Jótékonysági aukció gyermekek javára

Amikor pár napja megkeresett a "Vigyázó kéz" Gyermekvédelmi Egyesület képviseletében Janó Andorné, örömmel mondtam igent a felkérésre, hogy egy képemmel járuljak hozzá jótékonysági aukciójukhoz.

Mottó: "Ha testvérem van, már nem vagyok egyedül a világban."

A „Vigyázó Kéz” Gyermekvédelmi Egyesület tisztelettel meghívja Önt és hozzátartozóit a saját családjuk nélkül, más-más ellátási helyen nevelkedő testvérpárok kapcsolattartásának megsegítésére rendezett jótékonysági aukciójára.

A rendezvény fővédnöke: Dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere
Szakmai szervező: Janó Andorné Ildikó

A kiállítás megnyitója: 2013. november 14. 18,00 óra
Az aukció ideje: 2013. december 4. 17,00 óra
Helyszín: Székesfehérvár, Szabadművelődés Háza, Fürdő sor 3.

Az alkotások műtárgy katalógusa megtekinthető ahttp://www.arveres.vigyazokez.hu/ weblapon.
A „Vigyázó Kéz” Gyermekvédelmi Egyesület honlapja:http://www.vigyazokez.hu/

Technikai újítás

Tegnap beállítottam a honlapomon a mobilnézetet is, úgyhogy ezentúl okostelefonon is lehet böngészni. Nekem nincs efféle kütyüm, ezért örülnék a visszajelzésnek, hogy tényleg jól működik-e :)

Könyvjelzőtervezés

Ez a könyvjelzőrajzolás dolog már egészen kinőtte magát nálam. Egyértelműen molyos hozadék. Ebből adódik az is, hogy kétféle célból szoktam könyvjelzőt tervezni: személyes ajándékként valakinek ill. a Moly könyvjelzőtervező pályázataira. Előbbi annyiból nehezebb, hogy igen pici felületen kell valami személyre szólót alkotnom. Második meg annyiból könnyebb, hogy dupla méretű papíron dolgozom, amit aztán beszkennelek, és itt szabad a témaválasztás is (én azért a könyves témánál maradok mindig).

Épp mostanában hirdették meg a harmadik könyvjelzőtervező pályázatot, és ennek apropóján jutott eszembe, hogy a második után nem raktam fel ide az akkor induló tervemet. Ezt:

Unokahúgomat kértem meg, hogy ugyan feküdjön már le a nappali közepén, aztán olvasgassa kicsit Agassi könyvét, amíg lefotózom őt :) Nahát így született ez a kép.
Igazából a verseny során eléggé elment a kedvem az egész pályázósditól, meg is fogadtam, hogy soha többé...
Aztán mikor kiírták a mostani pályázatot, egy darabig tartottam magam, majd erőt vett rajtam a rajzolhatnék, meg a versenyszellem és csak beneveztem harmadszor is. Úgyhogy még bő egy hét és újra tiszta zizi leszek, mert kezdődik a szavazás. Mintha legalábbis valami szakmai pályázatra küldtem volna be az alkotásomat...
De hát én már csak ilyen vagyok, szeretek játszani.

LAT 2013. - VI. (utolsó) rész

Randevú
(30x40 cm, pasztell papíron)

Ez az utolsó táboros képem, fotóról rajzoltam fekete Canson papírra. A kávézgató hölgy helyén a fotón egy kapucnis pufajkában üldögélő alak volt, és egyáltalán nem tetszett, úgyhogy kitaláltam magamnak egy teljesen új szereplőt.
Kíváncsi lennék, ti mit gondoltok erről a jelenetről :) Örülnék, ha megírnátok!

LAT 2013. - V. rész

Esős délután
(32x42 cm, pasztell papíron)

Miközben azon a képen dolgoztam, amit a kastélyparkban kezdtem el rajzolni, nekiálltam fotóról is csinálni valamit. Végül a parkos-fás lett az "otthagyós" képem (mindenkinek ott kell hagynia egy képet, ami bekerül a lovasberényi gyűjteménybe), és mivel nem fotóztam le, azt nem tudom bemutatni. (Majd megpróbálok fotót szerezni Pétertől.)
Szóval a fenti esős kép egy fényképről készült, van ugyanis két album a táborban dugig tömve referenciaképekkel, amikről festeni lehet. Sötétkék LanaColours papírra dolgoztam és mivel nem tetszett a fotón lévő háttér, teljesen megváltoztattam azt.

LAT 2013. - IV. rész

Türkiz ajtó
(42x32 cm, pasztell papíron)

Ezt a képet az iskola udvarán rajzoltam a műterem bejáratáról. Miután egy páran már megfestették ezt a témát, én is kedvet kaptam hozzá, főleg hogy árnyékban ülhettem...
Az alap: piros Canson papír - kissé vad, de én szeretem :)

LAT 2013. - III. rész

Mivel Lovasberényben is 40 °C körül volt a hőmérséklet, nem nagyon buzgott bennünk a vágy a szabadban való festés után. Ugyanakkor nincs művésztelep enélkül, szóval néha kimerészkedtünk aszalódni, kétszer pedig szervezett keretek között, hajnali keléssel közösen is ki lehetett menni a közeli tóhoz alkotni. Én csak az első ilyen túrán vettem részt, másodszor már nem tudtam hajnali 5-kor kikelni az ágyból.

Mikor kiértünk, még javában kúszott felfelé a nap az égen, én meg gondoltam egy nagyot és leültem szembe vele, hadd kápráztasson el! Így aztán félig becsukott szemmel, fehér karikákkal a szemem előtt rajzoltam le azt, amit (nem) láttam (az alap: szürke LanaColours papír):

Reggel a tónál
(32x42 cm, pasztell papíron)

A következő képem egyértelműen jobb lett, sőt szerintem az egész heti termésből az egyik legjobb:

Tükröződés
(32x42 cm, pasztell papíron)

Fekete Canson papírra dolgoztam, kihasználva a papír adta lehetőségeket. Már a tábor első napján megfogadtam, hogy sutba vágom a fekete krétát, és ha törik ha szakad, nem fogom használni. Jelentem, ezt végig be is tartottam! A képen látható fekete szín tehát mind a papírnak köszönhető és többnyire visszaradírozással értem el.

Amikor nekiültem rajzolni, és megláttam ezt a sok zöldet meg kéket, eszembe jutott, hogy pont passzolna ahhoz a feladathoz, amit Pétertől kaptunk fakultatív megoldásra. Eszerint analóg színekkel kellett készíteni egy képet, amit lehetőség szerint valamely komplementer színnel kellett ütőssé tenni.

(Analóg színeknek nevezzük azt a három színt, mely a színkörön egymás mellett helyezkedik el, a komplementer színek meg ugye a kiegészítő színek.) Szóval a sárga-zöld-kék nekem épp kapóra jött, plusz odabiggyesztettem még némi piros emberkét is :)

LAT 2013. – II. rész

Éjjeli menedékhely
(32x42 cm, pasztell papíron)

Sokan úgy vannak a csendéletekkel (akár néző, akár alkotó), hogy az olyan unalmas, nem közvetít semmiféle mondanivalót. Pedig ez nem feltétlenül van így. Egy jól összerakott csendélet igazán meg tudja mozgatni az alkotó fantáziáját, és hát Zsuzsi barátnőm nagyon ért a tárgyak összeválogatásához. Amint meglátta egy alkotótársunk festőbőröndjét, beindult nála a vezérhangya és összerakott egy kompozíciót, amit aztán szinte mindenki megörökített, annyira jól nézett ki. Szerintem ahányan csak megfestettük ezt a bőröndöt, annyiféle történet született róla. Nem tudom, az én képemnek milyen utóélete lesz, minden esetre megvan hozzá a saját történetem ... :)

(Az alap: szürke LanaColours papír.)

LAT 2013. - I. rész

Rég írtam már blogbejegyzést, de most végre van mit megosztanom.
Az elmúlt egy hétben Lovasberényben voltam, a Horváth Péter vezette alkotótábor tagjaként. 3-án délelőtt érkeztünk, kezdőktől a haladókig, különféle technikákat alkalmazó alkotók jöttek. Péter és felesége, Marcsi mindannyiunkat szeretettel fogadott és bánt velünk végig. Ezúton is, ismételten köszönök nekik mindent!

Általában a művésztelepek első napján nem szoktam rajzolni, inkább csak felmérem a terepet, de itt mindenki olyan szorgalmasan festegetett már az érkezés napján, hogy végülis kedvet kaptam és én is nekiültem ennek a virágcsendéletnek.

Augusztusi csendélet
(42x32 cm, pasztell papíron)

Bennem volt még a lendület, meg az is, hogy már nagyon ki voltam éhezve a rajzolásra, úgyhogy nyugodtan állíthatom, hogy életem eddigi legjobb virágcsendéletét dobtam össze. Bordó színű LanaColours papírra rajzoltam, szinte adta magát, hogy ne rajzoljak hátteret.

Azt hiszem, anyukámnak is ez lenne a kedvence az összes táboros képem közül, úgyhogy neki ajánlom ezt a rajzot. Sajnos ő már soha többet nem láthatja az alkotásaimat…

Az éjszaka fényei

Imádom a türkizt...

Hazafelé
32x47 cm

Elkészült a honlapom

Egy ideje már szöszölök rajta, de tegnap végre beélesítettem a honlapomat. A címe: http://krisztart.wix.com/festmeny
Remélem, nektek is tetszik :)

Műterem látogatáson Papp Albertnél

Papp Albert tatabányai festőművész és tanár, a Bányász Képzőművész Kör oszlopos tagja, egy végtelenül kedves, segítőkész és nyugodt ember. Edit barátnőm néhány hónapja kezdett szervezni hozzá egy műterem látogatást (valamiért sosem volt jó az időpont), amit végül tegnap délután sikerült is összehoznunk négyünknek, festő-rajzoló barátnőknek. Nagyon jó hangulatban töltöttünk el ott három órát, miközben a Tanár úr pakolta le a festmény-hegy darabjait: egy egész életmű áll ott a műteremben a falnak fordítva.

Mi csak néztük a csupaszín festményeket, kérdezgettünk, Tanár úr válaszolgatott, s közben anekdotázgatott. Beszélgettünk mindenféléről: a művészet/művészek helyzetéről régen és ma; különböző festési technikákról; apró trükkökről, fortélyokról; kiállítási lehetőségekről, miegymásról.
Mondanom sem kell, most sem hazudtoltuk meg önmagunkat, röpködtek a sziporkák a képek láttán - egész kis párbeszédeket rittyentettünk a képeken szereplő tehenek alakok szájába -, kielemeztük őket a magunk módján. Tanár úr meg is jegyezte, az a jó, ha egy alkotás beindítja a néző fantáziáját :-)
Persze eközben rengeteg olyan dolgot hallottunk, ami okulásunkra szolgál, tőle aztán tényleg sok mindent tanulhat az (művész)ember.

Aztán eljött az időpont, amikor indulnunk kellett. Volna. Ekkor ugyanis Tanár úrnak még volt egy nagy dobása: megmutatott nekünk egy réges-régi olajfestményt egy fiatal fiúról. Mikor elmondta, hogy ez egy önarckép, amit 17 évesen egy padláson festett a beszűrődő fényben, leesett az állunk. Úristen, hol voltunk mi 17 éves korunkban ehhez képest?! Erre ő viccesen megjegyezte, hogy "akkor még tudtam festeni..." :-D
Hát ilyen a Berci tanár úr, akiről a Tilos az Á webmagazinban Tatai Tibor írt cikket korábban, ebből többet is megtudhattok.

Karácsonyi könyvjelzők

Aki olvas engem, lassan megszokhatja, hogy időnként könyvjelzőket is festek/rajzolok. Ez olyan kis szabadidős komolytalankodás (meg kéne már tanulnom akvarellezni), jólesik csinálni, ráadásul másoknak próbálok velük örömöt szerezni.
A molyos karácsonyi eseményekhez kötődik az alábbi két könyvjelző is.

Ezt a virágosat Light-nak készítettem A csodálatos Waverley-kert c. könyvhöz mellékelve, ez volt az én ajándékom:

Ezt a Tardist pedig Rézinek festettem, aki nagy Dr. Who rajongó, és akivel a TMK (Tatabányai Moly Klub) karácsonyi összejövetelén találkoztunk - hosszú idő után újra, ugyanis kint él Angliában:

Ez itt egy korábbi könyvjelző, a másik blogomon már bemutattam, de akkor legyen fent itt is, a többivel egy helyen: 

Evokációk

Ez még decemberi történet, aki lát engem Fb-on, vagy Molyon, az tudhat is róla, de most már ideje kicsit ráncba szedni a blogomat is.
Szóval miután indultam az Evokációk 2. pályázaton, bekerültem a pályázat anyagából készült icipici könyvecskébe is:

Kávészünet c. képemhez Zs. Nagy Emese írt költeményt:

Kávészünet

Homályos még a reggel, az ablakon át
fülembe zúgnak a madarak csivitjei,
a szemetes-autó tolató hangja, a piacra
sietők moraja.
Mindez őrjítő örvényként kavarog egyre
szemtelenebbül lüktető fejemben.
Megpillantom az előttem terpeszkedő
tálcát, s az örvény elcsendesül.
Mélyet szívok a friss levegőből, számhoz
emelem a keserű illatú, édes italt, melyben
szép, sötétbarnás elegyet alkot az éjszínű
kávé és egy kis tej.
Az első kortyot még nem is érzem igazán,
de egyre jobban átjár, felpezsdíti tagjaimat.
Fejembe mászik, ujjaimban lüktet, s végül
lábamba szökik. Kinyitja szemem.
Élesedik a világ, s az utolsó kortyhoz érve
újra hallom a madarak énekét, a kukásautót,
és a piacra sietők édes moraját…

A pályázat anyagából kiállítás is született, melyen az én képem is szerepel.