Enyves kezűek kíméljenek!!

Engem is érintett a Gesztenye által jelzett kép-és receptlopás: tőlem a Sarapaya nevezetű hölgyemény teljes egészében másolta az osztrák csokitorta című bejegyzésemet, amely egyébként a Mary Berry-féle édességes könyvemből származik, tehát nem saját recept.
Én csak azt nem értem, hogy ha én képes vagyok hivatkozni a könyv szerzőjére, akkor ezt más miért nem teszi meg?!?!
A gasztroblog írásban egyébként sem az a lényeg – számomra – hogy minél több receptet találjunk ki, ezt eleve lehetetlennek tartom, hanem az, hogy a családunkban előforduló receptekről, szokásokról írjunk, természetesen saját stílusunkban, bemutassuk a kevésbé ismert hozzávalókat vagy recepteket, körítve fényképekkel, személyes megjegyzésekkel.
Nálam pont a személyes szófordulatok tűntek fel az eltulajdonított receptben, és Gesztenyével ellentétben jogászként engem már ez is zavar.
Hozzá kell tennem, hogy éppen rábukkantam a saját receptemre, összehasonlítottam Sarapayáéval, ezt követően már eltűnt nála a recept, majd az egész oldal sem volt megjeleníthető, hálás köszönet a webmesternek.
A lopáson – melyről mostanában sok blogtárs írt – meg sem lepődtem, csak azon csodálkozom, hogy a blogomat oly gondosan tanulmányozó személynek nem sikerült elolvasni az élőlábban található Creative Commons-licencet…

Barackos csokoládékenyér

Azt hiszem, vasárnap megtaláltam a számomra édességroham esetén leggyorsabban összeüthető sütemény receptjét F.Nagy Angéla Különleges konyha című szakácskönyvében.
Ami még jó a receptben, hogy nem sok alapanyag kell hozzá, és ami szükséges, az egy normális háztartásban megtalálható. Ráadásul a méricskélés egy kétdecis pohárral elvégezhető.
A szerző szerint a sütemény végül is egy jó alaptészta, amely dúsítható magvakkal vagy tortaalapként használható: krémmel, lekvárral tölthető.
Én aszalt sárgabarackot daraboltam bele, amely a belereszelt narancshéjjal nagyon jól harmonizált, olyan karácsonyi hangulatom lett tőle. Azt hiszem, gyakran fog nálunk előfordulni, mert még Attilának is ízlett, annak ellenére, hogy nincs benne semmiféle krém.


Recept

2 tojás
fél csomag sütőpor
2 dl tejföl
2 dl cukor
2 dl liszt
2 evőkanál kakaó
egy narancs héja reszelve
egy nagy marék aszalt sárgabarack apróra vágva
a forma kikenéséhez vaj

A tojásokat fehéredésig keverem a cukorral és a sütőporral, Utána belekeverem a tejfölt, lisztet, végül a kakaót, és simára keverem. Hozzáadom a narancshéjat és a felaprózott aszalt barackot.
Egy gyümölcskenyér vagy téglaformát kikenek vajjal, majd kibélelem sütőpapírral, és beleöntöm a masszát, amelyet előmelegített sütőben öt perci 180 fokon sütök, majd mérsékelem a lángot és 160 fokon sütöm tovább tűpróbáig, ez nálam kb. 45 perc volt.
Deszkára téve hűtöm ki. A sütőpapírba csomagolva pár napig megőrzi puhaságát.

Csőben sült zöldséges palacsinta

Hétvégén halászlé volt a menü, utána meg egy kis palacsinta, ez utóbbit Attila készítette, jó szokása szerint. A palacsintasütés nem ment olyan flottul, mint ahogy szokott, köszönhetően a liszt „minőségének”, és több tésztát kevertünk be a megszokottnál: a töltelékek már elfogytak, amikor még mindig volt kisütetlen tésztánk. Ekkor találtam ki, hogy másnap valamilyen sós főételt készítek a maradék palacsintából.
Így jutottunk el a zöldséges, csőben sült palacsintához. Ehhez bármilyen zöldféle felhasználható, most nálunk gomba, brokkoli és póréhagyma került bele.
Na persze a húst hússal evőknél nagy elragadtatásra nem lehet számítani, Attila csak annyit mondott, amikor kérdeztem, hogy ízlett az ebéd. „ a palacsinta finom, a mártás finom, de a töltelék egy kicsit gyenge nekem”. No comment…

Recept

9 darab palacsinta
50 dkg gomba
50 dkg brokkoli (tisztítás előtt mérve)
egy szál póréhagyma
két gerezd fokhagyma
12 dkg vaj
6 dl tej
2 evőkanál liszt
15 dkg reszelt sajt
só, bors
pár csepp citromlé
szerecsendió
rozmaring

A vajból öt dekát felforrósítok, beledobom a megtisztított, kisebb rózsákra szedett brokkolit. 4-5 percig pirítom, közben sóval, rozmaringgal, szerecsendióval ízesítem és hozzáadom a felszeletelt fokhagymát is. Utána beleteszem a vékony szeletekre vágott gombát és a vastagabb karikákra vágott pórét is, és addig pirítom, amíg a zöldségek roppanós-puhára főnek. Közben másik edényben besamelt készítek: öt deka vajat felforrósítok, hozzáadom a lisztet, kevergetem, amíg kifehéredik, ekkor felöntöm a tejjel, sűrűre főzöm, ízesítem sóval borssal, szerecsendióval, friss citromlével. Pár evőkanál besamelt a zöldséghez keverek és ezzel töltöm meg a palacsintákat. Egy tűzálló tálat kivajazok, belefektetem a töltött palacsintákat, ráöntöm a fehérmártást, a tetejét megszórom reszelt sajttal és előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt összesütöm.

Recept kerestetik!

Újabban ránktört a kolbásztöltési láz.Különösen Attila szeretne házilag sütnivaló kolbászt csinálni. A gond csak az volt, hogy nem rendelkeztünk töltéshez való alkalmatossággal mostanáig, ugyanis Attila nagymamája orvosolta ezt a hiányosságot és jövő hétvégére hozza a húsdarálóval egybekötött kolbásztöltőt.
Most már csak egy a probléma: mivel még nem csináltunk ilyet soha, jól bevált receptekre fáj a fogunk, ezért kérnék minden blogtársat és olvasót, hogy bocsássa rendelkezésünkre féltett sütőkolbász-receptjét, amely lehet magyaros, vagy bármilyen más fűszerezésű. A töltésről és a végeredményről beszámolok majd a blogon (megemlítve persze a recept forrását is).

A kép forrása: Dreamstime.com

Minestrone

A héten belső sugallattól vezérelve elkészítettem életem első minestronéjét. Előtte persze tanulmányoztam Jamie Oliver és Giorgio Locatelli témába vágó írásait, és arra jutottam, hogy ennek a sűrű levesnek nincs igazi receptje, csak az elkészítés lépései azonosak, a hozzávalók pedig – jó esetben – szezonálisan változnak, mindig az kerül bele, amit a piacon kapni. Mindkét szerző alaplét használ a felöntéshez, én ettől most eltekintettem, és bizton állíthatom, hogy alaplé nélkül is ízes, tartalmas minestrone készíthető.
Locatelli még egy jó tanáccsal ellátja a kíváncsi olvasót: bármit tehetünk bele, de sütőtököt nem, hacsak nem töklevest szeretnénk főzni, ugyanis e jellegzetes ízű zöldségféle túlságosan áthatja az ételt.
Ezek után következzen az én levesem.

Recept

Egy nagy fej hagyma
Két sárgarépa
Két fehérrépa
Egy ökölnyi zellergumó
Egy cukkini
Egy krumpli
Egy doboz vörösbab
4-5 brokkolirózsa
két szem paradicsom
10 dkg kelkáposzta
4 gerezd fokhagyma
egy doboz hámozott paradicsom
két marék száraztészta
egy ág rozmaring
friss bazsalikom
két evőkanál pesto
só, olívaolaj
a tálaláshoz parmezán

Nagy lábosban olívaolajat melegítek és üvegesre sütöm benne a hagymát. Ráteszem a kisebb darabokra vágott répaféléket és zellert, pár percig kevergetve sütöm. Ekkor hozzáadom a feldarabolt cukkinit és burgonyát, ezzel is kevergetem egy kicsit, majd belszórom a lecsepegtetett és lemosott vörösbabot, és hozzáadom a hámozott paradicsom-konzervet is. Ízesítem a sóval, zöldfűszerekkel, beledobom a fokhagymagerezdeket és annyi vízzel öntöm fel, hogy jó sűrű levest kapjak. Ezt az egyveleget kb. egy óráig főzöm, ekkor beledobom a brokkolit, a felcsíkozott kelt és a felkockázott paradicsomot, valamint a száraztésztát is, és addig főzöm a levest, amíg mindezek megpuhulnak. Végül két evőkanál pestoval adom meg az ízét. Reszelt parmezánnal tálalom.

Kacsamáj paprikával

Megint abból főztünk, ami itthon található, mert ki akarom üríteni a fagyasztó készleteit, meg néha nem árt egy kis takarékoskodás sem.
A kacsamájból gyorsan elkészíthető, nagyon finom ebédünk lett, az ötlet az enyém, de Attila valósította meg, mert én gyermekem táplálásával voltam elfoglalva, így még tíz perc szabadidőm sem volt, pedig ennyi idő alatt ez a fogás elkészíthető (igazából az előkészítése tovább tart).
Az étel lényege, hogy nagy lángon kell mindent pirítani, mert nem egy szaftos, lédús ragut szeretnénk készíteni, hanem az a cél, hogy minden megpiruljon, de azért legyen rajta mit harapni.

Recept

50 dkg pecsenye kacsamáj
két közepes fej hagyma
egy kápia paprika
3-4 gerezd fokhagyma
egy ág rozmaring
só, bors
olaj

Először is minden hozzávalót megfelelő méretűre vágok, mert a főzés ideje annyira rövid, hogy közben erre nincs idő: a májat két három darabba vágom, a hagymát, fokhagymát nem túl vékony karikákra szeletelem, a paprikát pedig nagyobb darabokra aprítom.
Serpenyőben kevés olajat hevítek nagyon forróra, ebben egy-két perc alatt megsütöm a hagymát, fokhagymát és a paprikát. Beledobom az egészben hagyott rozmaringágat, - jó lesz majd a díszítéshez – és ezzel is átforgatom. Ekkor kerül bele a máj, ami további két-három perc alatt át is sül. Sózom, tekerek rá kevés feketeborsot és az étel ezzel kész is van. Petrezselymes krumplival tálalom, bár nálunk most maradék kapros-vajas krumpli volt a köret.

Csokoládés mogyorótorta (liszt nélkül)

Megint sütöttem a hétvégén, mert meglátogatott minket a nagymamákból álló babanéző különítmény. Egyszerűen elkészíthető receptet kerestem és meg is találtam a Nagy Süteménykönyv című szakácskönyvemben (írta: Gabula András- Halmos Monika - Korpádi Péter - Patyi Árpád, kiadta a Szalay Könyvkiadó 2006-ban) . A könyv amúgy szép kivitelű, jók a fotók, de a receptek nem igazán nyerték el a tetszésemet, mert egy recepten belül pontos mértékegységek is szerepelnek, de emellett bögrét is emleget, ezt pedig én így együtt nem szeretem, ráadásul mértékegység-átváltó sincs benne. Mint már korábban említettem, sütésnél szeretek pontos mennyiségek alapján, recept szerint eljárni, főzésnél viszont inkább vagyok kreatív, talán ezért nem tetszett annyira ez a könyv.
Mindenesetre a kiválasztott csokoládés mogyorótorta jól sikerült, bár némileg módosítottam a recepten.

Recept

25 dkg 60 %-os étcsokoládé
6 tojás szétválasztva
8 evőkanál cukor
egy evőkanál rum
20 dkg mogyoró

A mogyorót durvára töröm, ezt legjobb úgy megtenni, hogy a zacskót konyharuhába tekerem és sodrófával elnáspángolom. Ha ez megvan, száraz serpenyőben kis lángon megpirítom, majd félreteszem. A csokoládét összetördelem, vízgőz felett megolvasztom, és hagyom langyosra hűlni.
A tojássárgákat a cukorral addig keverem, amíg habos nem lesz és kifehéredik. Hozzáadom az olvasztott csokit, a rumot és a mogyorót és ezzel is összekeverem. Másik edényben kemény habot verek a fehérjékből, majd óvatosan beleforgatom a csokoládés masszába.
Az egészet kivajazott kapcsos tortaformába öntöm és előmelegített 180 fokos sütőben kb. 45 perc alatt megsütöm.
Hidegen, jéghideg tejszínnel nyakon öntve a legfinomabb.

Mustáros csirkemell csicsóka körettel

A Fakanál múlthavi számában Dolce Vita csicsókás receptekkel szerepelt. Ekkor döntöttem el, hogy kipróbálok én is valamit ezzel a ritka gumós növénnyel. Zöldségesemnél hétvégén fel is bukkant 200,-t/kilós áron, ne tudtam kihagyni. Nem sejtettem még ma sem, amikor rászántam magam az elkészítésére, hogy milyen kellemesen fogok csalódni az elvárásaimhoz képest.
Mivel úgy hallottam, hogy leginkább a krumplihoz hasonlít, azzal a különbséggel, hogy kissé édeskés az íze, tejszínben sütve készítettem el, hozzá pedig mustáros csirkemellet sütöttem.
A köret előnye, hogy előre elkészíthető, így negyven perccel az ebéd előtt csak be kell dugni a sütőben és ki kell várni, amíg megsül. Ez nem egyszerű, mert nagyon finom illatokat áraszt sülés közben.

Recept

A húshoz
Fejenként egy nagyobb szelet csirkemell
Egy evőkanál magos mustár
Egy evőkanál sima mustár
Egy evőkanál olaj
Egy gerezd fokhagyma
Rozmaring
Só, bors
Olaj a sütéshez

A körethez
Egy kiló csicsóka
Két deci tejszín
Három nagy evőkanál tejföl
Öt gerezd fokhagyma
Rozmaring vagy szerecsendió
5 dkg vaj

A köret elkészítése több időt vesz igénybe, így ezzel érdemes kezdeni a munkát.
Meghámozom és megmosom a csicsókát és vékony, 3-5 mm-es szeletekre vágom. A fokhagymagerezdeket is felaprítom. Kivajazok egy tepsit vagy jénait, kirakom egy réteg csicsókával. A tetejét megszórom sóval, fokhagymával, majd újabb réteg csicsóka következik, megint só és fokhagyma, amíg a hozzávalók el nem fogynak. A tejszínt és a tejfölt összekeverem, ízesítem rozmaringgal vagy szerecsendióval, és a csicsókára locsolom, megszórom a maradék feldarabolt vajjal. Előmelegített sütőben negyven perc alatt aranybarnára sütöm a tetejét, ezalatt a tejszín nagy részét is beszívja.
A csirkemellet megsózom, borsozom és bepácolom fél órára. A páchoz a kétféle mustárt egy evőkanál olajjal, a feldarabolt fokhagymával és rozmaringlevélkékkel kikeverem és a húsra kenem. (Fél óránál tovább nem érdemes érlelni a húst ebben a pácban, mert inkább hátrányára válik.) Serpenyőben nagyon kevés olajat forrósítok és megsütöm benne a hússzeleteket, úgy, hogy pirosas színt kapjanak.
A mustáros csirkemellet a tejszínes csicsókával tálalom.

Vargabéles

Gyerekkoromban nálunk nem voltak divatban az édes meleg tészták, mint például a grízes tészta, mákos vagy diós tészta, máglyarakás, stb., ezekkel a menzán ismerkedtem meg. Gombócok ugyan néhanapján készültek valamilyen tartalmasabb leves után, de ez sem volt gyakori.
Éppen ezért vargabélest is akkor ettem először, amikor már a saját háztartásomban elkészítettem. Ez inkább átmenet az édes tészta és a sütemény között, talán ezért is szeretjük annyira. Meg persze túróval készül, ami nagyon megy nálunk, így rossz nem is lehet.
Most ismét elkészítettem, mert volt itthon némi maradék túró, ami a lejárati dátumhoz igen erősen közeledett. A hagyományos recepthez képest annyit változtattam, hogy mazsola helyett aszalt cseresznyét tettem bele, lehet, hogy ebből gyakorlat válik, mert nagyon finom lett.

Recept

Egy csomag réteslap (6 lapos)
15 dkg cérnametélt megfőzve
30 dkg túró
3 tojás
10 dkg cukor
egy citrom reszelt héja
10 dkg mazsola/ aszalt cseresznye
3 evőkanál tejföl
8 dkg olvasztott vaj

A tölteléket készítem el először. Ehhez a túrót áttöröm, kikeverem a tojások sárgájával, tejföllel, cukorral, hozzáadom a mazsolát, 3 dkg olvasztott vajat, a kifőtt cérnametéltet és óvatosan beleforgatom a tojások fehérjéből vert kemény habot.
Egy kisebb tepsit vagy jénai tálat kivajazok, beleterítek három réteslapot, a közeiket megkenem olvasztott vajjal. A felső lapra rákenem a túrós tölteléket, majd befedem a maradék lapokkal, melyeknek a közeit és a tetejét is megkenem olvasztott vajjal. 200 fokos előmelegített sütőben kb. 35 perc alatt aranybarnára sütöm, a tetejét megszórom porcukorral. Langyosan vagy hidegen szoktuk enni.

Expressz halcurry

Folytatódik az „Együnk több halat” mozgalom, ennek jegyében készült el a mai ebédünk is.
Mivel Attila egyik kedvencévé vált a cápaharcsa, ezt vettem alapul a főzésnél. A currypasztás-kókusztejes mártás viszont az én ötletem volt. A szószt Asian Gourmet Korma Curry fűszerpasztával készítettem, egyszerűbb, hogy nem nekem kell mozsárban törögetni az ezerféle fűszert hozzá. Ha majd lesz időm, úgy is elkészítem, de az nem mostanában lesz… Nagyon gyorsan elkészíthető, finom ebéd lett a végeredmény, ez pedig nem hátrány, ha az ember lánya egy egyhónapos tündérkirálylány felnevelésén – és leginkább etetésén – fáradozik.


Recept

Személyenként egy nagy szelet cápaharcsa
Egy tasak Asian Gourmet Korma Curry fűszerpaszta
Egy doboz kókusztej
Egy nagy fej lilahagyma
Olaj
Liszt
Só

A halat besózom, nagyon vékonyan belisztezem és elősütöm. Másik serpenyőben nagyon kevés olajat forrósítok, rádobom a vastagabb karikákra vágott lilahagymát, és majdnem barnára sütöm erős tűznél. Ha már megfelelő színt kapott, hozzákeverem a fűszerpasztát és két percig kevergetve sütöm. Ekkor felöntöm a kókusztejjel, ha szükséges, sózom, majd a mártásba fektetem a halszeleteket és kis lángon tíz percnyi forralással készre őzöm az ételt.
Főtt rizzsel tálalom.

Elfuserált Márton-napi menü két finom körettel

November tizenegyedikén van Márton napja, ekkor ugyebár a néphagyomány szerint libát szokás venni és enni. Mivel ezen állat nem volt fellelhető a környéken, vasárnap ebédre kacsacombot vettem, ezt jobban is szeretjük, no meg rövidebb idő alatt készül is el, úgyhogy ez számomra jobb választás – gondoltam én. Nem így lett. A kacsa pont olyan fajta volt, amit én nem szeretek: a csontja brutál vastag, a bőre puha, zsírja alig van, a húsa inkább szíjjas, mint puha, így akármilyen jól lett fűszerezve és sütve, mégsem ízlett. Pedig a vásárláskor olyan jól nézett ki messziről…
Viszont ami tényleg jó lett ebben az elfuserált ebédben, az a kétféle köret: a birsalmás lilakáposzta és a rozmaringos sütőtök püré. Be kell vallanom, hogy a sütőtökért egyáltalán nem rajongtam eddig, de így sósan elkészítve biztos többször fogom csinálni, mert nagyon ízlett. A párolt káposztát meg egyébként is imádom minden módon, de a birs fűszeres zamata nagyon megbolondítja.
Mindkét köretet bátran ajánlanám liba, kacsa vagy akár vadhús mellé.

Birsalmás lilakáposzta

Egy kisebb fej lilakáposzta
Két birsalma
Két fej hagyma
Egy kiskanál köménymag
Két evőkanál cukor
Két evőkanál borecet
Olaj

Az olajon karamellizálom a cukrot, közben hozzáadom a köményt is, hogy kipattogjon. Ha a cukor megbarnult, beledobom a félőre vágott hagymát és megfonnyasztom. Ha ez megvan, rádobom a vékony csíkokra szelt káposztát és a felkockázott birset, ráöntöm az ecetet, és addig főzöm közepes lángon, amíg a hozzávalók megpárolódnak.

Rozmaringos sütőtök-püré

Egy kisebb kanadai sütőtök
2-3 gerezd fokhagyma
egy ág rozmaring
5 dkg vaj
só
reszelt parmezán

A tököt meghámozom, felkockázom és a rozmaringgal, valamint egy gerezd fokhagymával ízesített, enyhén sós vízben puhára főzöm. Levét leszűröm. A vajat megolvasztom, megfuttatom benne a maradék fokhagymát, amit vékony szeletekre vágtam. Rádobom a tököt és kevergetve összetöröm. Pár percig erősebb lángon elpárologtatom belőle a vizet. Sóval és reszelt parmezánnal adom meg az ízét.

Grenadírmars

Tegnap Attila krumplistésztát rendelt ebédre, melynek komoly neve gránátos kocka, de nálunk a családban csak grenadírmarsnak szokás hívni. Ez az elnevezés a német grenadiermarsch-nak a magyarítása, ami annyit tesz, hogy gránátosok indulója. Bár nem ismert, hogy az étel miért kapta ezt a nevet, vélhetően a katonasággal és a tábori konyhával függ össze. Ez logikus magyarázat, mert ez a tésztaféle olcsó, kevés alapanyagból áll és laktató is, így ideális hadtápként szolgálhat.
Somogyi származású nagymamám előszeretettel készítette, mint minden krumplis vagy tésztás ételt (dödölle, káposztás tészta, túrós tészta és társai).
Nálunk főként pénzszűke esetén került az asztalra, mert krumpli és tészta azért mindig volt a spájzban, és természetesen savanyú uborka azért mindig járt mellé, mert szerintem enélkül ez az étel elképzelhetetlen.

Recept

50 dkg kockatészta
50 dkg krumpli
egy nagy fej hagyma
egy zöldpaprika
köménymag
pirospaprika, só, bors
olaj

Az egész étel gyakorlatilag egy tésztával elkevert, hús nélkül készített, áttört paprikás krumpli, úgyhogy azzal kezdem, hogy elkészítem a krumplis részt.
Lábasban olajat forrósítok, rádobom a felaprított hagymát és a kis kockákra vágott zöldpaprikát. Megszórom kevés köménymaggal és kicsit kipattogtatom. Gyorsan elkeverem egy evőkanál pirospaprikával, rádobom a felkockázott krumplit, sózom, felöntöm annyi vízzel, amennyi szűken ellepi és puhára főzöm. Akkor jó, ha a leve is elfő, majdnem félig. Ekkor krumplinyomóval kicsit megdolgozom, de maradjon darabos.
Közben kifőzöm a tésztát – én általában fodros nagykockát használok, mert tapasztalatom szerint ez nem ragad össze - , leszűröm, és ráöntöm a krumplis szaftot és tekerek rá feketeborsot. Az ételt még pár percre visszateszem a lángra, mert akkor jó, ha kicsit megpirul az alja. Csemegeuborkával ettük.

Almával sült csirkemell

Hétvégén jöttek a nagymamák unokázni, ezért gondoltam, főzök is valamit, ne maradjanak éhen. Kreativitásomat is hasznosítanom kellett, mert a szentendrei önkormányzat ördögi – és meglátásom szerint egyben törvénytelen – machinációi révén a legnagyobb magyar pénzintézet nemes egyszerűséggel zárolta a bankkártyámat, így nem jutottam a pénzemhez, tehát vásárolni sem tudtam péntektől keddig. Ez igen érzékenyen érintett, mert nem igazán tartok magamnál készpénzt. Áldom az eszem, hogy spájzolós típus vagyok, így nem maradtunk éhen.
Ez a szerencsétlen közjáték ahhoz vezetett, hogy az itthon fellelhető élelmiszerekből kellett alkotnom. A végeredmény ízlett mindenkinek, meg fogom ismételni.

Recept

2 csirkemell
2 alma
10 dkg húsos füstölt szalonna
8 szelet sajt (ezúttal mozzarella)
olaj
8 dkg vaj,
só, bors, rozmaring
2 dl tejszín
2 dl száraz pezsgő
csipet cukor
fahéj

A csirkemelleket megfelezem, a feleket lapjában két szeletre vágom, így 8 húsdarabot kapok. Ezeket megsózom, borsozom és az olaj és 4 dkg vaj keverékén, amelybe pár levél rozmaringot dobtam, elősütöm. A megmaradt zsiradékhoz adom a maradék vajat, a pezsőt és a tejszínt, pár perc alatt picit besűrítem, ízesítem csipetnyi cukorral és fahéjjal. A hússzeleteket egy tepsi aljára rakosgatom, a pezsgős mártást rájuk öntöm.
Minden szeletre teszek egy szelet almát, egy szelet sajtot és egy kis szelet szalonnát.
A sütőt 200 fokra előmelegítem és a megrakott csirkemellet addig sütöm, amíg a szalonna ropogós lesz és a sajt is megolvad.
Kukoricás rizzsel tálaltam, melyet a tejszínes szafttal meglocsoltunk.

VKF XX./2. - Fehér gombaleves

A leveses VKF-re még készítettem fehér gombalevest is, ez eredetileg anyukám receptje, de szerintem én kicsit másképp csinálom.
Nem egy nagy különlegesség, a magyaros gombaleveshez képest csak fűszerezésében tér el, de így elkészítve talán jobban érvényesül a gomba íze. Éppen ezért érdemes többféle gombából készíteni, és nem árt, ha van benne erdei gomba is.
Vajas pirítós nagyon jó kísérője, ha pedig ezzel esszük, második fogásként elég a gyümölcs, vagy valamilyen könnyű desszert.

Recept

50-60 dkg vegyes gomba
kis fej hagyma
2-3 gerezd fokhagyma
2 sárgarépa
2 fehérrépa
rozmaring
egy csokor petrezselyem
húsleves
egy pohár tejföl
5 dkg vaj
só, bors

A vajat felolvasztom, a felaprított hagymát és fokhagymát megfuttatom benne. Hozzáadom a felkarikázott répákat, pár percig együtt pirítom. Rádobom a gombát, amelyet nagyobb darabokra vágtam. Megszórom pár levélke friss rozmaringgal, tekerek rá feketeborsot, kissé sózom, és addig párolom, amíg levet enged. Ekkor felengedem annyi húslevessel, amennyi levest szeretnék készíteni és a zöldségek puhulásáig főzöm. Ekkor belekeverem a tejfölt, megszórom a felaprított petrezselyemmel és pár perc alatt összeforralom.

VKF XX./1. - Kapros húsgombócleves

A Cserke által kiírt XX. VKF-re – melynek témája a leves – két, talán kevésbé szokványos levessel készültem.
Már korábban is említettem, hogy nem vagyunk igazán levesesek, de ha levesről van szó, akkor a tartalmasabbakat azért mi sem vetjük meg.
Ilyen például a kapros húsgombócleves is, amelyet leendő anyósom tálalásában ettem először, és a mostani VKF-re el is készítettem.
Ez a leves pont az én ízlésemnek megfelelő: savanykás, van benne zöldség, hús, de leginkább kapor, amely még mindig nagy kedvencem. Főételként is megállja a helyét, maximum valamilyen süteményt, vagy édes meleg tésztát kínálnék utána. Az adag legalább 8 személynek elegendő, ha kisebb közönségünk van, érdemes az elkészített húsgombócok felét lefagyasztani, vagy eleve fele mennyiségből készíteni.

Recept

A húsgombóchoz

50 dkg darált sovány sertés vagy borjúhús
egy zsemle
tej
2 gerezd fokhagyma
fél csokor petrezselyem
egy tojás
só, bors, pirospaprika

A leveshez

3 kisebb sárgarépa
3 fehérrépa
kis darab zeller
egy kis fej hagyma
húsleves/víz a felengedéshez
2 csokor kapor
pirospaprika
egy csapott evőkanál liszt
egy pohár tejföl
citrom
olaj

Először a húsgombócot készítem el, mert nem árt neki, hogyha kicsit áll és közben összeérnek az ízek. A húst a tejben áztatott zsemlével, tojással, fűszerekkel összegyúrom, mintha fasírtot készítenék, és vizes kézzel kisebb diónyi gombócokat készítek belőle, további felhasználásig félreteszem.
Kevés olajon a nagyon apróra vágott hagymát megfonnyasztom, rádobom a megtisztított, kisebb darabokra vágott zöldségeket, és pár percig együtt pirítom. Ekkor meghintem egy kevés pirospaprikával, beledobom a kapor apróra vágott keményebb szárát és felöntöm annyi húslevessel (vízzel) amennyi levest készíteni szeretnék. Addig főzöm, amíg a zöldség majdnem megpuhul, ekkor beleteszem a gombócokat is, és tovább főzöm, amíg a húsgolyók is átfőnek. Ez kb. 10-15 perc. A kaprot közben felaprítom és a leveshez adom, majd végül a lisztes tejföllel behabarom az ételt. Pár perc alatt kiforralom, ha nem elég savanykás, friss citromlevet adok még hozzá.