A lockdown

Március 17-én lezáródott az élet nálunk. Megkezdődött a kijárási tilalom, az üzletbe is csak nyilatkozattal lehetett elmenni. Egy ideig az udvaron fotózgattam, ezt a zuzmót például a kerítésen.

Mi a két lakhelyünk között ingáztunk, a nagy esőkben-hidegekben hazajöttünk, a jobb időben visszamentünk. 

Mivel esetemben a home-office kivitelezhetetlen, jártam dolgozni. És ez nagyon jó, a home-office szerintem nagyon az ember idegeire tud menni. 

Március 22-én Mákon kiütött a himlő. Teljesen jól volt, de telistele pöttyökkel meg hólyagokkal. Aztán kilábalt belőle, és kezdte Klári április 4-én. Nála kicsit kínosabb volt, a kiütések megjelenése előtt hozta a formáját (39 fölötti lázat), de végülis laza lefolyású volt a továbbiakban. Mindkét himlőt falun rendeztük le, s mivel úgyis csak mi voltunk a gyerekek kint játszottak, ez legalább elvonta a figyelmüket a viszketéstől. 

Szépen kitakarítottuk a kertet.

Április 24-én Mák karja eltört a trambulinban, műteni kellett, ez három nap kórházat jelentett Covid-körülmények között. 

Senkinek nem kívánom. 

Gipsz ide vagy oda, azért szokásunk szerint kijártunk továbbra is falura, és a gyerekek játszottak. 

Még a törés előtt Klárinak lett egy folt a hátán. Nem értettük mi. Mire kijöttünk a kórházból meglett a kokárda-folt, és akkor tudtuk: kullancs (és igen, volt benne előtte, de nem ott, ahova a folt lett), úgyhogy  a törött gyerek mellé lett egy Lyme-os is.

Én ki-kijártam fotózni a kert fölé, a temetőbe. 

Csodálatos napnyugtákat láttam. 

És ébredt a természet. Előttünk, alattunk, fölöttünk.

Klári születésnapja is a lockdownra esett, már tavaly tervezgettük, hogy melyik játszóházba megyünk, és kit hív meg - ez természetesen elmaradt, családi ünneplés volt, sütöttem egy hatalmas tortát és szereztünk neki ajándékot (akkor még gyakorlatilag csak online lehetett különlegesebb dolgokat vásárolni). Na meg kapott tőlem is egy horgolt plüsst.

Mivel többnyire ingáztam faluról a munkahelyre és délutánonként folyton kint voltunk az udvaron, fonalakra kevesebb időm maradt. Készült azért ez-az. Horgoltam pár amigurumit: egy macit (ami még mindig nálam van, de előbb-utóbb elküldöm a tulajdonosnak, külföldre), 

Klárinak egy Tails-et, Máknak egy Sonicot. És e két utóbbitól elegem lett a horgolásból elég hosszú időre. Nagyon nehéz, bonyolult darabok voltak. (és meglehetősen rondák is lettek de Klárinak azóta is ez a fő alvósállata, és eléggé megviselte már az élet, folyton hordjuk magunkkal bárhova megyünk...)

Mindhárom horgoláshoz Alize Cotton Gold-ot használtam, mindenféle színekben, 3 mm-s horgolótűvel.

Kötöttem magamnak egy tavaszi blúzt, ami aztán egyik kedvencem lett, múlt héten még felvettem. Tulajdonképpen megismételtem a tavalyi Crashing waves - Summer romance kombinációt. A fonal Schachenmayr Micro, rozsdabarna árnyalat, 4 mm-s tűn. 

Az eleje sima,

az ujja meg a háta csipke.

És elkezdtem egy újabb tavaszi blúzt magamnak, Alize Cotton Goldból. 

Aztán május 17-én megszűnt a szükségállapot, minden megszorítással ami ezzel járt, maradt a készenléti állapot, online oktatással, férjnek home-officeszal. 

És közben beköszöntött a nyár.

Kötni is szoktam még. Meg horgolni is már.

Hangulatom nem sok van írni, vagy ihletem nincs vagy nem tudom, de attól még nem telik el nap fonal nélkül.
Jelenleg két kötésem van, hogy a kinti körülményekhez igazodjak mindkettő jó sötét, így legalább nem nagyon látom:

A fekete mellény lesz, a színes meg BSS lenne ha megérné a végét, de lehet le fogom bontani, valahogy nem az igazi. Vagy mittudomén...
És elkezdtem horgolni. Sapkákat:

Klári azóta is kizárólag a pingvinesvben hajlandó elhagyni a lakást... most készül egy elefánt is, már az ormánynál tartok. A fülek persze még hátravannak.
És elővettem pár horgolófonalat, mert csak meg kéne tanulni rendesebben horgolni. Valamikor...
Úgyhogy a terv megint több mint az idő.
Ja és fonok is közben...