Narancsszirupos sütemény

Ez a sütemény már szerepelt a blogon más formában, most azonban a GoodFood adott egy ötletet, és kicsit változtattam rajta. Egyébként nagyon szeretem ezt az oldalt böngészni, jó pár érdekes, ígéretes receptet találtam már ott, amelyekből párat biztosan el is fogok készíteni.
Az ötlet, hogy sziruppal locsoljam a még forró süteményt, a GoodFood egyik rovatából származik (a „hét süteménye”) . Ez a locsolgatás nagyon jót tesz a süteménynek, mert még jobban kihozza a narancsos ízt, és a fahéj miatt kicsit keleties zamata is lesz. Elég édes, így csak igazán édesszájúaknak javaslom, nekik viszont nagyon.
A tésztán is változtattam: hogy ne legyen olyan nehéz, tettem bele még kb. fél deci tejet, a vaj helyett pedig olajat használtam, így sokkal jobb állaga lett.

Recept

A tésztához
1 bögre gríz

2 bögre liszt

1 bögre tej+ még fél deci

fél bögre olaj

1 bögre cukor

1 tojás

1 vaníliás cukor

fél csomag sütőpor

1 nagy narancs

vaj a tepsi kikenéséhez

A sziruphoz
Egy nagy narancs
Egy rúd fahéj
Fél citrom leve
130 gramm cukor
250 ml víz.

Az olajat a cukorral és a tojással robotgéppel habosra keverem. Belenyomom a narancs levét, lereszelt héját, hozzáadom a vaníliáscukrot, sütőport, grízt, lisztet, tejet, összekeverem. Kivajazott tepsiben előmelegített sütőben 180 fokon megsütöm.
Míg a tészta sül, elkészítem a szirupot. A cukrot lábasba öntöm, belereszelem a narancs héját, majd belenyomom a levét, hozzáadom a citromlét és a fahéjat, ráöntöm a vizet, elkeverem és sziruposra főzöm. Ez kb. 25 perc volt nálam.
A kisült, még meleg tésztát hurkapálcikával jól megszurkálom és a meleg, de nem forró szirupot ráöntöm úgy, hogy a lyukakba is belefolyhasson. Kihűtöm, majd tálalom. Én még hűtőszekrényben is hűtöttem tálalás előtt, így jobban összeértek az ízek.

Meglepetésebéd túrógombóccal

Megleptem magam egy menzás ebéddel. Persze ez a jelző nem helytálló, mert sajnos a mai menzákon sem a tojáslevest, sem a túrógombócot nem tudják normálisan elkészíteni.

A meglepetésemet csak fokozta, hogy életemben először képes voltam pánikrohamok nélkül egy kiváló állagú, könnyű túrógombócot létrehozni. Ez nagy szó, mert az olyan jellegű ételeknél, ahol fontos a hozzávalók aránya (sütemények), rendszerint magamon kívül vagyok, ha szerintem a tésztamassza nem megfelelő állagú. Az sem szokott zavarni, hogy a recept mit ír elő, például túrógombóc esetében megtörtént már, hogy – feleslegesen – pluszban adtam a masszához még grízt, amitől ágyúgolyónak is használható, ellenben nem ehető gombócok készültek a kezem alatt.
Nem tudom, mi történhetett, talán a terhesség teszi, most teljes léleknyugalommal formáztam meg a szemre formázhatatlannak tűnő túrós trutyiból a gombócokat, és láss csodát, sikerült.

Recept

50 dkg túró (ha lehet házi)
3 tojás
2 deci búzadara
só
5 dkg vaj
zsemlemorzsa
a tálaláshoz cukor és tejföl

A túrót áttöröm, összekeverem a tojások sárgájával, a búzadarával és csipet sóval. Másik edényben kemény habbá verem a tojásfehérjét, majd kanalanként adagolva lazítom vele a túrós masszát. Ezután legalább két órát pihentetem, ezalatt a dara megszívhatja megát nedvességgel.
Amíg az alapanyag pihen, pirított morzsát készítek, ami nálam úgy történik, hogy a morzsát száraz serpenyőben pirítom meg és csak ezután adom hozzá a vajat, így nem fog összecsomósodni.
A gombócokat forrásban levő sós vízben lassú forralással készre főzöm, a tapasztalatom az, hogy miután feljönnek a víz felszínére, még 5-6 perc kell nekik. A kész túrógombócot a morzsába forgatom, sok tejföllel és kristálycukorral meghintve tálalom (A kristálycukor nálam kötelező elem, szeretem, amikor ropog a fogam alatt…).

Barackos-túrós kocka

Ma ismét anyukámék voltak nálunk látogatóban. Ezúttal „rendes” ebédet készítettem, előétellel, főétellel, desszerttel.

Előételként padlizsánkrémet csináltam (recept később) , amit pirított bagettszeletekkel, maszlinával (fekete olajbogyó) és piros kaliforniai paprikával ettünk bemelegítésként.
A főétel kókuszejjel és tenger gyümölcseivel készült tészta volt, ami nagy tetszést aratott, de amitől mindenki odavolt, az a desszert, a barackos-túrós szelet.

Ez egy tésztát alig tartalmazó, habkönnyű túrós süti, aminek elkészítéséhez nem kell nagy konyhai rutin, viszont nagy sikert lehet vele aratni. Bármilyen idénygyümölcssel – főleg bogyósokkal – készíthető, de a klasszikus túró-barack párosítást egyszer mindenképp ki kell próbálni, megéri!

A megadott mennyiség egy kisebb tepsire elég, de érdemes mindjárt dupla adagot készíteni…


Recept

A tésztához

18 dkg liszt
12 dkg vaj
6 dkg porcukor
1 tojássárgája

A töltelékhez:

60 dkg áttört túró
3 evőkanál búzadara
4 db tojás
6 dkg kristálycukor
6 dkg vaj
5 dkg porcukor,
30 dkg barackbefőtt,
1 dkg vaníliás cukor
reszelt citromhéj
baracklekvár vagy más pikáns lekvár
A tésztához valókat összegyúrom, előmelegített 180 fokos sütőben kb. 6 percig sütöm, majd hagyom hűlni. Közben a puha vajat a porcukorral, vaníliás cukorral, tojássárgájával habosra keverem, hozzáadom a túrót, a búzadarát és a reszelt citromhéjat. A kristálycukorral kemény habbá verem a tojásfehérjét és a túrós masszába forgatom. Az elősütött tésztalapot vékonyan megkenem lekvárral – én most szederlekvárt használtam -, kirakom a lecsepegtetett, felszeletelt barackbefőttel, egyenletesen ráöntöm a túrókrémet és kb. 170 fokos sütőben 40 perc alatt készre sütöm. Kisebb kockákra vágva tálalom, pár órás hűlés után.

Narancsos grízkocka mascarponemázzal

A hétvégén mindenképpen akartam sütni, ezúttal valami olyat, amit eddig még nem próbáltam, ezért az elmúlt pár napban bújtam a szakácskönyveimet.
Vettem pár narancsot, mascarponét, és ezekből szerettem volna elkészíteni a süteményt.
Olyan receptet nem találtam azonban, ami teljes egészében tetszett volna, így csak a tészta készült szakácskönyvből, a mázat saját elképzeléseim alapján alakítottam ki.

A tészta narancsos grízsütemény néven Korpádi Péter-Patyi Árpád A nemzetközi konyha remekei című könyvéből származik (ajánló itt), mely a Változatos Konyhaművészet sorozat egy darabja, az Alexandra Kiadónál jelent meg. Egyébként birtokomban van a sorozat másik kötete, a Magyar konyha remekei is, mindkét könyvet ajánlom, mert egyszerűen elkészíthető recepteket tartalmaz és a magyar konyhát sem a „csikós-gulyás” színvonalon mutatja be.

Ez a recept azért is foglalkoztatott, mert búzadara felhasználásával készült, márpedig ez a hozzávaló ritkán használatos sütemények tésztájában tapasztalatom szerint. Elkészítése sem igényel nagy tudományt, ráadásul mindent bögrével kell mérni, így a kevésbé felszerelt konyhatündérek számára is ideális választás.
Az eredeti recept szerint kakaós porcukorral kellene még langyosan megszórni, de én valahogy valami krémesebb mázra vágytam, így jött a képbe a mascarpone.

Recept

A tésztához
1 bögre gríz
2 bögre liszt
1 bögre tej
fél bögre olvasztott vaj
1 bögre cukor
1 tojás
1 vaníliáscukor
fél csomag sütőpor
1 nagy narancs
vaj a tepsi kikenéséhez (sikerült most tepsit használnom, mégse égette le a fránya sütő!)

A tetejére
egy doboz (250 gramm) mascarpone
fél narancs leve és lereszelt héja
fél citrom leve
porcukor ízlés szerint (nálam 3-4 evőkanál)

Kezdem a süteménnyel a dolgot. Az olvasztott vajat a cukorral és a tojással robotgéppel habosra keverem. Belenyomom a narancs levét, lereszelt héját, hozzáadom a vaníliáscukrot, sütőport, grízt, lisztet, tejet, a géppel kisebb fokozaton összekeverem. Kivajazott tepsiben közepes lángon a könyv szerint kb. 15 percig, - nálam ez 25 perc lett – sütöm. Kihűtöm, mert melegen nem lehet rákenni a mázat.
A máz elkészítése szintén egyszerű: a citrom és narancs levét belenyomom egy tálba, beleszórom a reszelt narancshéjat, hozzáteszem a cukrot és kevergetve feloldom. Ezután beleteszem a szobahőmérsékletű mascarponét és habverővel csomómentesre keverem. Ráöntöm a kihűlt süteményre és hűtőbe teszem, hogy a máz egy kicsit meghúzzon. Kockákra vágva kínálom, melyeket narancsszeletekkel díszítettem.

Finom puha tésztájú sütemény, melyet jól kiegészít a savanykás mascarponés máz.