Új lakónk van.

Luponak hívják. Az első képen még nagyon álmos, tegnap nehéz napunk volt együtt és rövid volt utána az éjszaka.

Szombaton döntötte el, hogy a mienk lesz, most már egészen beköltözött, már ismerkedik a lakás lehetőségeivel. (olyan formás kis feneke van)

Mint tudjuk, ő egy báránybőrbe bújt farkas, aki inkább farkasbőrbe született bárány lenne. Szereti a teliholdat mert olyankor igazi bárány, de máskor is úgy viselkedik, például vegetariánius, ebből kifolyólag tanulmányozza a növényeket.

A bazsalikomot határozottan szereti, ezért gondozza is.

Amikor nem botanizál akkor olvas. Kedvencei a birkásmesék.

Holnap megismeri a barátnőjét, remélhetőleg együtt alszanak majd falun és aztán itthon is...
Lupo egyébként nagy. 36 centi magas. És súlyos is. Nem mértem, de van mit fogni rajta.
Hatalmas feje van neki. Teljesen készen szerencsére nem tűnik fel.

A hatalmas fején hatalmas báránykapucni van (ha minta szerint készült volna még hatalmasabb lenne...).
A bárányruhája ilyen habos-bogyós

(3 mm-s horgolótűvel készült igazi skót gyapjúból ami lehet nem a megfelelő fonalválasztás, remélhetőleg nem fog agyonnemezelődni)
Szerintem lesznek lalylalás társai is, addig is velünk kell megelégednie.

Meg a mesékkel...

Illat és textúra

A hétvégén érkezett hozzám egy illatos csoda, Case egy dibetou-orsója.

Eddig nem mertem bátran elővenni, mert Klárika egyből szemet vetett rá, alig tudtam visszaszerezni (van ízlése, na), csak most került sor arra, hogy fényképezzem.
Nagyon könnyű, nagyon szépen van kidolgozva és csodálatos a felszíne. Na és az illata... azt érezni kell - fűszeres fanyar és isteni. Hamarosan munkára fogom. Megkockáztatom, hogy elvigyem magammal a házhoz hétvégén, ha már úgyis ott alszunk (remélhetőleg, a múltkorit keresztülhúzta a betegség. Várom az első éjjelt, az első hajnalt és első reggelt ott).
Addig is haladok Lupo-val. Gyorsabban mint gondoltam az elején.

Nem ma fogom befejezni, annak tudatában vagyok, de ahhoz képest hogy az első sor bigyóval tököltem vagy két és fél órát most már rendesen rohanok felfele rajta. Kicsit rontottam is a második sor bigyón, és vagy 4 sorral fennebb vettem észre, hogy kevesebb bigyóm van mint kéne, de már nem bontottam vissza, inkább kisebbre hagyom, így is már arasznyinál nagyobb és a feje még seholsincs...
Őt is vinni kéne a házhoz. Olyan gyerekvárónak...