VKF XVII/1.- Krémsajtos grapefruit-saláta

Dolce Vita a XVII. VKF-re izgalmas saláták receptjeit várja. A témaválasztás nagyon időszerű, hiszen a tomboló nyárban mindenkinek jól esik egy saláta könnyű ebédként vagy vacsoraként fogyasztva.
A fordulóra két recepttel készültem, melyek közös vonása, hogy mindkettő gyümölcs felhasználásával készült, de egyikre sem lehet mondani, hogy a desszertként jól ismert gyümölcssalátáról lenne szó.
A krémsajtos grapefruit-saláta számomra nosztalgikus fogás, anyukám készített gyerekkoromban krémsajttal gyümölcssalátát, ez annak egy egyszerűbb változata. Desszertként, de előételként is fogyasztható, pikáns ízű saláta, a grapefruit édes-savanykás ízéhez nagyon jól passzol a lehelletnyire sós sajt.

Recept

Két (lehetőleg) rózsaszín grapefruit
Egy doboz Philadelphia krémsajt
2 evőkanál joghurt
egy kiskanál porcukor
a tetejére dió

A grapefruitot meghámozom, leszedem a fehér kesernyés burkát is, majd vékony karikákra vágom. Az öntethez a sajtot a joghurttal, cukorral és a grapefruit hámozásakor visszamaradt gyümölcslével krémesre keverem és a gyümölcsökre öntöm. A diót zsiradék nélkül serpenyőben pár perc alatt megpirítom és ezzel szórom meg a salátát.
Naranccsal is el lehet készíteni, de akkor veszít a pikantériájából. Gazdagabb változata, ha almaszeletekkel vegyítjük a grapefruitot.
(Ma egyébként apás ebédet készítettem – rántott hús, a változatosság szerint krumplipürével - és a hús mellé én ezt a salátát ettem.)

Citrusos saláta

Mint már írtam tegnap, a pácolt szűzérméhez Nigella egyik receptje alapján készítettem a salátát.

Ez a recept is az Egész évben nyári ízek (Forever Summer, 134. oldal) című könyvéből származik, amit egyébként nagyon kedvelek. Ő hideg marhasülthöz tálalja, de szerintem a pácolt sertéshez is igen jól passzol.

Az eredetiben felhasznált citrusféle a citrom, de én emellé még grapefruitot is használtam és egy csipet cukorral ellensúlyoztam a savasságát, főként Attila kedvéért. Ezen felül úgy döntöttem, hogy egy avokádót is belekockázok a salátába, ami tovább lágyította az ízeket.
Igazi kánikulában felüdülés lehet, kellemesen savanykás, hűsítő körítés annak ellenére, hogy a chili kissé tüzessé teszi.

A képen gyakorlatilag a tegnapi ebédem látható teljes valójában: felcsíkozottt pácolt szűz, saláta, joghurttal kikevert tahini és pita. Annyira ízlett, hogy alig várom, hogy megismételhessem. Remélem minél előbb eljön a nyár – de legalább a tavasz - , hogy minden nap hasonlóan színes és ízes fogások kerüljenek az asztalra, bár így télen egy hasonlóan színes összeállítás nagyot dob az ember hangulatán…

Recept

Személyenként két marék vegyes salátalevél (jégsaláta, endívia, frisée, radicchio)
Egy érett avokádó
Egy piros chili
Egy citrom
Egy pink grapefruit
Egy nagy csokor petrezselyem
Só, csipet cukor

A citromról és a gapefruitról teljesen levágom a héját, és a keserű fehér részt. A gyümölcshúst felkockázom, tálba teszem, ráöntöm a felfogott levet is. Sózom, egy csipet cukorral szelidítem az ízét, hozzáadom a felkarikázott chilit és a nem túl apróra vágott petrezselymet. Az avokádót meghámozom, magját kiveszem, felkockázom és a gyümölcshöz keverem. Ezt a salsa-szerű keveréket tálalásig behűtöm. Tálalás előtt a tányérokra két marék salátalevelet halmozok és rákanalazom a gyümölcsös keveréket. Mivel a pácolt szűzérmével tálaltam, a salátát meghitettem egy-két kanál páclével is, amiben a húst érleltem.

Fehér húsokhoz, halakhoz pikáns kísérő, de keverhetünk bele főtt garnélát, vagy tenger gyümölcseit is, és önálló ételként fogyaszthatjuk.

Sajtos-grapefruitos kukoricasaláta

Kiskoromban anyu nagyon sokszor csinált almás-sajtos kukoricasalátát, amit nagyon szerettünk.

Egyik este megkívántam a zöldféléket, és eszembe jutott ez is, de a recept jelentős átalakításon ment át az itthon lévő alapanyagok miatt.

Az eredetiben nincs zöldsaláta és mint a neve is mutatja, almát tartalmaz, ami azonban nem volt itthon, így grapefruitot használtam. Az én ízlésemhez ez még közelebb is áll, mert a kukorica eleve édeskés, az alma szintén, viszont a grapefruit fanyar-savanykás íze ezt ól ellensúlyozza.

Natúr húsokhoz jó köret, de én másnap ebédre csak önmagában ettem a maradékot egy zsömlével.

Recept

egy kisebb csomag salátamix

2-3 szál újhagyma

2 doboz konzervkukorica

egy pink grapefuit

2 evőkanál majonéz

2-3 dl tejföl

egy evőkanál ketchup

10 dkg sajt (most füstölt trappista volt)

só, bors

A majonézből, ketchupból, tejfölből, sóval, frissen őrölt borssal összeállítom a dresszinget, a pucolás közben kicsöpögő grapefruit-levet (illetve egy részét, mert nagyon sok volt neki) is belekeverem. Ebbe az öntetbe forgatom bele a zöldsalátát, kukoricát, az apró kockákra vágott sajtot, a felkarikázott újhagymát és a fehér héjától teljesen megfosztott, felkockázott grapefruitot. Fél órányi hűtés után tálalom.

Ha már úgy is a tenger gyümölcseit választotta Gabojsza VKF-témának, megjegyzem, hogy a sajtot garnélával helyettesítve is finom.

VKF XII - Tonhalsteak gyömbéres-szójás salátával

Amikor megláttam Gabojsza pályázati kiírását, gondolkodóba estem, egyrészt azért, mert imádom a tengeri herkentyűket és halakat, másrészt pedig nem tudtam, hogy a bőség zavarában mit is készítsek.

A blogomon többször szerepeltek már édesvízi és tengeri halak, polip, rák, úgyhogy olyasmit akartam kitalálni, ami még eddig fel nem használt hozzávalóból készül.

Így esett a választásom a tonhalra, nem titkoltan népnevelő célzattal. Kis hazánkban ugyanis még mindig ott tartunk, hogy a mirelit fehér húsú valamit hisszük tonhalnak és csodálkozunk, ha étteremben nem ezt látjuk viszont a tányéron. Pedig ennek örülni kell, mert a tonhal számomra – a kardhal mellett, amit Szicíliában volt alkalmam megkóstolni – az egyik legízletesebb tengeri hal. Mivel állagban a marhasteakre emlékeztet és nincs nagyon halíze, no meg szálkamentes, azoknak is érdemes kipróbálni, akik ódzkodnak a halevéstől.

Lorien kolléga már említette az Ananova márkájú fagyasztott tonhalat, amelyet én is előszeretettel használok, ha már nyers állapotban nem tudom beszerezni. A 900 grammos zacskó öt darab kb. 2 cm vastag steaket tartalmaz, melyek egyenként légmentesen vannak becsomagolva, így akár darabonként is el lehet fogyasztani anélkül, hogy fel kellene olvasztani az egészet. Nagyon praktikus. Én a METRO-ban veszem, de biztos van máshol is, mert a Rozmár forgalmazza.

A halakkal általában úgy vagyok, hogy nem érdemes túlfűszerezni, ezért általában csak sóval, citromlével fűszerezve, minimális mennyiségű zsiradékon sütöm. A vöröstonhal akkor jó, ha belül angolos marad, mint a bélszín, ezért senki se próbálja meg pár percnél tovább sütni, mert kiszárad és élvezhetetlen lesz.

A salátaöntet fűszerezése ázsiai beütést kapott a gyömbértől és szójaszósztól, ezek szerintem nagyon jól passzolnak a tonhalhoz.

Recept

Személyenként egy szelet vöröstonhal
Pár csepp olaj
Só, citromlé

A salátához
Egy piros kaliforniai paprika
Fél sárga kaliforniai paprika
Két marék ruccola
Egy kígyóuborka
Négy-öt levél kínai kel

Az öntethez
2 cm-es gyömbérdarab
egy gerezd fokhagyma
1 thai piros chili
kis fej lilahagyma
fél grapefruit leve
egy kiskanál cukor
2 evőkanál sötét szójaszósz
0,5 dl olaj

A salátaöntetet készítem el először. A grapefruit levét kifacsarom és feloldom benne a cukrot. Hozzáadom a lereszelt gyömbért, a felaprított chilit és fokhagymát, hozzákeverem a szójaszószt és az olajat és beleteszem a hajszálvékonyra felszeletelt lilahagymát. Tálalásig szobahőmérsékleten érlelem.

A salátához igyekszem a kelt, az uborkát és a paprikaféléket a lehető legvékonyabb csíkokra vágni. Ha ez kész, tálba teszem, belerakom a ruccolát is és kézzel összeforgatom.

Mielőtt ennénk, a tonhalszeleteket sózom, a grillserpenyőt felhevítem és pár csepp olajon megsütöm a halat. Lehet rá tekerni borsot is.
A tányéron elrendezgetem a salátát, meglocsolom az öntettel és melléfektetem a sült tonhalat, amihez ízlés szerint citromot is adok, de meg lehet locsolni a salátaöntettel is, ami kitűnően megy a hal ízéhez.