LAT 2013. - VI. (utolsó) rész

Randevú
(30x40 cm, pasztell papíron)

Ez az utolsó táboros képem, fotóról rajzoltam fekete Canson papírra. A kávézgató hölgy helyén a fotón egy kapucnis pufajkában üldögélő alak volt, és egyáltalán nem tetszett, úgyhogy kitaláltam magamnak egy teljesen új szereplőt.
Kíváncsi lennék, ti mit gondoltok erről a jelenetről :) Örülnék, ha megírnátok!

Olvastad már a Pillangót?

Pillangó-hatás
(pasztell, 43x50 cm)

Én még nem olvastam, de a párom igen. Épp ezen a képen :) A cím lehet, hogy változni fog, egyelőre ez van (legalább lehet rajta gondolkodni, hogy miért az, ami...).

Néhány fázisfotó a rajzolásról:

Szeretjük a virágokat...

Lillus imád virágot szedni. (Meg leveleket, meg botokat...) Főleg a százszorszép volt nála sláger, amíg mindenfelé pompázott.
Továbbá imád táncolni is. Ha a Hungáriát kapcsolja be, egyből elkezd riszálni és nyújtózkodik, hogy vegyem fel, mert arra jókat lehet röpködni a levegőben (szóval én dobálom - fantasztikus bicepszeim lesznek nemsokára). Ha meg Stinget kapcsolja be, elkezd dülöngélni és a karjaival vezényelni :) Van érzéke a zenéhez, az biztos.
Meg a rajzoláshoz! Úgy színez a ceruzákkal, hogy csak ihaj! Asszem jó úton haladunk... ;o)

Ez volt rövidke helyzetjelentésünk.

Virágok közt (2011)

Lilla és a locsolókanna

Nyár van (2011)

Indiai képek

Egy kedves ismerősöm, Euthymia bejárta már a fél világot, így Indiát is, ahonnan gyönyörű fotókkal tért haza (onnan is). Vonzalmam India iránt már nagyon régi, de én magam még nem jártam ott (valószínűleg nem is fogok). Euthymia viszont volt oly kedves és megengedte, hogy szabadon rajzolgathassak a képeiről, mert van egy pár, ami megihletett :)
Itt az első fecske, amit még több is fog követni, szépen lassan...

Hétköznapi India (43x43 cm)

Tea és cseresznyevirág

Most, hogy (kb. 4 hónapja...) a Gajdzsint olvasom James Clavell-től, annyira magával ragadott a japán hangulat, hogy úgy éreztem, muszáj valami japán témát rajzolnom. Mivel saját, személyes kapcsolatom nincs Japánnal, így a neten nézelődtem téma után. És akkor megláttam egy gyönyörűszép fotót a japán teaszertartásról és lecsaptam rá, ez lesz az! Így született meg ez a kép.

Teaszertartás (42x63 cm)

Szürke szamár

...vagyok, aki eltűnt a ködben (a teendők sűrűjében).
Én nem tudom, hogy más kisgyerekes anyukának hogy van energiája és ideje mindenféle plusz (amolyan önmegvalósító) dolgokra. Nekem egyszerűen már nem fér bele a rajzolás. Ha eljönnek a csendes esti órák, vagy filmet nézek, vagy olvasok. Nap közben meg... ugyan!
Örökmozgó Lilla nem csak hogy belépett a duracellnyuszi-korszakba, de még ráadásul anyásabb, mint valaha. Úgyhogy szoros emberfogás a felállás :) De nem bánom, úgyis olyan gyorsan nő, nem sokára iskolába megy, ki kell élvezni minden pillanatot :)

Azért a rajzolás is ott motoszkál az agyam egy rejtett zugában, de más eszközökkel, mint eddig. Arra már rájöttem egy ideje, hogy a pasztellezés nem fog menni. Fizikailag kivitelezhetetlen. A kisgyerekünk mellett már nem lehet úgy koszolni-porolni, mint anno a párunk mellett... Tehát tisztább eszközökhöz kell nyúlnom.
(Filc)tollal már korábban is rajzolgattam, szeretnék most egy kicsit erre gyúrni. A másik meg az akril. Akrilozó ismerőseimtől kaptam kedvet, már csak a bátorságomat kell összeszednem (ugyanis az ecset soha sem állt jól a kezemben).
Szóval így állunk.

Tavaly év vége felé rajzolgattam is kicsit filccel, két könyvjelzőt készítettem. Az egyik karácsonyi ajándék volt, sok szeretettel, a másik meg a Molynak készült. Nagyon örültem, hogy ez utóbbi nyomtatásra is került :)

Alkotó játék 1.

Anaisz kitalált egy jó kis játékot az alkotó blogolók számára.
Nekem egyből a csillár színei és hangulata mozgatták meg a fantáziámat, így erre asszociálva rajzoltam meg ezt a képet:

Hímző hölgy (2009)

(Ez már egy javított változat)

Szerintem jó móka :)

Retro

Nna, miután így jól kibeszéltem magam (szerintem ennyit még sose írtam ide egyhuzamban), jöjjön egy rajz :)

1960. (2009)

Néhány hete kerestem egy régesrégi fotót a családi gyűjteményben, s közben rengeteg fekete-fehér fényképet láttam a szüleimről - annyira fiatalon, mikor még nem is ismerték egymást, aztán későbbi, közös fotókat, meg egy csomó családit is...
Nem tudom ki hogy van vele, de szerintem ez olyan érdekes dolog, úgy látni őket, amikor én még csak gondolat se voltam, elképzelni, milyenek lehettek akkor, mi járt a fejükben a fotózás idején, kik azok az emberek még a képen, vajon jó barátságban voltak velük, s egyáltalán: milyen lehetett az életük akkoriban...??? Bevallom, idegen emberek régi, megfakult fotográfiái nem hoznak különösebben lázba, de amikor egy hozzám közelálló személyről van szó, az azért más.
Kezembe került egy picinyke kép is, mely egy kirándulás alkalmával készült. Annyira hangulatos, s jellemzően retro, hogy kedvem támadt megrajzolni, némi változtatással persze.
Mint kiderült, a jobb szélső kontyos lány az anyukám, aki fiatal korában kézilabdázott, s itt éppen meccset játszani voltak valahol. Úgy 1960 táján... :)