Kedvenc paradicsomsalátám

Nagyon régen írtam már ide, ennek több oka is van. Egyrészt sokat dolgozom, másrészt a gyerekeimre fordítom a kevés szabadidőmet. Főzök is persze, de sok újdonságra nincs sem lehetőség, sem idő: a kölykök ragaszkodnak a megszokott kedvencekhez, és az időfaktor is korlátoz. 
Most egy nevetségesen egyszerű salátával jövök, aminek a nagyszerűsége pont ebben rejlik. Mivel még kapható jó érett paradicsom, sőt a kiskertben is akad néhány, érdemes elkészíteni. 
Lehet belőle előétel, főételhez kísérő, de jó kenyérrel, pirítóssal könnyű vacsorának is elmegy, ebben az esetben mozzarellával, fetával fel lehet dobni. 

Recept

6 közepes paradicsom

egy közepes lilahagyma

só, bors

csipet cukor

fél citrom

2 evőkanál olívaolaj

szárított oreganó

bazsalikom, menta, petrezselyem tetszés szerint

A paradicsomokat félbe, majd a feleket négy-hat darabra vágom, és tálba teszem. A megtisztított lilahagymát félkarikákra szelem, a paradicsomra szórom. Az alapanyagokat tetszés szerint meghintem sóval, cukorral, kevés borssal, szárított oreganóval, ráöntöm az olajat és facsarok rá citromlét (nem kell a fél citrom összes leve). Jól behűtöm, tálaláskor bazsalikom, menta vagy petrezselyemlevéllel szórom meg.

A recept eredetileg a Bezzeganyán jelent meg. 

Zöldbabsaláta

Nagy nehezen eljutottam az idei első bejegyzés megírásához, már épp ideje volt. 

Nem tudom, ki hogy van vele, én mostanában egyre jobban kívánom a könnyebb, zöldséges ételeket, friss salátákat, na meg a tavaszt, úgyhogy most is egy salátareceptet fogok megosztani.

Egyik kedvencünk  a zöld vajbab, gyakran használom salátának, zöldköretnek. Ha ezt az alapot dúsítjuk lecsöpögtetett olajos tonhallal, esetleg szardíniával, pár szem főtt újkrumplival és főtt tojással, az öntetben a narancslét citromlére vagy gyenge ecetre cseréljük, és olajbogyóval díszítjük, kész is a nizzai saláta (salade nicoise).

Recept

30 dkg roppanósra főtt zöldbab (vajbab)
egy kisebb fej lilahagyma
2-3 szem paradicsom
10 dkg mozzarella
fél fej zöldsaláta (jégsaláta, római saláta)
egy marék ruccola
só, frissen őrölt bors
olívaolaj
egy kicsi narancs leve

A lilahagymát félbe, majd vékony szeletekre vágom, a paradicsomot vékonyabb cikkekre szeletelem, a salátát felcsíkozom vagy kisebb darabokra tépem, a sajtot felkockázom. A főtt, kihűlt babot tálba teszem a többi hozzávalóval, megszórom sóval, borssal, ráfacsarom a narancs levét és megöntözöm olívaolajjal. Behűtöm kb. egy órára, de fogyasztás előtt 15 perccel szobahőmérsékleten tartom, hogy az olaj ne legyen dermedt.

Kecskesült

A férjem még októberben Zsófival meglátogatta a szabolcsi rokonait és –többek között – egy fiatal kecske társaságában tértek haza. Az egyik lapockájából, a csontos bordarészből és a leeső nyesedékekből azon nyomban pörköltet főztünk, a combot megsütöttük, a gerincét pedig szintén sütve karácsonykor fogyasztottuk el.

A kecske húsa valami fantasztikus, kár, hogy nehéz hozzájutni, mert én biztos gyakran vennék ha tehetném.

A pörkölt olyan lett a belefőzött csontos részeknek köszönhetően, mint egy csülökpörkölt, csak éppen színtiszta hússal. A hús omlós, puha, nagyon jóízű, a szaft pedig ragacsos, kihűlés után kocsonyás, egyszóval pont olyan, amit az ember egy körmös-csükös pörköltben szeret, a bónusz pedig az, hogy színhúsból készül.

A sültet kicsit közel-keleties fűszerezéssel készítettem el, és nem bántam meg, nagyon ízletes, és persze vajpuha lett, ráadásul nagyon hamar elkészült.

Recept

Egy fiatal kecske combja

Római kömény (egész)

Koriander (őrölt)

Pirospaprika

8 gerezd fokhagyma

2-3 evőkanál olívaolaj

só

A kecskecombról levágom a hártyát (nem túloztam el). A fűszereket a só kivételével egyenlő arányban összekeverem az olajjal és hozzáreszelem a fokhagymát. A húst bedörzsölöm sóval, majd a fűszeres fokhagymás olajjal, és egy éjszakán át hideg helyen állni hagyom.

Másnap tepsibe teszem, a tűzhelyen nagy lángon körbesütöm, majd 180 fokra előmelegített sütőbe teszem alufóliával letakarva úgy, hogy egy kevés vizet is öntök alá. Addig sütöm, amíg gyakorlatilag meg puhul, a végén megemelem a hőfokot 200 fokra, leveszem a fóliát és kicsit megpirítom a húst. Ha jól emlékszem, kicsit több mint másfél óra alatt kész lett.

Hagymás krumplival és sütőtöksalátával ettük.

Focaccia a kenyér ünnepére

Augusztus 20. az államalapítás, Szent István és az új kenyér ünnepe, ennek örömére, most egy kenyérféle receptje következik.

A focaccia egy olasz laposkenyér, a tésztája a pizzához hasonlít, de erre nem kerül szósz, az ízesítése sokkal egyszerűbb. Gyakran csak friss fűszereket dagasztanak bele és olívaolajjal locsolják meg, én most két gazdagabb verziót készítettem.

Az írás eredetileg a Bezzeganyán jelent meg.

A tésztához

50 dkg liszt

egy zacskó porélesztő

2 teáskanál só

2 teáskanál rozmaring

280 ml langyos víz

2 evőkanál olaj

Hagymás feltét

Egy fej lilahagyma

Két fej vöröshagyma

Egy evőkanál olaj

4-5 ág kakukkfű só, bors

Sajtos-olívás feltét

Egy golyó mozzarella (125 gramm)

10 dkg zöld olívabogyó olívaolaj

A tésztához valókból közepesen kemény tésztát dagasztok, duplájára kelesztem. Ezután kicsit meggyúrogatom és ismét hagyom kelni (ez el is maradhat, de ártani nem fog)

Közben a hagymás feltéthez a hagymát félfőre vágom és az olajon kis lángon megfonnyasztom. Sóval, borssal, kakukkfűlevelekkel ízesítem és hagyom langyosra hűlni.

A másik feltéthez a mozzarellát felkockázom.

A sütőt 230 fokra előmelegítem. A tésztát elfelezem, kicsit átgyúrom, tetszőleges formára, ujjnyi vastagra kihúzogatom. Az egyikre ráteszem a hagymát, a másikon elrendezem a sajtot és az olajbogyót, ezt meglocsolom kevés olívaolajjal is. Mindkét lepényt a tíz ujjammal kicsit megnyomkodom, majd a forró sütőben kb. negyed óra alatt készre sütöm.

Rizottó sült zöldségekkel

Ezt a rizottót magamnak és a lányomnak készítettem ebédre. Mindkettőnknek nagyon ízlett.A felöntéshez szokás szerint zöldségalaplét főztem a hűtőben talált pár répából, hagymából és zöldfűszerből. Ennek készítését már korábban leírtam itt.

A rizottó ízesítéséhez sült zöldséget használtam, ebbe került kaliforniai paprika, gomba, cukkini, de bármit bele lehetne tenni, ami rendelkezésre áll és mennyisége folytán másként már nem hasznosítható.

Recept

30 dkg arborio vagy más rizottórizs

egy kis fej hagyma

8 dkg vaj

1 dl száraz fehérbor

1-1,2 liter zöldségalaplé

parmezán

A sült zöldséghez

6-8 szem gomba

egy kisebb piros kaliforniai paprika

egy közepes cukkini

kakukkfű, rozmaring

két evőkanál olívaolaj

Először a sült zöldséget kezdem készíteni. A sütőt 180 fokra előmelegítem. A zöldségeket tetszőlegese feldarabolom, lényeg, hogy a darabok ne legyenek túl kisméretűek. Egy tepsit sütőpapírral kibélelek, beleszórom a zöldséget, rálocsolom az olajat, megszórom az aprított fűszerekkel (szárított is lehet), kevés sóval, és kb. fél óra alatt puhára-pirosra sütöm.

Ezalatt elkészítem a rizottót. Az alaplét kis lángon melegen tartom a tűzhelyen. 4 dkg vajat forrósítok, megpárolom benne a finomra vágott hagymát. Rádobom a rizst (nem mossuk meg!) és kevergetve üvegesre sütöm. Ha ez bekövetkezett, beleöntöm a bort és addig főzöm, amíg a rizs mindet be nem szívta. Ekkor a meleg alaplével merőkanalanként elkezdem felöntögetni, mindig megvárva, hogy az adott mennyiségű folyadékot a rizs beigya, közben folyamatosan kevergetem. Kb. 17 perc múlva a rizs meg is puhul, alatta nem maradhat lé, sűrű mártásszerű állaga lesz a szemekből kifővő keményítő miatt. Ekkor belekeverem a maradék vajat, meg a sült zöldséget és reszelt parmezánnal tálalom.

Cukkinis-gombás gersliköret

Múltkor a Bezzeganya-blogra az egyik komment ihletésére gabonás köretekről írtam, ez a recept is ott jelent meg először. A poszt megírása számomra is érdekes volt, mert a gabonák köretként történő felhasználása számomra is újdonságot jelentett. Ez az árpagyöngyös recept nagyon elnyerte a tetszésemet, így gondoltam, helye van a blogon is, remélem, másoknak is tetszeni fog.

Recept

25 dkg gersli

egy kisebb cukkini

15 dkg gomba

egy közepes fej hagyma

2 evőkanál olívaolaj

fél csokor kapor (vagy petrezselyem)

pár ág kakukkfű

citrom (elhagyható)

Az árpagyöngyöt előző este beáztatom. Az étel készítése előtt szitában hagyom lecsöpögni. A hagymát felaprítom, az olívaolajon üvegesre párolom. Ekkor rádobom a felkockázott cukkinit és gombát, beleszórom a felaprított zöldfűszereket, kevés sóval ízesítem, és öt percig sütöm-párolom. Ekkor hozzáteszem a gerslit, majd pár perc pirítás után felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi, és puhára párolom. Nem baj, ha egy pici lé marad rajta, ha tálalásig lefedve tartom, felszívja a maradék nedvességet. .(A gersli soha nem lesz olyan puha, mint a rizs, szétfőzni nem igazán lehet, van egy kis ropogóssága.) Reszeltem bele kevés citromhéjat is a végén, amíg még meleg, nagyon jól állt neki. Natúr vagy grillezett húsok mellé tálalom.

A felhasznált zöldségek tetszés szerint variálhatók, érdemes kipróbálni a cukkini-kaliforniai paprika vagy sárgarépa-zeller párosítást. A paprikáshoz fűszerként bazsdalikomot vagy rozmaringot, a répáshoz petrezselymet használok zöldfűszerként.

Medvehagymás fetakrém

Idén nem nagyon volt szerencsém medvehagymához, de egyik hétvégén anyukám meglepett egy kisebb csokorral.

Tanakodtam is, hogy mit kezdjek most vele, megfőzni nem akartam, inkább valami kenyérre való kencébe kevertem, ha már olyan finom kenyereket sütök mostanában.

A hűtőben volt egy darab feta, ebből készült a kence. Nagyon jól illett hozzá az enyhén citromos-fokhagymás ízesítés, igazi tavaszi ízhatású krémet sikerült kevernem.

Recept

20 dkg feta sajt

1 dl olívaolaj

8-10 levél medvehagyma

fél citrom leve és reszelt héja

frissen őrölt feketebors

A fetát darabokra töröm és az olívaolajjal botmixer segítségével krémesre keverem. Hozzáadom a jól megmosott citrom reszelt héját és levét, a felaprított medvehagymát és tekerek rá borsot. Sózni nem kell, mert a feta önmagában is elég sós. Friss ropogós kenyérrel, paradicsommal, olajbogyóval tálalom.

Nyári krumplisaláta

Múlt hétvégén vasárnap csak hárman voltunk, elmaradt a nagymamás látogatás. Igaz, anyu péntek-szombat itt aludt, ami azért bír gasztronómiai jelentőséggel, mert ő biztosította a mangalicakolbászt a krumplisalátához. Meg persze becsúszott mellé egy kis kolozsvári szalonna is, jó pörcösre sütve, gyakorlatilag olyan volt, mint a ropi, a zsírja teljesen elpárolgott, maradt a jó kis tepertő szelet alakban.
A saláta nagyon egyszerű, de finom, jól behűtve nyáron önálló étel is lehet, ráadásul jó savanykás, ez pedig fokozza a hűsítő hatást. (Igaz ma, amikor ezt a bejegyzést írom, semmiféle hűsítő hatásra nincs szükség, jelenleg forró teával melegítem magam.)
Lényege, hogy az ízek megfelelően összeérhessenek, így érdemes előző este elkészíteni.

Mi focimeccs nézés előtt dobtuk össze gyorsan ezt az ebédet, ami szerintem vállalható kompromisszum a család férfi- és nőtagjai közt. Főleg ha még jéghideg sör is van otthon.

Recept

60-70 dkg krumpli
egy nagy fej hagyma
két teáskanál dijoni mustár
egy citrom
2 dl víz
2-3 evőkanál olívaolaj
egy-két evőkanál friss kakukkfűlevélke
só, bors


A krumplit héjában megfőzöm, még melegen meghámozom – ez kész tortúra- és kisebb kockákra vágom. A hagymát félfőre vágom (felezem, és vékonyan felszeletelem).
A mustárt elkeverem a sóval, frissen őrölt feketeborssal és belereszelem a citrom héját. Elkeverem az olajjal, belefacsarom a citrom levét is. Ha nem elég lédús a citrom, érdemes inkább kettőt felhasználni, mert a lényeg ebben a salátában a citrusos friss íz.
A keveréket felöntöm a vízzel, és a még meleg krumplit, meg a hagymát óvatosan beleforgatom. Megszórom a kakukkfűvel és szobahőmérsékleten hagyom kihűlni. Utána a hűtőben legalább két-három órát érlelem.
Bármilyen natúr grillhús, máj mellé jó köret.

Olajbogyókrém (tapenade)

Ez a kence provanszál eredetű, és számtalan variációja létezik. Alapja az olíva-és kapribogyó – egyébként érdekes módon nevét is ez utóbbiról kapta, holott olívából jóval több van benne -, melyet eredetileg mozsárban pépesítettek és olívaolajjal, meg különböző fűszerekkel kevertek krémmé. Alapeleme általában még a szardella és a fokhagyma, de kerülhet bele zöldfűszerként akár bazsalikom, savanykás-kesernyés ízének erősítése végett citromlé, sőt akár chilipaprika, tonhal, konyak és netalántán dió is.

Én hétvégére készítettem előételként, borozgatás mellé, és nagy sikerem volt vele. Ehhez azért hozzátartozik, hogy amikor említettem Attilának, hogy mit csinálok, akkor csak legyintett, hogy milyen hülyeség ez már megint, de kóstolás után igencsak odavolt a krémért, sőt már meg is kellet ismételnem, mert őnagysága repetát kívánt.

Szerintem ez igazán férfias ízű étel, akik szeretik az olajbogyót, azoknak természetesen be fog jönni, de akik nincsenek oda érte, azoknak is érdemes egy próbát tenni vele.
Az én verziómból sajnos kimaradt a szardella, mert nem kaptam, viszont került bele egy mokkáskanál dijoni mustár, ami szerintem nem rontotta el.
A képet nem magam készítettem, mert olyan tempóban sikerült elfogyasztani, hogy esélyem sem volt rá.

Recept


20-25 dkg magozott fekete olajbogyó
2 gerezd fokhagyma
2- 3 evőkanál kapribogyó
só, frissen őrölt feketebors
mokkáskanálnyi dijoni mustár
2 szardellafilé
ízlés szerint pár csepp citromlé
kb. 1 dl extraszűz olívaolaj


A fokhagymát szeletekre vágom, a bogyókkal aprítógépben megforgatom. A keveréket mélyebb tálkába teszem, hozzáadom az ízesítőket, az olívaolajat, és botmixerrel pürésítem, de csak éppeen hogy, annyira, hogy összeálljon. Behűtöm, de fogyasztás előtt legalább negyed órát hagyom szobahőmérsékleten, hogy az olaj visszamelegedjen. Friss házi kenyérrel tunkoltuk, de pirítóssal sem lehet rossz.

Kép forrása: Dreamstime.com

VKF! XXXIII.- Bulgursaláta

Majdnem nem indultam Limara VKF-jén sem, mert nem volt túl sok ötletem, de aztán eszembe jutott valami. Nagy gondban voltam, hogy mit készítsek, mert kenyeret, péksüteményt nem igazán akartam, más ötletem viszont nem nagyon volt.

Aztán eszembe jutott a bulgur, melyből fél kiló a júniusi lejárati időhöz közelegve várta a kamrapolcon a sorsát. Még úgysem készítettem bulgurral ételt, így épp ideje volt már, hogy kipróbáljam.

A bulgur nem más mint tört búza, melyet éretlen, vagy már beérett búzaszemekből készítenek, megpárolják, kiszárítják, majd összetörik. Két féle méretben létezik, az egyik fajta nagyon aprószemű, búzadarára hasonlító, a másik pedig inkább a rizshez hasonló.
Előnye, hogy mivel már párolták a késztése során, nem kell főzni, elég, ha dupla mennyiségű vízzel leforrázzuk és állni hagyjuk , amíg a vizet felszívja.
A közel-keleti és török konyha előszeretettel használja salátákba (tabbouleh, kisir) és egyéb köretekbe).
Most az én verzióm következik, mely a közel-keleti alapokat görögös hatásokkal egészíti ki.

Recept (6-8 főre)

40 dkg bulgur
egy csokor újhagyma
kis fej hagyma
4-5 paradicsom
20 dkg fetasajt
2 nagy csokor petrezselyem
só, olívaolaj
két citrom leve
őrölt római kömény

A bulgurt mély tálba öntöm 8 dl forró sós vízzel leöntöm és állni hagyom kb. fél órát. Ezalatt a vizet felszívja, de mégsem lesz ragacsos, pergős marad. Amíg a tört búza ázik, az újhagymát zöldjével együtt felkarikázom, a hagymát felaprítom, a paradicsomot és a fetát kisebb kockákra vágom, a petrezselymet pedig durvára aprítom. Mivel itt a petrezselymet salátaként alkalmazom, harapható darabokban kell maradnia.
Ha a bulgur felszívta a vizet, meglocsolom bőven olívaolajjal, ráfacsarom a citrom levét (ha kell, még fél citrom leve mehet rá ízlés szerint), sózom, megszórom a köménnyel és hozzáteszem a sajtot meg a feldarabolt zöldségféléket. Jól összeforgatom és legalább egy órát pihentetem a hűtőben. Tálalás előtt szobahőmérsékleten tartom legalább fél óráig, mert így az ízek érvényesülek a legjobban.
Grillételek mellé ideális köret, de nyáron önmagában fogyasztva főétkezésként könnyű, hűsítő étel.

Fokhagymás csiga

Múlt hétvégén csak anyu jött unokázni. Mivel szereti a krémleveseket, úgy gondoltam, ezt készítek, mellé pedig sütök egy sós kenyérféleséget. Választásom a Stahl-féle fokhagymás csigára esett, az alapreceptet azonban egy kicsit feldobtam pár kanál pesto-val, ami egyébként mennyisége miatt bármi más célra alkalmatlan volt.
Szóval, megcsináltam az ebédet, mire megjött anyu. Kérdezte is, mit főztem, mondtam neki, hogy fokhagymás csiga lesz, meg leves. Azt az arcot életemben nem felejtem el, amit vágott, teljesen megdöbbent. Mire leesett nekem és neki is, hogy miről van szó, igen jót nevettünk, még most írás közben is elmosolyodom, ha visszagondolok a szituációra. Egyébként evett már csigát, de valahogy nem rajong érte, mint ahogy az az arcán is látható volt.

Recept

50 dkg liszt
egy zacskó (7 gramm) porélesztő
3 dl langyos víz
egy evőkanál olívaolaj
két kávéskanál só
két kávéskanál cukor
8 dkg vaj

2-3 gerezd fokhagyma
3 evőkanál pesto
5 dkg reszelt sajt (parmezán)


Az első hat hozzávalót mély tálba teszem és robotgéppel ruganyos kenyértésztává dagasztom. A tésztát lehet friss aprított zölfdfűszerrel is gazdagítani, én ezt most nem tettem.
A tésztát letakarva langyos helyen duplájára kelesztem.
Ezalatt elkészítem a tölteléket. A puha vajat a reszelt fokhagymával és a pestoval habosra keverem, ízlés szerint sózom.
Ha a tészta megkelt, átgyúrom, kinyomkodom belőle a levegőt. A negyedét levágom, kinyújtom, és egy kisebb, sütőpapírral bélelt tepsibe teszem. A maradék tésztát kinyújtom, megkenem a pestos vajjal, és ráreszelem a sajtot. A két rövidebb oldalánál kb. 2 centire felhajtom a tésztát, majd a hosszabbik oldalánál feltekerem, mint a bejglit. A kapott tésztarudat kb. két centi vastagon felszeletelem, így csigákat kapok, amelyeket a tepsiben fekvő tésztára rakosgatok. A csigákat kb. negyed óráig pihentetem, ez épp elég arra, hogy előmelegítsem a sütőt 200 fokra. A pihenőidő eltelte után a tepsit az előmelegített sütőbe tolom és 25-30 perc alatt megsütöm a csigákat.
Jó vendégváró, borkorcsolya, de akármilyen leves kiegészítőjeként is megállja a helyét.

(Forrás: Stahl Judit- Enni jó!)

Töltött kenyér

Ezt a kenyeret hirtelen felindulásból sütöttem. Attilának zúzapörköltet főztem vacsorára, de én nem szeretem a zúzát, így padlizsános tésztát készítettem magamnak. A padlizsános raguból maradt pár kanálnyi, amit kidobni nem akartam, ez lett a töltelék alapja, amit főtt sonkával és sajttal egészítettem ki.
A tészta az a kenyértészta, amit rendszeresen sütök, csak ez most nem a megszokott téglaformában készült.
A végeredmény nagyon finom, egy pohár bor mellé rágcsálnivalóként, előételnek, vagy vacsorára egy pohár teával.
Egyetlen negatívum, hogy a feltekerés nem sikerült a legtökéletesebben, a sajt sütés közben kifolyt, ezért aki próbálkozna vele, annak javaslom, hogy ne mozzarellát, hanem valamilyen kemény, kevésbé olvadós sajtot használjon.

Recept

A padlizsánraguhoz

Egy padlizsán
3 gerezd fokhagyma
2 evőkanál olívaolaj
4 evőkanál passzírozott paradicsom (passata)

5 szelet főtt sonka
5 szelet sajt/ egy golyó mozzarella

A kenyértésztához
50 dkg liszt
két csapott teáskanál só
2 evőkanál olívaolaj
egy zacskó szárazélesztő (7grammos)
2,8-3 dl langyos víz


A tésztához valókból robotgép segítségével rugalmas tésztát dagasztok és duplájára kelesztem.
Amíg a tészta kel, a raguhoz a padlizsánt felkockázom és 15 percre besózom, majd a kiengedett levét lemosom, lecsepegtetem. Az olívaolajat felforrósítom, rádobom a padlizsánt, a felszeletelt fokhagymát és kevergetve puhára sütöm-párolom. Hozzáadom a paradicsomot, sózom, beleszórom a bazsalikomleveleket és pár perc alatt erős lángon összefőzöm. Sűrűnek kell lennie, hogy ne áztassa el a tésztát.
A megkelt tésztát kicsit átgyúrom, lisztezett felületen kb. gáztepsi méretűre nyújtom. A széleken 2-3 centis sávban szabadon hagyom a tésztát. Gondolatban harmadolom a tésztalapot, a középső harmadot megkenem a padlizsános szósszal, a tetején elosztom a sonka-és sajtszeleteket, majd a töltelékre óvatosan ráhajtom az alsó, majd a felső harmadot. (Én a formázást sütőpapírral bélelt tepsin végeztem, hogy ne kelljen rakosgatni a megtöltött kenyeret, amely így a töltést követően mehet is a sütőbe. ) A megtöltött tésztát 15-20 percig pihentetem, a sütőt közben 200 fokra melegítem. Pihentetés után a kenyeret vízzel megkenem, és kb. 30-40 perc alatt megsütöm. Hagyom legalább langyosra hűlni és csak utána szeletelem.

Toszkán bableves

Ebben a lucskos, őszies, barátságtalan időben egyre jobban esik a forró leves, emiatt mostanában- szokásunktól eltérően – hetente egyszer biztos főzök is. Legutóbb a toszkán bableves került terítékre.
Nem akartam hagyományos, magyaros bablevest főzni, olyasmiben gondolkodtam, mint a minestrone, de ehhez nem volt itthon elég zöldségféle, végül a neten böngészve találtam rá Emeril Lagasse receptjére, és végül ebből indultam ki. Persze változtattam rajta, így a végeredmény egy minestronéra hasonlított, ám kevésbé paradicsomos és kevésbé zöldséges változatban. Akinek nincs ideje bajlódni a szárazbabbal, konzervből is elkészítheti.

Recept

25 dkg száraz bab
egy nagyobb sárgarépa
egy fehérrépa
egy ökölnyi zellergumó fele
egy cukkini
egy hagyma
3 evőkanál paradicsompüré (passata)
4 gerezd fokhagyma
egy ág rozmaring
2-3 babérlevél
4-5 levél bazsalikom
szemes feketebors
olívaolaj
2-3 marék kisméretű száraztészta (pl rövidcső)

A babot egy éjszakára beáztatom, majd másnap egy babérlevéllel és pár szem borssal ízesített vízben puhára főzöm.
A leveshez olívaolajon megfonnyasztom a kockákra vágott hagymát. Rádobom a kisebb kockákra vágott répákat, a felnegyedelt és felkockázott cukkinit, és zellert és pár percig kevergetem. Hozzáadom a felszeletelt fokhagymát, a paradicsompürét, ezzel is párolom pár percig, majd felöntöm vízzel (kb. 2 liter, én ezeket az olaszos leveseket úgy szeretem, ha már megáll bennük a kanál, szóval jó sűrűn.) Beleszórom a babérlevelet, a rozmaringágat és a bazsalikomleveleket, és addig főzöm, amíg a zöldség már majdnem puha. Ekkor beleteszem a leszűrt babot, és addig főzöm a levest, amíg minden hozzávaló puha nem lesz. A leves sűrűjének egyharmadát pár merőkanál lével kimerem, botmixerrel egyneműsítem, majd visszatöltöm, így sűrítem az ételt. Végül beleszórom a száraztésztát, és ezzel készre főzöm a levest.

Paradicsomos rakott padlizsán

A paradicsompalántáinkat a létező legutolsó percben, Eszter napján, május végén ültettük el, emiatt most érik nálunk a paradicsom. Három fajtát ültettünk, az egyik Roma nevű, a lucullushoz hasonló, inkább befőzésre való, a másik a híres Marmande, a harmadik pedig igazi anonymus, mert akitől a palántákat kaptuk, nem árulta el, milyen fajtájú. Ez utóbbi sima alma alakú, de nagyon jó ízű fajta, csak kár, hogy ezt a kukacok is felfedezték (a másik kettő nem ízlik nekik).
Szóval, itt a paradicsomszezon, így sorozatban készülnek a mártások tésztához, pizzához, tettem el házi ketchupot is, és persze szendvicshez is fogy belőle jócskán. Zsófinak eleve a kedvence, minden nap minimum egyet be is kap.
Mivel jó sok paradicsomom van és padlizsán is akad, a kettő kombinációjából készült ez a könnyű ebéd kettőnknek – Zsófinak és nekem. Eredeti neve melanzane alla parmiggiana.


Recept

2 közepes méretű padlizsán
50 dkg paradicsom (húsos, kevéssé leves fajta)
egy közepes fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
egy marék bazsalikomlevél
két golyó mozzarella
8 dkg reszelt parmezán
olívaolaj
napraforgóolaj a padlizsán sütéséhez
só

A padlizsánokat hosszában fél cm-es szeletekre vágom és negyed órára besózom. Amint a levét kiengedte, jól leöblítem, le is csepegtetem, majd bő forró olajban kisütöm. Papírtörölközőn lecsepegtetem a felesleges olajat.
Közben elkészítem a paradicsommártást: olívaolajat melegítek, lassan megfonnyasztom rajta a felaprított hagymát és fokhagymát. A paradicsomot lehámozom (igény szerint- én ezzel nem tücsköltem), felkockázom, és a hagymára dobom. Emelem a hőfokot és negyed óra alatt mártássá főzöm a paradicsomot, a legvégén beleszórom a bazsalikomot, amivel még egy percig forralom.
Összeállítom az ételt. Egy tűzálló tálba lerakok egy sor padlizsánt, meglocsolom a paradicsomszósszal, majd rátépkedek mozzarellát. A rétegezést addig folytatom, amíg a hozzávalókból tart, bár szerintem maximum két réteget érdemes csinálni, így jobban összesül az étel, a padlizsán jobban felszívja a mártást. A tetejére mozzarellát és parmezánt szórok, majd előmelegített 180 fokos sütőben 25-30 perc alatt készre sütöm. Langymelegen, friss kenyérrel tunkolva szeretem a legjobban.

Paradicsomos padlizsánsaláta

Korábban már beígértem egy újabb padlizsánsaláta receptet, most ez következik.
Tulajdonképpen ez a saláta több recept házasításának eredménye, kicsit olyan, mint az olasz caponata, de a fűszerezés miatt enyhén közel-keleties beütéssel.
A nagy nyári melegben hidegen akár előételként, akár könnyű főételként is megállja a helyét, de langyosan is igen finom. Mivel az ízek jéghidegen nem érvényesülnek, célszerű a salátát legalább fél óráig szobahőmérsékleten tartani, mielőtt megennénk.


Recept

3 közepes méretű padlizsán
3 szem paradicsom
egy nagy fej hagyma
3-4 gerezd fokhagyma
egy marék olajbogyó
egy evőkanál paradicsompüré
egy csokor petrezselyem
8-10 levél bazsalikom
egy mokkáskanál római kömény
egy mokkáskanál fahéj
egy evőkanál citromlé és reszelt citromhéj
olívaolaj

A padlizsánokat hosszában négybe vágom, majd felkockázom. (Nem szabad túl apróra vágni, mert akkor a főzés közben szétmegy.). A kockákat tálba teszem, besózom és 20 percig pihentetem, majd, ha a levét kiengedte, leöblítem és lecsepegtetem.
A hagymát félfőre vágom, és 2 evőkanál olívaolajon pirítani kezdem, közben rászórom a római köményt. Amikor a hagyma már üveges, hozzáadom a padlizsánt, belereszelem a fokhagymát, ízesítem a fahéjjal, és addig sütöm-párolom, amíg meg nem puhul. Ha a padlizsán puha, hozzáadom a felnegyedelt paradicsomot és a paradicsompürét, és addig főzöm, amíg a paradicsom elveszti a formáját és mártásszerűvé válik. Ekkor hozzáadom a felaprított zöldfűszereket és a felkarikázott olajbogyót, sózom, ízesítem a citromlével és –héjjal. Ezt követően vagy langyosra hűtve tálalom, vagy tálalásig hűtőszekrényben tartom.

Sültpadlizsán-saláta

Most, hogy tényleg nyár van, a legnagyobb mennyiségben a padlizsán, a cukkini és a paradicsom fogy nálunk. Cukkiniből a saját magunk termését (is) esszük, ezt leginkább Zsófinak adom, mert semmilyen vegyszert nem látott. Paradicsomtöveink most kezdenek bogyót növeszteni, mert kicsit későn kaptunk észbe, hogy kellene egy kis konyhakert. Azaz időben észbe kaptunk, de a telkünk földje annyira kemény és műveletlen, hogy kellett lelkierő a felásásához. Padlizsánpalántát is ültettem próba-szerencse alapon, sokáig azt hittem, kipusztul, de most szépen növekszik. Ezt az évet a kertészkedésben gyakorlóévnek tekintjük, hogy jövőre már több tapasztalat birtokában láthassunk neki.
Addig is, amíg saját padlizsánunk lesz, a szükséges mennyiséget – ami nem kevés - , a zöldségestől szerzem be. Fogyasztjuk muszakának, töltve, krémként és mostanában leginkább salátaként. Számomra nincs jobb könnyű ebéd, vagy vacsora, mint ez a saláta, valamilyen jóféle kenyérrel, amivel a finom fűszeres olajat is ki lehet mártogatni. Töménytelen mennyiségben képes vagyok megenni.
Ugyanígy készülhet saláta cukkiniből, sült paprikából is, ez utóbbit szintén imádom.

Recept

Négy közepes méretű padlizsán
6-8 gerezd fokhagyma felszeletelve
8-10 levélke bazsalikom
fél citrom
extraszűz olívaolaj
só

A padlizsánokat hosszában kb. fél centi vastagra szeletelem és fél órára besózom. Utána a sózástól kieresztett levet leöntöm, kicsit le is öblítem és szitán lecsepegtetem. A szeleteket faszenes grillen vagy grillserpenyőben megsütöm. Most a serpenyő maradt, mert a negyven fokban nem volt kedvem a forró faszén mellett álldigálni. Ha serpenyőben sütöm, pár csepp olajat néha öntök alá, úgy szebben sül. Ha minden szeletet kisütöttem, légmentesen zárható edényben elkezdem a rétegezést. Az edény aljára kerül egy sor padlizsánszelet, amit enyhén megsózok, csepegtetek rá pár csepp citromlét és rádobok pár szelet fokhagymát, meg egy-két összetépett bazsalikomlevelet. Öntök rá egy kevés olívaolajat, és folytatom megint padlizsánnal. Ha kész vagyok, az edényt jól lezárom, nehogy elszabaduljanak az illatok, majd mehet a hűtőbe. Fogyasztás előtt legalább egy fél órával szobahőmérsékletre teszem, mert az ízek így jobban érvényesülnek.
Ez nem kis adag, de nálunk igen hamar elfogy.

Cápaharcsa paprikaszósszal

Mostanában kissé hanyagolom az írást, mert annyira jó az idő, hogy jóformán egész nap kinn vagyunk a kertben. Ilyenkor nincs igazán kedvem benn ücsörögni és számítógépezni. Igaz, hogy a laptopot ki lehet vinni, de inkább a növényeket, madarakat nézegetem, mint a képernyőt.
Ez az étel is legalább három hete készült, de most jutottam oda, hogy írjak róla.
Semmi extra nincs benne, de így nyár elején igazi jó kis könnyű ebéd lehet.
A körete természetesen krumplipüré volt, Attila örömére.

Recept

4 szelet cápaharcsa
4-5 evőkanál liszt
egy citrom reszelt héja
egy kis ág rozmaring
só
olaj a sütéshez

A mártáshoz

Három piros kaliforniai paprika
Két gerezd fokhagyma
Bazsalikomlevelek
Két evőkanál olívaolaj
Pár csepp citromlé
só

A halakat fél órára besózom, és citromhéjjal, felaprított rozmaringlevelekkel bedörzsölve pihentetem. Amíg a hal pácolódik, elkészítem a mártást. Ehhez a paprikákat sütőpapíral bélelt tepsire fektetem és előmelegített 220 fokos sütőben megsütöm. Közben néhányszor megforgatom, hogy mindenhol egyenletesen süljön. Ha már mindenhol megfeketedett a paprikák héja, kiveszem a tepsit a sütőből, és öt-tíz percre alufóliával letakarom. A képződő gőztől könnyebb lesz hámozni majd. A gőzfürdő után lehúzom a paprikák héját, a művelet közben próbálom a kicsorgó levet felfogni. A meghámozott paprikát egy kisebb lábosba teszem, botmixerrel pépesítem. Ízesítem reszelt fokhagymával, sóval, citromlével és felaprított bazsalikommal, hozzákeverem a olívaolajat és pár perc alatt összeforralom a mártást. Tálalhatom hidegen, melegen egyaránt.
A halakat lisztbe forgatom és nagyon forró olajon aranybarnára sütöm őket. A halat a paprikaszósszal és krumplipürével tálalom.

Görög rakott krumpli

Ez a recept akár bemelegítésül is szolgálhat a XXV. VKF-re, mivel fő alapanyaga a krumpli. Azt nem tudom, hogy mennyire autentikus, illetve autentikus-e egyáltalán, de az kiderült számunkra, hogy nagyon finom. Attilának jobban ízlik, mint a hagyományos rakott krumpli, így biztos gyakran fog szerepelni az étlapon.
Az étel olyan, mint egy muszaka padlizsán nélkül, tehát tényleg lehet némi görög beütése, de a recept F. Nagy Angélától való. Az eredeti fűszerezést én megváltoztattam, görögösebbre vettem, meg hát ez inkább való a mi ízlésünknek.
Egy előnye van a muszakához képest – amit egyébként imádok - : semmi nem fog olajszagot árasztani, hiszen a krumplit héjában kell megfőzni, ezáltal a készítése sem igényel egésznapos elfoglaltságot.

Recept

1 kg krumpli
50 dkg darált hús
egy nagy fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
egy ágacska rozmaring
egy nagy üveg Mutti paradicsom passata (700 gramm)
fél mokkáskanál római kömény
egy mokkáskanál fahéj
szerecsendió
só, bors
5 dl tej
5 dkg vaj
5 dkg liszt
olívaolaj


A krumplit héjában megfőzöm, még melegen megtisztítom, majd hagyom kihűlni, mert csak így lehet normálisan szeletelni. Ezalatt elkészítem a mártásokat.
A húsos-paradicsomos raguhoz a felaprított hagymát és fokhagymát olívaolajon megfuttatom. Rádobom a húst, ízesítem rozmaringgal, római köménnyel, sózom, borsozom és morzsalékosra pirítom. Ráöntöm a paradicsomot, hozzáadom a fahéjat és kb. negyed óra alatt összerotyogtatom.
A besamelhez a vajat felolvasztom, megfuttatom rajta a lisztet, felöntöm a tejjel és addig forralom, amíg besűrűsödik. Sóval, borssal, szerecsendióval és egy-két csepp citromlével ízesítem.
Ezután összeállítom az ételt. Vajjal/olajjal kikent tepsibe lerakok egy réteg felkarikázott krumplit, bőségesen megöntözöm a raguval, utána megint krumpli, megint ragu, a tetejére krumpli kerüljön. A tepsit előmelegített sütőbe tolom és 180 fokon kb. fél órát sütöm. Ekkor kiveszem, ráöntöm a besamelt, visszatolom az ételt a sütőbe, amíg a teteje halványbarnás-rózsaszínes színt nem kap.

Laposkenyér-saláta

Végre tavasz van! Ilyenkor az ember szervezete – legalábbis az enyém – teljesen átáll a könnyebb ételekre, jobban esik egy tányér saláta, vagy könnyű tészta, mint mondjuk a csülkös bableves (mondjuk az nekem mindig jól esik…).
Ennek jegyében készült el a vasárnapi ebéd is, igaz, kedveztem a család egyetlen férfitagjának, mert a zöldség mellé azért befigyelt egy kisebb méretű bőrös karaj a vásárlásnál, így azt sütöttem meg jó ropogósra. A hús mellé dobtam a végén pár szem krumplit, neki ez volt főként a köret, de úgy látszik, őt is megérintette a tavasz, mert bőszen lapátolta a salátát is.
A lényegre térve Nigella műsorában láttam hasonló salátát, csak ott bátrabb a fűszerezés, menta és szömörce is kerül bele. Ezt nálunk Attila nem szereti, úgyhogy elhagytam. Éppen ezért fattusnak, arab kenyérsalátának sem nevezném.


Recept

Fél fej jégsaláta
3 szem paradicsom
egy fej édeshagyma/lilahagyma
egy kígyóuborka
egy szikkadt házi pitakenyér
fél citrom leve
olívaolaj
só, oregánó

A pitát késsel kinyitom, forró sütőben kb. öt perc alatt kopogós-ropogósra sütöm, majd ha már langyosra hűlt, darabokra tördelem.
A salátához a hozzávalókat tetszőleges méretűre darabolom, mély tálban összekeverem, ízesítem a sóval, csipet oregánóval, ráfacsarom a citromot, meglocsolom olívával és beleszórom a pita felét. Így érlelem kb. egy órát szobahőmérsékleten, majd tálalásnál beledobom a maradék laposkenyeret is. Tálalás előtt egy órával érdemes elkészíteni, hogy a pita egy része felszívhassa a salátaöntetet.
Lehet gazdagítani fetával, olajbogyóval, sült paprikával, petrezselyemmel, vagy amivel csak tetszik.

Hummusz, pita, miegymás

Pár hete megsütöttem Gabojsza pitáját, és messzemenően egyetértek a véleményével, én sem fogok többé pitát venni, inkább magam készítem.
Fűszeres, római köménnyel sütött csirkehússal, hummusszal és tzadzikivel ettük. Szégyenszemre csak a pitáról tudam értékelhető fényképet készíteni, a többiről katasztrofális képek készültek, újabbakat meg nem tudtam csinálni, mert addigra minden elfogyott. A csicseriborsó krémről is csak egy, majdnem használhatatlan kép készült, ez van. Most a hummusz általam kedvelt – kevéssé autentikus - receptje következik.

Recept

2 doboz csicseriborsó konzerv (vagy 30 dkg száraz csicseriborsó)
3 evőkanál tahini (szezámmag paszta)
egy gerezd fokhagyma reszelve
egy teáskanál őrölt római kömény
egy szárított thai chili morzsolva
fél citrom leve
három evőkanál olívaolaj
só

Ha nem konzervet használok, az egy éjszakán át áztatott csicseriborsót másnap puhára főzöm. A főzőlevet elteszem, lehet, hogy kell belőle egy kevés a pürésítésnél.
A konzerv csicseriborsót levétől lecsepegtetem, kicsit le is öblítem.
A hozzávalókat a turmixgép poharába öntöm és egyneművé kevertetem a géppel. Ha túl sűrű, a főzőlével/nagyon kevés vízzel lehet higítani, de én inkább sűrűre hagyom, úgy szeretem, ha egy kicsit darabos marad.
A még langyos pitával igen finoman lehet mártogatni.