Ma hozta meg a postás az ...evokációk 4. című mini antológiát, melyben Hazafelé című festményem is szerepel, párban Farkas Csaba: Biciklin című versével:
Hazafelé tapos, pedáloz a lét
Tompa szív pumpálja fáradt ütemét
Lánca némán feszül, de foga csikorog
Lámpája fényt ad, míg a kerék forog
Magányos csöndjébe kínt hoz az éjjel
S faggatják tűzlelkű árnyai kéjjel:
Leszállnál-e már? Dobnád-e a terhet?
Szaladsz-e játszani fájó szerelmet?
Otthon, a szobában, szuszog a remény
Fölötte altatót dúdol tünde-lény
S ringató hullámán tej ízű álom
varázsa terül szét garzon-világon
Köldökzsinórral köt gúzsba a jelen
Nem enged, nem ereszt – édes kötelem
Felizzik lámpája, lánca muzsikál
Gyorsulva járja már táncát a pedál
(Korábban az ...evokációk 2-ben is szerepelt egy képem.)
Ezúttal nem tudtam elvinni a festményemet a kiállításra, az ugyanis már nincs a tulajdonomban.
