A következő címkéjű bejegyzések mutatása: karácsonyra. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: karácsonyra. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. december 23., vasárnap

Karácsonyi előétel: füstölt halas krém házilag füstölt busából



Számomra a házilag füstölt hal pillanatnyilag az év étele, nagyon nagy sikert aratott nálunk, a kisebbik gyerekem is csak úgy tömte befelé.

Úgy gondoltam, még karácsony előtt közzéteszem, hátha valaki kedvet kap az elkészítéséhez.

A lényeg az, hogy ilyen célra valamilyen zsírosabb halat válasszunk, például busát, pisztrángot, lazacot vagy harcsát. A busát különösen ajánlom, mert nagyon olcsó, és így elkészítve fantasztikusan finom.

Az általam választott módszer a halfüstölésre a hideg füstölés és a sütés kombinációja, de meleg füstön is el lehet végezni a hal elkészítését, természetesen ekkor a sütőben történő sütés elmarad.

Az elkészült füstölt halból a krémen kívül készülhet még tésztához mártás, sőt, valamilyen krémes levesben betétként is el tudom képzelni, de csak simán vajaskenyérrel is tökéletes.

Recept

A füstölt halhoz

25 dkg busafilé
2-3 teáskanál só
fél citrom leve
két gerezd fokhagyma

A halkrémhez

25 dkg füstölt hal
20 dkg krémsajt
fél csokor kapor
egy kisebb fej lilahagyma
fél citrom reszelt héja
pár csepp citromlé
két-három evőkanál tejföl
só, frissen őrölt feketebors

Először a füstölt busát készítem el. Ehhez a halat a sóból, citromléből és reszelt fokhagymából kevert páccal bekenem és egy éjszakán át hűtőben érlelem.
Másnap a halat konyhai papírtörlővel leitatom, hogy ne legyen nedves, majd kezdődhet a füstölés.
Egy lefedhető gömbgrillbe fűrészport (bükk-tölgy) öntök, a grillrácsra alufóliát fektetek. A fűrészport meggyújtom (forrasztólámpával szoktam), ahogy füstölni kezd, a halat a fóliára teszem, a grillsütőt lefedem, és kb. egy órát füstölöm. Ezalatt a hal ugyan nyers marad, de a fűrészportól a füstös ízt átveszi.
Közben a sütőt előmelegítem kb. 180 fokra, és az egy óra elteltét követően a busát a fóliával együtt tepsibe teszem, és kb. 20 perc alatt megsütöm.
Hagyom kihűlni.

A halkrémhez a kihűtött füstölt halat kiszálkázom, tálba teszem, és a többi hozzávalóval krémmé keverem. Rozskenyérből készült pirítóssal kínálom. Jól illik hozzá a száraz fehérbor, vagy pezsgő.

Ezzel a recepttel szeretnék minden kedves ismerősömnek és olvasómnak békés, boldog karácsonyi ünnepet kívánni!

2012. január 12., csütörtök

Hagymachutney



Nagyon olcsón elkészíthető angol recept, amely a BBC Good Food oldaláról való. Főzés közben érdemes megkóstolni, és a cukor-ecet arányt a saját ízlésünknek megfelelően módosítani, én is ezt tettem, mert kevesebb cukor is elég hozzá.

Hozzávalók

8 db felszeletelt közepes méretű lilahagyma
10 dkg kristálycukor
1 dl vörösborecet
1 dl száraz vörösbor
egy löttyintés gránátalma szirup (elhagyható)

A hagymát a cukorral kisebb serpenyőbe vagy lábosba teszem, lefedem, és közepes lángon addig főzöm, amíg megpuhul. Ez kb. 10-15 perc. Ekkor beleöntöm a bort és az ecetet és fedő nélkül addig főzöm, amíg a folyadék elpárolog, a hagyma alatti lé besűrűsödik és ragacsos lesz, mint egy sűrűbb, darabos lekvár Ekkor kerül bele a gránátalmaszirup is. Kihűtöm, és sterilizált üvegbe töltöm. Különösen sajtokhoz ajánlom, de salátákat is fel lehet vele dobni. Nagyon finom sült húsokhoz, kacsához, pulykához is, én kecskesült mellé készítettem el, és nagy sikere volt.
A vörösborecet helyettesíthető balzsamecettel is, aki pedig érdekesebb ízekre vágyik, tehet bele pár szem szegfűszeget, esetleg szegfűborsot, vagy akár egy csillagánizst.

Az írás első ízben az Origo karácsonyi mellékletében jelent meg.

2011. december 25., vasárnap

Karácsonyi üdvözlet


Nagy nehezen eljutottam a bloghoz is, és ezúton szeretnék minden olvasómnak és a kommentelőknek békés boldog ünnepet kívánni.
Idén még az ünnep előtti utolsó nap is dolgoztam, úgyhogy sok újdonság nem készült. Szenteste anyukáméknál ebédeltünk, volt sült libamáj almával, sült kacsa salátával és hagymás krumplival. A desszertet én szállítottam: sütöttem vaníliás kiflit, hósipkát, mákos bejglit és persze étcsokitortát.
Ma itthon halászlé, kecskesült, krumplipüré és narancsos sütőtöksaláta volt a menü, desszertnek a férjem tiramisut készített.

2011. január 9., vasárnap

Narancsos-csokoládés sajttorta


Január második hete felé közeledve épp itt az ideje, hogy feltegyem a beígért karácsonyi narancsos-csokoládés sajttorta receptjét.
Sokat gondolkoztam idén, hogy az aprósütemények és a bejgli mellé milyen tortát készítsek. Azt tudtam, hogy csokoládés lesz, mert a lányom meg van érte őrülve, az öcsém meg legalább azt megeszi, ugyanakkor nem szerettem volna, ha túl nehéz desszert készül az amúgy is kiadós karácsonyi ételek után.
Végül egy Good Food receptből indultam ki, ám a torta ízesítése kávé helyett narancsos lett, ezt mindenki jobban szereti nálunk.
Azért az elkészítés során volt egy kis malőr: Attila a kézfejével szerette volna ellenőrizni, hogy a sütőből épp kikerült sütemény kellően átsült-e, de arra nem gondolt, hogy ez egy nagyon puha, habszerű állagú desszert, így szó szerint meglátszott a keze nyoma a tortán, így kénytelen voltam a lyukakba olvasztott csokit öntve álcázni ezt a szépséghibát.
Igazi ünnepi sütemény, nagyon kiadós, eláll, és valószínűleg mindenki szereti.

Recept

Az alaphoz

5 dkg vaj
22 dkg kakaós keksz (Győri)

A csokis-sajtos krémhez

22,5 dkg étcsokoládé (legalább 50%-os)
50 dkg mascarpone
10 dkg cukor
4 közepes méretű tojás
2 dl tejszín
egy narancs reszelt héja és leve

Egy 23 centi átmérőjű kapcsos tortaformát sütőpapírral kibélelek. A torta alapjához a vajat kis lángon megolvasztom és belekeverem a ledarált, vagy nagyon apróra tört kekszet. A masszát a tortaforma aljára nyomkodom úgy, hogy egyenletes legyen a felülete. Ezután a formát hűtőbe teszem és elkészítem a krémet. A sütőt 140 fokra előmelegítem (légkeverésnél, ha nincs, 160 fok kell). A szobahőmérsékletű mascarponét a cukorral habosra keverem, egyenként hozzáadom a tojásokat is és mindegyikkel jól kikeverem a krémet. Ezután hozzáadom a vízfürdőn felolvasztott csokoládét, a narancs levét és reszelt héját, a tejszínt, majd az egészet egyneműre keverem. A krémet a kekszes alapra öntöm, és kb. egy órát sütöm a süteményt (nekem ennél több kellett). Akkor jó, ha a felülete fényes, és már nem túl remegős. Kihűtöm, majd fogyasztás előtt legalább három órára – de még jobb, ha egész éjszakára – a hűtőbe teszem. Tálalás előtt fél órával kiveszem, majd szeletekre vágom és tejszínhabbal kínálom. Lehet díszíteni egy-egy szelet naranccsal is.

2010. december 27., hétfő

Karácsonyi menü 2010



Akkor most pár szót ejtenék a karácsonyi menüről, amit 26-án készítettem, mert az előtte levő két napon anyukámnál vendégeskedtünk. Nála Szenteste előételnek ráksalátát, főételnek harcsafilét ettünk Orly módra, hagymás-ecetes krumplisalátával, a desszert pedig csokitorta volt (ezt én készítettem, és nálunk is ez volt a harmadik fogás). Karácsony első napján pedig jött a hagyományos erdélyi töltött káposzta, sok füstölt hússal, tejföllel és kenyérrel.

Ezeket az ételeket én természetesen sosem főzöm meg az ünnepre, viszont nálunk is kezd kialakulni az az ételsor, ami remélhetőleg hagyománnyá is válik majd az évek során.


Első fogásként halászlét készítettem pontyból, sok belsőséggel.


Főételként már második éve hízott szárnyasmájat sütök almával, aszalt gyümölcsökkel, tokaji boros pecsenyelével. Ennek az ételnek már több elkészítési módjáról is írtam itt a blogon.


A desszert idén egy GoodFood-recept alapján továbbfejlesztett csokoládés-narancsos sajttorta volt, a lányom kívánságára sok tejszínhabbal.

És természetesen idén sem maradhattak ki a már hagyományosnak mondható aprósütemények (vaníliás kifli, hósipka), ezeket idén még ischlerrel egészítettem ki, valamint készült két rúd mákos bejgli is, mindenki legnagyobb örömére.

A torta receptjével hamarosan jelentkezem!


2010. december 24., péntek

Karácsonyi üdvözlet


Ezúton kívánok minden kedves olvasómnak boldog karácsonyi ünnepet sok ajándékkal és finom ételekkel!


Kép forrása: dreamstime.com

2010. január 23., szombat

Szárnyaszegett angyalok


Én is részt vettem a tavalyi Angyalka-játékban, de erről még nem esett szó a blogon. Azért nem, mert a Magyar Postának hála, az ajándékom csak most, január 20-án érkezett meg. Szegény Doctor Pepper – az angyalkám – többször érdeklődött e-mailben, már annak is örült volna, ha Valentin-napra célba ér a küldemény, de szerencsére a posta malmai ennél gyorsabban őröltek. DP ajándéka először törötten visszaküldésre került, és másodjára sem ért célba. Nem tudom, ki a szerencsésebb, az én ajándékomat Kingának törötten vitte ki a posta, úgyhogy nekem sem voltak jók a tapasztalataim a csomagküldéssel kapcsolatban. Elgondolkodtató, hogy a 21. században egy törékeny csomag célba juttatása lehetetlen feladatnak tűnik a monopolhelyzetben levő szolgáltatónak, de ez van.
A bosszúságról ennyit, most viszont nézzük, mivel is lettem gazdagabb!
A csomagban érkezett egy jó kis szakácskönyv a Holló és Társa kiadásában, Kis torták és minisütemények címmel. Átlapozva megállapítottam, hogy pont nekem találták ki, egyszerű és gyorsan készíthető sütemények vannak benne. Kaptam még négy szórósablont, mellyel akár sütit, akár cappucinot dekorálhatok szívvel, napocskával, delfinekkel, illetve virággal, és hat darab pohárjelölő bojtot, amivel meg lehet különböztetni a vendégek által használt poharakat. Ez utóbbi nagyon ötletes, nem láttam még soha ilyet, és hasznát is veszem, mert rendszerint nem tudjuk, ki miből ivott. És végül, de nem utolsó sorban érkezett egy tábla citromos-gyömbéres étcsokoládé, szintén telitalálat, mert ez a párosítás nagy kedvencem.
Köszönöm szépen DP, remélem jövőre több sikerrel és kevesebb bosszúsággal fogunk játszani!

2009. december 27., vasárnap

Az én karácsonyom




Szepykétől érkezett a kérés: írjak a mi karácsonyunkról. Szánt szándékkal nem akartam ezt idén az ünnep előtt megtenni, mert ez a karácsony számunkra más volt, mint a többi. Hogy miért? Mert idén a lányunk is aktív résztvevője volt a procedúrának, így minden máshogy alakult, mint régen.

Korábban, amíg bent laktunk a városban, ráadásul tíz percre mindkettőnk szüleitől, karácsonykor a megsütött aprósüteményekkel és az ajándékokkal felszerelkezve, málhás szamárként caplattunk el Attiláékhoz. Ott jól beebédeltünk töltött káposztából és/vagy halászléből, majd átügettünk anyuékhoz – öt perc testmozgás - , és jól bevacsoráztunk. Anyunál általában valamilyen saláta volt előételnek, majd töltött hús –pulyka – vagy harcsa orly módra, desszertnek pedig az általam készített torta, aprósütemény. Ennek az lett a következménye, hogy alig bírtunk hazamenni, úgy megtömtük magunkat, pedig még az ajándékainkat is vinni kellett. Volt, hogy nagyobb pakkal távoztunk, mint amivel érkeztünk, pedig az már nagy szó.

Idén Zsófi miatt a menetrend átalakult. Anyuékhoz mentünk ebédre, megettük a narancsos ráksalátát, a sült kacsát párolt káposztával és hagymás krumplival, csipegettünk egy kevés süteményt. Persze volt ajándékozás is, itt Zsófi lépett elő főszereplővé. Kapott az öcsémtől egy nagyon helyes dzsekit, anyukámtól Duplo-t, mesekönyvet, tőlünk meg fajátékokat. A karácsonyfa igazán nem nyűgözte le, de azért megpróbálta lekapni az üveggömböket, illetve nálunk itthon a mézeskalácsoktól igyekszik megszabadítani a fát. Legjobban az ajándékdobozok érdeklik, kipakol-bepakol, csomagol, neki ez az igazi öröm.
Anyuéktól hazafelé felvettük Attila mamáját, ő nálunk töltötte az ünnepeket. Karácsony első napján az általa készített töltött húsokat- hagyományos és kacsamájjal, háromszínű paprikás töltelékkel készült dagadó - ettük almás-sajtos kukoricasalátával, az ünnep utolsó napján pedig anyu kijött hozzánk, egy kondér töltött káposzta társaságában, így továbbra sem volt gondom a főzéssel. Desszertnek pedig a karácsonyi diótortámat fogyasztottuk el.
Az ünnep nyugodt, családias légkörben telt, jó volt nézni, ahogy lányunk sertepertél körülöttünk és bohócságaival szórakoztat mindenkit, de legfőképp a nagymamákat.

2009. december 24., csütörtök

Karácsonyi üdvözlet


Minden kedves olvasómnak és a blogtársaknak ezúton szeretnék a magam és családom nevében békés, boldog, szeretetteljes karácsonyi ünnepet kívánni!

2009. december 23., szerda

Karácsonyi sütemények 2009


Miután sikerült végre a gép elé ülnöm, most a karácsonyi aprósütemények receptjeire kerül sor. Idén nem igazán készültem újdonsággal, mint mindig, most is sütöttem vaníliás kiflit, újra elké- szült a hósipka is, és készítettem egy mogyorós kekszet is, a tavalyi mogyorós csillag receptjét kicsit átvariálva. Ez utóbbinak a receptjét fogom most leírni, ha nem is Szenteste, de karácsony első napján meg lehet vele lepni a családot. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a mogyoró NEM FÖLDIMOGYORÓ, hanem törökmogyoró, mert mostanában lépten-nyomon beleütközöm abba a tévhitbe, hogy az emberek azt hiszik, süteményekben a mogyoróhasználat a földimogyorót jelenti)

Recept

8 dkg aszalt sárgabarack
10 dkg őrölt mogyoró
20 dkg liszt
12,5 dkg vaj
2 evőkanál tejföl
5 dkg cukor
egy kiskanál vaníliakivonat
10 dkg mogyorós krokant

A barackot apróra vágom, összekeverem a mogyoróval, liszttel, cukorral, vanília kivonattal belereszelem a vajat, hozzákeverem a tejfölt és összegyúrom. Ezután két órára folpackba csomagolva mehet pihenni a hűtőbe. Az idő elteltével kinyújtom, néhai nagymamám százéves, cakkos szélű kekszformájával kiszúrom. Minden keksz tetejére egy csipet mogyorós krokantot nyomkodok és sütőpapírral bélelt tepsire teszem, majd 200 fokra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt kisütöm. Rácson kihűtöm, és mehet a kekszesdobozba.

2009. december 22., kedd

Mákos bejgli


Idén bejglit is sütöttem. Ez azért nagy szám, mert a család nem egy nagy bejglifogyasztó, de anyukám egy hete halkan megpendítette, hogy enne mákos bejglit, nálunk a diós ugyanis nem játszik.
Na, gondoltam, nekifutok. Már vagy tíz éve volt egy erőtlen próbálkozásom, de akkor még a kelt tészták és én nem voltunk túl jó barátságban, ennek megfelelően a bejgli száraz és jóformán ehetetlen lett, viszont nagyon jól nézett ki.
A most elkészült két rúd viszont isteni, de a fotóra kiszemelt példány egyáltalán nem néz ki jól, a sütés ötödik percében megrepedt. Ez azért érdekes, mert egy tepsin sütöttem meg a két, teljesen azonos technikával előállított bejglit, az egyik megrepedt, a másik nem. A repedt példány lett a karácsonyi előkóstolás tárgya, a másik pedig gondosan becsomagolva a kamrában várja a szentestét.

Recept

50 dkg liszt
25 dkg vaj
2 dkg élesztő (vagy egy csomag száraz élesztő)
2 tojás
egy evőkanál porcukor
1.5 dl tejföl
csipet só
egy tojás a lekenéshez

A töltelékhez

30 dkg mák
20 dkg barnacukor
3 dl tej
egy marék mazsola
egy reszelt alma
egy mokkáskanál fahéj
egy citrom reszelt héja

A tésztához a lisztet elmorzsolom a vajjal, hozzáadom a meglangyosított tejfölben a cukorral felfuttatott élesztőt, a sót, a két tojást és jól kidolgozom. Porélesztő használata esetén azt simán a lisztbe keverem, és külön adom hozzá a langyos tejfölt.
A tésztát folpackba csomagolva egy éjszakát pihentetem a hűtőben.
A máktöltelékhez a tejet felforralom, hozzáadom a cukrot és kevergetve felolvasztom. Eztán hozzáadom a mákot, a mazsolát és a fahéjat, és sűrűre főzöm. A tűzről levéve beleforgatom a reszelt almát és a citromhéjat, és további felhasználásig félreteszem hűlni.

A tésztát másnap átgyúrom, két részre osztom. Mindkét cipót vékony téglalap alakra nyújtom, a széleken 2 centit elhagyva a teljes felületet megkenem a kihűlt máktöltelékkel. Az üresen hagyott tésztaszéleket behajtom a töltelékig, majd a bejglit nem túl szorosan feltekerem. Sütőpapírral bélelt tepsibe fektetem mindkét rudat, hurkapálcával megszurkálom őket és egy órát hagyom pihenni. Közben néhányszor felvert egész tojással átkenem.
A sütőt 180 fokra előmelegítem, a bejgliket 30-40 perc alatt aranybarnára sütöm. Csak kihűtve szeletelem, ha később akarom kínálni, folpackba csavarva tárolom.

2009. december 21., hétfő

Még elkészülhet: keserédes citromlekvár


Még nem késő elkezdeni, hogy karácsonyra bárki elkészítse ezt a tömény, ámde mégis pikáns, fanyar utóízű lekvárt. A receptjére ajándékötleteket keresve itt bukkantam rá. Azoknak ajánlom, akik szeretik a nem megszokott, édes-kesernyés, összetettebb ízű dolgokat. Először gyömbérlekvárt akartam készíteni, de aztán annyira jó ötletnek találtam a citrommal való társítását, hogy ezt valósítottam meg. Azt nem mondom, hogy gyorsan kész, hiszen összesen két nap, mire a kamrába tehetem, de ez főleg az áztatás miatt van, egyébként semmi extra műveletet nem kell végezni vele. Az eredeti receptet írom le, én a magokkal való machinálást kihagytam, de hátha valakinek ehhez is van türelme.
Nekem ebből a mennyiségből 3 kis üvegnyi lett és egy kis tálka kóstoló.

Recept

3 nagy citrom (öt kisebbet használtam)
3 és ¾ csésze hideg víz
10 cm-es hámozott gyömbér vastag szeletekben
4 csésze cukor

A citromok végeit levágom, hosszában felnegyedelem, majd keresztben vékony szeletekre vágom, a magokat kiveszem, félreteszem. A magokat kis edénybe teszem, a citromszeleteket egy közepes tálba szórom.
Fél csésze vizet öntök a magokra, 3 csészényit a citromszeletekre és letakarva 24 órát állni hagyom.
Másnap a citromszeleteket a vízzel együtt vastagfalú edénybe teszem. A magokat konyharuhába kötöm, beteszem a szeletek mellé, a magok áztatólevét is beleöntöm. Közepes lángon gyöngyöztetve melegítem, letakarom, kb. 45 percig főzöm, néha megkeverem.
A gyömbért a maradék ¼-ed csésze vízzel aprítógépben pürésítem, a keveréket szitán átpasszírozom, közben ¼-ed csésze gyömbéres vizet felfogok egy kis pohárba.
Az edényből a magokat tartalmazó konyharuhát kiveszem, kifacsarom. 4 csésze cukrot a citromos léhez adok, megvárom, míg feloldódik és ekkor beleteszem a félretett gyömbéres levet. Kb. egy órát lassú tűzön főzöm zselépróbáig.
A lekvárt tiszta üvegekbe kanalazom, az üvegek karimáját letörölve. A fedőt rácsavarom, a megtöltött üvegeket nagy fazékba teszem, egy hüvelyk forró vízzel felöntöm, a lábast lefedem , kb. 15 percig főzöm. Kihűtöm, és mehet a kamrába.
És hogy mire jó? Gyümölcskenyérre vékonyan kenni, akár rendes, akár gyömbérteába ízesítőnek, de alkoholos italokba is el tudom képzelni (pl vodkával, ginnel), vagy csirkehús grillpácába is tehető, esetleg mascarponés pohárkrémet ízesíteni, stb, stb. A borostyánsárga színe és a selyemcukorhoz hasonlító illata ellenállhatatlan.

2009. december 18., péntek

Túrós kalács


Ezt a kalácsot az ehavi Blikk Nők Konyhából néztem ki. Mindenkinek bátran ajánlom ezt az újságot, jó receptek vannak benne, ráadásul az ára is igen kedvező.
A sütemény elnevezése elég félrevezető, hiszen nem a hagyományos kelt tésztás kalácsról van szó, hanem inkább egy olyan püspökkenyérről, amelynek túró is van a tésztájában.
Akár a karácsonyi asztalon is megállja a helyét a hagyományos püspökkenyér helyett, ilyen alkalomra én többféle aszalt gyümölcsöt, magot tennék a tésztájába és bevonnám csokoládémázzal.
Amikor megsütöttem, aszalt gyümölcs helyett kandírozott citromhéjat használtam és belefacsartam a citrom levét is, ez nagyon jól passzol a túróhoz.

Recept

25 dkg túró
25 dkg liszt
6 dkg olvasztott vaj
8 dkg cukor
2 tojás
5 dkg mazsola
5 dkg aszalt gyümölcs
egy citrom reszelt héja
fél csomag sütőpor

A cukrot a tojásokkal habosra keverem, hozzáadom a mazsolát és a gyümölcsöt, a reszelt citromhéjat és a vajat. Belemorzsolom a túrót és összedolgozom az átszitált, sütőporral elkevert lisztet is. Lisztezett munkalapon kb. öt centi vastagra nyújtom a tésztát, gondolatban 1/3-ad-2/3 arányban elosztom és a szélesebb felénél a kétharmadnyi tésztára ráhajtom a maradék egyharmadot. Így kapom meg a hagyományos karácsonyi kalács formát, ami állítólag a pólyában fekvő kis Jézust szimbolizálja. Egy téglaformát sütőpapírral kibélelek, belefektetem a kalácsot, és 160 fokos előmelegített sütőben kb. 45 perc alatt készre sütöm. Rácsra téve kihűtöm, ezután kínálom.

2009. december 14., hétfő

Karácsonyi mézesfigurák


Reggel óta esik a hó, ettől egyre inkább karácsonyi hangulatba kerülök. Idén az ajándékokat interneten rendeltem meg, megkímélve magunkat a tömegben való elvegyüléstől és idegeskedéstől, így talán több időm jut az ünnepi készülődésre. A karácsonyi ajtódísz elkészült, és a múlt héten megsütöttem az első adag süteményt, ezeket a mézesfigurákat.
Bevallom, nem vagyok egy nagy mézeskalács fan, életemben másodszor sütök ilyet, most is elsősorban dísznek illetve elajándékozható apróságnak szánom őket, de azért egy-két csúnyább példányt díszítetlenül már elpusztítottunk, úgyhogy ehető is.
Kislányom miatt nem a hagyományos cukormázzal, hanem színes dekortollal díszítettem a figurákat, és nagyon jól elszórakoztam vele. Lehet ezt szebben is csinálni, de nekem azért tetszenek
A recept a Rama 2010-es receptnaptárából származik, nagyon egyszerű, fő erénye, hogy a mézet nem kell melegítgetni, illetve a tésztát nem kell pihentetni.


Recept

50 dkg liszt
1,5 kiskanál szódabikarbóna
egy evőkanál mézeskalács-fűszer
15 dkg porcukor
15 dkg vaj
1,25 dl méz (tkp. egy mackó méz)
2 tojás

A díszítéshez
2 tojásfehérje és kb. 25 dkg porcukor vagy
dekortoll cukormáz


A lisztet a szódabikarbónával, a fűszerkeverékkel és a porcukorral összeszitálom és belemorzsolom a vajat. Ha már jó morzsalékos, beledolgozom a mézet és a tojásokat is, addig gyömöszkölöm, amíg közepesen kemény tésztát kapok.
A sütőt 160 fokra(légkeverésen) előmelegítem, a tepsi(ke)t sütőpapírral kibélelem. A sütési hőfok normál sütőben 180 fok. A tésztát a kiszúróformákkal kiszaggatom, a tepsire helyezem, majd kb. 8 perc alatt készre sütöm. Ekkor még nem teljesen kemény a megsült tészta, de hűlés közben megkeményedik.
A süteményeket rácsra téve kihűtöm, majd díszítem. Ha fenyődísznek szánom, a tepsiből kivéve még forrón hurkapálcával lyukat fúrok a süteményekbe, hogy később fel lehessen akasztani. A hagyományos díszítéshez a félig felvert tojásfehérjékbe annyi porcukrot keverek, hogy sűrűn folyós massza legyen, ezt nejlonzacskóba töltöm, aminek a sarkát kicsit levágom, és már lehet is díszíteni. A dekortollas verziót a dobozon található útmutatás szerint végzem, érdemes a tollakat használat után meleg vízbe állítani, így folyékony marad a festék, ha újból használni akarom.
A díszített figurákat száradás után fémdobozban tárolom felhasználásig.

2009. december 8., kedd

Gyümölcsös-fűszeres pálinka


Kicsit fáziskésésben vagyok. Most, hogy már lezajlott az aktuális VKF-forduló, kezdenek rámtörni az ötletek. Ez az ital is ideális lehet karácsonyi ajándéknak, annak, aki szereti a pálinkát. Maga az ötlet Attiláé, de az én kezem is benne volt a dologban.
Nálunk mindenki szereti a pálinkát, kedvencünk az
újfehértói fürtös ágyas meggypálinka, de a jóféle házi pálinkát sem vetjük meg. Ezzel nekem csak az a bajom, hogy kevés az igazán jó ízű házi pálinka, ráadásul számomra az alkoholfoka is túl magas, én jobban higítva szeretem.
Egyik ismerősünk jóvoltából birtokon belülre került két liter öt éves szilvapálinka, ami önmagában is finom, de szerettük volna még ünnepibbé tenni, ezért megágyaztunk neki.
Aszalt gyümölcsöket és karácsonyi fűszereket használtunk, ezek a pálinkát már egy nap alatt rubinvörösre festették, az ízét pedig kellemesen ellágyították. Mézet nem használunk, mert a mézes pálinkáért egyikünk sincs igazán oda.
A gyümölcsös verzión kívül készítettünk egy kis elixírt is, felső légúti bántalmak kezelésére, gyömbérrel és chilivel, ami bitang erős lett, de mégsem ihatatlan.
Most a gyümölcsös-fűszeres itóka receptje következik.

Recept

5 dl szilvapálinka
10-12 szem aszalt feketecseresznye
3-4 szem aszalt sárgabarack
3-4 szem egész szegfűszeg
3-4 kis darab durvára tört fahéjrúd

Egy szép üveg aljára begyömöszöljük az aszalványokat és rászórjuk a fűszereket, majd feltöltjük pálinkával. Fontos, hogy az üveg legyen teljesen száraz, víz ne kerüljön bele.
Az üveget lezárjuk, felrázzuk, majd fogyasztásig félretesszük, néha, ha eszünkbe jut, felrázzuk.
Mi másnap megkóstoltuk, már akkor érezhető volt az ízbeli változás
is.

2008. december 26., péntek

Karácsonyi menü: őzfilé aszalt szilvás almaszósszal, burgonyafánkkal


Idén szenteste vadat készítettem. A mélyhűtőben elfekvő őzgerincet ünnepi alkalomra tartogattuk, úgyhogy épp jól jött a karácsony, legalább felszabadul a hely.
Mivel a kutyáinknak is karácsony volt, a gerincről a húst lefiléztük, a csontot pedig megfőztük az ebeknek .
A vadhoz – hacsak nem pörköltnek készítem el – mindig csinálok egy vörösboros gyümölcsszószt, így történt ez idén is, az ünnepi lakomának pedig
burgonyafánk a körete.
A gyümölcsös szósz fogyasztható akár hidegen, akár melegen.
(A mártás egyébként sült libamájhoz is remekül passzol, ezt másnap meg is tapasztalhattuk.)
A mennyiség négy főre elegendő.

Recept

80 dkg őzfilé
8 szelet bacon
rozmaring
feketebors
kevés olaj

2 evőkanál olaj
egy kis fej hagyma
2 cm-es gyömbér
25 dkg aszalt szilva
2 alma
3-4 dl vörösbor
2 evőkanál cukor
fahéj


Először a mártást készítem el. Ehhez az olajat felforrósítom és a cukrot karamellizálom benne. Ha a cukor már barnul, hozzáadom a felaprított hagymát és gyömbért. Ha ezek átpárolódtak, felöntöm 3 dl vörösborral, beleszórom a szilvát és a meghámozott, kisebb kockákra vágott almát, és puhára főzöm. Ha szükséges, lehet még rá bort önteni. Ha a gyümölcs már puha, a levét beforralom, fahéjjal, sóval ízesítem. A végére olyan állaga lesz, mint egy hígabb lekvár.
Mielőtt ennénk, elkészítem az őzet is. A filéből négy darabot vágok, mindet körbetekerem 2-2 szelet baconnel, ezt fogpiszkálóval megtűzöm. Én nem sóztam meg, mert a szalonna elég sós volt. Egy tepsiben felforrósítok egy kevés olajat a gázon, és hirtelen megkapatom benne az őzdarabokat. Tekerek rá frissen őrölt borsot, mellédobok egy rozmaringágat és 180 fokos sütőben kb. 10 perc alatt készre sütöm, akkor jó, ha a közepe még angolos.
Az őzfilét a szilvás-almás szósszal és burgonyafánkkal tálalom.

2008. december 24., szerda

Üdvözlet


Minden kedves blogtársnak és látogatónak békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánok!

Karácsonyi diótorta




Idén elég tanácstalan voltam, nem tudtam eldönteni, milyen tortát készítsek karácsonyra. Az biztos volt, hogy a krémbe vaj nem kerülhet, mert a családban ezt senki sem szereti, és valamilyen ünnepi, a karácsonyi hangulatot idéző süteményt szerettem volna sütni, de egyéb ötletem nem volt. Aztán pár nappal karácsony előtt kezdtek körvonalazódni a dolgok: legyen pirított dió benne, a krémje mascarponés-tejszínes, ha meg már fehér a krémje, akkor legyen a tésztája barna, tehát kakaós, és így tovább, az ötletek szülték az újabb ötleteket.
A végeredmény egy pirított diós, mascarponés krémmel töltött négylapos csoda lett, a tölteléket whiskyvel bolondítottuk meg. Reggel nem bírtam ki, fel kellett vágni, hát mit mondjak: az íze is van olyan jó, mint amilyen jól néz ki. Nem mellesleg könnyű elkészíteni.

Recept

A tésztához

4 tojás
4 dl cukor
4 dl liszt
4 dl tejföl
egy sütőpor
4 evőkanál kakaó.

A krémhez

25 dkg dió
50 dkg mascarpone
2,5 dl tejszín
3-4 evőkanál cukor
5 cl jóféle whisky (most Tullamore Dew)

A tésztát készítem el először. Ehhez az egész tojásokat a cukorral és sütőporral habosra keverem, beledolgozom a tejfölt, a lisztet és végül a kakaót. Sütőpapírral bélelt 23 cm-s kapcsos tortaformába öntöm, és előmelegített 180 fokos sütőben tűpróbáig sütöm. (Én megfeleztem a hozzávalókat és két laposabb adagot sütöttem, mert utólag találta ki Attila, hogy legyen igazi magas torta.) Rácsra téve kihűtöm, majd fűrészes késsel négy lapba vágom.
A krémhez a diót serpenyőben, szárazon megpirítom. Pár szép szemet félreteszek a díszítéshez, a többit durvára darálom. A mascarponét a cukorral és a whiskyvel kikeverem, beleöntöm a pirított diót és a tejszínt is. Jól eldolgozom és megtöltöm vele a tortát úgy, hogy a tetejére is jusson. Diódarabokkal díszítem, és egy éjszakára hűtőbe teszem, hogy összeérjen fogyasztás előtt.

2008. december 20., szombat

Karácsonyi apróságok III - mogyorós habcsók, alias antiamaretti


Idén ez lett a bónuszsüti, amit a vaníliás kifliből kimaradt tojásfehérjék felhasználására találtam ki.
Tavaly amarettit sütöttem e célra, idén pedig ennek antitézisét fejlesztettem ki: mandula helyett mogyorós, nem fehér, hanem kakaós, pont az ellentettje a híres olasz édességnek.
Kisebb koromban nem rajongtam a habcsókokért, mert akkor még csak azt a gusztustalan színezékkel rózsaszínűre festett habkarikát ismertem, de mióta egyszer kipróbáltam darált olajos magokkal (dió, mandula, mogyoró), állandó szereplője lett a karácsonyi aprósütemény-válaszéknak. Jó benne, hogy hamar elkészül, és könnyű megcsinálni.


Recept

2 tojásfehérje
20 dkg darált mogyoró
20 dkg cukor
2 evőkanál kakaópor (nem Nesquick!)

A fehérjéből csipet sóval habot verek, amikor keményedni kezd, beleszórom a cukrot és nagyon keményhabbá verem. Beleforgatom óvatosan a mogyorót és a kakaót is. Kanállal
Sütőpapírral bélelt tepsire kisebb halmokat rakok a masszából - egymástól elég távol, mert sütés közben szétterül -, és 170 fokos előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt megsütöm.

2008. december 19., péntek

Karácsonyi apróságok II. - Mandulás csokigolyó


Idei aprósüteményeim között a csokigolyó lett a második, amelynek receptje a Magyar Konyha novemberi számában lelhető fel, csillogó csokoládégömbök álnév alatt. Ez az elnevezés kissé puccos, nekem nem tetszik, úgyhogy nálam a póriasabb csokigolyó néven fog szerepelni.
Ez a süti sem túl édes, akár a mogyorós csillag, és mivel jó minőségű keserűcsoki van benne, jó fogadtatásra számíthat a családban.
Ebből az adagból kb. 40 darab golyó készíthető.

Recept

10 dkg 70%-os étcsoki
25 dkg liszt
10 dkg darált mandula
1 tk mandulaaroma
10dkg porcukor
4 evőkanál kakaó
20 dkg vaj
2 evőkanál tejszín
vaníliás cukor a forgatáshoz

A csokoládét lereszelem, majd a mandulával, liszttel, cukorral és a kakaó felével összekeverem. Beledolgozom a hideg vajat és a tejszínt. A tésztából két rudat formálok, ezeket folpackba tekerem és fél órára hűtőbe teszem. A pihentetési idő elteltét követően a rudakat 20-20 darabra vágom, ezekből diónyi gömböket formázok és sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatom. 18 fokos előmelegített sütőben 15-20 perc alatt sülnek meg.
A golyókat még melegen a maradék kakaóval elkevert vaníliás cukorban megforgatom.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails