És akkor a poncsó

Tegnap készen lett, blokkolva, szálakat elvarrva, minden.

Már rég izgatott a kivitelezés mikéntje, ugyanis a tradicionálisan stólának való lineáris mintákat valahogy át kell szerkeszteni körbenköthetőkre, ami tulajdonképpen a fogyasztások számának és elhelyezésének kiszámítását jelenti. Ez így leírva egyszerű, megvalósítva nem annyira...
Ez a minta pedig hatványozottan előrehaladó, ugyanis meglehetősen hosszú, 40 soros egy egység (a Queen Silvia például csak 20). Na meg az indaminta akkor mutat jól, hogyha hosszan futhat végig a felületen, tehát egy részét legalább minél kevesebb helyen kell bántani. A motívum neve Kassitapukiri, a Haapsalu sall-ból, de elég sok helyen kellett hozzányúlnom, átdolgoznom.

(nem tudom más hogy van vele, de én ennek a könyvnek a rajzait csak átrajzolva tudom használni, zavar, hogy csak a sima sorok vannak feltüntetve - kivéve persze ott, ahol a fordított sor is mintás - és a jelöléseik sem tetszenek. Nem tartom könnyen követhetőnek...)
Nupp kevés van benne, csak 400, de ezúttal megtanultam azt is, hogy a nuppokat körben kötni teljesen más technikával kell mint síkban.
A tradicionálisan, felvarrt széllel készülő stólákhoz képest viszont kevés az elvarrnivaló szál: 2 helyen kell csak, a kezdésnél és a befejezésnél (a stóláknál 10 vég van).
A kezdetekkor elég sokáig nem tudtam biztosan, hogy jól kötöm-e vagy moebius lesz belőle, aztán valahol a szegély utáni első mintaegységen derült ki, hogy minden rendben.
A szegélyt egy képen láttam, arról kötöttem le, tulajdonképpen egy kalászminta van kicsit átdolgozva. 

Ami számomra zavaró volt, az a rengeteg jelölő ottléte volt a kötésben. Én nem szoktam a mintageységeket elválasztani vízszintesen, most viszont a fogyasztások miatt kénytelen voltam. Az elején volt 20 jelölőm, a második mintaegységtől aztán csak 10 maradt, a harmadik végefele csak 5, de főleg amikor már magic loopoztam, akkor borzalom volt.
A nyakkivágás leláncolása egy olyan feladat volt, amit elég nehezen oldottam meg, nem tudtam milyen leláncolás-technikát alkalmazzak. Végül a pikósnál maradtam, minden más vagy nem volt elég rugalmas, vagy rondán mutatott.

A blokkolás is aránylag könnyű feladat volt, de fizikailag megterhelt. Azzal kezdtem, hogy kitűzködtem a 35 szegélycsúcsot. Csakhogy utána hajolva kellett a nyakkivágás pikóit egyenként kitűzni, merthogy nem tudtam már semmi más módon odaférni. Abból meg 65 van, ha jól számoltam. A végére a derekam már nagyon tiltakozott.
A fonal Lush lace, 80% merinó, 20% selyem, 1200m/100gramm, nagyon jó volt vele dolgozni. Kb 85-90 gramm ment bele. A megszokott 3.25 mm-s tűkkel kötöttem, így lett 44 cm hosszú, az átmérője 110 cm (blokkolás után, levéve a tűkről).

Felvéve majd remélem ma készül kép, egyelőre még nem voltam fotózható öltözetben. Meg fotózható helyen sem.
Most valami nem csipkésre vágyom. De az is lehet, hogy magamat is meglepem és nem is kötni fogok, majd meglátom... 

Tavaszi nemalvós kötős

Reméltem, hogy a tavasz és a sok kintlét javulást hoz az életünkbe, alvásunkba, de nem így történt, sőt. Most már megint ott tartunk, hogy nincs éjjel többszöri ébredés és többórás ébrenlét nélkül - mondhatni, eddig ez a legrosszabb. Nappal ugyanis jól elfáradunk, én legalábbis igen és éjjel alvás nuku.
Az, hogy a gyerek lefárasztása javítja az alvást az egy urban legend, esetünkben nem így van. Sőt, jól bepörög tőle, akkor is ha délelőtt, akkor is ha délután visszük ki, akkor is ha mindkétszer. Talán a játszótér teszi, a sok információ - én nem tudom, de jó volna ha valami javulna, mert a jelenlegi 3-4 órás éjjeli alvásaimmal idegroncs vagyok és én nappal nem tudok aludni. Hiába alszik ő, én ha le is fekszem mellé, csak forgolódok.
A másik káosz az altatás. Mostanában ez úgy zajlik, hogy letesszük aludni és akkor kezdődik a feszedezés, forgolódás, nyüzsgés. Beletelik van, hogy két órába is, hogy elaludjon.
És nekem ez nagyon sok, éjjel, nappal, este mindig - simán altatok 8 órában egy nap.
A döntés lassan megszületik: vissza a kiságy rácsát és jön a sírás - tényleg nem látok más megoldást.

Terápiásan kötök amikor lehet. Elkezdtem egy csipkeponcsót,

a szegélyen túl most kb így állok. Illetve valamivel jobban, de a fotó tegnap délutáni, újabbat nincs kedvem kattintani. Alig várom, hogy jobban haladjak vele, izgat az egésznek az alakulása. Most már egyre rövidebbek a sorok, már csak valami 520 szem van körönként, és ez egyre jobban fog fogyni innen tova. És meggyőződtem róla, hogy nem mőbiusz :) ez megnyugtató volt.
Most kihasználom azt a rövid időt amit a lányomtól kaptam és lekötök mág pár egységet...