Ez még decemberi történet, aki lát engem Fb-on, vagy Molyon, az tudhat is róla, de most már ideje kicsit ráncba szedni a blogomat is.
Szóval miután indultam az
Evokációk 2. pályázaton, bekerültem a pályázat anyagából készült
icipici könyvecskébe is:
Kávészünet c. képemhez
Zs. Nagy Emese írt költeményt:
Kávészünet
Homályos még a reggel, az ablakon át
fülembe zúgnak a madarak csivitjei,
a szemetes-autó tolató hangja, a piacra
sietők moraja.
Mindez őrjítő örvényként kavarog egyre
szemtelenebbül lüktető fejemben.
Megpillantom az előttem terpeszkedő
tálcát, s az örvény elcsendesül.
Mélyet szívok a friss levegőből, számhoz
emelem a keserű illatú, édes italt, melyben
szép, sötétbarnás elegyet alkot az éjszínű
kávé és egy kis tej.
Az első kortyot még nem is érzem igazán,
de egyre jobban átjár, felpezsdíti tagjaimat.
Fejembe mászik, ujjaimban lüktet, s végül
lábamba szökik. Kinyitja szemem.
Élesedik a világ, s az utolsó kortyhoz érve
újra hallom a madarak énekét, a kukásautót,
és a piacra sietők édes moraját…
A pályázat anyagából kiállítás is született, melyen az én képem is szerepel.