Borzaska

Megelőzendő a vitát, se mátrai, se kárpáti, csak egyszerűen borzaska. Ami egyébként a háziasszonyok álma. Meg az étteremtulajdonosoké is, mert jóformán minden magyaros vonalat vivő vendéglő étlapján lehet vele találkozni.
Több előnye is van: kevés húst is igazán kiadóssá lehet tenni a krumplis panírral, és nem kell hozzá semmilyen köretet készíteni salátán savnyúságon kívül. Egyetlen hátránya, hogy nem nagyon szeretek tapicskolni a masszában, de mivel enni meg szeretem, ezt ki kell bírni. Általában ezt mindenki megeszi szívesen, úgyhogy ismeretlen vendéget is meg lehet vele kínálni.
A masszához pontos mennyiségeket nem tudok írni, érzésre szoktam bekeverni. Az se gond, ha marad, mert azt tócsniként kisütöm, el szokott fogyni. Egy személyre egy borzaska általában elegendő, de nagyétkűekre azért kettőt számítsunk.


Recept

6 db ujjnyi vastag szelet sertéskaraj/csirkemell
só, bors
5-6 szem közepes krumpli
liszt
2 tojás
egy hagyma
olaj a sütéshez

A hússzeleteket sózom, borsozom. A bundához a krumplit és a haymát lereszelem, a tojásokkal és annyi liszttel dolgozom össze, hogy sűrűbb aluskatészta állagot kapjak. Sóval, borssal ízesítem. Serpenyőben kb. ujjnyi magasan olajat töltök és felforrósítom.
A panírozást úgy csinálom, hogy a tenyeremben szétterítek egy adag masszát, kb. fél centi vastagon, akkora méretben, mint a hússzelet, ráfektetem a húst és befedem még egy adag masszával, majd a bundázott húst a forró olajba csúsztatom. Közepes lánggal mindkét oldalát aranybarnára és ropogósra sütöm, mintha tócsnit készítenék. A sütési idő hosszabb, hiszen az egész alkotmány vastagabb. Ha megsült, papírtörlőn lecseegtetem, savanyúsággal vagy salátával tálalom, vagy – mint éttermekben – fokhagymás tejföllel megkenem és reszelt sajtot szórok rá. . Mi most az uborka-, fokhagyma-, és joghurtmániás Zsófi lányom kedvére tzatzikivel ettük.
A kép az erkélyen tevékenykedő Attilának vitt kóstoló alkalmával készült:-)

Naan, az indiai laposkenyér

Nagy nehezen rávettem magam, hogy feltegyem a már beígért naan-receptet, úgyhogy most ez következik.
Kalandos úton került hozzám a leírás: Horasz blogján olvastam a Lilahangya-Fakanál duó receptjét, amely végül nálam is befutó lett. Néztem én többféle receptet is, de ez volt a legszimpatikusabb.
Két dologban tértem el: a tésztába az összeállítás során egy kevés őrölt koriandert is tettem, ami előnyére vált, továbbá vékonyabbra nyújtottam, mint a kollégák. Lehet, hogy így ez kevéssé autentikus, de nekem tetszett. Ugyan étteremben készült naant még nem kóstoltam, csak vákuumcsomagoltat, de az általam készített magasan verte azt, nagy sikere volt a vajas csirke mellett, így biztos lesz még ismétlés.

Recept

50 dkg finomliszt
egy zacskó (7 gr) szárazélesztő
175 gramm natúr joghurt
2 púpos evőkanál tejföl
260 ml langyos víz
1 tk só

egy mokkáskanál őrölt koriander

A hozzávalókból robotgéppel tésztát dagasztatok, majd letakarva kb. egy órát kelesztem. Ezután átgyúrom, 10 darabba vágom, és minden darabból igyekszem kör alakú lepényeket nyújtani, bár ez a legnagyobb kihívás az egészben. A gyengébbeknek- mint én – sem kell elkeseredni, mert Indiában van olyan, hogy könnycsepp alakúra nyújtják, így a kevésbé sikerült darabokra ezt a formát ráhúzhatjuk.
A lepényeket szárazon felforrósított serpenyőben sütöm meg mindkét oldalukon, akkor forgatom, ha elkezd pöttyösödni az alja. Érdemes melegen vagy legalább langyosan kínálni, mert frissen az igazi.
Ha maradna – bár nem valószínű - , kiszáradva nayon jó kis ropogtatnivaló, de arab kenyérsalátába is kiváló, csak győzze az ember abbahagyni….

Vajas csirke (murg makhani)

Ezt a hetet ünnepélyesen a vajas csirke hetének nyilvánítom. Szerintem ketten legalább egyetértenek velem: Lila Füge és a Gumimacik ugyanis pont a héten adták közre eme híres étellel kapcsolatos bejegyzésüket. Már előre nevettem azon, hogy az én posztom is most fog megjelenni, akár tetszik, akár nem.
Egyre gyakrabban főzök indiait, és ezt is mihamarabb ki akartam próbálni, erre kiváló alkalomnak mutatkozott a vasárnapi nagymamás látogatás. Gondoltam én. Aztán anyukám kicsit megijesztett, mert közölte, hogy akkor ő nem fog jóllakni, mert nem fekszenek neki az indiai ízek. Gondolkodtam, hogy mit tehetnék, aztán gyorsan felajánlottam, hogy sütök neki hurkát, de előbb azért vessen szemet a már elkészült ételre. Megnézte, mondtam, szagoljon már bele. Miután ez megtörtént, megkérdezte, van-e benne currypor, mert hogy ő igazából azt nem szereti. Mondtam, nincs, ahhoz hasonló lesz, amit múltkor csináltam, a tandoori fűszerrel. Na jó, mondta, nem kell a hurka, megkóstolja. Bíztattam, hogy jó lesz az, házi naannal meg minden.
Végül az ebéd igen nagy sikert aratott, mindenkinek bejött a krémes szaftos hús a lepénykenyérrel.
A receptet az Indian Food Forever oldalán találtam, gyakorlatilag alig változtattam rajta, csak a marinádhoz írt fűszereket cseréltem fel tandoori fűszerkeverékkel, meg az arányokon módosítottam.

Recept

80 dkg csirkemellfilé
2dl joghurt
egy evőkanál őrölt koriander
2 evőkanál reszelt gyömbér
2 gerezd fokhagyma reszelve
egy evőkanál őrölt római kömény
egy evőkanál chilipor
egy hagyma reszelve
só
A mártáshoz
4 nagy paradicsom vagy 400 grammos hámozott paradicsom konzerv
4 evőkanál vaj
egy evőkanál őrölt koriander
egy evőkanál tejszín
egy teáskanál rómaikömény-mag
két evőkanál reszelt gyömbér
egy fej hagyma
só, csipet cukor

A csirkemellet csíkokra vágom. A joghurtban a receptben következő hozzávalókat elkeverem, jól beleforgatom a húst és egy éjszakán át a hűtőben hagyom pácolódni.
Másnap wokban két evőkanál vajat olvasztok és a már szobahőmérsékletű húst a páccal együtt beleteszem, lefedem, és addig sütöm, amíg a hús teljesen megpuhul.
Másik serpenyőben felhevítem a maradék vajat, rádobom a római köményt, a félfőre vágott hagymát. Nagy lángon kb. egy percig sütöm, hozzáadom a paradicsomot. Sózom, a savasságát csipet cukorral ellensúlyozom, belekeverem a gyömbért és koriandert, hozzáadom a tejszínt és addig főzöm, amíg a mártás kissé besűrűsödik, és a vaj kiválik belőle. A mártást a csirkehúshoz adom és két három perc alatt összeforralom. Tálalásnál lehet megszórni friss korianderlevéllel, és rizzsel, naannal kínálni. (A naan receptje nemsokára következik.)

Váncsa-féle tejfölös aprópecsenye

(....fokhagymás házi csuszával, de nem szeretem a maratoni címeket.)

Már két hete volt, hogy nem látták a nagymamák Zsófit, köszönhetően a hóhelyzetnek, így a pótlás múlt hétvégén történt meg.
Tanakodtam is rendesen, hogy mit főzzek, mert ezen alkalmakra mindig valami újat szoktam kitalálni, de most valahogy nem jött az ihlet. Bevásárláskor szűzpecsenyét vettem, ehhez kellett volna valami jó receptet találni. Végül elővettem Váncsa mester szakácskönyvét, és Attilával egyetértésben a tejfölös aprópecsenye receptjét választottuk. Köretnek először rizst akartam készíteni, de a végén a házi csuszatészta mellett voksoltunk. Ennek megfelelően szombat este bepácoltam a húst, megcsináltuk a tésztát, amit éjszakára a konyhaasztalon hagytunk száradni. Általában frissen főzöm ki a házitésztát, de nem akartam egész nap a konyhában robotolni, így a kiszárított tésztára esett a választás.
A főételt Attila készítette, rám csak a köret elkészítése maradt végül.
Az ebéd- különösen a tészta – nagyon nagy sikert aratott, a recept nagyon jó, egyszerű, finom, és kb. fél óra alatt meg is van, így biztos, hogy nem utoljára főztem meg.

Recept

80 dkg sertésszűz
só, bors
mustár
olaj
10 dkg füstölt szalonna
két közepes fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
30 dkg gomba
őrölt rozmaring
pirospaprika
egy nagy pohár 20%-os tejföl

A körethez
4 tojás
40 dkg liszt+ liszt a nyújtáshoz
5 dkg vaj
2 gerezd fokhagyma

A szűzpecsenyét előző este lehártyázom, sóval, durván őrölt borssal bedörzsölöm, vékonyan megkenem mustárral, leöntöm annyi olajjal, amennyi ellepi és a hűtőbe teszem. Felhasználás előtt kb. fél órával kiveszem, hogy szobahőmérsékletű hússal dolgozzak tovább.
Másnap a húst a pácból kiveszem, csíkokra vágom.
A szalonnát felcsíkozom, zsírját kiolvasztom, rádobom a felaprított hagymát és megpárolom. Ekkor a lángot a legerősebbre állítom, hozzáadom a húscsíkokat, és 2-3 percig pirítom. Beleteszem a nagyobb darabokra vágott gombát is, sózom, borsozom, kevés őrölt rozmaringgal ízesítem és addig főzöm, amíg a gomba leve elpárolog. Lekapom a tűzről, megszórom két kiskanál pirospaprikával, belekeverem a tejfölt, majd 2-3 perc alatt összeforralom.
A tésztához a tojást a liszttel összegyúrom – robotgép dagasztópálcája nagy segítség – és egy-két órán át a hűtőben pihentetem. Ezt követően tésztagéppel a lehető legvékonyabbra nyújtom. Ha frissen készül, feldarabolom tetszőleges alakzatokra – ahogy a csuszához kell- és bő, forrásban levő sós vízben kifőzöm. Leszűröm, a lábosban a vajat a felaprított fokhagymával felforrósítom, rádobom a tésztát, megforgatom, majd tálalom. Ha szárítani akarom a tésztát, előző este megcsinálom a nyújtást, majd lisztezett felületen a kapott csíkokat másnap reggelig szikkasztom. Én a konyhaszékek támláját is befogom, ott szárad a legszebben a tészta. A kiszáradt tésztát kézzel megropogtatom, a kapott csuszát a már ismertetett módon kifőzöm.
Az aprópecsenyét a fokhagymás csuszával tálalom.

Indiai padlizsános csirke

Még a múlt heti kényszerszabadságom alatt főztem ezt a fűszeres csirkeételt, mindenki nagy megelégedésére. A kiindulási alap az volt, hogy a kamrában kornyadozásnak induló padlizsánokat el kell használni, másrészt pedig meg kellene kóstolni valamivel az anyósomtól ajándékba kapott naan-kenyeret. Ebből kiindulva nem nehéz kikövetkeztetni, hogy az étel indiai jellegű fűszerezéssel készült.
Kicsit aggódtam, hogy a család férfitagja kevesellni fogja köretként a laposkenyeret, így kevés párolt rizst is készítettem, de végül pont neki nem volt rá szüksége.
Az ételt chilivel ízesítve csípősre is lehet készíteni, én csak azért nem tettem, mert Zsófi is kapott belőle, boldogan nyomta be a szaftos húsfalatokat egy kis naan társaságában.

Recept

50 dkg csirkemell
két közepes padlizsán
egy nagy fej hagyma
3-4 gerezd fokhagyma
2 cm-es gyömbérdarab
egy paradicsom
római kömény
garam masala
só
2-3 dl sűrű (szitában lecsepegtetett) joghurt, esetleg tejföl
3 dkg vaj
2 evőkanál olaj

A csirkemellet csíkokra vágom, a reszelt gyömbérrel , két teáskanál garam masalával összeforgatom, és 1-2 órát pihentetem.
A padlizsánt héjastól felkockázom, besózom, és kb. 20 percig állni hagyom, hogy levet engedhessen. Ezt követően leöblítem és szűrőben lecsepegtetem.
A vajat az olajjal mélyebb lábosban felforrósítom, rádobom a félfőre vágott hagymát, a felszeletelt fokhagymát és egy teáskanál római köményt. A hagymát egész barnásra pirítom, de vigyázok, hogy ne égjen meg. Ha ez megvan, rádobom a padlizsánt és kevergetve majdnem puhára párolom. Sózom, ha szükséges, még egy kevés garam masalával ízesítem.
Beleteszem a csirkedarabokat és erős lánggal puhára sütöm. Ekkor hozzáadom a felkockázott paradicsomot, és addig főzöm, amíg a paradicsom levet enged. Ezután hozzáöntöm a joghurtot és 4-5 perc alatt összeforralom. Az ételt megforrósított naannal és főtt rizzsel tálalom.

Angol almás gyümölcskenyér

Múlt hétvégén gyümölcskenyeret akartam sütni, de nem a hagyományos, magyaros püspökkenyér verziót, hanem egy kicsit másmilyet.
Természetesen a GoodFood-on találtam meg a megfelelő receptet ismét. A rövid kedvcsináló szerint ez egy olyan sütemény, mint a híres angol karácsonyi puding, csak nem hetek alatt készül el, hanem tíz perc alatt összeállítható. A sűrű tésztát reszelt almával lágyítja a recept, ami jól passzol a karácsonyi fűszerekhez.
Eredetileg melasz kellene bele, de az nekem nem volt, így a sötét szín elérése érdekében egy evőkanál olajjal kikevert kiskanálnyi kakaót tettem bele, és a trükk bevált, majdnem olyan sötét lett a sütim színe, mint amilyen az eredeti fotón látható, ráadásul az ízének sem ártott.
Most fűszerként mézeskalács fűszerkeveréket használtam, de lehet fahéj-szegfűszeg-gyömbér-szerecsendió házilag előállított keverékét használni, úgy is nagyon jó lehet.

Recept

20 dkg puha vaj
20 dkg barna nádcukor
3 felvert tojás
1 evőkanál melasz
20 dkg liszt
2 evőkanál mézeskalács fűszer
Egy evőkanál sütőpor
2 közepes méretű alma reszelve
30 dkg aszalt gyümölcs (szilva, eper, mazsola, meggy)

A sütőt 180 – légkeverésen 160- fokra előmelegítem, sütőpapírral kibélelem a sütőformát, amiben a süteményt készíteni kívánom. (Nálam ez 24 cm-es kapcsos tortaforma volt.)
Az alma és az aszalt gyümölcs kivételével a hozzávalókat tálba teszem, és robotgép segítségével egynemű tésztává keverem. Akkor jó, ha a színe kivilágosodik és jó sűrű.
Ekkor beleforgatom a reszelt almát és az apró darabokra aprított aszalt gyümölcsöt is. A masszát a tortaformába öntöm, és 50 perc-1 órát sütöm, amíg a közepébe szúrt tűre már nem tapad ragacsos massza. A tortaformát rácsra teszem, és így hagyom kihűlni. Lehet a tetejét porcukrozni, vagy krémsajtos mázzal bevonni, bár szerintem egyik sem létszükség. Folpackba csomagolva fémdobozban akár ez hétig is eláll, ha hagyják.

Sajtkrémes kiflik

A fotóim közt felfedeztem a sajtos kifliket, és arra is rájöttem, hogy receptet még nem írtam a kép mellé, úgyhogy ez következik.
Igazából nem nagy kunszt, a leveles tészta készítésének, ugyanis nem vagyok hajlandó nekifogni idő és türelem hiányában, nekem megteszi a bolti is. Mindig van itthon, mert nagyon jól jön, ha váratlan vendég toppan be és meg szeretném kínálni valami ropogtatnivalóval.
A kiflik tölteléke egy nagyon sűrűre főzött sajtos besamel. A fehérmártás alapszabálya az egyensúly- ahány deka vaj, annyi deka liszt és annyi deci tej - , amit itt fel kell borítani, különben az egész töltelék kifolyik, úgyhogy az alaprecepthez képest fele mennyiségű tejet használok. Így sincs garancia arra, hogy nem szökik meg a töltelék, de a kifolyó, majd hűlés hatására megszilárduló sajtos massza is igen finom csemege, eddig panasz nem érkezett, hogy egy részét a tepsiből kellett kinyalni :-). Érdemes a sajtkrémhez karakteres ízű sajtot használni, mert trappistával nem lesz túl aromás a dolog.

Recept

Egy doboz leveles tészta (fagyasztott vagy friss)
3 dkg vaj
3 dkg liszt
2 dl tej
15dkg reszelt sajt (most emmentáli)
só
frissen reszelt szerecsendió


Először elkészítem a sajtkrémet, mert hidegen töltöm majd a tésztába. Ehhez sűrű besamelt készítek: a vajat felolvasztom, rádobom a lisztet, fehéredésig keverem, a tűzről félrehúzva felöntöm tejjel folyamatos keverés közben. Sóval, reszelt szerecsendióval ízesítem és sűrűre főzöm. Ha kész, leveszem a tűzről és a reszelt sajttal jól kikeverem.
A felengedett leveles tésztát megpróbálom körlappá nyújtani. A körlapot annyi cikkre vágom – mint a tortát – ahány kiflit szeretnék. A cikkelyek szélesebbik végére egy púpos kanál tölteléket halmozok, és feltekerem a tésztát, törekedve a kifli alakzat elérésére. A süteményeket sütőpapírral bélelt tepsire fektetem és előmelegített 200 fokos sütőben aranysárgára sütöm, kb. 15 perc alatt. Langyosan vagy hidegen kínálom borkorcsolyaként, vagy teához.

Oldalas, krumpli, káposzta

A hétvégét a hó miatt szobafogságban töltöttük, de látogatót sem tudtunk fogadni, mert lakóhelyünk megközelíthetetlenné vált. Boltba sem tudtunk menni, így az itthon levő készletekből főztem, nem is akármilyet.
A hidegnek megfelelően ismét egy férfiasan nehéz ételt sikerült kreálnom, amely sült oldalasból, savanyú káposztából és krumpliból állt. Ehhez hasonlót már több alkalommal készítettem, de ilyen összeállítás még nem került a tányérra.
Az oldalast ezúttal köménymaggal és édesköménymaggal fűszereztem, és kevés őrölt rozmaringgal is bedörzsöltem. A savanyúkáposzta és az édeskömény nagyon jó szolgálatot tett, a zsírosabb hús sem tűnt annyira nehéznek ezzel a körettel és fűszerezéssel. A káposzta lehet ugyanolyan mennyiségű is, mint a krumpli, nálunk olyan hamar elfogyott, hogy a fotóra csak pár szál került belőle.

Recept

1 kg sertésoldalas
50 dkg savanyúkáposzta
80 dkg krumpli
egy nagy fej hagyma
egy fej fokhagyma
köménymag
édesköménymag
őrölt rozmaring
só, bors
olaj

Az oldalast a csontok mentén tenyérnyi darabokra vágom. Bedörzsölöm sóval, borssal, a köményfélékkel és a rozmaringgal, majd egy kevés olajjal kikent tepsibe teszem, és a tűzhelyen erős lángon körbepirítom a húsok minden oldalát. Ezalatt a sütőt 160 fokra előmelegítem. A megpirított hús alá kb. egyujjnyi vizet öntök, mellédobom a nagy darabokra vágott hagymát és a keresztben elmetszett fokhagymafejet, és fóliával lefedve puhára párolom a sütőben.
Ezalatt a megpucolt krumplit nagy darabokra – félbe, negyedbe – vágva sós vízben előfőzöm, akkor jó, ha félig puha. A savanyúkáposztát szükség szerint kimosom és rövidebbre vágom, majd kevés vízzel félig puhára párolom. (Ha a képoszta zsenge, a művelet kihagyható).
A megpuhult húsokat a tepsiből kiszedem, a félig főtt krumplit és káposztát a pecsenyelében jól megforgatva a tepsiben elterítem, kevés sóval ízesítem. A leendő köre tetején elrendezem a húsokat és az egészet 200 fokos sütőben készre sütöm, ezalatt a krumpli és a hús is kellően megpirul.

Tél van

Szép ez a hó, csak már nagyon elegem van belőle. Egyrészt a tél nem az én évszakom, másrészt a negyven centis hóban abszolút nem tudunk közlekedni. Mivel már dolgozom, a szabadságom arra megy el, hogy nem tudok bemenni a munkahelyemre, talán ez a legbosszantóbb az egészben. A mobilomon lassan a hókotró telefonszáma a leggyakoribb hívás, mégsem érünk vele semmit, mert mire lekotorja a havat, vagy esik újabb tíz centi, vagy felfagy az útra. Arról ne is beszéljünk, hogy normálisan nem is lehet letakarítani, mert az út is katasztrofális minőségű. (Éljen a szentendrei önkormányzat.)
De azért történnek jó dolgok is: Zsófi élvezi a havat a kutyák társaságában, a szánkózástól nincs elragadtatva, egykedvűen ücsörgött az etetőszékéből és egy vasszánkóból tákolt alkalmi járgányban. A hóban úgy közlekedik, mint egy menetelő katona, természetesen arra megy, amerre a legmélyebb a hó és a legegyenetlenebb a terep, de nem is ő lenne, ha nem így lenne.
Amíg én dolgozom, ő jól elvan az apjával, játszanak, sétálnak, sütnek-főznek, így mostanában gyakran fordul elő, hogy csak leülök a konyhában és elémteszik az ételt.
Mindenesetre igyekszem azért gyakrabban írni, már ha bejutok a konyhába.