És akkor a poncsó

Tegnap készen lett, blokkolva, szálakat elvarrva, minden.

Már rég izgatott a kivitelezés mikéntje, ugyanis a tradicionálisan stólának való lineáris mintákat valahogy át kell szerkeszteni körbenköthetőkre, ami tulajdonképpen a fogyasztások számának és elhelyezésének kiszámítását jelenti. Ez így leírva egyszerű, megvalósítva nem annyira...
Ez a minta pedig hatványozottan előrehaladó, ugyanis meglehetősen hosszú, 40 soros egy egység (a Queen Silvia például csak 20). Na meg az indaminta akkor mutat jól, hogyha hosszan futhat végig a felületen, tehát egy részét legalább minél kevesebb helyen kell bántani. A motívum neve Kassitapukiri, a Haapsalu sall-ból, de elég sok helyen kellett hozzányúlnom, átdolgoznom.

(nem tudom más hogy van vele, de én ennek a könyvnek a rajzait csak átrajzolva tudom használni, zavar, hogy csak a sima sorok vannak feltüntetve - kivéve persze ott, ahol a fordított sor is mintás - és a jelöléseik sem tetszenek. Nem tartom könnyen követhetőnek...)
Nupp kevés van benne, csak 400, de ezúttal megtanultam azt is, hogy a nuppokat körben kötni teljesen más technikával kell mint síkban.
A tradicionálisan, felvarrt széllel készülő stólákhoz képest viszont kevés az elvarrnivaló szál: 2 helyen kell csak, a kezdésnél és a befejezésnél (a stóláknál 10 vég van).
A kezdetekkor elég sokáig nem tudtam biztosan, hogy jól kötöm-e vagy moebius lesz belőle, aztán valahol a szegély utáni első mintaegységen derült ki, hogy minden rendben.
A szegélyt egy képen láttam, arról kötöttem le, tulajdonképpen egy kalászminta van kicsit átdolgozva. 

Ami számomra zavaró volt, az a rengeteg jelölő ottléte volt a kötésben. Én nem szoktam a mintageységeket elválasztani vízszintesen, most viszont a fogyasztások miatt kénytelen voltam. Az elején volt 20 jelölőm, a második mintaegységtől aztán csak 10 maradt, a harmadik végefele csak 5, de főleg amikor már magic loopoztam, akkor borzalom volt.
A nyakkivágás leláncolása egy olyan feladat volt, amit elég nehezen oldottam meg, nem tudtam milyen leláncolás-technikát alkalmazzak. Végül a pikósnál maradtam, minden más vagy nem volt elég rugalmas, vagy rondán mutatott.

A blokkolás is aránylag könnyű feladat volt, de fizikailag megterhelt. Azzal kezdtem, hogy kitűzködtem a 35 szegélycsúcsot. Csakhogy utána hajolva kellett a nyakkivágás pikóit egyenként kitűzni, merthogy nem tudtam már semmi más módon odaférni. Abból meg 65 van, ha jól számoltam. A végére a derekam már nagyon tiltakozott.
A fonal Lush lace, 80% merinó, 20% selyem, 1200m/100gramm, nagyon jó volt vele dolgozni. Kb 85-90 gramm ment bele. A megszokott 3.25 mm-s tűkkel kötöttem, így lett 44 cm hosszú, az átmérője 110 cm (blokkolás után, levéve a tűkről).

Felvéve majd remélem ma készül kép, egyelőre még nem voltam fotózható öltözetben. Meg fotózható helyen sem.
Most valami nem csipkésre vágyom. De az is lehet, hogy magamat is meglepem és nem is kötni fogok, majd meglátom... 

Tavaszi nemalvós kötős

Reméltem, hogy a tavasz és a sok kintlét javulást hoz az életünkbe, alvásunkba, de nem így történt, sőt. Most már megint ott tartunk, hogy nincs éjjel többszöri ébredés és többórás ébrenlét nélkül - mondhatni, eddig ez a legrosszabb. Nappal ugyanis jól elfáradunk, én legalábbis igen és éjjel alvás nuku.
Az, hogy a gyerek lefárasztása javítja az alvást az egy urban legend, esetünkben nem így van. Sőt, jól bepörög tőle, akkor is ha délelőtt, akkor is ha délután visszük ki, akkor is ha mindkétszer. Talán a játszótér teszi, a sok információ - én nem tudom, de jó volna ha valami javulna, mert a jelenlegi 3-4 órás éjjeli alvásaimmal idegroncs vagyok és én nappal nem tudok aludni. Hiába alszik ő, én ha le is fekszem mellé, csak forgolódok.
A másik káosz az altatás. Mostanában ez úgy zajlik, hogy letesszük aludni és akkor kezdődik a feszedezés, forgolódás, nyüzsgés. Beletelik van, hogy két órába is, hogy elaludjon.
És nekem ez nagyon sok, éjjel, nappal, este mindig - simán altatok 8 órában egy nap.
A döntés lassan megszületik: vissza a kiságy rácsát és jön a sírás - tényleg nem látok más megoldást.

Terápiásan kötök amikor lehet. Elkezdtem egy csipkeponcsót,

a szegélyen túl most kb így állok. Illetve valamivel jobban, de a fotó tegnap délutáni, újabbat nincs kedvem kattintani. Alig várom, hogy jobban haladjak vele, izgat az egésznek az alakulása. Most már egyre rövidebbek a sorok, már csak valami 520 szem van körönként, és ez egyre jobban fog fogyni innen tova. És meggyőződtem róla, hogy nem mőbiusz :) ez megnyugtató volt.
Most kihasználom azt a rövid időt amit a lányomtól kaptam és lekötök mág pár egységet...

Tavasz

Most már igazi.
Szombaton erkélykertészkedtem, kipakoltam a növényeket, és elvetettem a gyalogpaszulyt, bazsalikomot, petrezselymet. Megvettük a paradicsomot és salátát, de azok még kis cserépben itt bent várnak. Remélhetőleg csak délutánig.
Vasárnap aztán elmentünk a kockás liliomos rétre,

előzőleg ebédeltünk egyet a vécsi vár alatt.
Klárika felfedezte a világot,

olyan fura volt a nagy térben a kicsi ember.

Mostanában szeret gyomlálni, és mindent idead nekünk.

Ez jó, de meglepetések azért érhetnek...
Esténként pedig kötögettem. Tényleg csak "-gettem", negyedik napja dolgozom ezen és még csak a 13. soron vagyok.

Igaz, egy soron majdnem 700 szem van. Még mindig nem vagyok teljesen biztos abban, hogy nem moebius, de elég valószínűnek tartom, hogy jól körözök. Remélem, hogy később amikor majd fogynak a szemek gyorsabban fogok haladni függőlegesen is.

Queen Silvia

Egyik kedvenc észt motívumum, mióta először megkötöttem.

De annak ellenére, hogy minta nélkül is megy, elég lassan haladtam vele. Majdnem 3 hét alatt tudtam csak befejezni. 

A szegélyek felvarrása és szálak elvarrása katasztrófa volt, nem tudom hányszor kellett megszakítanom a munkát. Na de végül meglett.

Már a múltkor eldöntöttem, hogy ezentúl nem felszedem a szemeket, majd rákötöm körben a szegélyt, hanem rendesen, két darabban megkötöm, majd felvarrom a stóla testére, ahogy a nagykönyv írja. 

Ez nem a könnyebb megoldás...

A stóla Merino extrából készült, a teste 3.25 mm-s tűkkel, a szegélyek 3.75 mm-ssel.

1000 nupp van benne, kb. 60*155 cm (én hosszabbra számítottam...), és kb. 80 gramm.

Most már kiszemeltem a következő csipkestóla-mintát, de addig még van valami, amit ki fogok próbálni (nem csipke), úgyhogy most egy ideig kötésileg csendben leszek. Legalábbis csendesebben...
(színhű a közbülső három fotó, azok kint készültek.)

Kétszer

Az éjjel Klárika csak kétszer kelt. Először 0:21-kor, másodszor pedig 4:32-kor. (megnéztem az órát mindkétszer).
A gond csak annyi, hogy az első alkalommal kb. 2 órát, a másodikkal kb. egyet voltunk ébren.
Kicsit zombi vagyok ma.
Azért remélem fog aludni napközben valamennyit, az éjszakát ugye pótolni kell, és akkor én nem főzni fogok vagy takarítani (már porszívóztunk a megszokott módon), hanem kötni. Mert elkezdtem egy csipkestólát, és a kendőtest negyedéig el is jutottam vele.

Olyan mintát választottam ami megy fejből - Queen Silvia a Haapsalu sall-ból. Ezt már megkötöttem kétszer. Most olyan hosszúra akarom, mint másodjára, vagyis 20 mintaismétléssel. A szegélyt még nem választottam ki, annyit tudok, hogy ezt is rávarrom, nem pedig rákötöm.

Csipke

Még októberben egyszer elkezdtem csipkét kötni. Csak úgy lightosan, nem valami bonyolult, semmi szélszem-számolós szegélyes.
Valami egyszerű kellett ami fejből menjen, amit bármikor letehetek mert tudom honnan kell folytatni.

Ezért esett a választásom a Triinu-ra, amit nem elsőre kötöttem.

Ez alkalommal a Hajnal-Szitakötős Ingrid Rüütli maradékát használtam fel, szokásom szerint 3.25 mm-s tűvel kötöttem.
A sálacska végeit más mintával kötöttem, nem azzal ami a Knitted lace of Estonia-ban szerepel.

Az eredmény: egy 160 cm hosszú, 23 cm széles és kb 30 grammos sálacska.

Nupp benne csak 261 van.
Azt hiszem, most egy ideig újra fonok legfőképp, de elkezdek egy újabb maradékfonalból valami apró csipkét. Bár egy ujjatlan kesztyűn is törtem a fejem...

Terápia

Még mindig szín és fonalterápia.

Nagyon akartam laceweightet érezni a kezemben, egy könnyű kis projektet - ami menjen kívülről, minta nélkül, különösebb odafigyelés és gondolkodás nélkül.
Eszembe jutott, hogy a csipkekötős pályafutásom kezdetén négy Triinut kötöttem. Szerettem a könnyen megjegyezhető mintáját.

És most itt van újra a tűimen. S hogy nehogy túl hosszúra nyújthassam maradék fonalból kötöm. Hogy nehogy elkomplikálódjon a végén a dolog (elfogyjon a fonal), a két szélcsipkével kezdtem, most addig megyek a sál testén a mintaegységekkel ameddig a szál engedi. Remélem, 30 egységnyire futja azért - most valahol a kilencediknél tartok.

Erről a feketéről utoljára :)

Egészen készen van, összevarrva, blokkolva, szálakat elvarrva.

Nagyon lassan ment, ez tulajdonképpen egy egyhónapos munka volt, augusztus 8-án kezdtem el, Barka Szitakötő Holló árnyalatából. Na ennél feketébbet még nem kötöttem, igaz, nem gyakran kötök én feketét.

A minta a Haapsalu sall-ból a Lilledega viljapeakiri (kalászok virágokkal), a szegélyminta pedig ugyaninnen valamelyik 14 soros. A szegélyek nagyon gyorsan mentek, a legrosszabb a 401 szem kétszeri felszedése volt, na meg a rávarrás.

A stóla 130*50 cm és kb 70 g, de nem mértem a súlyát. 1026 nupp van benne (tegnap 936-ot számoltam de tévedtem...)

És még valamire rájöttem: feketét fotózni nem tudok. Ha fehér alapra tettem napon a fehér beégett, árnyékban a fekete homályos lett. Más színű alapon sem napon se árnyékban nem látszik belőle semmi, úgyhogy ezekkel a képekkel kell beérnünk ez alkalommal...
Most újra megerősítem amit tegnap mondtam: egy ideig nem szeretnék feketét kötni - pedig van egy megkezdett szinte fekete projektem.

Megkönnyebbülés

Feszül a fekete!

Holnap még kb. egy óra munka van vele és aztán igazán egészen kész!
És most igazán lefekszem mert sok szopizás lesz még reggelig...

Kötős blog ez

Még akkor is, ha ez az utóbbi időben nem nagyon derült ki az irományaimból. És a nem-kötésemből. Remélem ez vissza fog változni azért amint a szédelgésem (és szülés után a leányzó) megengedi.
Az történt a múlt héten, hogy egy tavaly augusztusban elkezdett csipkestólát befejeztem. Lassan ment a kötés de nem azért mert elfelejtettem a mozdulatokat, a mintakövetést vagy a bigyózást, hanem mert még mindig szédít a vékonyka fonal látványa.

A minta az, amibe beleszerelmesedtem tavaly - ami kötéskor rettentő csúnya mert a sok csillagszem nagyon összekapja a megkötött darabot (és ez nem egy motiváló tényező), de blokkolás után tényleg szép lesz.

Természetesen a Haapsalu sall könyvből van, észt motívum, a neve Viljapeakiri.

A stóla méretei: 150*58 cm, kb 70 gramm Merino Extra fonalból készült (1400m/100g), 3.25 mm-s bambusztűvel, 936 nupp van rajta.

A szegélyt a felszedett szélszemekre kötöttem.
(A fotózás mostanában nem az erősségem hozzáférési szempontból - nehéz ide-oda hajolgatni, útban a pocakom, ennyi tellett ma tőlem. Ki nem mentem vele, mert itt még mindig -10 fok van reggelente...)

Levelek

Az épp elmúlt július nem a pihentető volta miatt marad emlékezetes az biztos.
Főleg munkatéren volt kemény, de úgy tűnik mától a rendes kerékvágásba kerülünk, már csak azért is mert végre van titkárnőnk!
És mindamellett, hogy minden hétvégén valahol voltunk és többnyire hétközben pihengettünk azért kötögettem is. 
Tegnap méltó befejezéseként e hónapnak befejeztem egy stólát:

ugyancsak egy csipkesál, ugyancsak észt motívum felhasználásával, ezúttal azonban nuppmentesen.
A minta neve Pajulehekiri - fűzfalevél - a Haapsalu sall könyvből.

és tényleg olyan, mintha egy szomorúfűz ágai alatt pihenne az ember, levélfüggöny-szerű a stóla.

A kész darab méretei: 130*50 cm
Kb 50 g Barka szitakötőt használtam hozzá, 3.25 mm-s Addi tűvel kötöttem a központi részt, 3.75 mm-s bambusszal a szegélyt.

Ahhoz képest, hogy ezt a mintát képtelen vagyok megjegyezni, aránylag gyorsan készen lettem vele, 11 napba tellett, olyan körülmények közt, hogy kevés időm volt kötni.
Ez is áthúzható egy gyűrűn.

Na és hogy nehogy fogyjon a megkezdett kötések száma, gyorsan elkezdtem két (!!!) újabb darabot az egy befejezett helyébe, de ezekről majd később.

Szándékomban állt elkezdeni fonalpróba címen egy újabb fehér csipkestólát is, csak hát annyi de annyi minden befejeznivalóm van így is! Bár ez újabban nem szokott akadály lenni...
In this hectic July I finished another Estonian stole, and started two other projects. 

Fehér kalászok

Ez a stóla lassan készült. Valami miatt ez volt az a projektem, amit tologattam az elmúlt 4 hónapban - nem voltam biztos abban, hogy olyan lesz amilyent én akarok, de végül pontosan olyan lett.

Az igazság az, hogy ez a minta munka közben jobban összeugrott, mint más általam kötött minták és rücskös volt - nem volt olyan biztató kötés közben. Emiatt lett kellemes meglepetés a végeredmény.

Márciusban, virágokat hiányolva kezdtem el kötni, de szerintem nagyon nem tavaszi projekt, inkább olyan kalászérlelő nyári, ahogyan a neve is mutatja - kalászminta virágokkal.

A hosszú ide-oda rakosgatás után végül aztán igazából mostanában lendültem bele, az elmúlt hétben-10 napban, az utolsó másfél mintaismétlés repült a tűkön.
A mintában ott van a két kedvelt technikám - a nuppok és a kettőbe kettőt csillagszem - ez utóbbi adja vissza a kalászmezők hullámzásának a fényjátékát a kötött felületen - szerintem legalábbis.

Minta: Viljapeakiri motívum felhasználásával (Haapsalu sall)
Fonal: Barka Szitakötő (Angyal)
Méretei: 130*52 cm, kb 50 gramm
Kötőtű: 3.25 mm-s bambusz a központi résznek, 3.75 mm-s bambusz a szegélynek

Előzetes

Vagy sneak peak ahogyan mondják.

A hétvégi befőzés, esküvő és miegymás mellett azért sikerült egy-egy kicsit kötögetni is. Sőt, tegnap, töredelmesen bevallom, titkársági nagy magányomban is kötöttem három sort (~700 szem/sor) (ó szabadság-időszak! ugyanezt májusban vagy szeptemberben nem lehetne megtenni. Na meg a normál munkám közben sem) - aztán délután/este leláncoltam, mostam, blokkoltam, ma reggel levettem a drótokról. (a szálak elvarrása még hátravan)
Mondjuk, március óta ideje is volt befejezni...
Na munkára fel!

Színesedek

nem is kicsit, hanem egyből ilyen extrémen.
Ezt a stólát már nagyon rég elkezdtem, közben egy halom egyéb kötés ment, volt amit közben fejeztem be, mást közben kezdtem el, volt amit elkezdtem és befejeztem, szóval folyt a kézimunka.
Akkoriban, amikor kezdtem vele foglalkozni azt mondtam, japánbirsvirág színe van a fonalnak,

és akkoriban még reméltem, hogy virágzó bokron fogom lefotózni, de nem így történt mert a japánbirsek közben elhervadtak...

A stóla megkötéséhez a Haapsalu Sall-ból vett Ingrid Rüütli motívumot használtam fel.
A fonal Barka Szitakötő Hajnal árnyalata.

A méreteit tekintve 175*57 cm, 65 gramm.
3.25 mm-s bambusztűvel kötöttem a sál testét, 3.75 mm-ssel a szegélyt.
720 nupp van benne és rendes csipkesálhoz illően átmegy egy gyűrűn.

A szegéllyel volt egy kis bajom, mert irgalmatlanul hosszú sorokat kellett kötnöm, több mint 900 szemmel soronként, a leláncolás is eltartott vagy másfél órát, de most készen van.
Már csak valami naposabb időre várok, hogy kivihessem a napra fényképezni.

Szezonnyitó

A naplemente-szezoné :o)
Kint voltunk itt:

És egy kis naplemente-utózengést is sikerült még elcsípni.

Igaz, már csak a színeit, de most elsőre az idén ez is elég volt. Jólesett. Langyos idő volt és tavaszillat.
Kivittem a két legutóbbi köteményt is levegőzni, pár fotó is készült, de még nem az igaziak, annyi fény azért nem volt már.
Előbb a pelerin vagy micsoda:

Aztán meg a Queen Silvia:

Ha nem esősödünk be, akkor hétvégén járunk egy nagyobbat.
(Különben pedig pattannak a som rügyei!!!)