Barna sörben párolt nyúl

Ezt az ételt talán egy hónapja főztem. Kiindulási alapja az volt, hogy a nyúlhús nekünk leginkább párolva, zöldségekkel főzve jött be leginkább. Az eddigi főzéseim során rendszerint bort használtam hozzá, de most úgy döntöttem, kipróbálom sörrel is. A barna sör mellett döntöttem, gondoltam, hogy a karamelles íze jól fog passzolni a nyúl húsához. Igazam lett, nagyon finom ételt sikerült készíteni.

Recept

egy kb. másfél-két kilós nyúl darabolva

egy nagyobb hagyma

egy fehérrépa

2-3 sárgarépa

két gerezd fokhagyma

3-4 ág kakukkfű

2 ág rozmaring

4-5 szem borókabogyó

só, bors

mustár

fél liter barnasör

liszt

olaj

A nyúldarabokat megsózom, enyhén borsozom, lisztbe mártom és a felforrósított olajon körbesütöm, amíg a hús aranybarnás kérget nem kap.

A zsiradékban megfonnyasztom a felaprított hagymát, rádobom a nagyobb, 2-3 centis darabokra vágott répákat és pár percig pirítom. Ekkor beleteszem a húsdarabokat, hozzáadom a kakukkfüvet, rozmaringot, borókát, fokhagymagerezdeket, felöntöm a sörrel és addig párolom, amíg a hús meg nem puhul. Ezalatt a szaft is kicsit besűrűsödik. A végén kevés mustárral, sóval utánaízesítem.

Krumplipürével ettük, de még jobb lett volna hozzá a krumplikrokett vagy a krumpligombóc, ha lett volna időm elkészíteni.

Kínai kellel rakott csirkemell

Most egy kevéssé fotogén, ámde nagyon finom húsétel receptje következik. Az elkészítését a kényszer szülte: abból főztem, ami volt itthon. Igazi télies étel sikeredett belőle, amiben jól harmonizál a füstölt hús, a tejszínes mártás és a kínai kel íze. Anyukám is evett belőle, nagyon ízlett neki.

Recept

50 dkg csirkemell filé

egy kis fej hagyma

egy gerezd fokhagyma

10-12 levél kínai kel

10 dkg füstölt tarja

egy golyó mozzarella

1,5 dl tejszín

só, bors

mokkáskanál köménymag

kevés frissen reszelt szerecsendió

egy evőkanál olaj

3 dkg vaj

Serpenyőben az olajat és a vajat felforrósítom, és elősütöm benne a vékony szeletekre vágott, enyhén sózott, borsozott csirkemell szeleteket. Ha mindkét oldaluk színt kapott, egy kisebb tepsibe fektetem a húsokat. A serpenyőben maradt zsiradékon megfonnyasztom az apróra vágott hagymát és fokhagymát. Rászórom a köményt, kicsit megfuttatom, utána hozzáadom a felcsíkozott tarját. Egy-két perc sütés után beleszórom a nem túl vékony csíkokra szelt kínai kelt is, és addig sütöm, amíg a zöldség kicsit összeesik. Fűszerezem kevés sóval, szerecsendióval, borssal, és picit hűlni hagyom. A tarjás-zöldséges keveréket elosztom a húsok tetején, minden szeletre teszek egy szelet mozzarellát, a csirkemellek köré öntöm a tejszínt és előmelegített, 180 fokos sütőben addig sütöm az ételt, amíg a sajt aranybarnára nem sül a tetején. Párolt rizzsel tálalom.

A képért én kérek elnézést:-(

Sültpaprika saláta

Apai ágon erdélyi családból származom, így nyáron kötelező elem volt az asztalon a sültpaprika-saláta. Nagyanyám húsos zöldpaprikából készítette, csak olajat és ecetet tett rá, de anyukám már fokhagymával is ízesítette, én is inkább így szeretem. Most nem zöld, hanem piros kaliforniai paprikából készítettem, így édesebb az íze, ezért mehet bele kicsit több ecet is.

Recept

8-10 nagy, húsos zöld- vagy kaliforniai paprika

fokhagyma ízlés szerint (nálam 2-3 gerezd)

olaj (általában olíva)

ecet (egy-két evőkanál, lehet sima, balzsam, vagy borecet is)

só

A paprikát tepsire rakom, és jó forró, 200 fokra előmelegített sütőben addig sütöm, amíg a héja barnulni-feketedni kezd. Ekkor a tepsibe a kézfejemről kevés vizet spriccelek, lefedem folpackkal/alufóliával, és 15 percig így hagyom. Be lehet tenni olyan nejlonzacskóba is, ami bírja a hőt, és ott pihentetni. Negyed óra elteltével a paprikák héját lehúzom, kiszedem a csumájukat, tetszőlegesen felcsíkozom (én félbe-negyedbe szoktam). A paprikát lapos tálba vagy zárható műanyag dobozba teszem, sózom, megszórom a felszeletelt fokhagymával, meglocsolom az ecettel és annyi olajat öntök rá, hogy épp ellepje (ezért teszem lapos edénybe, hogy ne kelljen nagyon sok olaj). Kicsit összeforgatom, és ha már kihűlt, a dobozt lezárom, és hűtőben érlelem a salátát. Mielőtt ennénk, legalább fél órával előbb kiveszem a hűtőből, hogy kicsit felmelegedjen. Ha valakinek ez így túl egyszerű, tálalásnál meg lehet hinteni elmorzsolt fetával, netán kecskesajttal, de akár egy csokor felaprított petrezselyemmel is. Érdemes jó sokat csinálni belőle, mert nagyon eteti magát.

Az írás eredetileg a Bezzeganyán jelent meg.

Sült rizottó-golyó

Mostanában, ha rizottót főzök, mindig egy kicsit többet készítek, és a maradékból rizsgolyókat sütök. Ez történt a sült zöldséges rizottó maradékával is. Mivel a rizottó csak frissen jó, ez a recept tökéletes a maradék hasznosítására. Elkészítése sem tart tovább tíz percnél és utána csak sütni kell.

Akár előételként, akár könnyű vacsoraként megállja a helyét, tálalható paradicsomszósszal, vagy csak úgy magában is.

Recept

20-30 dkg maradék rizottó

egy golyó mozzarella

két tojás

zsemlemorzsa

olaj

A rizottót összedolgozom egy nyers tojással és golyókat formálok belőle. Van olyan, hogy a rizshez nem is adok tojást, úgy is összeáll a massza. A golyók közepébe egy kocka mozzarellát teszek. A másik tojást felverem, a golyókat megforgatom benne, majd zsemlemorzsába forgatom és bő, forró olajban aranybarnára sütöm. Papírtörlőn lecsepegtetem a felesleges olajat, majd tálalom.

Narancsos muffin

Kisfiunk megszületése után az élet kezd visszatérni a régi kerékvágásba, mert az én felépülésem is rohamléptekben történik szerencsére, és gyermekünk - lekopogom - igazi mintagyerek: eszik, alszik, mosolyog.

Ezt a muffint még a szülés előtt sütöttem, Stahl Judit receptje alapján, mert terhességem alatt - csakúgy, mint máskor is - igencsak kívántam az édességet.

Tavalyig makacsul ellenálltam a világból mindenfelől az emberre támadó muffin-mániának, de aztán beadtam a derekam és vettem két szilikonos muffintepsit, és én is beálltam a muffinkészítők sorába. Ennek az egyszerű süteménynek a legfőbb előnye, hogy a végtermék jobban adagolható, mint egy tepsinyi sütemény, vélhetően csak egy-két darabot eszem meg belőle, nem pedig az egész tepsit, egyszerűbb uzsonnára elcsomagolni és tényleg egy fakanál elég a készítéséhez.

Recept

10 dkg finomliszt

10 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt

1,5 teáskanál sütőpor
egy teáskanál szódabikarbóna
2 narancs lereszelt héja, fél narancs leve
egy tojás
10 dkg barnacukor
10 dkg narancslekvár
20 dkg natúr joghurt
fél deci olaj

A sütőt 180 fokra előmelegítem, a szilikonos muffinformám mélyedéseit nagyon vékonyan kikenem olajjal. A szárazanyagokat – lisztek, sütőpor, szódabikarbóna, narancshéj – egy tálban elvegyítem. Másik tálba a nedves hozzávalók kerülnek: a tojást elkeverem a cukorral, joghurttal, narancslekvárral és a narancslével , hozzáadom az olajat és habverővel jól elkeverem. Ekkor hozzáadom a lisztes keveréket, fakanállal eldolgozom. A masszát a tepsi mélyedéseibe kanalazom és a süteményt kb. 20-25 perc alatt készre sütöm.

Szerintem baracklekvárral is nyugodtan elkészíthető.

A recept a Bezzeganyán jelent meg először.

Bundás halfilé salátával

Már szerepelt a blogon egyszer fish&chips, de a halak nem a hagyományos sörös bundába kerültek akkor, megelégedtem a sima lisztbe történő forgatással, és olaj-vaj keverékben való sütéssel.
Most egy, az eredetihez jobban közelítő, de mégis lájtosabb verzió következik, a Good Foodról, Angela Nielsen receptje alapján.
A nagy nyári melegre tekintettel nem kínáltam mellé a hagyományos sültkrumplit, hanem egy könnyű savanykás salátával tálaltam, ez pedig tökéletesen ellensúlyozta a hal töménységét.
A saláta csak paradicsom, uborka, kevés újhagyma és egy nagy csokor nem túl apróra vágott petrezselyem felhasználásával készült, sóval és kevés frissen őrölt borssal ízesítve, olívaolajjal és fél citrom levével keverve, de a zöldségek közé egy megpucolt, kis cikkekre vágott citrom húsa is került, ez adta a fanyar-savanykás ízt.


Recept

4 szelet (65 dkg) vastag húsú halfilé (most cápaharcsa volt)

A mártótésztához

5 dkg liszt
5 dkg kukoricaliszt
egy tojásfehérje
egy mokkáskanál szódabikarbóna
125 ml jéghideg ásványvíz

olaj a sütéshez
liszt a hal beforgatásához

A halat mindkét oldalán kissé megsózom, pár percig állni hagyom, majd leitatom róla a nedvességet. Az olajat mélyebb serpenyőben hevíteni kezdem (mintha rántott húst készítenék).
A tésztához az 5-5 dkg lisztet összekeverem egy tálban, adok hozzá kevés sót, mehet bele őrölt feketebors is. Hozzáöntöm a vizet és pár mozdulattal elkeverem. Nem kell csomómentesre, viszont igyekszem nem kikeverni a szénsavat a vízből, ettől lesz jó könnyű a bunda. Ezután a masszához adom a habverővel félig felvert tojásfehérjét (nem kell kemény hab, csak fehéredjen ki és nőjön meg kissé a térfogata), szintén pár kavarintással összeforgatom.
A filéket lisztbe, majd a tésztába mártom, a felesleges masszát lecsepegtetem és az olajban aranybarnára sütöm 5-6 perc alatt, közben egyszer átfordítom. Ha kész, papírtörlőn lecsepegtetem, majd salátával kínálom.

A férfi kenyere

Amióta dolgozom, Attila van itthon Zsófival, idén szeptemberig, mert akkortól visszavonhatatlanul bölcsis lesz a lány.
Ezt minden apának ki kellene próbálnia legalább pár hónapra, mert egyrészt beletanul a gyerekkel kapcsolatos napi rutinteendők elvégzésébe, ami jól jöhet, ha anyukának valamilyen okból pár napig távol kell lennie, ráadásul fantasztikus, hogy mennyire elmélyíti az apa-gyerek kapcsolatot.
A háziúri teendők azzal is járnak, hogy néha főzni kell. Én munka után általában elkészítem a következő napra az ennivalót nekik, de például a kenyérsütés az itthon levő feladata.
Attila ebbe tökéletesen beletanult, az ő kenyerei szebbek, mint az enyémek, és nekem jobban is ízlik (bár ez lehet azért is, mert mindig finomabb, amit csak úgy elém tesznek).

Egyik nap olvasom az emailjét: „sül a kenyér, most szalonnásat csinálok”. Na, mondom magamban, ez milyen lesz, kíváncsi vagyok.
Miután hazaértem, a képen látható kenyér fogadott. Az egy dolog, hogy szép lett, de finom is, semmi nem volt eltúlozva benne, kellemesen füstös a szalonnától, enyhén fokhagyma ízű, vajjal megkenve nagyon jó.

Recept

50 dkg liszt
egy tasak (7 g) száraz élesztő
2 kiskanál só
2,8-3 dl meleg víz (amennyit a liszt felvesz)
2 evőkanál olaj
15-20 dkg nagyon húsos szalonna
3 gerezd fokhagyma

A lisztből a sóval, olajjal, élesztővel, meleg vízzel robotgép segítségével tésztát dagasztok, akkor jó, amikor a tál falától elválik, nem ragad, hólyagos.Ekkor belegyúrom az apróra vágott szalonnát és hozzáadom a lereszelt fokhagymát is. Átgyúrom, hogy az ízesítő anyagok jól elkeveredjenek a tésztában, majd langyos helyen duplájára kelesztem. Ekkor jól átgyúrom, majd formába teszem, és tovább kelesztem, amíg a forma pereméig fel nem jön,.Ezután hideg, 180 fokra beállított sütőben 30-35 perc alatt megsütöm. Rácsra téve hagyom kihűlni, és próbálom nem megvágni ezalatt az idő alatt (nem mindig sikerül)
Akár 2-3 napig is élvezhető, nem morzsálódó kenyér lesz, mely ízesíthető zöldfűszerekkel, magokkal, vagy tetszés szerint bármivel.

VKF! XXXV. - Fűszeres joghurtban pácolt csirke nyárson

Marcsi VKF-es felhívása számomra nagyon kedves témát érintett, a szabadtűzi sütést-főzést.
Sajnálatos azonban, hogy idén a mostoha időjárási körülmények csak kevés alkalommal adtak módot ennek a kellemes időtöltésnek. Én két hete készítettem ezeket a nyársakat sok zöldséggel, szalonnával és csirkével.
Igazgság szerint a szalonna csak a család férfitagja kedvéért került felszúrásra, nem nagy mennyiségben, és ebéd után meg is kaptam, hogy legközelebb többet tegyek a nyársra, mert jót tesz neki.
Ez igaz is, csak a húst indiai fűszerekkel, joghurtban pácoltam, így a szalonna nem igazán illik bele a képbe, de meg kell hagyni, jót tesz a szárazabb jellegű húsoknak, meg a hagymának is. Bármilyen zöldséget lehet használni hozzá, a lényeg, hogy ne legyen túl puha és jó színes összeállítást alkossunk, így sokkal jobban mutat majd a tányéron.

Recept

60 dkg csirkemell filé
2 dl joghurt
egy evőkanál frissen reszelt gyömbér
két evőkanál tandoori masala
egy mokkáskanál koriander
két gerezd fokhagyma
2 evőkanál olaj
só, bors
két nagy fej hagyma
egy közepes cukkini
egy-két kaliforniai paprika
20 dkg füstölt húsos szalonna
4-5 szem gomba

A csirkemellet kockákra vágom. A gyömbért, masalát, koriandert összekeverem joghurttal, az olajjal, kevés sóval, frissen őrölt feketeborssal, belereszelem a fokhagymát. Ebbe a pácba beleforgatom a húskockákat, és két-három órát – legjobb, ha egy éjszakát – pihentetem a hűtőben.
Ezután a tűzdeléshez előkészülök: a hagymát negyedekbe vágom, szirmokra szelem, a cukkinit kb. másfél centis karikákra vágom, a gombát negyedelem, a paprikát, szalonnát a húshoz hasonló méretű darabokra vágom.
A nyársakat általában még a faszén/brikett előkésztése előtt összeállítom. Én fémnyársat használok, de beáztatott bambusznyárs, vagy hurkapálca is megteszi. Fémnyárs helyett egy időben Attila által gipszkartonozásnál használt függesztőszárakból készült, flexszel kihegyezett „nyársakat” is használtunk, de aztán megtaláltam az apukám által még kb. harminc éve beszerzett, bontatlan csomagolásban várakozó igazi nyársakat, így most is ezekre fűztem az ételt.
A fűzögetést általában hagymával kezdem, majd hús, utána gomba/paprika/cukkini jön, szalonna, hagyma, megint hús, de a sorrend közben alakul ki attól függően, milyen kedvem van. Most öt fémnyárs készült, de jutott még két hurkapálcikára való is a hozzávalókből.
Sütés előtt egy órával Attilával megrakatom a grillt, megvárom, amíg fehéren izzik a parázs, és ekkor rápakolgatom a nyársakat. Sütés közben szorgosan forgatom csipesz szerű fogóval, mert nagyon forró, sőt, néha bekenegetem olajjal is, mert a joghurtos pác hajlamos megégni.
Ha kész, mindenki kap a tányérjára egyet. Általában olívaolajos-citromos kevert salátával, kenyérrel vagy valamilyen lepényszerűséggel esszük, fokhagymás joghurtos öntet is kínálható hozzá. Más köret szerintem felesleges.
További grill- és szabadtűzi receptjeim itt olvashatók.

Tejfölös epres lepény

Ismét epres recept következik, mert az eper befőzésekor persze félretettem a megnyomódott, törődött gyümölcsöket, hiszen sütni is szerettem volna valamit. A blogon már nagyon sok epres desszert szerepel, de nem ezek közül választottam. Megakadt a szemem a Gasztrotipp egyik szezonális receptjén.
Készítője, Rita rebarbarával vegyítette az epret, én a rebarbarát kihagytam, mert nem volt itthon. Az eredeti recepthez fűzött megjegyzés szerint kicsit több gyümölcs is mehetne bele fél kilónál, de én úgy gondolom, hogy eperből – szerintem rebarbarából sem – nem kell ennél a mennyiségnél több, így is elég szaftos lett a tészta a gyümölcs levétől.
Nagyon finom, puha, könnyű tésztájú sütemény, éremes kipróbálni, mert ráadásul könnyű elkészíteni.

Recept

20 dkg liszt (fele sima, fele rétesliszt is lehet)
egy csomag sütőpor
10 dkg cukor
2 tojás
12,5 dkg tejföl
0,6 dl olaj
fél citrom leve és reszelt héja
fahéj és egy evőkanál cukor keveréke a szóráshoz
50 dkg eper tisztán mérve


A sütőt előmelegítem 180 fokra. Egy kapcsos tortaformát – az enyém 24 centi átmérőjű – sütőpapírral kibélelek, az epret alaposan leöblítem és megtisztítom. Ha nagyok a szemek, félbe vagy negyedbe vágom.
A tésztához a cukrot a tojással jól kikeverem, hozzáadom a tejfölt és az olajat, valamint a citromlét és-héjat, és simára keverem. A lisztet a sütőporral összeszitálom, majd a masszába keverem. Én ekkor tettem egy mokkáskanál fahéjat a tésztába, és a szórást elhagytam.
A tésztát a formába öntöm, a tetejére rakosgatom a gyümölcsöt, és a fahéjas cukorral megszórom, ha ezt a verziót választom. Előmelegített sütőben az eredeti recept szerint 25, az én tapasztalatom szerint pedig 40-45 percig kell sütni. Hidegen tálalom.

Kelt kakaós csiga

Szerepelt már a blogon kakaós csiga, de leveles tésztából; ennek a receptje igen kedvelt az olvasók közt, remélem ezt is szeretni fogják.
Most a klasszikus, kelt változat következik, amit egy két hete sütöttem, hogy legyen egy kis édesség a bográcsban főtt halászé után.
A recept ismét F. Nagy Angélától származik, akinek „A család szakácskönyve” című kötete nálunk alapmű, anyukám és én is ebből lesünk, ha valami nem jut eszünkbe, vagy esetleg ihletre lenne szükség. Ajánlom mindenkinek, aki gyorsan és egyszerűen akar megtanulni főzni.
Nos, a recept bevált, az elkészült csigákat (15-16 darab, már nem emlékszem) igen gyorsan tüntette el a család, alig maradt nekem belőle a másnapi reggelihez.

Recept

60 dkg liszt (fele rétes, fele finom is lehet)
egy zacskó porélesztő (Oetker)
2 tojássárga
2 evőkanál olaj
két evőkanál cukor
kb. 3 dl langyos tej
csipet só

A töltelékhez
10 dkg puha vaj
3 evőkanál keserű kakaópor
3-4 evőkanál porcukor

A tetejére
2 dl tej
egy csomag vaníliáscukor

A tészta hozzávalóiból kelt tésztát készítek, amihez a lisztet a tojássárgákkal, sóval, cukorral az élesztővel és a langyos tejjel bedagasztom robotgép segítségével. Ha összeállt, hozzáadom a két evőkanál olajat és ezzel is tovább dagasztom, majd kilisztezett tálban letakarva, langys helyen a duplájára kelesztem.
Közben a töltelék hzzávalóit egynemű krémmé keverem, megkóstolom és ha kell, még adok hozzá cukrot.
Ha a tészta megkelt, lisztezett felületen téglalap alakúra nyújtom (a recept szerint ujjnyi vastagra, de az enyém max. félujjnyi volt), a szélektől két centit elhagyva a teljes felületét megkenem a kakaós krémmel, és feltekerem, mint a bejglit. A tekercset kb. másfél centis szeletekre vágom, a csigákat sütőpapírral bélelt tepsibe rakom, és hideg, 200 fokra állított sütőbe teszem. 200 fokon tíz percig sütöm, utána 180 fokon fejezem be. Mielőtt majdnem kész, a vaníliáscukorral felforralt tejjel meglocsolom a süteményeket és pár percre visszatolom a sütőbe, hogy a tejet felszívhassa. Ha kész, lehet porcukrozni, bár én ezt utálom és felesleges is.

Tavaszváró wokos csirke

Ehhez hasonló ételeket elég gyakran készítek, mert nagyon szeretjük az ázsiai jellegű csípős fűszeres ízeket.
Mindemellett én pedig kiváltképp szeretem ezeket az ételeket, mert nagyon változatosak és gyorsan készíthetők. Általában wokban a már másra nem elegendő, de még felhasználható húsokból, zöldségekből főzök, a köret pedig általában sima párolt rizs, esetleg – ha Attila kéri – rizstészta, vagy kínai tojásos tészta.

Így tél végén, tavasz elején, amikor még nem igazán van bőséges zöldségválaszték, répával, fejes káposztával és kaliforniai paprikával kellett megelégednem, de az étel színei így is a - lassan de biztosan – közelítő tavaszt idézték. Répa, paprika általában van itthon, a káposztát pedig az aznap készített hagyományos káposztasalátából mentettem meg. Mindhárom zöldséget nagyon kedvelem wokos ételekhez, mert jó ropogósak, így nem főnek szét azonnal, ha nagy hőhatás éri őket.

Recept

40 dkg csirkemell
2-3 közepes sárgarépa
egy zöld kaliforniai paprika
egy cikk fehérkáposzta
egy nagy fej hagyma
3 gerez fokhagyma
3 centis gyömbérdarab
egy chilipaprika
egy mokkáskanál őrölt koriander
szójaszósz
olaj

A wokos ételkészítés lényege az előkészítés, mert ha már ég a láng az edény alatt, felgyorsulnak az események. Emiatt a hozzávalók darabolásával kezdem: a húst felcsíkozom, a répát keresztben kettévágom és a fél répákból hosszanti szeleteket vágok, melyekből kb. fél centi vastag csíkokat készítek. A paprikát csíkokra vágom, a hagymát nyolcadolom és leveleire bontom, a fokhagymát durvára darabolom. A káposztát úgy vágom fel, mintha párolt káposztát vagy salátát készítenék belőle. A gyömbért tetszés szerint lehet apróra vágni vagy reszelni hámozás után.
Ezután jön a java, maga a főzés. Ehhez a wokot felforrósítom, teszek bele két evőkanál olajat, megvárom, amíg felforrósodik, és beleöntöm az aprított gyömbért, a chilit (egészben, hogy utána ki tudjam venni, vagy ha szereti mindenki, szeletelve is mehet az ételbe), a fokhagymát, és addig sütöm, amíg illatozni nem kezd. Eután adom hozzá a húst. Kevergetve aranybarnára pirítom, közben megszórom a korianderrel, és tetszés szerint locsolok rá szójaszószt. Ha átsült, kiveszem az edényből és félreteszem. A wokba evőkanálnyi olajat öntök, és beleszórom a répát, káposztát, hagymát, paprikát. Ha nincs elég nedvesség, öntök alá még szójaszószt. Addig sütöm kevergetve, amíg kicsit összeesnek, de roppanósak maradnak. Ez kb. 4-5 perc. Ezután visszateszem a húst, utánaízesítek szójaszósszal – sózni emiatt nem igazán kell -, összeforrósítom az ételt, és tálalom rizzsel vagy kínai tésztával.

Csöröge

Az év gasztronómiai szempontból rögtön egy melléfogással kezdődött.
Attila gyakran emlegeti, hogy nagymamája milyen finom csörögefánkot csinált, így gondoltam, meglepem. Mivel rosszul vagyok azoktól a süteményreceptektől, amelyekben öt meg nyolc tojást, sőt, csak tojássárgát kell használni, F. Nagy Angéla olcsó csöröge-receptjét választottam. A tészta gyönyörűen összeállt, kis gyakorlással a formázás is sikerült, el sem égettem, egyszóval minden klappolt. Szerintem. A célszemély ugyanis, amikor megkóstolta, közölte, hogy ezt bizony elrontottam, mert olyannak kellene lennie, mint a szalagos fánk. Hiába bizonygattam, hogy a csöröge nem élesztős tésztából készül, és a neve is azért ilyen idétlen, mert a tészták szinte csörögnek, ha egymásra kerülnek, nem hitt nekem. Utánanéztem, és rájöttem, hogy van, ahol rendes fánktésztából készül a csöröge. Én meg még erről nem hallottam sose. Így jártam, hiába, a jó pap is holtig tanul.
Egyébként finom volt. Szerintem.

Recept

25 dkg (rétes)liszt
2 tojás
egy evőkanál rum
egy evőkanál porcukor
csipet só
diónyi vaj
kevés tejföl
olaj a sütéshez
lekvár a tálaláshoz

A lisztet a tojással, sóval, cukorral, rummal, vajjal és kevés (egy-két evőkanál) tejföllel rugalmas tésztává gyúrom. Kinyújtom késfok vastagságúra és tenyérnyi téglalapokra vágom. Minden forma közepén ejtek egy metszést, amelyen a téglalapok rövidebbik oldalait átbújtatom, így kapom meg a jellegzetes csöröge-formát. A fánkokat bő forró olajban aranysárgára sütöm, lecsepegtetem, és frissen, lekvár kíséretében tálalom. Ha áll, már nem olyan jó, de ez nem túl nagy adag ahhoz, hogy maradjon belőle.

Répatorta Good Food módra

Ahogy a képen is látszik, jó pár hete van annak, hogy ezt a répás sütit megsütöttem. A recept Mary Cadogan nevéhez fűződik és a Good Food oldalán találtam.
Annyira jól sikerült sütemény ez, hogy a jövőben répatortát csak e recept alapján fogok sütni. Nagyon szaftos, a felhasznált fűszerektől kicsit karácsonyi hangulatú, az ízét a mascarponés máz tökéletesen kiegészíti. Az eredeti recept szerint cukormázzal kellett volna bevonni, de én ezt nem szeretem, másrészt pedig nekem a répatortához a krémsajtmáz passzol a legjobban narancs vagy citrom ízesítéssel.
A sütemény további előnye, hogy semmi más nem kell hozzá, csak egy reszelő a répához, és egy fakanál, amivel összekeverhető a massza.
Egyetlen hátrányát azonban sikerült felfedezni: túl hamar fogy el.

Recept

17, 5 dkg nádcukor (kristálycukrot használtam)
175 ml napraforgó olaj
3 enyhén felvert nagyméretű tojás
14 dkg reszelt répa
10 dkg mazsola (ezt kihagytam)
egy nagy narancs reszelt héja
17 dkg liszt
fél csomag sütőpor
egy evőkanál szódabikarbóna
egy evőkanál őrölt fahéj
fél evőkanál szerecsendió
fél evőkanál reszelt gyömbér

A tetejére

25 dkg mascarpone
egy citrom leve
4-5 evőkanál porcukor

A sütőt 180 fokra – légkeverésen 160 fokra – előmelegítem. A sütőformát sütőpapírral kibélelem.
A cukrot az olajjal és a tojásokkal összekeverem, beleforgatom a répát, a mazsolát és a narancshéjat.
A lisztbe belekeverem a sütőport, a szódabikarbónát és a fűszereket, majd beleszitálom a répás keverékbe. Az egészet éppen csak összeforgatom, lágy és folyékony masszát kell kapnom.
A tésztát a formába öntöm és 40-45 percig sütöm, majd rácsra téve hagyom teljesen kihűlni.
A bevonathoz a mascarponét a citromlével és a cukorral habosra keverem, és széles pengéjű késsel elegyengetem a répás süti tetején. Hűtőbe teszem, de fogyasztás előtt legalább fél órát hagyom szobahőmérsékleten állni.

Fűszeres sült márna

Kaptunk egy márnát. (Valószínűleg Attila tegnapelőtt fogott is volna egyet, ha nem törik el a horog és nem megy el a hal, sajnos ez van.) Olyan másfél-két kilós lehetett fejjel együtt, de mivel állandó a helyhiány a fagyasztóban, mondtam, szabaduljunk meg a bajszos buksijától de gyorsan, mert nem fog beférni. Utólag ez duplán jó ötletnek bizonyult, mert a termetes halacska fej nélkül is éppen csak befért a legnagyobb tepsimbe.
A ritkán kapható hal be is indította a fantáziámat, de kellett valamilyen támpont, amiből kiindulhatok. Ez volt Lorien sült márna receptje, ennek nyomdokain indultam el. A keresés közben megállapítottam, hogy a magyar halkultúra továbbra is igen szegényes, már ami az uszonyosok elkészítését illeti, a Konyhai Partizán receptjein kívül semmit nem találtam. Próbálkoztam idegen nyelven is, de csak tengeri vörös márna recepteket találtam, az meg hát nem ugyanaz.
Miután a kolléga halasa azt mondta, hogy a márna erősebb fűszerezést is elbír, ennek szellemében készítettem el a jószágot.
A márna húsa szálkás ugyan, de nagyon finom, gyenge ízű, szép sovány, egyben sütésre kiválóan alkalmas. A pác a hozzávalók alapján elég meredeknek tűnik, de nagyon finom együtt a szójaszósz füstössége, a savanykás joghurt és a citromos-csípős gyömbér.
Remélem más variációk kipróbálására is nyílik majd lehetőségem, hiszen most indul a márna-szezon.
Köszönet a halért Krisztiánnak!

Recept

Egy másfél kilós márna
Egy szál újhagyma
Két karika citrom
Egy-két bazsalikomszár

A páchoz
Négy gerezd fokhagyma
2 cm gyömbér
egy teáskanál szárított rozmaring
egy teáskanál szójaszósz
3-4 evőkanál joghurt
4-5 evőkanál olaj
só
vaj a tepsi kikenéséhez

A konyhakész halat 2 mm-enként beirdalom. Ennél a műveletnél nagyon fontos, hogy a kést – ami legyen borotvaéles – ne a törzsre merőlegesen tartsuk, hanem kicsit átlósan, mert az Y-szálkákat csak így tudjuk hatástalanítani. Ha helyesen irdalunk, minden metszésnél hallatszik a szálka ropogása. A beirdalt hal hasüregét enyhén sózom, majd kívülről is megsózom, de csak enyhén, mert a pác is sós lesz. (Én kívülről nem sóztam, de kellett volna, mert a pácból nem szívott fel elegendő sót.) A márna hasüregébe beletömöm az újhagymát, a citromkarikákat és a bazsalikomszárat, majd a halat kivajazott tepsire fektetem úgy, hogy a hasa érintkezzen az edénnyel (mintha úszna).
A páchoz a lereszelt fokhagymát és gyömbért összekeverem a többi hozzávalóval, majd a keveréket a márnára öntöm, és a vájatokba jól be is dörzsölöm. A pácolt halat egy óráig pihentetem.
A sütőt 180 fokra előmelegítem, és a márnát kb. 30-35 percig sütöm. Tovább sütni nem kell és nem is érdemes, mert a soványsága miatt kiszáradhat.
Krumplipürével tálaltam.

Tojásmentes csokis süti

Ismét egy bögrés recept. Joggal kérdezhetné bárki, hogy miért, amikor többször írtam, hogy mennyire utálom, ha nincsenek pontos mennyiségek megadva. Ez így is volt, de beszereztem egy jó kis mérőkészletet, amely három részes, egyik oldala amerikai módi szerint van beskálázva, a másik meg milliliterben mér, így most már bármilyen bögrés sütit el tudok készíteni. A mértékegységeket meg fogom adni a metrikus rendszer szerint is, mert nem mindenki rendelkezik ilyen mércékkel.
Ennek a sütinek a receptje ismét az allrecipes.com-ról származik, és az az érdekes benne, hogy bár nem tartalmaz tojást, gyönyörű magasra felemelkedik, nem száraz, nagyon finom. Adható egyszerűen kávé mellé, de akár tortaalapként is felhasználható. Aki nem szereti a túl édes süteményt – én sem -, annak érdemes a cukor mennyiségét kicsit csökkenteni, mert szerintem túl édes.
A megadott mennyiség igen nagy adag, akinél netán nem fogy el a sok sütemény, szerintem inkább felezze meg.

Recept

két csésze cukor (40 dkg)
három csésze liszt (37.5 dkg)
két teáskanál sütőpor
fél teáskanál só
fél csésze keserű kakaópor (4.5 dkg)
két csésze víz (475 ml)
egy csésze olaj (235 ml)
két evőkanál gyenge ecet
egy teáskanál vaníliakivonat

A sütőt 175 fokra előmelegítem. Nagy tálban összekeverem a szárazanyagokat, azaz a cukrot, lisztet, kakaót, sütőport és a sót. Hozzáadom a vizet, az olajat, az ecetet és a vaníliát, majd kézzel, habverővel csomómentesre keverem. Tetszőleges formába öntöm – én 23 centis kapcsos tortaformát használtam, ezt teljesen kitöltötte – és tűpróbáig sütöm, ez kb. 40 perc.
Szobahőmérsékletre hűtve, házi eperlekvárral ettük, kávé mellé.

Márványkalács

Én is megvettem a Szakácsok Könyvét, mert az akció olyan kedvező volt, hogy nem lehetett kihagyni. Már régóta szemeztem vele, de ha megvettem volna az eredeti áron, olyan lelkiismeret-furdalásom lett volna miatta, hogy inkább nem vettem meg. Most már azt sajnálom, hogy nem vettem rögtön két példányt, mert anyukámnak nagyon megtetszett a könyv. Én is állandóan nézegetem, lenyűgözően sokrétű, alapmű, mindenkinek meg kellene venni, aki kedveli a főzőcskézést.
Az első recept, amit elkészítettem Stephan Franz márványkalácsa, amit én inkább márványkenyérnek neveznék, számomra a kalács az élesztős tésztájú süteményekhez kötődik.
A sütemény szépen sikerült, látszott a márványmintázat, és nem utolsó sorban az íze sem hagyott kívánnivalót maga után.
Csupán két változtatást tettem az eredetihez képest: burgonyakeményítő helyett kukoricakeményítőt, tisztított vaj helyett pedig sima olvasztott vajat használtam.
Igazi békebeli kávé mellé való sütemény.

Recept

11 dkg finomliszt
4 dkg burgonyakeményítő
fél teáskanál sütőpor
8 dkg tisztított vaj
80 ml olaj
14 dkg porcukor
egy csomag vaníliás cukor
fél citrom reszelt héja
3 nagy tojás
1 dkg kakaópor
2 teáskanál tej
csipet só

A lisztet, a sütőport, a keményítőt és a sót összeszitálom. A vajat és az olajat kis lángon felmelegítem. A porcukrot, a vaníliás cukrot és a citromhéjat összekeverem, hozzáadom a vaj-olaj keveréket és robotgéppel jól összedolgozom. Egyenként hozzáadom a tojásokat, mindegyikkel jól elkeverem a masszát, majd – ha már minden tojás benne van – több részletben belekeverem a lisztet, közben erőteljesen keverem. Ha az összes liszt belekerüt, még 5 percig verem robotgéppel a legmagasabb fokozaton.
A kakaóport a két teáskanál tejjel elkeverem, (Nekem ez nem sikerült, így két evőkanál tejjel oldottam meg a feladatot, szerintem kevés az előírt tejmennyiség.) és a masszát egyharmad-kétharmad arányban kettéveszem, a kisebb részbe keverve a kakaót.
Egy téglaformát sütőpapírral kibélelek, és beleöntök egy réteg világos tésztát. Erre evőkanállal váltakozva rétegezem a kakas és a fehér tésztát. A tetejére egy réteg világos tésztának kellett volna kerülnie, de én vegyesen tettem. Ha a rétegezéssel megvagyok, villával cikkcakkosan megkeverem a tésztát, hogy kialakuljon a márványminta.
A süteményt 220 fokra előmelegített sütőbe teszem, és azonnal csökkentem a hőfokot 200 fokra. Így sütöm egy negyed órát, majd olajozott késsel nem túl mélyen bevágom a sütemény tetejét. A sütőt 175 fokra állítom és így fejezem be a sütést további 35 perc alatt. A kalácsot rácson kihűtöm, és kávé mellé tálalom.

Főszerepben a köret: zöldpüré és serpenyős zöldség

Ez az a két köret, amit a mustáros-kakukkfüves karaj mellé ettünk. Na nem mintha valami egzotikumról lenne szó, de azért érdemes pár szót ejteni róluk, mert talán kitörési pontot jelenthetnek a hagyományos párolt rizs-sültkrumpli kombóból.
A zöldpüré ötlete a Locatelli-féle ravioli készítése során merült fel, a serpenyős zöldséget meg csak összedobáltam.
Mindenesetre nagyon jól esett mindenkinek, aki evett belőle.

Recept

Zöldpüré

30 dkg brokkoli (tisztán mérve)
1 kg krumpli
8 dkg vaj
só

Serpenyős zöldség

25 dkg gomba (most laska és csiperke vegyesen)
egy kaliforniai paprika
egy evőkanál olaj
kakukkfű
só
két evőkanál balzsamecet

A püréhez a krumplit felkockázom és felrakom főni hideg sós vízben, mintha krumplipürét készítenék. Amikor a krumpli félig puha, hozzádobom a rózsáira szedett brokkolit is, és a zöldségeket teljes puhulásig főzöm. A főzővizet leöntöm, a zöldséget botmixerrel homogén pürévé keverem, miközben hozzádobálom a feldarabolt vajat.
A serpenyős zöldséghez előkapok egy grillserpenyőt és felforrósítom az olajat. Beledobom a nagyobb darabokra vágott paprikát és gombát és kevergetve ress-ropogósra sütöm, sóval, kakukkfűvel ízesítem. Ráöntöm a balzsamecetet, nagy lángon pár percig még kevergetem, ezalatt az ecet savtartalma megszelídül.

Mindkét köret roston sült húsok, halak mellé passzol igazán.

Mustáros kakukkfüves karaj

Hétvégi ebédünk része volt ez a mustáros kakukkfüves karaj is. Azt, hogy mivel ettük, nem árulom el, legyen meglepetés a következő bejegyzésig.
Számomra ez nem recept, de mégis közzéteszem, mert múltkor az egyik ismerősöm lelkendezve újságolta, hogy valamelyik barátjától egy szuper receptet tanult. Kérdésemre, hogy mi volna az, közölte, hogy a húst sütés előtt meg kell kenni mustárral, és az valami isteni. Ezek szerint az ilyen receptekre is szükség van.
A húsokat most serpenyőben sütöttem, de ha grillezzük, még finomabb lehet a végeredmény.
Az adag négy személyre szól

Recept

8 szelet csontos sertéskaraj
1 dl olaj
2-3 kiskanál mustár (nem édes)
1 kiskanál erőspaprika-krém
1 mokkáskanál köménymag
1 kiskanál szárított kakukkfű
1 gerezd fokhagyma
só, bors
a sütéshez 5 dkg vaj és két evőkanál olaj

A hússzeletek széleit bevagdosom, hogy sütés közben ne ugorjanak össze, majd bedörzsölöm sóval. Az olajat kikeverem a mustárral és a paprikakrémmel, beleszórom a fűszereket, és belereszelem a fokhagymát. Ezzel a páccal megkenegetem a szeletek mindkét oldalát és szobahőmérsékleten hagyom összeérni kb. egy órát.
Utána vagy grillen sütöm meg, vagy serpenyőben, ez utóbbihoz a vajat az olajjal felhevítem, és a szeletek mindkét oldalát aranybarnásra sütöm. Ez kb. 6 perc, de függ a szeletek vastagságától is.
Meg lehet csinálni csontozott húsból is, de a csontján sült húsnak sokkal zamatosabb az íze és nem szárad ki annyira.

Bukta

A hagymaleves után buktát készítettem, életemben először. A tészta receptje F. Nagy Angélától származik és megegyezik az általam már készített aranygaluska tésztájának receptjével.
A töltelékbe túrót tettem, pontosabban ricottát, mert az volt itthon, olyan kemény lekvárom pedig nem volt, ami ne folyt volna ki belőle.
Egyáltalán nem olyan macerás a készítése, mint ahogy gondoltam, és tényleg nagyon szépen sikerült, mindamellett, hogy finom is volt. Ezen felbuzdulva másnap szereztem lekvárt és azzal is kipróbáltam.
Nekem ekkora adag tésztából 15 kisméretű buktát sikerült kihoznom. Szerintem jobb kisebbre csinálni, mert akkor töltelék jóformán mindenhova jut belül.

Recept

A tésztához
50 dkg liszt

egy csomag száraz élesztő (vagy fél csomag, ha egy kiló liszthez elegendőt veszünk)

2 tojássárga

3 evőkanál porcukor

2-3 evőkanál olaj,

langyos tej (kb 3-4 dl)

csipet só
3 dkg vaj a tepsihez
fél deci cukros tej a tetejére

Töltelékhez
25 dkg túró
mazsola beáztatva
fél citrom leve és reszelt héja
egy mokkáskanál vanília-kivonat
2-3 evőkanál cukor
1-2 evőkanál tej


Tálba teszem a lisztet, tojássárgát, cukrot, rászórom az élesztőt, egy csipet sót és annyi langyos tejjel dagasztom be, hogy egy lágyabb kelt tésztát kapjak. Jól kidolgozom, majd beleöntöm az olajat és ezzel megint jól összedolgozom. Letakarva duplájára kelesztem.
Közben a tölteléket is elkészítem: a túrót áttöröm, a cukorral, citrommal, vaníliával összekeverem, beleteszem a lecsepegtetett mazsolát is. Ha túl száraz, egy-két evőkanál tejjel lazítom.
Ha a tészta megkelt, lisztezett deszkán kisujjnyi vastagra nyújtom, 15 téglalapot vágok belőle. Ezek alsó szélére teszek egy púpos teáskanál tölteléket, a tészta két szélét ráhajtom, és feltekerem. Kivajazott tepsibe fektetem és előmelegített 200 fokos sütőben sütöm tíz percig, majd 180 fokon fejezem be a sütést. Ha a bukták már átsültek, de a tetejük még nem piros – kb. 30 perc után – forró cukros tejjel meglocsolom őket, ettől foszlósabbak és pirospozsgásabbak lesznek. A tejes locsolkodás után még tíz percig sütöm, majd langyosra hűtve tálalom, így a legjobb.

Barackos-mogyorós csiga

Ezt a receptet a Vidék Íze februári számában találtam és rögtön felkeltette az érdeklődésemet.
Persze módosítottam rajta, mert nem voltak itthon a receptben szereplő hozzávalók, viszont minden volt, amivel helyettesíthetőek. Így a túrót ricottára, a sárgabarackot őszibarackra, a diót meg mogyoróra cseréltem, szerintem jobb mint az eredeti.
A kész csigákat porcukorból és tojásfehérjéből kevert mázzal kellett volna lekenni, ez nekem viszont egyáltalán nem tetszett, inkább vékony fahéjas porcukor-réteget szitáltam rá, ettől olyan békebeli lett az egész.
A csigák töltelékének állaga tetszett a legjobban, nagyon izgalmas volt, ahogy a ropogós mogyoródarabok váltották egymást a puha barackkal.

Recept

12 dkg túró (ricotta)+ egy evőkanál
0.5 dl tej
5 evőkanál olaj
6 dkg porcukor
csipet só
25 dkg liszt
fél csomag sütőpor
10 dkg dió (mogyoró)
egy üveg sárgabarack/őszibarack befőtt

A túrót áttöröm, elkeverem az olajjal, tejjel, hozzáadom a sót, cukrot, a sütőporral elkevert lisztet. Az egészet rugalmas tésztává nyújtom, és 40x50 cm-es téglalappá formázom. (Na nekem ez tart mindig a legtovább.)
A diót/mogyorót durvára vágom és összekeverem a lecsepegtetett, nagyon apróra vágott barackkal. Elvileg ez lenne a töltelék, de hogy jobban összeálljon én még kevertem bele egy evőkanál ricottát is. A tölteléket elosztom a tésztán úgy, hogy a széleken két centis sávot szabadon hagyok, és feltekerem. A tekercset felszeletelem, sütőpapírral kibélelt tepsire fektetem és előmelegített 180 fokos sütőben kb. 15 perc alatt megsütöm. Még melegen megszórom fahéjas porcukorral.