Durván egy éve, hogy nem volt a kezemben pasztell kréta, ideje hát újra nekiállnom a rajzolásnak. Főleg azért, mert már Lillus is hagy nekem némi szabadidőt, meg hát már benne van a bugi a kezemben...
Úgyhogy tegnap előkotortam a rajzcuccomat a legfelső polc leghátuljából, lázasan kiépítettem az én munkasarkomat (Kisnyúl miatt nem lehet a lakásban akárhol pasztellport eregetni a levegőbe), és a délutánt azzal töltöttem, hogy nézegettem a krétáimat és a papírjaimat :o) Jó elfoglaltság, bár nem túl látványos.
Az a helyzet, hogy ha én régóta nem rajzoltam, akkor mindig egy régi rajzom átdolgozásával szoktam ráhangolódni az alkotásra. Úgyhogy elővettem
ezt a képet, és ma kicsit felfrissítettem, mert mindig is túl komornak, fakónak találtam.
Most ez az aktuális verzió:
 |
| Januári délután |
A különbség nem szembetűnő (sok színbeli eltérés a fotóminőségnek tudható be), talán nem is érdemelne meg az egész egy posztot, de én ezzel is csak lökdösni akarom magam, hogy gyerünk rajzolni!
Egyébként a blogom is új dizájnt kapott, ami szintén nem feltűnő (én apró dolgoknak is tudok örülni :o)) és őszintén szólva sokat rágódtam azon, hogy a régi tartalmat átmentem valami másik blogba, innen kitörlöm és vadiúj tiszta lappal indulok neki újra a blogolásnak. Én ugyanis szüntelen változom, ami tegnap még tetszett, az ma már nem biztos. Visszaolvasva néhány régebbi bejegyzésemet, irtóra rühellem őket, ma már tuti nem írnám le.
Háát, ezt még átgondolom.
