Szőnyeg a padlón

Kész! Mármint a horgolás-része, a többi várat magára ameddig kiszámítható időre 2 kezem lesz (talán hétvégén, lássuk hogy alakul a dolog).

Tegnap este befejeztem a szőnyeget, a szálakat is elvarrtam, még hátravan a szőnyeggé alakítás. Magyarul: a csúszásgátlás, ami lehet, hogy alábélelést is igényel.
Tegnap este nem voltam biztos abban, hogy letenném a padlóra, tulajdonképpen most sem vagyok, de ha már szőnyegnek készítettem ne legyen más. Ha tönkremegy horgolok másikat. Ahogy belejöttem kettőt hurkolok és kész is :)
Viccet félretéve, az végére tényleg jól ment. Még mindig nem mondom, hogy tudok horgolni, az inkább helytálló, hogy jól tudok kúszószemet kispálcát horgolni, hiszen ez gyakorlatilag abból áll. Meg merném kockáztatni, még a vonalkák is kúszószemnek kispálcának minősülnek, de ha nem, akkor kijavíttok. 
Sajnos a fények ma sem az igazi nappali fények (itt szakad a hó és szürkeség van), de legalább nem vakus a kép és a színek is jobban látszanak.

A fonalakat illetően: akrilok egytől egyig. A kétféle zöld Red Heart Detroit, a világosabbnak még mindig fele megvan. A sötétből nagyon kevés volt eleve. A szürke Canguro Tris, ebből kb másfél 50 grammos gombóc ment bele. A bordó Alexander Yarn Mania (ezt nem szerettem, állandóan vált szét), ebből kb 1/3 gombóc, a világos pedig egy turkált natúrszínű fonal és Canguro Farfalle egybevéve. A Farfalle 100 grammos és majdnem mind elfogyott.

A szőnyeg most, blokkolatlanul 50*90 cm, ez gondolom némileg nőni fog. (Mondjuk, ahhoz képest hogy a kezdetnél 55 cm volt a szélessége nem tudom hogy fogyott így le.)
Egyelőre még csak Klárika vehette használatba:

talán meg is tartom majd neki, későbbre.

Örökség

Virágzik a piros Hippeastrum.

Az, amit novemberben elhoztunk Kolozsvárról. Amit nem tudtam otthagyni elpusztulni.
Ezek a virágok végigkísérték a gyerekkoromat - Mamámnak minden évben virágoztak. Ott kicsit vaskosabbak voltak - nálunk minden bizonnyal kevesebb vagy szűrtebb a fény mert nagyon nyúlánk lett. De sikerült virágzásra bírnom és ennek nagyon örülök. Mamám is biztosan örülne...

A hét pedig elkezdődött újra, tegnap falun voltunk (ahol Klárika igencsak formában volt, ketten nem tudtunk vele bírni, pl. magára öntötte a mosogatóvizet is)(nem én hagytam ott ahol elérhette).
Ma itthon vagyunk, együtt porszívóztunk szokás szerint:

ez egy olyan dolog, hogy a porszívó vagy nem jön ha húzom, vagy nem arra amerre húzom, vagy Klárika feldől, és akkor sírás van.
Nemsokára kimegyünk egyet a jó hidegfrontos levegőre járni - amikor kinyitottam az ablakot ezt éreztem. De tavaszt is éreztem, és ez nagyon jó érzés.

A szőnyegemmel nagyon jól haladtam, mondhatni, meglepően jól. Még 5 csík és két sor van hátra. De már most csuda látvány az a néhány elvarrandó szál:

A napokban még azt mondtam örülök, ha egy csíknál többet tudok horgolni egy nap. Hát bizony vasárnap hármat sikerült. Tegnap is számítottam arra, hogy na majd kint lesz a jó levegőn a gyermek, alszik egy nagyot azalatt meghorgolok 2 csíkot, itthon még legalább egyet, de ez nem így alakult. 40 percet aludt, mialatt majdhogynem sikerült befejeznem az ebédet, úgyhogy ott lett csak egy fehér, itthon meg egy szürke. Hátha ma...

Hétvége után

Túlvagyunk Klárika első betegségféleségén. Nem volt komoly, egy kemény taknyosodás mindössze ami néha nyűgösséget okozott. Egy este volt kicsike láza, inkább hőemelkedése. Na de az orrszívás az kemény fizikai munka, mert Klárika minden tiltakozása ellenére kell véghezvinni. Amikor ketten vagyunk felnőttek az oké, de egyedül... Csütörtökön azt hittük kilábalt belőle, de mégsem, viszont most rohamosan gyógyul.
Amin ő túlment egy taknyosodással az nálam rosszabb (hiába, vénülök), mert olyan köhögésrohamaim is vannak már, hogy fulladozok tőle. A taknyosodásnak viszont van előnye: a pelenkacsere szagmentes. Igaz, ez hátrány is, mert nem érzem a bűzt amikor bekakilt, az öltözés pedig nem Klárika kedvence, úgyhogy újabb bunyó míg megnézem a pelus tartalmát.

Amikor még nem voltam ilyen rosszul (és azt hittem nem is leszek) akkor meglátogattuk Katit, köszönjük neki a finom kekszet és az ajándékot:

A látogatás célja az volt, hogy elvigyük neki még tél folyamán az ujjatlan kesztyűt amit azért kötöttem bordás mintával hogy találjon a kezére bármekkora is.

Aztán szombat délután eldöntöttem, hogy nem halogatom tovább a krémkészítést. Nekem nem válnak be az üzletiek, kínozom magam velük de mostanában azt hittem nincs időm ilyesmire - de végülis nem olyan nagy dolog (bár való igaz, a mosogatás utána nem kevés) és végre meglett a kencém.

A szoptatás eléggé kiült az arcomra is, néha nem ismertem magamra, mintha beszürkültem volna. De ez a 100%-ban természetes kenőcs segít. Hidratálni viszont valahogy belülről kéne, de nem bírok annyi folyadékot meginni amennyi kéne. Pedig próbálkozom, de Klárika még mindig naponta tízszer is szopizik...

Na és hát haladok a szőnyeggel. Már kb 40%-ánál tartok a tervezettnek. Az az érzésem, hogy kezdek felgyorsulni horgolásilag.

Közben pedig tervezem az ágyterítőt. De ez lehet terv marad még egy ideig...

Terv megint több van mint idő, mert kitaláltam, hogy az újfajta fonalból kesztyűt akarok. És kéne még nekem zokni. És szeptember-októberre legalább két babát várunk a környezetünkben, akiknek kötni kéne valami ajándékot. Na és áprilisig is el kéne készíteni valami apróságokat - ha minden igaz vásár lesz és életemben először szeretnék részt venni ilyenen. Csak hát elkezdődött a futós időszak: Klárika tegnap megtette az első két önálló lépését apai felügyelet mellett, egyébként pedig ha van mellette támasz (ágy, fal, szék, bármi), akkor fut. A szemem állandóan rajta kell legyen, de amúgy is, nem tudok mellette semmit fonalazni, mert ha észreveszi, azonnal kell neki a fonal, gombolyag, tű, vagy a darab amin épp dolgozom. Szerencsére a bejegyzés megírásakor nagyrészt aludt, szokásával ellentétben :)

Horgolok rendületlenül

- bár meglehetősen lassan.
Negyedik napon járva most 14 cm a szőnyegem - az igaz, hogy 55 széles.

Vettem hozzá még bordó fonalat és azt hiszem, teszek bele egy pirosabb csíkot is.
Rájöttem, hogy lehet nem ártana az ágyterítőinket kicserélni :) csak mert megtetszett ez:

(fotó nem tudom honnan, én is úgy kaptam).

Na de ez nem most fog megtörténni. Minden esetre, elkezdtek vonzani ezek a hosszú lefutású projektek. Talán mert mostanában csak apróságokat kötöttem...

Közben eszembe jutott, hogy valamikor talán tavaly nyáron, de inkább előtte került hozzám pár könyv, ma beléjük is néztem. Van két "Kötés-horgolás" évkönyv,

az egyikben moletteknek való fejezettel (juhééé!).
A kedvencem mégis a "Fürge ujjak könyve" lett,

szórakoztató minták vannak benne

 

na meg hordható is, ez határozottan tetszik:

Van egy másik jópofa kiadvány, inkább régikönyv-kategória,

ebből kedvencem a kötött kombiné, ami nadrágkombiné is lehet.

És egy recehorgolás (?) könyv, 1924-ben adták ki, Lipcsében:

A betűit olvasni nehéz, de szép.

Ettől még nem hiszem, hogy recehorgolni fogok belátható időn belül, na meg németül sem tudok.

Most menjek vissza a szőnyegemhez.