Túrókalács

Közeleg a húsvét, lassan itt van a kalácsok szezonja, ezért most egy kalácsrecept következik. 

Ez nem az a tipikus húsvéti foszlós kalács, mint ami nálunk hagyományos, de érdemes kipróbálni, mert az ünnepi reggelihez, uzsonnához lekvárral fogyasztva nagyon illik. A recept a Good Food első magyar kiadású számából származik, amit immár egy éve olvashatunk. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt az újságot, amióta megjelenik, gyakorlatilag más receptes lapot nem is veszek. Tele van egyszerűen elkészíthető, rögtön sikerélményt hozó ételek leírásaival, nagyon szeretem:-)

Recept

50 dkg liszt
15 dkg kristálycukor
10 dkg túró
10 dkg vaj
egy csomag szárazélesztő vagy 5 dkg friss
1,5 dl tej
1 tojássárga
csipet só
egy zacskó vaníliá scukor
egy citrom reszelt héja

A lisztet a vajjal elmorzsolom. A friss élesztő használata esetén a langyos cukros tejben felfuttatom az élesztőt, (porélesztőnél elég az élesztőt a liszthez keverni) és a túróval, tojássárgájával, és a maradék hozzávalókkal lágy tésztát gyúrok belőle. Egy órán át kelesztem, cipóvá formázom (én most sütőpapírral bélelt téglaformában sütöttem ki) és 180 fokra előmelegített sütőben 30-35 perc alatt készre sütöm. A tetejére lehet porcukrot hinteni és nagyon jól illik mellé az eper-, vagy más pikáns lekvár.

 

Szilvás-túrós süti a negyedik blogszülinapra:-)

A Zsuzsi főz! blog negyedik születésnapjához érkezett a mai napon. Ebből az alkalomból köszöntöm rendszeres olvasóimat, Facebookos követőimet és mindenki, aki az elmúlt években bekukkantott ide!

A blog negyedik szülinapjára tekintettel recept következik, méghozzá egy szilvás desszert, ha már úgyis szilvaszezon van. Nagyon gyakran sütök mostanában szilvával, mert szerintem süteményekbe az egyil legjobb gyümölcs. Általában egyensúly-tésztára teszem, vagy omlós alapon pitét sütök, de most valami másra vágytam. Volt itthon túró is, így ezt hoztam össze a szilvával. A végeredmény egy ropogós tésztájú túrókrémes szilvás pite lett, ami mindenkinek elnyerte a tetszését, aki kapott belőle.

Recept

A tésztához

30 dkg liszt

20 dkg vaj

10 dkg cukor

kevés jeges víz (ha a tészta nem áll össze)

A töltelékhez

50 dkg túró

egy tojás

egy nagy evőkanál tejföl

2-3 evőkanál cukor

fél citrom leve és reszelt héja

2-3 evőkanál zabpehely

csipet fahéj

kb. 40 dkg szilva

A tésztához valókat gyorsan összegyúrom (ez akkor a legegyszerűbb, ha a hideg vajat belereszelem a lisztbe) és folpackba csomagolva kb. egy órára a hűtőbe teszem pihenni.

Egy óra múlva a tészta kétharmadát kinyújtom és kibélelek vele egy kb. 25 centi átmérőjű piteformát. Közben a sütőt 180 fokra előmelegítem.

A töltelékhez a túrót villával áttöröm, hozzákeverem a tojást, a cukrot, a citromhéjat, és –levet, meg a fahéjat.

A tésztát megszórom a zabpehellyel, ráterítem a túrótölteléket. A tetejét kirakom magozott, felezett szilvával, végül a maradék tésztát a reszelő legnagyobb lyukú oldalán a süteményre reszelem. Előmelegített sütőben kb. 40 percig sütöm.

Krémes túrótorta eperrel

Gyönyörű, nagy házi tojást kaptam az egyik kedves ismerősünktől. Ahogy megláttam a tojást, tudtam, hogy valamilyen piskóta alapú süteménybe kerülnek majd, mert ott gyönyörűen látszik a már-már valótlanul sárga színük. Volt még itthon eper és krémes túró, ezekből született meg ez a torta, ami nagy sikert aratott itthon, még a lányomnál is, pedig az már nagy szó. Nem mintha nem lenne édesszájú, csak azt nem szokta megenni, amit én sütök.

Mindenkinek javaslom süteményekhez, krémekhez a krémes túró kipróbálását. Ugyan a mi túrónkhoz köze nincs, inkább tejfölszerű, joghurt ízű képződmény, de gyümölcsös desszertek készítéséhez ideális. Ez a torta is így készült, a szilárdításhoz pedig hidegen használható zselatin fixet vettem, ami szintén nagy találmány, könnyű vele dolgozni.

Recept

A piskótalaphoz

3 tojás

6 dkg cukor

9 dkg liszt

csipet só

A krémhez

egy vödör (50 dkg) krémes tehéntúró (Lidl-ből)

másfél csomag dr. Oetker zselatin fix (főzés nélküli)

2 dl tejszín fél citrom leve és reszelt héja

4-5 evőkanál porcukor

A gyümölcshöz

30 dkg eper

2 cm-es gyömbérdarab

egy evőkanál porcukor

A piskóta hozzávalóiból tésztát készítek: kettéválasztom a tojásokat, a fehérjét a csipet sóval elkezdem habbá verni. Ha félig felvertem, mehet bele a cukor, amivel kemény habbá verem, ekkor óvatosan beleforgatom a tojássárgáját és az átszitált lisztet. Sütőpapírral bélelt tortaformába öntöm és 180 fokra előmelegített sütőben – a sütő nyitogatása nélkül – 10-15 perc alatt világos színűre sütöm. További felhasználás előtt kihűtöm.

Az epret megtisztítom, lapokra vágom, ráreszelem a gyömbért, megszórom a porcukorral és negyed órát így pihentetem.

A krémhez a vödrös túrót elkeverem a citrom levével és héjával, másik edényben habbá verem a tejszínt. A krémes túróhoz hozzáadom a zselatint és robotgéppel egy percig verem. Ezután kerül bele a tejszínhab és a cukor, amivel jól összeforgatom. (Nagyon fontos, hogy a cukor mindig a zselatin elkeverése után következzen). Összeállítom a tortát: a tortaformába helyezett piskótalapon elrendezem a gyömbéres epret, majd ráöntöm a tejszínes krémet. Legalább három órát a hűtőben tartom, hogy a krém megdermedjen.

A recept más epres édességek társaságában eredetileg a Bezzeganyán jelent meg.

Barackos rakott palacsinta

Már megint egy desszerttel jelentkezem. Ez persze nem azt jelenti, hogy mást nem is eszünk, csak mostanában valahogy mindig olyasmi készül, aminek a leírása már szerepel a blogon.

Mazochizmusból szerintem kiérdemlem a jelest, azok után, hogy múltkor a 35 fokos konyhában clafoutist sütöttem este 9-kor, most meg palacsintát csináltam hasonló hőmérsékleten. Ez már önkínzás a köbön, mert a palacsintasütés az egyik általam legjobban utált konyhai foglalatosság, de nem volt mit tenni ellene, mert megkívántam, Attila pedig nem volt itthon.
A recepthez kiindulásképp volt egy műanyag doboznyi anyu-féle baracklekvár, amit kóstolóba hozott, meg egy éppen lejárni készülő Lidl-féle vödrös krémes tehéntúró. Volt még itthon sárgabarack is, ebből meg egyenesen adódott a túrókrémes-barackos palacsinta. Hogy legyen benne egy kis csavar, a túrókrém és a barack nem töltelékként, hanem a palacsinta tetején végezte.

Recept

12 db palacsinta
egy doboz krémes tehéntúró (vagy egy nagy pohár zsíros tejföl)
3-4 evőkanál porcukor
egy citrom reszelt héja
egy üveg házi baracklekvár
8-10 szem jó érett sárgabarack
3 dkg vaj

A kisütött palacsintákat megkenem baracklekvárral, a hagyományos módszerrel feltekerem és egy vajjal kikent tűzálló tálba fektetem. Lehet, hogy csak több sorban fog elférni, nálam is ez történt, ilyenkor minden réteget megkenek túrókrémmel, amelyet a krémes túróból a citromhéjjal és a porcukorral kevertem. A palacsinták tetejére öntöm a megmaradt krémet, elrendezem rajta a felezett sárgabarackokat és 150 fokos előmelegített sütőben kb. 20 percig sütöm, amíg a túrókrémet kicsit beszívja. Langyosan vagy hidegen tálalom.

Rákóczi túrós

Már a svéd almatortánál írtam, hogy kellemesen csalódtam a sült tojáshabos süteményekben, most is egy ilyen következik, a nagy klasszikus, a Rákóczi-túrós.
Kicsit féltem tőle, mert első ránézésre olyan komolynak tűnik ez a sütemény, de rájöttem, hogy nem egy nagy kaland elkészíteni, főleg ha megelégszik az ember azzal, hogy tortakéssel keni fel a tetejére a tojáshabot, és nem próbál meg habzsákkal májerkodni. Én erről élből lemondtam, a habzsák nálam egy dologra használatos: gyönyörűen lehet húst tölteni vele…
Nos, receptet az interneten keresgéltem, de valahogy egy sem tetszett mindaddíg, amig meg nem találtam a No Salty-n Pákosztos Millie receptjét. Ez rögtön szimpatikusnak tűnt, úgyhogy nem is változtattam rajta.
A sütemény nem lett túl magas, de ez előre várható volt, mert elfekvő tojásfehérje-készlet hiányában csak három nagy tanyasi tojásból készült a hab, no meg nem vagyok egy cukrásztehetség, viszont nagyon finom volt.

Recept

A tésztához

24 dkg liszt
12 dkg vaj
6 dkg cukor
1 tojássárga
1 dl tejföl
1 csomag sütőpor
fél citrom reszelt héja

A töltelékhez

50 dkg túró
10 dkg cukor
egy nagy marék mazsola
3 tojás
házi baracklekvár

A habhoz

3 tojásfehérje
10 dkg porcukor

A tészta hozzávalóit összegyúrom és egy órán át a hűtőben pihentetem. Utána kb. fél centi vastagra nyújtom, kibélelek vele egy tepsit, vilával megszurkálom és előmelegített 180 fokos sütőben kb. 10 perc alatt elősütöm.
Amíg a tészta sül, elkészítem a túrótölteléket. Ehhez a túrót a tojássárgákkal és a cukorral habosra keverem, hozzáadom a beáztatott, kinyomkodott mazsolát, végül összeforgatom a tojások fehérjéből vert kemény habbal.
Az elősütött tésztát megkenem baracklekvárral – nem sajnálom - , majd rákenem a túrós krémet és megsütöm. Ez további 20-25 perc. A tetejéhez a tojásfehérjékből kevés sóval elkezdek habot verni, amikor már kezd keményedni, rászitálom a porcukrot és így folytatom a habverést, amíg kemény, hófehér habot nem kapok. Ezt tortalapáttal a túrókrém tetejére simítom, és a süteményt még pár percig sütöm, amíg a hab rózsaszínessé nem válik.
Kihűtve, kockákra vágva kínálom.

Anyu féle túrófánk

Ebben az évben elég sokszor eszünk fánkot. Igazi kelt tésztás farsangi fánkot, ricottafánkot, és az anyu-féle túrófánkot is, amit most fogok leírni. Én is készítettem már túrófánkot, de más recept alapján, és az nem volt annyira könnyű, levegős, mint amit anyukám csinál, úgyhogy a receptet lecseréltem.
Ez a fánk nagyon egyszerűen készíthető, és a leírást is könnyű megjegyezni, mert lisztből, túróból egyaránt ugyanannyi kell. Cukrot nem teszünk a tésztába, inkább a kisült fánkokat forgatjuk vaníliás/fahéjas porcukorba.

Recept

25 dkg túró
25 dkg liszt
1 mokkáskanál szódabikarbóna
3 tojás
2 dl tejföl
csipet só
olaj a sütéshez
vaníliás porcukor a forgatáshoz

A túrót villával megtöröm, hozzákeverem a tojásokat, a tejfölt, majd végül a lisztet és nokedli sűrűségű tésztává dolgozom. (Lehet a tésztába tenni vaníliáscukrot vagy citromhéjat, esetleg mindkettőt.)
A tésztát kb. egy óráig hűtőben pihentetem. Ha ez az idő eltelt, olajat forrósítok – bő olajat, mint más fánkoknál is szokás - , evőkanállal az olajba szaggatom a masszát, és 4-5 perc alatt aranybarnáa sütöm a túrófánkokat. Konyhai papírtörlőn lecsepegtetem róluk a felesleges olajat és még melegen vaníliás porcukorban megforgatom őket. Házi baracklekvárral vagy szilvareszterrel a legfinomabb.

Túrós kalács

Ezt a kalácsot az ehavi Blikk Nők Konyhából néztem ki. Mindenkinek bátran ajánlom ezt az újságot, jó receptek vannak benne, ráadásul az ára is igen kedvező.
A sütemény elnevezése elég félrevezető, hiszen nem a hagyományos kelt tésztás kalácsról van szó, hanem inkább egy olyan püspökkenyérről, amelynek túró is van a tésztájában.
Akár a karácsonyi asztalon is megállja a helyét a hagyományos püspökkenyér helyett, ilyen alkalomra én többféle aszalt gyümölcsöt, magot tennék a tésztájába és bevonnám csokoládémázzal.
Amikor megsütöttem, aszalt gyümölcs helyett kandírozott citromhéjat használtam és belefacsartam a citrom levét is, ez nagyon jól passzol a túróhoz.

Recept

25 dkg túró
25 dkg liszt
6 dkg olvasztott vaj
8 dkg cukor
2 tojás
5 dkg mazsola
5 dkg aszalt gyümölcs
egy citrom reszelt héja
fél csomag sütőpor

A cukrot a tojásokkal habosra keverem, hozzáadom a mazsolát és a gyümölcsöt, a reszelt citromhéjat és a vajat. Belemorzsolom a túrót és összedolgozom az átszitált, sütőporral elkevert lisztet is. Lisztezett munkalapon kb. öt centi vastagra nyújtom a tésztát, gondolatban 1/3-ad-2/3 arányban elosztom és a szélesebb felénél a kétharmadnyi tésztára ráhajtom a maradék egyharmadot. Így kapom meg a hagyományos karácsonyi kalács formát, ami állítólag a pólyában fekvő kis Jézust szimbolizálja. Egy téglaformát sütőpapírral kibélelek, belefektetem a kalácsot, és 160 fokos előmelegített sütőben kb. 45 perc alatt készre sütöm. Rácsra téve kihűtöm, ezután kínálom.

VKF! XXX. - Túrósajt házilag

A Chef Viki által kiírt, XXX. VKF! témája karácsonyi gasztroajándékok készítése, amely nagyon aktuális mostanában. Már a határidő előtt két héttel meg is jelentek a blogokon a VKF-re kigondolt ajándékötletek, melyek őszintén megvallva kicsit elkedvetlenítettek, hiszen gyakorlatilag minden ötletemet lelőtte valaki. Ez nem lenne baj, de szerettem volna valami egyedivel készülni.
Két hete készítettem ezt a sajtszerűséget maradék túró felhasználása céljából, de a receptjét még nem tettem fel a blogra. Ez most kapóra jött, mert ma reggel eszembe jutott, hogy a házi készítésű túrósajt akár ajándéknak is beválhat karácsonyra egy szép fadobozba csomagolva, valamilyen jóféle bor társaságában, esetleg szőlővel, körtével kiegészítve. Vagy lehet venni sajtkedvelőknek sajtkést, vagy sajtszervírozó eszközöket, fatálat, és a többi.
A receptet interneten találtam, legközelebb tojás nélkül is ki fogom próbálni, mert a tojás felhasználása sajtkészítéshez elég idegennek tűnik számomra. Fűszerként ezúttal durvára tört borsot használtam, de lehet kísérletezni zöldfűszerekkel, fokhagymával, chilivel, durvára tört dióval, vagy bármivel, ami szem-szájnak ingere.

Recept

50 dkg túró
1 liter tej
6 dkg vaj
egy tojás
egy kávéskanál só
egy csipet szódabikarbóna
egy kávéskanál durvára őrölt bors



A tejet lábasba öntöm és belemorzsolom a túrót (legjobb, ha mind a tej, mind a túró házi), majd felforralom, közben folyamatosan kevergetem. Rövid időn belül a keverék kettéválik savóra és nyúlós állagú túróra. Amikor ez megtörténik, az egészet sűrű szövésű szitába öntöm, a levétől jól lecsepegtetem, kissé ki is nyomkodom, és hagyom kézmelegre hűlni. Ekkor a masszát a lábosba visszaönvte összedolgozom a vajja, a felvert tojással, sóval és a választott ízesítőanyaggal, meg a szódabikarbónával. Az egészet takaréklángon kevergetve addig melegítem, amíg egy tömbbe összeálló, sajtszerű anyag lesz belőle. A masszát vízzel kiöblített kis műanyag formá(k)ba teszem, majd kihűlés után lefedve hűtőben érlelem. A recept szerint a sajt íze és keménysége a főzési és érlelési időtől függ. Az általam készített sajt egy nap után vágható volt, állaga kissé szemcsés, ízre elég natúr, bátran fűszerezhető. Érlelésről nem nagyon tudok beszámolni, mert négy-öt nap alatt elfogyott. Mindenesetre ízlett mindkettőnknek, így ismét van egy adag túró, amiből megint nekiveselkedem, ezúttal egy fokhagymás verziónak.

Spenótos-túrós töltött gomba

Gombából leggyakrabban levest csinálok, vagy paprikást, de ez utóbbit már annyira unjuk, hogy mostanában nem is készítem. Így a gomba leginkább mártásokba, ragukba kerülve gazdagítja ételeinket.
Ennek a jelenségnek kívántam véget vetni, és valami újjal előállni, így született meg ez a töltött gomba recept. Nem kell hozzá sok alapanyag, gyorsan készíthető, és nagyon finom. Kicsit tartottam tőle, hogy Attilának túl „lájtos” lesz, de szerencsére ez szóba sem került, jó étvággyal ette meg az adagját, igaz, hogy a kedvére tegyek, krumplipürét csináltam hozzá köretnek.
Most a töltelék teljesen húsmentesen készült, de ki fogom próbálni hússal, kolbásszal is.

Recept

50 dkg közepes méretű barna csiperke
egy kis fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
30 dkg leveles spenót
2 szelet házi kenyér
25 dkg tehéntúró
10 dkg reszelt trappista
3 dkg reszelt parmezán
egy golyó mozzarella
5 dkg vaj
olaj

A gombákat megtisztítom, a tönkjüket óvatosan kiveszem, az így kapott üreget enyhén sózom, és a kalapokat olajjal kikent tűzálló tálba sorakoztatom. Ezután elkészítem a tölteléket.
A vajat megolvasztom, rádobom a felaprított hagymát, és egy-két percig párolom. Ekkor hozzáadom a gombák felaprított tönkjeit, sózom, borsozom, belereszelem a fokhagymát és majdnem puhára párolom. Ha a gomba már majdnem kész, beleszórom a megtisztított spenótot és addig kevergetem, amíg a levelek a hő hatására összeesnek. A lábost leveszem a tűzről, várok, amíg a keverék kicsit lehűl, ekkor adom hozzá a robotgéppel morzsává aprított házi kenyeret és a kétféle reszelt sajtot meg a túrót. A keveréket a gombakalapokba púpozom, és mindegyik töltött gomba tetejére teszek egy kocka mozzarellát. A sütőt 200 fokra előmelegítem, a gombák alá féldeci vizet öntök, majd kb. 15 percig sütöm. Ennyi idő alatt a gomba megpuhul, a töltelék pedig aranybarnára sül. Krumplipürével és salátával tálalom.

Spenótos túrógombóc

Tegnap készítettem ezeket a gombócokat a hűtőben leledző maradékok mielőbbi eltüntetése céljából. Sokan azt gondolhatják, hogy ezek a kényszer szülte ételek nem igazán jók, mert az ember kezét megkötik a felhasználandó maradékok, vagy túl kevés/túl sok hozzávalóból lehet gazdálkodni, de nekem pont ennek az ellenkezője a tapasztalatom: gyakran a maradékokból születnek a legfinomabb ételek. Gondolok itt például a wokos ételekre, vagy a rakott zöldségekre, melyek általában szintén maradék hús/rizs vagy egyéb élelmiszerek felhasználásával készülnek.
Ennek a gombócnak a No Saltyn talált malfatti recept az alapja, de tehéntúró és főtt krumpli felhasználásával készítettem, kicsit eltérő mennyiségekkel, úgyhogy mégsem ugyanaz.
Én fokhagymás vajjal és parmezánnal ettem, de valamilyen könnyű paradicsomos szósszal is biztos nagyon jó.
Attila megkóstolta, és annyit fűzött hozzá, hogy milyen jó kis köret. Erre mondtam neki, hogy szerintem ez főétel, mire ő: „Nekem ez túl könnyű.” No comment.

Recept

25 dkg zsírszegény tehéntúró
15 dkg főtt áttört krumpli
30 dkg tisztított leveles spenót
egy kis fej hagyma
3 tojás
6 dkg reszelt sajt
18-20 dkg liszt
só, bors
szerecsendió
10 dkg vaj
2-3 gerezd fokhagyma

parmezán a tálaláshoz

A hagymát apróra vágom és 2 dkg vajban megpárolom. Rádobom a spenótot és addig főzöm, amíg megpuhul és a leve teljesen elpárolog. Ízesítem sóval, borssal, frissen reszelt szerecsendióval és hozzákeverem az áttört krumplit. Kicsit hagyom hűlni.
Mély tálban összekeverem a villával kicsit megtört túrót a három tojással és a reszelt sajttal, fűszerezem sóval, kicsit megborsozom. Ha a spenót már kihűlt, a túrós masszához adom és jól összekeverem. Ekkor kanalamként adom hozzá a lisztet, amelynek mennyisége attól függ, mennyire nedves a túró. Jól összekeverem a masszát, akkor jó, ha vizes kézzel formálható. Vizet forralok, megsózom, a masszából vizes kézzel gombócokat formálok és kifőzöm őket. Akkor jók, ha feljönnek a víz tetejére. Amíg a gombóc fő, a maradék vajon lassú tűzön megsütöm a felszeletelt fokhagymát, ebbe szedem ki a lecsepegtetett gombócokat, amelyeket kicsit meg is kapatok a vajban. Reszelt parmezánnal tálalom.

Ribizlis túrótorta

Mostanság szemmel láthatóan nem bírok szabadulni a süteményektől, és most sem lesz ez másként, ismét desszert receptje következik. Aki netán nem szereti az édességet, annak jó hír, hogy azért nemsokára sós ételek is következnek majd.
Ez a túrótorta annyira egyszerű, hogy egy négy-öt éves gyerek is meg tudja csinálni, viszont nagyon könnyű és finom. Nem is torta, inkább felfújtra hasonlít.
A recept alapja a Mindmegette netes gyűjteményből származik, de én úgy gondoltam, hogy egy kis gyümölccsel azért nem ártana feldobni. Ehhez kapóra jött a szomszéd néni ribizlije a fagyasztóból. (Erről rögtön az én generációm által oly kedvelt mirelite ribizlis túrótorta jutott eszembe, nagyon szerettük, gyakran vettünk, mert anyu csak idősebb korában tanult meg sütni. Más kérdés, hogy az ára manapság több, mint egy ezres, annyira meg nem jó...)
Aki nem igazán tud sütni (bár én ebben nem hiszek), mindenképp próbálja ki és lepje meg vele húsvétra a rokonságot meg a locsolókat.

Recept

50 dkg túró
4 tojás
20 dkg cukor
1 tk. vaníliakivonat
2 kis pohár tejföl
4 púpos ek. liszt
30 dkg ribizli
vaj a kikenéshez

A túrót villával kicsit szétnyomkodom és jól kikeverem a tojások sárgájával, a cukorral, tejföllel és a vaníliával, majd a lisztet is beledolgozom. A tojásfehérjéből kemény habot verek és lazán a túrós masszába forgatom. Kivajazott tortaformába öntöm, a tetejét megszórom a gyümölccsel, majd előmelegített 170 fokos sütőben kb. 50 perc alatt remegősre sütöm. Hidegen tálalom.

Sült túrótorta

Múlt hétvégén ismét jött a nagymama-kommandó, - ahogy Attila nevezi őket – ezért volt főzőcske rendesen. Tortát is sütöttem, méghozzá sült túrótortát, ami igazán sikeres vállalkozásnak bizonyult. A recept a desszert.eu oldalról származik, csak én a krém összetételét kicsit csökkentettem –konkrétan megfeleztem - , mert kifolyt volna a formámból. Nagyon finom, nem édes, krémesen lágy állagú torta lett belőle, olyan férfiaknak való, ráadásul elkészíteni gyerekjáték.

Recept

A tésztához

5 dkg porcukor
10 dkg vaj
15 dkg liszt

A töltelékhez:

30 dkg túró
egy csomag főzős vaníliapuding-por
8 dkg porcukor
2.5 deci tej
2 deci tejföl
egy citrom reszelt héja
fél citrom leve
2 tojás
egy teáskanál vanília kivonat.

Először a tésztához valókat gyorsan összegyúrom, majd hűtőben 10 percig pihentetem.
Ezt követően kinyújtom és kibélelek vele egy 23 centis kapcsos tortaformát úgy, hogy pereme is legyen. A sütőt 180 fokra előmelegítem, és a tésztát miután jól megszurkáltam, elősütöm addig, amíg aranybarna nem lesz. Ezalatt a túrót áttöröm, majd hozzákeverem a töltelék összes hozzávalóját. A massza jó híg lesz, de ettől nem kell megijedni. Ha a tészta aranybarna, ráöntöm a túrós tölteléket és kb. 60 perc alatt megsütöm. Szobahőmérsékletűre hűtöm, majd még egy pár órára beteszem a hűtőszekrénybe is.
Nagyon finom, nem kell hozzá semmit adni tálaláskor, de gyümölccsel azért elrontani nem lehet.

Bukta

A hagymaleves után buktát készítettem, életemben először. A tészta receptje F. Nagy Angélától származik és megegyezik az általam már készített aranygaluska tésztájának receptjével.
A töltelékbe túrót tettem, pontosabban ricottát, mert az volt itthon, olyan kemény lekvárom pedig nem volt, ami ne folyt volna ki belőle.
Egyáltalán nem olyan macerás a készítése, mint ahogy gondoltam, és tényleg nagyon szépen sikerült, mindamellett, hogy finom is volt. Ezen felbuzdulva másnap szereztem lekvárt és azzal is kipróbáltam.
Nekem ekkora adag tésztából 15 kisméretű buktát sikerült kihoznom. Szerintem jobb kisebbre csinálni, mert akkor töltelék jóformán mindenhova jut belül.

Recept

A tésztához
50 dkg liszt

egy csomag száraz élesztő (vagy fél csomag, ha egy kiló liszthez elegendőt veszünk)

2 tojássárga

3 evőkanál porcukor

2-3 evőkanál olaj,

langyos tej (kb 3-4 dl)

csipet só
3 dkg vaj a tepsihez
fél deci cukros tej a tetejére

Töltelékhez
25 dkg túró
mazsola beáztatva
fél citrom leve és reszelt héja
egy mokkáskanál vanília-kivonat
2-3 evőkanál cukor
1-2 evőkanál tej


Tálba teszem a lisztet, tojássárgát, cukrot, rászórom az élesztőt, egy csipet sót és annyi langyos tejjel dagasztom be, hogy egy lágyabb kelt tésztát kapjak. Jól kidolgozom, majd beleöntöm az olajat és ezzel megint jól összedolgozom. Letakarva duplájára kelesztem.
Közben a tölteléket is elkészítem: a túrót áttöröm, a cukorral, citrommal, vaníliával összekeverem, beleteszem a lecsepegtetett mazsolát is. Ha túl száraz, egy-két evőkanál tejjel lazítom.
Ha a tészta megkelt, lisztezett deszkán kisujjnyi vastagra nyújtom, 15 téglalapot vágok belőle. Ezek alsó szélére teszek egy púpos teáskanál tölteléket, a tészta két szélét ráhajtom, és feltekerem. Kivajazott tepsibe fektetem és előmelegített 200 fokos sütőben sütöm tíz percig, majd 180 fokon fejezem be a sütést. Ha a bukták már átsültek, de a tetejük még nem piros – kb. 30 perc után – forró cukros tejjel meglocsolom őket, ettől foszlósabbak és pirospozsgásabbak lesznek. A tejes locsolkodás után még tíz percig sütöm, majd langyosra hűtve tálalom, így a legjobb.

Barackos-mogyorós csiga

Ezt a receptet a Vidék Íze februári számában találtam és rögtön felkeltette az érdeklődésemet.
Persze módosítottam rajta, mert nem voltak itthon a receptben szereplő hozzávalók, viszont minden volt, amivel helyettesíthetőek. Így a túrót ricottára, a sárgabarackot őszibarackra, a diót meg mogyoróra cseréltem, szerintem jobb mint az eredeti.
A kész csigákat porcukorból és tojásfehérjéből kevert mázzal kellett volna lekenni, ez nekem viszont egyáltalán nem tetszett, inkább vékony fahéjas porcukor-réteget szitáltam rá, ettől olyan békebeli lett az egész.
A csigák töltelékének állaga tetszett a legjobban, nagyon izgalmas volt, ahogy a ropogós mogyoródarabok váltották egymást a puha barackkal.

Recept

12 dkg túró (ricotta)+ egy evőkanál
0.5 dl tej
5 evőkanál olaj
6 dkg porcukor
csipet só
25 dkg liszt
fél csomag sütőpor
10 dkg dió (mogyoró)
egy üveg sárgabarack/őszibarack befőtt

A túrót áttöröm, elkeverem az olajjal, tejjel, hozzáadom a sót, cukrot, a sütőporral elkevert lisztet. Az egészet rugalmas tésztává nyújtom, és 40x50 cm-es téglalappá formázom. (Na nekem ez tart mindig a legtovább.)
A diót/mogyorót durvára vágom és összekeverem a lecsepegtetett, nagyon apróra vágott barackkal. Elvileg ez lenne a töltelék, de hogy jobban összeálljon én még kevertem bele egy evőkanál ricottát is. A tölteléket elosztom a tésztán úgy, hogy a széleken két centis sávot szabadon hagyok, és feltekerem. A tekercset felszeletelem, sütőpapírral kibélelt tepsire fektetem és előmelegített 180 fokos sütőben kb. 15 perc alatt megsütöm. Még melegen megszórom fahéjas porcukorral.

Túrós-mákos sütemény

Mostanra elfogytak a karácsonyi aprósütemények, kekszek, sőt még a boltban vett csokik is, sütnöm kellett valamit a jelentkező édesség-inger csillapítására.
Volt itthon egy adag sürgősen elhasználandó túró, így ez a hozzávaló adott volt, ehhez gondoltam, hogy mákot társítok, mivel az ünnepek alatt mákos süteményt nem ettünk, így megkívántam.
A sütemény receptjére a neten bukkantam rá, de a töltelék összetételén az itthon levő mennyiségek miatt változtatnom kellett.
A végeredmény nekem nagyon ízlett, a mákos tölteléket jól könnyíti a túró, nem is gondoltam, hogy ennyire összeillenek. Reggelire, vagy délutáni tea/kávé mellé jól esik belőle egy szelet.

Recept

25 dkg liszt
12 dkg vaj
1 tojás
1 dl tejföl
1 evőkanál porcukor
fél sütőpor
csipet só
35 dkg túró
20 dkg darált mák
egy marék aranymazsola
2 kiskanál vaníliakivonat
1 dl tejföl
2 tojás
20 dkg cukor
fél citrom leve és reszelt héja
egy narancs reszelt héja
tej a megkenéshez

A lisztből a vajjal, egy tojással, tejföllel, cukorral, csipet sóval és a sütőporral tésztát gyúrok, majd további felhasználásig a hűtőben pihentetem kb. egy órát.
A töltelékhez az áttört túrót kikeverem a tejföllel, tojásokkal és a cukorral, hozzáadom a citromlét és a citrom-meg narancshéjat, belekeverem a mákot, a vaníliakivonatot és a mazsolát.
A sütőt 180 fokra előmelegítem. A tésztát 1/3-2/3 arányban kettévágom, a nagyobbik részt kinyújtom és kibélelek vele egy tortaformát, úgy, hogy oldalt egy kis tésztaperemet is kialakítok. Rákenem a tölteléket, beborítom a másik tésztalappal, ezt rá is nyomkodom. Megkenem tejjel és megszurkálom a tetejét. Tíz percig sütöm 180 fokon, majd kb. 160 fokon fejezem be a sütést, ez még kb. 30-35 percet vesz igénybe.

Túrós batyu

Egyik kedvenc péksüteményem a túrós batyu, még akkor is, ha a boltban vett hagy némi kívánnivalót maga után. A tölteléke nagyon édes, általában kevés, a tészta meg vagy sületlen, vagy száraz, szóval lehet hibát keresni. De legnagyobb „hibája”, hogy ahhoz képest, hogy mennyibe telik elkészíteni, aránytalanul drága. Mivel én leveles tésztával szeretem és ebből a bolti tészta is jó minőségű, körülbelül öt perces munka elkészíteni, csak hát ugye a lustaság fél egészség… Ezek után mégis erőt veszek magamon, és én fogom készíteni, mert Attilának is ez volt az első reakciója, miután beleharapott a meleg, vaníliaillatú, a tölteléktől duzzadozó végtermékbe.
Előnye továbbá, hogy váratlan édesszájú vendégek is gyorsan jóllakathatók vele.
Ebből az adagból 12 darabot gyártottam. Nem tudom, milyen tésztát fogok ezután venni, mert amióta a Plust megvette a Spar, el is tűnt a hatlapos leveles tészta, ami eddig a kedvencem volt. Kár érte…

Recept

Egy csomag leveles tészta a Plusból (6 lap)
50 dkg túró
egy marék mazsola
rum
2-3 evőkanál cukor
egy citrom reszelt héja
egy fél citrom leve
egy teáskanál vaníliakivonat
egy tojás

A mazsolát fél órára rumba áztatom. A tésztát szobahőmérsékleten kiengedem, ezalatt bekeverem a tölteléket, legalább összeérnek az ízek.
A túrót botmixer segítségével áttöröm. Belereszelem a citromhéjat, hozzáadom a citromlevet, ízlés szerint adagolom a cukrot, és a vaníliával ízesítem. Jól kikeverem és beleteszem a rumból kivett mazsolát is. Első látásra a töltelék sűrűnek tűnhet, de ez így jó, mert sülés közben hígul, meg elpárolog belőle a víz, ha tejföllel lágyítanánk, kifolyna az egész a tésztából.
A hat tésztalapot felezem, így tizenkét egyforma kis négyzetet kapok. Mindegyik közepére teszek egy púpos evőkanál tölteléket, és erre ráhajtogatom a négyzetek sarkait. Nekem úgy szimpatikus, ha a hajtásoknál kibuggyan a töltelék, de ez ízlés dolga. A süteményeket sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatom, majd felvert tojással megkenem, hogy szép aranybarnára sülhessen. Előmelegített 200 fokos sütőben 12 perc alatt sülnek meg.

Vargabéles

Gyerekkoromban nálunk nem voltak divatban az édes meleg tészták, mint például a grízes tészta, mákos vagy diós tészta, máglyarakás, stb., ezekkel a menzán ismerkedtem meg. Gombócok ugyan néhanapján készültek valamilyen tartalmasabb leves után, de ez sem volt gyakori.
Éppen ezért vargabélest is akkor ettem először, amikor már a saját háztartásomban elkészítettem. Ez inkább átmenet az édes tészta és a sütemény között, talán ezért is szeretjük annyira. Meg persze túróval készül, ami nagyon megy nálunk, így rossz nem is lehet.
Most ismét elkészítettem, mert volt itthon némi maradék túró, ami a lejárati dátumhoz igen erősen közeledett. A hagyományos recepthez képest annyit változtattam, hogy mazsola helyett aszalt cseresznyét tettem bele, lehet, hogy ebből gyakorlat válik, mert nagyon finom lett.

Recept

Egy csomag réteslap (6 lapos)
15 dkg cérnametélt megfőzve
30 dkg túró
3 tojás
10 dkg cukor
egy citrom reszelt héja
10 dkg mazsola/ aszalt cseresznye
3 evőkanál tejföl
8 dkg olvasztott vaj

A tölteléket készítem el először. Ehhez a túrót áttöröm, kikeverem a tojások sárgájával, tejföllel, cukorral, hozzáadom a mazsolát, 3 dkg olvasztott vajat, a kifőtt cérnametéltet és óvatosan beleforgatom a tojások fehérjéből vert kemény habot.
Egy kisebb tepsit vagy jénai tálat kivajazok, beleterítek három réteslapot, a közeiket megkenem olvasztott vajjal. A felső lapra rákenem a túrós tölteléket, majd befedem a maradék lapokkal, melyeknek a közeit és a tetejét is megkenem olvasztott vajjal. 200 fokos előmelegített sütőben kb. 35 perc alatt aranybarnára sütöm, a tetejét megszórom porcukorral. Langyosan vagy hidegen szoktuk enni.

Meglepetésebéd túrógombóccal

Megleptem magam egy menzás ebéddel. Persze ez a jelző nem helytálló, mert sajnos a mai menzákon sem a tojáslevest, sem a túrógombócot nem tudják normálisan elkészíteni.

A meglepetésemet csak fokozta, hogy életemben először képes voltam pánikrohamok nélkül egy kiváló állagú, könnyű túrógombócot létrehozni. Ez nagy szó, mert az olyan jellegű ételeknél, ahol fontos a hozzávalók aránya (sütemények), rendszerint magamon kívül vagyok, ha szerintem a tésztamassza nem megfelelő állagú. Az sem szokott zavarni, hogy a recept mit ír elő, például túrógombóc esetében megtörtént már, hogy – feleslegesen – pluszban adtam a masszához még grízt, amitől ágyúgolyónak is használható, ellenben nem ehető gombócok készültek a kezem alatt.
Nem tudom, mi történhetett, talán a terhesség teszi, most teljes léleknyugalommal formáztam meg a szemre formázhatatlannak tűnő túrós trutyiból a gombócokat, és láss csodát, sikerült.

Recept

50 dkg túró (ha lehet házi)
3 tojás
2 deci búzadara
só
5 dkg vaj
zsemlemorzsa
a tálaláshoz cukor és tejföl

A túrót áttöröm, összekeverem a tojások sárgájával, a búzadarával és csipet sóval. Másik edényben kemény habbá verem a tojásfehérjét, majd kanalanként adagolva lazítom vele a túrós masszát. Ezután legalább két órát pihentetem, ezalatt a dara megszívhatja megát nedvességgel.
Amíg az alapanyag pihen, pirított morzsát készítek, ami nálam úgy történik, hogy a morzsát száraz serpenyőben pirítom meg és csak ezután adom hozzá a vajat, így nem fog összecsomósodni.
A gombócokat forrásban levő sós vízben lassú forralással készre főzöm, a tapasztalatom az, hogy miután feljönnek a víz felszínére, még 5-6 perc kell nekik. A kész túrógombócot a morzsába forgatom, sok tejföllel és kristálycukorral meghintve tálalom (A kristálycukor nálam kötelező elem, szeretem, amikor ropog a fogam alatt…).

Túrós-szilvás lepény

Csak egyetérteni tudok Ágival , a szülés előtti fészekrakás nálam is leginkább a sütemények előállításában csúcsosodik ki. Persze főzök is, de olyasmiket, amiket korábban már feltettem, vagy annyira nem nevezhetők receptnek, hogy nem tartom őket bejegyzésre alkalmasnak. A sütés az más, állandóan új, még nem próbált recepteket keresek az itthon található hozzávalók felhasználására.
Ez a sütemény is ebből az indíttatásból készült, mert kellett valamit kezdeni a lejárathoz közeledő házi túró felhasználására.
A receptet egy régi Magyar Konyha recepteskönyvben találtam, elég egyszerű és használható, nem mellékesen pedig nagyon finom.
Az eredeti szerint két evőkanál zsemlemorzsával kellett volna megszórni a tetejét, én inkább lereszeltem 3 db Hobbits kekszet és ezt szórtam rá, így biztos sokkal finomabb.

Recept

50 dkg áttört túró
3 nagy vagy 4 kisebb tojás
egy csomag sütőpor
15 dkg porcukor
6 dkg liszt
egy evőkanál vaníliáscukor
reszelt citromhéj
75 dkg szilva
fahéj
4 dkg vaj
2-3 evőkanál zsemlemorzsa/ kekszmorzsa
vaj és liszt a tepsi kikenéséhez

A szilvákat megfelezem és 5 dkg procukor és fahéj keverékében fél órát pihentetem. Ezalatt elkészítem a tésztát.
A túrót a tojások sárgájával, sütőporral, porcukorral, vaníliáscukorral kikeverem, hozzáadom a reszelt citromhéjat, végül a lisztet és a tojásfehérjéből vert kemény habot. A massza felét kivajazott-lisztezett tepsibe kanalazom, a tetejét kirakom a lecsepegtetett szilvával, majd betakarom a túrós tészta másik felével. A tészta nem túl sok, nem kell megijedni, ha nem jut mindenhová. A tetejére morzsolom a vajat, meghintem kekszmorzsával és előmelegített 170 fokos sütőben addig sütöm, amíg a beleszúrt tűre már nem ragad a massza. Ez kb. fél óra.
Akár melegen, akár hidegen fogyasztható. Jellegében a clafoutishoz hasonló, de az állaga krémesebb.

VKF XVIII/2. Túrós pogácsa

Másik VKF-es receptem a túrós pogácsa, az egyetlen hagyományos sós sütemény, amit készíteni szoktam.
Igazság szerint nem rajongok az élesztős tésztákért, sem az édes, sem a sós sütemények terén, ezért amikor rátaláltam erre a receptre, nagyon örültem.
A recept igen egyszerű, mindenből ugyanakkora mennyiséget kell venni hozzá, összegyúrni, pihentetni, majd sütni és kész is van. Általában nagyon nagy sikere van, akármennyit csináltam eddig – jó sokat, mert társaságba szoktam vinni - , egy órán belül írmagja nem maradt. Fő előnye, hogy ha mégis maradna belőle, akkor sem szárad ki, puha marad.
A tetejére én általában sajtot teszek, de bármilyen maggal vagy köménnyel is nagyon finom.
Jelen esetben a túrómennyiség fele félzsíros tehéntúróból, másik fele juhtúróból tevődött össze.


Recept

30 dkg túró (fele tehén-, fele juhtúró)
30 dkg vaj
30 dkg liszt
egy tojás+ még egy a kenéshez
só
a tetejére reszelt sajt.


A hozzávalókból a sajt kivételével tésztát gyúrok. A vajat legegyszerűbb a sajtreszelő legnagyobb fokán belereszelni.Nem kell megijedni, ha ragad, ez természetes, nem kell több liszt bele. A kész tésztát folpackba csomagolva legalább egy órát pihentetem a hűtőben, de még jobb, ha egy éjszakát vár.
Másnap kinyújtom, kiszaggatom, megkenem tojással, megszórom reszelt sajttal és előmelegített 200 fokos sütőben aranysárgára sütöm kb. 25 perc alatt. Melegen kínálom.