Citrusos saláta

Mint már írtam tegnap, a pácolt szűzérméhez Nigella egyik receptje alapján készítettem a salátát.

Ez a recept is az Egész évben nyári ízek (Forever Summer, 134. oldal) című könyvéből származik, amit egyébként nagyon kedvelek. Ő hideg marhasülthöz tálalja, de szerintem a pácolt sertéshez is igen jól passzol.

Az eredetiben felhasznált citrusféle a citrom, de én emellé még grapefruitot is használtam és egy csipet cukorral ellensúlyoztam a savasságát, főként Attila kedvéért. Ezen felül úgy döntöttem, hogy egy avokádót is belekockázok a salátába, ami tovább lágyította az ízeket.
Igazi kánikulában felüdülés lehet, kellemesen savanykás, hűsítő körítés annak ellenére, hogy a chili kissé tüzessé teszi.

A képen gyakorlatilag a tegnapi ebédem látható teljes valójában: felcsíkozottt pácolt szűz, saláta, joghurttal kikevert tahini és pita. Annyira ízlett, hogy alig várom, hogy megismételhessem. Remélem minél előbb eljön a nyár – de legalább a tavasz - , hogy minden nap hasonlóan színes és ízes fogások kerüljenek az asztalra, bár így télen egy hasonlóan színes összeállítás nagyot dob az ember hangulatán…

Recept

Személyenként két marék vegyes salátalevél (jégsaláta, endívia, frisée, radicchio)
Egy érett avokádó
Egy piros chili
Egy citrom
Egy pink grapefruit
Egy nagy csokor petrezselyem
Só, csipet cukor

A citromról és a gapefruitról teljesen levágom a héját, és a keserű fehér részt. A gyümölcshúst felkockázom, tálba teszem, ráöntöm a felfogott levet is. Sózom, egy csipet cukorral szelidítem az ízét, hozzáadom a felkarikázott chilit és a nem túl apróra vágott petrezselymet. Az avokádót meghámozom, magját kiveszem, felkockázom és a gyümölcshöz keverem. Ezt a salsa-szerű keveréket tálalásig behűtöm. Tálalás előtt a tányérokra két marék salátalevelet halmozok és rákanalazom a gyümölcsös keveréket. Mivel a pácolt szűzérmével tálaltam, a salátát meghitettem egy-két kanál páclével is, amiben a húst érleltem.

Fehér húsokhoz, halakhoz pikáns kísérő, de keverhetünk bele főtt garnélát, vagy tenger gyümölcseit is, és önálló ételként fogyaszthatjuk.

Hideg pácolt szűzérme

Régóta szemezek Nigella egyik receptjével (Lomo de orza, Egész évben nyári ízek 118. oldal). Mivel ma anyukámékat vártam látogatóba, gondoltam, elkészítem, úgyis mindig olyan harapnivalót készítek ilyenkor, ami előre elkészíthető és általában változatos köretekkel – saláta, különböző mártások – tálalható, hadd csipegessen mindenki mindenből. Igaz a látogatás a rossz idő miatt elmaradt (esőnap jövő hétvégén), az étel mégis elkészült.

Igazi nyári fogás, de a hozzávalók alapján bármikor elkészíthető, vendégváráshoz ideális.

Egyedül a neve nem nyerte el tetszésemet, én ennél egyszerűbben fogalmaznék: ez egy sült, fűszerolajban pácolt hús, amelyet szobahőmérsékleten kell fogyasztani. Az eredeti recept szerint karajszeleteket kellene használni, nálam csak szűzpecsenye volt, így abból vágtam érméket a pácoláshoz.

A körete szintén egy Nigella-recept alapján készített saláta - salsa (?) - volt, de erről majd később fogok írni, és adtam mellé pitát meg tahinát is, így kissé internacionális lett a dolog.

Az általam leírt adag szerintem legalább 6-8 főnek elegendő.

Recept

2 vékonyabb szűzpecsenye
2.5 dl olívaolaj+ még 2 evőkanál
fél citrom leve és reszelt héja
3-4 ág rozmaring
4 gerezd fokhagyma
csipetnyi szárított kakukkfű
só, frissen őrölt feketebors

A szűzpecsenyét 2.5 cm-s érmékre vágom, tenyérrel kissé meglapogatom. Sóval és frissen őrölt borssal meghintem, majd a 2 evőkanál felforrósított olívaolajon nagy lánggal mindkét oldalukat pirosra sütöm. Utána mérsékelem a lángot, ráteszek egy fedőt, és addig sütöm, amíg teljesen átsülnek (6-7 perc) . A megsült szeleteket egy akkora lapos kerámiatálba teszem, amiben egy rétegben elférnek, és leöntöm a maradék olajjal. A rozmaringágakról lehúzom a tűlevélkéket és felaprítom, a fokhagymát is apróra vágom. A fűszerekkel egyenletesen meghintem a szűzérméket, megszórom a citromhéjjal, majd ráfacsarom a citrom levét. A tálat lefedem alufóliával és ha nincs túl meleg, szobahőmérsékleten, ellenkező esetben a hűtőben pihentetem egy éjjelen át.
Ha enni akarunk, a szeleteket ferdén hosszúkás csíkokra vágom és saláta meg valamilyen mártás kíséretében tálalom.

A pácolás előtt kissé keménynek tűnő, teljesen átsütött hús a fűszeres olajban visszapuhul és nagyon aromás lesz. A pácba egy kevés balzsamecet is mehet, nem rontja el.

Mustáros-hagymás csirke

A mai ebéd receptje Anikó kolléganőm közvetítésével jutott el hozzám. Nemrég költöztek albérletből első saját lakásukba, így most kezdi megtapasztalni, milyen az, ha ő az úr a konyhában. Ez a recept - amely egyébként Stahl Judit Gyors szárnyas ételek című könyvéből származik- volt az egyik első konyhai remeklése, amivel nagy sikert aratott, így gondoltam, én is kipróbálom.

A könyvet átlapoztam, és a benne szereplő recepteknek legalább a felét kipróbálásra érdemesnek tartom.

A fűszerezésen annyit alakítottam, hogy a csirkedarabok mellé egy ág friss rozmaringot és pár gerezd fokhagymát tettem, a vöröshagymát meg lilahagymára cseréltem, szerintem ez csak előnyére válik. A csirkét pedig olívaolaj helyett étolaj és vaj keverékén sütöttem elő.

Recept

1 kg csirke felsőcomb
2 fej lilahagyma
2.5 dl száraz fehérbor
2 evőkanál dijoni mustár
1 evőkanál olaj
3 dkg vaj
só, bors
egy ág friss rozmaring
2-3 gerezd fokhagyma

A hagymát vékony karikákra vágom, a csirkecombokat sóval, frissen őrölt borssal bedörzsölöm. Olyan serpenyőben, ami a sütőbe is betehető, felforrósítom a vajat és az olajat és a csirkedarabokat elősütöm. Ha már aranybarnás színük van, kiszedem, félreteszem. A visszamaradt zsiradékban kb. 15 perc alatt kevergetve barnára sütögetem a hagymát, ráteszem az egészben hagyott, pucolt fokhagymagerezdeket és a rozmaringágat, a fűszeres hagymán elrendezem a csirkecombokat, majd felöntöm a borral kikevert mustárral. Felforralom, majd alufóliával lefedve előmelegített sütőben kb. fél óra alatt puhára sütöm. Ezután leveszem a fóliát és fedetlenül kissé megpirítom a húst.

Miután Attila megjegyezte, hogy milyen rég (?) ettünk krumplipürét, azzal tálaltam.

Sajtos-grapefruitos kukoricasaláta

Kiskoromban anyu nagyon sokszor csinált almás-sajtos kukoricasalátát, amit nagyon szerettünk.

Egyik este megkívántam a zöldféléket, és eszembe jutott ez is, de a recept jelentős átalakításon ment át az itthon lévő alapanyagok miatt.

Az eredetiben nincs zöldsaláta és mint a neve is mutatja, almát tartalmaz, ami azonban nem volt itthon, így grapefruitot használtam. Az én ízlésemhez ez még közelebb is áll, mert a kukorica eleve édeskés, az alma szintén, viszont a grapefruit fanyar-savanykás íze ezt ól ellensúlyozza.

Natúr húsokhoz jó köret, de én másnap ebédre csak önmagában ettem a maradékot egy zsömlével.

Recept

egy kisebb csomag salátamix

2-3 szál újhagyma

2 doboz konzervkukorica

egy pink grapefuit

2 evőkanál majonéz

2-3 dl tejföl

egy evőkanál ketchup

10 dkg sajt (most füstölt trappista volt)

só, bors

A majonézből, ketchupból, tejfölből, sóval, frissen őrölt borssal összeállítom a dresszinget, a pucolás közben kicsöpögő grapefruit-levet (illetve egy részét, mert nagyon sok volt neki) is belekeverem. Ebbe az öntetbe forgatom bele a zöldsalátát, kukoricát, az apró kockákra vágott sajtot, a felkarikázott újhagymát és a fehér héjától teljesen megfosztott, felkockázott grapefruitot. Fél órányi hűtés után tálalom.

Ha már úgy is a tenger gyümölcseit választotta Gabojsza VKF-témának, megjegyzem, hogy a sajtot garnélával helyettesítve is finom.

Gombapaprikás deluxe

Erős felindulásból főztem ma, pedig nem akartam meleg vacsorát. Viszont volt itthon laskagomba, amit már el kellett használnom, Attila pedig evett volna főtt ételt, ezért felajánlottam a gombapaprikást, mint lehetőséget. Elfogadta.

Azért lett deluxe, mert a laskagomba mellé tettem még csiperkét meg egy marék szárított erdei gombát, ami kissé megbolondította.

Mindenkinek ajánlanám, aki szereti a gombát, - nem is értem, hogy lehet nem szeretni - mert ez is a félórás ételek közé tartozik, pillanatok alatt elkészíthető. (Tovább tart a szeletelés, mint a főzés.)

Ha van időm, nokedlit készítek hozzá, de most szarvacskatésztával, meg persze savanyúsággal ettük.

Recept

50 dkg csokros laskagomba

15 dkg csiperkegomba

egy marék szárított erdei gomba

egy fej hagyma

egy zöldpaprika

fél hegyes erős zöldpaprika

egy gerezd fokhagyma

pár levélke rozmaring

pirospaprika, só

egy evőkanál liszt

2 dl tejföl

olaj

A szárított gombát negyed órára langyos vízbe áztatom, ezalatt van időm felszeletelni az egyéb hozzávalókat. A hagymát, zöld-és erőspaprikát, fokhagymát felaprítom. A laskagomba csokrainak legalját (talpát) - ez kemény lehet - levágom, és feldarabolom, nem túl apróra. A csiperkét vastagabb szeletekre vágom.

Olajon hagymát pirítok, rádobom a paprikadarabokat, addig sütöm, amíg kissé összeesnek. Hozzáadom a fokhagymát és rozmaringot, párat keverek rajta, paprikázom, felöntöm 2 dl vízzel. Sóval ízesítem, ezt az alapot kissé beforralom. Hozzáadom a lecsepegtetett szárított gombát, öt percig kevergetem a paprikás hagymán, majd hozzáadom a többi gombafélét is. Utánasózom, és addig főzöm, amíg a gomba megpuhul, de nem fő szét. A lisztet a tejfölben elkeverem, ezzel behabarom az ételt, és addig főzöm, amíg kissé besűrűsödik a leve.

Nokedlivel vagy tésztával és savanyúsággal adom az asztalra.

Tortelloni brokkolis-juhtúrós mártással

Nagyon éhesek voltunk egyik este és ez lett belőle. Gyakorlatilag a hűtőben talált hozzávalókból dobtam össze a vacsorát. A juhtúrót eredetileg más célra szántam, de mivel nem jött meg a kedvem a sütéshez, erre használtam.

A tortelloni késztermék volt, sajtos töltelékkel (ebben jobban bízom, mint a húsosban).

A végeredmény egy pikáns ízű tésztaétel lett, amire parmezánt reszeltünk, mert az legalább volt itthon. A brokkoli tetszés szerinti zöldfélével helyettesíthető, én spenótot tettem volna bele, ha ez nincs, de esetleg karfiollal is meg lehetne csinálni.

Amilyen rövid lett ez a recept, olyan gyorsan el is készül.

Recept

Egy csomag tortelloni

egy kis fej brokkoli (kb. 40 dkg tisztán mérve)

2 gerezd fokhagyma

5 dkg füstölt sonka (az íze miatt)

12 dkg juhtúró

3-4 dl tejföl

5 dkg vaj

só, bors

pár levél bazsalikom

a tetejére parmezán

A mártáshoz a vajat felolvasztom, rádobom a felaprított fokhagymát, a kisebb darabokra vágott

brokkolit és a felcsíkozott sonkát és roppanósan puhára párolom. Ekkor lehúzom a tűzről, belekeverem a juhtúrót, felöntöm a tejföllel és kicsit összeforralom. A végén a felaprított bazsalikommal, sóval, borssal fűszerezem. A mártás készítése közben kifőzöm a tésztát, beleforgatom a mártásba és pár perc alatt összemelegítem. Parmezánt reszelek rá.

Kókusztejes csirke

Attila ma rizst (!) akart enni, ami igazán nem jellemző. További kívánalom volt még a kókusztejes mártás, amit nagyon szeret. Ebből kiindulva készült a mai vacsoránk, aminek az elkészítése 30 percet vett igénybe (maximum, mert nem mértem).

Hogy az ilyen hóbortjait ki tudjam szolgálni, tartok itthon egy-két doboz kókusztejet és vörös currypasztát, ezek felhasználásával készült a mártás. Gyömbér szerencsére szintén volt itthon, vettem csirkemellet, kaliforniai paprikát és már indulhatott is a főzőcske.

Amíg a rizs megfő, van idő a hús feldarabolására és még pár perces pácolására is, és ezalatt szeletelem a zöldségeket is. Most heves felindulásból zöldborsót is tettem bele, ami jól ellensúlyozta a mártás csípős-fűszeres ízét.

A hozzávalók mennyisége 2 személyre szól, de három főt jól lehet lakatni vele.

Recept

35-40 dkg csirkemellfilé
fél sárga kaliforniai paprika
fél piros kaliforniai paprika
3 gerezd fokhagyma
3 cm gyömbér
1 piros chilipaprika
3 evőkanál sötét szójaszósz
2 evőkanál olaj
2 evőkanál vörös currypaszta
1 doboz kókusztej
15 dkg zöldborsó (mirelit)

A csirkemellet kis darabokra vágom és a szójaszósszal, olajjal, lereszelt gyömbérrel, felaprított fokhagymával összekeverem, és hagyom pácolódni, amíg a többi hozzávalót előkészítem. A kaliforniai paprikákat vastagabb csíkokra vágom, a chilit felaprítom.
Közben megfőzöm a rizst a körethez.
A wokot felhevítem, amikor már jó forró, a húst a páccal együtt beleborítom (vigyázok, nehogy égési sérüléseket szenvedjek). Fehéredésig sütöm, ekkor hozzákeverem a currypasztát, majd hozzáadom a paprikacsíkokat is. Egy-két perc után felöntöm a kókusztejjel, hozzáadom a felaprított chilit, beleszórom a borsót és ennek puhulásáig főzöm.Ízlés szerint sózom, bár a szója és a currypaszta is sós. Nem forralom be a levét, mert rizzsel körítem, amit szaftosan szeretünk.

VKF XII - Tonhalsteak gyömbéres-szójás salátával

Amikor megláttam Gabojsza pályázati kiírását, gondolkodóba estem, egyrészt azért, mert imádom a tengeri herkentyűket és halakat, másrészt pedig nem tudtam, hogy a bőség zavarában mit is készítsek.

A blogomon többször szerepeltek már édesvízi és tengeri halak, polip, rák, úgyhogy olyasmit akartam kitalálni, ami még eddig fel nem használt hozzávalóból készül.

Így esett a választásom a tonhalra, nem titkoltan népnevelő célzattal. Kis hazánkban ugyanis még mindig ott tartunk, hogy a mirelit fehér húsú valamit hisszük tonhalnak és csodálkozunk, ha étteremben nem ezt látjuk viszont a tányéron. Pedig ennek örülni kell, mert a tonhal számomra – a kardhal mellett, amit Szicíliában volt alkalmam megkóstolni – az egyik legízletesebb tengeri hal. Mivel állagban a marhasteakre emlékeztet és nincs nagyon halíze, no meg szálkamentes, azoknak is érdemes kipróbálni, akik ódzkodnak a halevéstől.

Lorien kolléga már említette az Ananova márkájú fagyasztott tonhalat, amelyet én is előszeretettel használok, ha már nyers állapotban nem tudom beszerezni. A 900 grammos zacskó öt darab kb. 2 cm vastag steaket tartalmaz, melyek egyenként légmentesen vannak becsomagolva, így akár darabonként is el lehet fogyasztani anélkül, hogy fel kellene olvasztani az egészet. Nagyon praktikus. Én a METRO-ban veszem, de biztos van máshol is, mert a Rozmár forgalmazza.

A halakkal általában úgy vagyok, hogy nem érdemes túlfűszerezni, ezért általában csak sóval, citromlével fűszerezve, minimális mennyiségű zsiradékon sütöm. A vöröstonhal akkor jó, ha belül angolos marad, mint a bélszín, ezért senki se próbálja meg pár percnél tovább sütni, mert kiszárad és élvezhetetlen lesz.

A salátaöntet fűszerezése ázsiai beütést kapott a gyömbértől és szójaszósztól, ezek szerintem nagyon jól passzolnak a tonhalhoz.

Recept

Személyenként egy szelet vöröstonhal
Pár csepp olaj
Só, citromlé

A salátához
Egy piros kaliforniai paprika
Fél sárga kaliforniai paprika
Két marék ruccola
Egy kígyóuborka
Négy-öt levél kínai kel

Az öntethez
2 cm-es gyömbérdarab
egy gerezd fokhagyma
1 thai piros chili
kis fej lilahagyma
fél grapefruit leve
egy kiskanál cukor
2 evőkanál sötét szójaszósz
0,5 dl olaj

A salátaöntetet készítem el először. A grapefruit levét kifacsarom és feloldom benne a cukrot. Hozzáadom a lereszelt gyömbért, a felaprított chilit és fokhagymát, hozzákeverem a szójaszószt és az olajat és beleteszem a hajszálvékonyra felszeletelt lilahagymát. Tálalásig szobahőmérsékleten érlelem.

A salátához igyekszem a kelt, az uborkát és a paprikaféléket a lehető legvékonyabb csíkokra vágni. Ha ez kész, tálba teszem, belerakom a ruccolát is és kézzel összeforgatom.

Mielőtt ennénk, a tonhalszeleteket sózom, a grillserpenyőt felhevítem és pár csepp olajon megsütöm a halat. Lehet rá tekerni borsot is.
A tányéron elrendezgetem a salátát, meglocsolom az öntettel és melléfektetem a sült tonhalat, amihez ízlés szerint citromot is adok, de meg lehet locsolni a salátaöntettel is, ami kitűnően megy a hal ízéhez.

Hagyományos - Paprikás csirke nokedlival

Ma kisebbfajta vendégség volt nálunk (összesen négyen voltunk velünk együtt) , miközben a fiúk villanyt szereltek, a lányok a házban cseverésztek, persze én közben azért főzőcskéztem is. Kezdetben tanácstalanok voltunk a menüt illetően, de aztán úgy gondoltam, legyen paprikás csirke nokedlival, mert azt általában mindenki szereti.

Kiskoromban semmilyen más részét nem ettem meg a csirkének ebben az ételben, csak a mellét, de hál’ Istennek időközben felnőttem, és rájöttem, hogy a comb sokkal ízesebb, omlósabb, így én csak combból szoktam készíteni, pontosabban felsőcombból, mert azon legalább van némi hús is.

Egy alapszabály azonban van, amiből nem engedek: legyen akármilyen része a csirkének, bőr nélkül kell ebbe az ételbe kerülnie. Szerencsére Attila is hasonlóan gondolja.

A nokedli receptjét a harcsapaprikásnál már közreadtam, most persze másfélszeres mennyiséggel készítettem, nehogy kevés legyen.

Ami fontos: sok-sok nokedlit kell készíteni és a paprikás mártás is legyen bőséges, mert tapasztalatom szerint a nokedli a szafttal általában hamarabb fogy, mint maga a hús.

Recept

Személyenként 2 csirke felsőcomb (csonttal!)
2 közepes fej hagyma
3 zöldpaprika
1 hegyes erős paprika (most ezt elhagytam, mert kismama is volt köztünk)
1 gerezd fokhagyma (elhagyható)
2-3 szem köménymag (nem veszik észre, de sokat dob az ízén)
2 evőkanál liszt
4 dl tejföl
fűszerpaprika
olaj, só

Előkészületként a hagymát felaprítom, a zöldpaprikát kisebb darabokra vágom, a csirkedarabokat megnyúzom. Mélyebb lábosban olajat hevítek, megfonnyasztom rajta a hagymát, meg a zöldpaprikát, beledobom a köménymagot is, és addig sütöm kevergetve, amíg a paprika is kezd fonnyadni. Ekkor megszórom fűszerpaprikával, felöntöm egy deci vízzel, hozzáadom a fokhagymát, és egy-két percig erős lángon forralom. Beleteszem a csirkedarabokat és fehéredésig párolom-pirítom a húst. Sózom. Ezután felöntöm annyi vízzel, amennyi szűken ellepi és fedő alatt kis lángon puhára főzöm. A lisztet a tejföllel csomómentesen elkeverem. Ha a hús megpuhult, kiszedem a combokat, és a forrásban levő paprikás lét a tejföllel behabarom. ( Ha a szaft kevés lenne, még habarás előtt kevés vízzel pótolom.) pár perc lassú forralás után visszateszem a lábosba a húst és rövid ideig kis lángon főzöm az ételt, hogy a húst átjárhassa a tejfölös mártás.

Nokedlival, uborkasalátával vagy savanyú uborkával szoktuk enni, de fejes saláta is illik hozzá.

Expressz-pizza

Egyik nap a hétvégén mászkáltunk meg sok dolgunk volt, így nem jutott sok idő a főzőcskézésre. Normál esetben Dolce Vita-féle recept alapján magam készítem el a pizzatésztát, de most még erre sem volt időm, viszont volt itthon Tante Fanny-féle friss pizatészta, ami megmentett minket az azonnali éhhaláltól. Ez persze nem baj, mert én pizzán bármeddig elélnék, soha nem unom meg.

Jobban szeretem a házilag előállított dolgokat a kész- illetve félkész termékeknél, de néha adódhat olyan helyzet, amikor ilyen kegyes csaláshoz kell folyamodni. Arra azonban figyelek, hogy lehetőleg ne E-vitaminnal – tartósítókkal és adalékkal – felturbózott dolgokat használjak.

A pizzára a paradicsomszószt viszont én készítem, mert a boltiak nem ízlenek. Amikor kinyitottam a konzervet, azzal szembesültem, hogy nem darabolt, hanem egész paradicsomok vannak benne. Ez nem vette el a kedvem, apróra felkockáztam, és végül jobb lett mint a daraboltból készített, mert a mártás még háziasabb lett a nagyobb méretű kockáktól. Ez a mennyiség egy nagy tepsinyi pizzára elegendő.

Recept

Tésztarecept DV-nél, vagy Tante Fanny friss pizzatészta
1 doboz Mutti konzerv hámozott paradicsom
pár levél rozmaring
pár levél bazsalikom
2 gerezd fokhagyma
olívaolaj
feltét tetszés szerint (most gomba, sonka, lilahagyma)
tetejére mozzarella

A szószhoz kevés olíván megfuttattam a felaprított fokhagymát, rádobtam a rozmaringtűket, felöntöttem a paradicsomkonzerv levével, hozzáadtam az összevágott paradicsomot is és 5-10 perc alatt sűrűbbre forraltam. A lángról levéve beletépkedem a bazsalikomleveleket is.
A tepsibe fektetett pizzatésztára rákentem a mártást, kiraktam vékonyra szeletelt gombával és kisebb darabokra tépkedett mozzarellával, rászórtam a félfőre nagyon vékonyan felszeletelt lilahagymát. A mozzarellaszeleteket szépen elrendezgetem rajta és nagyon forró előmelegített sütőben kb. 12-15 perc alatt megsütöm.

Karaj zöldséges-boros raguval

Ma saját kútfőből merítve főztem. Sertéskaraj szeletek voltak itthon, meg levesbe való zöldségek és egy adag gomba, amit mielőbb el akartam használni.
Felbuzdulva azon, hogy a lasagne töltelékének milyen jót tett a többféle zöldség, úgy döntöttem, hogy az olaj-vaj keveréken kisütött hússzeletek mellé készítek egy jó zöldséges ragut gombával és fehérborral. A fűszerezéshez többféle friss fűszernövényt használtam, ment bele még egy kis paradicsompüré, és végül finom étel kerekedett belőle. Marhahússal még inkább el tudom képzelni azzal a különbséggel, hogy azt a zöldséges-boros lében pároltam volna meg.
Köretként megy hozzá a tészta, a rizs, vagy ünnepélyesebb alkalmakra a burgonyafánk.

Recept

Személyenként két kisebb szelet karaj
Két sárgarépa
Egy fehérrépa
Kisebb zellergumó negyede
25 dkg gomba
15 dkg zöldborsó (most a fagyasztóból)
két fej lilahagyma
3 gerezd fokhagyma
bazsalikomlevelek
rozmaring
kakukkfű
fél csokor petrezselyem
egy babérlevél
egy evőkanál paradicsompüré
3.5 dl fehérbor
só, bors
olaj és vaj (2-3 dkg)

A hússzeleteket sütés előtt sóval és frissen őrölt borssal fűszerezem, az olaj és a vaj keverékén megsütöm, kiszedem, félreteszem. Az összes zöldségfélét felaprítom – gyökérzöldségeket kis kockákra, hagymát félfőre, gombát negyedekbe – és a visszamaradt zsiradékon párolni-pirítani kezdem. Ízesítem feldarabolt fokhagymával, rozmaringgal és kakukkfűvel, sózom, belekeverem a paradicsompürét, felöntöm a borral és addig főzöm, amíg roppanós, majdnem puha állaguk lesz és a ragu leve kissé elfő. Ekkor beleteszem a felaprított bazsalikomleveleket és petrezselymet, a ragu tetejére helyezem a kisütött húsokat és pár perc alatt átmelegítem, hogy a húst a ragu ízei megfelelően átjárhassák. Főtt rizzsel ettük.

Krumplis-gombás sajtoslepény

Aki olvasta korábbi bejegyzéseimet, megbizonyosodhatott arról, hogy vendégváráshoz általában mindig készítek valamilyen sós lepényt.
Ez újév első napján is így történt, amikor anyukámék jöttek látogatóba. A friss leveles tészta bent várta a sorát a hűtőben, de a töltelékre nem igazán volt ötletem, ráadásul csak mindenféle maradékok és persze lencse meg malacsült volt itthon.
Végül számot vetettem, és úgy döntöttem, hogy a rendelkezésemre álló 4-5 fej gombából, két megmaradt főtt krumpliból és maradék sajtokból fogok lepénybevalót gyártani.
A végeredmény nagyon ízletesnek bizonyult, én nem is gondoltam, hogy ez a gombás-krumplis keverék ilyen harmonikus ízeket teremt. Persze, ebben közrejátszott a felhasznált kecskesajt íze is.

Recept

1 tekercs friss leveles tészta (Tante Fanny)
4-5 fej gomba
fél fej lilahagyma
2 szem közepes főtt krumpli
rozmaring
2 tojás
0.5 dl tejszín (ennyi volt itthon)
2 dl tejföl
5 dkg kecskesajt
10 dkg reszelt sajt (most emmentáli volt)
2-3 dkg reszelt parmezán

A lepény töltelékét készítem el, mert langyosan kell a tésztára tenni. Minimális mennyiségű olajon vagy vajon megpárolom a hagymát, rádobom a gombát, őrölt borssal és rozmaringgal fűszerezem, sózom, hozzáadom a kis kockákra vágott főtt krumplit és az egészet pár perc pirítással zsírjára sütöm. Félreteszem, hogy kicsit kihűljön.
A tojásokat kissé felverve elkeverem a tejföllel és a tejszínnel, kevés sóval és borssal ízesítem, hozzáadom a reszelt sajtokat.
A leveles tésztával kibélelek egy piteformát – ez nálam jénaifedő -, a tésztán elosztom a gombás-krumplis keveréket és ráöntöm a tojásos-sajtos masszát. Előmelegített sütőben közepes lángon kb. 35 percig sütöm, ezalatt a töltelék kissé megszilárdul és a sajt aranybarnára sül a tetején.

Gyors desszert - Palacsintapite

Egyik este Attila közölte: „ Úgy ennék valami desszertet.” Majd érkezett a kérdés: „Nem sütsz palacsintát?” . A válasz egyértelmű nem lett. Előállt viszont egy számomra sokkal kedvezőbb mentőötlettel is: „Csináljunk palacsintapitét, majd én kikeverem a tésztát, te meg megsütöd. „

Mivel igen nagy édességmániás vagyok, erre a kompromisszumos ajánlatra már nem tudtam nemet mondani.

Egyébként ez a világ legegyszerűbben elkészíthető desszertje, melyet jó pár évvel ezelőtt a Palacsinták könyve című szakácskönyvből (Ifjúsági Lap-és Könyvkiadó 1986.) lestem.

Az egész gyakorlatilag nem áll másból, mint hogy keverünk egy palacsintatésztát, amit kiolajozott/vajazott tepsiben, forró sütőben sütünk meg. Ehhez nem kell semmilyen felkészültség, ötéves gyerek megcsinálja – persze a sütő meggyújtásához azért neki kell némi asszisztencia.

Mi annyiban változtattunk az eredetin, hogy a tésztát mazsolával és egy citrom reszelt héjával dúsítjuk.

Betoppanó vendégek részére és örömére gyakorlatilag a semmiből fél óra alatt elővarázsolható.

Recept

25 dkg finomliszt
6 dl tej
4 tojás
3 evőkanál házi vaníliás cukor
2 evőkanál porcukor
csipet só
egy citrom reszelt héja
egy marék aranymazsola
olaj
lekvár tetszés szerinti mennyiségben és ízben
porcukor (elhagyható)

A lisztből, tejből, tojásból, vaníliás és porcukorból csipet sóval palacsintatésztát kever a ház ura, ezt a citromhéjjal és a mazsolával ízesíti. A masszát az általam kiolajozott tepsibe önti, amit én előmelegített 200 fokos sütőben kb. 20 perc alatt megsütök. Téglalap alakú szeletekre vágom és lekvárral (jelen esetben anyukám extragyors darabos szilvalekvárjával), és/vagy porcukorral meghintve megesszük.

Volt már rá példa, hogy idénygyümölcsökkel kirakva sütöttem meg, úgy sem megvetendő falat…

Káposztaágyon sült csülök

A diéta jegyében ismét sikerült egy ütős, férfias kaját készítenem…

Az úgy volt, hogy némi savanyú káposzta maradt még decemberről, tegnap meg a csülök bizonyult a legszebbnek a boltban, és ettől a két hozzávalótól máris beindult a fantáziám.

Korábban csináltam már olyat, hogy zsírosabb húsokat (tarjaszeletek és oldalas) káposztaágyon sütöttem meg, ebből jött az ötlet, hogy legyen káposztás tepsis csülök.

Én a magam részéről odavagyok a savanyú káposztával készült ételekért, ebből is legszívesebben a káposztát eszem tejföllel és friss ropogós kenyérrel, a csülök nagy részét pedig meghagyom Attilának.

Ami jó benne, az az, hogy hiába kalóriadúsak a hozzávalók, a végeredmény egyáltalán nem zsíros vagy nehéz, mert a savanyúkáposzta ezeket a hatásokat teljesen közömbösíti, felveszi a húsból kisülő szaftot és fantasztikusan ízes lesz, már csak a gyulai kolbásznak köszönhetően is. Én még kenyér nélkül is meg tudnám enni, ha akarnám, de nem akartam…

Recept

Kb. egy kilónyi csontozott, bőrös sertéscsülök
Kiskanálnyi köménymag
Kiskanálnyi egész római kömény
2-3 ág rozmaring
2 kiskanál erőspaprika-krém
só, olaj
2 dl száraz fehérbor
1.5 kg savanyú káposzta
15 dkg gyulai lángolt kolbász
5 szelet húsos füstölt szalonna (jelen esetben bacon)
3 fej lilahagyma
4 gerezd fokhagyma

A csülökhúst négy tenyérnyi darabra vágom, bedörzsölöm sóval, köményfélékkel és erőspaprika-krémmel, kiolajozott tepsibe fektetem, mellédobom a rozmaringot. Előmelegített sütőben nagy lángon megkapatom minden oldalát, mellédobom a meghámozott fokhagymagerezdeket, két fej felnegyedelt lilahagymát, aláöntöm a bort és egy kis vizet. Alufóliával lefedem és kis lángon kb. 1 óra alatt puhára párolom. Ha a hús puha, kiszedem egy tálra és az alatta maradó szaftba belekeverem a kimosott káposztát, a felkarikázott kolbászt. Erre az ágyra helyezem a csülökdarabokat, a káposztán elhelyezem a szalonnaszeleteket és egy fej félfőre vágott lilahagymát és közepes lángon sütöm kb. 40 percig. Ezalatt a káposzta megpuhul, kissé le is pirul, ami az ételnek messzemenően előnyére válik . Néha húsvillával megpiszkálom a káposztát, kissé kevergetem is, hogy egyenletesen-puhuljon-piruljon. Ha a csülök bőrét le is szeretném pirítani, olyan mélyedéseket képzek a káposztában, hogy a tepsi alja látható legyen, és ebbe teszem rövid időre a húsdarabokat.

A sült csülköt a káposztával tálalom, melyre egy-két kanál tejfölt is teszek és adok mellé fris kenyeret. Nagyon kiadós, vendégváráshoz, borozgatáshoz tökéletes étel.

Tepsiben sült pisztráng

Újévi fogadalmat annyiban tettem, hogy több halat és zöldséget fogok készíteni és megpróbálok kalóriaszegényebb fogásokat tenni az asztalra.
Ennek örömére vettem pisztrángot, amit nagyon szeretek. Nyáron grillen szoktam megsütni halrácsba fogva, csak sót teszek rá, ebből sem sokat, mert felesleges elnyomni a hal ízét. A halat kívül kicsit megcsepegtetem olajjal, hogy ne ragadjon bele a halrácsba. Salátával szoktuk enni, a halra citromot csepegtetünk.

Most ugye nem igazán lehet grillezni – bár a skandináv népeknél szokás, hogy a teraszon felállított faszenes grillen készítik el a karácsonyi ebédre szánt halat - , ezért maradt a sütő, vagy lehetett volna lisztbe forgatva olajban megsütni, de ettől eltekintettem.

A sütőt választottam, és nem bántam meg. Különösen jó volt a hal hasába tett fűszerek és a vaj összeolvadásából keletkezett szaft, a hal nem száradt ki, húsa vajpuha, ízes, lédús lett.

Recept

Személyenként egy közepes méretű pisztráng (kb. 30 dekás)
Egy citrom
Fél csokor kapor (aki nem szereti, tegyen bele petrezselymet)
2-3 újhagyma
só
pár levél rozmaring
vaj

A konyhakész halak mindkét oldalán pár bevágást ejtek (így jobban fölveszik a sót és a sülés közben keletkező fűszeres gőzt), kívül-belül sózom őket. Az így előkészített pisztrángok mindegyikének hasüregébe teszek két szelet citromot (lehetne többet is, de nem fér be), pár ág kaprot és az újhagyma zöldjéből pár szálat. A halakat kivajazott tepsibe fektetem, mindegyikre teszek még egy darabka vajat, ha marad a citromból, megcsepegtetem őket a levével, és előmelegített sütőben nem túl erős lánggal megsütöm. Sütés közben egyszer kétszer óvatosan megfordítom, a keletkező lével néha meglocsolgatom. Lehetett volna aláönteni még egy kis fehérbort is, hogy fokozzuk az ízeket, de ez most nem volt kéznél.
Pár szem krumpliból készített petrezselymes burgonyával és joghurtos kapros zöldsalátával ettük.

A fényképen lehet, hogy kissé elrettentő látvány, de tényleg finom.

Túrófánk

Valahogy nem sikerült még ráhangolódni a kalóriaszegény táplálkozásra, ezt példázza a következő recept is, amit maradék túró felhasználása céljából sütöttem meg a hétvégén. Igaz ugyan, hogy azt ígértem, hogy süteményekről nem igazán lesz szó az elkövetkező hónapokban, de ez most így sikerült.

A receptre egy régi szakácskönyvemben bukkantam, melynek címe Négy évszak ételei-Tél az Aranysárkány Vendéglőben. Ahogy a címből is látszik, ez egy négykötetes sorozat, Liscsinszky Béla írta, 1986-ban adták ki. Ha most valaki azt hinné, hogy tipikus csikós-gulyás hagyományos ételeket lehet benne találni, ahogy a rendszerváltás előtt kiadott szakácskönyvek legtöbbjében, az nagyon téved: rengeteg a zöldségétel, főzelék, saláta és hal, olyan alapanyagok felhasználásával (mangold, spárga, patisszon, padlizsán), melyek akkoriban egyáltalán nem voltak közismertek és kedveltek, mivel a szerző nem titkolt célja az egészségesebb és változatosabb táplálkozás megismertetése. A sorozat köteteiben szépek a fotók, a nehezebb fogások elkészítését fázisfotók segítik, ami azért akkoriban igen nagy szó volt.

A címben szereplő étterem még ma is létezik, Szentendre belvárosában található.

Recept

50 dkg túró áttörve
2 tojás
20 dkg cukor (én 16 dkg-t tettem)
25 dkg liszt
1 dl tejföl
10 dkg vaj
1 citrom reszelt héja
olaj a sütéshez

A vajat habosra keverem, egyenként hozzáadom a tojásokat, és a tejfölt. Hozzákeverem a túrót és liszttel, cukorral, reszelt citromhéjjal összegyúrom. Én azt tapasztaltam, hogy 25 dkg-nál több lisztet vesz fel, ezt érzésre adagoljuk. Ezt a tésztát lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtom és nagy pogácsaszaggatóval kerekre kiszaggatom, a fánkokat bő forró olajban aranybarnára sütöm.
A recept szerint hideg banánkrémmel kellene tálalni, (50 dkg banán 2 dl tejszínnel és kevés citromlével leturmixolva), de mi málnalekvárral ettük.

Nagyon egyszerűen elkészíthető, finom és kiadós, nekem kb. 20 darab fánkom lett. A tésztája a túró miatt sűrűbb, tömörebb a megszokott élesztős fánkénál, de nem terheli annyira a gyomrot.

A "Nagy Visszatérés" - Lasagne

Ezennel megkövetem a Fujitsu-Siemenset és egyidejűleg visszatérek, de azért azt fenntartom, hogy nem a legnagyszerűbb konstruckió, bár most minden tökéletesnek tűnik….

Már meg is írtam a következő bejegyzésemet, mikor a gép elszállt, így a magam részéről ott folytatom, ahol abbahagytam.

Korábban írtam, hogy ránk fér egy kis diéta a karácsonyi trakta után, de amit most írok, az nem ezt tükrözi, ugyanis lasagnet készítettem a hétvégén. Annyi volt benne a kímélős, hogy több zöldségfélét tettem bele, mint korábban. Ez azonban kifejezetten előnyére vált, az pedig csillapítja a lelkiismeret-furdalást, hogy kistepsiben készítettem. Ennél több diétás megoldással azonban nem szolgálatok, ami ezt az ételt illeti.

Hála istennek azok a fotók, amiket még megírandó postokhoz szántam, nem voltak a gépen, úgyhogy megmaradtak, elég veszteség, hogy a korábbi gasztrofotók, és legújabb kutyám bébikorában készült képeim kámforrá váltak, de remélem, most már minden jól fog menni.

Ajánlom a receptet vendégváráshoz is, mert jó előre előkészítető, csak a sütést kell a vendégek jelenlétében végezni, így a társasági élet része lehet a háziasszony is, nem kell a konyhában ücsörögnie. Másrészt még a kistepsiből is jóllakik négy nagyétkű vagy hat normális ember, úgyhogy kiadós is.

Recept

A raguhoz

50 dkg darált hús (marhát szoktam, de most sertés volt)
1 közepes fej hagyma
4 gerezd fokhagyma
2 sárgarépa
egy fehérrépa
2 doboz hámozott paradicsom konzerv (Mutti)
kisebb zellergumó negyede
rozmaring
bazsalikom
kakukkfű
fahéj
só, bors
olívaolaj

A besamelhez

6-8 dkg vaj
két púpos evőkanál liszt
7 dl tej
só, bors
szerecsendió
pár csepp frissen facsart citromlé

8 dkg parmezán
15 dkg reszelt mozzarella
1 csomag friss lasagne tészta

Először a ragut készítem el. Olívaolajon megpárolom a felaprított hagymát, hozzáadom az apróra felkockázott répákat és zellert, a fokhagymát és rozmaringot. Pár percig kevergetve sütöm, beleteszem a húst, amit fehéredésig pirítok. Fűszerezem sóval, borssal, kakukkfűvel, hozzáadom a paradicsomkonzerveket és 25 perc alat kis lángon összeforralom, amíg kissé besűrűsödik. A végén adok hozzá késhegynyi fahéjat és pár levél friss bazsalikomot.
A besamelt a ragu forralása közben főzöm meg: a vajat felolvasztom, fehéredésig „sütöm” rajta a lisztet, felengedem tejjel és nem túl sűrűre forralom kis lángon. Ízesítem sóval, borssal, szerecsendióval, és pár csepp friss citromlevet is adok hozzá, mert ez jól kihozza az ízét. Amíg meleg, belekeverem a 8 dkg reszelt parmezánt.

Ha a mártások megvannak, összeállítom az ételt. Egy kisebb tepsit épp hogy kikenek olajjal, egy kanál paradicsomos ragut teszek az aljára, ráfektetek annyi tésztalapot, amivel befedem a tepsi alját. A tésztarétegre ragu, erre besamel kerül, majd megint tésztalapok, ragu és besamel. Ezt addig játszom, amíg tart a hozzávalókból, de a besamellel úgy gazdálkodom, hogy a legfelső tésztaréteget ezzel vonom be. Ha végeztem, a tetejét reszelt mozzarellával meghintem – nem sajnálom, és nem baj, ha ide is kerül egy kis parmezán – és előmelegített sütőben 45 perc alatt készre sütöm. Senki ne próbálja ki, amit én műveltem: úgy teleraktam a tepsit, hogy a mártások kifröccsentek és másfél órai sütőtisztítási feladatot generáltak, ami nem embernek való, úgyhogy legyünk mértékletesek, vagy körültekintően válasszuk meg a sütőedény méretét…

Szolgálati közlemény: Blogszünet

Sajnálattal közlöm, hogy a számítógépem bemondta az unalmast, javítása tapasztalatom szerint legalább egy hetet vesz igénybe, úgyhogy kényszerhallgatásba vagyok kénytelen burkolózni. Legalább addig anyagot gyűjtök...
Üzenem mindenkinek, aki jót akar magának, hogy Fujitsu Siemens laptopot még véletlenül se vásároljon.
Távollétem idejére jó blogolást és olvasgatást kívánok mindenkinek.

Könyvajánló - Anthony Bourdain: A konyhafőnök vallomásai

Ezt a bejegyzést nem mertem korábban feltenni, mert esetleg véletlenül kiderült volna, hogy a bolygó amerikai életrajzi regényével szeretném anyukámat karácsonykor meglepni. Természetesen az ajándékozás előtt magam is beleolvastam.

Anthony Bourdain-re a TVPaprikán figyeltem fel, a Bolygó Amerikai című műsorában, ahol Ázsiában tesz kulináris körutazást.

Igazi laza pasi, olyan – helyenként durva és lényegre törő - szöveggel, mintha egy maffiózót egy beszívott hippivel kereszteztek volna.
Nekem mindenesetre bejön. (Annyiban kissé hasonlítunk, hogy azonos káros szenvedéllyel – cigaretta – rendelkezünk.)

Tipikus amerikai történet az övé, alulról küzdötte fel magát oda, ahol most van.

A könyve belülről mutatja be az éttermek belső világát, beleláthatunk a személyzet és a tulajdonosok életébe, megtudhatjuk, hogy a szakácsok élete nem fenékig tejfel, hogy mennyi áldozattal, munkával és persze csibészséggel jár ez a mesterség. Mesterség, mert Bourdain szerint a szakács nem művész, hanem mesterember (megmondom őszintén, lehet, hogy durván hangzik, de hozzám ez a megközelítés áll közelebb…), a séf segédei pedig katonák az éttermi hadszíntéren.
Mindemellett pedig róla is többet tudhatunk meg, például azt, hogy dacból kezdett enni gyermekkori franciaországi nyaralásain, mert ezzel akarta magára vonni szülei és testvére figyelmét. Ettől kezdve mindent megkóstolt, – és kóstol a mai napig – legyen az dobogó kígyószív, sült hernyó, vagy hasonló dolgok.

Egy valami biztos: szenvedélyesen szereti munkáját és azt a közeget, ami ezt körülveszi.

Az ő konyhájában nem „ikebanák” készülnek – nem elvitatva persze ennek jogos helyét a gasztronómiai palettán- , hanem minőségi alapanyagokból házias, egyszerű ételek, amelyeket otthon az egyszeri háziasszony is elkészíthet (már ha akar) .

Egyébként krimiket is ír; beleolvasva a könyvébe, ezeket szívesen el is olvasnám.

A legtalálóbb jelzőt – „a kulináris világ Lou Reedje” – a Népszabadság Online-on olvastam róla, de talán egyszerűbb, ha idézem, hogy ő mit gondol magáról: „szeretem azt gondolni, hogy nem az az állatias, rögeszmés, hepciáskodó, hencegő, kontrollmániás Konyhafőnök Tony, nem az a szűkölködő, neurotikus, túlbuzgó, snittekben beszélő Író Tony, hanem a viszonylag nyugodt, üdvözült, napszúrásos, szeretetre méltó Férj Tony vagyok, vagyis a legkedvesebb énem..."

Hétköznapokra: Zöldbabfőzelék

Mielőtt mindenki azt gondolná, hogy nálunk a libamáj, a lazac, és egyéb hasonló ételek kerülnek mindennap az asztalra, ezúton jelzem, hogy nagyon szívesen esszük a hétköznapi ételeket is.

Mostantól még több zöldség és salátaféle kerül majd felhasználásra, mert a nagy trakták után ránk fér egy kis kímélő étrend.

Nagyon szeretjük a főzelékeket, ezek közül is kiváltképp a zöldbabot, tököt, lencsét, és a krumplifőzeléket.

Az ünnep előtt sok időm főzésre nem volt, mert állandóan az aprósüteményekkel voltam elfoglalva, így egyik nap ebédre zöldbabfőzeléket csináltam, natúrszelettel.

Ez az ebéd kb. 30 perc alatt kész van, így hétköznapokon, akár munka után este is gyorsan el lehet készíteni.

Nálunk a főzelékek tejfölös habarással szoktak készülni, mert a rántást ki nem állhatom, így igyekszem az általában berántott ételeket is más módokon sűríteni.

A zöldbabfőzelékbe legtöbbször kapor kerül, mert kitűnően megy ebbe is, nemcsak a tökbe, de aki nem szereti, az utolsó pillanatokban adjon hozzá egy szép adag petrezselymet, azzal is finom.
A hús elkészítését le sem írom, mert ez nem recept. Lényeg, hogy olaj és vaj keverékében hirtelen kisütöm a sóval, borssal ízesített szeleteket, melyek lehetnek akár karajból, tarjából, csirkemellből vagy –combfiléből, most azonban egy szűzpecsenyét szeleteltem fel, mert ez volt készleten.

Recept (4 személyre)

1 kg zöldbab
1 nagyobb fej hagyma
1 zöldpaprika
fél paradicsom
2,5 dl tejföl
2 evőkanál liszt
1 csokor kapor
olaj
só, pirospaprika

A hagymát felaprítom, az olajon üvegesre párolom a szintén felaprított zöldpaprikával. Rádobom a felszeletelt paradicsomot, pár percig sütöm, megszórom pirospaprikával. Belekeverem a – jelen körülmények közt fagyasztott – zöldbabot, felöntöm vízzel, amíg szűken ellepi. Sózom, puhára főzöm. A lisztet a tejföllel kikeverem, és behabarom a főzeléket: a kis lángon forrásban levő babra ráöntöm a lisztes tejfölt, miközben keverem, hogy a tejföl ne ugorjon össze. Apróra vágott kaprot keverek bele és 1-2 perc alatt készre forralom, ezalatt kissé besűrűsödik. Ha nem elég sós, még sózom, ha savanykásabb ízre vágyom, pár csepp citromlével ízesítem.
Mi natúrszelettel, fasírttal szoktuk enni.

Szójás szűzpecsenye kínai tésztával és zöldségekkel

Ezt az ételt a nagy karácsonyi felkészülés közben készítettem vacsorára, Attila kérésére.
Mint minden wokos étel, ez is gyorsan elkészíthető, az előkészületek több időt vesznek igénybe, mint maga a főzés.

Gyakorlatilag minden hozzávaló tetszés és ízlés szerint helyettesíthető, sertés helyett használhatunk marhát, csirkét, a zöldségek közé pedig bármit beválogathatunk, bár nekünk a sárgarépa-hagyma-gomba-paprika négyes jött be leginkább.

A tésztát – ha nem elegendő - szoktam dúsítani cafatokra tépkedett tojáslepénnyel is, amelyet még a hús sütése előtt, kevés olajjal a wokban sütök meg, majd kissé lecsepegtetem, cafatokra teszem és a végén a tésztához keverem.

Mivel mindketten nagyon szeretjük a csípőset, a chiliolaj ebből az ételből sem maradhat ki, de ezt csak hasonszőrűeknek ajánlom, mert tényleg nagyon erős.

A hús az ételben csak mutatóban van jelen, tulajdonképpen elhagyható is, mert a sokféle zöldséggel szintén nagyon finom.

Recept

Egy sertés szűzpecsenye (kb. 30 dkg)
4 gerezd fokhagyma
3 cm-s gyömbérdarab
egy piros thai chili
egy fej lilahagyma
egy fej vöröshagyma
egy –egy sárga és piros kaliforniai paprika
5 közepes fej gomba
egy kisebb, de vastag sárgarépa
szójaszósz
chiliolaj
1 evőkanál méz
só
25 dkg kínai tojásos tészta

Az elkészítés előtt fél órával a szűzpecsenyét vékony csíkokra vágom, 2 evőkanál szójaszósz és a méz keverékébe forgatva szobahőmérsékleten pácolom. Ezalatt a zöldségeket felvágom: a paprikát rombuszokra, a répát vékony pálcikákra, a hagymákat nyolcadokba, a gombát nagyobb darabokra. Felaprítom a gyömbért, fokhagymát és a chilit is. A tésztát kifőzöm, melegen tartom. A wokban olajat hevítek, beledobom a chilit, gyömbért, fokhagymát, párszor megkavarom – rádobom a húst. 2-3 perc alatt megsütöm, sózom, levével együtt kiöntöm a wokból és félreteszem. A wokban ismét olajat hevítek, és három-négy perc alatt roppanósra sütöm a zöldségeket, szójaszósszal ízesítem, majd a levével együtt ezt is kiöntöm a wokból.
A hús és a zöldség szaftját visszaöntöm, egy evőkanál chiliolajat, 2-3 evőkanál szójaszószt keverek hozzá, rádobom a tésztát és összeforgatom, hogy mindenhol egyenletes barna legyen. Hozzáadom a zöldséget és a húst, jól összeforgatom – ami nem egyszerű – és pár perc alatt összesütöm. Az adag három bélpoklosnak vagy négy „normál” étvággyal megáldott személynek elegendő.

Szerencselencse

Újév első napján lencsét KELL enni és punktum. Már csak azért is, hogy gazdagok és szépek legyünk.

Ez nálunk olyan szinten hagyomány, hogy nem is volt olyan eset, amikor kihagytuk volna a lencsefőzeléket. Egyszer került csak veszélybe a szokás megtartása: 1997-ben Szicíliában ért minket a szilveszter, gondolkodtunk is, hogy veszélybe kerül anyagi jólétünk, mert itt aztán biztos nem fogunk lencsét enni. Hát mi ezt csak hittük, ugyanis a hétfogásos vacsora és a szilveszteri koccintás után megjelentek a pincérek, és feltálalták a lencsefőzeléket! Azon kívül, hogy kolbászkákat főztek bele, teljesen olyan íze volt, mint az általunk megszokottnak, ezen meg is lepődtünk és megelégedve fogyasztottuk el.

Én általában még az év utolsó napján el szoktam készíteni, mert azt mondják, nem jó, ha az ember munkával kezdi az évet, ilyenkor legyen a pihenésé a főszerep (a magyarázat inkább az, hogy ki kell pihenni az előző esti mulatozás fáradalmait, de legalább jól hangzik). A legjobb, ha valamilyen füstölt hús levével öntjük fel, ennek híján én most egy darabka vállaji szalonna bőrét főztem bele, ami megadta neki a kellemesen füstös ízt.

Recept

50 dkg lencse
egy kisebb fej hagyma
két gerezd fokhagyma
5 szem feketebors
1 evőkanál liszt
2 dl tejföl
mustár
citrom
só
a felöntéshez füstölt lé

A lencsét a főzés előtt pár órával beáztatom, hagyom hogy kissé hidratálja magát. Ha ez megtörtént, leöntöm az áztatóvizet és lábosba teszem. A hagymát nagyon apróra, a fokhagymát hosszában félbe vágom, rászórom a lencsére. Hozzáadom a borsszemeket, felöntöm annyi füstölt lével, amennyi éppen csak ellepi és kis lánggal puhára főzöm. (Most vízzel öntöttem fel, de belefőztem a füstölt szalonna bőrkéjét.) Ilyenkor megkóstolom, ha szükséges, sózom. A lisztet a tejföllel elkeverem és behabarom vele a lencsét. Pikáns ízét egy-két evőkanál mustárral, pár csepp citromlével és körömnyi reszelt citromhéjjal adom meg.
Sertéssülttel ettük, de jó hozzá a sült kolbász, sőt, én még magában is szeretem, főleg langyosan.

Szilveszteri vacsora 2007

Idén úgy döntöttünk, szolidan, kettesben töltjük az év utolsó napját. Ez nekem különösen jól esett, mert nem szeretem a kötelező jókedvet, nem vagyok igazán társasági ember. Így a szakadó hóesésben - ami gyönyörű itt az erdő mellett - a kandalló melegében búcsúztattuk az óévet.

Ilyenkor a sertés természetesen nem hiányozhat az asztalról, mint ahogy a pezsgő sem, bár mi csak éjfél előtt nyitottunk ki egy palackkal, mert inkább a bort kedveljük.

Most nem malacot sütöttem, hanem egy 3.5 kilós bőrös sertéslapockát csonttal együtt, de nem bántam meg: finom, omlós, szaftos lett a sült, csak bírja az ember kivárni azt a három és fél órát, amíg elkészül. Köretnek majonézes krumplisalátát csináltam és persze megfőztem a lencsefőzeléket is, hogy az új év első napján pihenéssel tudjam tölteni az időt.

Recept

3,5 kg-s bőrös sertéslapocka

két kiskanál köménymag

két kiskanál római köménymag

só

8 gerezd fokhagyma

1 fej hagyma

3 ágacska rozmaring

erőspaprika-krém

olaj

5 dl sör

A húst a sütés előtt pár órával befűszerezem, hogy az ízek átjárják. A fokhagymagerezdeket hosszanti irányban vékony hasábokra vágom és ezek 3/4-ed részével megtűzdelem a húst, úgy, hogy hegyes késsel lyukakat vágok-vájok bele, amibe beletömködöm a fokhagymát. A sót és a többi fűszert mozsárba teszem a megmaradt fokhagymával, és kissé megtöröm. Ezzel a fűszeres sóval alaposan bedörzsölöm a húsdarabot, bele is masszírozom, minél jobban átjárhassák az ízek. Végül megkenem a paprikakrémmel és a sütésig állni hagyom olajjal kikent tepsiben. Ha felkészültem a befejezésre, előmelegítem a sütőt, majd erős lángon minden oldalán kb. 10 perc alatt megkapatom a húst. Ha kérget kapott, mellédobom a félbevágott hagymát, aláöntöm a sör felét meg egy deci vizet, lefedem a tepsit alufóliával és kis lángon teljes puhulásig sütöm. Közben néha ellenőrzöm, hogy van-e alatta folyadék, ha nincs, sörrel pótolom, a húsos részt a szafttal meglocsolom. Ez a húsdarab 3 órát sült, mire megpuhult. Ha a hús puha, leveszem a fóliát és ropogós pirosra sütöm.

Majonézes krumplisalátával ettük, amit jó sok lilahagymával készítettem, de a hús kísérte az újévi lencsefőzeléket is amiről később lesz majd szó.