Barna sörben párolt nyúl

Ezt az ételt talán egy hónapja főztem. Kiindulási alapja az volt, hogy a nyúlhús nekünk leginkább párolva, zöldségekkel főzve jött be leginkább. Az eddigi főzéseim során rendszerint bort használtam hozzá, de most úgy döntöttem, kipróbálom sörrel is. A barna sör mellett döntöttem, gondoltam, hogy a karamelles íze jól fog passzolni a nyúl húsához. Igazam lett, nagyon finom ételt sikerült készíteni.

Recept

egy kb. másfél-két kilós nyúl darabolva

egy nagyobb hagyma

egy fehérrépa

2-3 sárgarépa

két gerezd fokhagyma

3-4 ág kakukkfű

2 ág rozmaring

4-5 szem borókabogyó

só, bors

mustár

fél liter barnasör

liszt

olaj

A nyúldarabokat megsózom, enyhén borsozom, lisztbe mártom és a felforrósított olajon körbesütöm, amíg a hús aranybarnás kérget nem kap.

A zsiradékban megfonnyasztom a felaprított hagymát, rádobom a nagyobb, 2-3 centis darabokra vágott répákat és pár percig pirítom. Ekkor beleteszem a húsdarabokat, hozzáadom a kakukkfüvet, rozmaringot, borókát, fokhagymagerezdeket, felöntöm a sörrel és addig párolom, amíg a hús meg nem puhul. Ezalatt a szaft is kicsit besűrűsödik. A végén kevés mustárral, sóval utánaízesítem.

Krumplipürével ettük, de még jobb lett volna hozzá a krumplikrokett vagy a krumpligombóc, ha lett volna időm elkészíteni.

VKF XXII.- Babos-répás strucc-egytál

Mézesmadzag a XXII. VKF témájául az egytálételeket választotta. A téma nagyon aktuális, mert az ünnepek után a nadrágszíj-meghúzós időszakban nagyon jól jönnek az egytálételreceptek, másrészt meg babázós anyukáknak ideális választás, mert nem kell egész nap a tűzhely mellett forgolódni, jól összeválogatott hozzávalókból megfelelő fűszerekkel kis időráfordítással is finom, kiadós étel készülhet.
A kiírást olvasva már jó előre tudtam, hogy a korábban beszerzett strucchús felhasználásával fogok valamit alkotni zöldségekkel, aztán végül konkretizáltam a dolgot. A húst sárgarépával, zellerrel és babbal sűrű, ízletes raguvá főztem össze és friss házi kenyér, meg tejföl kíséretében tálaltam. Sikere volt. Aki nem jut hozzá strucchoz, marhahúsból is elkészítheti, az íz gyakorlatilag ugyanaz lesz.

Recept

70 dkg strucchús
10 dkg kolozsvári szalonna
két fej hagyma
öt gerezd fokhagyma
három szál sárgarépa
10 dkg zeller
50 dkg gyöngybab
babérlevél
rozmaring
borókabogyó
pirospaprika

A szalonnát és a hagymát felaprítom, a húst felkockázom. A szalonnát kiolvasztom (ha nem elég zsíros, öntök rá egy evőkanál olajat is) és megfonnyasztom rajta a hagymát. Rádobom a húst, és fehéredésig pirítom. Ekkor hozzáadom a kockákra vágott zellert, felaprított fokhagymát, a babérlevelet, egy ág rozmaringot, 3-4 szem borókát, egy evőkanál pirospaprikát, sózom, borsozom, és jól elkeverem, majd felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi. A húst párolom, közben a levét többször elfőzöm, ismét felöntöm, megint elfőzöm, és így tovább. Közben külön edényben babérleveles, enyhén sós vízben puhára főzöm a babot. Amikor a hús majdnem teljesen puha, hozzáteszem a nagyobb darabokra vágott répát, a levétől lecsepegtetett babot, felöntöm vízzel, és teljes puhulásig főzöm. Ezalatt sűrű szafttá forr a leve is. Kenyérrel, tejföllel tálalom.

Vadas nyelvtokány

Korábban már említettem, hogy Attila nagyon szereti a főtt nyelvet. Ezzel csak az a probléma, hogy nem mindig lehet hozzájutni, főleg akkor nem, amikor kedvet kap hozzá, ezért ha van, inkább többet veszek és lefagyasztom.
Most is volt egy adag, amit a szokásos módon megfőztem, aztán pedig Attila nekem szegezte a kérdést: nem lehetne-e belőle valamilyen komolyabb ételt készíteni. Mondtam, hogy éppenséggel lehet, így született meg a vadas nyelvtokány. Szombat este csináltam meg vasárnap ebédre, de már este elfogyott több mint a fele, úgyhogy nagy sikere volt.
Én meg jól elvoltam egy parmezános pestós penne és hagymás paradicsomsaláta társaságában.

Recept

3 db főtt sertésnyelv (nem füstölt!)
egy fej hagyma
egy sárgarépa
egy fehérrépa
egy evőkanál kapribogyó
2 dl tejföl
egy evőkanál liszt
egy evőkanál mustár
kakukkfű
rozmaring
3-4 szem borókabogyó
egy babérlevél
kb. 5 dl főzőlé
citrom
cukor, só
olaj

A nyelvet az itt leírt módon megfőzöm, megtisztítom és csíkokra vágom. Kevés olajon egy evőkanál cukrot karamellizálok, megfonnyasztom benne a hagymát. Rádobom a kisebb darabokra vágott répaféléket, a kapribogyót és 4-5 percig sütögetem. Beledobom a borókabogyót, babérlevelet, ízesítem sóval, rozmaringgal és kakukkfűvel, hozzáadom a nyelvcsíkokat és felöntöm a főzőlével. Addig párolom, amíg a zöldségek meg nem puhulnak. Ekkor tejfölös liszttel behabarom és a mustárral, pár csepp citromlével és reszelt citromhéjjal teszem pikánsabbá.
Most tésztával tálaltam, de zsemlegombóc, knédli egyaránt illik hozzá.

Krumplis szarvaspörkölt bográcsban

Szégyenszemre idén tegnap bográcsoztunk először. Ebben közrejátszott az építkezés miatti rendezetlen kert, a nagy meleg, a babavárás, meg eddig nem volt kedvünk sem nagyon hozzá.
Tegnap azonban megtört a jég olyannyira, hogy Attila már ma is azon törte a fejét, hogy mit tudnánk ma is bográcsban főzni, pedig még a tegnapi kajából maradt ma ebédre is.
Azt viszont elterveztük, hogy ősszel gyakrabban fogunk hódolni a főzés eme szabadtűzi formájának, Miska kutyánk legnagyobb örömére (lásd fotó) .

Az első bográcsos étel idén a krumplis szarvaspörkölt lett és tulajdonképpen Attila csinálta meg, én csak a fűszerezésben meg a kevergetésben vettem részt. A héten valahogy nem kívántam igazán a húst, de ennek már nem tudtam ellenállni, amikor még csak feltettük főni, már tudtam, hogy ebből azért én is ki(v)eszem a részem.
Ezt az ételt majdnem ugyanúgy készítjük, mint a többi pörköltfélét, de a fűszerezése némileg eltér abban, hogy zöldfűszereket is használunk. Véleményem szerint a bor nem szükségszerű hozzávalója, anélkül is igen jó a végeredmény. Egy kisebb újítást azonban elkövettünk a bevált recepten: a krumplival együtt egy nagy alma felét is belefőztük. Nem rontotta el…

Recept

1 kiló szarvas pörkölthús (lapocka, lábszár)
80 dkg krumpli
15 dkg füstölt szalonna
3 közepes fej hagyma
két zöldpaprika
egy hegyes erős paprika
egy paradicsom
fél alma
egy kiskanál egész köménymag
egy kis ág rozmaring
egy kiskanál kakukkfű
4-5 szem borókabogyó
két gerezd fokhagyma
egy nagy babérlevél
egy evőkanál fűszerpaprika
só

A felkockázott szalonnát felteszem izzadni, majd a nem túl apróra vágott vöröshagymát, a feldarabolt paprikákat a köménymaggal megfonnyasztom rajta. Ekkor beleteszem a nagyobb darabokra vágott szarvashúst és addig pirítom, amíg szépen kifehéredik. Ekkor rászórom a fűszerpaprikát, beledobom a negyedelt paradicsomot, jól összekeverem, és felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje. Hozzáadom a babérlevelet, rozmaringot, borókát, kakukkfüvet, fokhagymát és addig főzöm, amíg a hús majdnem puha. Ekkor kerül bele a nagyobb kockákra vágott krumpli és alma. Ha szükséges, öntök még rá annyi vizet, hogy szűken ellepje, majd addig főzöm, amíg a krumpli és a hús is vajpuha nem lesz. Ezután erős tűzön kissé beforralom a szaftját.
Ubokasalátával, tejföllel és friss kenyérrel adom asztalra, száraz vörösborral kísérve.

Fehérboros flekken padlizsánsalátával

A hétvégi grillezés alkalmával flekkent sütöttem, de ezúttal a húst a megszokottól eltérően, fehérbor felhasználásával, kevesebb olajjal pácoltam.
A tarja mellé készítettem padlizsánsalátát, amelynek receptje már korábban is felkerült a blogra, azonban ezúttal kicsit nyáriasítottam rajta. A padlizsánt grillen sütöttem meg, tettem bele aszalt paradicsomot elhagytam a szardellafilét, balzsamecetet,a fűszereket, öntetet sem készítettem, mert az aszalt paradicsom pácolásához használt fűszeres olajjal öntöttem le. Nagyon finom lett, a friss paradicsom pedig kellően savanykássá is tette.
Volt még tzatziki is, mert Attila ezt jobban kedveli, mint a padlizsánsalátát, de erről fénykép nem készült.

A flekken receptje

Fejenként két szelet nem túl zsíros tarja
Egy deci fehérbor
Két deci olaj
Két ág rozmaring
Tíz szem borókabogyó a kés lapjával kissé megnyomkodva
Egy mokkáskanál római köménymag
Egy evőkanál magos dijoni mustár
Egy kiskanál erőspaprika-krém
Két gerezd fokhagyma felaprítva
só

A szeleteket a sütögetést megelőző este szoktam bepácolni, de az sem gond, ha egy-két nappal korábban készül el.
A húsokat az inaknál bevagdalom, nehogy összeugorjanak sütés közben, majd húsklopfolóval megveregetem. Én a szeleteket átszövő zsírosabb részeket nagyon éles késsel kicsit be is szoktam metszeni, ügyelve arra, hogy át ne vágjam, mert tapasztalatom az, hogy így ezek a részek pörcösebbre-ropogósabbra sülnek, a zsír könnyebben tud eltávozni belőlük.
A húsokat enyhén sózom, majd a többi hozzávalóból készített pácban egy éjszakán át érlelem hűtőben. A sütés előtt legalább egy órával korábban kiveszem a hűtőből és hagyom, hogy szobahőmérsékletre melegedjen. Ezalatt van idő előállítani a faszénparazsat. Ha már kellően izzik a faszén, grillrácson piros-ropogósra sütöm a hússzeleteket.

VKF XIV- Vadas marhatokány

A magam részéről rajongok minden pikáns, savanykás ételért, így a vadasért is. Általában azonban nincs annyi időm, hogy hagyományosan, a húst előre bepácolva készítsem el, no meg nem is mindig tudom napokkal előbbre, hogy mi is lesz a menü.

A fenti probléma áthidalására vagy tokány jellegűen készítem el, vagy ugyan szeletben hagyom a húst, de elősütés után ugyanazt a metódust használom, mint a tokánynál. A benne főtt zöldségeket nem töröm össze, szerintem felesleges. Körete zsemlegombóc vagy knédli kellene legyen, de Attila kérésére tésztával ettük.

Noha az étel – szerintem – az osztrák polgári konyha közvetítésével került kishazánkba, számomra a jó értelemben vett magyaros házikoszt kihagyhatatlan darabja, éppen ezért gondoltam, hogy ezzel a recepttel indulok a Maci által kiírt XIV. VKF-en.

Recept (2-3 főre)

60 dkg marhahús (fartő vagy stefánia)
2 nagyobb sárgarépa
2 fehérrépa
egy közepes fej hagyma
kakukkfű
2 kisebb babérlevél
4-5 szem borókabogyó
egy ágacska rozmaring
csapott evőkanál cukor
olaj
só, bors
mustár
reszelt citromhéj
friss citromlé
1.5-2 dl száraz fehérbor
2 dl tejföl

A hús vékonyabb csíkokra vágom, a megtisztított répákat is igyekszem valamilyen hasonló alakzatra darabolni. A hagymát felaprítom. Az olajon a cukrot karamellizálom, beledobom a hagymát és üvegesre párolom. Hozzáadom a zöldségeket és pár percig kevergetve sütöm. Ezután a húscsíkokat is beleteszem, és fehéredésig erős lángon párolom-pirítom. Ekkor hozzáadom a babérleveleket, borókát, rozmaringot, kakukkfüvet, sózom, borsozom, aláöntöm a bort és fedő alatt addig főzöm, amíg a hús meg nem puhul. Ha a levét elfőné, kevés vízzel/borral pótolom. Ha ez megtörtént, a levét kissé elforralom. Ízesítem mustárral, reszelt citromhéjjal és pár csepp citromlével, a levébe keverem a tejfölt és kis lángon pár perc alatt összerotyogtatom. Zsemlegombóccal, knédlivel vagy főtt tésztával tálalom.

Őzpörkölt gombával

A pénteki „Mit ennél a hétvégén?” kérdésemre a válasz az volt, hogy valami vadat, így ma özpörköltet készítettem gombával.

Körülbelül másfél éve határoztuk el, hogy rendszeresen fogunk vadhúst (v)enni, hogy változatosabban táplálkozzunk. Na persze ez csak fagyasztott állapotban érhető el, illetve ha valamilyen isteni csoda eredményeként egy kedves ismerős megajándékoz vele. Nem olcsó mulatság, de azért egyáltalán nem megfizethetetlen, és összehasonlíthatatlanul finomabb, mint bármilyen tőkehús. Aki még nem evett, azt tudnám mondani, hogy az íze egy jó marhahúséra emlékeztet, egy kis májas beütésű felhanggal.

Volt már a tányéron vaddisznó, szarvas, őz, inkább ez utóbbi kettőt szeretjük. Tavaly karácsonykor is vadételt készítettem, szerintem ez egy keletkező hagyomány kezdete volt, mert idén is ezt tervezem, őzgerinc felhasználásával. Az előző mondat javítva úgy hangzik, hogy már második éve készítek vadat karácsonyra, idén ez lesz a harmadik alkalom. A javításra azért került sor, mert Attila elolvasván a bejegyzést, kikérte magának a tévedésemet és közölte, hogy most azonnal javítsam ki.

A most leírásra kerülő ételt általában nyáron, bográcsban szoktuk készíteni, de sajnos most maradt a tűzhely, mert az időjárás nem volt elég kegyes hozzánk.

Recept

1 kg pörköltnek való őzhús (lábszár, lapocka, comb)
2 fej hagyma
1 zöldpaprika
1 paradicsom
olaj/szalonnazsír
egész köménymag
pirospaprika
egy kis babérlevél
egy gerezd fokhagyma
4-5 szem megtört borókabogyó
30 dkg gomba (jobb ha erdei, de most csak „mezei” volt)
2 dl száraz vörösbor

Pörköltalapot készítek – elvégre pörköltről van szó - : olajon vagy zsíron megfonnyasztom a felaprított hagymát és zöldpaprikát a köménymaggal és a borókával. Ha már üveges, megszórom pirospaprikával, sózom, felöntöm kb. két deci vízzel, amit erős tűzön elforralok róla, hogy a hagyma kicsit pépes állagúvá váljon. Ekkor beledobom a kisebb darabokra vágott őzhúst, fehéredésig pirítom, majd felöntöm annyi vízzel, amennyi szűken ellepi, hozzáadom a felkockázott paradicsomot, utánasózom és lassú tűzön elkezdem párolni, fedő alatt. A szaft mennyiségét folyamatosan figyelem, ha kell, vízzel pótolom. Amikor a hús félig már megpuhult, beleteszem a feldarabolt gombát és készre főzöm. Nálam általában a szaft majdnem eltűnik, mire megpuhul, ilyenkor jön a vörösbor bele. Összeforralom, a szaftot tetszés szerinti sűrűségűre beállítva, majd köményes-sós vízben főtt krumplival, vagy egyszerűen friss kenyérrel és savanyúsággal tálalom. Jól esik mellé egy-két pohár száraz vörösbor.