Itthon vagyok

... és Lányok, hiányzik a kötőtűcsattogás és rokkaforgás!
Köszönöm Bucika, hogy ez összejöhetett nálatok.
Fáradt vagyok, de valahogy alvás helyett inkább kötnék.
Örülök, hogy találkozhattam régi kötőstársakkal, és végre megismerhettem Harmatcseppek-et és Paribanut.
Nagyon jó volt három napig kizárólag kézimunkával foglalkozni, elméleti és gyakorlati síkon egyaránt.
Most még kötöttem is, nem is keveset, leginkább ezzel a projekttel haladtam, vagyis mondjam úgy, ott kezdtem el ezt az újabb stólát kötni és kb negyede meg is lett (kellett egy nuppmentes minta az Addim tesztelésére):

A lányok pedig újra elkényeztettek:
Erika jóvoltából kipróbálhatok két számomra új fonalat:

a Rikker-féle kétágú csipkefonalat és egy 1400 m/100 g merinó csipkefonalat.
Adél is nagyon beletalált a gyengémbe ezzel a zölddel, ez számomra újfajta szál is lesz (alpakát sosem kötöttem még).

(És hozzá még kézzel festett Fyberspates!!!)
Paribanu is tudja, milyen vastagságú (? vékonyságú) fonalat szeretek én kötni anélkül, hogy mindeddig személyesen találkoztunk volna (az a levendulaszínű Szitakötő már meg is találta a mintáját az agyamban, csak talán nem volna jó még egy projektet elkezdeni mostanság, hiszen annyi van már eddig tűkön. Ja, lassan a tűim is elfogynak):

Bucika pedig... ő egy újabb Bucisággal lepett meg, kézzelfestett-kézzelfont finomsággal

- ez megint feladja a leckét, mint az előző fonala - nehéz egy ennyire gyönyörűséges fonalhoz olyan mintát találni, hogy az tökéletesen megmutassa úgy a színeit, mint a textúráját. Viszont kötni - elmondhatatlan érzés.
Mindezek mellé pedig Harmat társaságában dolgozott a "megrontásomon":

(egyébként nagyon irigylem Paribanu orsón font kékségét, hogy ő hogyan tud olyan egyenletesen kézzel orsón tekerni, na az számomra teljességgel felfoghatatlan. Próbált ő is tanítani, de nekem olyan nagyon nem megy még ez)
A rengeteg finomságról amit ott elfogyasztottunk külön posztot lehetne írni.
Örülök, hogy ott lehettem. Csak inkább ma és holnap is és még sokáig kötőstalin lehetnék...

Bocskaikertben voltam

És azóta másra sem tudok gondolni. Nagyon jó volt ott lenni, megismerni kötős/blogostársaimat személyesen is, látni olyan munkákat, amelyekről csak képet láttam eddig. Vagy azt sem. Egyszóval: tökéletes volt! Köszönet érte Nönének és Áginak, akik a háziasszonyi szerepet jelesre teljesítették és nagyon finom kenyérlángost is készítettek. :o) engem pedig még biztonságban elszállítottak éjjel a buszhoz is.
Jó volt látni mások technikáit - bár igazából keveset kötöttünk (gondolom, bátran mondhatom többes számban...), de hát nem is ez volt (?) a lényeg.
Köszönöm mindenkinek a finomságokat: Ercsunak, Adélnak, Fonalshop-os Mónikának.

A tombolaajándékot is köszönöm Krisztának és a zsákbamacskát Irenkának.

És az utazás megszakításának kellemes eltöltését Csillának és családjának. És a nagy zoknitűket is!

Hogy mi hiányzott? Még egy kis idő a teljes társasággal együtt, és azok, akik nem tudtak eljönni. De remélem, ami késik, nem múlik.
Most már kipihentem az éjszakai utazást, és újult erővel vágok neki a kötésnek. Tegnap este csak egy bontás sikeredett, a Sub Rosát újrakötöttem, hát a mintája számomra még mindig tartogat meglepetéseket és titkokat, nos, szóval ma már pihentebben remélem, sikerül megcsavarni minden megcsavarnivalót. Bár nem ez volt a baj, hanem a csavart apasztások a visszáján.

De talán sikerült rájönni a dolgok nyitjára és több bontás nem lesz.
És van még egy hét szabi, és talán semmi több akadálya a kötésnek.