Kaptunk egy márnát. (Valószínűleg Attila tegnapelőtt fogott is volna egyet, ha nem törik el a horog és nem megy el a hal, sajnos ez van.) Olyan másfél-két kilós lehetett fejjel együtt, de mivel állandó a helyhiány a fagyasztóban, mondtam, szabaduljunk meg a bajszos buksijától de gyorsan, mert nem fog beférni. Utólag ez duplán jó ötletnek bizonyult, mert a termetes halacska fej nélkül is éppen csak befért a legnagyobb tepsimbe.
A ritkán kapható hal be is indította a fantáziámat, de kellett valamilyen támpont, amiből kiindulhatok. Ez volt Lorien sült márna receptje, ennek nyomdokain indultam el. A keresés közben megállapítottam, hogy a magyar halkultúra továbbra is igen szegényes, már ami az uszonyosok elkészítését illeti, a Konyhai Partizán receptjein kívül semmit nem találtam. Próbálkoztam idegen nyelven is, de csak tengeri vörös márna recepteket találtam, az meg hát nem ugyanaz.
Miután a kolléga halasa azt mondta, hogy a márna erősebb fűszerezést is elbír, ennek szellemében készítettem el a jószágot.
A márna húsa szálkás ugyan, de nagyon finom, gyenge ízű, szép sovány, egyben sütésre kiválóan alkalmas. A pác a hozzávalók alapján elég meredeknek tűnik, de nagyon finom együtt a szójaszósz füstössége, a savanykás joghurt és a citromos-csípős gyömbér.
Remélem más variációk kipróbálására is nyílik majd lehetőségem, hiszen most indul a márna-szezon.
Köszönet a halért Krisztiánnak!
Recept
Egy másfél kilós márna
Egy szál újhagyma
Két karika citrom
Egy-két bazsalikomszár
A páchoz
Négy gerezd fokhagyma
2 cm gyömbér
egy teáskanál szárított rozmaring
egy teáskanál szójaszósz
3-4 evőkanál joghurt
4-5 evőkanál olaj
só
vaj a tepsi kikenéséhez
A konyhakész halat 2 mm-enként beirdalom. Ennél a műveletnél nagyon fontos, hogy a kést – ami legyen borotvaéles – ne a törzsre merőlegesen tartsuk, hanem kicsit átlósan, mert az Y-szálkákat csak így tudjuk hatástalanítani. Ha helyesen irdalunk, minden metszésnél hallatszik a szálka ropogása. A beirdalt hal hasüregét enyhén sózom, majd kívülről is megsózom, de csak enyhén, mert a pác is sós lesz. (Én kívülről nem sóztam, de kellett volna, mert a pácból nem szívott fel elegendő sót.) A márna hasüregébe beletömöm az újhagymát, a citromkarikákat és a bazsalikomszárat, majd a halat kivajazott tepsire fektetem úgy, hogy a hasa érintkezzen az edénnyel (mintha úszna).
A páchoz a lereszelt fokhagymát és gyömbért összekeverem a többi hozzávalóval, majd a keveréket a márnára öntöm, és a vájatokba jól be is dörzsölöm. A pácolt halat egy óráig pihentetem.
A sütőt 180 fokra előmelegítem, és a márnát kb. 30-35 percig sütöm. Tovább sütni nem kell és nem is érdemes, mert a soványsága miatt kiszáradhat.
Krumplipürével tálaltam.
A ritkán kapható hal be is indította a fantáziámat, de kellett valamilyen támpont, amiből kiindulhatok. Ez volt Lorien sült márna receptje, ennek nyomdokain indultam el. A keresés közben megállapítottam, hogy a magyar halkultúra továbbra is igen szegényes, már ami az uszonyosok elkészítését illeti, a Konyhai Partizán receptjein kívül semmit nem találtam. Próbálkoztam idegen nyelven is, de csak tengeri vörös márna recepteket találtam, az meg hát nem ugyanaz.
Miután a kolléga halasa azt mondta, hogy a márna erősebb fűszerezést is elbír, ennek szellemében készítettem el a jószágot.
A márna húsa szálkás ugyan, de nagyon finom, gyenge ízű, szép sovány, egyben sütésre kiválóan alkalmas. A pác a hozzávalók alapján elég meredeknek tűnik, de nagyon finom együtt a szójaszósz füstössége, a savanykás joghurt és a citromos-csípős gyömbér.
Remélem más variációk kipróbálására is nyílik majd lehetőségem, hiszen most indul a márna-szezon.
Köszönet a halért Krisztiánnak!
Recept
Egy másfél kilós márna
Egy szál újhagyma
Két karika citrom
Egy-két bazsalikomszár
A páchoz
Négy gerezd fokhagyma
2 cm gyömbér
egy teáskanál szárított rozmaring
egy teáskanál szójaszósz
3-4 evőkanál joghurt
4-5 evőkanál olaj
só
vaj a tepsi kikenéséhez
A konyhakész halat 2 mm-enként beirdalom. Ennél a műveletnél nagyon fontos, hogy a kést – ami legyen borotvaéles – ne a törzsre merőlegesen tartsuk, hanem kicsit átlósan, mert az Y-szálkákat csak így tudjuk hatástalanítani. Ha helyesen irdalunk, minden metszésnél hallatszik a szálka ropogása. A beirdalt hal hasüregét enyhén sózom, majd kívülről is megsózom, de csak enyhén, mert a pác is sós lesz. (Én kívülről nem sóztam, de kellett volna, mert a pácból nem szívott fel elegendő sót.) A márna hasüregébe beletömöm az újhagymát, a citromkarikákat és a bazsalikomszárat, majd a halat kivajazott tepsire fektetem úgy, hogy a hasa érintkezzen az edénnyel (mintha úszna).
A páchoz a lereszelt fokhagymát és gyömbért összekeverem a többi hozzávalóval, majd a keveréket a márnára öntöm, és a vájatokba jól be is dörzsölöm. A pácolt halat egy óráig pihentetem.
A sütőt 180 fokra előmelegítem, és a márnát kb. 30-35 percig sütöm. Tovább sütni nem kell és nem is érdemes, mert a soványsága miatt kiszáradhat.
Krumplipürével tálaltam.
