VKF XXVI. - Kecskesajtos lepénykék

Vesta, a 26. VKF háziasszonya nyári előételek készítését várta tőlünk italajánlással egybekötve.
A blogon sokféle előétel és vendégváró receptje megtalálható, általában ezeket szoktam készíteni, mert nagyon szeretjük a különféle kencéket, salátákat, lepényeket.
Éppen ezért valami újat kellett kitalálnom. A nálunk található Plus Sparrá történő alakítása, és a megújuló áruválaszték adta végül az ötletet, ugyanis nagyon sok újfajta tejtermék, köztük nagy kedvenceim, a sajtok jelentek meg a boltban. Többféle kecskesajt is kapható, ezek közül most a lágy görög kecskesajtot választottam.
Sok időm nem volt az előétel készítésére, így döntöttem leveles tészta felhasználása mellett, mert azt mindenki szereti nálunk, ráadásul igen időtakarékos, könnyű vele dolgozni.
Így született meg ez a kecskesajtos lepény, amely minden családtagomnak elnyerte végül a tetszését. Nyáresti borozgatásokhoz nagyon jól csúszik.

Recept

Egy csomag leveles tészta
30 dkg lágy kecskesajt
2 evőkanál tejföl
bors
szárított oregano
egy nagy paradicsom


A sütőt 200 fokra előmelegítem. A tésztát lisztezett munkalapon négyszögletűre nyújtom, kilenc egyforma részre vágom. A töltelékhez a kecskesajtot villával összetöröm, belekeverem a tejfölt, kevés borssal és oreganoval fűszerezem. A tésztadarabok mindegyikére egy evőkanál sajtkrémet halmozok a tészta szélétől fél centi távolságot tartva, a kanál hátával kicsit elegyengetem és ráfektetek egy vékony szelet paradicsomot. A tésztaszéleket kicsit megnedvesítem vizes ujjal hogy könnyebben összetapadjon, és felhajtom a töltelék irányába, mintegy „bekeretezve” azt. A lepénykék tetején a paradicsomokat nagyon kevés oreganoval megszórom és 12-15 perc alatt aranybarnára sütöm őket a forró sütőben.
Megfelelően lehűtött rosét kortyolgattunk mellé.

Saláta gombával és kecskesajttal

Érdekes módon most esténként csak salátát kívánok enni, biztos azért, mert kezdek betelni a nehezebb télies ételekkel. Ez nem rossz dolog, mert egyrészt gyorsan kész, másrészt némi vitamint is eszem, ráadásul lelkiismeret-furdalás nélkül ehetek, mert nem kell a mérleget nézegetni (na ez egyébként nem túl gyakori nálam).

A mai saláta úgy született, hogy volt egy doboz mindenképpen felhasználandó gombám, amihez vettem kecskesajtot és salátaféléket, a többi hozzávaló meg már a hűtőből került elő.
A kecskesajtot a METRO-ban vettem, Ziegenkäse aus Österreich néven, sós lében tárolt keményebb, nem krémes fajta, nagyon jól passzolt a gombához.

A salátába mindenképp érdemes ruccolát tenni és jó ha van benne valamilyen kesernyésebb fajta is, szerintem így jól harmonizál a sajttal és a fűszeres gombával. Az „öntethez” lehetne tenni balzsamecetet is, de én a gombát nagyon szeretem citrommal, így most is ezt használtam a savanykás ízhatás eléréséhez.

Recept

Kb. 20 dekányi zöldsaláta keverék (nálam ruccola, radicchio, jégsaláta, frisée, azaz Eisberg Pikáns mix)
Fél fej lilahagyma
3-4 szem koktélparadicsom
4-5 darab nagyobb kalapú gomba (most barnacsiperke)
olívaolaj
citromlé
pár levél rozmaring
só, frissen őrölt tarkabors
8 dkg kecskesajt sós lében

A salátaleveleket tálba teszem, hozzáadom a vékony szeletekre (félfőre) vágott lilahagymát és a negyedelt koktélparadicsomot, valamint a kis kockákra vágott kecskesajtot.
Grillserpenyőben nagyon kevés olajat forrósítok, rádobom a rozmaringot és a hosszú, nem túl vékony szeletekre vágott gombát, amit kb. öt percig sütök. Sóval, borssal ízesítem. Akkor jó a gomba, ha nem enged levet, hanem sül és roppanós marad. Ha a gomba elkészült, a salátát tetszés szerint ízesítem sóval, meghintem olívaolajjal és citromlével, tányérokra adagolom és körberakom a forró gombaszeletekkel. A gomba forróságától a sajt kicsit meggyengül, a levelek meglangyosodnak, ami nagyon jól kihozza az ízeket. Szerintem vacsorára ez két személynek elegendő. Lehet hozzá enni valamilyen jóféle kenyeret, de én csak magában ettem, nem hiányzott mellé semmi.
Salátakészítési eljárásomat Miska, a három hónapos németjuhász kutyánk nagyra értékeli újabban, így ő is kapott egy kis kóstolót : kifejezetten rajong a ruccoláért és a kesernyés levelekért, de hát gasztrobloggernek a kutyája is gasztromán…..