Evokációk, avagy ismét benne vagyok a kiskönyvben

Ma hozta meg a postás az ...evokációk 4. című mini antológiát, melyben Hazafelé című festményem is szerepel, párban Farkas Csaba: Biciklin című versével:

Hazafelé tapos, pedáloz a lét
Tompa szív pumpálja fáradt ütemét
Lánca némán feszül, de foga csikorog
Lámpája fényt ad, míg a kerék forog

Magányos csöndjébe kínt hoz az éjjel
S faggatják tűzlelkű árnyai kéjjel:
Leszállnál-e már? Dobnád-e a terhet?
Szaladsz-e játszani fájó szerelmet?

Otthon, a szobában, szuszog a remény
Fölötte altatót dúdol tünde-lény
S ringató hullámán tej ízű álom
varázsa terül szét garzon-világon

Köldökzsinórral köt gúzsba a jelen
Nem enged, nem ereszt – édes kötelem
Felizzik lámpája, lánca muzsikál
Gyorsulva járja már táncát a pedál

(Korábban az ...evokációk 2-ben is szerepelt egy képem.)

Ezúttal nem tudtam elvinni a festményemet a kiállításra, az ugyanis már nincs a tulajdonomban.

Könyvjelzőterv Agatha Christie-nek :)

Persze már megint a Moly :) Ez volt most a 7. könyvjelzőtervező pályázat. És összesen a hatodik, amire jelentkeztem. A mostani feladat nagyon tetszett: meg is volt kötve a kezünk, viszont éppen ezért szükség volt egy adag kreativitásra.
Megpróbálom röviden összefoglalni a feladatot: minden évben lehet jelentkezni a várólista csökkentő eseményre, melynek a lényege, hogy a régóta várólistánkon csücsülő könyvek közül tizenkettőt kiválasztunk és bevállaljuk, hogy ezeket ebben az évben most már aztán jól kiolvassuk. (Egyszer régen én is jelentkeztem rá, de nem tudtam teljesíteni, azóta se gyötröm magam ilyenekkel.) Na ehhez kellett olyan könyvjelzőtervet készíteni, amin jelölni lehet, ha kiolvastunk egy könyvet.
Volt pár ötletem, de végül csak egyet tudtam elkészíteni, ezen is több napig szöszöltem.
Rákerestem a neten az Orient Express-re és alaposan tanulmányoztam a képeket. Sőt, még olvasgattam is róla, szóval információgyűjtésre is tökéletes az efféle "háttérmunka" :) Több szót nem is érdemel az egész, de azért azt elmondom, hogy az aranyozással megküzdöttem, mire megtaláltam a megfelelő eszközt hozzá. Olyat, ami szépen, láthatóan fedi a sötét hátteret, igazi arany színe van, és akár vékony vonalat is lehet vele húzni. Barátom, a Müller ;) Ugyanis ott vettem egy Edding 780-as arany színű jelölő markert, 0,8 mm-es heggyel. A régi munkahelyemen is Edding filceket használtunk a műhelyben, a legmocskosabb acéllemezekre is lehetett vele írni, ez tényleg mindent befed. Tökéletes. Na ennyi a reklám :)
És ilyen lett a végeredmény:

Meghívó kiállításra

A zsűri tőlem is beválasztott egy képet, a "Randevú" című pasztellt. Gyertek nézelődni!

Könyvjelzőtervek

Ez a kettő a legutóbbi, 6. molyos könyvjelzőtervező pályázatra született. Akvarellel, Hahnemühle Britannia papírra festettem, "zen" illetve "szabadság" témában. Kerek egy éve festettem / rajzoltam utoljára és ez most nagyon kellett már, nagyon jól is esett. Igaz, elég nehezen tudtam rájuk időt szakítani, mert egy kis (immár) 10 hónapos duracell-nyuszi nap mint nap lezabál engem :)

Könyvjelzők és antológia

Múltkor említettem, hogy indultam a Moly 4. könyvjelzőtervező pályázatán két munkámmal. Nos, örömmel jelentem, hogy egyikük megnyerte a versenyt, és a másik is szép számú szavazatot zsebelt be:

Ez nyert

Ez nem nyert

(A képek mérete 31x9 cm és akvarellel készültek Hahnemühle Cornwall Panorama papírra, pont mint a TMK-s terv is.)
A győztes könyvjelzőt, mint mindig, ki fogják nyomtatni jó sok példányszámban. Ezúttal nem csak a Könyvfesztiválra visz belőle a Moly gárdája, hanem a hamarosan megjelenő Tetovált mementó c. molyos antológiához is kapnak belőle a vásárlók. Ez az antológia kizárólag moly-tagok írásaiból, molyos szerkesztésben, egy molyos illusztrátor, László Maya által illusztrálva fog megjelenni. Én is rendeltem belőle :)                            

Könyvjelzőtervezés

Ez a könyvjelzőrajzolás dolog már egészen kinőtte magát nálam. Egyértelműen molyos hozadék. Ebből adódik az is, hogy kétféle célból szoktam könyvjelzőt tervezni: személyes ajándékként valakinek ill. a Moly könyvjelzőtervező pályázataira. Előbbi annyiból nehezebb, hogy igen pici felületen kell valami személyre szólót alkotnom. Második meg annyiból könnyebb, hogy dupla méretű papíron dolgozom, amit aztán beszkennelek, és itt szabad a témaválasztás is (én azért a könyves témánál maradok mindig).

Épp mostanában hirdették meg a harmadik könyvjelzőtervező pályázatot, és ennek apropóján jutott eszembe, hogy a második után nem raktam fel ide az akkor induló tervemet. Ezt:

Unokahúgomat kértem meg, hogy ugyan feküdjön már le a nappali közepén, aztán olvasgassa kicsit Agassi könyvét, amíg lefotózom őt :) Nahát így született ez a kép.
Igazából a verseny során eléggé elment a kedvem az egész pályázósditól, meg is fogadtam, hogy soha többé...
Aztán mikor kiírták a mostani pályázatot, egy darabig tartottam magam, majd erőt vett rajtam a rajzolhatnék, meg a versenyszellem és csak beneveztem harmadszor is. Úgyhogy még bő egy hét és újra tiszta zizi leszek, mert kezdődik a szavazás. Mintha legalábbis valami szakmai pályázatra küldtem volna be az alkotásomat...
De hát én már csak ilyen vagyok, szeretek játszani.

Evokációk

Ez még decemberi történet, aki lát engem Fb-on, vagy Molyon, az tudhat is róla, de most már ideje kicsit ráncba szedni a blogomat is.
Szóval miután indultam az Evokációk 2. pályázaton, bekerültem a pályázat anyagából készült icipici könyvecskébe is:

Kávészünet c. képemhez Zs. Nagy Emese írt költeményt:

Kávészünet

Homályos még a reggel, az ablakon át
fülembe zúgnak a madarak csivitjei,
a szemetes-autó tolató hangja, a piacra
sietők moraja.
Mindez őrjítő örvényként kavarog egyre
szemtelenebbül lüktető fejemben.
Megpillantom az előttem terpeszkedő
tálcát, s az örvény elcsendesül.
Mélyet szívok a friss levegőből, számhoz
emelem a keserű illatú, édes italt, melyben
szép, sötétbarnás elegyet alkot az éjszínű
kávé és egy kis tej.
Az első kortyot még nem is érzem igazán,
de egyre jobban átjár, felpezsdíti tagjaimat.
Fejembe mászik, ujjaimban lüktet, s végül
lábamba szökik. Kinyitja szemem.
Élesedik a világ, s az utolsó kortyhoz érve
újra hallom a madarak énekét, a kukásautót,
és a piacra sietők édes moraját…

A pályázat anyagából kiállítás is született, melyen az én képem is szerepel.

Könyvjelző terv - eredményhirdetés

Csak egy gyors hír.
Tegnap kihirdették a Molyon a könyvjelzőtervező pályázat eredményeit, harmadik lettem a könyvesboltos tervemmel. Ez azt jelenti, hogy kinyomtatni nem fogják (csak az első helyezettet), de kaptam fél év pro tagságot.
Itt megnézhetitek az összes könyvjelző tervet.

Könyvjelző terv

A blogom hanyagolása arra utalhatna, hogy nem rajzolok mostanában, pedig rajzolok ám! :)
Először is van egy titkos projektem, amit majd akkor fedek fel, ha megvalósul az egész, minden esetre már nekikezdtem, csak közben mindig elkalandozok erre-arra...

Másodszor meg indultam a Moly könyvjelzőtervező pályázatán, két rajzzal is. Ide csak az egyiket teszem fel, mert ez egyértelműen és sokkalta jobb, mint a másik.
Ez az eredeti, nagyobb méretű kép:

Könyvesbolt
(42x19 cm)

Ez pedig a könyvjelző formátumú, beküldött verzió:

A többi már a molyokon múlik, merthogy szavazásos rendszer van.

Utózönge egy kiállításhoz

Sajnos nem tudok fotókkal szolgálni, pedig az lenne az igazi. De mindenki higgye el nekem, hogy az idei Amator Artium pályázat Komárom-Esztergom megyei kiállítására gyönyörű alkotások jutottak be! Itt egy ajánló, mely magvas gondolatokat fogalmaz meg.
Tegnap mentem el megnézni a kiállítást, ahol sok csoporttársam műve szerepel, köztük két barátnőm, Edit és Zsuzsi 1-1 képe is. Gratulálok nekik, azoknak meg külön gratula, akik továbbjutottak az országos Esszencia Tárlatra.
Mint megtudtam, a kiállítás okt. 20-ig tekinthető meg a Megyeháza aulájában, amit egyébként nem tartok ideális kiállítóteremnek. Én ugyanis rögtön munka után rohantam oda (du. fél 5 körül), de nem tudtam magam igazán átadni a gyönyörködésnek a hazasiető ott dolgozók, valamint szegény takarítónő miatt, aki már épp felmosni készült. Így csak gyorsan végigfutottam mindent, aztán útnak is indultam. Pedig még úgy maradtam volna... :(

Fantasztikus, hogy mennyi művész van kis hazánkban (profi vagy amatőr), akikről nem is tudunk! Itt járnak-kelnek köztünk, és fogalmunk sincs róla, micsoda munkák kerülnek ki a kezeik alól. Gyönyörű, szívet-lelket melengető alkotások, amik kicsit kizökkentenek a valóságból, amik kis időre feledtetik velünk a napi bosszúságokat, problémákat. Mert erre szükségünk van, ez erősíti bennünk a szépérzéket és a humanitást.
Igen, most bizony propagálom a művészeteket! Mindenkinek ajánlom, hogy nézegessen szép képeket, menjen el színházba, vagy csak hallgasson igazi zenét.

Mert ahogy Bay Zoltán mondta:

"Az a civilizáció, amelyik elhidegül a tudományától és művészetétől, vagyis a kultúrájától, az pusztulásra van ítélve. Az életét adja föl, elsorvad, elpusztul atombombák nélkül is."

.

Erről most lemaradtam

Nem vagyok valami jó passzban :(
Ledöntött a lábamról egy ádáz baktérium, ami megcélozta a manduláimat. Úgyhogy most dagadt, fájó, szúró csomókkal a torkomban ücsörgök itt és nem igazán ajánlatos emberek közé mennem, hacsak nem akarok valakinek ugyanilyen fincsi mandulákat ajándékba...
Természetesen azzal se volt igazán energiám foglalkozni, hogy kiválasszam a képeimet az Amator Artiumra, leadjam a jelentkezésemet, és még a képkeretezésről is gondoskodjak. Inkább úgy döntöttem, hogy ezt most kihagyom.
Viszont nagyon drukkolok Editnek és Zsuzsinak, hogy beválogassák a képeiket legalább a megyei kiállításra :o) Hajrá, hajrá!

Amúgy ha indulok, talán ez lett volna az egyik pályaművem:

A falu határában (2007)

Ezt a képet a tavalyi művésztelepen csináltam Egerfarmoson, szó szerint lázban égve. Ugyanis akkor szintén valami betegséggel küzdöttem - kint a 40 °C-os hőségben. Ez volt életem legrosszabb művésztelepe... Nem is termeltem annyit, mint szoktam.
A falu körül nagy sík kaszálók és terményföldek voltak. Hmm, hát nem igazán az én világom. Jobban szeretem a dimbes-dombos-hegyes vidékeket, erdőket, vizeket.
De azért ezek a szénagombolyagok egész jó témát adtak :)