Csöröge

Az év gasztronómiai szempontból rögtön egy melléfogással kezdődött.
Attila gyakran emlegeti, hogy nagymamája milyen finom csörögefánkot csinált, így gondoltam, meglepem. Mivel rosszul vagyok azoktól a süteményreceptektől, amelyekben öt meg nyolc tojást, sőt, csak tojássárgát kell használni, F. Nagy Angéla olcsó csöröge-receptjét választottam. A tészta gyönyörűen összeállt, kis gyakorlással a formázás is sikerült, el sem égettem, egyszóval minden klappolt. Szerintem. A célszemély ugyanis, amikor megkóstolta, közölte, hogy ezt bizony elrontottam, mert olyannak kellene lennie, mint a szalagos fánk. Hiába bizonygattam, hogy a csöröge nem élesztős tésztából készül, és a neve is azért ilyen idétlen, mert a tészták szinte csörögnek, ha egymásra kerülnek, nem hitt nekem. Utánanéztem, és rájöttem, hogy van, ahol rendes fánktésztából készül a csöröge. Én meg még erről nem hallottam sose. Így jártam, hiába, a jó pap is holtig tanul.
Egyébként finom volt. Szerintem.

Recept

25 dkg (rétes)liszt
2 tojás
egy evőkanál rum
egy evőkanál porcukor
csipet só
diónyi vaj
kevés tejföl
olaj a sütéshez
lekvár a tálaláshoz

A lisztet a tojással, sóval, cukorral, rummal, vajjal és kevés (egy-két evőkanál) tejföllel rugalmas tésztává gyúrom. Kinyújtom késfok vastagságúra és tenyérnyi téglalapokra vágom. Minden forma közepén ejtek egy metszést, amelyen a téglalapok rövidebbik oldalait átbújtatom, így kapom meg a jellegzetes csöröge-formát. A fánkokat bő forró olajban aranysárgára sütöm, lecsepegtetem, és frissen, lekvár kíséretében tálalom. Ha áll, már nem olyan jó, de ez nem túl nagy adag ahhoz, hogy maradjon belőle.

Skót mazsolás fánk reggelire

Ismét a Szakácsok Könyvéből választottam ezt a receptet, és ismét nem bántam meg. A mazsolás sütemény vagy fánk (scone) a skótok tradicionális süteménye, mely az ötórai tea mellett mindig megtalálható és eperlekvárral, meg gyengén felvert tejszínhabbal fogyasztják.
Én hétköznap reggelire készítettem, mert a tésztát este kell összeállítani és reggel nyújtani meg sütni. Nem sok munka van vele, este meggyúrom, reggel csak kiszaggatom és miután kisült, már ehető is, csak meg ne égesse vele az ember a száját.
Tanúsíthatom, hogy a skótoknak tényleg van ízlésük: mi is házi eperlekvárral és tejszínnel ettük, mondhatom, mennyei!

Recept

10 dkg mazsola
egy csésze hideg tea
1 evőkanál rum
36 dkg liszt (27 dkg finomliszt+ 9 dkg rétesliszt)
4 teáskanál sütőpor
10 dkg puha vaj
8,5 dkg cukor
egy citrom reszelt héja
2 kis tojás
1 dl tej
1-2 evőkanál tejszín a lekenéshez

A mazsolát a rummal elkevert teába áztatom egy-két órára (nálam fél óra volt erre). A lisztet a sütőporral összeszitálom. Mély keverőtálban a vajat a cukorral és a reszelt citromhéjjal jól kikeverem, majd több részletben hozzáöntöm a kissé felvert tojásokat is és ezzel is jól összedolgozom. Ezután fokozatosan keverem hozzá a tejet, amíg sima, csomómentes masszát nem kapok. Apránként hozzáadom a sütőporral vegyített lisztet, és sima rugalmas tésztává gyúrom a masszát. Ekkor beledolgozom a jól lecsepegtetett mazsolát is, és folpackba csomagolva éjszakára a hűtőbe teszem. Reggel lisztezett munkalapon két centi vastagra nyújtom és fánkszaggatóval, vagy pohárral kiszaggatom. A süteményeket sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatom, a tetejüket csipet sóval és cukorral elkevert tejszínnel megkenem, Előmelegített 210 fokos sütőben 15-18 percig sütöm. Megpróbálok várni, amíg legalább langyosra hűl, és a fent leírt módon tálalom.

Gesztenyés kifli

Valami furcsa indíttatásból múlt hétvégén nézegettem egy karácsonyi receptes füzetet (A 100 legjobb karácsonyi sütemény), és ebben találtam erre a finom süteményre.
Kicsit meglepődtem, amikor láttam, hogy a tésztába nem kell egyáltalán tojás, de a tejföllel készült omlós tésztákat finomnak szoktam találni, úgyhogy belevágtam.
Nem bántam meg, hogy megsütöttem, nagyon finom puha, porhanyós sütemény, és a tejföltől ezt az állagát napokig megőrzi. Anyukámék is ettek belőle, náluk is egyértelmű sikere volt.
Én gesztenyével töltöttem, de mákkal, dióval is nagyon finom lehet.
A kiflik alakja hagy némi kívánnivalót maga után, de az is haladás, hogy nem repedtek ki sütés közben.

Recept

50 dkg liszt
25 dkg vaj
2 dkg élesztő
1 dl langyos tej

2 dl tejföl
egy evőkanál cukor
csipet só
30 dkg gesztenyemassza
kevés rum (elhagyható)
vaníliás porcukor

A tésztához a lisztet a vajjal elmorzsolom, majd hozzáadom a tejben felfuttatott élesztőt (szárazélesztő használata esetén nem kell futtatni, ekkor a tejet közvetlenül a tésztába öntöm) és a tejfölt. Beleszórom a cukrot meg egy csipet sót és jól kidolgozom; lágy kelt tészta lesz belőle. Letakarva egy órát kelesztem. Ezután a tésztát kinyújtom, nagy kerek pogácsaszaggatóval kiszaggatom és kifliket készítek. A tölteléknek való gesztenyemasszát én még plusz rummal ki szoktam keverni, de ez nem kötelező. Minden tésztakarika felső szélére teszek egy kevés tölteléket, majd felgöngyölöm a tésztát. A kapott rudacskát középen meghajlítom, így kapok nagyjából kiflialakzatot. A sütőt 180 fokra előmelegítem, a kifliket sütőpapírra fektetem és kb. 15 perc alatt kisütöm. Még melegen vaníliás porcukorba forgatom.
Nekem ebből kb. 25 darab nagyméretű sütemény jött ki, de jó kézügyességgel rendelkezők akár 40 darabot is kihozhatnak, úgyhogy jó kiadós a tészta. Meg persze finom is.

Breton aszalt szilvás lepény

Pont Lilahangya kesergett pár nappal ezelőtt, hogy mennyire hiányzik neki a nyár, vele együtt a sokfajta gyümölcs, és persze az igazi nyári süti, a clafoutis.
Most én is valami hasonlót készítettem, téliesített verzióban, Attila legnagyobb örömére.
Valahonnan rémlett nekem egy francia eredetű aszalt szilvás sütemény receptje, de a forrást sehogy sem találtam, magamtól meg nem volt kedvem kísérletezgetni. Aztán a szakácskönyveimet olvasgatva rábukkantam a receptre a 100 legjobb francia recept című kis füzetkében, és azon melegében meg is csináltam, mert minden volt hozzá itthon.
A végeredmény nagyon finom, az aszalt szilva és a rum olyan karácsonyi-téli ízt kölcsönöz neki. Elkészíteni ugyanolyan egyszerű, mint a clafoutist. A recepttel csak a sütési idő terén volt bajom: ekkora mennyiségű tésztának nem fél óra kellett, hanem legalább ötven perc.
Csak az próbálja ki, aki szereti a tejespite- clafoutis- felfújt jellegű süteményeket nehogy csalódás legyen a vége. (Nyáron a nagy clafoutis-boom idején olvastam olyat az egyik blogon, hogy „takonyszerű” a tésztája, hát ízlés dolga…)

Recept

20 dkg magozott aszalt szilva
20 dkg liszt
15 dkg porcukor
4 tojás
7.5 dl tej
egy evőkanál rum
2 dkg vaj
csipet só

Ha kemény aszalt szilvára tettünk szert, érdemes a készítés előtt egy-két óráig vörösborban vagy vízben áztatni, ha viszont puha a gyümölcs, ez nem szükséges, rögtön neki lehet ugrani.
Először is a sütőt előmelegítem 170 fokra. Kivajazok egy tortaformát és az alját kirakom a (lecsepegtetett) szilvával, majd elkészítem a tésztát.
A lisztet a cukorral, csipet sóval elkeverem, hozzáadom a tojásokat és apránként a tejet, mellyel csomómentesre keverem, a rummal ízesítem. Ezt a palacsintatészta-szerű masszát a szilvára öntöm, és kb. 50 perc alatt (tűpróbáig) megsütöm a lepényt. Kihűtve tálalom.

Túrós batyu

Egyik kedvenc péksüteményem a túrós batyu, még akkor is, ha a boltban vett hagy némi kívánnivalót maga után. A tölteléke nagyon édes, általában kevés, a tészta meg vagy sületlen, vagy száraz, szóval lehet hibát keresni. De legnagyobb „hibája”, hogy ahhoz képest, hogy mennyibe telik elkészíteni, aránytalanul drága. Mivel én leveles tésztával szeretem és ebből a bolti tészta is jó minőségű, körülbelül öt perces munka elkészíteni, csak hát ugye a lustaság fél egészség… Ezek után mégis erőt veszek magamon, és én fogom készíteni, mert Attilának is ez volt az első reakciója, miután beleharapott a meleg, vaníliaillatú, a tölteléktől duzzadozó végtermékbe.
Előnye továbbá, hogy váratlan édesszájú vendégek is gyorsan jóllakathatók vele.
Ebből az adagból 12 darabot gyártottam. Nem tudom, milyen tésztát fogok ezután venni, mert amióta a Plust megvette a Spar, el is tűnt a hatlapos leveles tészta, ami eddig a kedvencem volt. Kár érte…

Recept

Egy csomag leveles tészta a Plusból (6 lap)
50 dkg túró
egy marék mazsola
rum
2-3 evőkanál cukor
egy citrom reszelt héja
egy fél citrom leve
egy teáskanál vaníliakivonat
egy tojás

A mazsolát fél órára rumba áztatom. A tésztát szobahőmérsékleten kiengedem, ezalatt bekeverem a tölteléket, legalább összeérnek az ízek.
A túrót botmixer segítségével áttöröm. Belereszelem a citromhéjat, hozzáadom a citromlevet, ízlés szerint adagolom a cukrot, és a vaníliával ízesítem. Jól kikeverem és beleteszem a rumból kivett mazsolát is. Első látásra a töltelék sűrűnek tűnhet, de ez így jó, mert sülés közben hígul, meg elpárolog belőle a víz, ha tejföllel lágyítanánk, kifolyna az egész a tésztából.
A hat tésztalapot felezem, így tizenkét egyforma kis négyzetet kapok. Mindegyik közepére teszek egy púpos evőkanál tölteléket, és erre ráhajtogatom a négyzetek sarkait. Nekem úgy szimpatikus, ha a hajtásoknál kibuggyan a töltelék, de ez ízlés dolga. A süteményeket sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatom, majd felvert tojással megkenem, hogy szép aranybarnára sülhessen. Előmelegített 200 fokos sütőben 12 perc alatt sülnek meg.

Tiramisu

A tiramisunál gyorsabban elkészíthető desszertet nem igazán ismerek, nálunk Attila szokta készíteni, mert így több krémet tud kicsempészni a keverőtálból észrevétlenül.

Most hogy megcsináltuk, kicsit utánanéztem és azt találtam, hogy ennek a mára közismert, és divatos édességnek az ősét a 17. században Sienában készítették III. Cosimo de’ Medici nagyherceg látogatása alkalmával, a nagyherceg levese elnevezéssel. A nagyhercegnek annyira megtetszett a recept, hogy magával vitte Firenzébe, ahol a 19. századra nagyon népszerűvé vált az ott élő angol értelmiség körében, így jutott el a ködös Albionba. A forrásom szerint a mai változat az 1970-es években alakult ki egy trevisoi étterem, a Le Beccherie konyháján. Az USA-ban, San Franciscoban kezdődött a népszerűsége, amely a mai napig töretlen immár az egész világon.

Gyakorlatilag annyira egyszerű az elkészítése, hogy annak is célszerű belevágni, aki nem mozog otthonosan a konyhában. Amin el lehet csúszni: a mascarpone ne közvetlenül a hűtőből kerüljön bele, mert akkor nem lehet jól elkeverni, rendes kávét használjunk hozzá, ne valami utánzatot, jó minőségű alkoholt tegyünk bele, ne sütőrumot/Magyarországon kapható „kétdekás kézigránátot”, és a piskótát ne fojtsuk bele a kávéba, mert szétázik.

Recept

30-35 darab babapiskóta
500 gramm mascarpone
egy adag erős feketekávé (én négyszemélyes kotyogóssal Segafredoból főzöm)
5-6 kanál Marsala/konyak/rum – most Bacardi került bele
egy csipet fahéj (ez az én mániám)
100 gramm porcukor
3 tojás
kakaópor (nem Nesquick!!)

Először is főzök egy jó kávét, kihűtöm, mély tálba öntöm, beleteszek 3-4 evőkanál rumot (vagy a fenti szeszek valamelyikét). Itt én átadom a terepet Attilának, aki szétválasztja a tojásokat, a sárgákat a cukorral és a fahéjjal habosra keveri fehéredésig. Beleteszi a puha mascarponét és habosra keveri. A tojásfehérjékből kemény habot ver (előtte elmossa a robotgép keverőpálcáját, nehogy ki kelljen dobni a fel nem verődő tojásfehérjét). A habot óvatosan, fakanállal, széles mozdulatokkal belekeveri a mascarponés krémbe, de csak pár mozdulat erejéig, nehogy összeessen az egész. A piskótákat pár másodpercre belemártja a rumos kávéba, és egy rétegben kirak vele egy mélyebb, szögletes jénai tálat. Ráönti a krém felét, szépen elegyengeti, majd újabb sor kávés piskóta lerakása után ráönti a krém másik felét is. Elegyengetés után mehet a hűtőbe legalább 6 órára, de jobb ha egy napot áll.
Tálalásnál megszórom-szitálom holland kakaóporral.

A képen látszik, hogy nem igazán bírtuk kivárni a hűtési időt….