Néhány éve szemeztem már a
mintával. Tudtam, hogy előbb-utóbb meg fogom kötni, de kellett hozzá "A" fonal. És az idén jött el az ideje annak, hogy fonalat is találjak, igaz nem épp olyant amiből a mintadarab készült, de ez is nagyon nagyon tetszik.
A woodruff magyarul szagos müge.
Nos, a színe miatt az enyém inkább valamilyen tengeri moszatra emlékeztet, de ez mindegy is. Bármi legyen is, szeretem.
Nem volt egy túl gyors projekt. Május elsején kezdtem el és kerek két hétig kötöttem az első félpárat. Aztán volt egy megszakítás, amikoris mást kötögettem és múlt héten tértem vissza a zoknihoz. De volt pár nap, amikor egyszerűen nem jutottam oda, hogy kötőtűt vegyek a kezembe. Valahogy 3 nap alatt megkötöttem a saroklapot, aztán újabb 3 nap alatt a bokarésztűl végig. Tegnap húztam bele nagyon, őszintén, magam is megleptem a haladási sebességemmel. Valahonnan a bokarész közepétől indultam, és este úgy tettem le, hogy már csak az orr-részt kellett illeszteni, no meg elvarrni a szálakat.
Ez az a zokni, ami nagyon más mint a többi. (és ez
General Hogbuffer szinte minden zoknijával így van. Valami hihetetlen konstrukciókat hoz össze ez a tervező).
Egyrészt a mintás saroklap.
Soha meg nem fordult volna a fejemben, hogy oda is mintát tegyek. Neki igen.
Ez a rész azért nem volt a kedvencem, ugye ott az ember síkban köt és a fordított színváltós sorok nekem nem mentek a legkönnyebben. Aztán sikerült valamilyen technikát kitalálni ami némileg könnyített a dolgomon, ennek ellenére nem hiszem, hogy képes és hajlandó leszek valaha síkban ennél nagyobb darabot kötni színváltósan.
A csúcs pedig a bokarész.
Első ránézésre nem tűnik fel, de ha jobban odafigyel az ember akkor látja, hogy ahol más zoknikon fogyasztás szokott lenni, itt egy teljesen kompakt egységet alkotó minta van. De akkor hol vannak a fogyasztások? - A lábfej közepén mennek, a középszem két oldalán.
Bizony kötöttem bele hibákat is. Ezek az ujjaknél a talprész két oldalára sikerültek, ahol farkasfogszerű váltásban mennek a színek.
Volt, ahol ezt visszabontottam, volt ahol nem volt ehhez lelkierőm.
Most meg csak örülök neki, hogy készen van. Már csak a tél kell eljöjjön a viseléséhez, egyelőre hordhatatlanul meleg. (bár szívesen leteszek jelen pillanatban arról, hogy hordjam...)
A fonal natúrszínű Vendita sockenwolle és egy ismeretlen színátmenetes. 2.5 mm-s körkötőtűvel kötöttem, de nem egyszerre a kettőt. Ennyire elvetemült azért nem vagyok.
Mindenképp, a következő darab elkezdése előtt pihenni fogok, ami akár fonást is jelenthet. Vagy egy kis erkélyi kertészkedést.
