Egyre bennebb a télben

Napok óta havazik, és hűl is amellé az idő. Már napközben is csak -6 -ig emelkedik a hőmérséklet, úgyhogy nem is olvad, olyan igazi tél van. Hideg és hó.

 

Amit szeretek - így Karácsony környékén, de aztán sürgősen tűnjön mindkettő, és jöjjön a tavasz. Vagy még inkább a nyár.
Nem panaszkodni akarok, de már tényleg megoldhatnák a fűtést az irodában, borzasztó hideg van, már a férfikollegák sem bírják nyafogás nélkül. Azzal hitegetnek az illetékesek, hogy a héten, de én ezt akkor fogom elhinni, ha látom és főként - érzem. Aztán meg hiába megyünk ki terepre, mindenütt hideg van, az utakon nehéz közlekedni, mert természetesen nincs rendesen letakarítva (ugyebár, rajtaütésszerűen érkezett a tél december közepén) tegnap Segesvárról hazafele vagy másfél órát jöttünk az 51 km-n.
Nos, szóval, amikor hazavetődök megfagyva már csak melegben akarok lenni, és pihenni. Bár ma úgy van, hogy kimegyünk egyet barátokkal, na én beiktatok egy (-két-három) forralt bort is...
Addig meg kötök egy keveset. Most épp az Eve-t, tegnap elkezdtem, de nem sokat tudtam kötni, eléggé kiütött valami gyomorrontásféle, remegtem, és fájt a fejem is. Eddig jutottam vele (Köszönöm a fonalat, Bucilla!):

de hát a 2.25 mm-s tű nem is enged túl gyors haladást, na meg ameddig a pikós részt összekötöttem önmagával, hát az is egy idő volt.
Viszont: már tegnapelőtt befejeztem a sötétzöld kasmírstólát, csak a fotózással maradtam el.

A mintája a Haapsalu sall-ból az Õnnelehekiri, a négylevelű lóherét mintázó csipke.

Méretei: 140*60 cm, 45 gramm
Tű: 3,25 mm bambusz
December 3-13 között készült

A szegélyét körbekötöttem a szélszemekre, na és ehhez is megtaláltam egy jó megoldást, hogy felgyorsítsam a szélszemeken a megfelelő szemszám elérését - nem a felszedett szemek számát igazítom bontással és újraszedéssel, hanem az első soron osztom el a megfelelő számú szaporítást.

A fonal, amit használtam hozzá egy egyágú pókhálóvastagságú (inkább vékonyságú) kasmír,

nagyon finom és puha, saját bontásból származik.

 

Az egész stóla olyan, mintha nem is volna, annyira könnyű és vékony. És mégis olyan beleburkolózós, olyan ünnepi, karácsonyi, színben, puhaságban, melegségben.
It is wintertime here in Transylvania, cold and snow... Yesterday i started to knit the Eve-gloves, i love the pattern, it is just i could not knit too much, i really felt sick. 
I finished the green cashmere-stole, and i love it. It is 140*60 cm, 45 grams, knitted with 3.25 mm bamboo-needles. The edging is knitted on the side-stitches, in rounds. 
The yarn is my own reclaimed cashmere, 1-ply deep green softness, the motif i used is from Haapsalu sall book, named Õnnelehekiri - a pattern i really like.

Téli hangulat

Kemény téli reggelre ébredtünk, igaz, hó még nem sok van (de hamarosan lesz, ha így folytatja...), hideg annál inkább. Olyan idő van, amit az ember lánya inkább kötögetéssel tölt el bent a melegben, semmint kirándulással, amit terveztünk ma délelőttre. Talán, ha maradt volna a tegnapi napsütés, na úgy igen, de ilyen borús havazós hideg időben úgy döntöttem, itthon maradok.

Kötök és tervezgetek.
A sötétzöld stólával haladok, még 2.5 mintaismétlést kötök (egy egység 28 sor) aztán jön a szegély rá, egészen körbe. Ezt nem fejezem be egy hét alatt, de nem baj. Nem hajt a tatár.

A mintát szeretem, már csak azért is, mert megy fejből, a fonalat is szeretem, puha és a színe - hát az valami gyönyörű mélyzöld - csak ezt még nem sikerült fotókon visszaadnom...
Közben próbálgattam egyebeket is kötni, kasmírból (mi másból...), na de ezt nem hinném, hogy befejezem. Szerintem túl vékony a fonal a mintához:

Viszont nagyon tetszik a határozott apasztásvonal, úgyhogy ezt meg fogom kötni valami vastagabból. A másik lehetőség az volna, hogy ebből a fonalból vékonyabb tűvel, na de ahhoz nincs agyam így év végére.
Van egy 2.25 mm-s tűn kötött North Roë-m, szeretem a színét, a fonalat, mindent - csak azt nem, hogy nem haladok vele. Hiába megy ez is fejből, nincs türelmem hozzá...

Július óta kötöm, de az utóbbi időben inkább egy helyben toporogtam vele, ez a nagy igazság. Nem szeretek ekkora darabokat ilyen kicsi tűkön kötni...

Fényben

Végre látom is az új stólát!
Rájöttem, hogy nem is ezüstszínű, hanem szürkés-bézs. A kötős fehérfényemben határozottan szürke, napfényben határozottan bézs. De mindenképp, csillogó és nagyon puha.

Az adatai:
140*50 cm, 40 gramm.
Az anyaga 100% kasmír
3.5 mm-s tűvel kötöttem, november 28-december 5 között.
A minta a Haapsalu sall-ból, saját összeállításban.
Amilyen egyszerűnek néz ki a motívum, engem annyira megdolgoztatott, nem tudtam megjegyezni majdnem a végéig.

A szegélyét körben kötöttem rá, a felszedett szélszemekre.

Na és természetesen, át lehet húzni egy gyűrűn.

És most többek között ezen dolgozom:

Ez gyorsabban megy, ennek tudom fejből a mintáját. Csak nem volt még elég időm vele foglalkozni.

Elég régen...

... nem írtam, mert valahogy úgy jött össze, de azért még élek létezek és kötök.
Ez a hét megint futás volt - nem tudom, miért alakul minden ilyen rohanósra újabban, nem szeretem, remélem, azért jövő héttől lecsendesednek a dolgok.
Szóval készült ez-az, egyrészt a húgom sálja, ami vastag fonalból kötődött, a Mara maradékából, kb 10 deka Red Heart Detroit fonalból (olyan másfél méternyi maradt a 10 dekás gombócból, fel nem kötött rojtok formájában). Ezzel még jövök, a mintáját is le fogom írni - ezt a fonalat (vagy színt?) teljességgel lehetetlen este fotózni. Talán holnap. Remélem...

4 mm-s tűvel kötöttem, és sok napig készült, mert közben elkezdtem és befejeztem ezt is:

Mint már írtam, a motívum neve Õnnelehekiri, a Haapsalu sallból, de a sálat magát nem minta szerint kötöttem.

Azaz, a szélmintát csak úgy csatlakoztattam hozzá, bevallom, nehezen ment, mert körbe akartam szegni, és el is kezdtem, és a 8-ik soron rájöttem, hogy elnéztem egy sarkát, akkor kibontottam a körbecsipkét, és felszedtem csak a két keskeny szélet, és egy igen egyszerű szélcsipkét tettem hozzá.

A fonal Barka Szitakötő olíva árnyalata, kb. 50 gramm van benne, de a stóla ilyen kevés fonalból is 190 cm hosszú és 50 cm széles lett. (miután villanyfényben fotóztam, a képek elég gyatrák, meg nem is igazán színhűek. A csipkesál a három utolsó fotón megközelíti a valóságot. Gyönyörű színe van...)
A tű a megszokott 3.25 mm bambusz.

Már nem bírtam...

... a csipkétlenséget. Ezért aztán, noha tűkön még egy sál húgomnak, kénytelen voltam valami igazi csipkét is elkezdeni.
így lett ez:

Barka Szitakötő olíva színárnyalatából készülő stóla lesz, az utóbbi idő történései alapján "Remény és szerencsé"-nek neveztem el - zöld és négylevelű lóherét mintáz.
Elég lassan megy, a mintáját (Õnnelehekiri, Haapsalu sall-ból) mindeddig képtelen voltam megjegyezni, de tetszik.