B.Ú.É.K.!!!!!!!

Ezúton szeretnék minden kedves gasztrobloggernek és olvasóinknak boldog, sikeres, szerencsében gazdag új évet kívánni.

A szilveszteri menüben idén bőrös sertéslapocka, lencsefőzelék - szigorúan csak újévkor és minél többet, hogy jó gazdagok legyünk:-) - ,majonézes krumplisaláta és valamilyen - még általam sem ismert - sós sütemény kap helyet, ezek jelenleg készítés alatt állnak, így a beszámoló csak a következő napokon lesz olvasható.

Boldog Új Évet Mindenkinek!!

Töltött dagadó

Anyósom – azaz igazából leendő anyósom, de Attila kifogásolta ezt a jelzőt - igazán nagymestere a töltött húsok elkészítésének. A töltelék mindig mozaikos, a hús soha nem reped ki, mindig nagyon jól sikerül neki. Általában dagadót szokott tölteni, de mindig más és más töltelékkel. A mostani verzió egy erdei gombás-tojásos- padlizsános masszával készült, nagyon finom lett. A karácsonyi ünnepek alatt ettük, hidegen, reggelire vagy vacsorára.

A családi közvélekedés szerint- mellyel én is egyetértek – ez a hús melegen túl tömény, így hidegen szoktuk fogyasztani saláták kíséretében.

Mivel magyar szokás szerint szilveszterkor sertést és malacot szokás újévkor enni, bártan ajánlhatom ezt az ételt a bulizás kísérőjeként. Előnye, hogy előre is elkészíthető, így nem kell az ünneplés helyett a konyhában tölteni az időt. Gyakorlatilag bármivel tölthető, amit csak megkívánunk, bár nekem az a tapasztalatom, hogy érdemes zöldséges tölteléket készíteni, mert májjal, hússal túl nehéz lesz az étel. Mellé elég valamilyen saláta, egy kis kenyér.

Ha nem vagyunk túl ügyesek, érdemes a hentest megkérni, hogy szúrja fel a húst, így nem kell otthon szenvedni vele.

Recept

80 dkg-1 kg nem túl zsíros dagadó töltésre előkészítve (felszúrva)
15 dkg szárított erdei gomba
egy zsemle
egy kisebb padlizsán
egy kisebb fej hagyma reszelve
5 db főtt tojás
2 db nyers tojás
petrezselyem
tej
2-3 gerezd fokhagyma
só, bors
kakukkfű
olaj

A töltelékhez a gombát fokhagymás tejbe áztatjuk, hogy megpuhuljon. A zsemlét felkockázzuk, fokhagymás tejbe áztatjuk, ha megpuhul, kinyomkodjuk.
A gombát lecsöpögtetjük. Tálba tesszük a beáztatott zsemlét, a kisebb darabokra vágott gombát, hozzáadjuk a kis kockára vágott padlizsánt és a felkockázott főtt tojást, a reszelt hagymát, fűszerezzük sóval, borssal, felaprított petrezselyemmel és két nyers tojással összedolgozzuk. A dagadót ezzel a töltelékkel töltjük meg. (úgy is csinálhatjuk, hogy lapjában kinyitjuk, rátesszük a tölteléket és hústűvel összetűzzük, vagy összevarrjuk.) A megtöltött húst kívülről sóval, borssal, kakukkfűvel bedörzsöljük, olajjal megkenjük, tepsibe fektetjük, kevés vizet öntünk alá, és kisebb lánggal szép pirosra megsütjük. Igazán szépen csak hidegen szeletelhető, vagy ha melegen szeretnénk enni, hagyjuk állni 15-20 percig, és aztán próbálkozzunk vele.

Sörben sült húsgombócok

Még az ünnepre készülve főztem meg ezt az ételt vacsorára, amit érdekes módon elég ritkán csinálok, pedig mindketten nagyon szeretjük.

Érdekes kombináció, hiszen a húsgombócok egy pikáns-sörös mártásban főnek meg a sütőben, és a sörrel történő főzés nálunk talán annyira nem szokás, nem feledve persze, hogy azért a malacsült kenegetése általában folyékony kenyérrel történik.

Jó pár éve készítettem először, azóta volt alkalmam megfigyelni, hogy igazán a kevéssé kesernyés sörfajtákkal a legfinomabb, valahogy mégis megfeledkezem erről az ételről, pedig nem kellene. Igazi férfias fogás, úgyhogy ajánlom az urak figyelmébe.

A receptet a Magyar Konyha szakácskönyv-sorozat Húsételek című darabjából néztem, persze azóta már saját szám íze szerint kicsit átfazoníroztam. Ez főleg a fűszerezésre és arra vonatkozik, hogy sertéshús helyett marhát használok hozzá.

Recept

50 dkg darált hús (sertés vagy marha)
2 közepes főtt krumpli
egy kis fej reszelt hagyma
2 tojás
2-3 evőkanál mustár
só, bors
egy csokor petrezselyem
8 dkg vaj
2 evőkanál liszt
5 dl világos sör (általában Sopronit használok)
egy kisebb babérlevél
szerecsendió
reszelt citromhéj
2-3 dl tejföl

A húsgombócok elkészítésével kezdem. A főtt krumplit még melegen lereszelem, hozzáadom a húst, a reszelt hagymát, apróra vágott petrezselymet, a tojásokat. Ízesítem egy kanál mustárral, sóval, borssal, és összedolgozom, mint ahogy a fasírtot szokás. Gombócokat formálok belőle - ki mekkorát szeret, nálam ez 8 nagyobb gombócot adott ki – és kivajazott jénaiba vagy tepsibe rakom. Elkészítem a mártást. 5-6 dkg vajat felolvasztok, megszórom a liszttel, amit kicsit megfuttatok rajta. Felöntöm 2 dl vízzel és a sörrel, beledobom a babérlevelet, ízesítem szerecsendióval, sóval és 4-5 percig habverővel kevergetve forralom, amíg kissé besűrűsödik. Ekkor reszelt citromhéjjal, mustárral ízesítem, a pikáns ízét kevés cukorral lágyítom. Végül belekeverem a tejfölt. Az egészet a gombócokra öntöm, a tepsit alufóliával lefedem, és előmelegített sütőben közepes lángon kb. fél órát sütöm. Utána leveszem a fóliát és még adok neki kb. 10 percet fedetlenül. Sós vízben főtt krumplival szoktuk enni.

Felhívás!

Akik olvassák a blogot, értesülhettek arról, hogy két receptet beneveztem az Estiskola decemberi szárnyas-főzőversenyére (ünnepi libasült, csirketekercs). Ezúton kérem a kedves olvasókat először és utoljára, hogy ha elnyerte a két recept a tetszésüket, szavazzanak rám itt vagy itt .

Anyu első bejglije

Most úgy tűnhet az olvasónak, hogy ellentmondásba keveredtem önmagammal: eddig arról írtam, hogy nálunk karácsonykor nincs bejgli. Nos, eddig nem is volt, de anyukám életében először, idén mákos bejglit sütött, nagy meglepetésemre.
Ahhoz képest, hogy először próbálkozott vele, még külalakra sem lett rossz, viszont az íze nagyon finom, a tésztája - már amennyi van benne – nagyon puha, úgyhogy azt mondhatom, jól sikerült.
A recept barátnőjétől származik, három rúdhoz elegendő. Anyu csak kettőt csinált, így küllemre igen brutálisak lettek a bejglik, de jövőre csinálhat hármat is, mert ízlett mindenkinek.
Nálunk csak mákos készült, mert azt szeretjük, de azért leírom a diós tölteléket is, mert mások inkább azt kedvelik.

Recept

A tésztához

20 dkg finomliszt
20 dkg rétesliszt
5 dkg élesztő
12 dkg cukor
csipet só
2 tojássárgája
1,5-2 dl tejföl

Máktöltelék

30 dkg mák
2 dl tej
1 dl víz
12 dkg cukor
20 dkg mazsola
2 reszelt alma
1 citrom reszelt héja

Diótöltelék
20 dkg darált dió
12 dkg cukor
1.5 dl tej
20 dkg mazsola
3-4 evőkanál baracklekvár
1 citrom reszelt héja

A lisztbe belemozsoljuk az élesztőt és a többi hozzávalóval, annyi tejföllel tésztát gyúrunk, hogy puha tésztát kapjunk. (Ez nálunk 2 dl tejfölt jelentett.) A tésztát másfél óráig pihententjük.

A máktöltelékhez a mákot a tej és víz keverékében a cukorral felfőzzük, belekeverjük a többi alapanyagot és kihűtjük. Ugyanígy járunk el a diótöltelék hozzávalóival is.
A tésztából 3 rúd bejgli jön ki, így három lapot nyújtunk és megtöltjük a tetszőleges töltelékkel. Tepsire tesszük, hosszában megkenjük felvert tojással, száradni hagyjuk 10 percig. Ezután keresztben kenjük, ismét száradni hagyjuk. Végül hosszában lekenjük, megszurkáljuk teljes keresztmetszetében, hogy ne repedjen meg és előmelegített 200 fokos sütőben öt percig, majd kis lánggal 30-35 percig sütjük. Kihűlés után szeleteljük.

Citromos ricotta krémtorta

A korábban betervezett csokitorta helyett végül ezt sütöttem meg karácsonyra, mert a sok trakta után nem biztos, hogy a fajsúlyosabb csokitorta jó választás lett volna, inkább valamilyen könnyebb, savanykás-gyümölcsös desszertet kíván az ember.

A receptet a Gabula- Halmos- Korpádi- Patyi- féle Nagy Süteménykönyvből (Szalay Könyvkiadó 2006) vettem, és sikert arattam vele.

Nagyon kellemes ízű, savanykás sütemény, bár sült krémet tartalmaz, nagyon könnyű, tészta meg jóformán nincs is benne, úgyhogy nehezebb ételek után is lehet kínálni. Elkészítése gyerekjáték, különösebb ügyességet nem igényel.

Recept

6 dkg vaj
10 dkg darált keksz (nálam teljes kiőrlésű volt)
5 dkg darált mandula
3 citrom
1 narancs
25 dkg ricotta (olasz lágy savósajt, „túrósajt”)
15 dkg natúr joghurt (ez 1,5 doboz Danone Activia volt)
3 tojás
1 evőkanál étkezési keményítő
9 dkg cukor (nálam ebből egy kanál házi vaníliáscukor volt)
1 evőkanál méz

A vajat serpenyőben felolvasztom, belekeverem a darált kekszet és mandulát. Ezt a keveréket egyenletesen belenyomkodom egy 23 cm átmérőjű kapcsos tortaforma aljába. 180 fokos, előmelegített sütőben 10 percig sütöm.
Amíg az alap sül, elkészítem a krémet. Keverőtálba nyomom két citrom levét, és lereszelt héjukat is hozzáadom. A citromlébe belekeverem a cukrot, majd hozzáadom a ricottát, joghurtot, a 3 egész tojást és a keményítőt és robotgéppel simára keverem. Ezt a krémet a kekszes alapra öntöm és a tortát kb. 45 percig sütöm, ezalatt kissé megszilárdul. A formában hagyom hűlni kb. egy órát. A megmaradt citromot és narancsot nagyon vékonyan felkarikázom, annyi forrásban levő vízzel öntöm le, amennyi ellepi és 5 percig főzöm. A mézet meglangyosítom és a víztől lecsepegtetett gyümölcskarikákat megmártom benne, majd a torta tetejét beborítom vele. Fogyasztás előtt behűtöm.

Még egy anyu féle bejglit felteszek, de ígérem, egyelőre több süti nem lesz, már csak azért sem, mert diétázunk (na azért nem léböjt-kúra....)

Karácsonyi töltött káposzták

Ezen a téren igazi háború dúl kis családomban: Attila szabolcsi, én erdélyi származású vagyok, úgyhogy el lehet képzelni, hogy mindkét vonal a magáét tartja az egyetlen igazinak. Na nem mintha a másik verzió nem lenne finom, de csakazértis a megszokotthoz ragaszkodunk mindnyájan. Amikor Attilát megismertem – ez tíz éve volt – egyenesen odáig fajult a dolog, hogy az anyukám által főzött káposztát már csak elvből sem akarta megkóstolni….de ugye az éhség nagy úr…. És ízlett neki.

Karácsony nincs töltött káposzta nélkül, ráadásul a két „iskola” saját verzióját is megkóstolhatjuk ilyenkor.

Most, hogy mindkét tábor kedvére – és az olvasók megelégedésére- tegyek, leírom mindkét receptet, amit képpel is illusztrálok, hogy látható legyen a különbség.

Akármelyiket is szoktuk meg, érdemes a másét is megkóstolni, ha másért nem, hát azért, hogy további ismeretekkel és ízélményekkel gazdagodjunk.

I. Szabolcsi töltött káposzta (leendő anyósom receptje)

1 nagy, laposabb fej édeskáposzta
1 kg szálas savanyúkáposzta
1,5 bögre rizs
80 dkg darált sertéshús
2 nagy fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
50 dkg füstölt kolbász/füstölt csülök/húsos szalonna
1 nagy doboz paradicsompüré vagy fél liter házi paradicsomlé
só, őrölt bors
pirospaprika

Először is a fej káposztát előfőzzük, majd ha már kihűlt, előkészítjük a töltéshez: leveleire bontjuk, a levelek erős torzsarészét kimetsszük, a leveleket félbe, vagy ha nagyon nagyok, negyedbe vágjuk.
A töltelékhez olajon megfonnyasztjuk a hagymát, fokhagymát, amikor már nem forró az olaj, hozzákeverjük a fűszereket (só, bors, paprika ízlés szerint), majd a darált hússal és a nyers rizzsel összedolgozzuk. A masszát az előkészített levelekbe töltjük, megpróbálunk kicsi, süveg alakú töltelékeket kialakítani (ezt nem lehet leírni, rá kell jönni, hogy mi a módszer).
Lábas aljára kimosott, kicsit megvágott savanyúkáposztát fektetünk, erre rétegezzük a töltelékeket és a kisebb darabokra vágott, szükség szerint kiáztatott füstölt húsokat (ezt csak a csülöknél kell, előző este áztassuk vízbe). Megint aprókáposzta, töltelék, füstölt hús jön rá, amíg tart a hozzávalókból, a tetejére aprókáposztát tegyünk. Felöntjük vízzel, amíg ellepi és elkezdjük főzni, kis lánggal. Amikor felforr, ráöntünk egy nagy doboz paradicsompürét, vagy házi paradicsomlét és készre főzzük. Tálalásnál puha kenyeret és tejfölt adunk mellé.

II. Erdélyi töltött káposzta (anyukám kicsit megvariált receptje)

30 dkg kolozsvári szalonna
3 fej hagyma
egy kisebb nem füstölt csülök
1.5 kg szálas savanyúkáposzta
1 fej savanyított káposzta
80 dkg füstölt hús (tarja) kb. fél napig áztatva
A töltelékhez:
1 és negyed kiló sertéslapocka darálva
12 dkg „nyers” rizs
1 fej reszelt hagyma
6-8 gerezd fokhagyma
2 tojás
bors, majoranna, pirospaprika

A töltelékhez való anyagokból masszát készítünk. A savanyú káposztákat szükség szerint kimossuk egyszer, ha nagyon savanyú, kétszer. A töltelékanyagot a savanyúkáposzta-levelekbe töltjük, ha nagyon vastag a levél ere, azt késsel elvékonyítjuk, vagy kivágjuk. Ne dobjuk ki, mehet az aprókáposztába. Lazán töltsük a leveleket, mert a nyers rizs kissé megdagad. Ebből a mennyiségből anyukám 26 nagyméretű tölteléket készít, mert hozzám hasonlóan nem szereti elaprózni a dolgokat….
Alapozásul a kolozsvári szalonnát jó méretes lábosban pörcösre sütjük, megpároljuk benne a hagymát, beletesszük a kockákra vágott nyers csülökhúst, lepirítjuk. Paprikázzuk és elkezdünk rétegezni: egy réteg aprókáposzta, egy sor töltelék, közé két-három szelet füstölt hús. Ezt addig folytatjuk, amíg a hozzávalók el nem fogynak, a tetejére aprókáposzta kerüljön. Legjobb, ha a kínálás előtti napon vagy estén elkészítjük. Felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi, és keverés nélkül megfőzzük, ez ekkora mennyiségnél 2 és negyed órát vett igénybe. Tejföllel és friss kenyérrel adjuk az asztalra.
Nem tévedés, a töltelékbe nem megy só, mert a sok füstölt hústól épp eléggé sós lesz, ráadásul állás közben tovább erősödik az íze.

Megjegyzés: Felmelegítve csak a töltött káposzta – mindkét fajta – jó….

Karácsonyi menü: Sült libamáj almával, fűszeres káposztával és tokaji mártással

Mint már korábban említettem, nálunk az a szokás, hogy szenteste nincs ismétlődő menü, minden évben más és más ételt készítünk. Ez nálam is így van, és anyukámnál is. Ami viszont kötelező, az a töltött káposzta, amit karácsony első napján fogyasztunk. Ennek receptjével majd a későbbiekben szolgálhatok.

A szentestét kettesben töltjük Attilával, így a fogások elkészítése az én reszortom, bár most ő is kivette a részét.
Idén a libamáj lett a főszereplő, mert korábban nem készítettem, de már nagyon kíváncsi voltam rá.

A libamájhoz nagyon passzolnak az őszi gyümölcsök, ezért tudtam, hogy alma, körte vagy szőlő mindenképpen felhasználásra kerül majd.
A káposzta a hagyományos párolt káposztához hasonlóan készül, de teljesen más fűszerezéssel, méltóan a karácsony illatához.
A borból nagyon vékony szószt készítettem, amit vajjal sűrítettem és került bele pár óriásmazsola is.
Attila kedvére egy kis krumplipürét is készítettem.

Azt hiszem, az ételt felvesszük az ünnepi ételek sorába, nagyon finom volt, igazi téli, édes-savanykás-fűszeres ízekkel.

Recept (2 főre)

40 dkg hízott libamáj
só, bors
10 dkg vaj
2 dl tokaji furmint
egy marék aranymazsola

A fűszeres káposztához

50 dkg lilakáposzta
egy nagy marék aranymazsola
egy fej lilahagyma
1,5 dl vörösborecet
0,5 dl száraz vörösbor
2 dl víz
cukor, só
1 rúd fahéj
3 szem szegfűszeg

egy nagyobb, vagy két kisebb alma

Először a káposztát készítem el, ezt már előző nap is megcsinálhatjuk. Kevés olajon egy evőkanál cukrot pirítok, hozzáadom a felaprított lilahagymát, üvegesre párolom. Ekkor hozzáadom a vékony csíkokra vágott káposztát, a fahéjat, szegfűszeget, felöntöm a borral, ecettel, vízzel és nagy lángon főzöm, amíg a leve elforr. Ha a káposzta nem puhulna meg ennyi idő alatt, ismét öntök alá egy kevés vizet. Amikor a káposzta majdnem puha, beledobom a mazsolát, amivel még 5-6 percig főzöm. Akkor jó, ha nem marad alatta lé. A végén ízlés szerint ízesítem kevés sóval és cukorral. Ez az adag nem két személyes, de érdemes többet csinálni, mert húsok mellé jó köret.

Amennyiben krumplipürét is adunk mellé- ahogy én tettem -, annak készítését úgy kell időzíteni, hogy a máj sütésekor már kész legyen, mivel a májnak nagyon kevés idő kell.

A májból négy-öt kisujjnyi vastag szeletet vágok, közvetlenül sütés előtt sózom, picit borsozom, majd forró vajban (kb.6 dkg) hirtelen megsütöm, ez kb. 3 perc. Ha megsült, tányérra szedem, melegen tartom.
Az almákból karikákat vágok, magházukat kiszúrom, és a libamáj sütéséből visszamaradt vajban kb. két perc alatt átsütöm. Ne legyen puha, akkor jó, ha roppanós. Ezt is kiszedem, melegen tartom.
A tokaji mártáshoz a visszamaradó vajba öntöm a bort, erős lángon elpárologtatom az alkoholt, hozzáadom a mazsolát, pár percig rotyogtatom, majd kb. 5 dkg vajjal kevergetve besűrítem.

Tálalásnál az almaszeletek közepébe szedem a fűszeres káposztát, a májat meglocsolom a boros szósszal és adok mellé egy-két kanál krumplipürét.

Miért kezdtem blogot írni? - A századik bejegyzés

Aki ismer, az tudja: munkamániás vagyok, éppen ezért otthon is dolgoztam. Ez viszont nincs túl jó hatással a családi életre, kaptam is érte Attilától rendesen. Miska nevű kedvenc kutyám halála és egyéb – elsősorban munkahelyi személyi – problémák miatt rendesen magam alatt voltam, kellett valami, amivel kirángatom magam ebből a kátyúból, mert általában magam oldom meg a problémáimat, siránkozni nem szeretek, hiszen más siránkozásához sincs türelmem, nemhogy a magaméhoz.

Kedvenc szórakozásom viszont a főzés és egyéb konyhában illetve a kerti grillnél történő tevékenykedés, valamint az ezzel kapcsolatos irodalom gyűjtése és olvasása, így a téma eleve adott volt.

Az ihletet természetesen más gasztroblogokból merítettem, elsősorban Fűszeres Eszter,
Dolce Vita, Mamma és Lila Füge írásait olvasgatva, no meg természetesen nem hagyható ki Chili&Vanilia, talán az ő blogját láttam először. Kezdetben csak recepteket kerestem, majd elkezdtem rendszeresen olvasni a beírásokat, rátaláltam a bloGasztro-ra, és szépen lassan megismerkedtem a többi bloggerrel és bloggerinával.

Azon az estén, amikor megszerkesztettem a blogot és megírtam az első bejegyzést, nálunk volt Attila egyik barátja, ment a társalgás az autókról és főleg motorokról, ehhez meg azért én annyira nem tudok hozzászólni, rátaláltam a blogspotra és létrehoztam ezt itt.
Azóta hobbimmá és szenvedélyemmé vált, nagyon élvezem a rceptek leírását, fotók elkészítését, és külön örülök, ha kommentek érkeznek, vagy valaki valamilyen tanácsot kér. Büszkén mutattam anyukámnak, anyósomnak és kollégáimnak – főleg Anikónak, akit nem titkolt szándékom megfertőzni a sütés-főzés örömével - , ők pedig elkezdték mutogatni ismerőseiknek. Boldogan nézem a statisztikákat, örülök, mint egy gyerek, amikor meglátom, hányan, milyen országból olvassák bejegyzéseimet.
A legjobban annak örülök, amikor Attila elmesélte, hogy amikor dolgozom, elolvassa bejegyzéseimet és mindig sikerül megmosolyogtatni.

A blogolás előnyei:

-Alig hozok haza munkát
-Jó hobbi, ami kikapcsolja az embert
-Külföldi receptek olvasása során használom a már megszerzett tudást
-Sok ötletet kapok a blogtársaktól
-Jó érzéssel tölt el a kommentek olvasása és az olvasók kedves hozzászólása
-Változatosan étkezünk, mert igyekszem mindig újat kitalálni

Hátrányok:

-Attila nem tud annyi motoros cikket olvasni az interneten
-Nem tudja azonnal felfalni az ételt, mert le kell fotózni
-Kicsit függő lettem (persze a jó értelemben)
-Nagyon kell figyelni a súlyunkra…

E bejegyzés alkalmával kívánok minden bloggernek és olvasómnak további jó blogolást, olvasgatást és boldog karácsonyt, új évet. (Magamnak meg továbbra is sok olvasót és kommentet….)

Karácsonyi üdvözlet

Minden kedves olvasónak és bloggernek békés, boldog karácsonyi ünnepet kívánok!

Last minute: Avokádós ráksaláta

Talán még nem késő ezt a receptet leírni, hátha valakinek pont erre lenne szüksége karácsonyi előétel gyanánt.

Ez az étel a kilencvenes évek elején nagyon divatos volt. Emlékszem, amikor anyuval étterembe mentünk – gyakran a Krónikásba, ami akkor még jó volt - , mindig szerepelt az előételek közt. Mára talán kissé idejétmúlt, kevéssé „trendi” (de utálom ezt a szót..), viszont továbbra is nagyon finom.

Mivel nem a leghétköznapibb hozzávalók felhasználásával készül, nyugodtan adhatjuk ünnepi alkalmakra, például akár karácsonyra előételként.

Tálalhatjuk a salátát a kivájt avokádóban, vagy tányéron, az avokádószeletek mellé. Én most csak egy-két szeletet tettem félre a zöld gyümölcsből, a többit felkockázva bekevertem a salátába.

Mivel nekem az eredeti majonézes recept kissé tömény, narancsgerezdeket is kevertem a mártásba, ami jól lazította, illetve pikánssá tette. Az eredetitől eltérek továbbá a rák előkészítésében is.

Az étel receptváltozata megtalálható Chili&Vaniliánál is.

Recept

Két érett avokádó
20-25 dkg főtt garnéla
1 narancs
1 csokor petrezselyem
fél lilahagyma
1 gerezd fokhagyma
reszelt citromhéj
2 kiskanál majonéz
3 evőkanál tejföl
1 kiskanál ketchup
só

Mivel héjas fagyasztott garnélát vettem, a tisztítással kezdem. Gyenge idegzetűek ezt a mondatot ne olvassák: félig fagyosan fogom a kis rákot, letépem a fejét, megszabadítom a lábaitól és a hátát borító pikkelyszerű páncélzattól, meghúzom a farkát, hogy lejöjjön az azt borító kis páncél, és kész is. Minden egyes darabbal ezt eljátszom. Ha kész, serpenyőben két csepp olívaolajat hevítek, rádobom a felaprított fokhagymát, megfuttatom, hozzáadom a rákokat, reszelt citromhéjjal és sóval ízesítem, 2-3 percig sütögetem. Ekkor hozzáadom a felaprított petrezselymet, elkeverem és leveszem a tűzről. A tejfölből, majonézzel, ketchuppal mártást keverek, hozzáadom az apróra vágott lilahagymát, a kisebb kockákra szelt narancsot, majd a rákokat. Az avokádót kihámozom a héjából és a salátába keverem. (A díszítéshez szánt avokádót nem pucolom meg tálalásig, mert megbarnul. ) Egy két órára behűtöm, majd barna kenyérből készült pirítóssal tálalom.

Kocsonya

Még a múlt héten azon gondolkodtam, nem kellene-e főznöm Attilának egy kis kocsonyát, mert egyrészt szereti, másrészt még soha nem csináltam. Nem mondtam neki, miben töröm a fejem, erre egyik nap azt kérdezte: „nem főzöl nekem kocsonyát?” Működött a gondolatátvitel, így nekiálltam. Vettem mindenféle sertésalkatrészt hozzá, utánanéztem a metódusnak és végül saját elképzeléseimet felhasználva elkészítettem.

Én nem szeretem, így meg sem kóstoltam, de aki evett belőle, azt mondta, hogy igazán jó lett.
Rájöttem, hogy azt az ételt is szívesen főzöm, amit nem szeretek, egyáltalán nem teher, ha olyasmit kell készítenem, amit nem eszem meg.

Kicsit izgultam, hogy milyen lesz a leve, megszilárdul-e, de ezek a félelmek alaptalannak bizonyultak, nagyon szép lett.

Ez a kocsonya nem „szalonkocsonya”, tele van mindenféle disznósággal, kevés hús van benne, mert a ház ura leginkább a bőrkét és mindenféle cupákot szereti, kevés lével, ebből csak annyi kell, amitől összeáll.

A belefőtt zöldséget és a porcogókat természetesen a kutyák kapták, akik elismerő nyelvcsapásokkal nyugtázták első próbálkozásomat.

Mivel sok háznál karácsonykor is esznek kocsonyát, gondoltam, még az ünnep előtt megosztom a receptet.

Recept

2 kg kocsonyának való sertéshús (körmök, mellső csülök, bőrke, kevés színhús vegyesen)
egy sárgarépa
egy fehérrépa
egy fej fokhagyma
két nagy vöröshagyma
egy-két babérlevél
szemes feketebors
egy kicsi szárított piros erőspaprika
só (nálam kb. 5 evőkanál ment a fazékba, de kóstoljuk meg)

A sertésdarabokat vizsgáljuk át, ha szőrös, epiláljuk, azaz perzseljük meg és kaparjuk le. Fontos, hogy a körmök hosszában szétvágva kerüljenek bele, hogy minden zselésítő anyag kifőjön belőlük, úgyhogy a hentest meg kell kérni ennek a műveletnek az elvégzésére, vagy ha vérmes természetűek vagyunk, bárddal/fejszével csapjuk szét. (Én elég vérmes vagyok, de azért ennyire nem..) A bőrkét felvágtam csinos csíkokra, és minden húsfélét mélyebb fazékba raktam. A zöldségeket, hagymákat tisztítva, egyben raktam hozzá, és az ízesítőket is beletettem, majd felöntöttem annyi vízzel, ami bőven ellepi és lassan, kis lánggal addig főztem, amíg a hús a csontokról lefőtt. Ha felforr, szitakanállal leszedtem a keletkező habot.
Ha minden puhára főtt, a hús- és bőrkedarabokat kiszedem, kicsontozom (nem mindből szettem ki, mert Attila úgy kérte, hogy legyen mit leszopogatni), mélyebb tálkákba elosztom.
A levet hagyom hűlni, eközben a zsír feljön és összeáll a tetején, így könnyen le lehet szedni. Utána visszamelegítem a levet és sűrű szövésű szitán keresztül rámerem a tálakban elrendezett húsokra. A konyhában megvártam, amíg kihűl a lé, utána pedig kivittem dermeszteni az épülő házba.
Lehet enni fokhagymával, pirospaprikával megszórva, anyukám viszont citrommal szereti.

Ezt az ételt gyakorlatilag nem lehet normálisan fényképezni, én kérek elnézést.

Kötelező táncok IV.- Hósipka

A karácsonyi sütögetés végére értem, leszámítva a tortasütést, és nagyon élveztem, viszont a jövőben emiatt kicsit hanyagolni fogom az édességkészítést, mert ha így megy tovább, tényleg gurulni fogunk.

Az utolsó- de talán legjobban sikerült apróság a hósipka névre hallgat.

Ez a süti úgy néz ki, mint egy puszedli, azonban vétek lenne ezzel – az egyébként általam kedvelt – süteménnyel összehasonlítani. Ez nemcsak finom, hanem mennyei!!!!

Azt hiszem, megtaláltam az állandó karácsonyi repertoár újabb tagját. Minden apróságból csak egyet kóstolok meg sütés után, de ennél nemigen tudtam tűrtőztetni magam: kívül ropogós, belül puha, nem túl édes, tiszta csoki az egész. Hát kell ennél jobb?

Az úgy volt, hogy negyediknek kellett még egyféle aprósütemény. Hogy legyen valami sötét színű, csokival készült is, elkezdtem a kutatást, de először nem akadt semmi fogamravaló. Aztán valahogy megtaláltam Szindbádék oldalán Nemisbéka receptjét, ami rögtön megnyerte tetszésemet.

A tészta összeállításánál kicsit benéztem a csokoládé mennyiségét, de megoldottam: kevesebb kakaót tettem bele, és nagyon finom lett.

Aggódtam, mert a hűtés után a massza olyan volt, mint a beton, gondoltam, ütvefúrót még nem használtam sütikészítésnél, de karácsony van, ez is megoldható, erre azonban nem volt szükség: végül egy kanállal kapartam ki a masszát a tálból sikeresen.
Ajánlom mindenki figyelmébe, könnyen elkészíthető, remek sütemény.

Recept

15 dkg liszt
12 dkg 60%-os étcsoki
2.5 dkg kakaó
1 tojás
8 dkg barnacukor
4 cl tej
5 dkg vaj
a forgatáshoz porcukor és házi vaníliás cukor keveréke

A csokit vízgőz felett felolvasztom. A vajat a cukorral habosra keverem, hozzáadom az összes hozzávalót és egyneműsítem. A masszát legalább egy órára hűtőbe teszem, hogy formázható legyen. A pihenőidő után kisebb diónyi gömböket formálok a keverékből, amiket a porcukor és vaníliás cukor keverékében megforgatok, úgy, hogy a cukor vastagon bevonja a gömböcskéket. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatom, előmelegített 180 fokos sütőben 12-15 percig sütöm. Legyen a külseje ropogós, de belül a massza még krémes.

Azt hiszem, sütnöm kell még egy adagot, lehet, hogy duplát, mert nem lehet vele betelni. Ebből a mennyiségből kb. 30 db lesz.

Kötelező táncok III. - Zebracsiga

Folytatva a megkezdett aprósüti-sorozatot, a következő kiszemelt immár több éve a zebracsiga (bár most inkább valami meander-mintázatot vett fel a sütemény….). Hivatalos neve azt hiszem omlós kekszcsiga, de ez olyan, mint valami tankönyvi meghatározás, úgyhogy kénytelen voltam elkeresztelni.

Most igazi küzdelmet folytattam az előkészítése közben: rám voltak bízva a kutyák, akik szép szolidan gyilkolták egymást (persze csak játékból), közben főtt a kocsonya, ráadásul a sütitészta összedolgozásakor észleltem, hogy csak rétesliszt van itthon, úgyhogy szenvedtem eleget. A tésztát még csak-csak összegyúrtam, de amikor nyújtani kellett, az maga volt a kínszenvedés; hiába volt hideg a tészta, a rétesliszttől elég lágy lett, állandóan szét akart szakadni, de megoldottam! (Nyújtásnál teljes kiőrlésű tönkölylisztet hintettem a deszkára, és ez adott neki némi tartást. )

A végeredmény viszont kárpótolt, nagyon szép csigamintás kekszek lettek, és dacára a sütőmnek, nem égtek oda.

A leírástól azért nem kell megijedni, rétesliszt helyett finomliszttel kell a tésztát kidolgozni és nem lesz semmi gond.

A leírt adagból nekem 36 db süti sikeredett, valószínűleg azért, mert az első adagot nm vágtam elég vékonyra- ez azonban nem von le az élvezeti értékéből.

Recept

20 dkg finomliszt
10 gramm házi vaníliás cukor
15 dkg vaj (hideg!)
7 dkg porcukor
2 dkg kakaópor
1 tojás
2 evőkanál tejszín
csipet só

A cukrot a vaníliás cukorral, liszttel, sóval és a felkockázott vajjal gyorsan tésztává gyúrom. A tésztának lecsippentem a felét és további felhasználásig folpackba csomagolva hűtőbe teszem. A tészta másik felébe belegyúrom a kakaót, legyen mindenhol egyenletesen barna. Ha ez megvan, a kakaós tésztát is hűtőbe teszem. Legalább egy órát hűtöm, hogy visszakeményedjen. Ha a hűtési idő eltelt, mindkét tésztát külön-külön egyforma méretű lappá nyújtom lisztezett deszkán. Az egyik lapot megkenem tojásfehérjével, ráfektetem a másikat (én a fehérre fektettem a kakaóst, mert az kisebb lett), kicsit rá is nyomkodom, majd a hosszabbik oldalánál felcsavarom. A kapott roládot legalább egy órára hűtőbe teszem pihenni.
A tekercset sütés előtt kb. fél centi vastag szeletekre vágom, sütőpapírral bélelt tepsire teszem, és előmelegített sütőben kb. 200 fokon tíz perc alatt megsütöm. A tojássárgáját a tejszínnel elkeverem, és még forrón megkenem ezzel a keverékkel a kisült süteményeket.
Fémdobozban tárolom, ha már kihűlt.

Kötelező táncok II. - Mandulás habcsók, alias amaretti

A második aprósütemény a híres olasz mandulás süti, az amaretti lett. Hogy miért, az nagyon egyszerű: előrelátó háziasszony rögtön keres receptet tojásfehérje felhasználására, ha olyasmit süt, amibe csak tojássárgája kell.
A receptet a decemberi TVPaprika Magazinból vettem, de nem tettem bele mandulaaromát, mert feleslegesnek tartom.
Az amaretti talán hitelesebb verzióját megtaláltam a Locatelli-könyvben is. Ő a mandula egy részét pirított mogyoróval, másik részét sárgabarack- maggal helyettesíti, a szín és a kesernyés ízhatás elérése végett, nálam azonban csak tisztán mandulával készült. További recept megtalálható Mammánál is.

Locatelli szerint lényeges, hogy a tepsire kinyomott habcsókokat hagyjuk állni sütés előtt, hogy egy kicsit megszáradhassanak. Nála 12 órát állnak, nálam ez csak 3 óra volt, de szerintem a száradáshoz ennyi idő elegendő.
Séfünk szerint van egy trükk, amivel a rusztikus, borzas felület elérhető: közvetlenül sütés előtt a már megszáradt sütiket az ujjunk begyével csippentsük meg, feltörve a kissé megszáradt kérget. Nos, én is így jártam el.

Nálam a legnagyobb rizikó a sütögetésben maga a sütő – gázsütő –, amelynek fokozatait nem igazán lehet megtapasztalni, úgyhogy az első tepsi süti alja kissé megbarnult, de hála Istennek meg azért nem égett.

Recept

20 dkg cukor
20 dkg hámozott, őrölt mandula
2 tojásfehérje
csipet só


A tojásfehérjét a sóval elkezdem habbá verni, amikor már kezd keményedni, hozzáadom a cukrot és azzal együtt kemény habbá verem. Finoman belekeverem a mandulát, majd következik a formázás. Ügyes kezűek habzsákból nyomják ki a tésztát sütőpapírral bélelt tepsire. Aki olyan, mint én, az pedig kiskanállal szaggasson kis halmokat a masszából. Ezután hagyom állni a már megformázott tésztát, amíg kissé megszárad a teteje, sütés előtt a már fent leírt módszerrel megcsipkedem a sütik tetejét és előmelegített 180 fokos sütőben 12-15 perc alatt megsütöm.
Frissen ropogós, de mint a legtöbb sütemény, pár napi állás után visszagyengül ez is.

Kötelező táncok I.- Vaníliás kifli

A következő pár bejegyzésben a karácsonyi aprósütik következnek, hátha van olyan aki – akárcsak én – kicsit későn kezd hozzá a többiekhez képest.

Fura család a miénk, karácsonykor – és máskor se nagyon – nem készül sem bejgli, sem mézeskalács. Amikor apu még élt, azért beszerzett egy-két rúd beiglit az Augusztból, de általában vendégek ették meg, senki sem volt igazán oda érte.

Ami viszont kötelező, az a négy-öt féle aprósütemény, meg valamilyen torta. A sütik közül első helyen kell említeni a vaníliás-diós kiflit, ami nem hiányozhat az ünnepi asztalról, hiszen anyukám kedvence. Korábban anyai nagymamám reszortja volt ennek elkészítése, miután meghalt, én vettem át a szerepét.

Édes teher – szó szerint – ezek elkészítése, ha van időm, márpedig most van, kifejezetten szeretem csinálni, pedig nem vagyok egy cukrászbajnok. Ilyenkor a házat belengi a vanília, narancs, dió és egyéb finomságok édes illata, attól függően, hogy milyen sütit készítek. Egy nap csak egyfélét sütök, szépen, kényelmesen.

A vaníliás kifli mellett pár éve szintén kötelező elemmé lépett elő a zebracsiga, ami a kevéssé édes kekszeket kedvelők – köztük az öcsém- kedvence, mellesleg nagyon mutatós is.

A további sütemények receptjeit évről-évre szakácskönyvekből és újságokból lesem ki, ezért a kiflin és csigán kívül mindig van valami újdonság is.

A legnagyobb teher az egészben egyrészt, hogy közelharcot kell vívnom Attilával, hogy ne egye meg, - ez általában veszekedésbe is torkollik –vagy ezt elkerülendő, megfelelő rejtekhelyet kell találnom a már elkészült finomságoknak. A másik kevésbé kellemes dolog, hogy szentestére úgy megyek anyukámhoz, mint a málhásló, nem elég az ajándékok cipelése, hurcolom magammal a süteményeket is.

Recept

25 dkg liszt
10 dkg porcukor
fél csapott teáskanál sütőpor
10 gramm vaníliás cukor
csipet só
12 dkg darált dió
18 dkg lágy vaj
2 közepes tojássárgája

A forgatáshoz
10 dkg porcukor és két-három csomag vaníliás cukor vagy 10 dkg házi vaníliás cukor

Az átszitált, sütőporral elkevert lisztet a porcukorral tálba teszem, hozzáadom a sót, a vaníliás cukrot, diót, vajat és a tojássárgákat. Most reszelt narancshéjjal is gazdagítottam a tésztát. Robotgép dagasztókarjával morzsalékosra dolgozom, majd kézzel gyorsan összedolgozom. A tésztalabdát folpackba bugyolálva hűtőbe teszem, legalább egy órára, de minél tovább, annál jobban lehet majd dolgozni vele.
A pihentetés után kisebb diónyi darabokat csípek a tésztából, amiket rúddá sodrok és kifliket formázok belőle (na ez az, ami nem az erősségem). A kifliket sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatom. A tésztát, amit éppen nem használok, mindig visszateszem a hűtőbe. Előmelegített sütőben, kb. 200 fokon 10-15 perc alatt megsütöm, fontos, hogy nem barnuljanak meg. A forgatáshoz lapos tálba öntöm a cukrot. Még melegen, óvatosan rázogatva meghempergetem a kifliket a cukorban, hogy az teljesen bevonja a felületét.
Fémdobozban tárolom, ha már kihűlt.

Nagy Családi Összejövetel III.- A desszert

A vasárnapi összejövetel fénypontja mi más lehetett volna, mint a desszertnek feltálalt csokitorta.

Az az igazság, hogy anyukám igazi csokirajongó, ráadásul nagyon szereti az étcsokit, különösen naranccsal kombinálva. Mivel még nem evett ebből a liszt nélküli csokitortából, gondoltam, itt a remek alkalom, hogy megkóstolhassa.

A kedvére akartam tenni, ezért a narancsos ízt kihangsúlyozandó, készítettem hozzá egy krémet vagy inkább habot, ami méltó kísérője lett a tortának. Ez igazából nem is recept, hanem egy ötlet, amivel feldobhatjuk a süteményt.

Narancscikkel és a habbal tálaltam a tortát, amiből szerencsére már egy vékonyabb szelet is elegendő, mert bár egyáltalán nem édes vagy geil, azért igen tömény.

A torta receptje itt olvasható.

Mascarponés narancshab

Egy nagy narancs
Két csapott evőkanál porcukor
25 dkg mascarpone

A narancs levét keverőtálba nyomom, belereszelem a gyümölcs héját is. A lében kevergetve feloldom a cukrot. A szobahőmérsékletű mascarponét hozzáadom és robotgéppel habosra keverem. Tálalásig behűtve tárolom.
Biztosan jó ízt ad neki egy-két evőkanál Grand Marnier vagy házi narancslikőr!

Karácsonyra is ez a torta lesz, mert a közönség ezt kéri….(Más kérdés, hogy a kiegészítő krémet biztos megvariálom, de ezt még nem tudják…)

Nagy Családi Összejövetel II.- Kelbimbós lepény

Folytatva a tegnap megkezdett sorozatot, ma a kelbimbós lepény következik.

Ezt a szükség hívta életre, mert miután bevásároltam, kiderült, hogy Attila nagymamája is
jön ,ő pedig nincs annyira oda a halakért és a tenger gyümölcseiért, ezért ki kellett találnom valami olyat, amit ő is szívesen fogyaszthat.

A kelbimbót csak úgy megvettem a boltban, nem volt vele tervem, gondoltam, majd megfelelő köret lesz sajttal-tejföllel sütve valamilyen sült hús mellé, de aztán nem így alakult.

Szerencsére leveles tészta volt itthon, ezért azt találtam ki, legyen valamilyen quiche- szerűség, amiben a kelbimbót is el tudom sütni.

A végeredmény egy kívül ropogós, belül krémesen lágy sós lepény lett, sok sajttal, ami mindenkinek nagyon ízlett. Akár ebédre is kínálható, mert olyan laktató, hogy utána csak pihegtek a vendégeim egy darabig. Igazi jó téli lélekmelengető fogás.

Recept

Egy tekercs friss leveles tészta
40-50 dkg kelbimbó
egy kis fej hagyma
egy gerezd fokhagyma
15 dkg sonka
bors, szerecsendió
2 tojás
2 dl tejszín
15 dkg reszelt emmentáli sajt

A lepény töltelékéhez olajon megfonnyasztom a hagymát és fokhagymát, rádobom a felcsíkozott sonkát, valamint az elfelezett kelbimbókat, sóval, borssal ízesítem. Addig párolom, amíg a kelbimbó majdnem puha nem lesz. Kicsit hagyom hűlni.
A leveles tésztával kibélelek egy jénaifedőt, a tésztán elosztom a kelbimbós-sonkás ragut.
A tejszínből és a tojásokból öntetet készítek, sózom, szerecsendióval fűszerezem, hozzáadom a reszelt sajt felét és ráöntöm a tésztára. A maradék sajtot elosztom a tetején és közepesen meleg sütőben kb. 35-40 percig sütöm.

Langyosan, cikkekre vágva tálalom.

A vasárnap készített desszert is a mai napon kerül fel a blogra, mert a következő napokban az ünnepi készülődés jegyében, karácsonyi aprósütemények következnek!

Nagy Családi Összejövetel I. - marinált tenger gyümölcsei saláta

Ma volt a Nagy Családi Összejövetel, mindkettőnk születésnapja alkalmából.

Mivel jelenleg igen kis helyen vagyunk ideiglenesen összezsúfolódva – ez 35 négyzetméter, amíg fel nem épül a ház - , nincs lehetőségem gálavacsorát vagy ebédet adni, mert le sem tudom jóformán ültetni a vendégeket, így általában kisebb falatokat, vagy előre elkészíthető fogásokat készítek. Ez nálunk a „ büféebéd”. Nyáron persze a kert meg a grill leveszi a vállamról e terhet, de így télen előtérbe kerülnek a lepények, pompos, saláták és egyéb, kevésbé munkaigényes, vagy előkészíthető ételek.

Nem volt ez másként ma sem. Készült egy kagyló-rák saláta, amihez már előző este elkészítettem a tenger eme gyümölcseit, így kedvükre marinálódhattak saját levükben, a jeles napon pedig csak össze kellett állítani a salátát. Csináltam továbbá kelbimbós lepényt, ami a quiche-hez hasonló, de az alapja leveles tészta, amit Tante Fanny készített el :-) .Volt továbbá füstölt lazac napraforgós kenyérrel és krémsajttal, hogy a tegnapi irányt ne felejtsük szem elől, és desszertnek csokitorta, amit ezúttal narancsos mascarponehabbal kínáltam.

Mint korábban, most is sorozat-jelleggel megyek végig az elkészített ételeken, idő szűke miatt.

Marinált tenger gyümölcsei saláta recept

20 dkg garnéla (shrimps, jelen esetben mirelit héjas, a súly tisztán mérve)
20 dkg kagylóhús (héj nélküli mirelit)
3 db kápia paprika
negyed vöröshagyma
fél deci fehérbor
3 gerezd fokhagyma
nagy csokor petrezselyem
fél citrom
egy fej jégsaláta
egy nagy narancs
egy lilahagyma
1-2 paradicsom
fél kígyóuborka
olívaolaj
tejföl
majonéz 1 tojásból
kevés ketchup

A garnélát félig fagyos állapotában a héjától megfosztom (ezt egy későbbi postban fogom részletezni) . 2 evőkanál olívaolajat felmelegítek, beleteszem a felaprított hagymát, fokhagymát, a nagyon apróra vágott paprikát (2 db), és kis lángon kevergetve üvegesre sütöm. Ekkor ráteszem a rákot és a kagylót, ráreszelem a citrom héját, sózom, felöntöm fehérborral és addig főzöm, amíg a leve kissé elforr. –ekkor hozzáadom a felaprított petrezselymet, kavarok rajta egyet, majd elzárom a gázt. A kihűlt keveréket másnapig hűtőben lefedve tárolom, pácolódjon csak a saját levében.
A salátát a tálalás előtt állítom össze. A levétől leszűrt rákos-kagylós keveréket a kisebb darabokra tépkedett jégsalátával, a felkockázott naranccsal, a félfőre vágott lilahagymával és a maradék felaprított kápiával összevegyítem, hozzáadom a cikkekre vágott paradicsomot is. Tetszés szerint megszórom friss, aprított petrezselyemmel. Egy tojásból majonézt készítek, amihez hozzákeverem a leszűrt tengeri herkentyűk levét, a ketchupot és egy kevés tejfölt, meg narancslét. Ezt a mártást külön tálkában kínálom a saláta mellé.

Ünnepi asztalra hideg előételként megállja a helyét.

Ünnepi vacsora: Lazac kapros mártással

Ma a jeles alkalomra mi mást is készíthettem volna, mint az egyik nagy kedvencemet, a lazacot. A terv nem ez volt, de már megint nem voltam megelégedve a húskínálattal és a halaspult előtt kötöttem ki, és mivel szép volt a lazac, vettem is.

Gyakran szoktam készíteni nyáron is grillezve, télen serpenyőben vagy sütőben sütve, de a lényeg mindig ugyanaz: mint minden halat, ezt sem szabad túlfűszerezni, hagyni kell érvényesülni a saját ízét, továbbá – mivel bolondulok érte – kapornak mindig kell mellé kerülnie valamilyen formában.

Bár a családi ünneplés holnap lesz, kettőnknek külön készítettem egy kis ünnepi vacsorát, mert általában valamilyen jóféle étellel szoktuk köszönteni egymást.

Az ünnepi alkalomra tekintettel változtattam kicsit a megszokott recepten és kapros-fehérboros mártást készítettem hozzá. Aki ezt nem szereti, annak javaslom, hogy a hal sütése után a serpenyőben olvasszon még vajat, dobjon rá jó sok petrezselymet, reszeljen bele citromhéjat, ezt az illatos keveréket pár másodperc alatt futtassa meg és öntse a halra. Vigyázni kell, hogy a fűszerek ne piruljanak meg, ha erre ügyelünk, igazi tavaszi-nyári ízkavalkádban lesz részünk. A kisütött halhoz készíthetünk még fűszervajat is, a legegyszerűbb pedig, ha citromgerezddel tálaljuk, aminek a levével megöntözzük.

Szerény véleményem az, hogy ehhez az ételhez a köretnek is a lehető legegyszerűbbnek kell lennie, ezért vajas-kapros főtt krumplival tálaltam.

Recept

4 lazacpatkó
vaj, só

1.5 dl száraz fehérbor
1.5 dl halalaplé vagy víz
kapor
1 pohár tejföl
kiskanálnyi liszt

A körethez
Sós vízben főtt krumpli
Vaj,
Kapor

A mártást készítem el először. A vajat lábosban felolvasztom, beledobom a felaprított kaprot (jó sokat), egy percig kavargatom a vajban, felöntöm fehérborral és halalaplével vagy vízzel. Pár percig forralom, majd a liszttel elkevert tejfölt is hozzáöntöm. Addig főzöm, amíg kissé besűrűsödik.

A sózott halszeleteket vajban sütöm ki, ügyelve arra, hogy ne süssem túl: belül legyen kissé opálos, nedves.

A körethez a megfőzött krumplit a vajon megfuttatott kaporra öntöm, átmelegítem, és a halszelettel meg a mártással tálalom. Citromgerezdeket adok mellé, ki-ki facsarjon rá a levéből ízlés szerint.
A fogás akár a karácsonyi menü része is lehet, nem fogunk vele szégyent vallani. Azt a bort igyuk mellé, amivel készült. Ez most Hilltop Irsai Olivér volt.

Köszöntő

Ma tényleg túlléptem a harmadik X-et, ennek örömére ezúton kívánok előre és utólag is boldog szülinapot mindazoknak a blogtársaknak és kedves olvasóknak, akik decemberben ünneplik a születésnapjukat, illetve azoknak, akik a Nyilas jegy szülöttei, úgyis mint Dolce Vita, Mademoiselle, Nyárikonyha, és természetesen mindenkinek, aki nem került megnevezésre.

Sztrapacska

Ismét beköszöntött a fagy és vele együtt feltámadt a téli, melengető ételek iránti vágyunk. Szerencsére a hideg most száraz, napsütéses idővel párosul, így egyáltalán nem nyomasztó és örülünk, mert az építkezés miatti terepviszonyoknak köszönhető sarat már nemigen tudtuk elviselni. (más kérdés, hogy az aljzatbetonozásnál a fagy nem igazán nyerő….)

A télies időre tekintettel elhatároztam, ma sztrapacska készül nálunk ebédre. Csinálni ugyan nem annyira, de enni viszont annál inkább szeretem, úgyhogy zokszó nélkül álltam neki a krumplireszelésnek, amit egyenesen ki nem állhatok.

A sztrapacskát mindig sok juhtúróval és tejföllel készítjük, és hagyományos családi szokás szerint az összerakott ételt sütőben még kicsit össze is sütjük, hogy a teteje aranysárgás színt és kissé roppanós állagot kapjon, belül pedig a túró a tejföllel krémes szósszá lényegüljön át.

Ami fontos: nem hiányozhat belőle a jóféle szalonna, nálunk természetesen vállaji sváb füstölt szalonna, egyenesen Mátészalkáról, Attila nagymamájának közvetítésével.

A szalonnával kapcsolatban igen vicces esemény történt a minap. A táblákat kint tároljuk az épülő ház terasza alatti nyitott tárolóban, a biciklik csomagtartóján. Miska, a négyhónapos németjuhász kutyánk időközben akkorára cseperedett és olyan szaglóérzéket fejlesztett ki, hogy ez a tény számára is egyértelművé vált. Egyik délután keressük a kutyát, nincs sehol. Attila kiabálására végül előbújt a terasz alól, úgy kellett a tábla szalonnát kitépni a szájából. Szerencsére időben érkeztünk, és sikerült megmenteni a féltett kincset. Emiatt talán még jobban ízlik, mint korábban, hiszen úgymond meg is dolgoztunk ezért a szalonnáért. A szalonna pedig átmenetileg beköltözött a hűtőbe, amíg kutyavédett helyet ki nem alakítunk számára.

A sztrapacska történetéről itt lehet további információkkal gazdagodni. Még egy érdekesség: Szabolcsban nyögőnek is hívják, mert annyira megterheli a gyomrot.

Recept

80 dkg krumpli (tisztítás után mérve)
2 tojás
liszt amennyit felvesz
só
30 dkg juhtúró
tejföl
kb. 20 dkg füstölt szalonna

A szalonnát felkockázom, kisütöm a zsírját. A pörcöt kiveszem, félreteszem, a zsírját szintén megtartom.
A krumplit nyersen lereszelem, a tojás és a liszt hozzáadásával galuska-sűrűségű tésztát készítek belőle. Kicsit sózom csak, mert a juhtúró és a szalonna is sós. Forró vízbe szaggatva kifőzöm.
Tűzálló tálat kikenek a szalonna zsírjával, ebbe szedem a kifőzött galuskákat. Ha a tál megtelt, rámorzsolom a juhtúrót, belekeverem a tejfölt és forró sütőben kissé átsütöm.
(Kicsit csaltam, mert a tetejére juhsajtot is reszeltem.)

Most hogy esszük, szakad a hó!

Natúrszelet sütőtökös tésztával

Tegnap vásárlás közben összeakadtam egy szép darab nagydobosi sütőtökkel, és egyszerűen nem bírtam otthagyni. Nem volt vele konkrét célom, de ha már úgyis színesíteni akarom étrendünket, akkor ezt az idénygyümölcsöt vagy -zöldséget (?) nem hagyhattam ki.

Gyerekkoromban nagyon sokszor ettünk héjában sült sütőtököt fahéjas cukorral, talán túl sokat is, mert egy időre száműztem a tányéromról. Ugyanakkor nagyon egészséges és mivel állítólag hétévente változik az ízlés, eldöntöttem, teszek vele egy próbát.

Elkezdtem recept után kutatni, de valahogy teljes egészében egyik sem tetszett, így a mai recept az én elképzeléseimet tükrözi. Talán azért sem találtam megfelelőt, mert tésztával szerettem volna köretként elkészíteni, ilyen meg nem igazán volt.

Egyébként más témában jó receptek vannak a tök névadójának honlapján.

Recept

4 kisebb szelet sertéskaraj
vaj, tarkabors, só

A körethez

Kb. 40-50 dkg sütőtök
Egy kis cukkini
Egy fej lilahagyma
Egy szelet húsos szalonna
3 gerezd fokhagyma
körömnyi chilipaprika
rozmaringlevelek
vaj, só
1 dl tejszín
25 dkg tagliatelle vagy spagetti (nálam ez utóbbi)
parmezán

A tészta mártását készítem először. A felkockázott szalonnát kiolvasztom, ha nincs elég zsírja, vajat adok még hozzá. Rádobom a felaprított lilahagymát, fokhagymát, chilit és rozmaringot, egy percig pirítom. Hozzáadom a kisebb kockákra vágott meghámozott sütőtököt és a felkockázott cukkinit, addig pirítom párolom, amíg kezd puhulni, de még nem fő szét, aláöntöm a tejszínt, és pár perces forralással besűrítem. Ízlés szerint sózom. A tésztát kifőzöm, leszűröm és a mártással összemelegítem.
A karajszeleteket egy kicsit kiklopfolom, sütés előtt sózom és tekerek rá borsot, majd vajon hirtelen kisütöm.

A tökös tésztával tálalom, aminek a tetejét parmezánnal meghintem.

A tejszínt Attila kedvéért tettem bele, elhagyható, de ebben az esetben még egy darabka vajjal tenném selymesebbé a mártást. Jobb a tagliatelle hozzá, mert jobban felveszi a mártást, de sajna az most nem volt. A mártás nagyon jól sikerült, máskor is elkészítem majd. Főételként is megállja a helyét.

Ajánló: Pickwick Winter Tea

Tegnap vettem ezt a tea-válogatást a Plusban, és szeretném a figyelmébe ajánlani a teakedvelőknek, valamint azoknak, akik teabolond ismerőseiket, rokonaikat szeretnék karácsonykor meglepni.

A doboz formabontóan négyzetes alakú, belül négy kis fakkra osztották, minden rekeszben különböző fajtájú tea található. A teákban közös, hogy a téli, karácsonyi ízek, fűszerek felhasználásával készültek: van sárgabarackos-mézes, mandulás-narancsos, almás-fahéjas és édes-fűszeres. Minden fajtából 8 filtert tartalmaz a dobozka.

Nekem személy szerint a barackos-mézes ízlik a legjobban.

Csirketekercs spenóttal és juhsajttal

Ma ismét férfinap van, ami az ételt illeti: kedvesem kívánságára nem más készült, mint rántott csirkemell, és ugye a köret nem lehetett más, mint krumplipüré. Ezeknek a receptjét nem fogom közzé tenni, mert minden olvasóm ismeri, másrészt elveimmel ellenkezik a bundázott ételek propagálása. Pont emiatt törekszem arra, hogy kevés rántott miegymást együnk. Azt nem mondom, hogy nem szeretem, de a húsok-zöldségek egyéb- kissé kímélőbb- módon történő felhasználását jobban tolerálom.

Hogy magamnak is kedvezzek, nem az összes húst paníroztam be, saját részre készítettem spenótos-juhsajtos csirkemellroládokat is. Mivel nem vagyok egy szabász-varrász, a roládok kötözésétől, netán összevarrásától most is tartózkodtam, a tekercseket kivajazott alufólia lapokba tekertem, puhára sütöttem, aztán lebontva a csomagolást, rápirítottam egy kicsit, hogy legyen egy kis színe is.

Ez az étel a karácsonyi asztalon is megállná a helyét, legfeljebb lehetne hozzá készíteni a pecsenyelé felhasználásával egy fehérboros mártást, szójaszósz helyett fehérbort öntve alá. Rizzsel, krumplipürével, de még tésztával körítve is el tudom képzelni.
Nagyon jó hidegen is, szépen ferdén felszeletelve valamilyen finom salátával akár szilveszterkor is kínálható.

Recept (4 főre)

2 csirkemell filé
15-20 dkg leveles spenót (most fagyasztott)
4 szelet nyers füstölt sonka
8 dkg juhsajt reszelve
egy gerezd fokhagyma
só, bors, szerecsendió
vaj, szójaszósz

Először elkészítem a tölteléket: a spenótot zsiradék hozzáadása nélkül felolvasztom egy lábosban, hozzáadom az aprított fokhagymát, kevés sóval, szerecsendióval ízesítem, kicsit hűlni hagyom. Levét kinyomkodom, összekeverem a reszelt juhsajttal.
A csirkemelleket félbevágom a néhai mellcsont mentén, így négy húsdarabot kapok. A húsok vastagabb oldalánál mély vágást ejtek és kinyitom a húst, mint egy könyvet (nyitott szeletelés), ezáltal dupla akkora lesz a rendelkezésemre álló hússzelet. Kézzel lelapítom, kicsit megveregetem húsklopfolóval, hogy lehetőség szerint mindenhol egyforma vastagságú legyen. Kevés sót hintek rá, megszórom frissen őrölt borssal, majd a szélesebb oldalát magam felé fordítva az alsó részére helyezek egy szelet sonkát, rá egy kanálnyi spenótos tölteléket és felgöngyölöm, mint a palacsintát. Duplán hajtott alufólia-lapot megkenek vajjal és beletekerem a csirketekercset, a fólia végeit elszorítom, így olyan csomagot kapok mint egy nagy szaloncukor.

Előmelegített sütőben fél órát sütöttem, utána lebontottam a fóliát, a keletkezett levet a tepsibe csorgattam, tettem hozzá egy darab vajat meg egy löttyintés szójaszószt és kicsit megpirítottam. Krumplipürével ettem.

Tipp : A rolád felszeletelését bízzuk kézügyességgel rendelkező családtagjainkra.

Úgy döntöttem, ezzel is indulok az Estiskola versenyen.

VKF XI- Kávés mártásban párolt marha mandulás-mazsolás rizzsel

Ez a recept a Lilahangya által kiírt tizenegyedik VKF-re készült. Először valamilyen édességben gondolkodtam, volt is ötletem, de aztán megláttam Keith Floyd Mediterrán Kalandozásai című könyvemben a Leon-féle hirtelensült marha receptjét, és ekkor eldöntöttem, hogy húsételt fogok készíteni pályázatra. Ez a Leon, akiről az étel a nevét kapta, egy tunéziai vendéglős, aki éttermében kávéval ízesíti a marhahúst. Annyi megjegyzést fűznék a könyvben szereplő leíráshoz, hogy nem tudom, mitől hirtelensült ez, hiszen párolni kell, de mindegy, betudom a fordító bakijának. A recept gyakorlatilag csak kiindulópontként szolgált, változtattam rajta: a lilahagyma, chili, csoki és a barnacukor saját kútfőből került bele.

Nemcsak a kávé – amelyet egyébként, mint a netről megtudtam, a cowboyok is használnak marharagu sűrítésére, a brazilok pedig marhatokány elkészítéséhez - , hanem a felhasznált fűszerek is élénkítőleg hatnak, ami jól is jön így télvíz idején, amikor mindenki kezdi érezni az év folyamán összegyűjtött stressz és fáradtság hatásait.

Mivel a miénk elég gasztrobolond család és karácsonykor az a hagyomány, hogy mindig új és új ételeket készítünk az ünnepi asztalra, továbbá több születésnap is decemberre esik, különlegessége révén én merném ajánlani ezt az ételt az ünnepi asztalra.

Köretként mazsolás-mandulás rizst adtam mellé, amely még különlegesebbé teszi a fogást.

Recept

Hat kisebb, kb. 1 cm vastag marhahús szelet (most fehérpecsenye)
1,5 kiskanál köménymag
1,5 kiskanál római kömény
1 fahéjrúd
1,5 evőkanál finomra darált kávé
fél chilipaprika
egy lilahagyma
3 evőkanál paradicsompüré
két gerezd fokhagyma
egy kiskanál barnacukor
egy kocka 60%-os étcsoki
vaj

A körethez
Rizs
Egy marék aranymazsola
Egy marék vágott mandula
Vaj

Előkészületként a fokhagymagerezdeket, köményféléket aprítógépben összedarálom. Serpenyőben felolvasztom a vajat, a hússzeleteket aranybarnára kapatom benne. A fokhagymás köménykeveréket ráteszem, egy-két percig együtt pirítom. Sózom, borsozom, hozzáadom a paradicsompürét, a chilit, a felkarikázott lilahagymát, felengedem annyi vízzel, ami a húst ellepi. Nem keverem meg, amíg felforr, ekkor hozzáadom a kávét, mérsékelem a lángot és fedő alatt puhára párolom. Mikor a hús puha, leveszem a fedőt és forralással kicsit besűrítem a mártást. Ekkor tettem bele a cukrot és a csokit, és mondhatom jó ötlet volt, tökéletes egyensúlyt teremtett a fanyar és savanykás ízek között.

A rizst megfőzöm, és a vajon átfuttatott-pirított mazsola és mandula keverékébe beleforgatom.
A kávés marhát ezzel a rizskörettel tálaltam, a húsra petrezselymet szórtam a korianderzöld helyett, mert azzal Attila nincs kibékülve. Nekem nagyon ízlett ez a mélybarna fűszeres mártás, Attilának ízlett ugyan, de azért annyira nem, hogy viszontlássa az ebédlőasztalon. Azt mondja, nála a kávé annyira összekapcsolódik az ivással, hogy zavarja mártás formában.

Tipp: A mártás a kávétól kicsit szemcsés, aki ezt nem szereti, a beforralás előtt szűrje le, és utána sűrítse be.

Kivételes reggeli

Attila szombaton ünnepelte születésnapját, ennek ellenére ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi: vásárolni mentünk, utána újságoshoz, majd lottózóba. A METRO-ban megleptem magam négy terrakotta felfújtformával (mintha nekem lenne szülinapom), ez azonban az ünnepelt fantáziáját mozgatta meg.

Nem szoktam általában reggelizni, csak megiszom a tejeskávémat pár keksszel, de hétvégén azért néha kivételt teszek. Ez most is így történt; kedvesem ünnepi reggelit készített, felhasználva az újonnan beszerzett edénykéket.

Recept

4 tojás
sonka
sajt (most éppen Mimolette)
vaj
só

A felfújtformákat Attila kivajazta, kibélelte egy akkora sonkaszelettel, amely befedi a forma alját, erre ugyanakkora sajtszelet került, majd ráütött egy tojást, amit kicsit megsózott. Négy ilyen adag készült, amely két személynek elegendő.
A formákat tepsibe rakta és sütőben megsütötte, ami kb. 10 percet vett igénybe. A formákból tányérra borította. Készült hozzá pirítós, amit vajjal ettünk és persze nem maradhatott el a narancslé sem.

Nekem így jobban tetszett, mint a hagyományos, serpenyőben sütött tükörtojás, és kevesebb zsiradékot is tartalmaz, így azzal az illúzióval ettem, hogy nem is hízlal annyira.

Erdélyi túrós palacsinta

Mint tegnap már írtam, a halászlét tegnap palacsintával, méghozzá erdélyi túrós palacsintával kísértük le, ami szintén nagy családi kedvenc.

Hogy ez mitől erdélyi, azt nem tudom, már csak azért sem, mert családom Erdélyből származó apai ágán nem készítették, viszont anyukámék somogyi-osztrák eredetű családja ismerte és szerette is.

Véleményem szerint sokkal finomabb az így elkészített palacsinta, mintha csak simán megtöltenénk túrókrémmel és megennénk, az átsütés alatt az ízek jobban összeérnek, van idejük kibontakozni. Talán langyosan a legfinomabb.

Az alapul szolgáló palacsintát immár hagyományszerűen Attila sütötte. Fantasztikus érzéke van a tészta bekeveréséhez és sütéséhez, mindenféle recept nélkül, érzésre csinálja, amire én képtelen vagyok. A konyhában egyébként a sütés a gyenge pontom, ott kénytelen vagyok pontos receptekre szorítkozni szemben a főzéssel, ahol ki tudom élni kreativitásomat, meg tudom valósítani saját ötleteimet. De hát senki nem lehet tökéletes, és nem is kell, hogy az legyek, ha ilyen kuktám van. Emiatt a recept elkészítésében csak a túrókrém elkészítésekor veszem ki a részem.

Recept

8 darab palacsinta
50 dkg túró
porcukor
fél narancs leve
egy citrom reszelt héja
egy nagy marék óriás aranymazsola
csipetnyi fahéj
5-6 kanál tejföl
3-4 dkg vaj

A túrót a cukorral, narancslével jól kikeverem, villával szétnyomkodom. Hozzáadom a citromhéjat és a mazsolát, lazítom 2-3 kanál tejföllel, fahéjjal ízesítem. Az édességét kóstolással állítom be, mi nem szeretjük túl édesen. A palacsinták alsó felét megkenem jó bőven a túrókrémmel, az alsó szélét és a két oldalát behajtom, és így tekerem fel. Kivajazok egy jénai tálat, belefektetem a megtöltött palacsintákat. A maradék tejfölt cukorral elkeverem, lekenem vele a palacsintákat. Vajdarabkákat morzsolok a tetejére és előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt átsütöm, ezalatt a tejföl nagy részét beszívja a palacsinta és a teteje kissé aranybarna lesz. Langyosan tálalom, de hidegen is finom.

Pontyhalászlé

Megint kaptam egy szép pontyot Magditól, így egyértelmű volt, hogy hamarosan halászléfőzés következik.

A halászlé a magyar konyha egyik legtöbb vitát kiváltó étele. Az ország népe két táborra szakad a halászlé szóba kerülése esetén; vannak bajai és tiszai halászlé-rajongók, ezen belül mindenki a sajátjára esküszik. Ezt a vetélkedést jól példázza a Bűvös Szakács vonatkozó cikke és az ezzel kapcsolatos kommentek is.

Én a saját módszeremmel főzöm a halászlét évek óta, szerencsésebb esetekben többféle halból, most azonban kizárólag ponty felhasználásával. Hála istennek a kapott ponty szép sovány, pikkelyes jószág volt, iszapíznek és zsírrétegnek minden nyoma nélkül. Sajnos nem kaptam belsőséget, ikrát tejet, így elég puritán módon csak halszeletet tartalmazott a leves.

Nálam a dolog alapléfőzéssel kezdődik, amit azonban soha sem passzírozok, csak nagyon sűrű szövésű szitán átszűröm, és a halcsontokból nagyon kíméletes nyomkodással kinyerem a még bennük rejlő levet. Így a leves nem lesz sűrű, inkább húsleveshez hasonlatos, viszont nagyon erőteljes halízzel rendelkezik. Amitől kiakadok az az, ha olajon hagymát pirítva indítják a halászlét: ez felesleges zsírbevitel, mert a halcsontokból kifő annyi zsiradék, amennyi elegendő a paprika színének kioldásához.
Azt mondják, akkor jó a halászlé, ha a lábosból kiáramló gőztől összeragad a kezünk.

Én mindenképpen csípősen szeretem, a családban viszont többen is kedvelik korhelyesen, azaz tejföllel és citrommal.

Recept

Kb. 1 kilós ponty vagy 7-8 patkó alakú szelet
Plusz egy-két halfej és farok vagy 50 dkg apróhal (törpeharcsa, keszeg stb)
2 nagy fej hagyma
2 zöldpaprika
1 zöld hegyes erős paprika
20-20 dkg tej és ikra (ha van)
só
pirospaprika
a tálaláshoz cseresznyepaprika

A hal fejét és farkát lecsapom - vagy a halassal lecsapatom - , és a többi halfejjel, -farokkal vagy apróhallal maga falú lábosba teszem. A hal törzsét felszeletelem, sóval és egy kiskanál pirospaprikával bedörzsölöm, beleteszem a besózott belsőséget is és hideg helyen tartom, további felhasználásig. A fejekre –farkakra rádobom a felszeletelt hagymát, zöldpaprikát, sózom és felengedem kb. két liter vízzel. Erős lángon kb. egy órát főzöm, ezalatt a csontokról lefő a halhús. Ezután sűrű szövésű szitába teszem a halcsontokat, kinyomkodom belőlük a levet, az alaplét átszűröm, a halhúsból is kinyomkodom a nedvességet. A maradékot a macskámnak adnám, ha lenne, de mivel csak kutyáim vannak, ez veszendőbe megy.
Az átszűrt lét visszateszem a tűzre, felforralom, ha már habzik, beleszórok kb. másfél evőkanál pirospaprikát, pár szelet csípős paprikát. Mérsékelem a lángot, óvatosan beleengedem a besózott halszeleteket, tejet és ikrát és kíméletes főzéssel kb. tíz percig főzöm. Nem szabad kevergetni, nehogy összetörjenek a szeletek.
Tálaláskor minden tányérba szedek halszeletet, tejet és/vagy ikrát, rámerem a levet és friss kenyérrel, meg cseresznyepaprikával kínálom.

Desszertnek erdélyi túrós palacsinta volt utána, de erről majd később írok.

Sajnos gyakorlatilag semmi fény nem volt, így a kép minősége kívánnivalót hagy maga után...

Ünnepi libasült

Ma van Attila születésnapja. Tegnap óta faggatom, mit enne, de csak nehezen jutottunk dűlőre. Végül már azt mondtam, hogy ne mondjon semmit, meglátjuk vásárlás közben, mi a szép áru, és majd eldöntjük akkor. Így is történt: a liba nyert. Vettem két combot két mellet, és úgy döntöttem, burgonyafánkkal, aszalt gyümölcsökkel készítem el.

Egyébként pont most gondolkoztam el azon, hogy egyre kevesebb csirkét eszünk, pulykát gyakorlatilag egyáltalán nem, de ez nem is probléma, ezek a lábasjószágok elbújhatnak a liba vagy kacsa mellett, melyek húsa számunkra sokkal nagyobb ízélményt jelent.

A burgonyafánk nálunk a bevett szokásokkal ellentétesen nem élesztővel készül, szerintem nem kell bele. Ezt a véleményt anyukám is osztja, kívül ropogós, belül krémesen lágy fánkocskákat lehet előállítani ezzel a módszerrel. Mindig rusztikus formákat készítek, leplezve ezzel a türelmetlenségem, ugyanis soha nincs elég időm – kedvem se – hogy két kanállal csinosan megformázzam őket.

A mártás gyakorlatilag egy besűrített, aszalt gyümölcsös forralt bor, pikáns édes-savanykás íze nagyon jól passzol a kacsához, libához, de vadhúsokhoz is.

Az ebéd nagyon jól sikerült, talán karácsonykor is megállja a helyét. Én ebben az esetben adnék mellé még vajban kissé átpirított almaszeleteket, vagy kissé átsütött almában tálalnám a mártást.

Recept

2-2 libacomb és mell
rozmaring
só

A mártáshoz
5 dl száraz vörösbor
10 dkg aszalt szilva
6-8 dkg aszalt meggy és vörösáfonya
egy szelet gyömbér
4-5 szegfűszeg
fahéj
1 csillagánizs
cukor, só
körömnyi narancshéj
fél narancs leve
keményítő

A körethez
6-8 szem héjában főtt burgonya
2 tojás
3-4 evőkanál liszt
6 dkg vaj
só, szerecsendió

A libahús bőrös részét bekockázom úgy, hogy csak a zsírréteget vágjam át, húsos oldalán sózom, megszórom rozmaringgal. Előmelegített sütőben bőrös oldalával lefelé sütöm kb. 10 percig, ezalatt kiolvad a zsírja. Utána megfordítom, alufóliával letakarva puhára sütöm, majd leveszem a fóliát és ropogós-pirosra sütöm.

A mártáshoz a bort a fűszerekkel és a cukorral felforralom – a csillagánizst és narancshéjat 10 perc után kiveszem - , hozzáadom a gyümölcsöket és kb. 20 percig főzöm, ezalatt a bor kissé elfő, kezd sűrűsödni. Egy kis sóval is ízesítem. Célszerű a fűszereket teatojásban főzni a borral, mert így nem kell szűrni a mártást. Húsz perc után kevés vízzel elkevert keményítővel besűrítem, hogy olyan állaga legyen, mint egy hígabb lekvár.

A burgonyafánkhoz a héjában főtt krumplit még melegen áttöröm, belekeverem a vajat, sóval szerecsendióval ízesítem, hagyom kihűlni. Ha már hideg, a liszttel és tojásokkal összedolgozom, kb. olyan állagúra, mint a hagymás tört krumpli, állni hagyom legalább egy órát, majd bő forró olajban kisütöm. Érdemes az elején próbasütést végezni, hogy eléggé kemény-e a massza. A kisült fánkokat papírtörlőn lecsepegtetem.

A sültet a mártással és a burgonyafánkkal tálalom, száraz vörösbor kíséretében.

Úgy döntöttem, benevezem a receptet az Estiskola szárnyasfőző-versenyére, szavazzatok rám!

Halfilé roston, sült céklával és krumplipürével

Ma fél kettőtől két hétre szabad ember lettem, mától szabin vagyok!!!! Legalább lesz időm pihenni, meg persze felkészülni az ünnepekre. Az időm nagy részét bizonyára a konyhában fogom tölteni, másik felében pedig bevadászom a karácsonyi ajándékokat.

Ennek örömére vacsorát is főztem, ami jól is sikerült, bár Attila nem lelkesedett nagyon a sült cékláért, nekem viszont nagyon ízlett. Viszont pirospontot érdemlek, mert krumplipürét is csináltam; előre éreztem, hogy gond lesz a céklával. (Most ahogy írom a bejegyzést, hallom, hogy odasettenkedik a láboshoz és desszertnek fogyasztja a püré maradékát…)

A halat mindketten nagyon szeretjük, vacsorára meg egyenesen ideális, mert könnyű és finom is. Az uszonyosokat nem szoktam nagyon fűszerezni, nehogy elnyomják az ízesítők a zamatát, úgyhogy són, egy tekerés borson és pár csepp citromlén kívül nem is került rá semmi.

Recept

tengeri halfilé
só, bors,
citromlé
liszt

A körethez

60 dkg cékla (kicsi gumók)
olívaolaj
rozmaring (friss)
só, bors
tejföl
torma

férfiaknak krumplipüré

Először a céklával kezdek: ha földesek a gumók, lemosom, megszárítom, tepsibe rakosgatom őket, majd alufóliával letakarva a tepsit, puhára sütöm őket. Ekkor cikkekre vágom a céklát, megöntözöm olívaolajjal, sózom, borsozom, rászórom a rozmaringlevélkéket és még negyed órára visszatolom a sütőbe. Közben megcsinálom a krumplipürét, ha szükséges.

A halat sózom, megcsepegtetem citromlével, lisztbe forgatom – nagyon vékony lisztréteg legyen csak rajta – és kevés olajon aranybarnára sütöm, közben enyhén megborsozom.

A halat a sült céklával és krumplipürével tálalom, a céklára bónuszként tormás tejfölt is kanalaztam.

Ajánló - ajándékötlet karácsonyra

Nyakunkon a karácsony, ezért a mostani ajánlóban olyan könyvet szeretnék mindenki figyelmébe ajánlani, amely a kulináris élvezetekért rajongók számára nagy örömet okozhat. De irodalmi műként olvasva sem az utolsó, humoros, szórakoztató olvasmány.
Bizonyára nagyon sokan ismerik már, de talán akad olyan, aki még nem hallott róla, vagy ugyan hallott róla, de nem keltették fel az érdeklődését. Én most ezt megpróbálom, az egyik receptje felidézésével, melyet egyébként már a könyv megvétele előtt is hasonló módon készítettem én is.

Az írás jó példája annak, hogy a gasztronómiában is érvényesül az ősi szabály (mellyel mélyen egyetértek) : a kevesebb néha több. Jöjjön tehát egy részlet Váncsa István szakácskönyvéből, melynek alcíme ezeregy recept. (Vince kiadó, 2003.)

Guacamole

Hozzávalók:

Avokádó
Zöld chili
Só
Fokhagyma
Citrom
tortillachips

„ Alapvető jelentőségű táplálék, részint a szegény mexikóiak, részint az egészségmániás és gazdag európaiak fogyasztják; állítólag csökkenti a koleszterinszintet, regenerálja az érfalakat, elmulasztja a szürke hályogot, a lúdtalpat és az impotenciát, továbbá a tőzsdekrach, az autóbaleset és az adóhivatal ellen is védelmet nyújt. Bonyolultságát tekintve a guacamole a zsíros kenyér szintje alatt marad, a guacamole ugyanis, ha szigorúbban nézzük, nem is étel, hanem az avokádó fogyasztásának technikája. Az avokádót úgy esszük, hogy a húsát kikanalazzzuk a héjból, összetörjük, beledolgozunk egy jó adag finomra vágott chilit, sózzuk, ennyi.
Ehhez képest a guacamole készítésének valóságos iskolái vannak. A legszigorúbban ortodox, fundamentalista irányzat képviselői szerint guacamole csakis Mexikóban készíthető, ugyanis a lényege az avokádó maga, márpedig e célra alkalmas avokádó egyedül Mexikóban terem. Mások azt mondják, hogy ez ugyan igaz, de azért próbálkozzunk, megint mások akként vélekednek, hogy jónak tekintető minden olyan guacamole, amely a gyümölcs ízét – függetlenül annak származásától – érvényesülni hagyja.
A közvélekedés ezzel szemben afelé tendál, hogy azért a guacamoléba kell egy kis citromlé, korianderzöld, fokhagyma, finomra vágott vöröshagyma, esetleg tejföl, netán római kömény, de csak egy leheletnyi, aztán semmi más.
Végezetül vannak az újhullámos, neobarokk-posztmodern őrültek, akik szerint mehet bele szezámmag, savanyított gyömbér, almaborecet, wasabi. Vagy akár brokkoli, majonéz, parmezán, cheddar, currypor, worcester, tequila, Monterey Jack, chorizo, és mindez együtt.
Én a magam részéről a puristákhoz állok közelebb, azaz szerintem Isten az avokádót elég jól kitalálta, nem hiányzik abból semmi. Más kérdés, hogy némi erős paprika, fokhagyma és citromlé sohase árt, ezért aztán a guacamole összetétele az én fogalmaim szerint: pépesített avokádóhús, finomra vágott zöld chili, kis fokhagyma, pár csepp citromlé, tortillachips. Ez így nagyon finom, másrészt meg minden javasasszony, sámán, vajákos és csodadoktor szerint roppant egészséges, tehát a guacamole fogyasztása közben az ember büszkén gondol arra, hogy íme, a halhatatlanok ételét fogyasztom, noha ezzel az erővel ehetnék csülköt is. „

A kép származási helye: http://www.freedigitalphotos.net

Mákos boríték

Szombaton azon morfondíroztam, hogy mindenképp kellene valamilyen süteményt sütni, mert hát ugye mit fogok enni vasárnap reggel, továbbá Attila meg is jegyezte a babgulyás után pár órával, hogy hol marad a fánk, vagy miért nem sütök valamit. Nos, nem fánk lett, mert nem akartam sokat pepecselni, viszont volt itthon leveles tészta, ezt töltöttem meg almás-mákos töltelékkel. A neve kissé bolondos lett, de tényleg úgy néztek ki a sütik sütés előtt, mint egy kis boríték.

Imádom a mákot. Akár darálatlanul szórják péksütemény tetejére, akár darálva, sütemények, rétesek töltelékeként, vagy krémekben, fagyiban, egyszóval minden formában jöhet. Még nyugtatónak is jó, – bár ezt lehet hogy csak bebeszélem magamnak – nem egyszer oldottam már a feszültségemet egy jó kis mákos sütivel.

Ezt a sütit ráadásul gyerekjáték elkészíteni, csak a formázás igényel egy kis kézügyességet, ami viszont nekem nem nagyon van, ezért olyan, amilyen, viszont nagyon finom.
Én a Plusban kapható mélyhűtött tésztát használtam most, ez 6 lapból áll, így könnyebb az elkészítés, de ha friss feltekert tészta van, azt kb. 10x10 cm-es négyzetekre vágva készíteném el.


Recept

Egy csomag leveles tészta (most mirelite a Plusból)
20 dkg darált mák
2 dl tej
10 dkg cukor
2 alma
mazsola
2 evőkanál baracklekvár
1 tojás

Először a tölteléket készítem el. A tejet a cukorral felforralom, beleszórom a mákot és sűrűre főzöm. Ez pár percet vesz igénybe. Lehúzom a tűzről, beleszórom a mazsolát, a meghámozott, lereszelt almát és elkeverem benne a baracklekvárt. Hagyom kihűlni.

A tésztát felengedem, szétszedem a lapokat, és minden lapot megfelezek, így összesen 12 darab kis süteményem lesz majd. Gyúrólapon elhelyezek egy tésztanégyzetet, úgy, hogy az egyik sarka nézzen felém. A sarkára teszek egy kiskanál tölteléket, majd feltekerem. A két csücskét oldalt betűröm, hogy körülbelül úgy nézzen ki, mint egy kis lezárt boríték. Ezt a játékot mindegyik tésztadarabbal eljátszom. Ha kész vagyok, lekenem a tetejüket felvert tojással, és sütőpapírral bélelt tepsiben, forró sütőben kb. 15 perc alatt megsütöm.

Ha marad a töltelékből, csinálhatunk belőle mákos tésztát. Én azonban fogtam a lábost és kikanalaztam belőle a mákos masszát….