Amikor felmásztam a Falra, egyből ráakadtam Péter festményeire és azzal a lendülettel a csodálójuk lettem. Szerintem nem lehet szó nélkül elmenni mellettük.
Nekem főleg az esős, városos képei tetszenek nagyon - gyönyörű fények, színek jellemzik őket és olyan hangulat árad belőlük, hogy az ember nem tudja nem átérezni a megörökített pillanat varázsát. És akkor most ott állhattunk szemtől szemben ezekkel a csodás alkotásokkal, mert a jó sors Tatabányára repítette őket :)
Ami pedig hab a tortán: személyesen megismerkedhettünk a létrehozójukkal is. Rengeteget beszélgettünk a festészetről, alkotótáborokról, magunkról és egy következő kiállítás lehetőségéről... Péter feleségével szintén hamar megtaláltuk a közös hangot, a fiuk meg közben mosolyogva kattogtatta a fotómasinát :) (Bocs, hogy olyan sokáig maradtunk!) Szerintem mindhármunk nevében mondhatom, hogy óriási kedvet kaptunk a lovasberényi alkotótáborhoz, én valamikor biztos részt fogok venni rajta.
Szóval igazán jól esett ez a kis esti program, amolyan képzőművészeti csemege volt :)
