Zserbó

Ezt a klasszikus süteményt még Tomi születése előtt készítettem, mert nagyon megkívántam. Gondoltam, jó sok lesz, majd itthon is eszem belőle, meg lesz mit vinni nassolni a kórházba. Az élet közbeszólt, mert a műtétet négy nappal elhalasztották. A zserbó időközben elfogyott, mert a család a nagy bánatban igencsak rájárt. Nem kellett volna: a fiam a műtét tervezett időpontját követő hajnalban úgy döntött, nem élvezi tovább az anyai vendégszeretetet, és elindult kifelé.

Visszatérve az eredeti témához, nálunk a családban egyáltalán nem sütötte senki ezt a süteményt, így családi receptet nem kaptam kiindulásul. Én is csak egyszer próbálkoztam vele eddig, de nem lett igazán jó, túl száraz volt.

Most Korpádi Péter-Patyi Árpád A magyar konyha remekei című könyvem receptjét sütöttem meg, és a jövőben ki is fogok tartani emellett, mert nagyon finom szaftos zserbót sikerült előállítanom.

A könyv és az általam felkutatott leírások is csokoládémázat használnak a süti bevonásához, azonban én hagyományos kakaós főzött mázzal csináltam, amitől igazi „nagymamás” lett a süteményem.

Recept

35 dkg liszt

20 dkg vaj

5 dkg cukor

15 dkg porcukor

egy tojás

1 dl langyos tej

egy csomag szárazélesztő (7 gr)

egy üveg házi baracklekvár

20 dkg darált dió

A mázhoz

2 evőkanál kakaó

2 evőkanál cukor

kevés víz

5 dkg vaj

A puha vajat a tojással és az 5 dkg cukorral habosra keverem. Beleszórom az élesztőt, a lisztet, hozzáadom a langyos tejet és alaposan összedolgozom.

A tésztát három darabba vágom, és mindegyikből egy, a sütőtepsim méretének ( kb. 20x30 cm) megfelelő vékony lapot nyújtok. Az első lapot a tepsibe fektetem és bőven megkenem lekvárral

A töltelékhez a diót meg a porcukrot összekeverem és a felével meghintem a tésztalapot. Ráfektetem a következő lap tésztát, ezt is megkenem lekvárral és rászórom a maradék diós cukrot. Befedem a megmaradt tésztalappal és kicsit meg is nyomkodom. A süteményt tűvel megszurkálom, majd langyos helyen egy órát kelesztem.

A megadott idő elteltével 180 fokra előmelegített sütőben készre sütöm és hagyom kihűlni.

A máz hozzávalóit sűrűre főzöm és széles pengéjű tortakés segítségével bevonom vele a süteményt. Ha a máz megszáradt, lehet is enni. Jó sokáig eláll és közben egyre finomabb lesz.

Barackos rakott palacsinta

Már megint egy desszerttel jelentkezem. Ez persze nem azt jelenti, hogy mást nem is eszünk, csak mostanában valahogy mindig olyasmi készül, aminek a leírása már szerepel a blogon.

Mazochizmusból szerintem kiérdemlem a jelest, azok után, hogy múltkor a 35 fokos konyhában clafoutist sütöttem este 9-kor, most meg palacsintát csináltam hasonló hőmérsékleten. Ez már önkínzás a köbön, mert a palacsintasütés az egyik általam legjobban utált konyhai foglalatosság, de nem volt mit tenni ellene, mert megkívántam, Attila pedig nem volt itthon.
A recepthez kiindulásképp volt egy műanyag doboznyi anyu-féle baracklekvár, amit kóstolóba hozott, meg egy éppen lejárni készülő Lidl-féle vödrös krémes tehéntúró. Volt még itthon sárgabarack is, ebből meg egyenesen adódott a túrókrémes-barackos palacsinta. Hogy legyen benne egy kis csavar, a túrókrém és a barack nem töltelékként, hanem a palacsinta tetején végezte.

Recept

12 db palacsinta
egy doboz krémes tehéntúró (vagy egy nagy pohár zsíros tejföl)
3-4 evőkanál porcukor
egy citrom reszelt héja
egy üveg házi baracklekvár
8-10 szem jó érett sárgabarack
3 dkg vaj

A kisütött palacsintákat megkenem baracklekvárral, a hagyományos módszerrel feltekerem és egy vajjal kikent tűzálló tálba fektetem. Lehet, hogy csak több sorban fog elférni, nálam is ez történt, ilyenkor minden réteget megkenek túrókrémmel, amelyet a krémes túróból a citromhéjjal és a porcukorral kevertem. A palacsinták tetejére öntöm a megmaradt krémet, elrendezem rajta a felezett sárgabarackokat és 150 fokos előmelegített sütőben kb. 20 percig sütöm, amíg a túrókrémet kicsit beszívja. Langyosan vagy hidegen tálalom.

Pudingos leveles almás

Kisebb kényszerszünet után végre megint netközelben lehetek, már alig vártam. Se telefonunk se internetünk nem volt ugyanis múlt hét csütörtöktől máig, mert a vízmű csőtörést javított és közben sikeresen elvágta a földkábelt, ezt pedig csak ma sikerült megjavítani.
Hát, mit mondjak, hiányzott a világháló, a blog, meg a megszokott kis napi rutinok, amik a számítógéphez kapcsolódnak. Hála a jó égnek a hiba elhárult, így ismét recepttel jelentkezem.
Ez sem igazán recept, csak egy gyorsan összedobható semmiség, olyan, mint ez volt korábban, némi változtatással.
Szokásaimtól eltérően most az alma alá vaníliapuding került, a szeleteket pedig baracklekvárral vontam be, ami a hőtől kissé karamellizálódott. A puding egyébként szerintem nemigen ad hozzá semmit a süteményhez, de ki akartam próbálni, mert Attila szereti.

Recept

Egy csomag fagyasztott leveles tészta
4-5 db közepes méretű alma
egy csomag főzős vaníliapuding
3,5 dl tej
5 evőkanál cukor
egy citrom leve
2-3 evőkanál baracklekvár

Először is a pudingot készítem el, amihez a megszokottól eltérően csak 3,5 dl tejet használok és 3 evőkanál cukorral édesítem, így sűrűbb lesz, de legalább nem fog folyni a tésztán. Ha kész, hagyom kihűlni, néha habverővel belekeverek, hogy ne bőrösödjön meg.
Az almát megmosom, magházát kiszúróval eltávolítom, félbevágom és vékony szeletekre vágom. Megszórom a maradék két evőkanál cukorral és ráfacsarom a citromlét, majd félreteszem.
A kiengedett leveles tésztát akkorára nyújtom, mint a gáztepsi, és – minő meglepetés – sütőpapírral bélelt gáztepsibe terítem. Minden oldalán felhajtom kb. két centire, az így kapott keret közepét megkenem a sűrű vaníliapudinggal. A krémes tésztán elosztom az almaszeleteket, majd szilikonecset segítségével a baracklekvárt vékonyan az almára kenem, mint valami mázat.
Előmelegített 180 fokos sütőben addig sütöm, amíg a tészta aranybarna lesz és a gyümölcs is megpuhul (kb. 20 perc). Langyosan vagy hidegen tálalom, a legelvetemültebbek ehetik tejszínhabbal is.

Rákóczi túrós

Már a svéd almatortánál írtam, hogy kellemesen csalódtam a sült tojáshabos süteményekben, most is egy ilyen következik, a nagy klasszikus, a Rákóczi-túrós.
Kicsit féltem tőle, mert első ránézésre olyan komolynak tűnik ez a sütemény, de rájöttem, hogy nem egy nagy kaland elkészíteni, főleg ha megelégszik az ember azzal, hogy tortakéssel keni fel a tetejére a tojáshabot, és nem próbál meg habzsákkal májerkodni. Én erről élből lemondtam, a habzsák nálam egy dologra használatos: gyönyörűen lehet húst tölteni vele…
Nos, receptet az interneten keresgéltem, de valahogy egy sem tetszett mindaddíg, amig meg nem találtam a No Salty-n Pákosztos Millie receptjét. Ez rögtön szimpatikusnak tűnt, úgyhogy nem is változtattam rajta.
A sütemény nem lett túl magas, de ez előre várható volt, mert elfekvő tojásfehérje-készlet hiányában csak három nagy tanyasi tojásból készült a hab, no meg nem vagyok egy cukrásztehetség, viszont nagyon finom volt.

Recept

A tésztához

24 dkg liszt
12 dkg vaj
6 dkg cukor
1 tojássárga
1 dl tejföl
1 csomag sütőpor
fél citrom reszelt héja

A töltelékhez

50 dkg túró
10 dkg cukor
egy nagy marék mazsola
3 tojás
házi baracklekvár

A habhoz

3 tojásfehérje
10 dkg porcukor

A tészta hozzávalóit összegyúrom és egy órán át a hűtőben pihentetem. Utána kb. fél centi vastagra nyújtom, kibélelek vele egy tepsit, vilával megszurkálom és előmelegített 180 fokos sütőben kb. 10 perc alatt elősütöm.
Amíg a tészta sül, elkészítem a túrótölteléket. Ehhez a túrót a tojássárgákkal és a cukorral habosra keverem, hozzáadom a beáztatott, kinyomkodott mazsolát, végül összeforgatom a tojások fehérjéből vert kemény habbal.
Az elősütött tésztát megkenem baracklekvárral – nem sajnálom - , majd rákenem a túrós krémet és megsütöm. Ez további 20-25 perc. A tetejéhez a tojásfehérjékből kevés sóval elkezdek habot verni, amikor már kezd keményedni, rászitálom a porcukrot és így folytatom a habverést, amíg kemény, hófehér habot nem kapok. Ezt tortalapáttal a túrókrém tetejére simítom, és a süteményt még pár percig sütöm, amíg a hab rózsaszínessé nem válik.
Kihűtve, kockákra vágva kínálom.

Svéd almatorta

Ez a recept anyukám felfedezése volt pár hónapja, bár én kétkedve fogadtam, amikor mesélte, hogy milyen finom. Valahogy nem igazán kedvelem – illetve kedveltem – a tojáshabbal borított süteményeket, általában a menzás máglyarakások szalmonellaveszélyes adagjai jutottak eddig erről eszembe. De a véleményemet tényleg megváltoztatta ez az F. Nagy Angéla recept, most hétvégén 24 óra leforgása alatt sikerült is két tepsinyit előállítani belőle. Nem egy nagy was ist das az egész, negyed óra alatt össze lehet dobni, a sütés max fél óra, és már kész is az ínycsiklandóan illatozó igazi házias sütemény. Egy hátránya van: az adag nem túl nagy, úgyhogy azok, akiknél nagyobb mennyiségben fogy az édesség, bátran megduplázhatják a mennyiségeket. A recept egyébként megindította a fantáziámat, sok ötletem támadt, de ezeket nem lőném le előre.

Recept

3 nagy alma
egy citrom
egy szűk evőkanál kristálycukor
15 dkg porcukor
15 dkg liszt
2 nagy tojás
7 dkg vaj
késhegynyi sütőpor
3 púpos evőkanál jóféle baracklekvár

A vajat a tojások sárgájával, a liszttel, sütőporral, 5 dkg porcukorral és egy csipet sóval gyorsan tésztává gyúrom. Kibélelek vele egy kisebb tepsit vagy tűzálló tálat, úgy, hogy kis pereme is legyen, villával megszurkálom és 180 fokos előmelegített sütőben elősütöm kb. 6-8 perc alatt.
Amíg a tészta sül, az almákat meghámozom és vékony szeletekre vágom. Rászórom a kristálycukrot és fél citrom levét ráfacsarom, jól összeforgatom. (Az eredeti recept szerint cukros-citromos vízben meg kell főzni az almát, de mi jobban szeretjük, ha nyersen kerül a süteményre.) A tojások fehérjét elkezdem habbá verni. Amikor már kifehéredett, rászitálom a maradék porcukrot és ezzel kemény habot verek belőle, a végén beleteszem a citom másik felének a levét.
A félig sült tésztát megkenem baracklekvárral – nem spórolok vele - , elrendezem a tetején az almaszeleteket, és csinosan rásimítom a fehérjehabot. A sütő hőmérsékletét visszaveszem 150 fokra, és addig sütöm a süteményt, amíg a hab rózsaszínű lesz, ez kb. 20 perc. Langyosan vagy kihűtve kockákra vágva tálalom.

Mágnás diós pite

Még mindig van itthon a dédi által hozott dióból, ezért - na nem csak ezért – megint sütöttem valamit. Kedvenc diópusztító receptem az aranygaluska, de ezt már múlt héten megsütöttem a halászlé után, úgyhogy más recept után kellett néznem. A Mindmegettén bukkantam rá a mágnás diós pite receptjére, köszönet érte Mirzának.
Hallottam már erről a süteményről, de még soha nem hozott vele össze az élet, pedig igazi nagymamás házi süteményről van szó, szerintem még lagzikban is előfordulhat.
Vettem hát a bátorságot és megsütöttem. Nem csalódtam: nagyon finom, omlós, könnyen elkészíthető sütemény, ráadásul jó kiadós is, fel is vettem az állandó repertoárba.

Recept

30 dkg liszt
1 sütőpor
22 dkg vaj
10 dkg cukor
1 tojás
1 citrom
házi baracklekvár
20 dkg cukor
3 tojás
15 dkg darált dió
1 csomag vaníliás cukor

A sütőport belekeverem a lisztbe, a liszthez adom a 10 dkg cukrot, a vajat, a citrom reszelt héját és a felének a kifacsart levét, beleütöm a tojást és összegyúrom. A tésztát 1/3-2/3 arányban kettévágom. A nagyobb részt lisztezett munkalapon kinyújtom és sütőpapírral bélelt tepsibe fektetem, gazdagon megkenem baracklekvárral. A tetejéhez a három tojás sárgáját alaposan kikeverem a 20 dkg cukorral, meg a vaníliás cukorral, hozzáadom a diót, végül beleforgatom a három tojásfehérjéből vert kemény habot. Ezt a diós masszát egyenletesen a tésztára kenem. A maradék tésztából megpróbálok egyforma rudacskákat sodorni és berácsozom velük a sütemény tetejét. Előmelegített 180 fokos sütőben kb. 40 perc alatt sül meg. Csak kihűlés után vágom fel éles késsel kockákra, mert a diós réteg eléggé törik.

Sacher torta

A hétvégén Sacher tortát sütöttem.
Igazi klasszikus osztrák specialitás, melynek eredeti, titkos receptjét magának vallja a Hotel Sacher és a Demel cukrászda is. Olyannyira így volt ez, hogy még perre is ment egymással a két műintézmény. A hercehurca vége az lett, hogy a torta kiagyalója által alapított Hotel Sacher használhatja az Original Sachertorte (eredeti Sacher torta) elnevezést, míg a cukrászda Demel’s Sachertorte néven forgalmazhatja a süteményt. A kettő között egy különbség van: az eredeti Sacherben középen van a lekvárréteg, a Demel-félében pedig közvetlenül a csokibevonat alatt. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a magyar Auguszt cukrászda egyesíti a két verziót, náluk a csoki alatt, meg a torta közepében is van lekvár..)
Ettem már eredeti fadobozban elvitelre kínált Sacher-tortát, de szerintem ezt otthon is elő lehet állítani
A Sacher-szakácskönyv receptjét használtam, amely Halász Zoltán Ínyencek könyve című művében is megjelent.

Recept

13 dkg vaj,
11 dkg porcukor,
1 zacskó vaníliás cukor,
6 tojás,
13 dkg étcsokoládé,
13 dkg liszt,
20 dkg sárgabaracklekvár

A tetejére
10 dkg étcsokoládé
4-5 dkg vaj

A puha vajat a cukorral és a vaníliás cukorral habosra keverem. Fokozatosan, lassan adom hozzá a tojások sárgáját, majd a gőz fölött felolvasztott, de már kihűlt csokoládét. A tojások fehérjéből kemény habot verek, majd lazán, óvatosan a csokis masszába keverem, végül széles, óvatos mozdulatokkal beleforgatom az átszitált lisztet is. Sütőpapírral kibélelt kapcsos tortaformába öntöm, és előmelegített 180 fokos sütőben megsütöm. Az első tíz percben résnyire nyitva hagyom a sütő ajtaját, hogy a gőz távozhasson. Az első tíz perc után a sütő hőmérsékletét 165 fokra mérséklem, és még kb. egy órán át sütöm a tortát.
Ha megsült, rácsra téve hagyom kihűlni, majd két lapba vágom és megtöltöm sárgabaracklekvárral.
A mázhoz a csokit gőz felett felolvasztom, belekeverem a vajat és bevonom vele a tortát. A mázat széles pengéjű tortakéssel igyekszem elsimítani.
A tortát szobahőmérsékleten, édesítetlen tejszínhabbal tálalom, bár mi néha sima, felveretlen tejszínnel szoktuk meglocsolni.
(A képért elnézést kérek, mire normálisabbat csináltam volna, elfogyott a torta…)

Ischli fánk

Ha azt mondom, ischli fánk, akkor nem sokan tudják, mire gondolok. Ha islernek hívom, mindenkinek beugrik a két omlós tésztakarikából álló, lekvárral töltött, csokimázzal bevont sütemény, amit oly gyakran kértünk az iskolai büfékben.
Az eredeti elnevezés abból ered, hogy Bad Ischl-ben, a híres fürdőhelyen készítették először Ferenc József császárnak, akinek annyira ízlett, hogy hamar a kedvencévé vált.
Bár én nem vagyok császár, én is nagyon szeretem, de eddig mindig fáztam attól, hogy saját magam csináljam meg, mondván, hogy macerás, meg nem fog sikerülni.
Hát, kérem, nem is olyan macerás, viszont a végeredmény fényévekre van az étcsokit és mandulát nem látott büfés verziótól.
F. Nagy Angéla receptjéből indultam ki.


Recept

15 dkg liszt
15 dkg vaj
8 dkg porcukor
8 dkg darált mandula
fél citrom reszelt héja
a töltéshez házi baracklekvár

A mázhoz
10 dkg étcsoki (60%-os)
5 dkg vaj

A tészta hozzávalóit összegyúrom, majd legalább egy órát pihentetem a hűtőben. Utána lisztezett munkalapon nagy imádkozás közepette vékonyra (max 5 mm) nyújtom, tetszőleges méretűre szúrom ki (én Rémy Martin konyakospohárral csináltam), és légkeveréses sütőben 160 fokon világosra sütöm kb. 10-12 perc alatt.
A kihűlt korongokat páronként baracklekvárral összeragasztom és csokimázzal vonom be. Ehhez gőz felett megolvasztom a csokit, majd belekeverem a vajat.
Takarékos módon úgy vonom be a sütit mázzal, hogy egyik kezemben széles pengéjű kést fogok, amire egyenként rárakom az islereket, a másik kezemben tartott kiskanállal pedig öntöm rájuk a mázat, mindezt a lábos felett, így nem megy kárba a máz.
Másnap eszem belőle először – ha kibírom - , mert a tészta eddig megpuhul.

Kókusztorta

Folytatom a kókuszos sütemények feltérképezését, ezúttal a Good Food online által adott ötlet alapján. Ez a sütemény tökéletes arra, hogy csillapítsa a heveny édesség iránti vágyat, mert elég tömény és édes, de van olyan eset, amikor pont ez esik jól. Ráadásul nagyon gyorsan össze lehet dobni, ha van otthon egy kis leveles tészta. Ebből nálam általában akad a hűtőben és a fagyasztóban is, úgyhogy csak a kókuszos tölteléket kellett elkészítenem, és már sült is a sütemény.
A tésztát mindenképp jó megkenni valamilyen pikáns lekvárral, mert ellensúlyozza a kókuszos massza édességét és gazdagítja a sütemény ízét.
A süti nagyon hasonlít a kókuszos resztelt nevű süteményhez, ami gyerekkoromban az egyik kedvencem volt, de szerencsére nem kell hozzá ipari mennyiségű tojásfehérje, így sokkal gazdaságosabb is.

Recept

Egy csomag leveles tészta
17,5 dkg kókuszreszelék
22,5 dkg kristálycukor
1,5 deci víz
egy teáskanál fahéj
2,5 dkg olvasztott vaj
egy felvert tojás
két evőkanál pikáns lekvár (barack)

A művelet a torta töltelékének elkészítésével kezdődik.
A kókuszt a cukorral, fahéjjal és a vízzel láboskába teszem és kb. öt perc alatt összefőzöm. Közben folyamatosan kevergetem, mert könnyen leég. Ha kész, félreeszem hűlni.
A sütőt 180 fokra előmelegítem. A leveles tésztával kibélelek egy cakkos szélű gyümölcstortaformát, vagy ennek hiányában egy tortaformát úgy, hogy pereme is legyen. A tésztára sütőpapírt terítek, arra nehezéknek babot/lencsét szórok és 10 percig elősütöm. Ezután a sütőpapírt a babbal együtt eltávolítom, a tésztakosár közepét a lekvárral megkenem.
A kókuszos masszához hozzákeverem a vajat és a felvert tojást, majd a lekvárral megkent tésztára öntöm. A süteményt kb. 25-30 perc alatt megsütöm.

VKF XVIII/1. - Gyümölcsös ricotta torta

Az Ízbolygó által kiírt, túróval kapcsolatos VKF-re én két recepttel készültem, az egyik a most következő gyümölcsös torta, a másik pedig egy sós sütemény, nevezetesen pogácsa.
Nem mondhatnám, hogy különlegesek lennének, talán csak annyi a pláne bennük, hogy a hagyományos túró helyett/mellett másfajta túróféleségekkel készültek.
A tortakrémekhez, édességekhez előszeretettel használok ricottát, amely egy olasz túróféleség, a miénknél kevésbé szemcsés és száraz, ezért finomabb állagot lehet vele elérni. Persze helyettesíthető túróval is, csak ne a legsoványabbat vegyük, mert az olyan, mint a fűrészpor.
A túrótortákat általában mindenki szereti, ez most egy könnyed nyári változat, mert a tejszínt joghurtra cseréltem és a felhasznált gyümölcsök is savanykás, üdítő hatásúak. Én a túrótortát vékony, omlós tészta alappal szeretem, a tészta tényleg csak arra kell, hogy összetartsa a nagymennyiségű krémet.
Ha kevésbé lédús gyümölcsöt használok, azt a tortaalapra tettem volna, de most úgy döntöttem, hogy a tetejére kerül majd a ribizli és az áfonya, egy kis zselében, nem utolsó sorban a gyönyörű színe miatt.

Recept

A tésztához

10 dkg vaj

20 dkg liszt

egy evőkanál porcukor

késhegynyi sütőpor vagy szódabikarbóna

egy tojás

baracklekvár

A krémhez

50 dkg ricotta

3 dl joghurt

2 csomag Dr Oetker Zseléfix (hidegen keverhető

egy citrom leve és reszelt héja

5 evőkanál porcukor

összesen 50 dkg ribizli és áfonya
egy csomag piros tortazselé

A tésztához valókat gyors mozdulatokkal összegyúrom és egy órát a hűtőben pihentetem. Ezután nyújtom, kibélelek vele egy tortaformát és előmelegített 180 fokos sütőben aranybarnára sütöm vaksütéses módszerrel, melynek lényege, hogy a nyers tésztára sütőpapírt borítok, arra fél kilónyi babot/lencsét teszek, amely nehezékként funkcionál és nem engedi, hogy felpúposodjon a tészta. (A felhasznált hüvelyes már nem fogyasztható, de e célra bármikor használható.) A sütés nálam kb. 10-12 percig tartott. A tortaalapot még melegen megkenem a lekvárral és hagyom kihűlni.
A krémhez a ricottát a joghurttal botmixer segítségével krémesre keverem, hozzáadom a citrom levét, reszelt héját, a zselatin fixet és habverővel egy percig keverem. A cukrot csak ezután adom hozzá és azzal is jól kikeverem. A krémet a tésztalapra öntöm, szépen elegyengetem és beteszem a hűtőbe. Ha a krém már megszilárdult, kirakom a torta tetejét a gyümölccsel és ráöntöm a használati utasítás szerint elkészített zselét. Fogyasztásig hűtőben tartom. Célszerű előző este elkészíteni, mert az omlós tészta így jól meg tud puhulni, mire a tányérra kerül a torta.

Mákos boríték

Szombaton azon morfondíroztam, hogy mindenképp kellene valamilyen süteményt sütni, mert hát ugye mit fogok enni vasárnap reggel, továbbá Attila meg is jegyezte a babgulyás után pár órával, hogy hol marad a fánk, vagy miért nem sütök valamit. Nos, nem fánk lett, mert nem akartam sokat pepecselni, viszont volt itthon leveles tészta, ezt töltöttem meg almás-mákos töltelékkel. A neve kissé bolondos lett, de tényleg úgy néztek ki a sütik sütés előtt, mint egy kis boríték.

Imádom a mákot. Akár darálatlanul szórják péksütemény tetejére, akár darálva, sütemények, rétesek töltelékeként, vagy krémekben, fagyiban, egyszóval minden formában jöhet. Még nyugtatónak is jó, – bár ezt lehet hogy csak bebeszélem magamnak – nem egyszer oldottam már a feszültségemet egy jó kis mákos sütivel.

Ezt a sütit ráadásul gyerekjáték elkészíteni, csak a formázás igényel egy kis kézügyességet, ami viszont nekem nem nagyon van, ezért olyan, amilyen, viszont nagyon finom.
Én a Plusban kapható mélyhűtött tésztát használtam most, ez 6 lapból áll, így könnyebb az elkészítés, de ha friss feltekert tészta van, azt kb. 10x10 cm-es négyzetekre vágva készíteném el.


Recept

Egy csomag leveles tészta (most mirelite a Plusból)
20 dkg darált mák
2 dl tej
10 dkg cukor
2 alma
mazsola
2 evőkanál baracklekvár
1 tojás

Először a tölteléket készítem el. A tejet a cukorral felforralom, beleszórom a mákot és sűrűre főzöm. Ez pár percet vesz igénybe. Lehúzom a tűzről, beleszórom a mazsolát, a meghámozott, lereszelt almát és elkeverem benne a baracklekvárt. Hagyom kihűlni.

A tésztát felengedem, szétszedem a lapokat, és minden lapot megfelezek, így összesen 12 darab kis süteményem lesz majd. Gyúrólapon elhelyezek egy tésztanégyzetet, úgy, hogy az egyik sarka nézzen felém. A sarkára teszek egy kiskanál tölteléket, majd feltekerem. A két csücskét oldalt betűröm, hogy körülbelül úgy nézzen ki, mint egy kis lezárt boríték. Ezt a játékot mindegyik tésztadarabbal eljátszom. Ha kész vagyok, lekenem a tetejüket felvert tojással, és sütőpapírral bélelt tepsiben, forró sütőben kb. 15 perc alatt megsütöm.

Ha marad a töltelékből, csinálhatunk belőle mákos tésztát. Én azonban fogtam a lábost és kikanalaztam belőle a mákos masszát….