Újrahasznosítás

Csúnya pulcsi:

De 100% kasmír. Ráadásul nem is vékony. És gyönyörű színű.

A fotózás,

főleg az önfotózás mindig nehéz. Az ember rohangál a gép és a hely között, és a képek feléből kilóg, negyede nem éles, aztán letölti a gépre és kiderül, hogy még sötét is és a kontrasztja kritikán aluli - ilyenkor pedig mérgelődik és akkor meg az amúgy is kevés fotogén énje eltűnik:

S akkor előjön a jól bevált vállfa és egy színben elütő ruhadarab, és lesz kontraszt és élesség és minden látszik, aminek látszani kell, viszont semmi fantázia nincs benne:

A makró pedig igazán nem okoz gondot, csak már nincs ideg hozzá, semmi díszlet elhelyezéséhez, csak legyünk már túl rajta.

(tanulság: kell egy próbababa!)
A határidőbe bőven belefértem, igazából a 15 nap helyett mindössze 10-re volt szükségem. A szokásos 3,25 mm-s bambusztűvel kötöttem a központi részt, 3.5 mm-ssel a szegélyt kereken rá. A kész darab 186*62 cm, a súlyát nem mértem, de olyan 70-80 grammra becsülöm.
A szegély azért megér pár szót: az első körön 848 szem volt, aztán az utolsón már 896, a leláncolás kb. 80 percet tartott és a végén már nagyon türelmetlen voltam.
A stóla kereken 1000 nuppot tartalmaz, de ezzel nem volt különösebb bajom.
Viszont most nagyon jólesik a vastagabb gyapjúkeverékből kardigánt kötni.

Mostanában

mindig úgy alakul valahogy, hogy nem igazán tudom magam tartani a terveimhez, tegnapelőtt be akartam fejezni a Queen Silviát, de előbb vendégeink voltak (erről mondjuk tudtam, és benne volt a tervezés menetében), majd váratlanul úgy jött, hogy a vendégek távozása után kb 20 perccel mi is elléptünk egyet, és mire hazaértünk már késő este volt - így esett, hogy nem kötöttem jóformán semmit.
Na de tegnap befejeztem, blokkoltam, és ma reggel már le is vettem a drótokról, fotózni egyelőre nem lehet (remélem, délutánra picit jobb lesz, bár az ablakon kinézve ilyesmire nem lehet számítani, tiszta sötét van és vastag felhőkből esik az eső épp). 186*62 cm, elég nagy darab.

Viszont hihetetlenül puha és finom - más nem is lehet tiszta kasmírból.
És még tegnap este elkezdtem a Tapestry ujját kötni - annyira vártam már, hogy újra ezen dolgozhassak. Igaz, még csak vagy 3 cm van meg belőle, de ma - ha minden terv szerint alakul -, más dolgom nem lesz munka után és akkor belehúzok.
Addig is irány az iroda, majd Radnót (újra: ha semmi nem jön közbe, mert volt már olyan, hogy gyógyszergyárba indultam és tehénfarmon kötöttem ki...)
S egy kis időderítő kedvhozó muzsika:

Amikor

az ember sokmindent eltervez általában akkor ütnek be a mindent félretevős dolgok.
Most így jártam én is: a kardigánom eleje-háta egészen készen van, az ujjai következnek, és a terv az volt, hogy miután azt befejezem (kb. következő hétvége), kötök egy babatakarót és -kardigánt (vagy kettőt) a szűk környezetemben rövidesen születő kisbabáknak, és kitaláltam még pár projektet - nos ilyenkor bejön egy-egy olyan dolog, hogy felborul a sorrend, és most 15 nap alatt meg fogok kötni egy Queen Silviát fehér kasmírból. Ráadásul 190 cm hosszút.

A határidő azért jó dolog, mert van amihez tartanom magam és tudom, hogy hamarosan visszatérek a saját programomhoz.
Amúgy a mintát szeretem, már ismerem és most csak azért kötök mintával, mert nem akarok tévedni a felelevenítésben, de szerintem a második ismétléstől pakolom is el a rajzot, és kötök mindig amikor csak tehetem. Ha fél sort, akkor annyit...
Nnna megyek is. Szép vasárnapot!

Szezonnyitó

A naplemente-szezoné :o)
Kint voltunk itt:

És egy kis naplemente-utózengést is sikerült még elcsípni.

Igaz, már csak a színeit, de most elsőre az idén ez is elég volt. Jólesett. Langyos idő volt és tavaszillat.
Kivittem a két legutóbbi köteményt is levegőzni, pár fotó is készült, de még nem az igaziak, annyi fény azért nem volt már.
Előbb a pelerin vagy micsoda:

Aztán meg a Queen Silvia:

Ha nem esősödünk be, akkor hétvégén járunk egy nagyobbat.
(Különben pedig pattannak a som rügyei!!!)

Romantika

- ami amúgy nem a legjellemzőbb rám, de ez alkalommal összejött. És még tetszik is az eredmény!

Minta: Lady's Circular cape in shell pattern (és most be is tartottam!)
Anyag: 100% kasmír (bontásból)
Kötőtű: 3,75 mm bambusz körtű a testnek, 3 mm bambusz zoknitű a szegélynek
készült: március 2-13 között.
A méretéről egyelőre annyit, hogy NAGY - blokkolás után majd tudni fogom mekkora, előtte kb 100 cm átmérőjű - és kereken 10 deka. (és azért nem blokkolom még, mert szerintem nincsen elegendő számú tűm itthon, minden egyes csücsöknek)
Egyelőre elég volt a "feather and fan" jellegű mintákból, a nagy igazság az, hogy a végefele már meglehetősen unalmas izgalommentes volt a kötés.

A szegélyre pedig gondolni sem akarok, jó, hogy készen van. Azt hittem sosem jár le, fogalmam nincs arról, hány ismétlés van belőle körbekörbe, de szerintem olyan 200 minimum igen.
I finally finished the Lady's Circular cape in shell pattern, it was a huge job. The pattern is maybe too easy to knit, and as I had no challenge it was quite boring. And about the edging? I really do not want to think about it. At least 200 repeats all around. 
It is knit in 100% pure cashmere in about 11 days. Although the knitting was really difficult because of the lack of excitement (OK, boring), I like how it came out!
About the measurements I cannot say too much, we will see after blocking. Now it is about 1 meter in diameter and it has 100 grams.

Végre...

... megindították a fűtést az irodában! Amikor ma reggel beértem a 40 perces gyaloglás után a nagyon meleg épületbe olyan volt, mintha ezer tűvel szurkálták volna az arcomat és a combomat - ezt nem éreztem még ezen a télen a munkahelyen... de annyira jólesett!!! És ma először ezen a télen bepárásodott a szemüvegem is a munkába beéréskor :o)))
(mi már nagyon vissza is vettük a fűtésfokozatot, azért nem kell 25 fok... attól max aludni lehetne, dolgozni kevésbé) 
Áll az eszem, ha többet fog kelleni bentülni, bevigyek egy kötést, valószínűleg jövőre ezt meg is teszem, az idén már nem lesz rá szükség, hiszen még ezen a héten fogok bejárni, aztán január első hétfőjéig szabadságon leszek.
Nyilván, szándékomban áll az ünnepek között-alatt rengeteget kötni, például ebből a kasmírból:

és a több mint 4 kiló gyapjúmból is köthetnék el valamennyit. És akkor még nem beszéltünk a mindenféle finomságaimról...  erről, erről, és sok másról is - szóval a fonal adott.
Nagyon remélem, hogy az időjósok (értsd: meteorológusok) tévednek, és nem jön el az olvadás a héten, és azt is remélem, hogy most már kitart a hó a szabadságom végéig, mert akarok még túrázgatni is, ha nem egyéb, itt a környéken. Azt hiszem, egy Istenszéke például a jelen állapotomban igen nehéznek tűnne - de ha összejönne egy társaság hozzá, szívesen megpróbálnám. A kilátás onnan mindenért kárpótol,

fáradtságért, elázásért, megfázásért, meg különben is, a bisztrai forralt borok eddig mindig beváltak a különféle télitúra-mellékhatások utólagos kezelésében.
(az utóbbi bejegyzéseimet olvasva azt hihetné mindenki, hogy mi folyamatosan forralt bort iszunk, pedig nem, csak ilyenkor nagyon jó szolgálatot tesz...)

Előzetes,

holnap jön a többi. Az egészalakos.

 

Ezeken viszont látszik az, amiért a kasmírt szeretem: a finomság.

Majdnem 10 óra...

... alvás után VÉGRE frissnek érzem magam. Sikerült az, ami máskor nem nagyon, annyit aludni, amennyit kér a szervezetem. Ennyit kért.
Ma szabadnapunk van, a nemzeti ünnepünknek köszönhetően, amit én azért érzek csupán ünnepnek, mert nem kell munkába menni, nekem más jelentősége nincs. (Meg egyáltalán, Erdély, és főként az erdélyi magyarok számára gyásznap kéne legyen. De hát a történelem dolgait kár boncolgatni, inkább foglalkozzunk a mával.)
Az elmúlt időben kötögettem, de sehogyse sikerült fotózni. Eddig azt hittem, csak a délutáni fények teljesen alkalmatlanok a fényképezgetésre, de tévedtem, ma reggel délelőtt is borzasztó sötét van, sok képből csak pár lett mutatható.
Befejeztem a rég elkezdett puha stólát, de nem varrtam még el a szálait (igen, tudom, lusta vagyok hozzá...):

Aztán elkezdtem egy kasmírstólát, természetesen egy Haapsalu sallos motívummal (már ilyen sokat megkötöttem belőle??? na, ez jó):

És újra rájöttem, hogy nagyon szeretem a kasmírt. A puhasága és a finom tapintása miatt. Ez pedig a színe miatt is nagyon közel áll hozzám, nagyon halvány ezüstszürke, nagyon ünnepi, alkalmi szín.
S ha már kasmír: annyi kezd lenni már itthon, hogy nem tudom hova rakni őket. Itt egy újabb adag,

és még van ami most szárad, és tervek is vannak hozzájuk, csak idő nincs elég (persze, ha az ember átalussza a napot...)
Búcsúzóul, mielőtt visszamennék a fényre kötni, egy csokor kasmír:

Végre...

kevés szín van a szürkeségben, az égen néhány kék vonal felismerhető, és mintha a napsugarak is próbálkoznának áttörni a felhőkön. Ma ha minden igaz, a hegyek fele megyünk, de rohanás lesz, viszont legalább jó helyre.
Reggel kihasználtam az alkalmat, és a fényben fotóztam párat, de a hideg miatt igen rövidre fogtam a szessziót, csak épp mutatom a poncsót:

A mintája: feldolgozott (átalaktott) Mari Maxim
anyag: Golden Wool Italian style 30% gyapjú, 70% akril (Canguro wool)
tű: 6 mm fém
Készült: rég :o), kb egy hét alatt.
Meleg, puha - szeretem.
És a másik szeretem-dolog: a tegnapi kasmírom. Ilyen szép színe van.

Olyan sokat...

... dolgoztam a munkahelyen, hogy szinte lelkiismeretfurdalásom van, hogy cserében itthon nem voltam túl aktív, már ami a kötést illeti. De más dolgok is közbejöttek, majd egyszer ha lesz erőm erről írni, fogok...
Nem vagyok rózsás kedvemben sem, ehhez bizonyára hozzájárul a sötét és a nedves hideg is, az eső és a földig érő felhők, és szerintem az egymásutáni 4 álmatlan éjszaka is. Mert ez most így jött össze, de remélem, minden visszaáll a régibe hamarosan.
Viszont kasmírügyben igencsak szerencsés és termékeny időmet élem. Sikerült a zöld és fehér kasmírvágyamat kielégíteni, azaz sikerült találnom fehér (natúrszínű) és kétféle zöld (világos - alma? és mély sötétzöld (a fotón a fehér alatt)) bontásra ítélt pulcsit.

És akartam mutatni még valamit, egy régebbi munkámat, de olyan sötét van, hogy képtelen vagyok úgy fotózni, hogy látsszon valami a képen.

Bontottam...

egy kevés kasmírt (még van), és kötöttem is hétvégén, kicsit a kendőbe, és próbakötést próbagyöngyözést

az Eve-nek. A baloldali lesz az igazi.

Péntek

Mosás előtt, de teljesen készen a Mara, hamarosan megy Kolozsvárra:

Miután nem sikerült a Berrocotól megvásárolni a mintát, fotó alapján kötöttem.
Az eredetihez képest kicsit más, a húgom ugyanis hosszúujjút kért, és ha már az ujját hosszúra kötöttem, akkor csak addig a szintig mintáztam, ameddig az eleje-háta is mintás volt.
A színe itt látszik a leginkább, ilyen bronzos-barnás-zöld, Csillával vettük Szatmáron:

Az anyag 100% akril (Red Heart Detroit - határozott kérésre), kb 300 gramm, 5 mm-s tűvel kötöttem.

Az anyagvásárláskor kicsit túllőttem a célon, vettem 5*100 grammot, így még mindig megvan 2 gombóc (najó, az egyikből icipicit használtam, a nyakpántnak), hogy abból mi lesz? Nem tudom. Talán sapka-sál a Mara mellé a húgomnak, talán sapka magamnak (igen, akril, de jó a színe nagyon), talán mindkettő...

Őket pedig a hétem tekergettem, 100% kasmír, rózsaszín, kicsit pasztellesebb, mint a múltkori, de ugyanolyan pihe-puha. Csak kicsit kevesebb, de így is legalább két kendőre való. 

 

(És még van 2 motringnyi, azokban több a bog.)

Szerintetek...

... ezt

lebontsam?
100% kasmír, imádom a színét. Olyan, mint egy meleg tejeskávé :o).

Hordanám is, de kötnék is belőle.
Ha lebontanám, lenne legalább 4 kendőre/stólára való kasmír csipkefonal belőle.

Pótlás

Utalgattam, célozgattam egy másik kötésemre a közelmúltban, de úgy akartam, hogy előbb a tulajdonosa élőben lássa, utána képen, azóta ott van nála, és mutathatom.
Szóval, igen, készen van a kasmír Triangular Summer Shawl. Nagyon jó volt kötni. Az a fonal kötteti magát, puha, könnyű - egyszerűen nagyon jó vele dolgozni.
Már akkor készen volt, amikor Szalárdon jártam, csak nem mutattam képeket róla, pedig az első adag fotó ottani. Egy zuzmós nagy kövön fotóztam, nekem nagyon bejött a kontraszt a sál meg a kő között.

Aztán persze, párat itthon is kattintottam...

Adatok: 110*60 cm, 60 gramm.
Tű: 3.25 mm
Fonal: újrahasznosított kasmír.
Idő: 5 nap, valamikor júliusban.

Sálam

Jó, hogy volt pár szabadabb nap. Úgy értem, nem kellett munkába menni... itthon azért volt mit tenni-venni, de volt időm kötni. És hát befejeztem a sálamat (igaz, elkezdése óta megkötöttem egy Laminariát is...). Kasmír, pihe-puha, óriási - mit mondjak róla? Inkább mutatom - blokkolva.
Az a kép amin a teljes sál látszik, beégett. Igen, tudom, sokszor gondoltam már arra, hogy ne fotózzam ilyenkor le (mindig úgy alakul, hogy este, villanyfényben blokkolok), de nem tudom megállni.

Ilyen a sál testének a mintája: 

Ez is észt minta, a neve tündérrózsa. 

A szélére pedig Tuulia Kide-sáljának a szélcsipkéjét igaztottam rá:

A kasmír

Első találkozásom a kasmírral virtuálisan zajlott le, ezelőtt pár évvel egy sitcom-sorozatot nézése közben. Egy kapcsolat bukott el benne egy leárazott kasmír pulóver odaajándékozása nyomán. Még ma is a fülemben hallom a fura hangsúllyal kimondott "It's cashmere, it's cashmere" mondatokat és mindig elmosolyodok rajta. A kasmírt már akkor mint értékes, drága anyagot ismertem meg.
Aztán telt az idő, és nem foglalkoztam kézimunkával, kötéssel, a kasmírról tudtam, hogy mi, de nem kerültünk egymással közelebbi kapcsolatba.
Aztán amikor újrakezdtem a kötést tavaly, előbb tiszta gyapjúval próbálkoztam, aztán az igen vékony gyapjúkeverék csipkefonalakkal, és kötősökkel ismerkedtem (virtuálisan), egyikőjük mondta, hogy ő bontott kasmírt használ. Mondjuk, ezt a bontást gyakoroltam én már régebb is, de soha nem voltam ennyire válogatós.
Azóta viszont rohamozom a turikat és vadászom a kasmírt.
Miután igen ritka esetben túldivatosak, túlcicomázottak a kasmír pulcsik, általában a végkiárusításra maradnak, és olcsón meg tudom venni őket.
Igy tettem szert az utolsó sálam alapanyagára is. A kezdet kezdetén egy rózsaszín, semmi extra pulcsinak tűnt. Leárazott termék volt.
Szétbontottam, és semmi kezelés nélkül elkezdtem a bontott anyagból kötni a sálat. Olyan girbegurba fonalból, amilyen bontás után lenni szokott.

Kötés közben eléggé bizonytalan voltam, megvallom, hogy ki fog-e egyenesedni a szál, de azt mondtam, olyan lesz, amilyen lesz, megkötöm, és úgyis el fogom hordani.
Ehhez képest nagyot csalódtam. Kellemesen. Mosás után ugyanis úgy néz ki a sál, mintha új anyagból készült volna, nem lehet megmondani róla, hogy bontott fonal.

Szép az esése, mert valamivel nagyobb a súlya, mint a gyapjúnak, ezért jobban lehúzza magát.

Meleg.
A színe talán megmarad. Nem az a vadító rózsaszín, és így megkötve szerintem teljesen oké, hordható. Igazi nőies darab lett.

Kasmír, az új szerelem