tálba vagy zárható műanyag dobozba teszem, sózom, megszórom a felszeletelt fokhagymával, meglocsolom az ecettel és annyi olajat öntök rá, hogy épp ellepje (ezért teszem lapos edénybe, hogy ne kelljen nagyon sok olaj). Kicsit összeforgatom, és ha már kihűlt, a dobozt lezárom, és hűtőben érlelem a salátát. Mielőtt ennénk, legalább fél órával előbb kiveszem a hűtőből, hogy kicsit felmelegedjen. Ha valakinek ez így túl egyszerű, tálalásnál meg lehet hinteni elmorzsolt fetával, netán kecskesajttal, de akár egy csokor felaprított petrezselyemmel is. Érdemes jó sokat csinálni belőle, mert nagyon eteti magát.

Az írás eredetileg a Bezzeganyán jelent meg.

Bácskai rizses hús

Biztos hiányzik már a céges menza, mert hirtelen gusztusom támadt egy kis rizses húsra. Ezt általában a munkahelyemen eszem, szerintem a közétkeztetésben egész jól csinálják, hacsak nem mócsingot tesznek bele hús helyett. Na persze, azért az otthonival összehasonlítani nem érdemes.
Ha egyszerűen kellene jellemezni ezt az ételt, azt mondanám, hogy sertéspörköltben megfőzött rizs, de ez nem igazán fedné a valóságot, mert ahogy a rizs a fűszeres pörköltlében puhára fő, teljesen átlényegül, és egyáltalán nem hasonlít többé a köretként fogyasztandó párolt rizshez.
A megszokott recepthez képest én annyiban térek el, hogy 4-5 cső zöldpaprikát is teszek hozzá, valamint hogy kissé rizottós állagúra főzöm, nem engedem, hogy a szaftot teljesen beszívja a rizs.


Recept

1 kg sertéscomb
2 nagy fej vöröshagyma
5 cső zöldpaprika
két gerezd fokhagyma
egy kiskanál köménymag
fűszerpaprika
erőspaprika-krém
só, bors
olaj
50 dkg rizs

Első lépésként sertéspörköltet főzök, amihez a hagymát apróra vágom és olajon fonnyasztani kezdem. Három cső paprikát feldarabolok és ezt is hozzáadom, kissé sózom. Beleszórom a köménymagot, és hagyom, hogy kissé kipattogjon. Amikor a hagyma már üveges, rádobom a felkockázott húst és nagy lángon fehéredésig sütöm. Leveszem a lángról, megszórom pirospaprikával, elkeverem, felöntöm annyi vízzel, amennyi szűken ellepi. Beledobom az egészben hagyott fokhagymagerezdeket, ízesítem az erőspaprika krémmel, sózom, és addig főzöm, amíg a hús majdnem puha. Ekkor hozzáadom a megmosott rizst – én kerekebb szeműt szeretek használni hozzá -, felöntöm a rizs térfogatához képest kétszeres mennyiségű vízzel és fedő alatt kis lángon addig főzöm, amíg a rizs a folyadék háromnegyedét magába nem szívja. Ekkor elzárom alatta a lángot, de húsz percig rajtahagyom a fedőt. Ezalatt a maradék vizet is beszívja, rizottóhoz hasonló állagú lesz.
Valamilyen ecetes savanyúsággal tálalom.

Grenadírmars

Tegnap Attila krumplistésztát rendelt ebédre, melynek komoly neve gránátos kocka, de nálunk a családban csak grenadírmarsnak szokás hívni. Ez az elnevezés a német grenadiermarsch-nak a magyarítása, ami annyit tesz, hogy gránátosok indulója. Bár nem ismert, hogy az étel miért kapta ezt a nevet, vélhetően a katonasággal és a tábori konyhával függ össze. Ez logikus magyarázat, mert ez a tésztaféle olcsó, kevés alapanyagból áll és laktató is, így ideális hadtápként szolgálhat.
Somogyi származású nagymamám előszeretettel készítette, mint minden krumplis vagy tésztás ételt (dödölle, káposztás tészta, túrós tészta és társai).
Nálunk főként pénzszűke esetén került az asztalra, mert krumpli és tészta azért mindig volt a spájzban, és természetesen savanyú uborka azért mindig járt mellé, mert szerintem enélkül ez az étel elképzelhetetlen.

Recept

50 dkg kockatészta
50 dkg krumpli
egy nagy fej hagyma
egy zöldpaprika
köménymag
pirospaprika, só, bors
olaj

Az egész étel gyakorlatilag egy tésztával elkevert, hús nélkül készített, áttört paprikás krumpli, úgyhogy azzal kezdem, hogy elkészítem a krumplis részt.
Lábasban olajat forrósítok, rádobom a felaprított hagymát és a kis kockákra vágott zöldpaprikát. Megszórom kevés köménymaggal és kicsit kipattogtatom. Gyorsan elkeverem egy evőkanál pirospaprikával, rádobom a felkockázott krumplit, sózom, felöntöm annyi vízzel, amennyi szűken ellepi és puhára főzöm. Akkor jó, ha a leve is elfő, majdnem félig. Ekkor krumplinyomóval kicsit megdolgozom, de maradjon darabos.
Közben kifőzöm a tésztát – én általában fodros nagykockát használok, mert tapasztalatom szerint ez nem ragad össze - , leszűröm, és ráöntöm a krumplis szaftot és tekerek rá feketeborsot. Az ételt még pár percre visszateszem a lángra, mert akkor jó, ha kicsit megpirul az alja. Csemegeuborkával ettük.

Szalonnás sült csirkecombok

Továbbra is a gyorsan/egyszerűen elkészíthető ételek vannak nálunk napirenden, ilyen a ma ebédre készített szalonnás csirkecomb is. Csak be kell dobálni a hozzávalókat – melyek kevés számúak és teljesen hétköznapiak - egy tepsibe, és megsütni 45-50 perc alatt, közben összedobni egy egyszerű köretet, és kész is az ebéd, nagy főzőtudomány nem kell hozzá.
Szerintem a lényeg az, hogy inkább kicsi, zsengébb csirkecombokat válasszunk, melyek belül vajpuhára, kívül ropogósra sülnek.


Recept

Személyenként egy nagy/két kicsi csirkecomb
Combonként egy szelet húsos szalonna
Két kisebb fej hagyma
Négy gerezd fokhagyma
Egy kisebb zöldpaprika
Kakukkfű
Paprikakrém
Só, olaj

A combokat besózom, vékonyan megkenem paprikakrémmel, megszórom szárított kakukkfűvel és olajjal kikent tepsibe fektetem. A hagymát negyedekre vágom, a fokhagymát megtisztítom. A combokra ráfektetek egy szelet szalonnát, a tepsiben elrendezgetem a hagymát, az egészben hagyott fokhagyma gerezdeket, a felcsíkozott paprikát. Előmelegített 200 fokos sütőben 45-50 percig sütöm, amíg a bőre ropogós nem lesz. Ha a tepsi alján keletkezett szaft kezdene elfőni, kevés vizet öntök alá.
Természetesen krumplipürével és savanyúsággal ettük, de valamilyen jó házi befőtt vagy kompót is finom hozzá.

Bográcsos tarhonyáshús

Életem párja tényleg beindult a szabadtűzi főzés terén: ma ismét bográcsban készült az ebéd, amit ismét ő készített el, úgyhogy megint csak a krónikás szerepét kaptam. (Nem mintha bánnám..)
Tarhonyás húst csináltunk, ami gyakorlatilag egy sertéspörkölt pirított tarhonyával összefőzve.
A tarhonyáért az emberek általában vagy rajonganak, vagy utálják, közömbösen nem sokan viseltetnek iránta. Én a rajongótábort erősítem, bármikor képes lennék megenni. Köretként is szeretem, de a legjobb pásztortarhonyának, vagy pörkölttel összefőzve. A pásztortarhonya nálam lecsós, virslivel vagy kolbásszal készült egytálétel, szigorúan krumpli nélkül. (Másoknál gyakorlatilag a tarhonyás húst jelenti, de az nálunk külön étel.)
Régebben Attila nem volt nagyon elragadtatva tőle, most már ő is kedveli.
Ezen a téren valószínűleg rosszul szocializálódtam, mert én leginkább az igazi úttörőgombócot, azaz a gépi tarhonyát részesítem előnyben a kézi készítésűvel szemben. Gasztrociki, ez van.

Recept

80 deka sertéslapocka
15 deka füstölt szalonna (ez most elmaradt)
két zöldpaprika
egy hegyes erős zöldpaprika
2-3 közepes fej hagyma
egy közepes paradicsom
egy kiskanál köménymag
egy evőkanál pirospaprika
50 deka tarhonya
olaj, só

A művelet gyakorlatilag egy sertéspörkölt elkészítésével kezdődik, amihez a bográcsban a szalonnát kiolvasztom, megfonnyasztom rajta a köménymaggal a feldarabolt paprikákat. Rádobom a felkockázott húst, fehéredésig pirítom, majd megszórom pirospaprikával, beledobom a negyedelt paradicsomot. Pár percig kevergetve rotyogtatom, majd felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje, sózom és majdnem puhára főzöm. Ekkor beleteszem a kevés olajon aranybarnára pirított tarhonyát, öntök rá annyi vizet, hogy ellepje, és a tarhonya puhulásáig főzöm. Ennyi idő alatt felszívja a folyadékot is, úgyhogy folyamatosan kevergetni-forgatni kell, sőt még víz is mehet alá, ha szükséges. Ha kell, még sóval ízesítem, és savanyúsággal tálalom.

Krumplis szarvaspörkölt bográcsban

Szégyenszemre idén tegnap bográcsoztunk először. Ebben közrejátszott az építkezés miatti rendezetlen kert, a nagy meleg, a babavárás, meg eddig nem volt kedvünk sem nagyon hozzá.
Tegnap azonban megtört a jég olyannyira, hogy Attila már ma is azon törte a fejét, hogy mit tudnánk ma is bográcsban főzni, pedig még a tegnapi kajából maradt ma ebédre is.
Azt viszont elterveztük, hogy ősszel gyakrabban fogunk hódolni a főzés eme szabadtűzi formájának, Miska kutyánk legnagyobb örömére (lásd fotó) .

Az első bográcsos étel idén a krumplis szarvaspörkölt lett és tulajdonképpen Attila csinálta meg, én csak a fűszerezésben meg a kevergetésben vettem részt. A héten valahogy nem kívántam igazán a húst, de ennek már nem tudtam ellenállni, amikor még csak feltettük főni, már tudtam, hogy ebből azért én is ki(v)eszem a részem.
Ezt az ételt majdnem ugyanúgy készítjük, mint a többi pörköltfélét, de a fűszerezése némileg eltér abban, hogy zöldfűszereket is használunk. Véleményem szerint a bor nem szükségszerű hozzávalója, anélkül is igen jó a végeredmény. Egy kisebb újítást azonban elkövettünk a bevált recepten: a krumplival együtt egy nagy alma felét is belefőztük. Nem rontotta el…

Recept

1 kiló szarvas pörkölthús (lapocka, lábszár)
80 dkg krumpli
15 dkg füstölt szalonna
3 közepes fej hagyma
két zöldpaprika
egy hegyes erős paprika
egy paradicsom
fél alma
egy kiskanál egész köménymag
egy kis ág rozmaring
egy kiskanál kakukkfű
4-5 szem borókabogyó
két gerezd fokhagyma
egy nagy babérlevél
egy evőkanál fűszerpaprika
só

A felkockázott szalonnát felteszem izzadni, majd a nem túl apróra vágott vöröshagymát, a feldarabolt paprikákat a köménymaggal megfonnyasztom rajta. Ekkor beleteszem a nagyobb darabokra vágott szarvashúst és addig pirítom, amíg szépen kifehéredik. Ekkor rászórom a fűszerpaprikát, beledobom a negyedelt paradicsomot, jól összekeverem, és felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje. Hozzáadom a babérlevelet, rozmaringot, borókát, kakukkfüvet, fokhagymát és addig főzöm, amíg a hús majdnem puha. Ekkor kerül bele a nagyobb kockákra vágott krumpli és alma. Ha szükséges, öntök még rá annyi vizet, hogy szűken ellepje, majd addig főzöm, amíg a krumpli és a hús is vajpuha nem lesz. Ezután erős tűzön kissé beforralom a szaftját.
Ubokasalátával, tejföllel és friss kenyérrel adom asztalra, száraz vörösborral kísérve.

Nyári vegyes tökfőzelék

Tovább bővítve a blogra már felkerült főzelékek sorát, ma a tökfőzelék került terítékre, amely szerintem egyben az egyik legjobb nyári könnyű étel. Ha már nyár van, olyan változatot készítettem, ami igazándiból csak nyáron állítható elő a felhasznált friss alapanyagok miatt, de leginkább azért, mert a dolog pikantériáját a házilag készített kovászos uborka leve adja meg. A cukkini mennyiségnövelő tételként került bele, de csak cukkiniből elkészítve is megállja a helyét.
Én nagyon szívesen fogyasztom ezt a főzeléket éppen csak langyosan, de jégbe hűtve is, kánikulában tényleg jólesik az embernek.
Feltétnek fasírt dukál hozzá, most tükörtojással ettük, de önmagában, kenyérrel is finom.

Recept

Két főzőtök
Egy cukkini
Egy fej főzőhagyma
Két csokor kapor
Egy gerezd fokhagyma
Egy zöldpaprika
Olaj
Só, pirospaprika
Egy evőkanál liszt
Kb. 2-3 deci kovászosuborka-lé
2 deci tejföl

A tököt meghámozom, félbevágom, ha nagyon magos a bele, a puha részt kivájom és nem használom fel, ezután a sajtreszelő legdurvább fokán lereszelem. A cukkinit nem hámozom meg, úgy reszelem le. A hagymát felaprítom, a paprikát kis kockákra vágom és olajon kevés sóval megpárolom. Meghintem pirospaprikával, rádobom a reszelt tökféléket, ízesítem a felaprított fokhagymával, a kapor apróra vágott szárával, felöntöm a kovászos uborka levével és puhára – de nem szét! – főzöm. A lisztet a tejföllel elkeverem, a főzeléket behabarom. Ekkor szórom rá a maradék kaprot és pár perc alatt készre főzöm, ezalatt kissé besűrűsödik. Ha túl sűrű lenne, lehet még uborkalével higítani. Langyosan tálalom.

Palócleves

Ma a Köztisztviselők Napja tiszteletére nem dolgoztam. Ráérősen kezdtük a napot, a szokásos ötórai ébresztő híján nyolckor keltünk, reggeliztünk, henteshez meg boltba mentünk, főztem, egyszóval nem csináltunk semmi különöset.
Attila nagymamájától kaptunk egy kilónyi zsenge zöldbabot, ami ráadásul meg is volt pucolva, ezért mindenképpen fel kellett használni. Úgy döntöttem, palóclevest főzök belőle.
Több blogon is szereplő, tartalmas, magyaros leves ez, amelyet a palóc írófejedelem Mikszáth tiszteletére Gundel kreált.
Elvileg birka felhasználásával, leveszöldség nélkül készül, de volt egy pár kókadásnak indult répám, ami felhasználásra ítéltetett. Ami a húst illeti, mi marhából szoktuk, de most nem kaptam, ezért sertéslapocka került bele.
Mivel savanykás ízhatású levesről van szó, fűszerként érdemes tárkonyt vagy kaprot használni, én ez utóbbit tettem bele, mert a tárkonyért nem vagyok oda.

Recept

50 dkg hús (jelenleg sertéslapocka)
2 zöldpaprika
2 szem nagyobb krumpli
40 dkg zöldbab
2-2 fehér-és sárgarépa
2 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
pirospaprika
kömény
só
2 babérlevél
egy csokor kapor
1-2 evőkanál liszt
2-3 dl tejföl

A tálaláshoz friss kenyér és tejföl

Egy evőkanál szalonnazsírral indítok, amin elkezdem pirítani a felaprított hagymát és a feldarabolt zöldpaprikát. Megszórom egy kiskanálnyi köménymaggal, picit megpattogtatom, aztán rászórok egy evőkanál pirospaprikát, elkeverem, ráöntök egy-két evőkanál vizet. Rádobom a húst, beleteszek egy babérlevelet, a felaprított fokhagymát és addig párolom fedő alatt az egészet, amíg a hús megpuhul. Magyarán pörköltet készítek. Ha ez megvan, beledobom a felkockázott répákat és krumplit, felengedem vízzel, sózom és addig főzöm, amíg a zöldségek legalább félig megpuhulnak. Ekkor adom hozzá a kb. 2 centisre vágott zödbabot és a zöldségek puhulásáig főzöm. Megszórom a felaprított kaporral, és a liszttel elkevert tejföllel behabarom. Forrón tálalom, a tányéron ízlés szerint tejfölözzük.
Ha nem lenne elég savanykás a tejföl, pár csepp citromlével szoktam savanyítani.

Tavaszi zöldségleves vajasgaluskával

Kicsit vissza kell vennünk a szénhidrátból - s fájdalom -, főként a sütizésből, úgyhogy egészségesebb receptekre fogok törekedni az eljövendő időszakban.
Itt van rögtön Attila kérésére ez a könnyű kis tavaszi zöldségleves új zöldborsóval, répákkal, gombával, sok-sok petrezselyemmel. Azért egy kis vajas galuskát sikerült belecsempésznem, nehogy túlzásba vigyük a dolgot…
Igazán ilyenkor jó készíteni, amikor minden zöldségnek szezonja van, télen fagyasztottból is lehet próbálkozni, de az messze nem ugyanaz.

Recept

50 dkg tisztított zöldborsó
egy csokor vegyes zöldség (sárga-és fehérrépa)
egy fej főzőhagyma
4-5 nagy fej gomba
egy zöldpaprika
kiskanál pirospaprika
só
csipet cukor
egy csokor petrezselyem
olaj

A galuskához
3 dkg vaj
egy tojás
annyi liszt, amennyit felvesz
só

A hagyma felét felaprítom, a másik felét egyben hagyom. A répákat megpucolom, felkarikázom, a gombát megmosom, nagyobb darabokra, negyedekre vágom.
Nagyon kevés olajat forrósítok, rádobom a hagymát, majd pár perc kevergetés után a répát. Ez is kap egy-két percet, amíg némi nedvességet kienged, majd mehet bele egy kiskanál pirospaprika. Rádobom a zöldborsót is, meg a petrezselyem felaprított szárát és felengedem kb. 2,5 liter húslevessel. Beledobom az egészben hagyott zöldpaprikát és fél hagymát , a csipet cukrot és puhára főzöm a zöldségeket. Ez kb. fél órát vesz igénybe, ami pont jó arra, hogy elkészítsem a vajas galuskát.
A puha vajat tálba teszem, elkeverem egy tojással, csipet sóval, és annyi lisztet adok hozzá, hogy egy sűrűbb nokedlitészta-állagot kapjak.
Amikor a zöldségek puhák, a forró levesbe mártogatott kiskanállal beleszaggatom a galuskát az ételbe, törekedve arra, hogy kisebb, formás levesbetétekhez jussak (na ez az, ami nem megy). Megszórom a levest a maradék felaprított petrezselyemmel, és ha a galuskák feljöttek a felszínre, tálalom.

Gombapaprikás deluxe

Erős felindulásból főztem ma, pedig nem akartam meleg vacsorát. Viszont volt itthon laskagomba, amit már el kellett használnom, Attila pedig evett volna főtt ételt, ezért felajánlottam a gombapaprikást, mint lehetőséget. Elfogadta.

Azért lett deluxe, mert a laskagomba mellé tettem még csiperkét meg egy marék szárított erdei gombát, ami kissé megbolondította.

Mindenkinek ajánlanám, aki szereti a gombát, - nem is értem, hogy lehet nem szeretni - mert ez is a félórás ételek közé tartozik, pillanatok alatt elkészíthető. (Tovább tart a szeletelés, mint a főzés.)

Ha van időm, nokedlit készítek hozzá, de most szarvacskatésztával, meg persze savanyúsággal ettük.

Recept

50 dkg csokros laskagomba

15 dkg csiperkegomba

egy marék szárított erdei gomba

egy fej hagyma

egy zöldpaprika

fél hegyes erős zöldpaprika

egy gerezd fokhagyma

pár levélke rozmaring

pirospaprika, só

egy evőkanál liszt

2 dl tejföl

olaj

A szárított gombát negyed órára langyos vízbe áztatom, ezalatt van időm felszeletelni az egyéb hozzávalókat. A hagymát, zöld-és erőspaprikát, fokhagymát felaprítom. A laskagomba csokrainak legalját (talpát) - ez kemény lehet - levágom, és feldarabolom, nem túl apróra. A csiperkét vastagabb szeletekre vágom.

Olajon hagymát pirítok, rádobom a paprikadarabokat, addig sütöm, amíg kissé összeesnek. Hozzáadom a fokhagymát és rozmaringot, párat keverek rajta, paprikázom, felöntöm 2 dl vízzel. Sóval ízesítem, ezt az alapot kissé beforralom. Hozzáadom a lecsepegtetett szárított gombát, öt percig kevergetem a paprikás hagymán, majd hozzáadom a többi gombafélét is. Utánasózom, és addig főzöm, amíg a gomba megpuhul, de nem fő szét. A lisztet a tejfölben elkeverem, ezzel behabarom az ételt, és addig főzöm, amíg kissé besűrűsödik a leve.

Nokedlivel vagy tésztával és savanyúsággal adom az asztalra.

Hagyományos - Paprikás csirke nokedlival

Ma kisebbfajta vendégség volt nálunk (összesen négyen voltunk velünk együtt) , miközben a fiúk villanyt szereltek, a lányok a házban cseverésztek, persze én közben azért főzőcskéztem is. Kezdetben tanácstalanok voltunk a menüt illetően, de aztán úgy gondoltam, legyen paprikás csirke nokedlival, mert azt általában mindenki szereti.

Kiskoromban semmilyen más részét nem ettem meg a csirkének ebben az ételben, csak a mellét, de hál’ Istennek időközben felnőttem, és rájöttem, hogy a comb sokkal ízesebb, omlósabb, így én csak combból szoktam készíteni, pontosabban felsőcombból, mert azon legalább van némi hús is.

Egy alapszabály azonban van, amiből nem engedek: legyen akármilyen része a csirkének, bőr nélkül kell ebbe az ételbe kerülnie. Szerencsére Attila is hasonlóan gondolja.

A nokedli receptjét a harcsapaprikásnál már közreadtam, most persze másfélszeres mennyiséggel készítettem, nehogy kevés legyen.

Ami fontos: sok-sok nokedlit kell készíteni és a paprikás mártás is legyen bőséges, mert tapasztalatom szerint a nokedli a szafttal általában hamarabb fogy, mint maga a hús.

Recept

Személyenként 2 csirke felsőcomb (csonttal!)
2 közepes fej hagyma
3 zöldpaprika
1 hegyes erős paprika (most ezt elhagytam, mert kismama is volt köztünk)
1 gerezd fokhagyma (elhagyható)
2-3 szem köménymag (nem veszik észre, de sokat dob az ízén)
2 evőkanál liszt
4 dl tejföl
fűszerpaprika
olaj, só

Előkészületként a hagymát felaprítom, a zöldpaprikát kisebb darabokra vágom, a csirkedarabokat megnyúzom. Mélyebb lábosban olajat hevítek, megfonnyasztom rajta a hagymát, meg a zöldpaprikát, beledobom a köménymagot is, és addig sütöm kevergetve, amíg a paprika is kezd fonnyadni. Ekkor megszórom fűszerpaprikával, felöntöm egy deci vízzel, hozzáadom a fokhagymát, és egy-két percig erős lángon forralom. Beleteszem a csirkedarabokat és fehéredésig párolom-pirítom a húst. Sózom. Ezután felöntöm annyi vízzel, amennyi szűken ellepi és fedő alatt kis lángon puhára főzöm. A lisztet a tejföllel csomómentesen elkeverem. Ha a hús megpuhult, kiszedem a combokat, és a forrásban levő paprikás lét a tejföllel behabarom. ( Ha a szaft kevés lenne, még habarás előtt kevés vízzel pótolom.) pár perc lassú forralás után visszateszem a lábosba a húst és rövid ideig kis lángon főzöm az ételt, hogy a húst átjárhassa a tejfölös mártás.

Nokedlival, uborkasalátával vagy savanyú uborkával szoktuk enni, de fejes saláta is illik hozzá.

Pontyhalászlé

Megint kaptam egy szép pontyot Magditól, így egyértelmű volt, hogy hamarosan halászléfőzés következik.

A halászlé a magyar konyha egyik legtöbb vitát kiváltó étele. Az ország népe két táborra szakad a halászlé szóba kerülése esetén; vannak bajai és tiszai halászlé-rajongók, ezen belül mindenki a sajátjára esküszik. Ezt a vetélkedést jól példázza a Bűvös Szakács vonatkozó cikke és az ezzel kapcsolatos kommentek is.

Én a saját módszeremmel főzöm a halászlét évek óta, szerencsésebb esetekben többféle halból, most azonban kizárólag ponty felhasználásával. Hála istennek a kapott ponty szép sovány, pikkelyes jószág volt, iszapíznek és zsírrétegnek minden nyoma nélkül. Sajnos nem kaptam belsőséget, ikrát tejet, így elég puritán módon csak halszeletet tartalmazott a leves.

Nálam a dolog alapléfőzéssel kezdődik, amit azonban soha sem passzírozok, csak nagyon sűrű szövésű szitán átszűröm, és a halcsontokból nagyon kíméletes nyomkodással kinyerem a még bennük rejlő levet. Így a leves nem lesz sűrű, inkább húsleveshez hasonlatos, viszont nagyon erőteljes halízzel rendelkezik. Amitől kiakadok az az, ha olajon hagymát pirítva indítják a halászlét: ez felesleges zsírbevitel, mert a halcsontokból kifő annyi zsiradék, amennyi elegendő a paprika színének kioldásához.
Azt mondják, akkor jó a halászlé, ha a lábosból kiáramló gőztől összeragad a kezünk.

Én mindenképpen csípősen szeretem, a családban viszont többen is kedvelik korhelyesen, azaz tejföllel és citrommal.

Recept

Kb. 1 kilós ponty vagy 7-8 patkó alakú szelet
Plusz egy-két halfej és farok vagy 50 dkg apróhal (törpeharcsa, keszeg stb)
2 nagy fej hagyma
2 zöldpaprika
1 zöld hegyes erős paprika
20-20 dkg tej és ikra (ha van)
só
pirospaprika
a tálaláshoz cseresznyepaprika

A hal fejét és farkát lecsapom - vagy a halassal lecsapatom - , és a többi halfejjel, -farokkal vagy apróhallal maga falú lábosba teszem. A hal törzsét felszeletelem, sóval és egy kiskanál pirospaprikával bedörzsölöm, beleteszem a besózott belsőséget is és hideg helyen tartom, további felhasználásig. A fejekre –farkakra rádobom a felszeletelt hagymát, zöldpaprikát, sózom és felengedem kb. két liter vízzel. Erős lángon kb. egy órát főzöm, ezalatt a csontokról lefő a halhús. Ezután sűrű szövésű szitába teszem a halcsontokat, kinyomkodom belőlük a levet, az alaplét átszűröm, a halhúsból is kinyomkodom a nedvességet. A maradékot a macskámnak adnám, ha lenne, de mivel csak kutyáim vannak, ez veszendőbe megy.
Az átszűrt lét visszateszem a tűzre, felforralom, ha már habzik, beleszórok kb. másfél evőkanál pirospaprikát, pár szelet csípős paprikát. Mérsékelem a lángot, óvatosan beleengedem a besózott halszeleteket, tejet és ikrát és kíméletes főzéssel kb. tíz percig főzöm. Nem szabad kevergetni, nehogy összetörjenek a szeletek.
Tálaláskor minden tányérba szedek halszeletet, tejet és/vagy ikrát, rámerem a levet és friss kenyérrel, meg cseresznyepaprikával kínálom.

Desszertnek erdélyi túrós palacsinta volt utána, de erről majd később írok.

Sajnos gyakorlatilag semmi fény nem volt, így a kép minősége kívánnivalót hagy maga után...

Őzpörkölt gombával

A pénteki „Mit ennél a hétvégén?” kérdésemre a válasz az volt, hogy valami vadat, így ma özpörköltet készítettem gombával.

Körülbelül másfél éve határoztuk el, hogy rendszeresen fogunk vadhúst (v)enni, hogy változatosabban táplálkozzunk. Na persze ez csak fagyasztott állapotban érhető el, illetve ha valamilyen isteni csoda eredményeként egy kedves ismerős megajándékoz vele. Nem olcsó mulatság, de azért egyáltalán nem megfizethetetlen, és összehasonlíthatatlanul finomabb, mint bármilyen tőkehús. Aki még nem evett, azt tudnám mondani, hogy az íze egy jó marhahúséra emlékeztet, egy kis májas beütésű felhanggal.

Volt már a tányéron vaddisznó, szarvas, őz, inkább ez utóbbi kettőt szeretjük. Tavaly karácsonykor is vadételt készítettem, szerintem ez egy keletkező hagyomány kezdete volt, mert idén is ezt tervezem, őzgerinc felhasználásával. Az előző mondat javítva úgy hangzik, hogy már második éve készítek vadat karácsonyra, idén ez lesz a harmadik alkalom. A javításra azért került sor, mert Attila elolvasván a bejegyzést, kikérte magának a tévedésemet és közölte, hogy most azonnal javítsam ki.

A most leírásra kerülő ételt általában nyáron, bográcsban szoktuk készíteni, de sajnos most maradt a tűzhely, mert az időjárás nem volt elég kegyes hozzánk.

Recept

1 kg pörköltnek való őzhús (lábszár, lapocka, comb)
2 fej hagyma
1 zöldpaprika
1 paradicsom
olaj/szalonnazsír
egész köménymag
pirospaprika
egy kis babérlevél
egy gerezd fokhagyma
4-5 szem megtört borókabogyó
30 dkg gomba (jobb ha erdei, de most csak „mezei” volt)
2 dl száraz vörösbor

Pörköltalapot készítek – elvégre pörköltről van szó - : olajon vagy zsíron megfonnyasztom a felaprított hagymát és zöldpaprikát a köménymaggal és a borókával. Ha már üveges, megszórom pirospaprikával, sózom, felöntöm kb. két deci vízzel, amit erős tűzön elforralok róla, hogy a hagyma kicsit pépes állagúvá váljon. Ekkor beledobom a kisebb darabokra vágott őzhúst, fehéredésig pirítom, majd felöntöm annyi vízzel, amennyi szűken ellepi, hozzáadom a felkockázott paradicsomot, utánasózom és lassú tűzön elkezdem párolni, fedő alatt. A szaft mennyiségét folyamatosan figyelem, ha kell, vízzel pótolom. Amikor a hús félig már megpuhult, beleteszem a feldarabolt gombát és készre főzöm. Nálam általában a szaft majdnem eltűnik, mire megpuhul, ilyenkor jön a vörösbor bele. Összeforralom, a szaftot tetszés szerinti sűrűségűre beállítva, majd köményes-sós vízben főtt krumplival, vagy egyszerűen friss kenyérrel és savanyúsággal tálalom. Jól esik mellé egy-két pohár száraz vörösbor.

Dorozsmai molnárponty

Ma leendő anyósom és anyukája jött "vendégségbe" (és kiskutyanézőbe - egyébként büszkén jelentem: Miska egészségügyi állapota jobb már nem is lehetne).

Előre szóltam kedvesemnek, hogy nagy sütés-főzésre senki ne számítson, de nem bírtam ki, hogy ne csináljak "normális" ebédet.

A fagyasztóban ott feküdt egy kisebb, szép sovány ponyt, amit Magdi kolléganőm férje fogott, és már napok óta tanakodtam, hogy mi legyen a sorsa. Ekkor jutott eszembe a dorozsmai molnárponty, amit nagyon szeretek. Az elkészítése nem igényel nagy időráfordítást, és aki szereti a magyaros ételeket, anak tetszeni fog, és egyben kitörést jelent a hagyományos halászlé-rántott hal-rácponty szentháromságból. (Egy hátránya azért van: legalább 3 edényt "koszolok össze"...)

Recept

6 pontyszelet vagy filé

50 dkg gomba

5 dkg szalonna

1 db zöldpaprika

2-3 karika hegyes erős zöldpaprika (opcionális)

1 db paradicsom

3-4 levél friss rozmaring

1 fej hagyma

liszt, só, bors

pirospaprika

2 dl tejföl

50 dkg csuszatészta

olaj a hal sütéséhez

Első lépésként gombapaprikást készítek, azaz a szalonnát kiolvasztom, rádobom a felaprított hagymát és paprikaféléket. Amikor a hagyma üvegesre párolódott, hozzáadom a nagyobb cikkekre vágott paradicsomot, megszórom pirospaprikával, beledobom a nagyobb szeletekre vágott gombát és puhára főzöm. (Ha nincs elég leve, kevés vizet öntök alá.) Ízesítem sóval, borssal és a rozmaringgal, ha megpuhult, lisztes tejföllel behabarom.

A halat besózom, paprikás lisztbe forgatom, majd bő olajban 4-5 perc alatt kisütöm, lecsepegtetem, félreteszem.

A csuszatésztát kifőzöm, leszűröm, összekeverem a gombapaprikással, kiolajozott tepsibe terítem, a tetejére fektetem a halszeleteket, és az egészet forró sütőben 15-20 perc alatt összesütöm. Akkor jó, ha a tészta szélei megbarnulnak, ropogósra pirulnak.

Tálaláskor tejföllel megpöttyözöm a tetejét.

Gombás resztelt máj

Ma vegyült egy kis üröm az örömbe. Írom a mai postot, és közben tiszt ideg vagyok, mert Miskával délután az állatorvosnál kötöttünk ki: egész nap túl nyugodt volt, nem evett, délutánra hasmenése lett. Jelenleg túl van a kezelésen, de nagyon aggódom, mert ha 9-re nem lesz jobban, mehetünk infúzióra. Az állatorvos tanácsa mindenesetre elég figyelemreméltó: azt mondta, csak hőkezelve kapjon húst, és az arány 1/3 hús 1/3 zöldség és 1/3 köret legyen. Tápot nem ajánlja, mert telenyomják mindennel, ami nem természetes. Szép, hogy már a kutyáknak is civilizációs betegségeik kezdenek lenni, köszönhetően a "legjobb barátjának, azaz az embernek".

Na, ennyit erről, remélem, az írás azért megnyugtat.

Tegnap vettem májat, mert a VKF IX. óta nem került terítékre, és valahogy megkívántam.

Nem akartam túlbonyolítani a dolgot, ezért resztelt máj lett belőle, de mivel gomba is volt itthon, ment bele az is.

A dolog szépséghibája, hogy ebédelni nem ebédeltem, mert nem voltam éhes, utána meg már az idegesség miatt nem ment le falat a torkomon, így még meg sem kóstoltam. A kedves azért beleevett, és ízlett neki. Minden erénye ellenére nem egy fotogén étel...

Recept

80 dkg csirkemáj

20 dkg barna csiperke

2-3 nagyobb fej hagyma

1 zöldpaprika

1 hegyes erős zöldpaprika fele

só, bors, pirospaprika

A hagymát és a paprikát felaprítom, az olajon megdinsztelem. Beledobom a nem túl vékonyra szeletelt gombát, megborsozom, pár percig pirítom, ezután hozzáadom a kisebb darabokra aprított májat és erős lángon addig párolom, amíg a közepe már nem véres. Ezalatt jó sűrű szaftja is keletkezik. Ha a máj már jó, megszórom egy kanál pirospaprikával, elkeverem, összemelegítem.

Sós köménymagos vízben főtt krumplival és savanyú uborkával tálalom. Egyébként kenyérrel is jó, lehet bátran tunkolni.

Harcsapaprikás nokedlivel

Kivettem másfél hét szabit, mert egyrészt rám fér, másrészt pedig szeretnék egy kis időt tölteni családunk legifjabb tagjával, Miskával, a nyolchetes németjuhász kölyökkel, akit ma hoztunk haza.

Ha már ilyen jó esemény történt, ezt meg kellett ünnepelni egy finom ebéddel - bár fél négykor fogyasztottuk el.

Kedvesem kérésére a menü hosszabb tanakodás után harcsapaprikás lett, nokedlival.

Ezt az ételt a szokásostól eltérően és egészségtelenebbül készítem, de annyira finom, hogy kóstolás után senkinek sincs kedve számolgatni a kalóriákat.

Miska teljesen le volt nyűgözve a konyhai tevékenységemtől, szerintem egy éves korára profi fakanálforgatóvá cseperedik majd, egyelőre azonban csak kuktálkodott: akármit vettem elő a hűtőből vagy valamilyen zacskóból, hangos nyüszögéssel vizsgálgatta a recept hozzávalóit.

Recept

70 dkg harcsafilé
1 nagy fej vöröshagyma
3 db zöldpaprika
fél zöld erőspaprika
1 paradicsom

pirospaprika
só, olaj

liszt
2-3 dl tejföl

A nokedlihez

50 dkg liszt
2 tojás,
só
annyi víz, amennyit felvesz (fele tej is lehet, anyu erre esküszik)

A harcsát felkockázom, és máris jön a trükk: "haltöpörtyűt" készítek belőle, azaz sózom, paprikás lisztet szórok rá, ezzel összeforgatom és forró olajban 2-3 perc alatt kisütöm. Papírtörlőn lecsepegtetem.
A hagymát, paprikákat felkockázom, kevés olajon üvegesre pirítom-párolom, megszórom pirospaprikával, rádobom a nagyobb darabokra vágott paradicsomot, felöntöm egy pohár vízzel.
Elforralom a levét, megint felöntöm, és még egyszer elforralom. Ekkor behabarom liszttel-tejföllel, belerakom a sült harcsakockákat és a lehető legkisebb lángon kb. tíz perc alatt összerotyogtatom.
A nokedli hozzávalóit összekeverem, bő forrásban levő vízben kifőzöm, leszűröm és olvasztott vajra szedem.

Az a jó ebben az elkészítési módban, hogy a harcsa kap egy kis kérget, nem törik össze és az ízéhez is hozzátesz a vékony paprikás lisztes bunda. Hát nem egy Update 1-es kategória, viszont nagyon finom. A tetejére lehet tenni pár csepp tejfölt, ehetünk mellé uborkasalátát vagy valamilyen savanyúságot.

Ui: Lefotóztam, de nem tudom felrakni a képet technikai hiba miatt. Majd holnap!