2010. január 30., szombat

Kelt ostoros rétes


Ez a recept ebben a szép, de számomra nem kívánatos téli időben igazán aktuális, jól esik behúzódni a melegbe és valami ehhez hasonló dús, kelt süteményt majszolni a tejeskávé mellé.

Nagyon régóta szemezek ezzel a recepttel, de csak most szedtem össze annyi bátorságot, hogy elkészítsem. Nem kellett volna eddig várni, azt hiszem, ez a legfinomabb kalácsszerű sütemény, amit valaha ettem, illetve készítettem.
Attila a lelkemre kötötte, -miután a még meleg kalácsok közül az egyiket szinte teljesen eltüntette egy ültő helyében – hogy írjam meg, mennyire ízlett neki, azt mondta, minden nap tudna ilyet reggelizni, pedig ő aztán nem egy kalácskedvelő, sőt, jelezte, hogy ő is meg fogja sütni. (Nagyon felbátorodott, mert amióta itthon van, ő süti a kenyeret, nem is akármilyet, nekem az övé jobban ízlik, mert ropogósabb a héja). Én állok elébe, semmi jónak nem vagyok elrontója….
A töltelékbe kakaó helyett lehet tenni diót, mákot, sőt fahéjat, szerintem a kakaós mellett a fahéjas lehet nagyon finom.
A recept a Rama 2010-es receptnaptárból származik, köszönet érte – mármint a naptárért - Magdi kolléganőmnek.


Recept

60 dkg liszt
3 tojássárga
7 dkg olvasztott vaj
4 dl langyos tej
3 evőkanál kristálycukor
5 dkg morzsolt élesztő (egy csomag szárazélesztő)
csipet só

A töltelékhez

25 dkg puha vaj
20 dkg barnacukor
4 evőkanál keserű kakaópor

A tetejére
A tésztából kimaradt tojásfehérje

A tészta hozzávalóiból rugalmas, inkább lágy tésztát dagasztok robotgép segítségével, akkor jó, ha elválik az edény falától. Letakarom és meleg helyen duplájára kelesztem, ez kb. egy órás művelet.
Amíg a tészta kel, a tölteléket elkészítem, ehhez a hozzávalókat simára keverem.
A megkelt tésztát átgyúrom, hat részre vágom. A hat darabot lisztezett munkafelületen téglalap alakúra nyújtom, s vékonyan megkenem a teljes felületet a töltelékkel. A két rövidebbik oldalnál kb. egy centire behajtom a tésztát és hosszanti oldalánál feltekerem, mint a bejglit. Ezt minden tésztadarabbal eljátszom, majd három-három rudat összefonok, így két szép kis fonott kalácsom lesz. Egy szűk tepsit – amibe a kalácsok épphogy beleférnek – sütőpapírral kibélelek, belefektetem a kalácsokat és hagyom 10 15 percig pihenni őket. Ezalatt a sütőt 180 fokra – légkeverésen 160 fokra – előmelegítem. A pihentetés után a kalácsokat megkenem a tojásfehérjével, és kb. 45-50 perc alatt aranybarnára sütöm.
Nem javaslom, hogy bárki langyosan/melegen megkóstolja, mert akkor még kihűlni sem lesz ideje, pedig hidegen is nagyon puha, finom.


2010. január 27., szerda

Ebéd indiai hangulatban


Ezt az ebédet pár hete készítettem, amikor a nagymama-kommandó szokásos hétvégi látogatása zajlott. Gondoltam, úgysem esznek gyakran ilyesmit, hát tegyünk egy próbát, mit szólnak az indiai ízekhez. Amúgy is ki szerettem volna próbálni a karácsonyra kapott fűszereket, ez pedig pont jó alkalomnak bizonyult.
A húsnak az indiaiak biztos nem örültek volna, mert karajt használtam a tandoori páchoz, egyszerűen azért, mert a heti bevásárlásnál még nem tudtam, hogy ez lesz az ebéd. A száraz karajnak nagyon jót tett a fűszeres-joghurtos pác, alig várom, hogy szabadtűzön is megsüthessem, mert azért az lesz az igazi. A köret egy fűszeres tepsis krumpli volt, meg egy pikáns, korianderes-narancsos saláta, joghurtos öntettel, ami nagyon jól passzolt a fűszeres húshoz. Összességében véve nagy sikere volt az ebédnek, anyukámnak a garam masalás krumpli annyira nem jött be, de a hús és a saláta telitalálatnak bizonyult, Zsófi szerint is.

Recept

A húshoz

fejenként két szelet sertéskaraj
2 dl joghurt
3-4 gerezd fokhagyma
3 cm-es gyömbérdarab
egy evőkaná
l tandoori masala

A körethez

egy kg krumpli
3-4 kis fej hagyma
egy-két teáskanál
garam masala
só, olaj

A salátához

2 nagyobb narancs
2 kis cukkini
egy fej lilahagyma
egy teáskanál őrölt koriander
1 dl joghurt


A húst előző este bepácolom. A páchoz a joghurtot összekeverem a tandoori fűszerkeverékkel, belereszelem a gyömbért és a fokhagymát. A karajszeleteket gyengén besózom és a pácban jól megforgatva egymásra rakom, lefedem és egy éjszakát a hűtőben pihentetem. A sütés előtt legalább egy órával kiveszem, hogy szobahőmérsékletűre melegedjen.
A salátához a cukkinit meghámozom, felnegyedelem és vékony szeletekre vágom. A narancsokat megpucolom és felnegyedelve szeletelem. A lilahagymát félfőre vágom. A hozzávalókat salátástálba teszem, gyengén sózom, rászórom a koriandert és belekeverem a joghurtot. Tálalás előtt egy-két órát a hűtőben érlelem.
A fűszeres krumplihoz a krumplit megtisztítom és nagyobb kockákra vágom. Olajjal meglocsolom, szórok rá sót, meghintem garam masalával, és kézzel jól összeforgatom, hogy a fűszeres olaj mindenhol érje. Rászórom a nagyobb darabokra vágott hagymát is.A sütőt 180 fokra előmelegítem, és ropogósra sütöm a krumplit, ez kb. 45 perc.
Amikor a krumpli már majdnem jó, előveszem a grillserpenyőmet, egy kiskanál olajat forrósítok benne, és ebben sütöm ki a páctól kissé lecsepegtetett karajszeleteket.
A húst a masalás krumplival és a narancssalátával tálalom.
(A képért elnézést kérek, katasztrófa, de jobbra nem futotta, mert éhes volt a család.)

2010. január 23., szombat

Szárnyaszegett angyalok


Én is részt vettem a tavalyi Angyalka-játékban, de erről még nem esett szó a blogon. Azért nem, mert a Magyar Postának hála, az ajándékom csak most, január 20-án érkezett meg. Szegény Doctor Pepper – az angyalkám – többször érdeklődött e-mailben, már annak is örült volna, ha Valentin-napra célba ér a küldemény, de szerencsére a posta malmai ennél gyorsabban őröltek. DP ajándéka először törötten visszaküldésre került, és másodjára sem ért célba. Nem tudom, ki a szerencsésebb, az én ajándékomat Kingának törötten vitte ki a posta, úgyhogy nekem sem voltak jók a tapasztalataim a csomagküldéssel kapcsolatban. Elgondolkodtató, hogy a 21. században egy törékeny csomag célba juttatása lehetetlen feladatnak tűnik a monopolhelyzetben levő szolgáltatónak, de ez van.
A bosszúságról ennyit, most viszont nézzük, mivel is lettem gazdagabb!
A csomagban érkezett egy jó kis szakácskönyv a Holló és Társa kiadásában, Kis torták és minisütemények címmel. Átlapozva megállapítottam, hogy pont nekem találták ki, egyszerű és gyorsan készíthető sütemények vannak benne. Kaptam még négy szórósablont, mellyel akár sütit, akár cappucinot dekorálhatok szívvel, napocskával, delfinekkel, illetve virággal, és hat darab pohárjelölő bojtot, amivel meg lehet különböztetni a vendégek által használt poharakat. Ez utóbbi nagyon ötletes, nem láttam még soha ilyet, és hasznát is veszem, mert rendszerint nem tudjuk, ki miből ivott. És végül, de nem utolsó sorban érkezett egy tábla citromos-gyömbéres étcsokoládé, szintén telitalálat, mert ez a párosítás nagy kedvencem.
Köszönöm szépen DP, remélem jövőre több sikerrel és kevesebb bosszúsággal fogunk játszani!

2010. január 20., szerda

Kínai kel főzelék


Nagyon szeretem a kínai kelt, salátának, meg nyersen is rágcsálni, de most úgy gondoltam, valami mást fogok készíteni belőle, mondjuk főzeléket. Kiindulási alapnak ehhez a salátafőzelék receptje pont ideális, mert szerintem ez a zöldség inkább hasonlít salátára, mint mondjuk a kelkáposztára, másrészt a salátafőzelék nagy kedvenc nálunk.
Gyakorlatilag teljesen azonos módon készült a főzelék, mint salátából, de kaporral is fűszereztem. Nagyon finom, pikáns, a tejföltől kicsit savanykás főzeléket kaptam, szerintem nem
most főztem ilyet utoljára. Feltétként az elmaradhatatlan dinsztelt húst ettük mellé.

Recept

1 kg kínai kel
3 szem közepes krumpli
két gerezd fokhagyma
3 púpos evőkanál tejföl
2 csapott evőkanál liszt
egy csokor kapor (nálam most fagyasztott)


A kínai kel külső, kevésbé szép leveleit letépem és kidobom, az alját kb. két centi vastagon levágom. A zöldséget hosszában félbe, a feleket megint félbe vágom, és a kapott negyedeket felcsíkozom. A kelt lábosba teszem, felöntöm annyi hideg vízzel, amennyi ellepi, sózom, és felforralom. Ekkor a főzővizet teljesen leöntöm róla, beleszórom a felkockázott krumplit, a pár darabba vágott fokhagymát, és annyi hideg vizet öntök alá, amennyi kb. félig ellepi. Puhára főzöm. A lisztet a tejföllel kikeverem, beleszórom az aprított kaprot és behabarom vele a kelt. Pár perc alatt összerotyogtatom, hogy kissé besűrűsödjön, majd dinsztelt hússal tálalom.

2010. január 18., hétfő

Dorseti almás


Ismét egy Good Food recept következik. Lassan már fizethetnének is nekem, annyiszor hivatkozom erre az oldalra, de ha hétvégén valamilyen gyorsan kikeverhető, egyszerű, de mégis finom süteményt akarok sütni, első utam hozzájuk vezet. A receptek nagyon megbízhatóak, eddig mindig minden sikerült, és persze nagyon finomak is.
Ezúttal almás süteményre fájt a fogam, így találtam rá a Dorseti almásra. Dorsetről először is
Hugh Fearnley Whittingstall és River Cottage jut eszembe, de azért azt sem szabad elfelejteni, hogy almatermelése is híres, olyannyira, hogy minden év októberében almafesztivált is tartanak. Dorset megye nemzeti étele pedig ez az almás süti.
Az eredetitől annyiban tértem el, hogy a liszt 5 dekáját megmaradt, másra aligha elegendő darált mogyoróval helyettesítettem, szerintem ez csak előnyére vált.

Recept

450 gramm alma
fél citrom leve
225 gramm puha vaj
280 gramm cukor
300 gramm liszt
50 gramm őrölt mogyoró
4 tojás
2 evőkanál vanília kivonat
2 evőkanál sütőpor
barnacukor a hintéshez

A sütőt 180 – légkeverésen 160 - fokra előmelegítem. A tepsit sütőpapírral kibélelem. Az almát meghámozom, kimagozom és vékony szeletekre vágom, ráfacsarom a citrom levét is, hogy ne barnuljon meg. A vajat, cukrot, tojásokat a liszttel, vaníliával és a sütőporral egy mély tálban simára keverem. A massza felét a kibélelt tepsibe öntöm, ráteszem az almaszeletek felét, erre megy a maradék tészta, rá pedig a maradék alma. A tetejét meghintem barnacukorral és 45-50 percig sütöm. A sütés után még 10 percig a tepsiben hagyom, majd utána kiveszem és szeletekre vágva kínálom.
A sütemény nagyon puha, szaftos lett, és tetszett, hogy az alma kétféle állapotban van jelen benne: egyrészt teljesen megsülve a tésztában, másrészt pedig kissé karamellizálódva a tetején.

2010. január 17., vasárnap

Filmes játék


Marcsi játékra hívott: arra kíváncsi, melyek a kedvenc filmjeim.
Előrebocsátom, hogy nem vagyok egy nagy filmnéző, nagyon kevés van, amely egyáltalán le tud kötni, s ha mégis, nagyon kevés van – ezek tényleg a legjobbak -, amin nem alszom el, akkor sem, ha álmos vagyok.

Mostanában első számú kedvencem a
Parfüm. A hangulata lélegzetelállító (szó szerint), a cselekmény fordulatos, nem szokványos, és persze gyönyörűen van fényképezve. A főszereplő pedig zseniális.
Hasonló okok miatt – bár kicsit más műfaj, de legalább van gasztronómiai vonatkozása – a
sorban következik a Csokoládé. Ez sokkal szórakoztatóbb, igazi kikapcsoló film, és hát persze Johnny Depp is játszik benne:-))
A komolyabb kategóriából nagyon szeretem a Halálsoront, Tom Hanks és Csengettyűúr főszereplésével. Ez egy Stephen King regény feldolgozása, nagyon megható, az ilyeneken mindig bőgök.
Az ötbe úgy szép, ha magyar film is bekerül, ez pedig
A napfény íze, ezt szintén a hangulatáért, és a fényképezéséért szeretem, meg Ralph Fiennes alakításáért persze .Jó érzés megnézni a Sonnenschein-család és a gyomorkeserű sorsát.
Végül egy igazán megmosolyogtató sorozat, abszolút kedvencem, ez pedig nem más, mint a
Csengetett Mylord?. Igazi békebeli angol családregény korhű jelmezekkel, igazi vaskos angol humorral, és persze néha főzéssel. Nem tudom, most megy-e valahol, de szívesen nézném újra.

Fentieken kívül nagyon szeretem Adam Sandler filmjeit és nagy kedvenc a Gladiátor is, mert a történelmi jellegű filmeket is kedvelem. Sport témájú filmek közül a kedvenc a Minden héten háború pazar szereplőgárdája miatt (is), háborús filmek közül - mert akármilyen fura is, ezeket is szeretem -pedig a Sólyom végveszélyben.


A stafétát továbbadnám
Beatbullnak, Loriennek, és Szepykének (bár lehet, hogy ő már megkapta).

2010. január 14., csütörtök

Kacsamáj ágyas gyümölccsel


Mostanában kicsit eltűntem, ez annak köszönhető, hogy újra dolgozom. Aki játszani hívott, ígérem, válaszolok, csak kell egy kis idő, hogy belerázódjak a hétköznapokba.
Attila van itthon Zsófival, és főz is. Ma például
lasagne volt házilag gyúrt tésztából, a blogon olvasható recept alapján, úgyhogy igen jó dolgom van, amikor hazaérek, és csak elémteszik a finom vacsorát.
Főzés szempontjából a hétvégére korlátozódik a konyhai tevékenységem, múlt hétvégén készítettem ezt az ünnepinek is mondható ételt, Attila névnapjára.
Az ötletet az adta, hogy a kacsamáj mellé szeretjük a gyümölcsöt, legyen az akár friss, akár aszalt. A friss gyümölcs általában alma vagy körte, az aszalt gyümölcs most pedig az általunk
ágyazott pálinkából visszamaradt gyümölcságy lett, hirtelen ötlettől vezérelve ugyanis ezt használtam fel a köret elkészítésekor. Ez a gyümölcs nem éveket, hanem kb. 2-3 hetet állt szilvapálinkában, így azért nem volt tolakodóan alkoholíze, még megőrizte állagát és zamatát is, ez pedig nagyon passzolt a májhoz. Nagyon finom lett, de gyerekeknek nem ajánlom!


Recept

35 dkg hízott kacsamáj
két nagy alma
kb. 15 dkg ágyas gyümölcs
5 dkg vaj


A kacsamájat megtisztítom, az ereket kiszedem, és a májat kb. tenyérnyi szeletekre vágom. Serpenyőben felforrósítom a vajat, és megsütöm benne a májat, közben kevés sóval ízesítem. Akkor jó, ha a belseje még kicsit rózsaszín, de véres lé már nem folyik belőle. Ha ez kész, kiszedem a szeleteket, és tálalásig melegen tartom. A héjastól karikákra vágott, de a magházától megfosztott almát a máj sütéséből visszamaradt zsiradékban három-négy percig sütöm, közben forgatom. Félidőben melléöntöm az ágyas gyümölcsöt is, és ezzel párolom készre az almát, ami akkor a legjobb, ha még kicsit ress.
A májat a gyümölcsös almaszeletekkel tálalom, nagyétkek valamilyen krumplis köretet, például krokettet, fánkot is ehetnek mellé.

2010. január 11., hétfő

Székelykáposzta


Télen nálam a savanyú káposzta alapélelmiszer. Készül ilyenkor töltött káposzta, rakott káposzta, káposztás húsgombócleves, gombócos káposzta, korhelyleves, egyszóval nehéz, füstös ízű magyaros ételek.
Most a székelykáposzta a sláger, meg is döbbentem, amikor nem találtam a blogon szereplő receptek közt.
Az ételhez fűződő legenda szerint egy Székely nevű vendéglős kreálta, amikor már csak maradék pörkölt és savanyú káposzta volt a konyhán, a vendégek meg éhesek voltak. Állítólag Petőfi sem vetette meg.
A készítésnél én a történetből indulok ki és csinálok egy jó pörköltet, meg egy párolt savanyú káposztát, de mindig teszek bele kolbászt és szalonnát, mert ezek adják meg a füstösségét. Az összekevert ételt pedig kb. fél órán át rotyogtatom, hogy az ízek összeérhessenek.
Mint minden káposztás fogásra, erre is igaz, hogy felmelegítve még jobb, ennek megfelelően ipari mennyiségben szoktam készíteni.

Recept

2 kg savanyú káposzta
75 dkg sertéslapocka
10 dkg füstölt szalonna
15 dkg mangalica kolbász
3 fej hagyma
egy zöldpaprika (csípős is lehet)
2 babérlevél
5-6 szem bors
pirospaprika
köménymag
2 gerezd fokhagyma
egy evőkanál liszt
2 dl tejföl
olaj/zsír

Először a pörköltet kezdem készíteni. Ehhez zsiradékot forrósítok, üvegesre sütök benne két fej felaprított hagymát, közben a köménymagot is beleteszem, hadd pattogjon ki. Rádobom a kisebb kockára vágott lapockát, fehéredésig sütöm, megpaprikázom, hozzáadom a felszeletelt fokhagymát, zöldpaprikát, és egy körömnyi babérlevelet. Felöntöm annyi vízzel, amennyi szűken ellepi és puhára főzöm. A levét időről-időre elforralom, és pótolom, ettől lesz igazán sűrű szaftja.
Közben a maradék hagymát félfőre vágom, a szalonnát felcsíkozom, a kolbászt felkarikázom. A savanyú káposztát leöblítem, kissé kinyomkodom és pár vágással rövidebbre aprítom, ha kell. A szalonnát kiolvasztom, rádobom a hagymát és a kolbászt, három-négy percig sütöm, és rádobom a káposztát. Hozzáadom a szemes borsot, babérlevelet, jól elkeverem, aláöntök egy bögre vizet és majdnem puhára főzöm. Ekkor belekeverem a pörköltet, nagyon kis lángon összerottyantom, majd a tejfölben elkevert liszttel behabarom. Nekem úgy ízlik, ha nincs hosszú leve, de ha valaki hígabban szereti, kis vízzel felengedheti. Lehet bele kaprot is főzni a habarással egyidejűleg. Tejföllel és friss kenyérrel tálalom.


2010. január 8., péntek

Trüffel ajándékba




Ellentétben a többiekkel, nem vagyok egy nagy bonbongyártó, de többször készítettem már trüffelt és mindig sikert arattam vele. Most Anikót leptem meg vele karácsonyi ajándékként,
s hogy még egyedibb legyen, szomszédom, Edina által kézzel festett fadobozba ültettem a finomságokat. A doboz egyébként multifunkciós, mert a bonbon elfogyasztása után teafilterek tárolására is igen alkalmas.
A trüffelt Stahl-recept alapján készítettem másfélszeres adaggal, de töltelékként rumba áztatott aszalt meggyet meg egész mogyorót használtam, kívül pedig pirított mandulába és mogyorós krokantba forgattam a golyókat. Készült egy-két kakaóbevonatos is.
Nagyon jó ajándék csokoholistáknak bármilyen alkalomra. A blogra csak most került fel, mert nem akartam, hogy a megajándékozottnak ne legyen meglepetés, de miután tegnap megkóstolta és ma a recept után érdeklődött, meg kellett írnom minél előbb a bejegyzést:-)

Recept

Egy rúd vanília
Két szem kardamom
1.5 dl tejszín
20 dkg jó minőségű, magas kakaótartalmú étcsokoládé
3 dkg vaj
rumba áztatott aszalt meggy
egész törökmogyoró szemek
pirított mandulalapok
mogyorós krokant
kakaópor

A tejet a behasított vaníliarúddal és a kardamomból kioperált pici magokkal felforralom és állni hagyom. A csokoládét gőz felett felolvasztom a vajjal, majd hozzászűröm a tejszínt. A keveréket egy lapos műanyag dobozba öntöm és a hűtőbe teszem, hogy megszilárduljon. A golyózást legalább két óra eltelte után kezdem.
A csokimasszából diónyi adagokat hasítok ki kiskanállal, a tenyeremben golyót formázok belőle, megtöltöm a meggyel, mogyoróval, vagy amivel tetszik, beleforgatom a kiválasztott bevonatba, és muffinpapírba vagy alufóliába helyezve mehet vissza a hűtőbe, vagy az ajándékcsomagolásba. Fontos, hogy hideg helyen tároljuk, viszont fogyasztás előtt érdemes legalább fél órát szobahőmérsékleten tartani, hogy előjöjjön az íze. Már ha kibírjuk…

2010. január 6., szerda

Retro-szelet



Ez a húsétel számomra a gyerekkort idézi, anyukám gyakran készítette hétvégén ebédre, mindig volt mellé valamilyen saláta, köretként pedig rizs vagy sült krumpli. Ezért kereszteltem el retró-szeletnek. Általában csirkemellből, sertéskarajból szoktuk csinálni, de most szűzpecsenyéből készítettem.
A gombás raguhoz a saját termesztésű paradicsomunkból még nyáron főzött fűszeres házi ketchupot használtam, ez a boltival össze sem hasonlítható, kevésbé édes, de sokkal fűszeresebb, és jól kiegészítette a füstölt sajt ízét.
A tálat, amiben a szeleteket összesütöm, mindig a hús elősütéséhez használt zsiradékkal szoktam kikenni, mert ez nagyon finom szaftot produkál, amikor összeolvad a gombás raguból kisülő ízekkel.

Recept

60 dkg szűzpecsenye
35 dkg gomba
egy kis fej hagyma
két gerezd fokhagyma
egy csokor petrezsely
8-10 szelet füstölt sajt
8 dkg vaj
2 evőkanál olaj
2 evőkanál házi ketchup
só, bors

A szűzpecsenyéből 8-10 érmét vágok, ezeket kicsit megveregetem, így kb. tenyérnyi hússzeleteket kapok. Serpenyőben 5 dkg vajat forrósítok a két evőkanál olajjal, és elősütöm benne a sóval, borssal meghintett hússzeleteket. Ha ez megtörtént, a sütéshez használt zsiradékkal kikenek egy tepsit vagy tűzálló tálat, és belefektetem a húsokat.
A gombás raguhoz a maradék vajon megpárolom a finomra vágott hagymát, rádobom a gombát, a felszeletelt fokhagymát, sózom, borsozom, és puhára sütöm. A végén hozzákeverem a felaprított petrezselymet is, majd –ha már levettem a tűzről – a ketchupot.
A hússzeleteken egyenlően elosztom a gombás ragut, mindegyikre egy szelet sajtot fektetek, és előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt készre sütöm az ételt.
Cukkinis krumplipürével ettük.

2010. január 4., hétfő

Csöröge


Az év gasztronómiai szempontból rögtön egy melléfogással kezdődött.
Attila gyakran emlegeti, hogy nagymamája milyen finom csörögefánkot csinált, így gondoltam, meglepem. Mivel rosszul vagyok azoktól a süteményreceptektől, amelyekben öt meg nyolc tojást, sőt, csak tojássárgát kell használni, F. Nagy Angéla olcsó csöröge-receptjét választottam. A tészta gyönyörűen összeállt, kis gyakorlással a formázás is sikerült, el sem égettem, egyszóval minden klappolt. Szerintem. A célszemély ugyanis, amikor megkóstolta, közölte, hogy ezt bizony elrontottam, mert olyannak kellene lennie, mint a szalagos fánk. Hiába bizonygattam, hogy a csöröge nem élesztős tésztából készül, és a neve is azért ilyen idétlen, mert a tészták szinte csörögnek, ha egymásra kerülnek, nem hitt nekem. Utánanéztem, és rájöttem, hogy van, ahol rendes fánktésztából készül a csöröge. Én meg még erről nem hallottam sose. Így jártam, hiába, a jó pap is holtig tanul.
Egyébként finom volt. Szerintem.

Recept

25 dkg (rétes)liszt
2 tojás
egy evőkanál rum
egy evőkanál porcukor
csipet só
diónyi vaj
kevés tejföl
olaj a sütéshez
lekvár a tálaláshoz

A lisztet a tojással, sóval, cukorral, rummal, vajjal és kevés (egy-két evőkanál) tejföllel rugalmas tésztává gyúrom. Kinyújtom késfok vastagságúra és tenyérnyi téglalapokra vágom. Minden forma közepén ejtek egy metszést, amelyen a téglalapok rövidebbik oldalait átbújtatom, így kapom meg a jellegzetes csöröge-formát. A fánkokat bő forró olajban aranysárgára sütöm, lecsepegtetem, és frissen, lekvár kíséretében tálalom. Ha áll, már nem olyan jó, de ez nem túl nagy adag ahhoz, hogy maradjon belőle.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails