A múlt szerdai torna vérző mellbimbó okán elmaradt (köszi, Klárika!), bár nem a vérzés, hanem a fájdalom miatt, így csak ma mentem újra. A meglepetés az volt, hogy a múltheti pasi helyett ma egy lány tartotta, sokkal több erőgyakorlattal mint múlt héten és az az érzésem, hogy holnap a kislábujjam körme alatt is izomlázam lesz. Ezt szeretem. Kár, hogy számomra teljesen lehetetlen időpontokban tart ő különféle edzéseket...
Újra meggyőződtem arról, hogy az egyensúlyzérzékelésem elmúlt. Mint egy nátha vagy valami. Nincs. Féllábon állni nem tudok. Most vagy a súlypontom ment el a megszokott helyről (ami nem csoda, "hála" a szoptatás mellnövelő hatásának), vagy a belső fülem akadt ki - ami egyáltalán nem valószínű. Inkább az elsőre tippelek. Csak hát nekem előtte sem volt szükségem mellnagyobbító műtétre, szóval lett oda cucc...
A szoptatás azért rendesen bezavar a tornába, például nem tudok hasrafeküdni csak emelt mellkassal. Most pedig gyógyulófélben van a százszor kiharapott mellbimbóm, és úgy viszket, hogy az is igencsak kellemetlen. Meg hámlik.
Ma azon agyaltam a hasonfekvős gyakorlatok végzése közben, hogy remélhetőleg nem lesz tejfolt a pólómon. Nem lett.
Várom a szerdát. Remélem, nem lesz egy utolsó pillanatbéli akadálya a tornának.
Most pedig lefekvés jön Klárikának, nekem meg esti program (csepp kötögetés).